Tegnap este, mikor hazamentem a suliból, akkor örömmel fogadott lakótársnőm, h csoporttársának ismerőse a
"bulis srác"! Szo fősulis Ő is, csak Ő másik karon, szakon, épületben van.
Több se kellett! Egyből go up a netre, beírtam csoporttársának nevét, s fiú ismerősei közt elkezdtem keresgélni, s szerencsére meg is találtam.
Magamba szívtam minden lényeges infót. Jó hír, h egyedülálló. 20 éves Ő is. Én ugye meglátogattam, amit meg is nézhet. Kíváncsi leszek, h ki fog lépni? Lesz-e valami lépés, v leszek-e megint olyan bátor, s vakmerő, h ráírjak? Csak még ki kell találni valami jó storyt- h miért írok rá, szo a levél témáját. De lehet, h egyszerűen csak bejelölöm...
Mind1. Felesleges ezen agyalni! Spontaneitás! ;)
Facebookon, szigorítottam az adatvédelmem, s magamról szinte csak minimális adatot teszek közzé ismeretleneknek. Igazolvány képem is lecseréltem. Az ismerős ajánlóban egy helybéli, kertvárosi ismerősöm láttam meg, kit egyből tiltólistára is helyeztem, ki így nem láthat, s nem tud kapcsolatba kerülni velem.
Suliban, órán "rosszul voltam". Természetesen csak eljátszottam. Untam magam az órán, lassú volt a net, s gondoltam, akkor inkább lemegyek a büfébe, s bekajálok, mert éhes is voltam. Ennél a tanárnál meg lehet ilyent csinálni. Szo elkezdtem hangosan levegőt venni, meg fujtatni, s mocorogni, zsebkendőt vettem elő, imitáltam egy kis imbolygást is s szerencsémre amúgy is sápadt voltam, és megkérdeztem a tanárt, h kimehetnék-e mert nagyon rosszul vagyok. Persze kiengedett, s megkértem Krisztikém, h kísérjen már ki, s hozzon már nekem innivalót is, mert nekem nincs, s így szereztem magamnak társaságot is. :)
Lementünk a büfébe vettünk magunknak, kaját, piát, csokit s elvoltunk úgy 20 percig. Szokásunkhoz híven szétröhögtük a fejünk. :)
Mielőtt visszamentem volna, a mosdóban zsebkendővel benedvesítettem az arcom, h legyen egy kis hatásos megjelenésem. :) Mentünk vissza a terem felé, de mielőtt bementünk volna, Krisztikémmel kis híján elnevettünk magunk. Lefogtuk a szánk, s visszaszaladtunk a mosdóba röhögni. Azon paráztunk, h elröhögjük magunk, mikor visszamegyünk, s bazz, most így hogy menjünk vissza?!
Hülyültünk, h ha elröhögöm magam, akkor azt mondom, h jól kihánytam magam, s jobban vagyok, s azért örül így a fejem! XD Aztán csak megindultunk! Lassan, szomorkás fejjel beléptem a terembe, s óvatosan leültem. A tanár olyan jól bevette, h felajánlotta, h ha úgy gondolom, akkor nyugodtan hazamehetek! Ááá! - mondom - Nem kell! S el is fordultam, mert attól féltem, h Jézusom, mindjárt lenyerítem magam, mert hallottam, h Kriszti is gyürkőzik, h elnyomja magában a nevetést, de szerencsére jól megoldottuk. Ő balra fordult, én meg jobbra, h ne is lássuk egymást. :)
Hazafelé a vonaton ült egy egy helyes olaszos megjelenésű, borostás, felzselézett hajú
pasi. Bejövős volt. Direkt leültem vele szemben átlósan, h szem előtt legyen.
Nagyon helyes, aranyos volt a mosolya. Kézzel írott (!) leveleket olvasott, s jókat nevetett rajta. Persze csak szolidan nevetgélt, de nagyon édi volt, amilyen élvezettel olvasta. :)
Mikor felpillantott mindig rám nézett, s néhányszor össze is akadt a szemünk, de nem néztem sokszor őt, mert nem akartam feltűnő lenni, s nem éreztem felőle, h gay lenne, így csak a szemem szórakoztattam rajta olykor-olykor. :)
Sok ilyen storym van. Tudom, h nem meleg, de azért megnézem, mert bejön, s hiába, h párszor összeakad a szemünk, az attól még az nem jelent semmit.
Am furi volt látni azt a sok kézzel írt levelet. El is gondolkodtam, h én már milyen régen nem írtam! Mindig a laptopomon írok. Órán is, az angol házikat, leveleket, fogalmazásokat, szóval mindent! Emlékeztetőim, meg a telómba pötyögöm be, s nem a noteszomba, pedig van az is.
Nagyon elszoktam már a
tollal való írástól. Furcsa. Lényegében akkor használom csak, ha hivatalos levelet alá kell írni, meg kell címezni, vagy a vizsgákon dolgozatírásnál. De nem is szeretem, mert gyorsan elfárad a kezem...
Anyummal nem beszéltem egész héten. Nem hívott Ő sem, így meg én sem kerestem. Neki is ugyan annyiba telne felhívnia, mint nekem őt! Azt gondoltam, h majd vita lesz ez miatt, de nem volt, mivel nem szólt hozzám. Még köszönnie is nehezére esett. Aztán megtörtem a a kínos, fagyos csendet, h mi volt veletek a héten, s erre kaptam a megszokott nagyképű, flegma választ, h;
"Mit érdekel az téged?! Ha a héten annyira elfoglalt voltál, hogy egyszer nem voltál hajlandó felhívni, akkor most meg már mit érdekel, h mi van velünk?!"
Már nyitottam a szám, h megvédem magam azzal, h nektek is ugyan annyiba telt volna felhívni, s nekem sem esett jól, h mindenki más hívogat és érdeklődik, h mi van velem, csak a saját családom nem! Meg amúgy is, hol van az előírva, h nekem kell mindig hívnom?! A tököm tele van már vele, h nekem mindig csak eleget kell tennem másoknak! Ha meg nem azt és nem úgy cinálom, ahogy drága édesanyám elvárja, akkor bevágja az idegesítő, óvodás, flegmás durciját és én leszek a rossz, a hibás meg a köcsög! De nyeltem, mert a horoszkópom azt írta, h figyeljek oda a családi ügyekre, meg kik olvassák a blogom, kivétel nélkül anyumat védik, s azt tanácsolták, h legyek vele toleráns, jófiú, s tudom részben igazuk van, s hallgatok is rájuk. De a legfontosabb érvem is ismét ugyan az, mint mindig, h én azért sem fogok lesüllyedni, az Ő óvodás, pukkadós, másikra mutogatós szintjére!...
Na! Váltsunk is témát, mert
Rion Úrfiban, most nagyon felment a pumpa! Egész nap nyomott, fáradt, álmos voltam ez miatt a köcsög havazásos, latyakos idő miatt, s most itthon megittam egy energiaitalt, taliztam anyummal, s biztos megugrott a vérnyomásom, s ezért is ment fel bennem a pumpa!
Tegnap hajnalig fent voltam. A blogom csiszolgattam, s infókat kaptam a
"Blogger fiú"-tól, mit ezúton is köszönök neki.
Késő este kaptam romeon egy szép, kedves levelet, képekkel mellékelve. Elnyerte egyből szimpátiám a levél írója. Tetszett a levél megfogalmazása, tartalma, és a csatolt képek is bejövősek voltak. :)Emlékeztetett
"Jé"-re. Vele is így indult. Kíváncsi leszek, h lesz-e ebből valami, s hogy mi sül ki belőle...
Beszélgettem ma is
"G"-vel, a
"Közismert pasi"-val és
"Kisaranyos"-al is. Szeretem őket. :)
Sok emberke van, kivel tatom a kapcsolatot. Szinte én mindenkivel csak haveri, baráti szinten vagyok. Jó! Talán a "vonatos srác" mondható kivételnek, de a többiekkel való kapcsolatom még nem lépettát egy bizonyos határt.
De a mai világban ugye, bármi megtörténhet...
"Vonatos srác"-al kedden beszéltem utoljára telefonon, azóta levél formájában kommunikálunk. Kedden megtanította nekem a Drága, h kell kivenni a
lencsét, s ma 1 percen belül simán kivettem mind a kettőt. Tök egyszerű! Belenyúlok a szemem közepébe, lehúzom a fehér észre, pislogok párat, s kipattan. Tök jó! Büszke, s boldog vagyok tőle, h ilyen ügyi vagyok! :)
Ma reggel a jobb szemembe első próbával sikerült egyből betennem a szemembe! A balba kb 20 percet vet igénybe, még sikerült betenni! Az a baj, h a lencse mindig elhajlik, s még nem jöttem rá, h mi a legmegfelelőbb taktika a behelyezésre! :/
Mára lényegében ennyi!
Holnap este menetrend szerint jövöööök! :)
Csók!
Rion ;)
(K)
Angoloztam is. Levelet írtam, szöveget fordítottam, csináltam házim, de csak nem sikerült még ma se mindet megcsinálnom! :(
