Idézet mára:
Ha az embernek nincsenek feledhetetlen emlékei, akkor kevéssé hihet abban, hogy a jövőben valami emlékezetes történhet. Anélkül pedig nehéz elviselni a mindennapok méltatlanságait.
Eléggé összefolytak már megint a napok, mióta dolgozom… Nem tudom, már h melyik nap mi történt, szo nem bontom le a történéseket napokra. Tudjátok, h az elmúlt 2 napban történt ami történt azt jóidő!
Szo! Csütörtökön 10 órát melóztam. Reggel 10-től este 21-ig toltam a biciklit. Valójában 21:45-kor jöttem el, de lényegtelen… Ilyen a kereskedelmi szakma… Ma (Pénteken) pedig volt a harmadik munkanapom a Pull-nál. Mind a 3 nap meglátogattak ismerősök. Jó volt, jól esett. Voltak olyanok is, akik megdöbbentek, h mit keresek én itt, hisz múltkor még a H&M-nél voltam?! Hát mondom az múltkor volt! Volt olyan is akivel hülyültem, h valld be! Eddig a H&M-be mentél mindig, most meg a Pull-ba! Ennyi!
Ma jött hozzánk még 1 új lány. Nagyon szimpi volt. Annyira kedves, mosolygós, s lelkes, h kajak feldobta a napom. Remélem összebratyizunk majd, s egy kis buzi boszit faraghatok belőle. Olyan jóóó leneee! Aztán, amit nagyon szeretek az a voki-toki. Tök menő! Mintha rendőr bácsi lennék!
Akkor ma volt egy furi esetem egy szép, fiatal, csinos vásárló lánnyal. Nem tudom eldönteni még most sem, h flörtölt-e velem, de nekem nagyon annak tűnt, s kicsit zavaró volt, mert a lányokat nem tudom ilyen téren hová tenni, s kicsit kellemetlen érzések is előjönnek ilyenkor, mert nekem volt ugye anno 2 barátnőm, nagyon utáltam már akkor is ezt az egész barátnősdit, mert csak nyűg s teher volt. Először az a kényszerű udvarlás, “Addmármegmagad, hadd mondhassam, h na tessék! Lessétek! Ő a barátnőm, most már szálljatok le rólam!”
Am szép volt, meg mosolygott ezerrel, meg a zavara az eléggé érezhető volt, majdnem hogy szüzi-müzi kislány szerepet játszott… Kért segítséget, meg 2-szer is visszajött a fülkéhez, s kérdezett termékek után tök kedvesen, mosolyogva, nagy boci szemivel, amikkel nem úgy nézett rám, mint egy átlag vásárló szokott… Olykor halkan nevedgélt is, is, mikor próbáltam kedveskedni, hülyülni, h csak ne legyen már ilyen. Meg próbált is előttem, h szűk neki a derekánál ez a nadrág, s felhúzta a pólóját, s láttam a testét. Szép barna bőrű volt, s feszesek volt a bőre. Szép formája volt. Lehet, h ez tök véletlen volt, de végig úgy éreztem, h ezek mögött azért jóval több is lappang…
Szo nem tudtam hová tenni a “jányt”… Fiúknál ez más persze. Mármint nem sokkal másabb, de én azokat értem, s vágom, s tudom. Ott adja magát minden, s simán mennek a dolgok, de most ennél a lánynál… Szimpi volt meg minden, de nem tudok vele mit kezdeni. Buzi boszinak jó lenne am!
Aztán csüt este este úton hazafelé felhívott Exem. Elégé kellemetlen volt. Kicsit felkavart, de muszáj voltam elutasító lenni vele. Nekem lassan már van kialakulóban valami, s nagyon nem jókor hívott… Szar volt, mert ugye pont h május közepe tájékán jutottam el arra a pontra, – bizonyos infóknak, s más valakinek köszönhetően – h végre túltettem magam rajta, erre tessék … :/
No mind1. Váltsunk is témát! Este megyünk ki lakótársammal görizni. Szeretek. Holnap pedig utazom haza. Szombaton buli lett volna, de sajnos nem megyek, mert muszáj hazamennem, mivel aztán 2 hétig megint nem megyek, mert köv. hétvégén anyumék mennek majd ki Erdélybe Csíksomlyóra.
No! Hirtelen ezek azok, amik eszembe jutottak az elmúlt napokról.
Kellemes hétvégét!
Csók!
Rion ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése