Képek

 

itt-ott

 

Idézet mára:

A múlt csak akkor fáj, ha hagyjuk, hogy kövessen minket.

Mark Millar

 

Nagyon fáradt vagyok. Este nem sokat tudtam sajnos aludni. Kb 4-5 órát, ha tudtam aludni. :S Most úton vagyok hazafelé. Szerintem hazaérek, s vagy lefekszek aludni, v pár órát még ébren maradok, s korán este lefekszem. Kell az energia. Napi 9 órákat melózok, h behozzam az 40 óraszámos lemaradásom a múlthétről, s ugye jön a nagynapos nyitó péntekünk. Tegnap ki is volt írva az ebédlő rajztáblájára, h; “Már csak 3 nap!” :)

Előre félek is egy kicsit. Biztos lesz dugó, mind a próbafülkéknél, mind a kasszánál, de az is lehet, h nem lesz semmi kül.

Majd alakul. Délelőtt átmásztam Budára az FM Group-hoz melynek tagja vagyok, s vettem parfümöt. Giorgio Armani Acqua Di go-t. Nagyon finom, jó illata van. LIKE! :)

Délután pedig megindultam ismét haza vidékre. Feltankolok, ruhákkal, kajákkal, s szerdán jövök vissza.

Hozok már dzsekit is, mert ma majd megfagytam, olyan hideg volt.

Akkor ma lehetett tanévnyitó az albérlettel szemben lévő iskolában is, mert sok volt a diák. Furi volt. Zsidó iskoláról van szó, s azt vettem észre, h a fiúk vagy bűn rondák, v izgatóan szépek. Köztes kategóriát nem véltem köztük felfedezni. :)

Hétvégére lehet, h elmegyünk majd offolni Mancival az Alterbe. Ránk fér már. Szükség is van rá. Nem buliztunk már ezer éve. :S Múlthéten is elakartunk menni, de a bulizást is csak halasszuk állandóan. De nem egyszerű na. Nélküle nem érzem jól magam, s nem igazi a buli, s nem mindig sikerül összehangolni az energiánkat a bulira. Pl.: Most szombaton is melózni fogok, ráadásul vasárnapra is be kell mennem 9:30-ra! :S Na mind1. De legalább bulizunk egy peppet. Hiányoznak a travi show-k is. Nagyan likeolom őket. :)

No! Mára lényegében ennyi. Majd holnap este jelentkezem. :)

Csók!

Rion ;)

(K)

Képek

 

 

 

Rólam

 

Idézet mára:

Ha elmegy az életkedved és elbizonytalanodsz, gondolj csak erre: az apályt mindig dagály követi.

Henry Wadsworth Longfellow

 

Reggel 8-kor keltem. Agyam egyből kávéért üvöltött. Szo beindult a szokásos otthoni rutinom. Go le a konyhára, kávé, szürcsölgetés, miközben nagy GAGA golyós szemekkel nézek a semmibe. Anyám térített magamhoz, mikor berobbant a konyhába. Nagyon pergett, s ez rám is átragadt, s kezdetét vette, a 2010-es nyár utolsó 3. napja.

Reggelről bepakoltam, s utaztam vissza Pestre. 13-tól 22.-ig meló volt. Vártam már. Munkával legalább telik a nap, anélkül meg csak vagyok. Mára már lett a kasszához kódom is, és gond nélkül kasszáztam. Egyre jobban megy. Ma is rengeteg vevő megállított kiknek 70%-a külföldi volt, aztán a nap végére azon kaptam magam, h csak én beszélek angolul, s azért jönnek hozzám a vevők, mert hozzám irányítják a többiek, v nekem szólnak, h menjek a kasszához fordítani, pedig marhára nem beszélek jól angolul. Sőt! Igaz van középfokú szóbeli nyelvvizsgám, mit októberben szereztem, de azóta sokat felejtettem, de szerencsére nem mindent. :)

Nagyon szépen alakul a férfi részleg. Tök izgulok, h majd. Nagyon várom a pénteket mikor majd nyit. Ma láttam a raktárban egy olyan jó kibaszott férfi bakancsot, h majdnem el…

Itt meg is lehet nézni.

Lassan de biztosan kezdem kezembe venni sajt életem. Kis  izgalommal várom, h mi lesz majd. Megfogok-e tudni élni, eltudom-e majd tartani Önmagam. Majd kiderül. Az biztos, h mivel már van munkám, az önbizalmam is visszatért. Igaz. Még nem a régi önmaga, de reményeim  szerint, majd csak megint a régi Önmagam leszek. :) 

Holnap és Szerdán szabadnapos leszek, ezért kedd este hazautazom ismét, s majd szerdán vissza megint pestre. Muszáj, mert ma nem tudtam felhozni mindnet. Ma csak 2 napi kaját hoztam meg egyéb kellékeket. Szerdán meg hozok 1 heti kaját, meg ingeket, mert melóban majd abban akarok dolgozni. Szeressük az ingeket. :)

Am tök furi volt, h tök zöld minden vidéken. kb 5 napot tartózkodom általában Pesten, s hazajövök 1-2 napra, de mégis úgy érzem, mintha 1 hónapot lettem volna távol.

Kezdek belül is változni. Így, h már van melóm egyre kevésbé vágyódom haza, s egyre jobban vágyódom vissza Pestre, ha itthon wok. Itthon csak Hugi van nekem, kivel lehetek. Pesten van már nekem a baráti köröm. Igaz, ritkán, s keveset tudok velük találkozni, ami engem is bánt. Én hibám is, de nagyobb részt más tényező miatt nem tudok velük találkozni, mert megvan kötve a kezem, de sajnos erről nem írhatok.

Mióta Pesten élek 3 nagy, s fontos terület alakult ki nálam; 1: Magánéletem, 2: Baráttok, haverok, ismerősök, 3:Munka.

A munka terület az zöld lámpát kap, mert azzal MÉG nincsen gondom.

A magánéletem a sárga lámpa kategóriába kerül, mert úgymond stagnál. Vannak gondok, vannak örömök, de még nem teljesen stabil.

A barátok, haverok, ismerősök kategória pedig sajnos a piros “osztályzatot” kap, mert ez nagyon szétszórt. Itt kellene a legnagyobb rendet raknom, s összeszedni ”magunk”.

Jelenleg úgy vagyok, h a sárga besorolást próbálom stabilizálni, s aztán a pirosat felhozni legalább a sárga kategóriába, de a is lehet, h mindkettővel megpróbálkozok majd, de sejtéseim szerint nem fog menni, mert az egyik üti a másikat, s oda vissza. :/ Annyit elmondhatok, h a piros az piros, s nem vörös, ami kis javulást jelet, azaz az ellenségim, helyesebben a támadóim eltűntek, s ilyen téren szerencsére peace van. :)

Amúgy ezt a “hülye” piros, sárga, zöld besorolást is a melóhelyről van, mert kint így osztályozzák a boltokat, s ez megtetszett nekem. :)

No! Kicsit sokat írtam, szo ennyit mára! Holnap este jelentkezem.

Csók!

Rion ;)

(K)

Képek

 

 

 

 

 

 

 

 

Ami jön

 

Idézet mára:

Akármit teszünk is, annak az a célja, hogy folytassuk az életet. Az a célja még az éhségnek, még a betegségnek is; vannak, akik belehalnak, de a többi szívósabb lesz.

John Steinbeck

 

NA! Mikor ezt a mondatot írom, úton vagyok hazafelé. A kedvenc vonatommal száguldom haza a piros golyó Flirt nevű vonattal. Új, kényelmes, viszonylag modern, tiszta, nem zajos. Már csak a WIFI hiányzik róla. Simán fizetnék érte, ha lehetne ilyen lehetőséggel élni. :)

Na Drágáim! Miről is írjak? Azt tudom, h az elmúlt hónapokban eléggé szürkévé vált a blogom. Legalább is én így érzem.

JA! Még el nem felejtem! Van felvétel a H&M-be. Akit érdekel a dolog az nálam jelentkezhet a riongay@gmail.com email címen, s ott megírom a részleteket, mert több lehetőség is van. Önéletrajzot nem is nagyon érdemes beadni. Tegnap volt meetingünk reggelről s mondta is a Kriszta ( a shop manager ), h bent van az irodájában egy tucat önéletrajz, de se ideje, se türelme nincs ÁTNÉZNI(!) őket. Az interjúról, szelektálásról meg még nem is beszéltünk… :)

Felvételi kritérium az emberiesség, kedvesség, jó stressz tűrő képesség, állóképesség, s nem árt, ha beszélsz angolul társalgási szinten, mert én eddig úgy vettem része, h a vevők kb 40-50%-a külföldi, s a köszönés után egyből lökik a sódert, s meg se kérdezik, h egyáltalán beszélsz-e angolul. Szo számukra az alap, h beszélj angolul. :)

Azt belénk verték már, h alap legyen az (is), h ne csak a munkánkra figyeljünk, hanem a kollégánkra, s a vevőkre is. Így leírva, elolvasva nem tűnik bonyolultnak, de hidd el, h mikor nyakig benne vagy a munkában, ez az, amaz jön oda hozzád, azt se tod, h fiú vagy e vagy lány. Az agyadnak gyorsan kapcsolni kell, h mi, ki hol van. Van-e vagy nincs stb…

Alap még a szemkontaktus, köszönés, elköszönés, stb..

A csapat am nagyon jó. Imádom a kollégáim. Bár van 1-2 lány, akiknél nem tapasztaltam a kedvességet, de nem is nagyon keresem már a társaságuk, de mondom a csapat 90%-a nagyon cool. :)

Kitty jutott most eszembe. Mindig azzal hülyülök, h úgy köszönök neki, h “HELOO KITTY!”. :) Ő meg, h sziasztok lányok! :) Magyarázata szerint ez azét van, mert a dolgozók többsége lány, de mikor Gábor mondta neki, h nem zavarja, csatalakoztam hozzá én is, h engem sem zavar, szo burkolt co. :)

Am Gábor nagy segítség nekem. Maga a tudat, h van ott egy ismerős. Igaz már mindenki az, de érezhetően van köztünk egy láthatatlan fonal, v kötődés. Mindig egymáshoz fordulunk. Konkrétan mindig engem hív a kasszához, minek azért nem nagyon örülök, mert még nem vagyok hivatalosan betanítva, s attól rettegek h  be kell állni kasszázni, de szerencsére az esetek többségében csak kisebb kéréseket intéz hozzám. A kasszába am azért nem nagyon likeolok lenni, mert nagyon pergős. Ott úgy rohannak az  órák, mint a másodpercek. Úgy dolgozol, mint egy robot. Hajtás, pergés, millió meg egy vevő, s az istennek nem akarnak fogyni! Ennek örülni kellene, de mivel még nincs nagy gyakorlatom, így persze, h parázok a kasszázástól, mert ott azért mindig történik valami, s idegesít engem,  ha “Már megint segítséget kell kérnem”.

( Maga a kassza kezelése új nekem. Akkor ott van a bankkártyás fizetés, ami megint más folyamat. Továbbá a ruha el tétele, panaszkezelés, nem jó a leolvasó, nincs árcédula, csipogót le, vállfát le, stb, stb, stb… wááá!!! Szo mindig van valami. –.-‘)

Persze biztatnak is erre, h inkább kérdezzek, mint h rossz gombot nyomjak, v hülyeséget kövessek el, de én nem szeretek másokra támaszkodni, másokat feltartani. Csak ha nagyon muszáj, de itt muszáj ugye… :/ Meg hát ugye ez is a csapatmunka része, ha úgy nézzük.

Meg én am is jobban szeretek az eladótérben szaladgálni, pakolászni, emberekkel foglakozni, segíteni stb. Meg lehet nézelődni is, h kik jönnek- mennek nálunk. :) Színes emberek fordulnak meg a shopban az biztos.

Mára lényegében ennyi szerintem bőven elég. Holnap este jelentkezem! ;)

Csók!

Rion ;)

(K)

Képek