“Amikor valaki a legjobb oldalát mutatja, akkor könnyű őt szeretni. De mi van akkor, amikor valaki rossz hangulatban van, dühös és reaktívan viselkedik, vagy idegesít minket? Akkor mennyi toleranciát, elfogadást és szeretetet adunk neki? Az ilyen pillanatokban nehéz kimutatnunk a szeretetünket, pedig ez egy hatalmas lehetőség a számunkra, hogy megtanuljuk, mi is a feltétel nélküli szeretetet. Nem az a lényeg, mennyire szeretsz valakit, amikor szerethető, hanem az, hogy mennyire tudsz szeretni, amikor úgy érzed, utálod őt.”
"Teljesen mindegy, milyen probléma foglalkoztatja a jelenlegi kapcsolatában. Nem az a lényeg, hogy minden áron véghezvigye az elképzeléseit, vagy ha az sem sikerül, megszakítsa a kapcsolatot. Egy kapcsolat nem egy eldobható tárgy, hanem két élő, tiszteletre méltó és érző lény közössége. Sokkal fontosabb, hogy szeretettel forduljunk egy adott probléma felé, mint hogy végigvigyük elképzeléseinket - feltéve, hogy a kapcsolat szeretetkészségünk fejlődését szolgálja."
Október 1. Hétfő:
Ma vagyunk 9. hónaposak. Meló után jött elém Norbi, majd hazamentünk, s Popovval és a barátjával elmentünk bevásárolni piákat. Csinált Norbi itthon finom mojitókat, jó berúgtunk, s kimentünk még zülleni az Erzsébet térre még egy utolsót még viszonylag jó idő van. Meglepődtem, h már nem volt tele a park fiatalokkal. Alig-alig voltak már. Aztán leesett, h valszeg azért, mert véget ért a nyár ( “Közeleg a tél” ) s hétköznap van, nem tehetik meg a diákok, h kint zülljenek. Mi megtettük. Letelepedtünk a fűbe s ittunk még vodkát és pezsgőt szo nagyon jó elvoltunk.
Október 2. Kedd:
Szabadnap. Délután magunkhoz tértünk. Mivel egész nap esett, így nem mozdultunk ki. Én mentem csak el fodrászhoz. Most új helyre mentem a White hair-be, ami nemrég nyílt a József körúton. Olyan rövid hajam lett, h Popov a lakótársam azt mondta, mikor hazajöttem, h kicsit olyan fejem van, mint egy szkinheadnek! Persze itthon vettem azt is észre, h elhagytam 5 ezer forintot! Kettőt tettem a jobb zsebembe, miből kifizettem a fodrászt, s ötöt a másikba, mert nem voltam benne biztos h elég, s az ötös megszökött! Soha nem hagytam még el pénzt, de azt is megtanultam, h többet se teszek a far zsebembe pénzt. Nem is értem, h eshetett ki, hol és mikor, mert jó mély farzsebe van a farmeromnak. De most már mindegy! A fentiek így akarták! Remélem majd visszakapom én is szerencse formájában valamikor…
Este elmentünk a Burgergbe vacsizni aztán hazamentünk játszani. Mármint társasjátékot. Pontosabban Rizikót... ...(is). Meg megnéztük az Istenek a fejükre estek című filmet, + egy részt a Testvérekből aztán tente volt. Így is hajnal 2 után aludtunk el.
Október 3. Szerda:
Szabadnap. Nem történt semmi különös. Itthon voltam egész nap. Estére Norbi ment melózni oda ahol múlthét pénteken volt próbanapon. Egyelőre még beugrósként dolgozik ott, aztán majd meglátjuk, h hogyan alakul tovább az élete.
Itthon kitakarítottam, sütöttem sonkát tojással, s jól bekajáltam. Fincsi paradicsom, édes és csípős paprika, oszt tótam befele! Jóu vót Móunika! A sonka sós volt, s utólag jutatta anya eszembe, h sütés előtt megkellett volna főzni, de mind1! Jó volt így is!
Este olvastam a Trónok harcát, aztán tentiztem. Rossz volt Norbi nélkül. Nagyon nem szeressük! :/
Október 4. Csütörtök:
Elhülyéskedtük a napot bent. Nem volt semmi különös. Már régóta leakartam írni, csak mindig elfelejtettem, h Lakatos Márk szinte heti szinten bejár hozzánk a stylistjával, s sokszor a mi ruháinkban csinálja a műsorát. Am eléggé buzis, az ilyeneknél eluralkodik rajtam a homofóbiám, de már megszoktam, mármint a Márkot, szo ő kivétel. Nincs vele bajom. Kedves ember, pozitív a kisugárzása.
A másik üzletbe is átszoktam néha menni, ha azok a kolléganők vannak, kiket kedvelek, mert ők is szeretnek, s elszoktunk cseverészni, meg mindig nevetünk ott is valamin. :D Jó fejek. :)
Norbi ma este is dolgozott.
Október 5. Péntek:
Valóra vált az az álmom, amit előtte való este álmodtam. Az álom arról szólt, h az üzletben vagyok hátul, s egyszer csak lekapcsol minden, elmegy az áram és korom sötétben leszek. Majd elkezdek a fal felé matatni, s egyszer csak egy nagy ajtócsattanás s felébredtem lihegve, mint a filmekben. :S
Nah! A napunk áramszünettel indult. Ki se nyitottunk addig, még helyre nem állt a rendszer, de egy órát kellemes pihenéssel és semmittevéssel töltöttünk. :)
Elmentünk hátra egyik kolléganőmmel, s tényleg nagyon félelmetes korom sötétség volt. De a hülye nő, meg örült neki! Sikongatott, s beszaladt s eltűnt! Röhögött, s hülye hangokat hallatott, meg h;
"Ne fossá Gyapi!" ( Gyapinak hívnak, mert gyapjas hajam van. Helyesebben volt, még meg nem elégeltem a hosszú hajam, s le nem vágattam. )
Megakart azzal ijeszteni, h a telefonjával megvilágította az arcát, s csalogatott be! :D Szeretem a kollégáim. Ma is annyit hülyéskedtünk és nevettünk, h nagyon sokat! :)
Hétfőn fizuuuu! :D Úúúgy várom már! Kicsit félek is, mert próbálom megfogni, h ne költsek el olyan sokat, csak olyan jó, h végre már van annyi pénzem, h költhetek is, amire akarok! :D ^^'
Komolyan gondolkodok azon, h havonta x összeget mindig automatikusan elkellene tetetni a bankkal betétre, takarékra v mire, amihez nem nyúlhatok 1 évig, s közben kamatozik is! Ahhoz legalább biztos nem nyúlnék, s nem költeném el! :D
Most is venni akarok dzsekit, könyveket, parfümöt, meg mindig látok akciókat, s ajjjjj! Felvásárolnám a fél világot! :S :( :)
De neeem! Nem szabad!
( Am telefont és laptopot is venni akarok, mert laptopon játszani szeretnék már az újabb játékokon, a telefonom meg hamar lemerül netezés után! Más baja nincs, de a telefonomat is 70%-ban netezésre használom, s nagyon beleszerelmesedtem a samsung s III.-ba + gondolkodtam az iphone 5-ön is, de több oldalon is olvastam, h belsőre nem oly erős, mint a samsung s az értékeléseknél a az jött ki, h a samsung 3 (nem sokkal) de még továbbra is jobb, mint a iphone.... Ha valakit, v van valakije, akit érdekelne eladó használt Toshiba és/vagy kártya független Samsung Galaxy Ace márkájú telefon kérem írjon a riongay@gmail. com-ra! )
Csók!
Rion
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
IMÁDOOOOM ! Napi himnuszom lett! :) <3 ANDRÁSSYYYYY :D
“Felmérések szerint az emberek 78%-a napi 8 órát tölt azzal, hogy valami miatt aggódik, vagy valamitől fél. A felmérés azt is megmutatja, hogy a félelmeink 40%-a sosem fog bekövetkezni; 30% olyan múltbeli eseményekből visszamaradt gondolat, amin amúgy sem tudunk már változtatni; 12% más emberek dolgaival kapcsolatos; 10%-ban pedig elképzelt betegségek miatt aggódunk. Vagyis több mint 92%-ban teljesen alaptalanul aggódunk! A félelmeinknek csupán a maradék 8%-a indokolt! Gondolj ezekre az információkra, amikor úgy érzed felmegy a vérnyomásod, vagy amikor a félelem és a szorongás rád telepszik, vagy aggódni kezdesz. Valószínűleg ami miatt stresszelsz, az soha nem fog bekövetkezni, ez csak egy a múltadból fakadó képzeletbeli esemény, amire amúgy sincs ráhatásod. Öt év múlva nem fog számítani sőt, esélyes, hogy valójában már most sem számít.”
"Azt tetted, amit a szíved diktált, és a szív sosem téved." – Testvérek
Szeptember 25. Hétfő:
Szabadnap. Végre aludhattam. Ki is használtuk az alkalmat s aludtunk délután fél kettőig. H mit csináltunk a nap további részében azt sajnos nem jegyzeteltem fel, s eszembe se jut akár hogy kattogok rajta…
Szeptember 26. Szerda:
Szabadnap. Reggel kelnem kellett mert persze pont mára esett a reggel 9-es kezdésű meeting…
Elmondták az alapvető tudnivalókat ismét, h tiszta legyen mindenkinek, aztán volt “divatbemutató”. Mi nálunk az új trend, vonalak, színek, anyagok, fazonok stb.
A bő 1 órás észosztás után hazajöttem, s vissza bedőltem Norbi mellé aludni.
Délután 2 körül keltünk megint, majd elmentünk az Allee-ba. Benéztünk a volt munkahelyemre a Pull and Bear-be. Jó volt látni a régi kollégákat. Viszont nagyon fui volt, h mennyire zsúfolt és sötét a helyiség. Furi mert Én meg ugye ott dolgoztam nap, mint nap és furi volt, h h elszoktam már tőle. Így most visszagondolván mikor a H&M-ből is eljöttem anno és visszatértem, mint vásárló, furcsa volt látni ismét x idő után a westendi volt üzletem, h mennyire zsúfolt volt a pull-hoz képest. Most meg már a pull-t is zsúfoltnak vélem…
Aztán elmentünk a DM-be is vettünk ezt azt, majd a The body shop-ba is vettem a karikás, táskás szememre egy kenőcsöt, hátha beváll és eltűnik. Aztán kimentünk Norbival a szigetre pihizni aztán ő találkozott egyik volt kolléganőjével én meg elmentem az egyik 7. kerületi háziorvoshoz és átiratkoztam hozzá vidékről. Elmondtam neki panaszom, h fájnak a hát-váll izmaim, s kaptam beutalót, ahol majd alaposan megvizsgálnak.
Majd időpontot kell kérjek. Addig is írt fel kenőcsöt. Remélem elfog múlni hamarosan.
Szeptember 27-28-29, Csütörtök, péntek, szombat:
Meló, meló, meló!
Csütörtökön kértem az ortopédiára időpontot és október 30-ára kaptam legkorábbi időpontot!!! o.O –.-‘”
Pénteken próbanapja volt Norbinak. A következő héten derül majd ki, h mi lesz vele.
Szeptember 30. Vasárnap:
Off. Szombat este meló után kimentem Norbiékhoz. Reggel már 10-kor felébredtem a környezeti zajok miatt, eléggé kómás és zombi voltam egész nap, h nem tudtam magam kialudni. Miután felkeltem, beszélgettem Norbi anyukájával a konyhában, majd lementem a parkba olvasni. Jó volt az őszi napsütésben ülni és olvasni a Trónok harcát, amibe nagyon belevagyok habarodva. Megnyugtat és kikapcsol, mind az a környék és a könyv is. Aztán 13 körül felébredt Norbi is. Egész nap nem csináltunk semmit, csak pihengettünk, tv-t néztük, olvastam, elsétáltunk sütit venni. Régen volt már végre ilyen napom, mikor nem kellett sehová menni, s nem kellett semmit csinálni. Olyan jó volt! Kicsit elegem van már abból, h mindig ide-oda, ezért azért menjek még a melómon kívül. Kis túlzással élve, szinte állandóan úton vagyok akár a lószar! :/ Sajnos a zombi állapotból nem rázódtam fel, s mivel Norbi se talált ki semmi progit így még le nem feküdtem, semmilyenes kedélyállapotom volt. Norbi is ilyen volt, meg ingerült és feszült is, mint akinek megjött, aztán este végül egyedül jöttem haza az albiba. Nem szeretem az ilyen állapotokat mert az életkedvem ilyenkor egyenlő a nullával! Sőt, szinte biztosra veszem, h aki rám néz, még annak is elmegy az élettől a kedve olyan lehangoló nemcsak az állapotom de még az aurám is.
Nah jó! Nincs is kedvem írni se!
Csók!
Rion
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
"Néha hagyni kell, hogy a sors maga döntse el, kivel mi legyen." - Testvérek
Szeptember 17. Hétfő:
Az őszi kollekció egy rész megjött a mai napon. Persze pont szabadnapos lettem volna, de néhány órára bekellett menjek segíteni.
Szeptember 18 Kedd:
Megérkezett az áruk maradék része is. Nagyon sok jött és együtt dolgozott az egész csapat. Kemény és hosszú nap volt reggel 8-tól este 9-ig.
Másnap a plakátok, dekor is kikerült az üzletbe s nagyon szép lett. Végig dolgoztam az egész hetet. Eléggé kimerültem, mert elszoktam már a folytonos 5 napos munkától.
De szerencsére most szombat, vasárnap hétfőn szabad vagyok. Kedden majd dolgozok, szerdám megint szabad lesz és a vasárnapom is majd.
Jó ez a meló így, h csak heti 4 napot dolgozok és 3 szabad.
A törzsvásárlók elkezdtek jönni az új kollekcióra, mint vad a húsra és olyan összegeket hagytak itt, h csak pislogtam.
Közben a szomszédos testvér üzletből megtudtuk, h voltak hárman interjún. Nah! Egyből el is kezdtünk agyalni, h vajon melyik üzletbe keresnek. A Capsulába e vagy hozzánk? Volt idegeskedés, h mindenhol megvan a létszám, akkor vajon, minek és hova keresnek?
Aztán én fogtam magam és utána jártam. Megnyugodtunk egyelőre, mert azt a választ kaptam, h mivel még mindenki próbaidős, bárki bármikor elmehet, és amúgy is kell + ember + még nemsoká december is jön, s akkor mindig vesznek fel új embert, s nem akarna senkit elküldeni. Kivéve Vikit az új részmunkaidős csajt, akire ha jól emlékszem, pár bejegyzéssel ezelőtt én is panaszkodtam, h túl fiatal, s nincs tisztában a munka fogalmával, s egyáltalán nem jó csapatjátékos.
Nah, már végre az üzletvezetővel is dolgozott és ő is látta, h nem kóser. Beszélgetette a csajjal, h mikor figyeljen oda, de az elmúlt napokban sajnos nem volt semmi javulás a részéről… :/
No mindegy. Én majd csak bő 2 hét múlva leszek teljesen nyugodt, ha a próbaidőm lejárta után is a cégnél leszek.
Szeptember 22 Szombat:
Végre szabadnapos lettem a hosszú munkahét után. Délután fél kettőig aludtam. Tisztán emlékszem az utolsó álmomra. Mi másról szólt volna, mint a gyermekkoromról. Pontosabban, nem azt álmodtam, ami velem megtörtént, hanem ismételten gyermek voltam.
Az általános iskolai tornateremben és környékén szaladgáltam. Tisztán éreztem a tornatermünk szagát. Álltam a bejárati ajtónál és döbbentem néztem, h milyen nagy a tornatermünk, pedig utoljára ( napjainkban felnőttként) meg milyen kicsi volt. Azon gondolkoztam, h mennyire, megváltoztak az arányok, h milyen furi látni most (az álmomban) nagynak a termet, de valójában mennyire nem az (ébren felnőttként). Huh! Még így elmesélve is furi és zavaros, h álmomban a tudatomnál voltam, v nem is tudom h fejezzem ki érthetőbben magam…
Nagyon furi volt ténylegesen is érezni a jellegzetes tornatermi illatot is. De egyben persze jó volt, mert még élet hűbb volt!
Aztán mikor keresztül mentem a tornatermen, közben úgy csavargattam a fejem és szemlélődtem, mint egy turista egy múzeumban. Eszembe jutott a kosárpalánkról, h milyen jó fogó/védő voltam a kosár meccseken, a falra festett kapuról, h h utáltam mindig is focizni, a bordásfalról a tűz, víz repülő játékok, a zöld padlóra festett fehér csíkról, h hány köröket futottunk itt minden tesi óra elején bemelegítésként. Az ajtónál az egymásra rakott sok padról, h azok voltak a kispadok a meccseknél, s kik nem játszottak ott ültek nézőként a tanárral együtt, a síppal a nyakában. Eszembe jutott, h itt csináltuk a régi osztályképeket is. Megláttam fent a lelátót is, amiről az jutott eszembe, h farsangkor ott is állnak az emberek s nézik a táncolókat. Majd a hosszú, csupasz fa rudat és a durva vastag kötelet. Milyen jól tudtam mászni mindkettőn! S milyen büszke voltam magamra, h az osztály legjobbja vagyok,s senki nem tud úgy mászni, mint Én! ^^ Matekból és a reál tantárgyakból sík hülye voltam, de töri, tesi mindig szín ötös.
Az öltözőben a nagyon erős tornacipő, és tesizsák szagát éreztem. Eszembe jutott, a tornaruhánk. A tornacipő. A hosszan felhúzott fehér sport zoknink és a kék v fekete nagyon rövid még a combot sem eltakaró tesi naci és a fehér trikó. A csajoknak meg olyan rucijuk volt, mint a baywatch filmben az életmentő csajoknak, csak nem vörös, hanem sötétkék színben.
Egyre inkább azt érzem s gondolom, h… … nem véletlen az, h ennyit álmodom a gyermekkoromról és már abban sem vagyok teljesen biztos, h álom… Egyszerűen tényleg annyira élethű minden ilyenkor, s most is ahogy éreztem az illatokat…
Furi ez az egész “álmodás”, agy működés…
Hm. Am most utazok haza vidékre, s ahogy nézek kifelé az ablakon, s suhan el a táj, úgy zakatol az agyam is és az jutott eszembe, h ez az egész egy picit olyan, mint a hősök című sorozatból a Niki-Jessica “képesség”.
Még a végén skizofrén leszek! XD (Csak vicc volt!)
Nah! Mára ennyi elég lesz!
Csók!
Rion
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
) s hétköznap van, nem tehetik meg a diákok, h kint zülljenek. 
Mi megtettük. Letelepedtünk a fűbe s ittunk még vodkát és pezsgőt szo nagyon jó elvoltunk. 
Meg megnéztük az Istenek a fejükre estek című filmet, + egy részt a Testvérekből aztán tente volt. Így is hajnal 2 után aludtunk el.
Végig dolgoztam az egész hetet. Eléggé kimerültem, mert elszoktam már a folytonos 5 napos munkától.
