Kellemes hetet! :o)

Esküvő, gondolatok, Norbi, meló

 

Idézet mára:

"Szeresd az életet, amit most élsz! Vegyél elő egy kihívást, amivel jelenleg szembesülsz, találj három jó dolgot ebben, ami segített neked abban, hogy eljuss az életedben egy jobb helyre, pontosan oda ahol most vagy!"

 

Július 14. Szombat:

Reggel nagyon korán keltem, mert utaztam haza vidékre, esküvőre, mivel a 20 éves unokatesóm férjhez ment. Szép és jó volt minden. Nem egyszer kellett nyelnem a könnyeim, s  nagyokat és sokat pislogni, h visszatartsam könnyeim. Főleg, mikor a vőfély a szülőktől, testvértől, rokonoktól, barátoktól búcsúztatta el a menyasszonyt és a vőlegényt.

Nah, meg mikor szólt a “20 év múlva” című szám…. Húúú! Zokogni tudtam volna. Nem szeretem, h ennyire érzékeny vagyok… :S :/

Együtt nőttünk fel. Fájó dolog volt ez az egész nekem. Mármint, a tudat, h baaaz! Férjhez megy! Én még ott tartok, h gyerekek vagyunk, együtt hülyülünk, nevetünk, s csak a régi szép emlékeket látom. Kénytelen voltam észrevenni, s beismerni magamnak, h azért fáj ez az egész, mert felnőttünk, amiről Én nem karok tudomást venni! Ezzel az eseménnyel, h megházasodott, tette fel az i-re a pontot! :/ Egy tükrött tartott ezzel elém, h nézd! Felnőttünk! Beléptünk a “felnőttek” világbába! Persze Én szinte már 3 éve a “felnőttek” életét élem, mióta felköltöztem Pestre, de bennem ez nem tudatosult, s nem is akartam tudomást szerezni róla, mikor jöttek a gondok, bajok, a felnőttek nagy ügyes-bajos dolgait kellett csinálnom nekem is. Ezért is volt jó hazatérnem vidékre, mert ott soha nem változott semmi. Visszatértem meseországba, a boldog gyermekkori világomba, azok közé akik játszótársaim, barátaim voltak. Vidéken szinte nem változnak soha sem a dolgok, v csak nagyon lassan, de az unokatesóm, most ezzel a nagy eseménnyel kicsit belerondított nekem ebbe a nyugodalmas, szép álomvilágomba. Persze nem hibáztatom, nem is haragszom rá, csak szimplán fáj… :/

Július 16. Hétfő:

Hajnalban arra keltem, h Norbi simogat, cirógat, csókolgat. Elmesélte, h volt egy rémálma, velem kapcsolatban, h megcsaltam, s elhagytam…

Aranyos volt, ahogy közben szorított és ölelgetett, nagyon jólesett, mert nekem ez is a szeretet kifejeződése.

Reggel pedig, mikor mentem volna melóba, kocsival ütközött a villamos, mire felszálltam. Az volt a szerencsém, h áttudtam szállni metróra, s gyorsan eljutottam a Deákra, ahonnan 5 perc sétára van a melóhely, s így időben beértem.

Július 17. Kedd:

Délután kicsit lefeküdtünk Norbival aludni. Most nekem volt rémálmom. Azt álmodtam, h Norbi használ másik profilt, s mással flörtölget, Én meg hatalmas cirkuszt csináltam, Ő meg csak nevetett, h túlreagálom, s nem igaz, én meg vérszemet kaptam, h a képembe hazudik, s hülyének néz Ő is, mint anno Bálint az exem, s nekimentem, s felindulásból megvertem.

Borzasztó volt… :/

Július 18. Szerda.
Szabadnapos voltam. Előző este kint aludtunk Norbiéknál, reggel pedig korán keltünk, mert elmentünk vissza a Corvinhoz a szemészetre.

Szerencsére nem kellett kivágni az árpát a szemhéjam alól, mert a Tobradex szemcsepp, amit felírt az hatásos volt, s szépen összezsugorította, elmulasztotta azt a ku.va árpát!

Július. 19. Csütörtök:

A nap javát Norbiéknál töltöttük el. Nagyon szeretek náluk kint lenni. Mindig süt a nap, jó idő van, zöldövezet, igazi kertvárosi feeling. Relax van ott mindig.

Az esténk nagyon jól eltelt, s mivel hajnal 3 körül sikerült csak elaludnunk így, délután egyig aludtunk. Reggeli után elmentünk sétálni egyet a környéken, vettünk egy új világítást a halaknak, megnéztük a Trónok harcának utolsó részét a második évadból, ami nagyon izgalmasra sikeredett, aztán elindultunk haza hozzánk. Mivel Norbi felmondott előző munkahelyén, így most beadta egy másik helyre, s elmentünk az Erzsébet híd lábához. Vettünk citromos sört és chipset, s lecsapott ránk a nagy vihar. Felmásztunk közvetlen az Erzsi híd lábához, összekuporodtunk, s ott vészeltük át a vihart. Egy keresztes pókot is találtam a fejem fölött, amitől majd szívrepedést kaptam, mikor megláttam a kinyújtott lábaival, s a nagy potrohás testét…. Brrrr….. Aztán egy élő galambot is felfedeztem, ahogy bevolt húzódva a vasoszlopok közé mögöttünk. Szegény kicsit belehetett rezelve. Nem volt elég a nagy vihar, dörgés, csattogás, pokol, de leshetett még, h mi ez a nagy tömörülés hirtelen körülötte.

Norbiból előjött a kisgyerekes ördögfióka. A pókot megakarta égetni a galambot meg megsütni! -.-‘” Persze egyiket se engedtem.

Július 20. Péntek.:

Melóban vétettem pár hibát. Elég kellemetlenül érzetem magam, de mondta az üzletvezetőm, h inkább most tanuljak, hibázzak, mint később, s kérdezzek bátran. Megkezdődött az 50%-os leárazás, s annyi vásárló volt, h ez a hétvégén rengeteget tanultam.. Sokat angolozok, tanulok, de megfigyeltem azt is, h nem minden esetben kell feltétlenül érteni, h mit mond, akar a vásárló, figyelni kell a testbeszédet, s jelekből is meglehet érteni a másikat, szo a figyelmünknek mindenre kikell terjedni. A külföldi vásárlók jelentős hányada erős akcentussal beszél, ami még izgalmasabbá teszi a kommuniácit, de így tanul igazán az ember.  

Megkaptam a tanulnivalókat is. 30 oldal. Cégtörténet, vásárló kiszolgálás, szituációs helyzetek, visueles tudnivalók és persze (szakmai) angol.

Július 22. Vasárnap.:

Fent volt anyum. Nem sokat volt fent. Látta az új berendezett szobánkat. Tetszett neki. Jól végignézte az egyik falunkat, amin a Norbival közös képeink vannak.  

Délután volt egy kis közös edzés Norbival, aztán kimentünk a szigetre futni.

Július 24. Kedd:

Utolsó munkanapom Norbival a meleg kollégámmal, kinek valójában a  helyére jöttem Én. Ő adott nekem becenevet, mert nálunk szinte mindenkinek beceneve van. Így lett az én becses munkahelyi nevem a; “Bubby”!  

Popov lakótársamnak még hetekkel ezelőtt ajánlottam, h használjon füldugót, ha jobban akar aludni, meg zavarják hajnalban a madárcsicsergések.

Ma mondta, h szereti, s sokkal mélyebben, s jobban lehet vele aludni.

Vicces am, mert emlékszem, h Norbi se akarta anno használni még, mikor a Nagymezőben laktunk, manapság meg már azért ment a tusakodás köztünk, mert nem akartam, h használja a füldugót, s szinte visított, mint egy kisgyerek, h ne vegyem el tőleeee!  

De hozzá is már annyira hozzánőtt a füldugó, h már ha otthon alszik is azt használja!

Norbinak van egy új irodai melója, s ma, (szerdán) van az első munkanapja.

Nah! Sok leszek!

Csók!

Rion

 

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

Az előző részek tartalmából:

 

Idézet mára:

"Miért érezzük úgy időnként, hogy megakadunk, akármilyen keményen dolgozunk is? A történetek miatt, amelyeket magunknak találunk ki. Történik valami rossz, mi pedig sztorit kreálunk belőle: nem vagyok elég jó, nem való nekem a házasság, az emberekben nem lehet megbízni, és így tovább. Aztán a történetünk a minket körülvevő valósággá válik.

Soha nem vagyunk olyan rosszak, mint a történetek, amelyekkel magunkat traktáljuk.

Figyeljünk oda, hogy milyen történeteket mondunk, legfőképpen azon területein az életünknek, ahol nem látunk változást. A sztorijaink tartalma az ami visszatart minket."

 

Bocsi, h eddig nem jelentkeztem, de nem volt időm írni. Visszamenőleg leírom h mik történtek velem. Jegyzetelni se nagyon volt időm, szo ezen bejegyzésem javát, visszaemlékezve írom, szo valszeg sok minden kifog maradni… :S

Július 8. Vasárnap.:

Kis házibuliszerűség volt nálunk. Norbival nagyon összevesztünk, s a szobánkban konkrétan Mónika showba illő jelent zajlott le. Elégé berúgtam, s csúnyán beszéltem Norbival. Zsófi és a lakótársam Popov próbált békíteni, de nem sikerült. Végül Norbi megfogta magát és Zsófival elmentek. Nagy patária volt. Én kibőgtem magam, majd összeszedettem a táraságot Popov segítségével, h akkor megyünk mi is inni a francba, bárhová, csak el innen! Kiértünk az utcára, mentünk pár métert, s az utca végén összefutottunk Norbival és Zsófival. Jöttek volna vissza. A többiek magunkra hagytak minket, mi pedig hosszas, hajnalba nyúló beszélgetésbe kezdtünk. Végül együtt hazamentünk.

Július 9. Hétfő:

Úgy keltem, h éreztem, h baj van a bal szememmel, de nem foglalkoztam vele.

Már nem dolgozom a Pullnál…  :/ Norbi is szabadnapos így együtt töltöttük el a napot. Délelőtt hívott a volt üzletvezetőm, h menjek be a papírokért, adjam le az egyenruhám, s ürítsem ki a szekrényem.

Norbival bementünk. Ott volt már az új meleg harmad managerünk, aki a kedves meleg főnököm helyére kerül, mert ugye augusztusig ő is elhagyja a céget. Végigmért minket. Norbi meg is jegyezte, h örülök, h nem fogok vele dolgozni. Kitöltöttem a kilépési papírom, kilépési interjút, kérdőívet is kikellett tölteni, s visszaadtam az egyenruhám. Nagyon szar érzés volt. Nem voltam katona, de mégis úgy érzem, h mondhatom, h olyan feelingje volt az egésznek, mint a katonaságnál. Kiürítettem a szekrényem, gondosam összehajtottam a ruháim, rátettem a cipőm, s leadtam a főnöknél. Nagyon torokszorító érzés volt. Könnyes szemekkel adtam át az egyik manageremnek, s ő is könnyes szemekkel nézett rám vissza, s elcsuklott a hangja, mikor búcsúzkodtunk… :/

Július 10. Kedd:

Begyulladt a szemem. Nagyon örültem, h így kezdődik az első munkanapom!   Lencse helyett szemüveget kellett viseljek. Első munkanapom az új Andrássy úti üzletben.

Viszonylag jól eltelt. Nagy forgalom nincs. Elálldogálok, figyelek, s tanulok.

Július 11. Szerda:

Ismét szabadnaposak vagyunk Norbival. Délelőtt még Ő aludt, elmentem a szomszédba az egyetemi szemészetre. Megállapították, h árpa nőtt a bal felső szemhéjam alatt. Felírt szemcseppet, de 1 hét múlva menjek vissza, mert ha nem múlik el, kivágják! “Háromszoros hurrá!” Rion Úrfi hótt ideg…

Júlis 12. Csütörtök:

Melo. Pangás. Felmondott Norbi is a Morisonsnál.

Július 13. Péntek:

Meloban közölték, h majd kapni fogok tanulnivalókat. Angolt, cégtörténet, vásárlói kiszolgálás, szituációs helyzetek stb…

Este elsétáltunk az Újnemzeti színház parkjába, de épp h odaértünk rohanhattunk is haza, mert pont elkapott minket a nagy vihar. Jól eláztunk, de ennek ellenére kellemes este volt.

Nah! Egyelőre csak ennyit közlök, mert időmből ennyi mesélni valóra jutott, mert most megyünk futni Norbival. A többit majd később.

Csók!

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

Tesssstem, felmondás, búcsúzkodás, Akvárium

 

Idézet mára:

"A nagy sikerek magukba hordozzák annak a veszélyét, h önteltek és arrogánsak leszünk. A súlyos csapások és kudarcok nyomasztanak és depresszióssá tesznek. Ha azonban stabilizáljuk a kapcsolatot az önvalónkkal, a nagy sikereket és a súlyos csapásokat is képesek leszünk elviselni.
Ápoljuk szeretetteljes kapcsolatot az önvalónkkal. Ezt csak akkor tehetjük meg, ha elengedjük a saját magunkról alkotott elképzeléseinket, és felismerjük, kik is vagyunk "valójában". A saját magunkhoz vezető úton meg kell szabadulnunk azoknak a véleményeknek, meggyőződéseknek és eszméknek a terhétől, hogy kivé és milyenné kellene válnunk. Ha ez sikerül, és kapcsolatba kerülünk azzal, aki valójában vagyunk, soha nem sejtett szépségben és szabadságban lehet részünk."

Július 5. Csütörtök:

Szerencsére már elkezdett barnulni a bőröm, mert múltkor még azon voltam, kiakdva, h hiába voltam kétszer is strandon, semmit se barnultam, de ezen a héten már barnulásnak indultam. + Vettem a DM-be Önbarnító krémet, ami tök jól hat. Kétszer kentem be magam az elmúlt 2 napban, s szemmel láthatóan barnább lett a bőröm. Végre már van színem! Norbi legyantázta az alsó hasamon lévő kis, vékony csíkú szőrt, s most full csupasz a testem, s a barna bőrrel jól mutatok. Mikor öltöztünk este a kolléganőimmel, meg is néztek, s dicsértek, h szép a testem, s izmos a karom is, s megkérdezték, h járok e kondizni. Az utóbbit én nem így látom, de tény, h hálát adhatok a fentieknek, h szálkás testalkatú vagyok. Jól esett, h felfigyeltek, s megdicsértek. Kb fél éve már nem hallottam magamról dicsérő szót… :/  + Csak vannak annak a kis edzésnek értelme, amit otthon mívelek olykor-olykor.

Am ha a kollégákról szó esett… …Elterjedt a hír, s szinte már minden kollégám tudja, h felmondtam. Sorjában beszélek mindenkivel, akivel összefutok az üzletben, mert megállítanak, s kifaggatnak. Ami jó érzés, de egyben fájó is, az az, h minden kollégám mondta, h szeretnek, sajnálják h elmegyek, s hiányozni fogok nekik. Főleg az optimizmusom s a nagy ezer wattos vigyorom. A hülyéskedések, a nevetések,  kivel fognak ezek után lelkizni és pletyizni és kivel oszthatja meg gondját baját?!… :/

Jah! Tudom. Nekem is nagyon hiányoznak már most!

Ez volt az utolsó előtti munkanapom, így pár emberrel ma dolgoztam utoljára. Köztük az üzletvezetőmmel is, kivel meló végén az üzlet előtt elbúcsúztunk. Kedves szavakkal jókívánságokkal és egy öleléssel váltunk el egymástól. Jól esett, de egyből eszembe jutott az is, h kb.: pár hónappal ezelőtt, a december, január, februári időszakban megtudtuk volna egymást ölni!

Ez is olyan fájó volt, h még a volt “ellenségemtől” is így búcsúzok el! Túl lelkis vagyok és nyeltem nagyokat, h; “Ne! Ne! Ne könnyezz be!” De a többiek nem láttak ebből semmit, h valójában mi zajlik bennem, s mennyire fáj ez az egész, mert én persze csak mosolyogtam kifelé.

Bencének akadt meg kicsit hosszabban rajtam a szeme, mert nagyon jó emberismerő, s az elmúlt 1 évben jól megismert már, de nem szólt semmit. … … Mit is mondhatott volna?

Egyik kollégám mondta, mikor rám nézett, h szinte mindig olyannak látott mint a természetfilmekben a gyorsított felvételen lévő éppen kinyíló virágokat. Mármint a mosolyom ilyen. Megindul felfelé a szám, majd szalad, szalad, ível fel, kinyílik a szám, és ahogy a kinyílott virág pompázik úgy mosolyogtam én ezer wattos vigyorral. Ő persze nem pont így mondta, de ez volt a jellemzés lényege. Aranyos volt.

Július 6. Péntek:

Szabadnapos vagyok. Norbival délután elmentünk Budára a Kolosy tér közelében lévő kisállat kereskedésbe s a berendezett akváriumhoz megvettük a halucikat.

Pár órát semmittevéssel töltöttük, mert Norbika éppen antiszoc állapotában volt, s ebben a hőségben én is morgósabb vagyok, szo az egész napot végigmorogtuk, aztán otthon én leültem játszani a Stronghold extrémmel Ő meg döglött az ágyon.

Estére Ő ment dolgozni Én meg hazautaztam vidékre. Gődöllő környékén hatalmas jégesős vihar volt, így szimpla 60 percet késett a vonatunk. Mikor Én utazom, érdekes módon mindig történik valami… :/

Július 7 Szombat:

Délután meglátogattam az öregeket, beszámolót tartottam a családnak a munkahelyi változásról, átugrottam Hugihoz pletyizni, estére pedig visszautaztam Pestre. Persze most is késett a vonatom s kb.: 50 perces késéssel értem fel így a fodrászom már nem tudott vállalni! Volt idegbaj, mert a jövő hét szombati esküvőre akartam volna magamnak új frizut, de a fentiek úgy látszik direkt így akarták… :/ Este találkoztam a volt lakótársammal. Nála is nagy változások vannak. Ő is a Pullnál dolgozott, de most Ő is otthagyta őket. Megjegyezte, h megheterósodtam, megkomolyodtam. Jólesett ez is, h ennyire érezhető, s látható rajtam a változás. Kiültünk az Erzsire, majd az Akváriumhoz iszogatni, cigizni, ahol összefutottunk Inditexes dolgozókkal. Jó volt. Jól elbeszélgettünk, jó volt a társaság. Egész kora hajnalig elvoltunk, de aztán megindultunk haza, mert elpárologtak az emberek, mi meg a maradék, másnap reggelre mentünk dolgozni.

Július 8. Vasárnap:

Utolsó munkanapom a Pullnál.

Rossz volt ezzel a tudattal dolgozni, h mindent, amit ma itt csinálok az az utolsó, s nem lesz több ilyen! :/

Sok mindenen megfordult a fejemben, s visszaemlékeztem az elmúlt 1 év történéseire, h mennyi minden történt velem a Cégnél.

Rossz és fájt a tudat, h elmegyek.

A többi napot majd a köv bejegyzésben folytatom, de most nagyon fáradt wok.

Csók!

Rion

Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!