Április óta legálisan termeszthetnek marihuánát, fogyasztási célra pedig tarthatnak is maguknál egy kisebb mennyiséget. A melegek élhetnek élettársi kapcsolatban, sőt akár gyerekeket is örökbe fogadhatnak. Az abortusz ennek ellenére még mindig tilos. Röviden így foglalható össze a „legélhetőbb és legzöldebb” dél-amerikai ország, Uruguay utóbbi két esztendeje.
A mindössze három és fél millió lakosú Uruguay - guaraníul „a festett madarak folyója” - Dél-Amerika keleti partjain található mini-állam. Kiterjedését tekintve Suriname után ez a második legkisebb ország a kontinensen (ami még így is Magyarország kétszerese). A lakosság mintegy 88 százaléka európai bevándorlók leszármazottja.
Mérete ellenére Uruguay gazdasága rendkívül fejlett, az egy főre számított bruttó hazai össztermék (GDP) régiós szinten igen magas. Politikai és gazdasági stabilitása miatt gyakran „Dél-Amerika Svájcaként” is emlegetik. A Transparency International kimutatta szerint Uruguay a második legkevésbé korrupt ország egész Dél-Amerikában, kicsivel lemaradva csak Chile mögött. Életminőség szempontjából pedig a szubkontinens első helyén találjuk. A Reader’s Digest szerint is benne van a bolygó tíz „legélhetőbb és legzöldebb” államában. Az ország világelső volt az akcióban, amely során minden iskolás ingyen laptopot és vezeték nélküli internet-hozzáférést kapott.
Gyerekeket is örökbe fogadhatnak
Szintén az első állam volt a kontinensen, amely az egész országra kiterjedően engedélyezte az azonos neműek regisztrált élettársi kapcsolatát. Mi több, 2009 óta a melegek gyerekeket is örökbe fogadhatnak. A törvény ezen felül biztosítja egyenlőségüket a társadalombiztosítás, a nyugdíj, valamint öröklési kérdésekben. A pároknak ehhez mindössze regisztrálniuk kell magukat az illetékes önkormányzatnál.
A rendelet emellett a kapcsolatok lezárását is beemeli a törvény lapjaira. Noha más dél-amerikai országokban is találunk ehhez hasonló melegjogi kezdeményezéseket, azok mindig csak egy-egy városra korlátozódtak, mint ahogy Buenos Aires vagy Mexikóváros esetében is történt. Az idáig vezető út persze nem volt könnyű. Az örökbefogadási törvényt például már az előző elnök, Tabaré Vázquez és a mögötte álló koalíciós párt is támogatta. Ennek ellenére szinte folyamatos vita zajlott a befolyásos Római Katolikus Egyház és a politikai döntéshozók között.
A melegek egyenjogúsítása mellett Uruguay a könnyű-drogok legalizálásában is élen jár. A mariuhána otthoni, kísérleti termesztését, sőt annak legális terjesztését idén április 24-én fogadta el az uruguayi parlament alsóháza. A rendelet többek között szabályozza a fogyasztási célból magunknál tartható mariuhána mennyiségét, fejenként összesen 25 grammot. A törvény kihirdetésével párhuzamosan létrehoztak egy bizottságot is, amely a bevezetést követő néhány hónap során ellenőrzi majd a szabályozás társadalmi hatásait.
68-as gerilla az elnök
Uruguayban, ahogy Latin-Amerikában sok más helyen is, erős elnöki rendszer működik. A kormány tagjait öt évre választják meg a szavazók. A törvényhozás pedig a mindenkori kétkamarás országgyűlés hatáskörébe tartozik. A voksolás minden 18 évesnél idősebb állampolgár számára kötelező. A 2010-es Latinobarómetro felmérése szerint az egész szubkontinensen az uruguayiak támogatják leginkább a demokratikus értékeket, és ők is a legelégedettebbek annak működésével.
Uruguayi karnevál 2011-ben
Uruguayt politikai története során nagyrészt egyetlen párt, a centrista-liberális Partido Colorado (Vörös Párt) kormányozta. Noha az utolsó, 2009-ben megrendezett választásokon a Frente Amplio (Széles Front) néven ismertté vált baloldali koalíció kapta a legtöbb szavazatot, ahogy az történt 2004-ben is.
Az FA, vagyis a Széles Front több szocialista párt és a keresztény-demokraták összefonódásából született pártkoalíció. Gazdasági programját tekintve inkább baloldali, viszont közelebb áll a Brazília, Chile vagy Peru által folytatott politikához, mintsem az Evo Morales képviselte bolíviai elképzeléshez. Tehát nem államosítottak például semmilyen iparágat, beemeltek egyes piac-barát elemeket a gazdaságpolitikába, miközben csökkent a munkanélküliség is. Ezzel növelve a befektetők bizalmát az ország iránt. Az utolsó elnökválasztáson, a Széles Front jelöltje, Jose Mujica kapta a voksok többségét, maga mögé utasítva ezzel a Blancos (Fehérek) indulóját, Lusit Alberto Lacallet.
Mujica politikai karrierje során egyszer már részt vett kormányzati munkában, 2005 és 2008 között ugyanis mezőgazdasági miniszterként dolgozott. A 75 éves politikus életpályája azonban más miatt is érdekes. A 60-as években a kubai forradalomtól inspirálva csatlakozott a Tupamaros néven elhíresült gerilla-csoporthoz, aminek később egyik vezetője is lett.
Hat golyót kapott
Különféle terrorista-akciói miatt végül a 68-ban szükségállapotot kihirdető akkori elnök, Jorge Pacheco Areco börtönbe záratta. Innen először sikeresen megszökött, majd a rendőrség előli menekülés közben hat golyót kapott a testébe. Ezt követően újabb 14 évnyi szabadságvesztésre ítélték, ahonnan csak 1985-ben, az amnesztia-törvény után szabadult véglegesen. Hosszú szünet után 1999-ben, immár mint megválasztott szenátor tűnt fel újra a politikai életben.
Karrierjének csúcsára akkor ért, amikor a 2009-es elnökválasztás második fordulójában, jelentős különbséggel, 52-43 arányban megválasztották az ország elnökének. Viszont ez a teljesítmény nem kizárólag neki, inkább az előző elnöknek, a szintén a Széles Fronthoz tartozó Tabaré Vázqueznek volt köszönhető. Elemzők szerint az ex-elnök támogatottsága 60 százalék körül mozgott még közvetlenül a választások előtt is. Elindulni csak azért nem tudott, mert az uruguayi alkotmány értelmében senkit sem lehet kétszer újraválasztani.
Jose Mujica (a kép jobb oldalán) a brazil elnökkel, Lula de Silvával 2010-ben
Fotó: Wikipédia
Jose Mujica, barátainak „El Pepe” politikai ideológiája sokat változott a 68-as gerillavezérsége óta. Az utóbbi időben például a korábbinál jóval lazább baloldali elképzelést képvisel. Igazodva természetesen a mögötte álló párt programjához. Egyes politikai elemzők szerint népszerűségét egyszerű stílusának is köszönheti. Rosario Queirolo, személyiségével kapcsolatban úgy fogalmazott: „ő egy antipolitikus, olyan, aki nagyon is beszéli a nép nyelvét”. Noha oda nem illő megjegyzései miatt nem egyszer bajba is került már.
Mujica sok más téren is eltér az előző elnöktől. Vázquez például korábban egyszer megvétózta az abortusz legalizálását előterjesztő javaslatot, míg Mujica egy interjúban kijelentette, hogy ő mindenképp teret adna egy ilyen jellegű tervezetnek.
Nemzetközi kapcsolatait illetően az Európai Uniós tárgyalásokat és a régió kereskedelmi egyezményét, a Mercosurt erősítené legszívesebben. Az ország vitáját Argentínával – egy közös folyószakaszra tervezett erőmű-beruházás miatt – inkább a megegyezés irányába szeretné eltolni. Luiz Inácio Lula, volt brazil elnök, Iránhoz való közeledésével kapcsolatban kijelentette: „minél jobban elzárkózunk Irántól, annál rosszabb lesz a világ többi részének”.
Magyar szál
Becsey Zsolt, a Nemzetgazdasági Minisztérium külgazdaságért felelős államtitkára nemrégiben részt vett az uruguayi Magyar Otthon 75. évfordulóján rendezett ünnepségen. Az államtitkár beszédében úgy fogalmazott: példamutató, hogy az uruguayi magyarság meg tudta őrizni egységes közösségi jellegét, a magyar nemzethez tartozás lehetőségét.
Az ünnepségen mintegy 200-an vettek részt, nem csak Uruguayból, de Latin-Amerika más országaiból, így például Chiléből, Argentínából és Venezuelából is. A rendezvényen megjelent az uruguayi kormány oktatási és kulturális minisztere.
Magyarország és Uruguay 1956 júniusában vette fel a diplomáciai kapcsolatokat. Az ország hárommilliónyi lakosságához mérten viszonylag jelentős az ötezer fős helyi magyarság, amelynek tagjai közül néhányan jelentős pozíciókkal rendelkeznek a gazdasági életben.
Uruguay rövid története
Politikai és gazdasági stabilitása miatt Uruguayt már a 20 század derekán „Dél-Amerika Svájcaként” kezdték el emlegetni. Noha rövid történelme során az ország több gazdasági hullámvölgyön is keresztülment.
A két világháború különösen nagy gazdasági fellendülést hozott az akkoriban mezőgazdaságilag igen fejlett Uruguaynak. Termékeit főként az éppen lábadozó Európában remekül tudta értékesíteni. A második világháború után azonban az élelmiszerárak csökkenése visszavetette az uruguayi gazdaságot. A 1960-as évekre pedig megrogyott a szociális rendszer is. A kínálkozó lehetőséget kihasználva a Tupamaros néven ismertté vált gerillacsoport megpróbálta erőszakkal átvenni a hatalmat. Válaszként, még 1968 júniusában Jorge Pacheco Areco kikiáltja a szükségállapotot, amit szinte azonnal az emberi jogok további csorbítása követ 1972-ben.
Egy évre rá, az ország hatalmas pénzügyi válságba kerül, az uruguayi hadsereg pedig végül feloszlatja a kongresszust. Ezzel tulajdonképpen megnyílik az út egy fél-katonai diktatúra megteremtéséhez. Megkezdődik az ország történelmének egyik legvéresebb periódusa, annak politikai tisztogatásaival és a régióban szinte „kötelező jellegű” tömeges gyilkosságaival.
A zord időknek végül maga a hadsereg vet véget az 1984-es új alkotmánnyal, amely egyben demokratikus választások kiírását is jelenti az ország számára. A voksoláson a legjelentősebb történelmi alakulat, a Partido Colorado jelöltje, Julio María Sanguinetti szerzi meg a legtöbb szavazatot, amivel az elnök rögtön meg is kezdi első öt éves ciklusát. Őt követi majd Luis Alberto Lacalle, amit újabb öt év Sanguinetti kormányzás követ. Megindul a demokratikus jogállam helyreállítása, illetve a gazdaság viszonylagos stabilizálása is.
Forrás: http://hirszerzo.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése