Január 8 - Szerda:
Találtam pár cuccot ami a Norbié. A memóriám nem valami penge, de most untik, h mindegyik tárgyhoz bevillant valami emlékkép, ami eleinte nem volt gond, mert mosolyt csaltak az arcomra. Aztán megnyitom a fb-t és 7-8 évvel ezelőtti emlékeket dob fel az fb. Nagyon ritkán szoktam megnézni ezeket, s hát most sem kellett volna, mert a kapcsolatunk elejéről kerültek elő képek.
Annnnnnyira mások voltunk!
Fájó volt látni, h h megváltoztunk a 8 évvel ezelőtti énünkhöz képest.
Aztán meg az volt szar érzés, h úgy nosztalgiázok, mint valami öregember, h jaaaj, de jó is volt azokban a régi szép időkben!
Aztán itt egy kis fight volt önmagammal, h nem kell ahhoz öregnek lenni, h örömmel/bánattal tekintsek vissza a múltba, meg h örülhetek és legyek hálás, h ennyi éven keresztül, annyi szép emlékre tekinthetek vissza....
Aztán a belső harc végére rájöttem, h valójában ez az egész, amit érzek, olyan mint amikor egy meghalt szerettünkre emlékszünk vissza.
Mert hiába élünk mindketten, de már egyikünk sem ugyan az, aki anno volt, s azok az érzések sem élnek már, amik igen szorosan összekötöttek minket annyi éven keresztül.
...
Január 6-án megkezdődött a munkás élet, s azzal az extrém szexuális étvágyam is visszaesett a normál stádiumba... 😁
...
Melóban azt látom, h mindenki nagyban bűvöli az excelt, s azt hittem, h hűűű itt biztos akkor mindenki nagy excel guru, s biztos sík hülye vagyok hozzájuk képest, mert én még csak a basic dolgokat tudom, s kiderült az elmúlt majd fél évben (mióta itt vagyok) már egy párszor, h a faszt! 😅
3 emberhez mentem oda segítséget kérni, 3 különböző kérdéssel, s egyikük se tudta h hogyan lehet. Ők is ugyan úgy, azokkal próbálkoztak, amikkel már én is. 😁
Ez megnyugtatott. 😁😅
Ugyan ez angol is.
4en vagyunk egy csoportban s változó a teljesítési szint, h ki mikor, hogy jobb. S ne értsétek félre. Nem kárörvendő vagyok, csak jó látni, h senki sem tökéletes és perfect.
Mert én ugye bevoltam szarva, h itt a kollégák fele már évtizedek óta itt dolgozik, s hát tuti nagy istenek. Persze a maguk szakmájában biztosan azok, de azokon a területeken, amikben én is tevékenykedek, tök emberiek ők is. 😁
Amúgy komolyabbra fordítva a szó, megfordult egy párszor a fejemben, h ide való vagyok e....
Broadcast, műsorszolgáltatás, kamerák, keverők beüzemelés, világítás, meg a franc tudja még miminden, ami kell egy műsorhoz. Nagyon technikai.
Ugyanakkor nekem nem is kell ezeket teljesen tudnom, de mégis zavar, h gyakran találkozok olyan megnevezésekkel, amiről fogalmam sincs, h mi az.
Meg érezhetően nagy szakadék van köztem és a mérnök kollégák közt, akik gyakran kint dolgoznak helyszíneken.
A hülyeség nagyon megy náluk. Imádnak baromkodni, viccelődni. Ugyanakkor meg is értem. Biztos kell ahhoz a melóhoz lazaság, mert gyakran azért elég stresszes. Meg már évek-évtizedek óta ott dolgoznak és persze h lazábbak...
Ellenben az irodán jóban vagyok mindenkivel, s szeretem is őket és úgy érzem, h ők is viszont szeretnek, s ez a lényeg, hisz amúgy is csak velük találkozok minden nap.
Aztán zavar, h valami kisebb hibát állandóan vétek, s mivel nekem a 3 ügyvezető igazgató a közvetlen felettesem, így egyből ők találkoznak a hibáimmal, ami gecire fusztrál.
Ilyen hibák mint pl, valamit elfelejtettem, vagy nem 100%osan csináltam meg (pl egy szerződés mellékletében szereplő több oldalas árlista táblázat fejléce szerepel a táblázat elején, de a többi oldalról már lefelejtettem a fejlécet.)
Vagy helyesírási hibák, v kétértelmű mondatok, v át kell nézni egy dokumentumot, előszűröm, kijavítom a hibákat, s tovább küldöm az ügyvezetőnek, de még Ő talál benne hibát... 🙄😕😏
Egyik megbeszélésen megnyitottam egy általam használat excelt, ami nekem segítség a munkámban, s abba kötött belém az egyik ügyvezető, h mi az, hogy "v" (vagy), meg a programot progiként rövidítettem, meg h a táblázatban hol angolul, hol magyarul írok (attól függően, melyik szó az egyszerűbb, rövidebb) s ezt őt zavarta.
Én nagyon pipa lettem, s valami olyasmit mondtam, h belsős, saját használatra van, nem pedig külsős céges preziről van szó.
Aztán mondta, h jó. Ő egy nyelvtan náci.
Mondtam magamban, h gondolhatod, h buziként amúgy is mennyire szeretem a nácikat... 🙄
A meeting után kipanaszkodtam magam egyik kolléganőmnek, aki csak jókat nevetgélt rajtam, s mondta h fogadjam el, mert az ügyvezető ilyen, s amúgy meg mindenkivel ilyen, mindenkiben talál valami hibát, s nem állja meg, h magába tartsa, s elmesélt gyorsan pár storyt, h vele is miket csinált anno, meg h mik voltak a cégnél.
A végén azt éreztem, h bassza meg! Ez az ügyvezető olyan, mint én! Neki is megvannak az olyan hülyeségei, mint pl nekem, amiről pár bejegyzéssel korábban meséltem nektek, h rend, tisztaság, mindennek megvan a maga helye stb....
Ez az ügyvezető is ilyen, csak + 20 évvel rosszabb. 😁
Mármint ha én 30 évesen ilyen vagyok, akkor kb 20 év múlva én is ezen a szinten leszek, mint az ügyvezető. 😅😁🙄😏😕
Mind1. Úgy vagyok vele, h tanulok fejlődök, s jobban odakell figyelnem M. I. N. D. E. N. R. E!!!
Meg az ügyvezetőket is hónapról-hónapra szép lassan egyre jobban megismerem. Idővel könnyebb lesz, h tudom kinek mi a háklija, mit szeret, mire ugrik stb...
Bízom benne, h kitartok s nem fogom megunni és bedobni a törcsit, meg h nekik is megfogok tudni felelni a továbbiakban is.
...
Január 18 - Szombat;
Délelőtt találkoztam Norbival. Találtam jó pár holmit itthon, ami az övé, s azt elvittem neki, meg megnéztem, h hol lakik. A környéket nem szeretem, (18ker) de neki és a párjának majd tök jó lesz, mert közel vannak a munkahelyükhöz.
Aztán elugrottunk az IKEA-ba. Vettem pár cuccot, s taka volt haza, mert lebetegedtem. Már hajnalban éreztem, h valami nincs rendben velem.
Fájt a gyomrom, émelyegtem meg hányingerem volt.
Szerintem vagy gyomorrontásom volt, vagy valami vírust nyeltem be. Legalább is olyanok a tünetek. Hányni nem hánytam. De napközben hőemelkedésem volt, este meg lázam.
Sose volt még szerintem gyomorrontásom. Nagyon szar érzés.
Lett volna egy kalandom egy sráccal, de úgy azt végül lemondtam. Meg van egy másik srác is, akivel már kb október óta beszélgetek, s szeretne már nagyon hármasozni velünk, de mindig megöltem a bulit azzal, h csak unit keresünk.
Mondta h ritkán szokott passzívkodni. Mondom nem baj. Majd szólj akkor, ha éppen a kívánós stádiumodban leszel. S hát szólt. 😅😁
...
Véletlenül valahogy rátalaltam Todrick Hall zenéire, s nagyon tetszik mind a zenéje, mind a klipjei.
A RuPaul Drag Quuen sorozatot is elkezdtem nézni, de annyira nem fogott meg... 🙄
Jaj! Buzulásról jut eszembe! Gergő exemmel is találkoztam múlthét szombaton, s Ő ajánlotta nekem a Bonding című sorozatot, ami olykor elég erős jeleneteket tartalmaz ugyan, de azért tetszik. (Volt egy párszor h elkellett takarni a szemem, mert nem bírtam nézni...)
Szo ajánlom figyelmetekbe. ☺️✌️ Kurva jóó! 😁😇
...
Egyik este meditálni akartam, de végül a halálról való merengés lett belőle.
Elgondolkoztam papám elvesztésén, s szembenéztem, h mennyi lehetséges elhalálozás lehet a következő évtizedben.
Persze erre nem lehet igazán felkészülni, hisz bármi lehet.
Pl.: Lehet én előbb meghalok, vagy olyanok mennek el váratlanul, akik élnek és virulnak, akik meg már öregek, lehet h ezt az évtizedet is simán kihúzzák.
A halálra gondolni, persze sokaknak nem egyszerű, és inkább félelmetes és fájó. Sokakban más érzést vált ki.
Fájó nekem is, de ugyanakkor úgy vagyok vele, h a halálon való merengés által még jobban becsülöm és értékelem az életet.
Már jó ideje pl memorizálom a szeretteim mozdulatait, hangját, vokalitását, reakcióit, amiket majd aztán bármikor feltudok eleveníteni, letudok játszani a kis fejemben.
...
Egyik nap Gáborral vásároltunk a Lidlbe. Vettem gyümölcsöket, mert már pár hete, kb 2 naponta éhgyomorra gyümölcsturmixot iszok. (Banán, répa, cékla, zellerszár, alma.)
Vettem az Aldiban lyukacsos, átlátszó, vászon zsákokat, s abba pakolgattam be szépen a gyümölcsöt, mikor egyszer csak egy nagyon erős negatív energia csapott meg. Oldalra néztem s láttam, h egy idős bácsi agresszíven tépkedi a műanyag zacskókat miközben engem néz.
Majdnem kinevettem szegényt, de nagyon rossz volt az az érzés, ami körüljárta, s inkább nem reagáltam semmit, de az elfojtott nevetésem helyett a mosolyt már nem tudtam letörölni az arcomról. Megigazítottam a vállamon a vászon táskát, s otthagytam.
Biztos egy gyökér, mélymagyar fideszes volt. Egyértelmű volt, h a klíma/környezetvédelem melletti kiállásom bosszantotta fel.
"Nah! Itt ez a hülye kis buzi gyerek a kis vászon táskájával, meg a nyomorult hálós zsákjába pakolgatja a sok szarját. Játsza itt az ágyat a nagy környezetkíméléssel!" 😅😁
Ő a globális felmelegedéstől nem fél, én meg a korona vírustól..... 🙄
Csók!
Rion 😘
❤️
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
