2012. február 29., szerda
Betekintő :)
Idézet mára:
"Akit párodul melléd rendelt az ég, becsüld meg, szorítsd meg kezét, és, ha minden álmod valósággá válik, akkor se feledd, légy hű mindhalálig!" ♥
Hazautaztam vidékre, de nem volt otthon semmi különös. Jöttem meg mentem. A szokásos. Anyum még mindig beteg… S :/ Már másfél hete…
Remélem, h a héten már helyrejön… :/
Am meglepő módon, most Apum normális volt, s beszélgettünk is. Persze nem sokat, de az a pár mondat váltás is furi volt nekem…
Este Norbi kijött elém a Keletibe.
Nálunk volt egy kis… …területi harc. Érdekes módon indult ez el, mert Norbi a BlackBerry telójára akart letölteni egy böngésző programot, s már 1 órája azzal vacakolt. Én közben edzettem, tusoltam, tettem-vettem. Mikor elvégeztem mindennel, s még mindig azzal szerencsétlenkedett elkezdtem hülyéskedni, h jóóóóóó, akkor Én meg fb-zek. ( nem szereti, h fb-zek, ha itt van. ) Erre egyből a hátamra ugrott, h NEEEEM!
Egyből kaptam az alkalmon, s elkezdődött egy komoly párbaj, h kiposztoljak valamit. Csak 1 megosztás gombra kellett volna kattintanom, de nem sikerült!
A dulakodásból az lett, h felugrottam, s kimentem. Majd villámgyorsan vissza rontottam a szobába felkaptam a laptopot! Norbi kapott utánam, de kiszabadultam, s berohantam fürdőbe laptopostul. Egy darabig ment a harc, de feladta, s visszavonult a szobába, amit kulcsra be is zárt.
Nah itt Én durciztam be, h mi az, h kizár, aztán meg Ő, h meg se próbálok hozzá behatolni, ( ) hanem csak nyugodtan ülök a
konyhában egy szál boxerban s fb-zek! Kinyitotta az ajtót, s közölte, h Ő lefekszik. Bementem s már feküdt is háttal nekem, az arcára húzva a paplannal. Persze, odamentem próbáltam olvasztani a jeget, de nem adta. Rion Úrfinak elfogyott a türelme; “Jól van, akkor durcizzál!” majd háttal egymásnak feküdtünk az ágyban.
5 percen sem telt el, mert nem tudtam elviselni ezt az állapotot, s átgurultam rajta, vele szembe elhelyezkedtem, noszogattam, még meg nem enyhült, beszélgettünk, játszottunk egy komolyabb játékot, és a szokásos összebújós módon elaludtunk egymás karjaiban.
Most megint 2 nap külön este következik, amitől majd a 2 napra gondolom megint bekattanok, mint múltkor, de péntek este megyek elé, s együtt megyünk hozzájuk, náluk alszunk. Szombaton is náluk leszünk. (Szeretek náluk lenni.) Este pedig hivatalosak vagyunk egy kedves barátom házi bulijába így elmegyünk oda, aztán meg gondolom Alter. Nem voltunk már kb.: 1 hónapja bulizni. Bár nekem különösebben nem is hiányzik, de egy kis offolás jót fog tenni, s remélem, h nem lesz semmi gond.
Nah! Ennyi volt a mese mára!
Csók!
Rion
( Annyira Te vagy! )
2012. február 28., kedd
Köki, Norbiéknál, Fb, Visszavonulás
Idézet mára:
"Nincs olyan ember, aki ne tudná megtalálni a Másik Felét. Életünk valamely pillanatában mindannyian keresztezzük a Másik Felünk útját, és felismerjük őt."
Meló után úgy volt, h Jön Norbi elém, s hazamegyünk, de változott a helyzet, s végül Én mentem hozzájuk. Kökin találkoztunk, kijött elém. Most először utaztam a 3-as metro végállomásáig. Nem tudom hogyan nézhetett ki régebben, de most szép és modernek találtam.
Náluk miután elmentem tusolni, írt egy szép lényegre törő, keményebb hangvételű levelet 2 fiúnak. Az egyik ismerősnek jelölt (nem ismerem), a másik pedig megbökött. "Meglepő módon valamiért egyikőjüktől sem érkezett válasz. Pedig majd 1 hete, h direkt lecseréltük mindketten profilképünk, amin nem lehet látni az arcunk, pint emiatt, h ne zaklassanak kéretlen szarkeverő faszhiányos ribancok (elnézést a kifejezésért, de muszáj volt leírnom ) de erre csak zaklatnak!
Én is, mérgemben valamelyik nap letöröltem 2 embert az ismerőseim közül. Ismerjük egymást, de nem beszélünk, s nagyon sok volt a buzi ismerőseik száma, s az ilyen személyeket inkább mellőzöm…
Visszavonulóban vagyok. Közzé is tettem már korábban Fb-n, s most bepótolom itt is, h jobbnak érzem/látom, ha Én sem érintkezek melegekkel, ahogy Norbi sem. 1-2 Barátomon kívül nem fogok már találkozgatni senkivel, s minden találkozót töröltem, ami megvolt beszélve, ill bevolt ígérve.
Tudom, vannak, kik nem értik, nem értenek ezzel egyet, nem látják jónak, de Én JELENLEG ezt akarom, így jobb nekünk, s kérem ezt tartsa is tiszteletben mindenki.
Néha elmegyünk majd 1-2 buliba s kész.
Huh! Írtam egy hosszabb storyt, de most látom, h ezzel túl hosszú lenne a bejegyzésem, szo majd azt holnap osztom meg.
Addig is;
Csóóóók!
Rion
2012. február 25., szombat
Embertelen, epilepszia, anyuka, statiszta
Idézet mára:
"Már nem az vagyok, aki arról álmodozik, hogy ez, vagy az lesz belőle: egyszerűen csak vagyok, és örülök annak, h jól vagyok!"
Hát nem akármilyen egy nap volt! El is nevezhetném az ingerek napjának!
Kezdődött azzal a nap, h a villamoson belefújta a Shinter az orrát a pulóverébe! Előtte reggeliztem kb.: 20 perce, s ezt kell látnom! El kell fogadni, h vannak olyan emberek, akiknek reinkarnációjuk során ez az első életük emberként. Másra nem is nagyon tudok gondolni, ami elfogadható válasz lenne ilyen embertelen viselkedésre!
Az i-re a pontot egy ismerősöm epilepsziás rohama tett fel.
Még soha nem láttam ilyet embernél. Anno a kedves kutyánk volt epilepsziás, akkor is megviselt a látvány.
De ez… … Nem mondom azt, sokkolt, de az tény, h megfagytam. Percekkel az eset után se tudtam megszólalni, s vállaimnál fogva szépen le is ültettek az asztalhoz és elém raktak egy pohár vizet, amit szó nélkül meg is ittam. Megköszönni se tudtam, annyira nem jött ki semmi a számon. Kb. olyan voltam, mint egy lefagyott gép, vagy mint a filmekben az az ember, aki áll lefagyva a vonat előtt s nézi tátott szájjal, ahogy közeleg felé a vonat. Akkor mindig mondtam, h mi lesz már?! Ugorj! Miért áll és les ott az a szerencsétlen! Erre tessék! Most már tudom. Ilyenkor nem teljesen vagyunk magunknál, vagy nem tudom, de tényleg nem tudtam mozdulni se… :/
Néztem, ahogy rázkódik csendben, vergődik, még a többiek lefogták, s az egyikük valamivel a nyelvét lenyomta.
Több percen keresztül ment a folyamat és Én mindvégig ott álltam a folyosón lógó karokkal dermedten, akár egy fogas.
Aztán egyszer csak egy varázsütésre abbamaradtak a rángások, és szép lassan magához tért az illető.
Később mikor mindannyian kimentünk cigizni megkérdezték, h nem volt még ilyenbe részem mi? + Még aki rohamot kapott kért elnézést mindenkitől, s külön tőlem, h nem akarta, h ezt lássam, s nem akart megijeszteni! Itt javában még az eset hatása alatt voltam (ahogy még órákkal később is) és kis híján elsírtam magam. Nem akartam hinni a fülemnek! …
… Ez a bocsánat kérés egy újabb érzelmi felkavarás volt. …
Aztán délután éppen fizettem itt a sarki boltban, mikor egy láthatólag alkoholista anyuka jött be egy kb. 6-7 éves kisfiával, s azt kérdezte, h kis feles rumot, vodkát lehet itt venni?!
Az eladóval együtt néztünk hol az “anyára”, hol a kisfiúra döbbenten, majd elküldte, h nincs, majd fejét rázva húzta le tovább a termékeket, amiket vettem. Tök szar érzéssel mentem haza. Folyton a kisfiú járt az eszembe, h szegényre milyen élet vár…
:/
Aztán jelentkeztem egy ügynökséghez statisztának. Miközben kitöltöttem az adatokat, a kedves hölgy mondta, h karakteres arcom van. Mire mosolyogtam neki egyet, s mondott rá valamit, valami nagyon egyedi kifejezéssel, amit nem is tudok most hirtelen elővenni, h mi is lehetett, de az is pozitív dicséret volt, s pillanatok alatt zavarba jöttem.
Aztán csinált rólam pár képet, s az első beállásomnál, már megkérdezte, h dolgoztál már ilyen területen? Az igen válaszomra, gyorsan rávágta, h sejtettem.
+ Megjegyezte, h tetszik neki a stílusom. Gyorsan rá is vágtam, h Pull and Bear!
Magam is meglepődtem, de full Pull-os szerkóba voltam éppen összeöltözve. Cipő, nadrág, fehér póló, kék-fehér kockás ing és kabát (bár az utóbbi a nem volt akkor rajtam) .
Majd meglátjuk, h lesz é belőle valami.
A legjobb barátomnak ma van a születésnapja! Ezúton is kívánok neki sok… … Boldog születésnapot!
Csók!
2012. február 24., péntek
Idézet mára:
"Szeretem, mikor hozzád bújhatok,
Szeretem, mikor ajkadra csókot adhatok,
Szeretem, ha melletted fekhetek,
Szeretem, ha kezemet kezedbe tehetem,
Szeretem, mikor édesen nézel rám,
Szeretem, mikor azt mondod: "Szeretlek Cicám!"
Szeretem minden egyes porcikád,
Szeretem, hogy szerethetlek csak Téged és senki mást!"
2012. február 23., csütörtök
Mi, szenvedés, meló, tervek
Idézet mára:
"...Örök életre szerződtünk hiszem vagyis merem
Hogy megtaláltam benned akire vágyom a másik felem
Napról-napra erősebben lüktet ez a szív
Bízom benne az érzés összeköt akár egy híd..."
Az előző részek tartalmából:
Nagyon nyűgös vagyok már, mert már ez lesz a 2. este, h Norbival külön alszunk. Így alakult a beosztásunk, s am heti 2-3 alkalommal külön alszunk, de ez az egymás utáni két nap nélkülözés too much nekem.
Nem találom a helyem, nem érdekel igazán semmi, s folyton rá gondolok, amit nem kellene ennyire… :/ Ajjjjjj! :/
Nem is tudok semmiről írni. Semmi jó, különös nem jut eszembe… :/
Az elmúlt napokban melóban bábut öltöztettem megint, s kidekoráltam az étkezőnk egyik falát Pull-os képekkel, mert megkért rá az üzletvezető.
A csütörtöki napom nagyon hosszú volt. Reggel 7.30-tól 17.30-ig toltam bent a biciklit. Az utolsó órára már zombi voltam.
Viszont észrevettem, h amikor új kollekciók jönnek, akkor mindig többen vannak az üzletben, nagyobb is a forgalom,s ha vannak emberek, van tömeg, nyüzsi, akkor Rion úrfi hangulata is jobb. Mintha tudnák már a vásárlók, h mikor jönnek új áruk. Most nagyon jó, szép színes termékeink jöttek. Felvásárolnám a fél boltot ha
tehetném!
:/
Fáj is 2-3 dolog miatt rendesen a szívem!
De szar kilátások vannak. Megtudtam, h márciustól nekünk 30 órásoknak 5 órával csökkentik az óraszámunk, de remélhetőleg áprilisban visszakapjuk a + 5 óránkat. Ha lesz valahol lehetőségem, akkor lelécelnék másik üzletbe, mert 20-25 órásokkal valamelyest engedékenyebb a HR iroda. 30 órások már nem nagyon tudnak mozogni. Szo remélem lesz lehetőségem lelécelni innen másik üzletünkbe (márkán belül) mert az üzletvezető ma is gallyra vágta a munka morálom… :/
Aztán mondta az üzletvezető, h látta, h kidekoráltam a konyhát. Nem mondta, h jó vagy szar, (bár meglepődnék, ha tetszene neki valami is ) de azt mondta, h a konyha dekorációját teljesen rám bízza, s azt teszek ki, amit akarok (persze csak pull-os képekről lehet szó) időnként, szezononként cserélhetem, tehetek ki staff-os képeket stb.
Ma megint voltam szoliba, de ahová járni szoktam, várni kellett volna 20 percet így elmentem az Oktogonhoz az ergo line-hoz. Soha többet nem megyek oda. 10 perc 1150 Ft(!!!) volt és 9 percnél már kiszálltam, mert nem bírtam tovább + nem volt olyan jó, és igényes a hely, mint a király utcánál a Beauty pinky.
Nah! Elteszem magam holnapra, mert álmos, nyűgös, hisztis vagyok, s csak szenvedek itt a gép előtt.
Csók!
Rion