Anyum, Gaga, gay könyv, vidék, rólam, haluci

 

Idézet mára:

“Az a baj hogy már nem vagy különleges hanem csak tipikus!”

Tőle…

Március 22.:

Délelőtt elintéztem egy fontos ügyem, aztán elindultam haza. Tök jó idő volt. A kedvem is jó volt. ( Hosszú idő után végre már magamtól természetesen is mosolyogtam. )

Anyumról megtudtam, h ő is szereti Gagát. Úgy került ez szóba, h lent a konyhában gépeztem, s természetesen Gagát hallgattam Gagával, s mondta anyum, h ha melóhelyen hallja, mindig felhangosítsa a rádiót. Aztán kaptam az alkalmon s meséltem neki, h pedig Gaga nagy buzi-boszi, s a legújabb száma is mennyire “gay”.

Am megkérdeztem tőle, h h áll az meleg témájú könyvekkel, miket vettem neki, s mondta, h a “Meleg a gyerekem?!” című könyvet már kiolvasta, de csak depisebb lett tőle. A másikat meg nem fogja elolvasni, mert nem érdekli, s nem akar még depisebb lenni.

Én meg nemes egyszerűséggel annyit válaszoltam, h ha valóban ezt váltotta ki belőled, akkor meg is érdemled!

Kajak nem tudok rá mást reagálni. Többet nem hiszek h tudnék tenni…

Aztán bementem az öregekhez is. Útközben olyan buszt láttam elsuhanni, amilyen pl.: a 173-as csukló busz is. Tök ugyan az! E mondom! BKV busz!

Az öregeknél jó volt lenni. Mamám bent nézett valami sorozatot, papám pedig kint ült a hintaágyban. Jó idő volt. Kezdett szürkülni, s a madarak ilyenkor valamiért mindig intenzívebben csicseregnek, mit nagyon szeretek. Jó volt kint ülni, s hallgatni őket. Nagyon megtudnak nyugtatni. Papámmal is jól elbeszélgettem, elmeséltem, h mi a helyzet, ő meg hallgatott.

Am nem sokat voltam otthon. Össz 3 órát.  Hazaértem, anyum főzött, jól teleettem magam, aztán ugye bementem az öregekhez, itthon megnéztem még egy szüli feli részt, aztán go vissza. Valszeg lesz még egy ilyen párszor, mivel h már nincs otthon net, anélkül meg nem tudok ugye meglenni, s ezért nem is fogok otthon aludni/maradni…

Aztán mikor elindultam a vonathoz meghallottam azt, amit szintén nagyon-nagyon szeretek. A békák brekegését. Van a környéken egy kis tavacska, s az csak úgy hangozott tőlük. Erről mindig a szép kellemes, meleg nyári esték jutnak az eszembe. Éppen ezért a tücsköket is nagyon szeretem, de őket még sajna nem lehet hallani. Kicsit el is szomorodtam, mert eszembe jutott, h na pesten a belvárosban sajnos nem nagyon fogok ilyeneket hallani… :/

Hiába no! Vidíííken nőttem fő dicsak!  

Am magánügyileg ismét padlóra küldtek. Immáron 1 hete tart az egyedüllét, amit egyre nehezebben viselek. :/

A halucim is depis szerintem. Múltkor majdnem megdöglött ugye, most meg lógatja az orrát. Mikor estére visszaérkeztem Pestre, azt láttam, h lent kuksol a  növény alján befelé fordulva. Szar volt úgy látni, ezért eldöntöttem, h holnap átugrok, a westendbe s veszek neki egy másik arany halucit.  Bár lehet jobb lenne ha nagyobb vázát vennék nekik, mert most az egy szem halucimnak az a közepessen nagy vázában jól el van, de kettejüknek… Majd meglátjuk, s ha más nem akkor köv fizuból veszek egy másik hatalmas ikeás vázát. Mindig megy a pénz basszus! :/ De szeretem a halucim, s nem sajnálom rá.

No! Lényegében ennyi!

Csók!

Rion