Play és jó olvasást! :)
Ma 11-ig döglöttem, mivel csak hajnal 3 körül tudtam elaludni. Manci elment a Glembe szavazni "barátnőjére" ( Bonnie it was just a joke! ;) :P) s nem tudtam aludni még haza nem ért. Szerencsére, ahogy telnek a hetek, egyre több az ismerősöm, s Ricsi is egyre több haverjának, barátjának mutat be. Jó fejek. Liekolom őket. XD Bár sokkal még nem taliztam személyesen sajnos, de rem idővel sort kerítünk rá. :) Am az este többször is beszéltünk telón, meg egyszer el is tévedt a kis hülyéje, de a taxisok mindent megoldanak. XD Jaj- gondoltam magamban - ha vidéki lennél, akkor hívhatnál taxit, ahogy akarsz. Éjszakázhattál volna az ég alatt! XD
Délután hisztizett, h unatkozik! Óóó - mondom! Bár csak én is unatkozhatnék! Nyár óta azt se tom mi az az unalom! :(
Ma végre már kivégeztem a szociológiát is. Tetszik. Szeretem. Igaz, anno csak négyesre vizsgáztam belőle, de az EKF-en sok tanárnál az a szabály érvényesül, h ötösre, csak a tanár tudja. :) ( Persze ezzel csak viccelődünk, de néhány tanárnál, azért ellehet gondolkodni ezen a viccen... :) :/ )
Szo a tanulásban megtetszett 2 dolog is:
" A városi levegő szabaddá tesz!" - középkori felfogás, mert így függetlenedni tudtak a földesurak elnyomó hatalmától.
Háááát!.... Szerintem nem csak középkori felfogás, s Rion Úrfi is függetlenedni kíván az elnyomó szülőktől (is)... :)
A másik, ami megtetszett: S. Milqramtól:
"A nagyvárosi kapcsolatok felszínességét magyarázta, mert ezek az emberek pszichológiai túlterhelés ellen úgy tudnak csak védekezni, h kapcsolataik felszínesek és rövidtávúak."
Hááááát. Érdekes, de van benne valami...
Igaz. Szinte biztos vagyok benne, h ezeket nem fogja kérni a tanár, s nem is tanultam meg, csak ahogy futottam a sorok közt, megakadt a szemem rajtuk.
A szociológia után elgondolkoztam az embereken, köztük önmagamon is. Manapság egyre többet találkozom erőszakos, gyűlölködő, viszályt szító, szarkavaró emberekkel.
Nem örülök, h vannak ilyenek a világon. Elkeserítenek. Nem tudom, h miért jó az, ha másiknak rosszat csinál, s miért van egyáltalán gyűlölet a földön?! "Lehet, hogy még nem is volt készen? ... - csak Isten megutálta és abbahagyta a hetedik napon." Jó tom, ez ilyen hülye hippisen hangzott, h peace meg minden, de én tényleg szeretet, s békekedvelő ember vagyok. Nem szeretem, ha erőszakot, s gyűlöletet érzek a közelemben vagy a baráti körömben! Elég volt ezekből az elmúlt 4 évben...
Persze én próbálok segíteni, de olykor ellöknek maguktól, egyesek néha olyan makacsok, s önfejűek! :( Ilyenkor kom elgondolkozok azon, h minek vagyunk akkor, ha nem hallgat a barátjára? Vagy nem tart barátjának? Akkor minek ismerjük egymást? Miért vagyunk mi együtt?!
Jönnek ilyen hülye szöveggel, h nem szeretnek másnak a segítségére támaszkodni... :) Egyszerűen vicces... Azért vannak a barátok, h segítsenek nem? Akkor?! Miért kell még jót akarót is ellökni magától, s szemen köpnie?! Néha belefásulok ebbe az egészbe... :(
Ha nem lenne nekem a legjobb barátom, mint fontos támaszom, akkor lehet begolyóznék, s magam gondolnám betegnek, s hülyének, h velem van a baj, h ilyen vagyok, de neki köszönhetően tudom, h ez nem így van. Persze a többi barátra is számítok, s számomra már 1-2 baráti szó, mondat is sokat jelent, s sokszor figyelembe veszem azt, amit mondanak. Örülök nekik, s annak is, h nekem jó, rendes barátaim vannak, s szerencsére nem érzem rövidnek, s felszínesnek kapcsolatunk, mint fentebb is idéztem, de ne is kelljen csalódnom!
Vannak viszont olyan ismerőseim, kik ezt nem mondhatják el ismerőseiről, haverjairól. Soknak még csak rendes barátja sincs. Sajnos néha én is érzem azt 1-2 emberen, h barátságunk csak felszínes.
Van olyan is, kivel sok a köztünk lévő konfliktus, ami számomra teher, elkeserítő, s kimerítő. Gyakran látom reménytelennek, s feleslegesnek kapcsolatunk, de valamiért mégis együtt vagyunk... ... Lehet, h azért mert legbelül mindketten tudjuk is és érezzük, h fontosak vagyunk a másik számára, s vonzódunk egymáshoz, de... itt van ez a megmagyarázhatatlan de...ah!...
...Fásult vagyok...
Zárásként pedig néhány gondolat:
Embernek születtél, s ezért nem kívánom tőled, hogy megbocsáss az embereknek. Értsd meg őket, és hallgass.
Némely ember mérföldeket halad téves irányba, anélkül, hogy elfáradna. Aztán mikor csak néhány lépést kell tennie, hogy jó ösvényre jusson, akkor sokallja. Hiába, ilyenek vagyunk mi, emberek.
Eljátsszuk, hogy erősek vagyunk, higgadtak maradunk, és titkoljuk, hogy nagyon is emberek vagyunk.
- Ezek szerint amellett, hogy elfogadod, amit csinálok, még segíteni is akarsz?
- Igen, Sherine. Akkor is, ha nem értelek, akkor is, ha néha úgy szenvedek, ahogy a Szűzanya szenvedett egész életében, akkor is, ha te nem vagy Jézus Krisztus, de üzeneted van a világ számára. Melletted vagyok, és azt akarom, hogy te győzz.
Az emberek valahogy restellik kimutatni a jóságukat, mintha az valami szégyellni való emberi gyengeség lenne. Az emberek erőseknek akarnak látszani, mint akik nem ismerik a kételyt és a megalázónak vélt szánalmat, holott talán éppen az önmagunk iránti kétely és a mások iránti szánalom a legfőbb emberi erő.
Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenko
Az ember, miután hozzászokott a jóhoz, hibát kezd találni benne, és többre vágyik.
Mindenki tudja, hogy a férfiak (...) gőgösek, becsvágyóak, nem tűrik az ellentmondást, de naivak és nehéz felfogásúak is, némi diplomáciával könnyű túljárni az eszükön.
A sokat locsogó férfiak jobbak, mint a szófukarok, mert tudni lehet, mit forgatnak a kobakjukban, míg amazok forralnak valamit magukban, és amikor az ember a legkevésbé várná: supp!
Olyan rengeteg szabály van ezen a világon, ezért kell még gyerekkorunkban megtanulni őket. Világosan megmondják nekünk, hogy ne beszéljünk csúnyán, hogy a vizsgákon tilos csalni, és hogy nem szép dolog hazudni a barátainknak, hogy olyan férfi után sóvárogni, aki nem a miénk, bűn, és az olyant megcsalni, aki a miénk, szintén. Szabályok közt cseperedünk fel, és felnőttként mégis megszegjük őket, tökéletesen megfeledkezve arról, hogyha valaki rajtakap minket, akkor jön a büntetés.
Ha megbékélsz a helyzettel, akkor könnyebben megértheted, mi folyik körülötted.
Aki nem próbálkozik semmivel, eleve elfogadja a kudarcot.
A sokféleségtől oly színes és széplő a világ.
Megérteni nem,
csak elfogadni tudunk:
kit, mit; úgy, ahogy.
Ők csak mások. Másképp látják a világot. Normálisnak azt nevezzük, ami az átlag, ami nem feltétlenül az egyetlen módja a létezésnek vagy az életnek.
( Forrás: www.citatum.hu )
Csók!
Rion
(K)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése