Idézet mára:
Felnőttnek lenni azt jelenti, hogy fel kell nőni a bizonytalan és nyugtalanító kihívásokhoz, le kell mondani a barátságról a felelősség kedvéért. Néha az embernek a tiszteletet kell választania, a szeretet helyett.
Este olyan infókat kaptam, amik kicsit földhöz vágtak… :/ Igazak voltak sajnos, s rájöttem, arra, amit eddig csak gondoltam, s tervezgettem; Változnom kell!
Vissza kell fognom magam sajnos, mert bármennyire is hittem jónak, szabadnak, s liberálisnak Pestet, végre elkell már fogadnom azt, h sajnos nem olyan, mint ahogy én azt hittem… :/
Hiába fő és világváros, még marhára nem nyugati szintű az élet/látásmód…
Továbbá nem vagyok már diák, s a munkahely nem főiskola. Felnőtt, s nem diákéletet élek. Elkell tartanom, s egyben vissza is kell fognom magam, s felnőtt ember módjára kéne már végre élnem.
Eddig lehet azért nem tettem így, mert más társaság vett körül, mind a munkahelyemen, s mind a magánéletben másabb volt minden. De annak már vége bármennyire is fáj. ![]()
Mindig változik szinte minden, változom hát én is. Hol magamtól, hol nem, de most már muszáj. Muszáj, mert egyre több embertől hallom azt vissza, h hiányolják a régi… … most úgy írom, h Riont.
Igen. Másabb lettem sajnos. S itt nem a külsőre kell gondolni, mert az a többségnek, pont, h tetszik. Itt csak a belsőre gondolok most. Eddig csak anyum mondta ezt. De most már mint írtam, másoktól is hallottam, s mivel nekem fontos a visszacsatolás, mások véleménye, s mivel már nem 1 ember mondja, ezért tenni is fogok annak érdekébe, h újra “normális” legyek.
Most eléggé szomorú vagyok, h szembesültem önmagammal, s nem vettem észre magamon ezeket… :/
De ha komolyabban belegondolok, szerintem ez mindenkivel előfordul(T). Van mikor kell az embernek a feeback, h szembesüljön 1-2 dologgal, s jó irányban változzon, a saját, ill. mindenki más érdekében.
Lehet, h ezért is vagyok már napok óta lehangolva, mert éreztem én is, h valami nincs rendben, csak nem tudtam, h mi, s hol nincs rendben… :/
Köszönöm ezúton is azoknak, akik segítettek “felnyitni a szemem”, s voltak olyan emberségesek, h mertek szembesíteni ezekkel… … mondhatni hibáimmal… :/
Csók!
Rion
(K)




















