Idézet mára:
"Tudod, ki hiszi azt, h mindenre képes? A gyermek. Bízik önmagában, nem érez félelmet, hisz a saját hatalmában, és megszerzi azt, amit akar. De a gyermek növekszik. És kezdi megérteni, h nem is olyan hatalmas, és h a léte, másoktól függ.Akkor szeret, és elvárja, h a szeretete viszonzásra leljen, a vágya pedig az idő előrehaladtával egyre nő.Kész feláldozni mindent, még a hatalmát is, csak h cserébe megkapja ugyan azt a szeretetet, amit ad.És végül oda jut, ahol most vagyunk: felnőtt lesz belőle, aki barmit megtenne azért, h elfogadjak es szeressek." -Paulo Coelho; Alef
Október 24-25 Szerda, Csütörtök:
Szerdán dolgoztam. Elég jó eladásom volt. Kínaiaknak eladtam két bőrkabátot, több mint fél millióért. Ez nagy siker! 
Csütörtökön offos voltam. Délután, mikor felkeltünk Norbival, én gyorsan elszaladtam a harminckettesek terére a bio hair-be. Csak körbe akartam 3mm-re levágni, de egy komplett hajvágás lett belőle, de jó lett. Tetszett. Ügyesek, s köv. alkalommal is hozzájuk megyek majd. Aztán kimentünk Norbiékhoz Kispestre. Megebédeltünk náluk, meg vett még halucikat az akváriumba.
Aztán Ő is beugrott a munkahelyére, meg én is, mert megérkezett végre olaszból a várva várt munkaruhánk, s jött a szabónk is és ránk szabták az öltönyünk.
Soha nem volt még ilyen “élményben” részem. A csajoknak tetszett nagyon az új hajam. Jól be is volt lőve, s a fehér ingben, sötétszürke öltönyben, ahogy álltam a tükör előtt azzal hülyültünk, h olyan vagyok, mint egy vőlegény. Új séró, szabják rá az öltönyét, s készül az esküvőre.
Tetszettem a csajoknak. Körbe álltak, vigyorogtak és bólogattak, h eeeez igen Gyapi! Szo nagy bódottág vót!
Október 26-27 Péntek, Szombat:
Melóval telt el. A héten csak 3 napot dolgoztam a szokásos négy, helyett, de így is soknak éreztem ezt a 3 napot is!
Kockulnék folyamatosan, s jó úgy hazajönni, h tudom mivel fogok játszani, s nem fogok unatkozni egyedül, s addig elülök a gép előtt, még haza nem ér hajnalban Norbi a melóból.
A melóban elég jó eladásaim voltak az elmúlt 2 napban is, s az eladók közül ebben a hónapban nekem lett a legtöbb eladásom, aminek örülök.
Aztán elég mérges lettem, s csalódtam a munkahelyemben, mert kiderült, h több, mint valószínű, h nemfogom/juk megkapni a + tizenakárhányezer forintos fizu kiegészítésünket, ami járt volna a próbaidő lejárta után. Nagyon mérges lettem, mert egyrészt, nem kis összegről van szó, másrészt pedig az interjún anno direkt rákérdeztem a + egyéb juttatásokra, amelyben ez szerepelt, s én számoltam is vele az elmúlt hónapban, s legalább az fedezte volna pont a havi laptop törlesztésem is, s így nem lett volna kevesebb a fizum.
Sok minden megfordult a fejemben, h elmegyek, keresek másik melóhelyet, de am ahogy lenyugodtam, eldöntöttem, h biztos nem most fogok innen elmenni, mert am szeretek ott dolgozni, csak most ez egy nagy csalódásos pofon volt.
Mindig van valami ami elbassza a kedvem, nehogy huzamosabb ideig éljek nyugalomban…
Tök szar érzés volt belegondolni abba, h másik melót keresni, meg itt hagyni a kollégákat, ezt a nyugalmas jó helyet, izgulni, h felvesznek e oda ahova beadom v sem, v h honnan jeleznek vissza, meg h ott milyenek lehetnek a kollégák, a meló maga, interjúk stb…
…Aaaaa!…
Nem akaroooom. Bika vagyok. Szeretem a megszokott kis nyugodt világomat. Békességben boldogságban. Szeretnék csak úgy lenni, mint hal a vízben.
Itt az van, csak a fizu lenne több, s összetenném a két kezem.
Persze tudom azt is, h így sincs okom a panaszra, mert TUDOM, h jó életem van, s mennyien élnek rosszabbul, meg mennyit dolgoznak azért, h ne legyen végül pénzük, de az ember előre is néz, s látom azt is, h lehetne jobb is.
Ah! Elkalandoztam! Sorry.
Mind1! Ami biztos, h legalább 1 fél évet mindenképp maradok, mert még nem érett meg bennem ez az egész annyira, s még nem is akarom a változást. Majd alakul…
Am este bejött a szabó, s csináltunk próbát, h jó e az öltöny, amit rám szabott. Okés volt minden. Szép, s dzsukel vagyok. 
Szerdán, a várva várt új öltönyömben fogok már végre dolgozni.
Az ü.v kiszámolta, h kompletten a zakó, nadrág, 2 ing, öv és cipő összesen 590 e rugó. Kicsit ledöbbentem mert én csak olyan 3 körül számoltam, s ugye a duplája, de aztán rájöttem, h a cipőt meg a 2 inget nem számoltam bele….
Úristen mi van velem? Minden gondoltam leírom.
Biztos a tegnapi este hatására lett szófosásom.
Jah igen! Hétfő este meló után nagy házi party volt nálunk…
Október 29. Hétfő:
Este meló után kreáltunk egy spontán házibulit, ami elég jól sikerült. Kb.: 15-en összetömörültünk. Popov ismerősei adták a banda egyik felét, a másikat meg a mi ismerőseink. Volt itt régi H&M-es kolléga, Pull-os kolléga, s jelenlegi kolléga is.
Jól beittunk, és… …a cigitől is jól éreztük magunk. Ki is dőltünk, a buli is véget ért hajnal közepe tájt, holott csak egy éjfélig tartó laza iszogatós, beszélgetős estet terveztük. Rég voltam már ilyen jó buliban. S nem is mentünk sehova!
( Bár annyira készek is voltunk, h nem is tudtunk volna. )
Nagyon sok mindent tudnék mesélni, de most nincs nagyon kedvem regényt írni, s már így is hosszú lettem. Norbi dolgozik, szo egyedül kockulok megint itthon. Most valamiért nincs jó hangulatom… :/
Csók!
Rion
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése