Idézet mára:
"Én azt gondolom, az erő mindig ott kezdődik, ha valaki ki meri mutatni, ami fáj, és soha nem ott, amikor valaki azt mutatja, hogy milyen rezzenéstelen arccal bír ki mindent."
A tegnapi nap gyorsan eltelt. Lestem is egy nagyot, mikor azt hallottam az üzletben, h:
“Kedves Vásárlóink! Felhívjuk szíves figyelmük, h üzletünk néhány perc múlva 9 órakor bezár. Megkérjük önöket, h kiválasztott termékeikkel fáradjanak a kasszához. Köszönjük!”
(S most dagad a “mejjem”, h tudom a szöveget! Még ha nem is szabályosan, de így van… 
Már csak angolul kellene megtanulni! )
Jaj! Jut eszembe! Zárás előtt történt egy vicces dolog. Rajtakaptunk egy fiatal párt, h a próbafülkében dugnak. Tök vicces volt. Egyik kolléganőm jött oda kétségbeesve, h egy ember fekszik lent a földön, s furcsa hangokat hallat. Olyan édi volt. Jót nevettem rajta. No mind1. Bekopogtunk, összeszedték maguk, s mint ha mi sem történt volna csapzott fejjel távoztak. Gondoltam is magamban, h haj de heves lehetett az aktus, ha ilyen fejjel jönnek ki.
Meló után kaptam volt drága csoporttársnőmtől egy meghívást, h menjek ki hozzájuk iszogatni. Sokat vacilláltam, de végül nem mentem. Egyrészt azért mert messzire is kellett volna menni, másrészt pedig mivel még kint lakom én is messze, ezért nem tudom, h h mentem volna haza. Meg fáradt is voltam. Aztán annyiban maradtunk, h decemberben már úgy is bent lakom a belvárosban, majd akkor bepótoljuk, s akkor lemegyünk az Alterbe is. Sajnáltam, h nem taliztunk most, mert szívesen mentem volna, csak a körülmények, most nem ezt adták sajnos. De azért jólesett, s örült a fejem, h gondoltak rám. Thank you Dear! 
Mivel hazamenni se volt kedvem így az Oktogontól végig sétáltam az Andrássyn. Rengeteg fiatal volt az Oktogonnál. Irigyeltem őket. Aztán a Gödörnél is sokan voltak. Sok külföldi is volt még. Iszogattak, nevettek, hülyéskedtek. A Vörösmarty téren felszálltam a földalattira, s a másik végállomásig meg sem álltam. Hiányzik ez most nekem nagyon. Mármint a fiatalos élet, a barátok, bulizás, iszogatás, hülyülés stb. Ma is szívesen elmentem volna az Alterbe, csak nincs kivel, kikkel. Helyesebben van, de akikkel szívesen mennék, azoknak most nem volt jó, akik meg hívtak, h menjek azokat meg nem ismerem annyira, s inkább visszamondtam.
Szo most úton vagyok hazafelé. Ismét vonaton ülök, amin találkoztam egy volt középiskolai osztálytársammal. Nagyon durva volt! Duplája lett önmagának, pedig akkor se volt egy vékony gyerek. Egyedül a 2 ülésen fért el. Beszélgettünk, h mi a helyzet a másikkal, meg ki mit tud a többiekről, aztán szállt is le. Kicsit sokkolt. Nem csak a külseje miatt, de azért is, mert ő már a párjával gyereket terveznek. Eljegyezték egymást s jövőre lakást akarnak építeni! Építeni! Anyámék építkeztek utoljára anno a szocializmusban. Manapság már mindenki lakást, házat vesz. nem építkezik!
Meg milyen már! 21 éves Ő is! Manapság ki csinál ilyesmit?! Melyik fiatal? Szintén anyámék csinálták ezt anno 30 évvel ezelőtt…
Szo kivagyok akadva. Lehangolt. Arról kellene ilyenkor beszélni, h hol bulizol, kivel vagy mit tanulsz, v melózol v mit tudom én, de nem arról, h építkezek, meg eljegyzés, meg gyerekek! OMG! Nem vagyok én basszus nyugdíjas, h ilyeneket halljak! Nonszensz! Nagyon lehangoló! 
Hát h nem egy mai gyerek az biztos!… :/
No mind1!
Az a lényeg, h ma tök jó idő volt! Napsütésben utaztam haza. Olyan szép volt pest! Igazi fotogén alkatában láttam. Ha nagy fotós lennék akkor ma biztos kiszabadultam volna lőni jó pár képet.
No! Mára lényegében ennyi! Lenne még bőven mit írni, de mivel már most is sokat írtam, ezért a többi átteszem holnapra. Szo holnap este majd jelentkezem!
Csók!
Rion 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése