Idézet mára:
A szeretet nem szokás, elkötelezettség vagy hála. A szeretet nem az, amit a romantikus dalok mondanak róla. A szeretet van. Nincs definíciója. Szeress, és ne kérdezz sokat. Csak szeress.
Május 7. Szombat:
Nagyon szép időnk volt ma. Kellemes tavaszias. Imádom a májust. Kedvenc hónapom. Délelőtt találkoztam a volt kollégáimmal. Jót pletyiztünk. Nagy változások zajlottak le, s kaptam meglepő infókat, de igazából nem mozgatott meg semmi, mert a jövő hét után úgyis vége lesz már mindennek…
Úton hazafelé a vonaton olvastam egy jó könyvet, aminek Vak Izrael a címe. Ki is tettem könyvajánlóba nektek.
Mikor hazaértem első utam, az öregekhez vezetett. Elújságoltam nekik, h felmondtam, majd hazajöttem. Anyumon eléggé érződött, h örül, h lát. Kedves, s normális volt most velem. Mondtam neki, jövő héten lejár a felmondási időm, s akkor egy darabig nem fogok hazajönni. Lehet, h 1 hónapig. Eléggé feszült lett, hisz, Ő olyan, h ha nem megyek haza minden hétvégén, ahogy azt a főiskolás időmben megszokta, akkor bekattan. Most is csak 2 hét után mentem haza, s azért örült nekem ennyire. Mondtam neki, h hozzá kell szoknia. Majd Ő jön fel hozzám, s csak úgy fogunk tudni találkozni.
Az szomorított el, h megtudtam, h Bátyámék jönnek majd haza köv. hétvégén. Én akkor nem jövök haza, mivel dolgozni fogok szombat vasárnap… :/ Nem láttam már őket 2 hónapja. Hiányoznak már egy kicsit. Főleg a 2 éves unokaöcsém.
… … Nem tudom, h miért, de a rágondolok… … a kis unokaöcsémre, akkor nagyon gyakran bekönnyezek, s szomorú leszek. …Nem tudom miért… … Csak rossz… Szeretem, s hiányzik… Szép, okos, mosolygós kisfiú. Tudjátok. Anno írtam is, h én tanítottam meg neki a Ciao és a Móouni szót neki.
Zabálni való, mikor mondja. Főleg, ahogy a “cáó”-t mondja.
Elszomorít kicsit az is, h a mi világunkban nehéz olyan társat találni, akivel egy család lehetnénk, s akire azt mondjam, h igen. Megbízom benne, s mellette, ill. vele felmerek nevelni közösen egy gyereket.
Bár inkább racionálisabban kellene gondolkoznom, s először is egy társat kellene már végre magam mellé találni…
No mind1… Elszontyolodtam… … Váltsunk témát… :/
Megtudtam anyumtól, h holnap apumnak születésnapja lesz. Kicsit elgondolkoztam, h mennyire nem tartom vele a kapcsolatot, s mennyire idegenek vagyunk egymással, távol állunk egymástól. Pedig még azt sem tudja, h mizu van velem. Bár mit tud Ő rólam?!… :/
…Ellentétben anyummal kimentünk sétálni, s tök jól elbeszélgettünk. Kisétáltunk a hegy lábához, s megnéztünk egy kis sziklán a naplementét. Gyönyörű volt a táj. Zsongott az erdő a madarak énekétől. Annyira, de annyira megnyugtató volt, ha az leírhatatlan…
Aztán este megnéztük a Mine Vaganti-t ( Szerelem, Pasta, Tenger ) én már másodjára láttam, de jó volt visszanézni megint. Anyum azt mondta, h tetszett neki is a film, de az Imák Bobbyért jobb volt.
Felhívott Bátyám telefonon, s beszélgetés közben felmerült, a meló, s szembesített vele, h nekem, ha 16.-án lejár a felmondási időm, akkor 17.-én bekell majd jelentenem magam a munkaügyi hivatalba. Rendesen szarul lettem, mikor mondta, h miket kell vinni, meg csinálni, de már a felére nem emlékszem… Nem kérném…
Ez lesz az első, h ilyen komoly ügyekben kell eljárnom. Soha nem csináltam ilyet, s nem is értem/látom/tudom, h mit kell majd ott csinálni, v h mi lesz majd, mi ez az egész…
Beszélt nekem TB járulékról, SZTK-ról, meg minden féléről. Fullra összezavart, s felzaklatott.
Ah! Inkább hagyjuk is a témát! Már ha csak róla írok is, elmegy mindentől a kedvem!
Holnap megkezdődik az utolsó hetem a cégnél… …Furi… :/
Nincs is kedvem igazán most írni… Zakatol az agyam. Inkább hallgatok egy kis Gagát meg Rihanna-t. Az megnyugtat. Majd fogom magam, s átmegyek Hugihoz, aztán mehetek fodrászhoz, végül go vissza haza a Nagymezőbe.
Csók!
Rion
2 megjegyzés:
Üdv.
Olyan vegyes véleményem van ezzel kapcsolatban amit tettél.Szóval mindig irigyeltem az olyan embereket ,akik megtesznek ilyen nagy dolgokat,hogy felmondok a melóhelyen úgy,hogy nincs másik állásom,elmegy külföldre dolgozni,úgy,hogy se munkahely se szállás,majd lesz valahogy.A másik énem meg azt mondja,hogy olyan felelőtlenek az emberek,hogy feladnak biztos dolgokat bizonytalanért,kilátástalanságért. Ez csak úgy eszembe jutott,nem minősíteni szerettelek volna.
Megértelek. Am én is ilyen vagyok. Mármint, h csodálom azokat, akik ilyen bátrak s belemernek vágni a lecsóba. De már muszáj volt, s a muszáj (is) nagy úr! :) :/
Megjegyzés küldése