Méregtelenítés, új életmód

 

Idézet mára:

"Az emberekről és helyzetekről alkotott első benyomásaink általában épp ellentétesek a valósággal.

A párkapcsolatainkban például gyakran előfordul, hogy az első találkozáskor teljesen elvarázsol minket a másik, és csak később jövünk rá, hogy egyáltalán nem olyan, mint amilyennek elképzeltük. Ám az is előfordulhat, hogy akit az elején keményen bíráltunk, később a legjobb barátunk lesz.

Ahogy a régi mondás is szól: "Lassan járj, tovább érsz:"

Ha nem ítélkezünk meggondolatlanul, azzal lehetővé tesszük, hogy kialakuljon egy olyan helyzet, melyben tisztán látunk." - Yehuda Berg

Március 25-31.:

A héten megtartottuk Norbival a húsmentes hetünket.

Hát nem gondoltam volna, h így lesz vége ennek a hétnek, ahogy.

Csak pozitívan tudok mesélni erről a hétről!

Az első 3 nap, hétfőtől szerdáig csak zöldségen és gyümölcsön éltem.

A többi napokon meg már jöhetett minden, ami nem hús.

A kollégáim támogattak és sok jó, hasznos infóval láttak el, mert többük is vega, valamint tudatos életet él.

Inni végig csak citromos vizet ittam és kamilla teát. Cukor nélkül.

Szerencsére egyre több emberhez jut el az infó, h a cukor, méreg a szervezetnek, s a innentől kezdve úgy fogok élni, h tudatosan a minimális szintre csökkentem a cukor bevitelt.

Nekem is és Norbinak is annyira bejött ez a húsmentes hét, h úgy döntöttünk, h ezt tovább visszük, folytatjuk.

Vidéken a család persze hevesen ellenezte. Volt rendesen morgás, helyesebben csak ők morogtak rám, mert én inkább gátat emeltem velük szemben, annyi negativitással próbáltak beszennyezni, s lehúzni, de szerencsére nem sikerült nekik, mert lepergett rólam minden, a sodromból se hoztak ki, mint szoktak.

Alkalmaztam azokat, miket a Kabbalizmusból ez idáig tanultam, s sokkal egyszerűbb és könnyebb így megbirkózni a feszült, stresszesebb helyzetekkel.

Egy izgalmas kihívás az egész!

Am a héten a legnagyobb meglepetést leginkább Norbi produkálta a számomra.

Sok mindent észrevettem, amit máig neki sem mondtam, - mert nem volt rá lehetőség, v mikor lett volna, mindig másról beszéltünk, v elfelejtettem – de ezen az életmód változtatás témában is nagyon “egyként” gondolkodunk.

Ő pl.: a hét végére csupa olyan dolgokról, s tervekről beszélt, amik már bennem is megszülettek. Szo furcsa volt az ő szájából hallani az én terveim, gondolataim. Furcsa, de jó érzés. A kivitelezés, a mikor és hogyan eltérő, de a lényege ugyan az.

A lényeg pedig az, h folytatni fogjuk ezt, a héten elkezdett folyamatot.

Norbinak egyáltalán nem hiányzik a hús. Jól, mondhatni jobban érzi magát nélküle, s a jövőben se akar enni.

Én úgy vagyok, h most húsvétkor ettem. Erről még részletesebben később mesélek, mert külön sztori, de anyum által csinált húsos kajákat megeszem a héten, aztán ismét nem akarok majd enni, szo lényegében csak minimális húsbevitellel akarok élni, s nem nap mint nap zabálni a húst, hússal, mint ez idáig tettem.

H a héten nem ettünk húst, mindketten valamelyest kiegyensúlyozottabbak, könnyebbnek éreztünk magunk Norbival.

Mivel már az egészséges táplálkozásról is elkezdtem olvasni, s napról napra jobban beleásom magam ebbe a témakörbe is, így tudom, h ez sok mindennek köszönhető.

Egyrészt ugye a méregtelenítés maga, másrészt az, h nem viszek be annyi fölösleges mérget és anyagokat a szervezetembe, harmadrészt pedig nincs hús és nehéz kaja, ami megterhelné a szervezetem, s elvonná az energiám.

(A hús emésztéséhez átlagosan 7 óra kemény munka szükséges a gyomornak, ami elvonja az energiát, így mi levertek, fáradtak, punnyadtak leszünk. )

Norbival egyik nap betértünk egy gyrosozhoz, s úgy volt, h eszünk abból a gusztusos salátából, amit megláttunk, de megtudtuk, h amit mi fasírtnak néztünk, azt falafelnek hívják, ami nem hús, hanem ha jól emlékszem szójából készült gyúrt valami.

Megtudtam azóta azt is, h a szója az, amivel a vegások a húst szokták pótolni.

A nyálunk nem folyt a gyros hús után, s nem volt az, amit gondoltam, h majd nem fogom tudni megállni. Olyan érzés volt inkább ez, mintha a “menzán” nem ugyan azt a kaját választanám és enném, hanem végre más mást is eszek.

 Továbbá jó és egyszerű húsmentes kaját készíteni. Örömet okoz! Lehet azért mert új, de tény, h jó. Nem érdekelt, s nem szerettem soha sem a konyhában tevékenykedni, de most ezen az új téren igen.

Mint mondtam, jobb és könnyebb zöldségekkel, gyümölcsökkel és salátákkal dolgozni, összeállítani, s örömet is okoz az a tudat, h jó és egészséges kaját készítek magunknak.

Jó, főleg azzal az álomszerű tudattal, h az amerikai konyhánkban, gyertyafényeknél, füstölő illattal telve, relaxálós indiai nyugi zenével telt környezetben készítem a vacsoránkat. ^^

Nagyon kikapcsol és nyugis!

Am visszatérve Norbira, az elszívott cigi mennyiségét is folyamatosan csökkentette, s egyúttal azt közölte, h ma odaadta anyukájának a maradék cigijét, s most leteszi, mert hiába csökkenti, azzal nem megy semmire, nem lesz jobb, s ha leakar állni, akkor le kell tennie, más módon nem szokhat le róla. Egyszerűen meg kell állnia, h nem gyújt rá és kész!

Örültem neki, támogatom benne, s azon vagyok, s ő is, h ez így is maradjon.

Bár tudom, h ez egy nagyon nehéz és komoly feladat Norbinak, de majd meglátjuk, h h fog sikerülni, de bízom benne.

Amúgy az elmúlt héten az információ éhség tovább hatalmasodott rajtam.

Mint fentebb említettem a kívánt mentális, spirituális fejlődésem mellé párosult még a tudatos és egészséges életmód/étkezés iránti érdeklődésem is, így egyre csak gyűlik a lementett írások, cikkek, könyvek, oldalak száma.

…

Vasárnap hazautaztam vidékre a családhoz… … Nem éreztem valami jól magam köztük. Tudni kell róluk, h anyai ágról örökölve, nagyon jellemző rájuk, h morgósak és nagyon pesszimista, javíthatatlanul negatív világnézettel rendelkeznek.

Így sajnos falat kell, h emeljek a családommal szemben, mert televannak negatív energiával s csak lehúznának, ha hagynám, ahogy az eddig is történt.

(Hányszor fordult meg a fejemben, azokban az időkben, mikor otthon éltem velük, h öngyilkos leszek?!… Pffffffúú!….. )

Soha nem jó nekik semmi! Miért ezt vettem, miért nem olyat, miért ekkora a hajam, miért nem akkora. Miért erre fésülöm, miért nem arra, miért ide ülök, miért nem inkább oda, miért ezt eszek, s miért csak annyit, s miért nem eszek abból is és a többi… –.-‘”

Egy “friss” kedvenc példa:

Anyum eltette a szobám íróasztaláról a nők lapja café ezotéria számát, mondván h ne lássa más mert az nem nekem való!(!!!!!!!!!!!!!)

Kérdésemre, h hát akkor kinek, az volt a válasza, h nőknek!

Szegénynek a fejét nagyon lenyerítettem, de hát nagyon kitört belőlem a nevetés, amitől megsértődött. Nem akartam szegényt megbántani, de mondtam is neki utána, h nézze a pozitív oldalát: Legalább megnevettetett.

Húsvétkor együtt volt a család. Bátyámék is hazajöttek, szo anyum készült nagy ebéddel. Nem tehettem meg, h nem  eszek húst, mert kb.: ki is átkoztak volna a családból.

Hát 2 húst ettem. Mindkettő furcsa volt. A főtt hús majd vissza is jött, bár valszeg azért, mert úgy álltam hozzá, s bebeszéltem magamnak dolgokat.

Azon járt a fejem, miközben rágtam, h élő, nyers húst eszek, s ilyen hülyeségeket vizionáltam magam elé, h láttam ahogy elvágják annak a csirkének a nyakát, s ahogy szétboncolják……

Ittam is rá sok vizet, h lenyugtassam a gyomrom, s elmúljon az íz a számból.

A főétel jobban ment, mert keverve volt zöldségekkel, s nem simán magába ettem, de a hús rágóssága így is zavart egy kicsit, s kannibalizmus járt a fejemben.

A végén örültem, h nah ettem mindenből, mindenki befoghatja, de neeeem.

Belekellett abba kötni, h alig ettem belőlük, s miért csak ennyit eszek?!

“Még a 4 éves unokatesóm is többet eszik, mint én!”

Jó! Azt meg kell hagyni, h annak a gyereknek már most hordó hasa van, s felzabál mindent, s szörnyedve nézem, h h tömi magába az a rengeteg húst, s már csak azt várom, h mikor hánya vissza ki az összeset?!

Nem értem értem, h a szülei miért nem figyelnek rá oda, s miért hagyják, h annyit egyen?! Büszkeséggel az arcukon nézik, ahogy teletömi magát a gyerek!

Nem azért élünk, h telezabáljuk magunkat, hanem azért eszünk, h éljünk!

Teletömik minden szarral azt a szegény gyereket, s csodálkoznak, h olyan gyenge a szervezete már most, h állandóan beteg, meg tápos az oviban a társaival szemben!

Tolja be a süteményeket! Én elvettem egyet, amit anyám csinált, s döbbentem láttam, h kb.: fél centi vastagon állt a sütin a cukor! Mikor meg oldalra fordítottam, h legalább azt leszórjam róla, lebasz, h “azért szórtam én rá azt a drága cukrot h te meg leszórd?!” o.O

Mosolyogva elnézést kértem, s visszatettem inkább!

Nem azt mondom, h ne egyen a gyerek, v mi ilyeneket, de basszus nap mint nap így élni, önsanyargatás, és kínzás hosszú távon, de ha megmerném mondani nekik aggodalmam a helytelen nevelés ügyében, akkor aztán kapnék a pofámra!

Anyum kioktatott, h nem kellene ezt csinálnom. Mert megértené (majdnem rákérdeztem, h mitcsinálna?!) ha testes lennék, v lány, de vékony fiúként?!

Nem materiális, alkat és nemi kérdés, hanem elvi, életmód és egészségügyi kérdés.

Meg azzal jött, h ő is olvasott hasonlókat, (Dr. Lenekit) de rájött, h nem neki való.

Mondom jó. Elfogadom. Mindenki felnőtt módjára, szabad akarata és legjobb belátása szerint dönt él, és cselekszik! Nem neki való! Persze! Anyumnak csak a szenvedés, az önsanyargatás és önsajnálat való! Tény! Pont!

Ne akarja rám erőltetni az ő életfelfogását, mert attól is hányingerem van.

Bár ez az egész csak motivál, mert tudom h jó úton járok, s amit eddig anyum ellenzett, az nekem mindig bevált, s jó volt, s megtanított arra, h milyen az a látás és gondolkodásmód, melyik az az út, amely rossz és elkerülendő, s ezen példamutatásának, viselkedésért hálával tartozom neki.

Csók!

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)