Idézet mára:
"A "hol voltál" több, mint egy egyszerű kérdés. Aki ezt kérdezi, egyben azt is mondja: "hiányoztál", "veled szerettem volna lenni"."
Az előző részek tartalmából:
Nagyon elszaladtak a napok, s bocs, h eddig nem írtam. Minden nap
foglalkoztam a bloggal, csak arra nem volt időm, h bővebben kifejtsem a történteket. Folyamatban van az új blogom elkészítése is. Megnéztem 2 blog szolgáltatót. Először a blogspotnál akartam maradni, de a lakótársam elültette bennem a bogarat, a tumblr-el kapcsolatban.
Csináltam egy gyors, s mini közvélemény-kutatást a szűkebb baráti körben is. Felemás eredménnyel. Végül is azt az eredményt kaptam, amit gyakran Én is szoktam mondogatni, h ahány ember, annyi féle…
Így végül csak Én tettem fel az i-re a pontot, s döntöttem, h akkor mi lesz. Ami nekem jobban tetszett. Modernebb, újfajta lesz. Szokatlan lesz majd, s lehet, h elsőre érthetetlen, átláthatatlan, de gyorsan belelehet tanulni a kezelésébe, s a rendszertelenség, renddé válik. Legalább is Én rövid időn belül rájöttem, h h működik a rendszer, s nekem nagyon megtetszett. 
Szo tetszik majd, nem tetszik, az lesz! 
Hétőre lebetegedtem. Várható volt, mert sokan betegek voltak körülöttem. Munkatársak, lakótársak, Norbi, aztán elkapott engem is.
A hétfői napom 3 coldrexel és kalmopyrinnel túléltem. Ma, Kedden már jobban vagyok. A torkomon érzem, mintha kicsit beleenne dagadva, de legalább már nem fájok mindenhol.
Norbinak odaadtam az alig használt nagy Converse fekete bőrtáskám. Kb.:15 percen keresztül pakolt ki belőle, s talált olyan dolgokat, amin volt meglepődés. Nagyon sok minden volt benne… 
Hétfő este, mikor jöttem haza, az Oktogonnál magyar népzenészek voltak, nagyon szeretem így adtam is nekik aprót. Talán egyedül Ők azok, kiknek szoktam adni pénzt az utcán. Emlékszem, mikor anno még a Westendben dolgoztam a H&M-ben, akkor gyakran zenéltek a Nyugati
bejáratánál. Nekik is adtam mindig. Feldobták a napom. Kicsit elgondolkoztam ezen, h vajon miért van ez, s ott lyukadtam ki, h a felhőtlen, boldog vidéki gyermekéveimet juttassák eszembe. A falunapokat, a fesztiválokat, bálokat, nyugalmat, boldogságot.
Mikor hallom a hegedűt és a bőgőt “dalolni”, akkor mindig a fekete, fehér, piros, egyszerű, v mintás ruhában ropó néptáncosok jutnak eszembe, Kik énekelnek, mosolyognak, boldogak. Süt a nap, s körülöttük jönnek, mennek az embertömegek, s mindenki mosolyog belülről.
Tök boldog voltam pl.: azokban a napokban, mikor az Andrássy levolt zárva a nyáron ( vagy szeptemberen nem tom, csak h jó idő volt ) a Nemzeti Vágta miatt.
Nah! Most jól elkalandoztam, s hosszúra sikeredtem, szo már ennyi.
Csók!
Rion
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése