Idézet mára:
“Úgy tűnik, a globális növekedés alkonyát éljük, ami maga után vonja egy új korszak hajnalát – ez talán már ránk is köszöntött. De ahogyan a történelemnek e meghatározó szakaszát éljük, rá kell jönnünk, hogy az emberiség számára nincs talaj, amelybe új gyökereket vethetne. Fejezetek közötti generáció vagyunk, kétségbeesetten kapaszkodva az előző történetbe, bizonytalanul várva a holnapot. És mégis, talán az új gondolatok, melyekre oly nagyon szükségünk lenne, már köztünk vannak – talán csak meg kellene ragadnunk őket.”
Dr Samuel Alexander
Pénteken az ünnepi könyvhéten vásároltam a kedvenc kiadómnál (Édesvíz) egy könyvet. Muszáj voltam megvenni, mert 35%-al olcsóbban jutottam hozzá. 
A könyv címe: H. Ronald Hulinek és Mary R. Hulinek: Lelkedhez hűen.
Este meg jól berúgtam, meg a lakótársam Popov is. Velünk volt még Norbi is, de ő visszafogottan kortyolgatott csak, nőiesen finoman. Máté, Popov párja pedig nem iszik alkoholt.
A pia hatására előtört belőlem a sok ideg a stressz, amik az elmúlt napok alkalmával gyülemlett fel bennem. Nagyon leittam magam. Csúnyán is viselkedtem, meg beszéltem. Hajnalban pedig vagy 7-8 alkalommal kellett elbotorkálnom a mosdóba… 
Nagy nehezen megszűnt a szédülés és a hányinger és sikerült elaludnom, de délelőtt, mikor magamhoz tértem, s ittam vizet, akkor is szaladhattam a mosdóba. Szerencsére az utolsó róka invázió volt ez.
Nagyon másnapos voltam. remegtem, fáztam, fájt mindenem. A lábamon több seb is keletkezett, egyszerűen katasztrófa volt, amit az este műveltem. Olyan feszültség volt bennem, h üveget is törtem, meg hangosan szidtam a buzikat, akik a közelünkben ültek az Erzsébet téren. Utólag szégyellem magam, de részegen nem tudtam magam úgy kontrollálni, mint józanul. Nagyon lerítt a 2 srácról, h buzi. A feltűnően buzis buzik voltak, Ezt a többiek is megjegyezték én meg szép hangosan, hallhatóan szétkürtöltem. El is mentek mögülünk.
Korábban írtam már erről, h már csak szinte ők az egyetlen csoport a földön, kiket nem tudok, legalábbis nehezen tudok elviselni. Legbelül olyan mélyen megvetem őket, ugyanakkor a másik felem meg tudja, s sugallja is, h nem szabad, s nem szép dolog ez, hisz egyek és egyenlőek vagyunk…
…
Az elmúlt hetekben, hónapban egyre többet foglalkoztattak olyan gondolatok, mint h mi lenne az ideális munka a számomra, illetve a vállalkozásba kezdés, s ha indítanék egy saját vállalkozást, akkor mi lenne az? Mit csinálnék szívesen, hol, hogyan érezném jól magam?
Továbbá több cikket is olvastam arról, h szerte a világban egyre több ember, csoport, közösség dönt úgy, h létrehoz egy saját, önfenntartó közösséget. A gazdaságban, a politikában egyre kevesebben és kevesebb helyen bíznak már a földön. Napról napra több és több a csalódott, kiábrándult, fásult emberek száma, akik szeretnének egy új világot, egy jobb világot.
Tiszta lappal újra indítani az életüket. Ennyi. Tovább egyszer se tudtam gondolni.
Hétvégén hazautaztam vidékre.
Mikor anyum kiküldött a kertbe, h szedjem le az epret, nagy duzzogva mozdultam ,meg s olyan nagy tehernek éreztem, azt, h “dolgozni” kell, h semmi kedvem nem volt hozzá.
De kint a kertben, a napsütésben a friss levegőn, a béka brekegések és madár csiripelések közt, a természet hangjával, (amit nagyon imádok) olyan jó érzés volt ott lenni, s szedni a szép nagy (bio) epreket, h akkor született egy újabb gondolat meg bennem. Pontosabban a már megszületett gondolataim raktam össze.
Mégpedig az született meg a fejemben, h mi lenne, ha Pest környékén megvennék egy nagyobb földterületet, telket, s indítanánk egy önfenntartó gazdaságot?
Nagyon fontos lenne a számomra az aranyközépút.
Nem akarok (még) teljesen elszakadni se a civilizációtól, se remete életet élni, elszeparáltan. S azt se akarom, h egy tanya feelingje legyen az egésznek. Inkább szépen fokozatosan, folyamatában elindulni, s kialakítani egy önfenntartó életet, egy vállalati szerepen/kereten belül tudom ezt elképzelni. “Modernben.”
Összefogni más vállalkozókkal, cégekkel, helyiekkel, környékbeliekkel. Támogatni, reklámozni egymást. Társadalmi felelősségvállalás. stb.
Ehhez először összekellene gyűjteni infókat, h mások, a világban hogyan, s mit csináltak, mik a tapasztalatok, hogyan élnek stb. S ezekből összegyúrni egyet.
Kezdésnek be is írtam a google-ba, h önfenntartó gazdaság, s rátaláltam egy remek blogra, ami (basszussss!) pont arról ír, amit én is szeretnék, amire gondoltam!
Így nem is írok tovább, nem fejtegetem gondolataim, mert köv bejegyzésemben máris megosztom a blog első bejegyzését mert más valaki már szépen érthetően leírta helyettem a gondolataimat.
Csók!
Rion 
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
4 megjegyzés:
Ez most komoly?? Csak azért mert neked szar kedved van és mert épp részeg vagy, feljogosítod magad arra ,hogy megítélj másokat és beszólj nekik? Nézz már egy kicsit magadba, ember!! Én elhiszem ,hogy most épp nehéz az élet, de ezért nem kell egyszerű srácokba belekötni. Nekem ne takarózz azzal, hogy csak őket nem tudod elfogadni, meg a bika horoszkópoddal.... Kibaszott nagy hipokrata vagy, ha azt hiszed különb vagy azoknál a srácoknál egy kicsit is. Lehet hogy ők másképp fejezik ki magukat külsőleg mint te, de ettől még te is ugyanúgy faszt szopsz ahogy ők... szal szerintem vegyél vissza a vádaskodásból és esetleg gondolkozz is egy kicsit. Ugyanis ennek a blognak ugyanúgy 80%-a azokból a buzikból áll, akiket neked nehezedre esik tolerálni.
Köszönöm hozzászólásod. :)
Igazán nincs mit, remélem elgondolkodtat. Nem akartam semmi rosszat, tényleg, csak tényleg zavar az amivé kezdesz válni.... értem én ,hogy emberek és szemléletek változnak, de nem tetszik nekem, hogy egy szerintem értelmes és értékes ember, mint amilyen te vagy ilyen szinten negatív legyen. Anno amikor rábukkantam a blogodra sokat segítettek az írásaid abban, hogy elfogadjam önmagam és az egész helyzetem...és most mire nagy nehezen eljutottam erre a pontra, hatalmas csalódás amiket olvasok, pont tőled, akire anno felnéztem. Sajnálom hogy így alakult, lehet kicsit erősen fogalmaztam, de tényleg ezt gondolom.
Teljesen megértelek. Az embereket múltbéli tapasztalatai, maga az élet formálja azzá és olyanná amilyen. Lehet, mire nekem majd újra sikerül elfogadnom őket, addigra meg majd te utálod meg őket.
A földi élet egy iskola, s azért jöttünk ide, h tanuljunk. Mindenkinek megvan a maga szintje, osztálya, ahol tart, s fejlődik a maga módján. Kinek ebből, kinek másokból van tanulnivalója....
Tudom és hiszem, h valamelyik előző életemben én ütöttem, vágtam, öltem az ilyeneket. Most magam is meleg lettem, s látom, h nem mindenki olyan, s jól megvagyok köztük. Sokat tanultam, de ha félig önkívületi állapotba kerülök (lásd pl bebaszok) akkor előtörnek azok a mély ösztönök, amik továbbjöttek velem, megmaradtak bennem anno.
Nem hiába voltam én 20 éves koromig jobbikos. Mai napig megvan az acélbetétes bakancsom, a viperám, gázspraym és a fekete cuccaim...
Mint mondtam, vannak osztályai, szintjei, fokozatai a tanulásnak.
Ezen életemben bekövetkezett a változás, s szépen haladok felfelé.
Minél több tapasztalatom van az élet sokszínű területeiről, annál megértőbb vagyok, s állok, közelítek egyre több fajta/féle ember felé szeretettel.
Remélem valami átment, s sikerült megérteni, ha meg nem, majd idővel valamikor biztosan megérted. :)
További minden jót! :)
Megjegyzés küldése