Meló, újulás, gondolatok, spontán buli

 

Idézet mára:

"Tudod, ki hiszi azt, h mindenre képes? A gyermek. Bízik önmagában, nem érez félelmet, hisz a saját hatalmában, és megszerzi azt, amit akar. De a gyermek növekszik. És kezdi megérteni, h nem is olyan hatalmas, és h a léte, másoktól függ.Akkor szeret, és elvárja, h a szeretete viszonzásra leljen, a vágya pedig az idő előrehaladtával egyre nő.Kész feláldozni mindent, még a hatalmát is, csak h cserébe megkapja ugyan azt a szeretetet, amit ad.És végül oda jut, ahol most vagyunk: felnőtt lesz belőle, aki barmit megtenne azért, h elfogadjak es szeressek." -Paulo Coelho; Alef

 

Október 24-25 Szerda, Csütörtök:

Szerdán dolgoztam. Elég jó eladásom volt. Kínaiaknak eladtam két bőrkabátot, több mint fél millióért. Ez nagy siker!

Csütörtökön offos voltam. Délután, mikor felkeltünk Norbival, én gyorsan elszaladtam a harminckettesek terére a bio hair-be. Csak körbe akartam 3mm-re levágni, de egy komplett hajvágás lett belőle, de jó lett. Tetszett. Ügyesek, s köv. alkalommal is hozzájuk megyek majd. Aztán kimentünk Norbiékhoz Kispestre. Megebédeltünk náluk, meg vett még halucikat az akváriumba.

Aztán Ő is beugrott a munkahelyére, meg én is, mert megérkezett végre olaszból a várva várt munkaruhánk, s jött a szabónk is és ránk szabták az öltönyünk.

Soha nem volt még ilyen “élményben” részem.  A csajoknak tetszett nagyon az új hajam. Jól be is volt lőve, s a fehér ingben, sötétszürke öltönyben, ahogy álltam a tükör előtt azzal hülyültünk, h olyan vagyok, mint egy vőlegény. Új séró, szabják rá az öltönyét, s készül az esküvőre.

Tetszettem a csajoknak. Körbe álltak, vigyorogtak és bólogattak, h eeeez igen Gyapi! Szo nagy bódottág vót!

Október 26-27 Péntek, Szombat:

Melóval telt el. A héten csak 3 napot dolgoztam a szokásos négy, helyett, de így is soknak éreztem ezt a 3 napot is!

Kockulnék folyamatosan, s jó úgy hazajönni, h tudom mivel fogok játszani, s nem fogok unatkozni egyedül, s addig elülök a gép előtt, még haza nem ér hajnalban Norbi a melóból.

A melóban elég jó eladásaim voltak az elmúlt 2 napban is, s az eladók közül ebben a hónapban nekem lett a legtöbb eladásom, aminek örülök.

Aztán elég mérges lettem, s csalódtam a munkahelyemben, mert kiderült, h több, mint valószínű, h nemfogom/juk megkapni a + tizenakárhányezer forintos fizu kiegészítésünket, ami járt volna a próbaidő lejárta után. Nagyon mérges lettem, mert egyrészt, nem kis összegről van szó, másrészt pedig az interjún anno direkt rákérdeztem a + egyéb juttatásokra, amelyben ez szerepelt, s én számoltam is vele az elmúlt hónapban, s legalább az fedezte volna pont a havi laptop törlesztésem is, s így nem lett volna kevesebb a fizum.

Sok minden megfordult a fejemben, h elmegyek, keresek másik melóhelyet, de am ahogy lenyugodtam, eldöntöttem, h biztos nem most fogok innen elmenni, mert am szeretek ott dolgozni, csak most ez egy nagy csalódásos pofon volt.

Mindig van valami ami elbassza a kedvem, nehogy huzamosabb ideig éljek nyugalomban…

Tök szar érzés volt belegondolni abba, h másik melót keresni, meg itt hagyni a kollégákat, ezt a nyugalmas jó helyet, izgulni, h felvesznek e oda ahova beadom v sem, v h honnan jeleznek vissza, meg h ott milyenek lehetnek a kollégák, a meló maga, interjúk stb…

…Aaaaa!…

Nem akaroooom. Bika vagyok. Szeretem a megszokott kis nyugodt világomat. Békességben boldogságban. Szeretnék csak úgy lenni, mint hal a vízben.

Itt az van, csak a fizu lenne több, s összetenném a két kezem.

Persze tudom azt is, h így sincs okom a panaszra, mert TUDOM, h jó életem van, s mennyien élnek rosszabbul, meg mennyit dolgoznak azért, h ne legyen végül pénzük, de az ember előre is néz, s látom azt is, h lehetne jobb is.

Ah! Elkalandoztam! Sorry.

Mind1! Ami biztos, h legalább 1 fél évet mindenképp maradok, mert még nem érett meg bennem ez az egész annyira, s még nem is akarom a változást. Majd alakul…

Am este bejött a szabó, s csináltunk próbát, h jó e az öltöny, amit rám szabott. Okés volt minden. Szép, s dzsukel vagyok.

Szerdán, a várva várt új öltönyömben fogok már végre dolgozni.

Az ü.v kiszámolta, h kompletten a zakó, nadrág, 2 ing, öv és cipő összesen 590 e rugó. Kicsit ledöbbentem mert én csak olyan 3 körül számoltam, s ugye a duplája, de aztán rájöttem, h a cipőt meg a 2 inget nem számoltam bele….

Úristen mi van velem? Minden gondoltam leírom.

Biztos a tegnapi este hatására lett szófosásom.

Jah igen! Hétfő este meló után nagy házi party volt nálunk…

Október 29. Hétfő:

Este meló után kreáltunk egy spontán házibulit, ami elég jól sikerült. Kb.: 15-en összetömörültünk. Popov ismerősei adták a banda egyik felét, a másikat meg a mi ismerőseink. Volt itt régi H&M-es kolléga, Pull-os kolléga, s jelenlegi kolléga is.

Jól beittunk, és… …a cigitől is jól éreztük magunk. Ki is dőltünk, a buli is véget ért hajnal közepe tájt, holott csak egy éjfélig tartó laza iszogatós, beszélgetős estet terveztük. Rég voltam már ilyen jó buliban. S nem is mentünk sehova!

( Bár annyira készek is voltunk, h nem is tudtunk volna. )

Nagyon sok mindent tudnék mesélni, de most nincs nagyon kedvem regényt írni, s már így is hosszú lettem. Norbi dolgozik, szo egyedül kockulok megint itthon. Most valamiért nincs jó hangulatom… :/

Csók!

Rion

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

Mi, Új laptop, kockulás, buli, szex, vidéken

 

Idézet mára:

"Évek kellenek a bizalom kiépítéséhez, de elég néhány másodperc a lerombolásához."

 

Október 19. Péntek:

Meglepődtem, mikor kora hajnalban arra ébredtem, h Norbi hozzám jött, s nem haza ment. Egész éjszaka fent voltunk reggel 6-ig. Beszélgettünk sokat, s volt egy nagy szeretkezés is, s végül újra elkezdtük nézni ismét a trónok harcát. Majd ismét egy szex és reggel 6 körül elaludtunk.

Délután fél kettőkor magamhoz tértem, s egyből keltem is, mert menni kellett az új laptopomért. Összeszedte magát Norbi is és a lakótársam Popov is, s megindultunk. Kb.: 1 óra alatt elintéztük a maradék papírokat, s végre megkaptam az új gépem.

Szerencsére nem kellett sokat rajta csinálni semmit, mert a windows 7 és az alap programok rajta vannak, s csak 1-2 bővítést tett rá Popov nekem, s a régi gépemről evakuált dolgaim kezdtem el visszamásolgatni. Ezúton is köszönet még egyszer Popovnak a segítségéért.

Aztán elmentünk a Bakáts térre ettünk gyros-t, majd otthon nekiestünk a gépnek. Norbi sajnos 6-ra ment dolgozni, aztán Popov is ment este 8 körül melózni, s egyedül maradtam, mert a 3. lakótársam is elment a párjához. Nagyon rossz volt egyedül itthon lenni…. :/

Norbi is nagyon hiányzott, s rossz volt a közérzetem is. Végül is elvoltam, mert végig kockultam, s csak kétszer álltam fel a géptől, mikor ettem s jóval később, mikor kimentem egy cigire, s érezni akartam a valós életet, a hideg levegőt, mert már nehéz volt a fejem.

Cigizés közben el is gondolkoztam, h kb.:  4 világban élek egyszerre.

Egyszer élem ugye a valós életem.

Aztán ott vannak az álmok.

Harmadik, mikor olvasok,

s végül most a digitális és játékvilág.  

Mikor átmásoltam Popv gépéről mindet, elkezdtem feltelepíteni a játékokat, s késő estig toltam a COD Modern Warfare 3-t. Ha kijátszottam, nekiesek a Battlefield 3-nak is.

Végül, mikor már végképp lezsibbadtam elkezdtem írni. Szo már ezen bejegyzésem  az új hófehér Toshiba laptopomról írom. Nagyon jó! Örül a fejem.

Holnap megyek melózni. Már várom. Örülök, h végre kimozdulok a lakásból a mai egész napi itthonlét után.

Október 20 Szombat:

Este, ahogy hazaértem, Norbi kitalálta, h jó lenne bulizni. Meló után “nagyon sok kedvem” volt hozzá. Szóltunk a csajoknak, h jönne e valaki, de persze nem jött össze. Zsuzsi, akit a blogom által ismertem meg (olvasó) ő amúgy is tervezte, h jön, de végül kiesett a játékból, olyan jól sikerült az otthoni alapozgatás neki, pedig nagyban vártuk az Alterben, h majd talizunk. A telót nem vette fel, s az egyik alapozós barátja jött egyszer csak oda hozzánk, mikor kint cigiztünk Norbival az utcán az Alter előtt, s közölte, h mizu Zsuzsival. Meglepődtünk, h csak úgy felismert a srác, kiről mint az kiderült, szintén olvasóm.

Am meglepően jól telt el az esténk. Ketten alapoztunk otthon, ami elég döcögősen indult, de aztán a rumos, kókuszlikőrös, citromlés, ásványvizes koktél meghozta a hatását, oly annyira, h később még felturbóztuk, vodkával és a maradék pezsivel is, amik múltkorról megmaradtak.

Lent is minden okés volt. Jól éreztem magam, s különösen jó volt, ahogy Norbi viszonyult hozzám. Kb.: úgy voltunk lent, mint anno az elején.

Lent megittunk még közösen egy korsó sört és két pohár barackos abszintot. Mindkettőnket úgy megütött az abszint, h nagyon.

Jó volt. 4 körül leléceltünk. Átsétáltunk a király utcába, ettünk pizzát, majd hazamentünk, de még fel se értünk a lakásba, mikor Norbinak estem.

Jól megszeretgettem. Eddig érdekes módon részegen, mindig tök jókat szeretkeztünk. Am is jó, de ilyenkor másabbak is vagyunk. Hevesebbek.

Úgy kifáradtam, h mikor Norbi kiment utána a mosdóba és szinte már el is aludtam. Olyan jókat tudok minden szeretkezés után aludni, h nocsak!

Október 21. Vasárnap:

Hazautaztam vidékre. Itthon voltak bátyámék is. Jól esett a friss levegő, szépen sütött a nap, s jól elbeszélgettem mindenkivel. Veszekedés nem volt. Taliztam végre Hugival is immár kb.: 1-2 hónap után…

Úgy volt, h Kedden térek vissza Pestre, de valamiért visszahúzott a szívem Pestre, s Hétfő estére vissza is tértem.

Október 23. Kedd:

Hétfő este, ahogy visszatértem Pestre, elmentem Norbiékhoz.

Dél körül felkeltünk, felköszöntöttük anyukáját, kinek ma van a születésnapja.

Kávéztunk, reggeliztünk, s bejöttünk a belvárosba. Úgy volt, h elmegyünk a terror házába, de olyan sor volt, h kb.: 2 óra kellett volna a bejutásra, így inkább sztornóztuk ezt a progit, s kisétáltunk a szigetre. Jó volt csak úgy bolyongani.

Kora esti órákban hazaértünk, s megnéztünk egy részt a trónok harcából, 2 Terápiás részt, (amit a HBO GO-n ingyen meglehet nézni az első 5 részt.) majd megnéztünk a testvérekből is egy részt. Szeretek filmezni. Most a kanapén feküdtünk, mert Norbi megcsinálta az 5.1-es hangfalakat, s a nagy képernyőjű monitoron jobb volt most a filmnézés, mint a régin.

Nah! Mennem kell melóba, szo most ennyire futotta.

Csók!

Rion

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

…Negatív…

 

Idézet mára:

‎"Megbízol-Elárulnak
Jószívű vagy-Kihasználnak
Szeretsz-Megbántanak..."

 

Október 14. Vasárnap:

Norbival este megint volt egy kis összezörrenésünk, minek következtében töröltem jó pár meleget az ismerőseim közül, mert nem akartam már tovább hallgatni a már szinte minden vitában állandósulóvá vált “fb-s buzi ismerőseid” témát. S így már azokkal se fogom folytatni a levelezést, kikkel eddig hónapokon keresztül ment!Elegem van már ebből a vita témából! Szo ezúton is bocs az érintettektől!

Október 16. Kedd:

Este elkezdtem Norbival komolyabban beszélgetni. Olyan komolyabb probléma van köztünk, ami nekem egyáltalán nem jó, s neki sem…

Volt sírás először az Ő részéről, aztán nálam is eltört a mécses…

Október 17. Szerda:

Elég szarul aludtunk az este. Kelés után még folytattuk a tárgyalást, aztán kompromisszumost kötöttünk, s majd meglátjuk, h hogyan tovább…

Délután Norbival és Popovval elmentünk végül a Laptop diszkontba, h akkor megveszem a laptopom. 2 órát töltöttünk ott. Megnézték a használt laptopom, kitöltettek egy rakat papírt, fénymásolás, ilyen, olyan iratok beadása. Nem ment annyira gördülékenyen. A bank a hitelkérelmet csak másnapra fogadta el, mivel késő délután volt már szo majd csak pénteken lesz meg az új laptopom, mivel aznap nem dolgozok, s betudok menni ismét befejezni az ügyet. Nem örültünk neki, de miért is menne minden simán ugye?!

Este Norbival sétáltunk a Duna-parton, s észrevettük, h a szabadság híd zöld korlátjain is vannak szerelem lakatok. Jó volt sétálni.

Utána Norbival és Popovval elmentünk a Mamuthoz, ahol találkoztunk Zsófival és megnéztük az Elrabolva 2.-t, majd hazajöttünk, s Norbi csinált finom pina colada-t. Zsófinak, mint lánynak szívtuk a vérét, h milyen undi is a női nemi szerve, és h a nőkkel csak a baj van és a többi. Ő gyorsan ki is dőlt, s bealudt. Mi még egy darabig beszélgettünk, aztán Köpött a maci nekünk is.

Október 18. Csütörtök:

Ma csak kismama műszakban dolgoztam 12-18-ig. Havi 3-4 alkalommal van ilyen napunk, ami tök jó. Holnap megyünk az új laptopomért és leadom ezt. 30-ért akarták beszámítani, de sikerült feltornásznom 35-re azzal érvelve, h ha már itt veszek egyből egy igen drága új laptopot is, akkor már legyen szíves… Nem sok, de ennyivel számoltunk, s ez is valami. Szo most utoljára írom a régi Toshiba laptopomról ezen bejegyzésem. Kicsit furi és rossz érzés h megválom a 4 éves szeretett laptopomtól, de hát hiába… … bika vagyok….

 

 

Am melóban minden okés. Nem tudom, h írtam e már, de múlthéten lejárt már a próbaidőm. 1 hét múlva várhatólag megkapom az Armanis öltönyöm, amit már nagyon várok! *.*

Am más nem jut már az eszembe, de h őszinte legyek, nincs is kedvem semmihez… 2-3 Napja már ismét csak fél embernek érzem magam, amit nagyon nehezen viselek, s hol rám tör a sírás, hol a hányinger kap el, miután összeszorul a gyomrom és elkezd kavarogni a sok hülye gondolattól. Kevesebbet is eszek, mert összevan szűkülve a gyomrom, s enni sincs kedvem.

Utálom az Október- November- December hónapokat, mert ezek nekem az elmúlás hónapjai, s csak rosszat hoztak nekem az elmúlt 2 évben, ahogy most is. A faszom kivan, s legszívesebben egy jót behúznák valakinek!

Haragszom, mert mi a faszért kell elvenni a jót, miért szűnik meg, s miért kell állandóan valami szarnak történnie?!H ezáltal fejlődjünk, erősödjünk? Nem igaz, h nincs jobb út hozzá! Ez az egész élet egy nagy selejtes, elbaszott világ!

Elfáradtam, s elegem van ebből a köcsög életből és az emberekből!!!! Elegem van, mert társaságfüggőek vagyunk. Az ember egyedül nem képes megélni, egymásra vagyunk szorulva, utalva s mégis pont h egymásnak okozunk rosszat, hozzuk el a vesztét, tesszük tönkre a másikat!

Undorítóak vagyunk!

Remélem a következő dimenzióban, már egy jobb faj vagyunk, s kikorrigálták ezeket a szarokat!

Mert én nem akarok már itt élni! Elfáradtam, s szeretnék kilépni ebből az életből/dimenzióból, mert attól félek, h a szintén elbaszott természeti folyamat, - mely szerint a nagy mértékű elkeseredés és bánat, rossz tettet szül, - következtében én is megfogok bántani mást(okat), amit nem szeretnék. Főleg olyanokat nem, kiket szeretek… … de már az a baj, h vasárnap óta már beindult ez a folyamat…. :/   

Viszlát!

Rion

 

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

Napi gondolat:

"Tudod-e, hogy azaz ember, aki lelkileg erősnek tűnik, az valójában érzékeny és gyenge?
Tudod-e, hogy akik azzal foglalkoznak, hogy másokat védenek, azoknak van a legnagyobb szükségük védelemre?
Tudod-e, hogy a 3 legnehezebben kimondható szó a "Szeretlek!", "Bocsáss meg!", és "Kérlek, segíts!"?
Tudod-e, hogy azok, akik pirosba öltöznek, azok rendelkeznek a legnagyobb önbizalommal?

Tudod-e,
hogy azok, akik sárgába öltöznek, azok a legelégedettebbek a külsőjükkel?
Tudod-e, hogy azok, akik feketébe öltöznek, azok nem akarnak látszani, és segítségre, megértésre vágynak?
Tudod-e, hogyha valakin segítesz, az a segítség mindig visszakerül hozzád?
Tudod-e, hogy sokkal könnyebb valamit leírni valakinek, mint a szemébe mondani, ám sokkal értékesebb a szemébe mondani?
Tudod-e, hogyha valamit becsületesen a szívedből kérsz, az teljesül?
Elérheted, hogy az álmaid teljesüljenek, mint az egészség, a gazdagság, vagy a szerelem.
Ha igazán kéred, és hiszel is benne, meg leszel lepődve, mi mindent meg tudsz tenni a gondolataiddal."

Olvasók, meló, vásárlás, mi, új laptop

Idézet mára:

"A szeretet hűséges marad jóban és rosszban. Beéri a tökélynél kevesebbel is, és tekintettel van az emberi gyarlóságokra. Ha szeretet van az életünkben, az pótol ezernyi dolgot, ami hiányzik. Ha nincs szeretet, mindegy, mink van, az sosem lesz elég."

Az elmúlt 1-2-3 hónapban kaptam leveleket “törzs” olvasóimtól, kik már rég olvasnak csak eddig nem mertek írni, s valamiért csak úgy most érkezett el számukra az idő, h felém “előbújjanak.

Fiatalok, kezdők, bizonytalanok, s vannak, kik csak úgy írnak, mert tetszik nekik h tök átlagos, természetes dolgokról írok, ami mondjuk velük is megtörtént már, átélik, s örülnek, h más is olyan, mint ők.

Jól esik visszajelzést kapni, s látni, h kik is olvasnak engem, még ha csak 1-2 levél erejéig is.

Ammmm fogalmam sincs, h hol tartottam utoljára, s mivel jegyzeteket se készítettem a héten így csak gyors kutyafuttában mesélem el a hét történéseit.

Október 8. Hétfő:

Melóztam. Nem volt semmi kül. Vártam a fizut de nem kaptuk még meg.

Október 9-10. Kedd, szerda:

Szabadnapos voltam. Sikerült eldöntenem, h nem telót, hanem laptopot veszek, s kereséssel telt el a két nap.

Október 12. Péntek:

Este zárás előtt nem sokkal még bejött hozzánk Fenyő Iván. Én és az üzletvezető segítettünk neki. Szegény nem volt tisztában a méreteivel és annyira… … ammmmm… … esetlen volt… … úgy viselkedett, mint aki mondjuk egy autó balesetből épült fel, de az elméje még nem regenerálódott teljesen, s egy picit még “zizi”.

Am először a többiekkel nem voltunk biztosak benne, h ő az, csak h nagyon hasonlít valakire, aztán a végére megvilágosodtunk. A fejére húzott siltes sapkával jött be, mint egy papparazzik elől elrejtőzött sztár, s ezért is elég nehéz volt felismerni.

Aztán meló után elrohantam a Westendbe a Libribe, h felhasználom a Glamour-os kuponom. PONT az a könyv nem volt, amit szerettem volna magamnak! Megvolt a trónok harcának az ÖSSZES(!!!) kötete, csak abból a kibaszott 3. kötetből, ami nekem kellett volna nem volt egy darab sem!! Milyen véletlen! Nem? ……………… –.-‘

Mind1! Minden okkal történik, s biztos azért nem volt PONT az a … könyv, mert azt akarják a fentiek, h előtte kiolvassam a birtokomban lévő 2. kötetet. Az elsőnek már a vége felé közelítek am is.

Még szerencse, h Norbinak tudtam ajándékot venni, s megvolt az a könyv, amit szeretett volna.

Popovval kint kockultunk a nappaliban (ami valójában jenki konyha). Én kicsit antiszoc voltam a fáradtságtól, de jót nevettek rajtam a másik lakótársammal együtt, ahogy fújtam a magamét.

Nagy laptop nézelődésben voltam, h nem e találok olcsóbbat a már kiszemeltnél, s azon is felhúztam az agyam, h ami olcsóbb meg nem olyan jó, mint, amit kinéztem.

Beszélgettünk a pénzről, h spórolni kellene aztán végül oda jutottunk, h nem lehet, mert olyasmi, mint a pisilés, h egy darabig visszatudod tartani, de ahogy gyűlik, gyűlik, úgy nő benned a feszültség, s nem nyugszol meg még nálad van!   :/

Norbi az elmúlt 3 napban dolgozott, s elég keveset voltunk együtt… …Szar érzés.

Együtt alszunk persze, mikor hazajön, de az a pár órácska még reggel fel nem kellek az nem sok. Meg sokszor nem is vagyok magamnál, mikor hazajön. Néha magamhoz térek, h rám csatlakozik és átölel, hozzám búj, ami nagyon jó érzés, h érzem őt, de már hiányzik az, h vele legyek, v h együtt töltsünk egy napot.

De vasárnap szerencsére lesz rá alkalmunk.

…

Szerdán várhatólag megveszem a kiszemelt új laptopom.

Toshiba Satellite L870-147 White W7

Peppet drága, de részletfizetéssel megoldható. Beleszerelmesedtem, amint Popovval rátaláltunk a nagy keresések közepette.

Már izgulok, s szerdán offos leszek, s begyűjtöm majd gyorsban  a szükséges dokumentumokat, aztán megyek a laptop diszkontba a Blahára és magamévá teszem a régit meg beszámíttatom, ha csak addig valaki meg nem veszi tőlem.

Szo van egy eladó Toshiba laptopom. Ha érdekel valakit, vagy van ismerőse, kit érdekelhet, kérem írjon a riongay@gmail.com-ra.

Csók!

Rion

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)