Egy gondolat bánt engemet…

Már hajnal 1 óra elmúlt. Bő 1 órája már, h “alszok”…

…Aludnék, de nem tudok… Zakatol az agyam.

Gondolok valakire, s kettőnk körül forog az agyam. Hasonlítom ezt az egészet a szép, romantikus ókori görög és római korhoz.

2 szerelmes ifjú pár. Pár év korkülönbséggel… …Mondjuk öttel. 2 szép fiatal fiú. Szeretik egymást, boldogak, szerelmesek. Az idősebbik 22, a fiatalabb 17. Azok járnak a fejemben, miket oly szívesen olvasok, mert tényleg annyira szép, romantikus, mondhatni melankólikus. Ókor, fiatalok, melegek, szerelem.

Az idősebb vigyáz a fiatalabbra. “Neveli”, tanítja, óvja, törődik vele, félti, mint a hímes tojást. Tanítja, h mi vár rá, milyen világ ez, kik és milyen emberek vannak. Miféle veszélyek. Mire figyeljen, mi a jó és mi a rossz. Segíti elindulni az életben. Mindezt a szerelem “ereje” hatja át, s talál viszonzásra az ifjabbnál.

Együtt erősek. Boldogak. Bátrak. Biztonságban érzik magukat. Nem kell más. Csak Te és Én. Lehetsz mással, de vele csak pillanatnyi örömöt érhetsz el. Ismerkedhetsz mással, de ő akkor is idegen marad, még ha azt hiszed nem is. Nem találod másban a teljességet. Valami kis üresség mindig marad.

Mi vagyunk egymásnak a biztos pont az életben. Mi ketten közösen tesszük fel az i-re a pontot. Mi ketten tökéletesen… … tökéletesen vagyunk tökéletesek. Egy az egyben. Jóban és rosszban, örömben és bánatban.

Mikor megtalálsz valakit, azt kívánod, h bárcsak ne lenne több meleg! Csak ti ketten egymásnak! Békében, s nyugalomban, féltékenység nélkül. Biztonságban.

Mint a görög szerelmes katonák, akik páruk mellett harcoltak, s testükkel védték társuk és küzdöttek együtt a győzelemért. Együtt, egymásért. Párukért és szerelmükért.

…Jó dolog a szerelem, de a szerelem fáj…

Hm… Miket össze nem írogatok… Álmodozok… De álmodozni, s merengeni jó!

Azt hiszem, h ezt is kiadtam magamból, így már könnyebben elalszom. Kellett! Szeretek írni, még ha uncsi, vagy hülyeség is! Jó dolog!

További szép estét!