Mozi, blogger meeting, házibuli, Confetti

 

Idézet mára:

‎"A nagy szavak nem érnek semmit,
Elszállnak, mint az őszi szél
De a szeretet, ha tiszta szívből fakad,
Elkíséri az embert, amíg él."

 

Szeptember 21. Szerda:

Elmentünk a Corvin Moziba, s megnéztük 3D-ben a Végső állomás 5-öt. 10-ből kb.: négyesre értékelném azt a filmet. Tiszta olyan, mint a happy tree friends, csak filmben. Sokszor felsikítottam, a hirtelen jelenetektől, s a sokkoló látványoktól. Szegény Apának szarrá markolásztam a karját. Úgy kapaszkodtam belé. Egy idő után már inkább nem fogtam a kezét, mert attól féltem, h eltöröm neki.   Nem bírom am én az ilyen filmeket… :/

Szeptember 22. Csütörtök:

Találkoztam egy kedves blogger ismerősömmel, aki nemrég költözött fel Budapestre. Nagyon sokat nevettem, mert egyedi szólása, s nyelvhasználati stílusa van, de nagyon funny. Likeoltam. Kb.: 2 órát voltunk együtt, miközben göriztünk a belvárosban. Megbeszéltük, h én leszek a mentora itt Pesten.

Szeptember 24. Szombat:

Este hatalmas házibuli volt nálunk. Voltunk vagy 25-en. Épp, h elfértünk, de jó volt. Voltak érdekes helyzetek, személyek, s szituációk, amikbe nem mennék most bele, mert akkor 1 óra elveszne az életemből, s szeretnék most ebben a jó időben kimenni a természetbe.

Hajnal 1 előtt értünk le valahogy a Confettire. Tánciztunk egy kicsit, de mivel az asszony rosszul volt, így kb.: 20 percet a női mosdóban kellett tölteni. Mindig a női mosdóba megyek. A férfiben még egyszer nem voltam. Volt olyan “szerencsém”, h egy külföldi srác pont behányt a 4 wc ajtó elé, mivel mindegyik foglalt volt, s nem tudta tovább tartani. Rettenetes volt. Mindenki nyávogott, nyafogott, s nem volt elég a hányás szag, de már a ribancoktól is hányingerem lett. Fogtam magam, s kerestem takarítót, s szóltam neki, h mizu, majd megfogtam Rosszfiút, s kis makacskodása okozta morgás után hazavittem. Ez volt az első, h ilyen állapotban láttam, s nagyon furi volt. Most Ő pont úgy járt, mint én, amikor utoljára voltam a Confettin májusban a szülinapomon.  :/

Am egész este A(!) “híres, s ismert” zöld siltes sapim miatt aggódtam, mert mielőtt elindultunk volna a buliban nem volt meg. Kétségbe voltam esve, s rájöttem, h mennyire is szeretem ezt a sapim, amiről felismernek, beazonosítanak nagyon sokan. Aztán itthon megtaláltam a fotelben. Ott felejtettem, mikor átöltöztem.. –.-‘” Úgy megörültem neki, h kajak bekönnyeztem.   Am voltak, kik azt mondták, h nagyon jól áll sapi, s voltak kik azt hangoztatták, h tök jó a hajam, s nem jó a sapi  rá!

Nah! Lényegében ennyi! Apa még itt fekszik mellettem, de jó lenne már, ha mennénk valamerre, mert jó időben bevagyok sózva, s nem tudok itthon maradni, meg ami is már 14 óra elmúlt...

Csók!

Rion

Egy kis Pull-os reklám! ;)

PULL&BEAR FW 2011 CAMPAIGN from Pull&Bear on Vimeo.

Halálba cikizték a másságát felvállaló tinédzsert

Szombaton posztolt egy utolsó Facebookon, majd valószínűleg nem sokkal később öngyilkos lett az a 14 éves williamsville-i James Rodemeyer, aki már fiatalon felvállalta, hogy biszexuális, és arra bátorította sorstársait, hogy vállalják fel bátran szexualitásukat. Iskolatársai azonban éveken át megkeserítették az életét, a halálát kívánták, és végül ők győztek. A fiú szülei viszont fontosnak tartják, hogy továbbvigyék az üzenetét.

A 14 éves James Rodemeyer idén májusban részt vett abban a YouTube-on futó kampányban, amelyben meleg és biszexuális tinédzserek meséltek arról, hogy felvállalták a szexualitásukat, és ettől köszönhetően sokkal kiegyensúlyozottabb lett az életük.

Rodemeyer biszexuálisnak vallotta magát, az iskolában sokat cikizték emiatt, de a videóban arról beszélt, hogy mióta nyíltan vállalja szexuális hovatartozását, rengeteg támogatást is kapott a barátaitól, családjától; olyan támogatást, aminek a létezéséről addig nem is tudott. “Csak ennyit kell tenned. Szeresd magad, és minden rendben lesz. Megígérem, jobb lesz” – mondta a videóban. James Rodemeyer  végül szeptember 18-án öngyilkos lett, mert nem bírta elviselni, hogy iskolatársai cikizik. A zaklatói a halálát kívánták, el is érték – írja a Daily Mail.

Szombaton este még posztolt egyet Facebookon, a kedvencétől, Lady Gagától idézett. “Ne felejtsetek el, amikor sírva megyek a mennyek kapujához” – idézte a Queen című szám szövegét. Egy másik blogjában arról írt utoljára, hogy elmegy meglátogatni a dédnagymamáját, aki nemrég halt meg. Twitteren pedig elbúcsúzott Lady Gagától. “Viszlát anyaszörny! Köszönök mindent, amit tettél! Mancsokat fel, örökre!” –írta.

“Az iskolai cikizések ellen volt. Már ötödikes korától kezdve gondjai voltak. Akkoriban az öngyilkosságot is sokat emlegette” – mondta a fiú anyja a Buffalo Newsnak. Mint mondja, sokszor kérték, hogy meséljen a gondjairól, de általában lerendezte a problémákat azzal, hogy minden rendben. “Sokat sírt az iskolai piszkálások miatt, de mostanában nem úgy tűnt, mint aki felveszi ezeket. Az utóbbi időkben, mintha sikerült volna leráznia ezeket magáról, legalábbis ezt gondoltuk” – mondta az anya. Elmesélte az is, hogy a halála előtti héten kempingezni voltak a fiúval, aki ott igazán boldognak tűnt, egyáltalán nem gondolták azt, hogy bármi baj lehet. Bíztak benne, hogy az új közegben, a középiskolában minden rendben lesz.

De nem így történt. Iskolatársai névtelenül, a blogjainak a kommentjeiben zaklatták, a halálát kívánták. “Jamie hülye, kövér, ronda buzi! Meg kell halnia!” – írta az egyik hozzászóló. “Nem érdekelne, ha meghalnál. Senkit sem érdekelne. Úgyhogy, csak hajrá! :) Mindenkit annyira boldoggá tennél vele” – így egy másik.

“Az iskolámban senki sem foglalkozik azzal, hogy megelőzze az öngyilkosságot. Ti húztok le azzal, hogy mocskos buzinak hívtok. Mindig elmondom, hogy mennyit piszkálnak, de senki sem hallgat rám. Mit kell tennem ahhoz, hogy az emberek odafigyeljenek rám?” – írta szeptember elején az egyik blogjában James a nemzeti öngyilkosság-megelőzési héten.

A különféle blogjaiból tisztán látszott, hogy nincs minden rendben, de a szülei nem tudtak mit kezdeni a helyzettel, ugyanakkor azt mondják, gyerekük halála után továbbviszik fiuk üzenetét, hogy mindenki vállalja fel magát, ne maradjon a bizonytalanságban. “Annyi ember szívéhez ért el, annyi ember megérintett. Fel sem tudom fogni, mennyi mindenkit megszólított. Ő volt a legédesebb, legkedvesebb gyerek, akit valaha ismerhettél. Az egész szívét odaadta volna neked, mielőtt bármit is kérne magának” – mondta az anya.

velvet.hu

Filmajánló:

Hónapforduló, szopás, költözés, gondolat, haverok, meló, további fájdalmak

 

Idézet mára:

‎"Nem tudom pontosan megfogalmazni, voltaképpen mit is értek azon, hogy két ember összeillik. Talán azt, hogy ha együtt vannak, megszűnik a magány. Minden emberi szenvedések legnagyobbika, a magányosság akkor a leggyötrelmesebb, ha emberek között, még inkább, ha társunk mellett érezzük. De ha ráakadunk arra az emberre, aki mellett szünetel a magányosság érzete, annál álljunk meg! Mert az az igazi!"

 

Szeptember 17. Szombat:

Este végigsétáltunk Apával (Rosszfiúval ) az Andrássy-n, mivel 2 napos fesztivál volt, s rengeteg sátor, kiállítás, s ember volt kint. Jó volt. Majd kiültünk az Erzsébet térre egy nagy fa alá. Pokróc, pezsgős üveg, kaja, pia. Így emlékeztünk meg kis nyugisan a 3. hónapfordulónkról .

Szeptember 18. Vasárnap:

Délután találkoztam egy kedves barátommal. Sétálgattunk, s kifeküdtünk az Erzsébet térre. Jót beszéltünk. Volt téma bőven, majd hazafelé menet beültünk az LMP-s sátorhoz. Kitöltöttünk kérdőívet, s kaptunk szórólapokat, füzeteket.

A beszélgetésünkkor megtudtam, h eltörlik az adójóváírást  is! Titta idegbe jöttem! Mivel jőval kevesebb lesz így a fizum jövőre, amellett, h még tovább növekednek pluszban az árak, így komolyan elkezdtem gondolkodni a külföldre költözésen. Eddig nem érdekelt, mert szerettem itthon lenni, de amit ezek a nagy magyarok csinálnak a “nemzet érdekében” ez már little bit too much! NEM KÉRNÉÉÉM! Ti mit gondoltok am erről?

Aztán felhívott a főnököm, h h vagyok, mert látta fb-n a kiírásom, h what happaened. Nagyon kedves volt. + írtak még a kollégák is, kikkel voltam bulizni. Nagyon jólesett. S még elakartam anno menni tőlük…   :/ Am az viszont nagyon szarul esett, h az ismerősök, haverok, barátok köréből alig kérdezték meg, h mi történt, h vagyok vagy valami… :/ Pedig a barátok nagy része is olvassa a blogom, s még csak azt se mondták, h dögöltem volna meg vagy valami… :/

Na mind1…

Szeptember 19. Hétfő:

Mikor beértem melóba, a drága főnököm odajött, s megölelt, h úgy aggódott értem. (A roma támadás miatt.) Nagyon jólesett, aztán ahogy találkoztam a többiekkel ők is kérdezgettek, h mi volt, h vagyok, s elmondtak egy sor “imát” a az ilyen szélsőséges romákért. (Remélem értitek ezt a burkolt megfogalmazást. ;).  Aztán megkérdeztem, h van e lehetőség külföldön dolgozni a céggel, s azt a pozitív választ kaptam h igen. Abban az országban dolgozhatok, amelynek nyelvét beszélem. Nekem így Amerika s Anglia maradt. Amerikára még nem vagyok felkészülve, de Angliával szemezgetek. Persze ez nem most valósulna meg. Max jövőre.

+ Beszélgettem egyik kolléganőmmel, aki érdeklődött a Zara ügyem felől, s mondtam neki, h tök szomorú vagyok miatta, h vissza se hívtak se semmi, bár mondták, h most csúszik ez az ügy, s várjak. Erre mondta, h mikor ő a Stradivariusból akart átjönni a Pull-ba akkor őt is 1 hónap után hívták vissza interjúra. Szo kicsit felcsillant a remény. Nagyon szeretnék irodán dolgozni. *.*

Munka közben pedig többször is élesen megfájdult a hátam, s most is erősen sajog. Azt hittem, h már helyrejöttem, de sajnos még közel sem. H mozogtam, csináltam ezt-azt, szo igénybe vettem az izmaim ,így már megint fájtak. A köcsögje, jól eltalálta. Biztos jártas volt már, h hová kell ütni… A köcsög, rohadt …… –ja! Most utólag már bánom, h nem fújtam le a gecibe!

Nah! Mára ennyi. Megyek Apa (Rosszfiú) elé!

Csók!

Rion

Pull-os buli, Romkert, cigányok-atrocitás-ügyelet

A nagy részével nem értek egyet, s vannak benne hajmeresztő kijelentések, de vannak benne igaz dolgok is…

 

Idézet mára:

Erőszakos világban élünk, ahol csak az erősek maradnak fenn.

Scott Sigler

 

Szeptember 16. Péntek:

Hát nem gondoltam volna, h írni fogok ma. Azt meg pláne nem, h ágyban fogom tölteni ezt a szép napos szombatot… :/

Este bulizni voltam a Pull-os kolégákkal, mivel ugye átment az Arénába a szeretett managerünk, s így búcsú bulija volt. Volt házibuli, aztán átmentünk a Romkertbe. Tavaly nyáron voltam ott utoljára, s jó volt nosztalgiázni egy kicsit. Bár most is találkoztam ismeretlen buzikkal. Konkrétan egy csaj kérdezte meg először a kollégám, aztán engem, h meleg vagyok e? A kérdésre, h miért azt válaszolta, h mert bejövünk a barátjának…

Hajnal 3 körül lemerültünk, s elmentünk haza. A többiek budaiak, így egyedül indultam át Pestre, mikor az Erzsébet hídon belém kötöttek a cigányok. Konkrétan jöttek velem szembe, s hiába húzódtam le félre, h kikerüljem őket, jöttek ugyan úgy velem félre, s az egyik nagyon megakart vállalni, csak hát mivel az ütközést én se tudtam már hol, hogy kikerülni, így felkészültem én is, s tartottam a vállam, mikor nekem jött. Nah. Gondoltam olt egy jó napja ennek a fasznak is, h volt kibe belekötnie. Mentem tovább. Zene szólt a fülembe, nem hallottam semmit, csak azt éreztem egyszer hirtelen, h egy kibaszott nagyot a 2 vállam magasságában a gerincemre ütöttek izomból.

Kicsit megrogytam, de gyorsan egyből elő is kaptam a kezemből a gazsprayt, s ráfogtam a srácra, h vagy mész tovább, vagy megvakulsz a gecibe mindjárt, bár pontosan már nem emlékszem, h mit mondtam olyan idegállapotba kerültem. :) :S :/

De aztán elhúzták őt a testvírei, s én is mentem tovább utamra.

Haza felé menet éreztem, h sajog a hátam, de a sok pia hatására nem fájt annyira mint kora reggel, mikor ara ébredtem, h beszakad a hátam. Aztán délelőtt se múlt el, így hívtam Rosszfiút. Elmondtam, h mi volt. Kiakadt, lebaszott, h miért nem szóltam azonnal, meg h ezentúl sehová nem megyek egyedül, + készülődjek, s megyünk az ügyeletre.

Elmentünk a közelben a Csengery utcában lévő intézethez, ami zárva volt, de kivolt írva, h ügyelet van a Dob utcában. Onnan átküldtek a Fiumei út 17-es kórházba, ahol megröntgeneztek. Fél óra vándorlás, s fél óra kórházban töltött idő után meglett az eredmény. Szerencsére nincs semmi komolyabb bajom. Kis zúzódás, s duzzanat. Jegelni, s pihentetni kell a hátam. Am az a szar, h pont oda baszott, s úgy fáj az a rész, h így érzem, h mennyi izom van a hátamon. Mármint, ha mozgok megfájdul, s néha tök meglepődöm, h ebben meg abban a mozdulathoz is kell az ott lévő izom. Nem is gondoltam volna, h ennyi minden összefut ott. Úgy érzem kb.: h ha ott elvágnák az izmokat, akkor se fordulni, se hajolni, se a karjaim mozgatni nem tudnám. Bár még amúgy is úgy nézek ki, mint aki karót nyert, s hajolni képtelen vagyok… :/

Természetesen megfordult a fejemben, h feljelentést teszek a rendőrségen ismeretlen tettes ellen, de nem akarok ilyenekkel foglalkozni, meg úgy se vezetne eredményre…

Am amikor a gázsprayt a srácra fogtam, a köcsögje mondta a magáét. Nagyon ott voltam, h megnyomjam a gombot, s lefújjam. De nekem olyan erős gazspray-m van, h simán elvisz 5 méterig is. A gyerek meg előttem kb.: 2-3 méterre volt, s ezen a távolságon belül a spray vakságot okozhat. Bármennyire is fáj, s van bennem a múlt emlékei, s volt ott előttem az elő példa, aki előttem állt, s emlékeztetett ezekre, s felkavart, akkor se tudtam “meghúzni a ravaszt”. Gyűlölöm az ilyen fajta cigányokat, akik ilyen provokatívak, s kötözködő, nagyképű, flegma alja, de nem tudok már bántani. Egyszer a közép suliban volt, h az öltözőben nagyon durván összeverekedtem egy ugyan ilyen fajta cigánnyal. Szerencsétlenségére, valahogy úgy dulakodtunk, h megcsúszott, vagy fellöktem, nem tom, s a fejét pont a vaspad szélébe vágta. Vérzett, de szerencsére komolyabb baja nem lett. Jó, h szét nem nyílt a feje. Onnantól kezdve béke volt. Úgy megijedtem, h akkor megfogadtam, h soha többet ilyet. Azóta egy embert nem tudok már bántatni, s nemhiába lettem a “béke embere”, s mondogatom a szlogenem, h:

”Az erőszak nem megoldás.”

Csók!

Rion

Habroló, vacsi, otthon, Szimpizon egyesület–kezdés

 

Idézet mára:

"Én boldog pillanataimban gyermeknek érzem magamat és akkor derűs a szívem, ha munkámban játékot fedezek föl. Félek a játszani nem tudó emberektől és mindig azon leszek, hogy az emberek játékos kedve el ne lankadjon, hogy azok a szűkös életfeltételek, melyek a játék kedvét és lehetőségét szegik, megszűnjenek."
/József Attila/

 

Szeptember 11. Vasárnap:

Este elmentünk Rosszfiúval és Andréval a Habrolóba karaokezni. Az elején eléggé feszéjeztetve éreztem magam, mert senkit se ismertem, s mindenki nézett, mint friss husit, új arcot, de 1-2 óra elteltével már feloldódtam, s jól éreztem magam. André volt olyan rendesss, kedvesss, ésss figyelmesss, h még egy nagyon jó mulatós mixet is elénekelt, h oldódjak. Hát sikerült. Rosszfiúval úgy elkezdtünk énekelni, h a torkunk is belefájdult/berekedt egy peppet!

Szeptember 12. Hétfő:

Rosszfiúval este elmentünk egy könyvesboltba, ami itt van az Erzsébet körúton a nyugati mellett. Aznap nyílt, s 40%-os kedvezmények voltak, így vettem 2 könyvet is. Utólag kicsit megbántam, mert így is majdnem 10 rongyot hagytam ott, de ez vaaan! Aztán elmentünk étterembe vacsizni. Nagyon jót ettünk. A desszertet pedig sajnos nem is tudtam megenni, s fájt a szívem otthagyni a finomságot, de már annyira televoltam, h ha még egy falatot eszek, s visszajött volna.  

Szeptember 13. Kedd:

Délután hazautaztam. Semmi kedvem nem volt, de hazalettem rendelve, mivel szüret volt szerdán. Nagy nehezen túléltem. :S Ami jó volt az egész otthonlétben, h kint pihiztem a kedvenc helyemen az udvaron, s mikor kint pihiztem, meghallottam hosszú évek után ismét a szeretett általános iskolám csengőjét. Majd jött a gyermekzsivaj. Tittara, mint a Revolt első pályáján! :D majd 10 perc elteltével ismét csengő, s egy ismerős tanári hang: SORAKOZOOO! *.* :)

Közel lakunk a sulihoz. Annyira jó volt hallani, h libabőrös lettem. Kicsit fel is kavart. Hiányzik a vidám gyermekkorom…. :/

Nah! De inkább váltsunk témát!  

Szeptember 15. Csütörtök:

Délután visszautaztam Pestre, s egyből rohantam is a szimpozion Egyesület első gyűlésére. Ugye jelentkeztem kb.: 1 hónappal ezelőtt arra a programjukra, melynek lényege, h ellátogatunk középiskolákba, főiskolákra, egyetemekre, s beszélünk a melegségről. Fontos, h megismerjenek minket, melegeket, láthatóvá váljunk, eloszlassuk a tévhiteket és a többi. Sorolhatnám napestig.

NAGGGGYON jól éreztem magam. Nem voltunk csak kb 7-en, mert páran meg nem tudtak eljönni, de am vagyunk a régi tagokkal együtt, kb.: 15-en.

16-18-ig voltunk a Szentkirályi utcában lévő irodájukban. Először elmondták, h miről is van pontosan szó, h képzeljük el ezt az egészet, mi a folyamata, mi, mikor, hol lesz stb. Aztán mindenkinek bekellett mutatkoznia, s beszélni a melegségéről. Ez kb.: eltartott 1 óráig, még mindenki elmondta. Ki rövidebben, ki hosszabban. ( Mondanom sem kell remélem, h nekem “valamiért” hosszabbra sikeredett.   )

Aztán röviden elkellett mondanunk véleményünk a gyerekvállalás kérdéséről, a felvonulásról, s beszélgettünk az előítéletekről is. Érdekes, s elgondolkodtató volt.

Már most nagyon izgatott vagyok, s várom, h elkezdődjön az oktatásunk, a tanulás. Ez majd novemberben lesz, s aztán december körül lesz majd, az, h eljárunk a sulikba. Kezdetben persze még csak mint tanoncok, gyakornokok. Beülünk mi is a padokba s tanuljuk, h élőben h mennek az előadások. Jaaaj! Soooo exciting! Am 2 előadó van, egy meleg és egy leszbikus, s arra is figyelni kell majd, h úgy legyenek a párok, h különböző legyen az élet “storyjuk”.

Szo nagyon jóu vót Móunika kedvesss.

Am, ha van köztetek olyan, akit érdekelne ez a lehetőség, az írjon bátran ide komit, vagy fb-n, vagy a riongay@gmail.com –ra.

MMMM. Azt hiszem első szuszra ennyi!

Jah! Legközelebb majd csak szerintem Vasárnap–Hétfő tájékában jelentkezem. Holnap leszünk Rosszfiúval 3 hónaposak. “Lejár a “próbaidőnk.   

Csók!

Rion