Beköltözés;

 

Idézet mára:

„A születés a pusztulás kezdete; a pusztulás a születésé.” – Hermész Triszmegisztosz

 

Augusztus 2.-án szombaton vettem át a lakáskulcsokat. Onnantól kezdve kész rohanás volt az életem 2 héten át.

Szerencsére vettem ki 2-3 hét szabit, ami nagyon gyorsan elrohant sajnos. Tudtam volna még itthon maradni az biztos.

Rengeteg ügyet kell elintézni egy lakásvásárlással!

Elkell menni az összes közüzemi díjakat átíratni. El kell menni a közös képviselethez is, meg az okmányirodába átíratni a lakcímem. Ezennel hivatalosan is pesti vagyok. Jöttek közben a netet, tv-t is beköttetni, meg a szerelők is megcsinálni az apróbb problémákat, de szerencsére a belső építész küldte őket, s nem kellett semmit fizetni.

Akkor heti szinten járogatok az Obiba is! Mindig kell valami! Nah meg folyamatosan jöttek a bútorok is, hűtő, mosógép.

Aztán 5 napon keresztül folyamatosan hurcolkodtunk át az albiból az új lakásba. 2 kocsival fordultunk összesen 6-szor és napokon keresztül megpakolva hurcolkodtunk tömegközlekedéssel is. Nagyon megterhelő és fárasztó volt! Fos kivoltam, s esténként már 22-23 között aludtam!

De hát amit muszáj, azt muszáj! Miután átköltöztem, gyorsan sikerült ezt a lakást is belakni.

Az első estét Norbival és Noncsival töltöttem itt. Tök jó volt! Am 3 napot egyhuzamban együtt voltunk és nagyon jó érzés volt. Még nem voltak itt, nem is éreztem annyira magaménak a lakást, de h velem lettek, egyből otthonosabb, jobb lett a közérzetem, s jó volt már itt lenni.

Am a mai napig a nappaliban a L alakú kanapén alszunk. Szerencsére ágyneműtartós és kihúzhatós, szo jó elférünk. Norbival ketten lakunk itt augusztusban, a többiek, majd szeptemberben jönnek.

A franciaágyam meg konkrétan legó darabkákban érkezett s lassan haladt az összeszerelése miben apum is segített, Noncsi is meg Norbi is. Ezúton is köszönet mindenkinek mindenféle segítségért, támogatásért.

Am a franciaágy már kész van, de azóta se aludtunk rajta. Nagyon szeretek kint aludni a nappaliban. Olyan jó aludni a nyitott erkélyajtónááál. *.*

Meg úgy vagyok vele, h amíg lehet kint alszok. A csajok majd csak szeptemberben költöznek be, szo addig egyedül birtoklom a lakást.

Am tök jól elvagyok. Szeretek itt lenni. Szeretem a környéket is. Érezhetően frissebb és jobb a levegő. Reggelente szinte olyan friss a levegő, mint vidéken, s imádom a tücsökmuszikááááát! Meló után hazatérve, geci nagy relax! *.* ^^

A gyereknek 4(!) futtatója is van a közelben, miből az egyik kb. 4-5ször akkora, mint a régi 9. kerületi Markusovszky téri volt, ahová vittük. Olyan jókat tud futkározni, h öröm nézni, s már 2 haverra is szert tett két futtatóban.

A közelben van a piac, Tesco, Spár, Aldi, szo tök jó bevásárlási lehetőségek vannak.

…

Egyszer az alsó szinten, liftet hívva összespanoltam két idősebb lakóval is, egy házaspár, akik a ház ügyes bajos dolgait intézik. Nagyon jó elbeszélgettem velük vagy bő fél órát, aztán jött új tulajdonos a 11.-re. Egy fiatal, én korosztályom béli, v pár évvel fiatalabb srác még az orvosira jár. Jöttek vagy 8-10-en a családdal, intézték a szerződést. Jó fejnek tűnt. Velük mentem fel a lifttel s jól eldumáltam vele is a barinőjével is meg az anyukájával. Anyukája meg is jegyezte, h boldogan nyugtázza, h nem az ő fiacskája lesz az egyetlen fiatal, korabeli a házban.

Viszonoztam én is ebbéli örömöm, már csak azért is mert a közgyűléseken ezzel is erősítjük a fiatalabb vonalat.

Bár az idősebb házaspár nagyon nyitott, értelmes, normálisnak tűntek. Nem az a begyepesedett, földhözragadt, zárkózott, rosszindulatú féle. Mondták is, h örülnek a fiataloknak. Sok jó tanáccsal láttak el és rengeteg infóhoz jutottam a lakókkal, lakással kapcsolatosan.

Akárhányszor találkozok velük, gyakran a nevemen köszöntenek. Számomra ez nagyon szimpi volt mindig is, ha kimondják a nevem. Bizalomkeltő.

Aztán ismerkedtem már meg a többi szinten lakókkal is. Eddigi tapasztalatom alapján a házban lakók átlagéletkorát 35-40 körülire lőném be, ami szerintem tök jó.

Még a dokihoz kell átjelentkeznem, meg a Főtávnál voltam kétszer, mert nem tudom eldönteni, h általányt fizessek vagy ne. :/

Szo szabadnapjaimon is van mindig mit csinálni, s elrohannak.

…

Egyik délután a rohangálások végeztével, bekajálván bedőltem a gyerek mellé az ágyba. (A francia ágyunkba, nem a nappali kanapéba) Olyan kényelmes és jó az a matrac, h nagyon jót alukáltam rajta. Nem hiába szeret a gyerek is mindig azon dögleni. Szeretem nézni ilyenkor am. Mindig úgy össze van kuporodva, mint egy kismacska. Am olyan új szokást vezettünk be vele szemben, h mikor hazajövünk a sétáról, lekeféljük a lábát.

A szőrei ellen, meg rendeltem robotporszívót, amit várok h megjöjjön. Kíváncsi leszek rá.

Még polcokat és pár kiegészítőt tervezek venni a lakásba, aztán kifujt, mert spórolok, mert kitudja h mit tartogat a közel jövő…

Csók!

Rion

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)