Apa, szűrés, névnap, vidéken

 

Idézet mára:

"Az ember sohasem tudhatja, kivel hozza össze a sors, vagy hogy egy egyszerű döntés - hogy a sarkon jobbra fordulunk vagy balra - néha mindent megváltoztat. Van úgy, hogy a választásaink nem számítanak. Máskor... egészen váratlan helyzetekbe sodorhatnak."

November 16. Szerda:

Kedd este egy “kicsit” összekaptunk Apával. A történet beleillik egy romantikus drámába. Az olszaossss, hangossss ordibállósss, veszekedésesesss – tányér dobállás helyett – kulcs dobállás, egyedül kóborlás a hidegben a városban, “telefon hívogatooool”, gyere vissza, nem megyek, akkor én megyek, de ne gyere. Szo vót itt minden mint a búcsuban. Persze mindez egy hülye kis dolog miatt. De hát már rég volt cirkusz, s most ennek itt volt az ideje…

Aztán szerdán ellátogattam a szokásos negyedévi Hív szűrésre. Érdekes módon a gondozónő az eremnél lévő anyajegyről ismert fel. “Ahaaaa! Maga az! Akkor azért olyan ismerős!”

Az megdöbbentett, s furcsáltam, h mikor apa mondta este, h sokáig ez rossz volt neki, mert úgy érezte, h nem bízok meg benne, de már tudja, s megszokta, h ez nekem úgymond rutin, s egyfajta hipohonderség…

Hazafelé menet adakoztam egy fiatal ismeretlen hajléktalannak. Már ismerem, h ki a régi durva, agresszív pofátlan kérdegető, szélhámos, s ki a “valódi” rászoruló.

November 17. Csütörtök:

Névnapomon sokan felköszöntöttek, de voltak, kik nem, s vártam volna, s kicsit szarul is esett, de ez van!

Apával, s egyik jó barátjával kocsikáztunk, s jókat elbeszélgettünk. Érdekes, elgondolkodtató témák voltak. Kivitt minket a Normafához, ahol én boldog 5. hónapot, Apa pedig Boldog névnapot kívánt! Romatikussss volt, ott a kivilágított fél várossal a lábunk alatt.

November 18. Péntek:

Reggel security meeting volt a mi üzletünkben. Nagyon jó és hasznos volt. Sok jó infót megtudtunk. Délután hazarobogtam vidékre 4 órácskára, aztán dzsaltam is vissza Pestre.

A családtól kaptam olyan 2 bortartót, ami az egyik egy faszekér, a másik pedig olyan szekérke, h amikor beletesszük a bort, úgy néz ki, mintha ágyú lenne. Nagyon jó, s örültem neki. Persze kaptam borokat is, mert szeretem őket, meg szép kis összeget is, aminek egy részét a Dr. Lenkei Gábor féle vitamindobozra kell költenem, (-.-‘”) mert anyum régen azt szedett, s hatott jó volt, s összeszedte magát. Anyum most konkrétan azt akarja, s várja ettől, h hízzak… –.-‘”

Megnövesztettem a bajszom s a kis állszakállam, s tettem fel pár képet fb-re. Kiwi wok a véleményekre.

Csók!

Rion

Napi érdekesség:

Az eltolt plébániatemplom legendája:

 

A legenda szerint az Erzsébet híd építéskor a Belvárosi plébániatemplom belelógott a hídba, ezért a templomot arrébb tolták. A szóbeszéd nem igaz, de a templom kétszer is veszélybe került. Az első Erzsébet híd építésénél még a templom lebontása is szóba jött, amit csak a fővárosiak ellenállása akadályozott meg. A város egyik legrégebbi történetű temploma aztán 1910-ben műemlék lett; ezután már csak az eltolásáról lehetett szó, ami fel is merült a 30-as években, de ebből sem lett semmi.

A legenda legismertebb változata mégsem e korokból származik, hanem a híd második világháború utáni felújításához kapcsolódik. A szóbeszéd kommunista időkre vetítése hasonlóról árulkodik, mint a fent említett Gellért-hegyi emlékműves sztori. A gaz kommunisták az általuk elképzelt haladás (új híd építése) érdekében minden régit (a több százéves plébániatemplomot) eltipornak, ami útjukba esik – sugallja áttételesen a történet ezen változata.

Ha a teljes templomot nem is, de egy kibővítési folyamat során a Krisztina téri római katolikus plébániatemplom főoltárát valóban arrébb húzták. Ahogy az a korabeli filmhíradóból kiderül, a mintegy 720 ezer kilogramm súlyú szentély eltolása síneken kézi erővel történt.

Egyéb érdekességek, részletek és videók a hvg.hu oldalon.

Meditáció

 

Idézet mára:

"A politikusoknak feladatot kell adni, nem pedig hatalmat!"

 

November 15. Kedd:

Mától ismét szabin vagyok egészen vasárnapig. Nem örülök neki, mert novemberben ez a 2. heti szabim, s majd a decemberi fizun szépen megfog látszódni… :/ Viszont ugye muszáj kivenni, mert nem lehet átvinni a szabik számát köv. évre…

Este Hugival találkoztunk az Astóriánál, s elmentünk Kalihoz, meditációs gyakorlatra. Nagyon izgultunk Hugival. Egy kis kápolnában volt tartva az óra. A társaság vegyes volt. Ahogy megtudtam többen szoktak járni, de most szerencsére kevesebben voltunk. Kb.: 10-en.

Ez egy vezetett transzendenciális meditáció volt, minek az a lényege, h a lelkünk elhagyja testünk, s eltávozik  saját földjére. Kali azt mondta, h állítólag ez a legnehezebb meditációs gyakorlat, de szerinte, ez a legkönnyebb.

Furi volt. Nem akarom leírni a részleteket,, mert valószínű, h igazán nem is tudnám megfogalmazni, leírni a történteket. Amit eltudok mesélni, h volt olyan rész, amin én könnyeztem, Hugi sírt. Beállította Kali a csakránkat is, amitől rettenetesen… …magas, meleg, erős, bizsergető érzésem volt. Kicsit olyan érzés volt, mintha megfürödtem volna egy adag jólétben.

Volt olyan rész, mikor az energiánkat éreztük. Nekem különösen az a része tetszett, amikor a testünkön végigvezettük az energiákat, s éreztem, ahogy mozogtak. Rettentően jó érzés volt, s folyamatosan az volt bennem, h igen, jó, még, még, még!  Csukva volt végig a szemünk, de szinte biztosra veszem, h állt a szőröm, s bizseregtem. Nagyon jó érzés érezni az energiákat. Sejtem, h milyen jó lehet egy telefonnak vagy egy laptopnak, mikor ráteszik töltőre, s szívja, kapja, érzi az erőt, az energiát magában.

A további történéseket, pedig azért nem mesélem, el, mert tudom, h sokan úgy se hinnék el, sőt, még lehet, h hülyének is néznének páran, ami persze különösebben nem érdekel, hisz mindenki azt gondol, amit akar, de nagyon jó volt, s kicsit szomorú vagyok, h csak 2 hetente vannak ilyen gyakorlatok, melyre bárki eljöhet.

A meditáció végén Kali mutatott egy érdekességet:

Dörzsöljétek össze a tenyeretek, jó erősen, sokáig, még már forrónak nem érzitek. Így energiát képeztek. Majd tegyétek a tenyeretek egymással szemben – úgy ahogy imádkozni szoktak az emberek – s a tenyeretek majd automatikusan elfog távolodni egymástól, mert az energia szétfeszíti őket. Ha megpróbáljátok összenyomni, akkor olyan érzésétek lesz, mintha egy gumilabdát akarnátok összenyomni. Persze fontos, h lazán tartástok a kezetek, természetesen. Valakinek pár centire távolodnak el, s vannak kiknek 1-2 méterre is szétválnak a kezei. Ki milyen gyakorlott.

Am furi volt az is, h én kb 10-15-percet mondtam arra a kérdésre, h mennyi időt töltöttünk meditációval. A válasz pedig az volt, h kb.: 40 perces volt, az energiákkal való “játszás”, a testünkből való kilépés, “túrázás”, s visszatéréssel együtt.

Csók!

Rion

Ma van a tolerancia nemzetközi napja

Az UNESCO kezdeményezésére az ENSZ - az 1993. évi 48/126-os számú határozattal - az 1995-ös évet a tolerancia évének nyilvánította, amikor nagyszabású nemzetközi kampányt szerveztek a tolerancia és az erőszakmentesség jegyében. 1995. november 16-án az UNESCO tagállamai elfogadták a tolerancia elveiről szóló nyilatkozatot és az ezzel kapcsolatos akciótervet. A tolerancia nemzetközi napja ebből az eseményből nőtt ki, mint évenkénti alkalom arra, hogy a toleranciára felhívjuk a figyelmet az oktatásban, társadalmi színtereken vagy a politikában, illetve megvitassuk ennek helyi vagy globális problémáit.

Az ENSZ Közgyűlése az 1996. december 12-i 51/95-ös számú határozattal hivatalosan is felszólította a tagállamokat, hogy november 16-án tartsanak tolerancia napot.

A tolerancia három együtt érvényesülő kritériuma a konfliktustűrő képesség, a jogegyenlőség elfogadása és az erőszak elutasítása. Latin eredetű szó, elsősorban türelmességet jelent mások véleménye, főleg vallása, világnézete, etnikai vagy nemzeti hovatartozása, illetve szexuális beállítottsága vagy nemi identitása iránt.

Ezen a napon a türelmes, elfogadó emberi magatartásra fókuszálhatunk. Cél lehetne, hogy megismerjük egymást, elfogadjuk a különbözőségeket. Ezen a napon az LMBT közösség is szervezhetne programokat, melyek közelebb hoznák az LMBT embereket a társadalom szélesebb csoportjaihoz vagy akár az LMBT közösség különböző csoportjait egymáshoz. Felhívhatnánk a figyelmet az intoleranciában rejlő veszélyekre.

 

A tolerancia nagyon fontos manapság, a sokszínűség felbecsülhetetlen értékkel bír, de feszültség forrásává is válhat. A tolerancia feloldhat konfliktusokat, segíthet felülkerekedni előítéleteken és negatív sztereotípiákon. A valódi tolerancia nyitottság, kíváncsiság, kommunikáció és nem közömbösség vagy engedékenység. Sokkal inkább tisztelet és több mint passzív szemlélés. A toleráns ember nem feltétlenül nézi tétlenül és tűri szótlanul a kisebbségekkel szembeni túlkapásokat, a rasszizmust, a kirekesztést vagy akár az idegengyűlöletet.

Hívjuk fel a figyelmet a toleranciára, kettőzzük meg erőfeszítéseinket, érjük el mihamarabb céljainkat!

pinkvanilla.hu

Anyum fb, szülinap, spiritualitás,melegek, egyesületek

Idézet mára:

"Ne híres akarj lenni, hanem értékes."

Az előző részek tartalmából:
Anyumnál mostanság újra beállt a normalitása szerencsére. Jól eltudunk beszélgetni, s nem basztat, csak azzal – amit el is mond minden egyes telefonbeszélgetésünk alkalmával - h egyek, mert nagyon lefogytam, s szinte már kórosan sovány vagyok!
Andrénak kedden volt a születésnapja. Pénteken megleptük azzal, h elvittük az Alexandra book cafe-ba, ami nemrég nyílt. Nagyon szép hely. Gyönyörű! A festett, képekkel teli boltozat, aranyozott oszlopok, hatalmas, kb; 4X10 méteres tükrök a falon. élő zongorás előadás.
Úgy kísérte fel Kali a mestere, h csukva volt a szeme. André nagyon meglepődött, s örült. Dobos tortát ettünk, felköszöntöttük úgy, h lekapcsolaták a fényeket, s pincérek hozták oda az égő gyertyákkal a tortát, s a zongorás, pedig eljátszotta a boldog szülinapot. A teli étteremben tapsoltak. Olyan széééép voooolt.
Itt volt alkalmam megismerni, s beszélgetni Kalival. Ő egy tapasztalt, nagyon szimpatikus, színes élettel/hátérrel rendelkező személy. Spirituálisan fejlett, s magas szinten “műveli” a buddhizmust, energetizálást, gyógyítást, filozófiát szo sok mindennel foglakozik.
Pont azokkal, amik nagyon érdekelnek. Kedden majd megyek egy meditációs gyakorlatra, s remélem lesz lehetőségem majd nála tanulni. Am egyetemistáknak is tart filozófia előadásokat.
Nagyon jó vele beszélgetni, s mindig tanulok tőle. A legjobban azt szeretem, mikor arról mesél, h mi volt régen, mik voltak a szokások, hol és hogy mentek a “buzulások”, partik, ismerkedések stb…
Aztán megfordult a fejemben, h növesztek bajuszt magamnak, de mindenki leszavazta, így inkább nem vágok bele. Pedig természetesen nem egy kurucos bajuszt akartam, hanem egy szolid nagyvárosi “divat” bajuszt.
Apa mondta, h nagyon megkomolyodtam, s kissé allergiás lettem a full buzis melegekre. Pedig egy időben nagyon buziskodtam én is, de már jó ideje annak, h az megszűnt, s visszavettem magamból. Sőt! Néha még apára is rászólok, ha túl buzisan viselkedik.
E héttől megkezdődik a tanulás a Szimpizion egyesületnél és a Háttérnél is. Sikeresen felvételt nyertem mindkét helyre.
Töröltem fb-ről ismerőseim közül a travikat is és még plussz újjabb emberek fejét szegtem, mert az elmúlt héten átlagban napi 2 buzi jelölt be… :/
Egyedül Nicole-t hagytam meg, mert őt, még ha csak kicsit is, de ismerem személyesen az Alter caféból.
Nah, de már ennyi, mert sok leszek!
Csók!
Rion

Pleaseeee! Leave me alone!

 

Idézet mára:

"Embernek lenni annyit tesz, h vannak kétségeink, s  ennek ellenére is folytatjuk az utunkat." - Paulo Coelho - Brida

 

November 7. Hétfő:

Ma este nem voltam megint valami jó passzban. Konkrétan a lelki erőm ismét stuka módjára zuhanórepülést végzett… :/

Elsétáltam egyedül a Deákra, át a Vörösre, le a Duna korzón, s az Erzsébet hídon, merengtem egy kicsit.

Hazafelé menet a Nagymező utcában megakart állítani egy szakállas fiatal magyar srác, de én nyugodtan csak botorkáltam tovább, de ő jött mellettem kitartóan s kérdezte, h magyarul, english, deutsch, semmi?

Megálltam, s annyit mondtam neki angolul, h ; “Pleaseeee!!! Leave me alone!!!”

Szerintem eléggé rám lehetett írva, h szarul vagyok hagyjál ma.d meg, mert kicsit hátrahőkölt, ééééééés azt mondta: “Sorry! Bye!”

Továbbmentem, s csak pislogtam, h eeeez mivolt???

Semmi; akkor a kurva anyád, fordulj föl, menj a francba, hülye köcsög és társai??? Még meg is fordultam, h nem e támad hátba ez is, mint  múltkor a cigány, de nem. Bár mint írtam Ő magyar volt, s csak volt benne valami értelem is, ha megtudott több nyelven is szólítani, szo nem is értem, miért vártam támadást tőle, mikor magyar még nem támadott hátba soha, de mind1...

Ez a kulturált megértése, s távozása annyira megdöbbentett, h most nem is morogtam, mint általában szoktam, h; Nem telik el olyan nap ba.d meg, h ne állítana meg valaki valamiért az utcán aztán meg küld el a kurva anyádba alpári módon, ha nemet intek a fejemmel! Bár az is a jobbik eset, ha megérti a kis mozdulatokból, h nem. Valakinek meg kell állni, mélyen a szemébe nézni, s határozottan belemondani, h; N-E-M!!!

Ahhhhh! Ez is csak tovább növeli a még bentebb való költözés gondolatát bennem, mert éééééérdekesssss módon az V. kerben a kutya nem szól hozzám soha senki, pedig ott is szinte napi szinten megfordulok!

Csók!

Rion

Fb, buzik, visszahúzódás, Adonis

 

Idézet mára:

"A legjobban az jellemzi egy ember személyiségét, hogy hogyan bánik azokkal, akiktől nem várhat semmit, és azokkal, akik nem tudnak visszavágni.' (Abigail Van Buren)"

 

Pénteken találkoztam Mártival a volt kolléganőmmel, kivel anno még a Westendben dolgoztunk együtt a H&M-nél. Jókat pletyiztünk, s csináltunk jó pár képet is.

Aztán töröltem újabb ismerősöket fb-ről. Egyesek túl alpáriak, mások meg túl sznobok. Konkrétabban nem is a sznobságukkal van gondom, hanem inkább azon réteggel, kik már túl sznobok. Úgy érzem, h egyre kevesebb az azon emberek száma, aki úgymond nem “szélsőséges”. Szo nem az van, h húúúúú ki vagyok mi vagyok, mennyi pénzem van, milyen kocsim van, milyen márkájú ruhákban járok, s hol, mikor, hányszor, mennyi pénzt költöttem...

Vagy a másik réteg/véglet; úgy rázom magam, s nyávogok, mint akit megbaszott a 220, s mert buzi vagyok így (azt hiszem) megtehetek mindent, kavarom a szart, szétszedek embereket, mert ha nekem nem jó másnak se legyen, közben meg szétdrogozom a fejem, s a fél város átment rajtam, s a magamfajtának köszönhetik a buzik, h vannak homofóbok, s sok ember utálja a buzikat, szo egy szélsőséges típusú buzi vagyok.

Nah! Az ilyenek, nem csak a heterókból, de még belőlem is előhozzák a homofóbot, s legszívesebben bivalyból hátba basznám, h viselkedjél már normálisan, mert én verem szét buzi létemre a köcsög fejedet!

De persze nem teszem meg, nem szólok rá, mert ugye egyrészt az erőszak nem megoldás, s amúgy is tolerancia van.

Nah! Az ilyeneket kerülöm, s szabadulok meg mostanság. Bennük nem látok semmi emberséget. Durván fog hangzani, de egy emberi korcsnak tartom őket. Csonkok. Túlzottan anyagiasak, magamutogatók. Lelkileg, bensőleg zoknik. S félreértés ne essék. Itt nem lenézésről van szó, nem nevezem/tartom őket hülyéknek, mert am normálisan ellehet velük beszélgetni, de a fentebb felsorolt tulajdonságuk miatt, viszolygok tőlük.

Érdekes dolog az is, h mindezek ellenére, mégis vannak ilyen közelebbi ismerőseim. Igaz, kevés, de vannak, s mégis eltudom őket viselni, s normálisan, viselkedek velük, nem ellenségesen.

Aztán még persze én érzem magam szarul, mert így vélekedek róluk, ne adj Isten még lenézem őket. De nem. Inkább csak törlöm, tiltom, elutasítom őket. Csináljanak, amit akarnak, éljenek, ahogy akarnak – ha egyáltalán lehet valódi életnek nevezni azt a végtelenül anyagias , egyszerű, s felszínes légvárat annak nevezni, amiben ők élnek – szo csak engem hagyjanak békén, kerüljenek el.

Voltunk az Adonisban. Ott lent az emberek 70%-a azon rétegbe tartozott, akikről  fentebb beszéltem. Felfordult a gyomrom jó pár embertől… :/

Kétszer durrant el az agyam, még lent voltunk. Egyszer mikor a mellettünk lévő széket elvették. (Ami az egyik velünk lévő srácé volt, csak kiment mosdóba.) Szó nélkül. Meg se kérdezték, h bocsi, foglalt ez a szék, kell nektek? Pofátlan, kulturáltan, alpári bunkó, tapló! Agyfasz1.

Agyfasz 2:

Az egyik karokizó srác eszeveszettül elkezdett vonaglani, nyávogni, s sikítozni mögöttünk. Apa már nagyon jól ismer, s minden mozdulatomat ismeri, és úgy olvas rólam, belőlem, mint egy könyvből, s látta rajtam a feszültség jeleit, és nagyon azon voltam, h odamegyek a sráchoz, h szíveskedjen visszavenni magából, mert rajtam kívül zavart még egy pár embert a közelben a viselkedése, de visszafogott, h maradjak, mert abban az idegállapotban persze nem ilyen szépen kértem meg volna azt a… … “fiút”…

Most csak Apa miatt mentem oda le. Még egyszer majd le kell oda menni, de többször remélem már nem elsz szerencsém ahhoz a lebujhoz.

Aztán a héten elővettem az egyik ribancot, aki szeretett volna “barátkozni” a párommal. Megkértem, h barátkozzon egyedülálló emberekkel, vagy ott a saját párja, foglakozzon azzal, s persze még ő volt felháborodva. Undorító féreg ez is. Anno, mikor bekapcsolódtam ebbe a világba, nem értettem, h miért elégedetlen mindenki, s vannak kiábrándulva a buzikból… … Most már értem…

Egyre inkább embertelennek érzem a világot… :/

Csók!

Rion

Napi érdekesség:

 

NEW YORK:

1624-ben alapították holland telepesek Új-Amszterdam néven, majd 1664-ben angol fennhatóság alá került. Később kapta a New York nevet az angliai York hercege, Jakab (James) tiszteletére. 1785 és 1790 között az USA fővárosa is volt. Az ország legnagyobb városa 1790-től.

wikipedia.org

Álom, ZARA

 

Idézet mára:

"Szeretni azt jelenti, hogy elfogadjuk azt, ami volt, ami van, ami lesz, és azt, ami még nem történt meg. Nem feltétlenül azok a boldog és kiteljesedett személyek, akiknek minden dologból a legjobb van, hanem azok, akik a legjobbat tudják kihozni mindabból, amijük van."

 

 

Október 31. Hétfő:

A mai napot végre már az én albérletemben töltöttük. Szinte már Apánál – Rosszfiúnál – lakok… –.-‘” Nagyon ritkán vagyunk nálunk, s ez peppet rossz nekem. Jó (nálam) itthon lenni. Most, ahogy ezt leírtam, az a gondolat tört rám, h 3 “otthonom” van. Van, ahol születtem Kertvárosban, van a saját albim az Oktogonnál, s van most itt Apánál.

November 1. Kedd:

Hazautaztam. Otthon nem volt semmi kül. Azt a pár órát, még otthon tartózkodtam, sikerült túlélnem. Este pedig egyik kedves ismerősöm kocsival visszahozott Pestre, mert Ő is hazafelé tartott Pestre. Ezúton is köszönet érte!

 

November 3. Csütörtök:

Szerdán nem volt semmi kül, ezért azt ki is hagyom.

Csütörtök reggel nagyon furi és egyben ritka érzéssel ébredtem. Ez a szám járt a fejemben, amit most kitetettem.

A furi érzés pedig azért volt, mert ismét Kertvárosról álmodtam. (Am  zárójelben megjegyezném, h voltak már páran, kik megkérdezték, h hol van az a “Kertváros”, s elkezdtek megyeszékhelyeket sorolni… Hát Kertváros egy falu!    Csak azért hívom Kertvárosnak, mert kertes házak vannak, valamint jellemző felénk a szüli feliben látható feeling. )

Szo helyesebben az általános iskolámról álmodtam. Szinte minden 2-3. este álmodok valamifélét a falumról. Nem tudom, h miért van ez, de nagyon furi… De azért kicsit megnyugtató is. A fiatal, felhőtlen, boldog, s egyszerű gyerekkoromba repülök ilyenkor vissza. Szerettem életem azon időszakát… … Talán az a legkedvesebb időszak az életemben számomra… … Lehet ezért álmodok róla oly gyakran? De akkor miért pont mostanában, s miért ilyen intenzíven?

Lehet azért, mert nehéz időszakom van. Már 1 hónapja, h padlón wok, s lehet ezért “menekülök” esténként vissza a múltba…

 

Délután kaptam a telefonhívást a ZARA irodáról. Nem vettek fel. Egy darabig nem fogtam fel teljesen. Apával pont játszottunk egymás ellen a stronghold crusaderrel. Mikor befejeztük ő elment, s h egyedül maradtam tört rám nagyon nyomott, szomorkás érzés. Kicsit pityeregtem egy darabig. Egészen estig templomos georgian énekeket hallgattam. Sötét volt kint is, bent is. Gyújtottam pár gyertyát, füstölőt, 1-2 régi ismerős éneket énekeltem a zenével, s elkezdtem meditálni.

Sikerült összeszednem magam, s gondolataim, s lelkileg ismét felálltam, s elterveztem, h hogyan tovább, mert hát menni kell tovább, akármennyire is fáj, s rossz…. :/

Am abban maradtunk a 2. HR-essel, ki hívott, h 1-2 héten belül

A csütörtök esti és a pénteki nap történéseit, s gondolatait pedig a köv bejegyzésben folytatom majd, mert azokkal már hosszú lenne ez a bejegyzésem.

Csók!

Rion

Karaoke, gondolatok, politika

 

Idézet mára:

"Néha csak azért kell egyedül lennünk, hogy hiányozzon számunkra valaki, és ismét szerelmesek lehessünk belé."

 

Október 30. Vasárnap:

André meghívott minket a Habrolóba. Karaokéztünk egy jót, bár most nagyon nem ment… :/ A leggázabb helyzet az volt, h kértem az est vége felé egy mulatós mixet is, de végül aztán szinte alig ismertem belőle valamit. De aztán kértem, s kaptam is egy másik mixet, az bulisabb, s jobb, s ismertebb volt, + besegített André, s sikerült megmenteni a hazát! Utoljára szerintem szeptember elején lehettünk ott. Bulizni meg szeptember végén voltunk a Confettin, de nekem az már olyan rég volt, h a buli-bugi hangulat egyre gyakrabban tör rám. Van, mikor egyedül vagyok otthon, s elkezdek énekelni, veszettül táncolni.

Jó lenne már megint buliba menni, s kiereszteni a gőzt. De szerintem majd csak akkor fogok menni, ha megoldódik a melós ügyem, s lesz végre teljes állásom, s rendeződnek az anyagiak. De akkor aztán szétbulizom a fejeeeeem!

Am ahogy kicsit sétáltunk az V. kerben este, nagyon fájt a szívem. Rájöttem arra, h már az Oktogonba nem vagyok szerelmes, mint majdnem 1 éve. Elmúlt. Helyesebben megölték az emberek. Egyre inkább érzem már azt, h kezd benyomulni oda az… … alacsonyabb réteghez tartozóak, akik rettentően otromba, alpári módon viselkednek az ismeretlen járókelőkkel. Persze vannak, akik nem törnek be barbár módon az intim szférámba, s lehet, h meg se állít, de a erősen rontja, lehangolja a közterület látványát, szépségét…

Megértem a politikusokat, kik harcolnak a hajléktalanok jogaiért. Megértem, hisz őket nem zaklatják, tartják-fel, nem látják és érzik azt a sok negatív hatást, amit a hajléktalanok és kérdegetők okoznak nap, mint nap!

A VIII. kerületi rendeletet véleményem szerint MINIMUM lenne, h kiterjesszék az összes belvárosi kerületre. Bár még azt is keveslem, mert nem tartom eléggé hatásosnak a rendszer működését a 8 kerben sem, pedig én ott járok nap, mint nap, mert apa a Corvin negyednél lakik, de mire itt tényleg lesz valami eredmény, addigra én már lehet nem leszek erre.

Nah! Most csak ennyire van energiám.

Csók!

Rion