Meló, lehetőség, Szuzi, futás

 

Idézet mára:

‎"Vannak emberek, akiket egy időre ajándékba kapunk, hogy elkísérjük élete egy szakaszán. Nem igazán azért, hogy birtokoljuk vagy uralkodjunk felette. Meg azért sem, hogy tanácsainkkal megfojtsuk. Néha csak azért, hogy menjünk mellette. Átláthatóan. Elég ha tudjuk, hogy Ő a világra jött, gondolhatunk rá. Az igazi találkozások pillanatában belopakodunk egymás életébe, és a lelkünk jót ücsörög egymásnál. Ugyanarra a dalra rezdülünk. Érezzük egymást. Az emberek azt mondják, hogy nem szeretnek szenvedni. Én mégis szeretek. Szeretem, ha valaki eszeveszetten hiányzik. Ha ott lappang az a torokszorító érzés minden porcikámban, hogy mindent odaadnék abban a pillanatban, hogy újra találkozzak vele. Érezzem újra ugyanazt a dallamot a lelkemben. Az ő dallamát és az ő rezdülését. Van ezekben a találkozásokban is valami nagyszerű és megdöbbentően furcsa. Az élet összehoz két embert itt vagy amott, mintha a Véletlen játéka volna csupán, aztán összeköti őket a szeretet láthatatlan szövedékével. Hogy aztán sohase felejtsük el azt a dallamot, azt az illatot, azt a hangulatot, amit elénk terelt, és azokat az érzéseket, amiket a lelkünkbe csempészett."

Április 2. Hétfő:

Offos voltam, s késő délután kaptam egy telefonhívást meló helyről… …A managerem hívott, h bent volt az egyik HR-esünk s mondta, h a Zaránál a női osztályon üresedés van koordinátori pozícióban, s mivel Szuzi a cseh nagyfőnököm továbbra is jó véleménnyel van rólam, így szeretnék, ha beküldeném nekik az irodára önéletrajzom és motivációs levelem, angolul, magyarul. + Azt is mondta a managerem, h kedden jön a Szuzi, s ügyes legyek, s a legjobb formám hozzam, mert tuti, h kikérik majd Szuzi véleményét.

Am a belső rendszerünkben még nem hirdették meg a pozíciót, amit furcsáll az üzletvezetőm, de érezhetően nem örül ennek. Ő csak másnap tudta meg, s már hétvége van de a mai napig hallom vissza, h miket mond. H ez most biztos, meg mi ez?! Bassza a csőrét, h nem kérték ki rólam a véleményét, s nem rajta keresztül megy az ügy, hanem őt megkerülve, kihagyva… Ma mikor végeztem a melóba, s megmutattam neki a táskám, akkor megkérdezte, h érdekel ez téged? Annyit mondtam neki csak, h igen, de  megbeszéltük, h holnap felhívom a HR-est s utána kérdezek ennek én is “személyesen” s úgy is bekell majd számolnom az üzletvezetőnek, mert mindig tudni akar mindenről, s akkor megmondom majd neki, h mivel már amúgy is régóta szeretnék teljes állásban dolgozni és érdekel a koordinálás, átépítés, stylingolás így persze, h érdekel az állás.

Am első 2 este nagyon nehezen aludtam, mikor megtudtam ezt. Örültem is meg nem is. Jó esélyem van, ahogy a managereim mondták, s jó eső érzés, h eszükbe jutottam, s számolnak velem "odafent". Jó lenne, ha teljes állásban dolgoznék végre, s azt csinálhatnám ami közel áll hozzám, amivel gyorsan telik az idő, s + magasabb beosztásban is lennék.

Viszont.... .... női osztály!.... Annyira nem áll hozzám közel, s a munkáim 60-70-át azért Én a férfin végeztem. A managerek azt mondták, h ez nem nagy durr, gyorsan meglehet tanulni, s szokni azt is. Nagy, jelentős különbség meg nincs köztük.

+ További kis para, ha a ZARA az anyacég. Azért ott kötöttebb, szigorúbb szabályok vannak, mit nálunk a kis márkáknál....

A meleg managerem le is baszott, h az a baj velem, h nem tudok örülni semminek... :/ Persze védekeztem, h hogyne örülnék, csak azért parám is van. Sokat még nem koordináltam. A másik managerem javasolta, h menjek át a Zarába s nézzek szét…

Április 3. Kedd:

Jött Szuzi. Elrohant vele a nap. Nagyon jól éreztem magam. Most nem volt semmi baki, mint múltkor, s minden rendben volt. Üzletünknek 2 részes kirakata van. A nagyobbat megcsináltuk ketten, a másikat meg Én egyedül. Ő csak megmondta, h mely ruhák legyenek rajta s kész. Máskor részletesen elmond mindent, most semmit!

Ami most visszagondolván kicsit meglepő nekem, h nem izgultam, csak a végén, h mit szól az eredményhez. Sok újat tanultam. Árat írni, manökent rögzíteni és vasalni,s rögzültek a “step by step” dolgok is. A munkámmal lényegében megvolt elégedve. Annyit mondott, h “everything perfect”, csak a vasalást kell még tanulnom!

Aminek nagyon örült a fejem, mikor megkérdeztem, h tetszik neki az üzletben lévő manökenek öltöztetése? Megkérdezte, h melyeket csináltam Én? Amiket mutattam, azokkal megvolt elégedve, s pont a többi nem tetszett neki. (Aznap nem dolgoztam, mikro azokat kellet volna átöltöztetni.)

Am ami tetszik Szuziban, h mindig megköszöni a munkátmat…

Este voltunk futni Norbival. 25-30 perc alatt körbeszaladtunk kényelmesen. Jó, friss, eső illatú levegő volt. Mikor átértünk a Margit sziget budai felére, akkor meg a virágzó fák illatát lehetett végig érezni. Világított a hold, lehetett látni a szépen kivilágított budai várat, Mátyás templomot, majd a Margit hidat, s a parlamentet. Hazaértünk, tusoltunk, s aludtunk is már 11 előtt olyan fáradtak voltunk.

Nah! lenne még mesélni valóm, mert sok mindent felírogattam az elmúlt napokban, de ára elég legyen ennyi!

Csók!

Rion