Confetti, Kertvárosban a barátokkal

 

Idézet mára:

Ez már csak így van a barátokkal. Törvényszerű. Visszatartanak a szakadék szélén.

Lauren Oliver

 

Na csóóóóóók! Végre ismét írhatok! Gyááááá! Örül a fejem, mert kibaszott jó hétvégén vagyok túl! Ebben a hónapban végre kijutott nekem 2 nap mikor nem boldogtalan, s szomorú, hanem végre happy wok!

S ezt köszönhetem a barátaimnak, s az olvasóimnak. Annyi mesélni valóm lenne, h persze csaponganak a gondolatok a fejemben össze vissza, de most csak az elmúlt 1-2 nap eseményeit akarom nektek elmesélni gyorsban.

Április 22. Péntek:

Egész napoztam (ismét). –.-‘ Estére meló után épp, h kiértem 10-re a délibe, mikor befutott Spikey vonata. Fáradt voltam, de mivel szép és jó idő volt, ezért a Deákon leszálltunk a metróról, elsétáltunk a Vörösmarty térre, a Duna korzóra, majd vettünk a Roniban (amiről mindig a saját nevem (Rion) jut az eszembe hisz csak a betűket kell felcserélni! ) citromos, s narancsos Sopronit, s kiültünk a Gödörhöz. Kismillióan voltak kint.  Kellemes volt ülni a tömegben, beszélgetni, s nézelődni. Megtapasztaltuk, h a narancsos soproni finomabb, mint a citromos, aztán hazamentünk.

Április 23. Szombat:

Egész nap Spikey-val a belvárosban sétálgattunk. Elmentünk 1 tucat helyre,  majd kifeküdtünk a Gödörhöz napozni. Vettünk megint narancsos sört, én félmeztelenre vetkőztem, s elterültem a fűbe. Geci jó volt! Barnulni nem tudom, h barnultam-e, de rem azért nem vagyok már annyira fehér.

Szürkületkor hazamentünk, majd csöngettek, s megérkezett Csigusz, elkezdtünk iszogatni, majd megint csöngettek, s valami idegenek szóltak a kapu telefonba, kikről pár perccel később kiderült, h lakótársaimmal érkezetek vendégek, s ők vertek át. Majd megint csöngettek, s megérkezett S. Viktor, így még durvábban elkezdtünk inni (   ), majd megint csöngettek, s jött még 1 kedves ismerős és barátja, s itt már az egyik lakótársam kijelentette, h ha még egyszer csöngetnek, akkor már belépőt fog szedni! De bebukta, mert többen már nem jöttek! Gyorsan elrepült az idő, elfogyott a bor, a malibu, a kólák, jéger, s a vodka, s még nem tudom milyen piák!

Majd eléggé jó állapotban megindultunk a kis lagzis menettel a Confettire, de pár méter után a fél banda visszafordult velem az élen, mivel magamra öntöttem valahogy a nem tudom milyen piát, s még én rendbetettem magam, addig szépen mindenki elment wc-re, s végre ismét útra kelhettünk! Lila ingben, fekete hósentrógerben tótam  biciklit keményen! Kurva jó buli volt! Jó volt a DJ is, jók voltak  a számok is. Napjaink slágerei szóltak, Gaga, Rihanna, Kesha, faszául összemixesítve. Vadul pörögtünk! Aztán hajnal 4 körül pedig átvette a terepet az igazi disco-s tücc-tücc zene. Persze ekkora már csak Csigusszal ketten maradtunk a grundon, mert a többiek elszivárogtak darabonként haza, de hajnalban valamikor, mikor már nem sokan voltak lent, leléptünk mi is.

Megyünk köv. hónapban is!  

Köszönet a finom  italokért Viktornak, (különösen a két Caipirinháért) s köszönet mindenkinek mindenért. Jó társaság volt, jó buli volt! Találkoztam új kollégával is lent, meg régi ismerősökkel is szo nem unatkoztam.

Április 24. Vasárnap:

Délután keltünk, s kikísértem Spikey-t a délibe, majd gyorsan hazamentem én is, s trappoltam a vonathoz, mikor hívott S. Viktor, s úgy alakult, h végül nem a vonattal mentem haza, hanem megvártam a Keletinél, s elvitt haza, s induláskor csatlakozott hozzánk Csigusz is. Nagyon jó volt. Annyira jól éreztem velük magam, h amikor éppen a cigánybűnözésről vitatkoztunk, azt kívántam magamban, h bár soha ne lenne ennek vége, s megmaradnánk örökre így együtt jó barátoknak.

Elég sok mindenről beszéltünk. Köztük a emberi jogainkról, melegekről, bloggerekről, s eléggé megdöbbentem, mikor Viktor is közölte, h reméli tudja, h egyre többen olvasnak engem. Azért volt megdöbbentő, mert úgy tudtam, gondoltam, h erről csak én tudok, s már Viktor volt a héten(!) a második személy, aki ezt közölte velem!

Szo lényeg a lényeg, h nagyon jó volt velük, bulizni, utazni, beszélgetni, hülyülni, s hát ugye haza vittek… Ők az első melegek, akiket hazavittem! Mert, mikor begördültünk a ház elé, én beinvitáltam őket. Anyum persze tudott róluk, mert útközben felhívtam őt. Eléggé paráztunk a fiúkkal, h h fog anyum fogadni, de miden oks volt, közben is s utána is, s semmi rossz szót nem szólt anyum az egészről, minek nagyon örülök. Megvendégeltük őket étellel itallal, beszélgettek anyummal, apummal, s tök furi volt az egész. Persze közben tök para voltam, s előre közöltem velük, h ne buzuljanak, s legyenek heterósak, stb, s féltem, h valaki elszólja magát, v csinál olyat, mint a mine vagantiban, de szerencsére jó volt minden.

Furi volt az is, h mikor kikísértük őket, akkor kézfogással köszöntünk el egymástól! ( Persze az ezer wattos vigyort nem tudtam eltüntetni az arcomról! Mondtam is magamban a kézfogásnál, h na neharaguuuudjá! Tiszta szégyen! ) Aztán mikor már csak 3-an maradtunk a kocsinál tök aranyosan, viccesen, izgulva megkérdezték, h; “Na? Jók voltunk?!” + Viktor adott még nekem mobil netet, s most arról tudok “élni”! :D

Aztán este fb-n is beszéltünk, s faggattak, h miket mondott róluk anyum. Édiek. Szeressük őket! (Am anyumnak nem kellett mondanom, h melegek ők, mert mikor felhívtam, s közöltem, h a barátaim visznek haza, akkor már tudta, h “klubtagokkal” érkezem. )

Jaaaaaj! Móunika! Nagyon szép egy nap volt! S annyira, de annyira boldog vagyok, s jól érzem most magam!

Csók!

Rion