Az utolsó írásom indulásom elött;

Zágrábba kiruccantunk május 19.-én orvosi vizsgálatra, ugyanis itthon nem volt olyan doki, akihez elmehettünk volna a közvetítő cégünk által, mivel akivel eddig dolgoztak, az nyugdíjba vonult... 

Egész napos csoportos kirándulás volt. Kisbusszal (merci volt s nem isuzu :D ;) :P) vittek minket Norbival és még 7 főt. Viszont jóval olcsóbban megúsztuk(26e Ft), mint itthon(80e+ Ft)... 

A reggeli, hajnali álmosság után Norbi és én gyorsan összebarátkoztunk a társaság egyik felével. Ugyanis 4 crew; báros, felszolgáló és 4 staffos; értékesítőt utaztattak. 

Nagyon jól éreztük magunk a másik két lánnyal. Örülök, h velük utazhattam, s megismerhettem őket. :)

Sokat nevettünk, jókat beszélgettünk. Remélem ha hosszabb távon csináljuk, akkor összehoznak még minket a fentiek közös hajóra. :)

Hazafelé jövet a magyar autopályán, ismét elragadt az a különleges érzés, ami gyakran uralkodik el rajtam az utazások alkalmával.
Nagyon szép napsütötte időnk volt, kisbusz hátsó ülésén elnyúlva bambultam ki az ablakon, s jó volt nézni az elsuhanó fákat, a szép zöld tájat, majd egyszer csak tőlünk balra, s előttünk előbukkant a Balaton. Közben ez a szám ment a rádióban, s egyszer csak elkapott az a fura megmagyarázhatatlan érzés, amiről elég gyakran szoktam írni a blogban. A most pillanata, amikor annyira boldognak és teljesnek érzed az életed, amikor annyira összepasszol minden....
A gyönyörű idő, lovely táj, szimpatikus zene, amit akkor hallottam először, a kellemes társaság, akikkel olyan jól összerázódtatok ezen e a napon, h konkrétan sajnáltam, h csak ennyi volt... ...egyelőre... Bízok benne, h találkozunk még. :)

...

Születésnapomkor az alábbi üzenetet tettem közzé fb oldalamon, amit megosztok itt is;

Gyermekeim az Úrban! :D

Isteni sugallatra hallgatván, úgy döntöttem, h a mai nap egy remek lehetőség arra, h elmondjam nektek azt, amit már amúgy is rég szerettem volna mondani!

Időközönként csekkolgatom a profilotokat (ha ismerősöm vagy, ha nem), h kivel mi van s mindig mosolyogva emlékszem vissza a veletek való közös emlékekre. Nagyon igaznak tartom azt a mondást, mely szerint az idő mindent megszépít.

A mai nap folyamán, h ennyien írtatok, ez különösen, mondhatni intenzíven igaz. 

Ezúton is szeretném megköszönni mindannyiótoknak, hogy megismerhettelek titeket, hogy részesei voltatok/vagytok az életemnek, s annyi kedves emlékkel, élménnyel lettem gazdagabb. :)

Fontosnak tartom ezt megjegyezni, még akkor is, ha jópáratokkal egy szót nem beszélek évek óta. :D

Azért tartom fontosnak, mert hiszem, h akármilyen is volt a kapcsolatunk minősége - jó, semleges, rossz, rövid, vagy hosszútávú, mély v felszínes - de hatással voltatok rám, s hozzájárultatok ti is a személyiségem formálódásához, (jobb esetben) fejlödéséhez. :)


Szóval, köszönöm szépen mindannyiótokat! :)

Jah!... És köszönöm szépen a köszöntéseket is. :D

És köszönet a fentieknek, amiért oly hosszú hideg idő után, ezen a napon, végre normális május szép napsütötte időnk volt, s amikor kiültem az erkélyemre, s elindítottam a spotifyom akkor az; "Oh happy day" számmal indult a "lejátszás keverve" dallistám. :)

...

2 Féle világ létezik. Az én világom, ahol mindenki szeret mindenkit, kedves, békés, nyugodt, szép és jó és van a "pokol". Ahol állatokat kínoznak, embereket diszkriminálnak, gyűlölködés, öldöklés, káosz, csúnya és rossz dolgok vannak.

Erről az issue-ról azért írok, mert mostanában elég sok állatkínzásról olvastam. :(
Nagyon kitudok lenni az ilyen témákból. Gyakran hosszabb letargiába is tudok esni... :/

...

Kinéztem magamnak egy új tabletet, aminek a megjelenését már nagyon várom, s szeretnék majd rá beruházni a méregdrága ára ellenére.

Kb 400 e Ft körüli áron kapható, de nagyon megtetszett. It egy link arról a darabról, aminek remélhetőleg nyáron ki jön az új változata. Itt pedig a jelenleg elérhető verziójáról egy magyar nyelvű teszt.

Nagyon szeretem a modern kütyüket, s az olyan (majdani) vándorcigány életet élő egyénnek, mint én, jó jönne egy ilyen kütyü.
Más kérdés, h van már egy még mindig a legjobbnak mondható tabletem, amelynek leírásáról itt olvashattok, s nagyon szeretem, s ezen élem életem, de sajnos többször előfordult már, h pl androidban, nem lehet olyan gördülékenyen, 100%-osan ügyeket intézni, mint windowsban.

Továbbá nagyon fontos számomra a korral való haladás, modernitás és a mobilitás. Ez a kütyü eleget tesz a magas igényeimnek. :)

...

Május 28.-án tartottuk Norbival a születésnapi és búcsú partink az Ankertben. 
Jól éreztük magunk, s jó sokan össze is gyűltünk. Voltunk vagy húszan kb, s csak a szűk baráti kört hívtuk meg.

A társaság kb 70%-a az volt, aki az eljegyzési és lakásavató partinkon is jelen voltak.

Kaptunk sok szeretetet, ölelést, mosolyt, amiért én személy szerint nagyon hálás vagyok.

És kaptunk ajándékokat is. :)

Mindenféle szép és jó dolgokat úgy mint, nasikat, hasznos és kedves kütyüket. Napvédő krémet, pálinkát, unicumot, magyar kártyát, erős paprikát, kolbikát, úszógumit, üvegpalackot, sok-sok kedves emlékű fényképet, ragasztót, s kiragaszthatjuk őket a kabinunk falára. :)
+ Sípot, ugyanis ahogy a Titanic cimű filmen is láthattuk, jól jött... (Ezt az egy dolgot "elfelejtettem" anyumnak megmondani a felsoroláskor. :D ;) )

+ Budapestes karkötőt, h ne felejtsük el honnan jöttünk. + Még egy karkötőt kaptunk fogadott apumtól is, ami különleges készítéssel készült, s fekete karkötőben vannak "beleszőve" a szivárvány színei. :) ^.^

Délután amúgy nálunk volt Norbi anyukája és élettársa, s tőlük kaptunk még horgonyos pólót és kézi shakert is. 

Aztán Noncsiék, a volt lakótársam is eljött a párjával, elköszönni és egyben felköszönteni minket. :)
Tőlük is kaptunk páleszt és egy olyan perselyt, ami hajó és 2 kutyus van rajta. :)

Az éjszaka am úgy volt, h elmegyünk bulizni, de végül ketté szakadt a társaság, s mi végül az Erzsébet téren ültünk ki a fűbe gengelni.

Szo csodás egy nap volt s köszönünk mindenkinek mindent. :) ^.^

...

A maradék napok munkával és apróbb ügyek intézésével teltek.

Elmentünk a Navhoz, hogy a tb-t magán úton fizessük, mivel valahol biztosítottnak kell lennünk, s mivel a cégünk adómentes, így itthon kell fizetünk a tb- t.

Megnéztük a Titanicot és a Costa Concordiárol készült doksifilmeket. Mindkettőn jól kipityeregtem magam. Viszont megérte megnézni. Én a hitvilágomból kiindulva mindenképp szembe akartam nézni a félelmeimmel. + Továbbá több hasznos infót megtudtunk, amiből tanultunk.

Fogászaton is voltam. Fogkő eltávolítás, tömés. 

Egyik hétvégén bátyámékhoz mentem le búcsúzás képp.

A másik hétvégén pedig a szülői házhoz mentünk le vidékre Kittivel és Norbival. Nagyon kellemes nap volt, s szép emlékekkel lettem gazdagabb. Nagyon örültem, h 4,5 év után végre bemutathattam a környéket, ahol felnőttem. 

Aztán a telefon szolgáltatómhoz is bementem lemondatni az előfizetésem. Nem fogok telefonálgatni szo feltöltő kártyás leszek. Amit ajánlottak legkissebb előfizetéses csomag meg nem érte meg.

A magyar közvetítő cégnek a munkájával nem voltunk megelégedve. Az amerikai vízum igénylésen és az interjú helyszinének biztosításán kívül mást nem csináltak, s ezért kurva nagy összeget akartak rólunk lehúzni...

...

Képzeljétek! Indulási előtt két héttel kiderült, h mégsem egy hajóra kerülünk a Norbival!

Nem kapta meg még a szerződését, s mivel már közeledett Norbinak is az indulás időpontja, így írt nekik, h mizu. Erre kapta a választ,  h hát sajnos nagy változások történtek a hajón, s már nem tud arra jönni! Nah most gondolhatjátok! Egy világ ömlött össze bennünk! 

Ez a legszarabb dolog ami és ahogy történhetett volna velünk!  
Egy hónapig fürödtünk a nyugalomban és az örömben azzal a tudattal, h együtt maradunk, s h kegyesek a fentiek, s milyen szerencsések vagyunk.

S erre tessék! Konkrétan ez olyan, mint ha Pl.: megszuletne a gyereked, v megkapnád az oly annyira vágyott valamit, teljesülne az álmod, s egy hónap után elveszik!  

Norbi írt a cégnek levelet, h ha menet közben megüresedne azon a hajón hely, amin én is leszek, akkor tegyek őt át. 

Én az indulás előtti másfél hétben, minden reggel és minden este erősen mantráztam, kértem a fentieket, h módosítsák Norbi szerződését, s végül tegyék át arra a hajóra, amelyikre eredetileg is tették, hozzám, de nagyon úgy akarják, h külön legyünk... :(

Napokig magunk alatt voltunk. Esténként mindketten szarul aludtunk.

Mondjuk Én addig a napig nem adtam fel a reményt, még el nem jött az utolsó hétvégénk.

Am végül úgy alakult, h egy napon, egy járattal, utazunk Heathrowra, s onnan Southamptonba. Egy hotelben szállunk meg estére, s másnap reggel elválás az útjaink ...

Hiszem, h minden okkal történik, de még nem látom át, h miért kellett ennek így alakulnia. Idővel remélem megtudom, de egyelőre csak arra tudok gondolni, h kapcsolat erősítés, "újraharmonizálás" folyamata lesz ez az egész. Lelki megerősítés, v ilyesmi. Attól egy percig, egy másodpercig nem tartok, h szétfogunk menni. 

A Facebook oldal nézegetése közben akadtam rá "véletlenül" egy angyalos oldal megosztásába, amit valaki likeolt, v megosztott, nem is tudom már, de a lenyeg, h ez állt benne;

"Az angyalok úgy látják, hogy túlságosan irányítani akarod szerelmi életedet, holott így sok csodától fosztod meg magad. Ha elégedetlen az irányítás, a dolgok elkezdenek a megfelelő irányba áramlani és ez az irány az Univerzum által neked rendelt legjobb irány."

Szokasomhoz híven nyugtáztam is egy; "Nah ba.d meg!"-el. :)

Am a véletlenül-t azért tettem idézőjelbe, mert egyrészt én nem hiszek a véletlenekben, másrészt pedig anno a hajós munkára is így találtam rá. Harmadrészt pedig hiszek az ilyen üzenetekben. Mindig is hittem és vallottam azt, h az üzeneteket, jeleket észre kell tudni venni, s persze tudni kell megérteni is.

Olykor-olykor, a másokkal való beszélgetések alkalmával - legyen az élő,  v netes csevej - is van olyan érzsem, h hűha. Amit mondott az illető, olyan, mintha egy üzenet lenne a számomra. 

Ezt nem is kell tovább firtatni. Aki érti érti, aki meg nem, az úgy is hülyeségnek véli, s nem hisznek az ilyenekben. :D

...

Az Orlandói mészárlás is nagyon megviselt. Anno Párizs és Brüsszel is erősen megviselt. Pár nap depi. Sokat mantráztam az elhunytakért a hozzátartozóikért és a sebesültekért. Nagyon remélem, h ha Hillary nyer, akkor sikerül végre korlátozni a fegyvarhasználat jogát, illetve növelni fogják még egyéb módokon a biztonságot, ellenőrzéseket. 

...

Az utolsó munkanapon nagyon vegyes érzésekkel telt. Főleg a reggel... Sokszor voltam libabőrös. Hol vidám voltam, hol szomorú. 
A kollégáktól kaptam unicumot, édességet, könyvet. A mennyei próféciát vettek, de az megvan, szo visszamentunk az Alexandrába, s kicseréltem a Viskó című könyvre, ami a New York Times egyik bestsellere. Nagyon nehezen választottam könyvet, de Zsuzsi kolléganőm ezt ajánlotta. Kivi leszek rá. Viszem magammal majd a hajóra. Állítólag siratós, de viszek zsepit is. :)

(Hitvilágom szerint a sírás egyfajta fejlődési, tisztulási folyamat.)

...

Aztán az utolsó hétvégénk egyik napja azzal telt, h elmentünk Norbi anyukájához és élettársához ebédre. Kertes házban laknak, egy Pest közeli városban szo nagyon jó volt Norbival elnyúlni a kerti hintaágyban, relaxálni a napsütésben, s hallgatni a madárcsicsergéseket,amiket úgy imádok. Kutyuskánk ott sertepertélt a kertben, nagyon jól érezte magát ő is. ;)  

Vasárnap pedig ismét hazautaztam (egyedül) vidékre. 
Fájó volt elkoszonni...


Aztán a bepakolasi fázis volt még hátra, ami elég hosszú volt. Szeretek pakolni. Nem csak a ruháimat, a mindenféle neszeszer ketyeréket kellett szét és összeválogatnom, h mi kell s mi nem, hanem a szobánkban és a szekrényben is összekellett pakolni a dolgaink, s elsüllyeszteni a tárolók mélyen, h legyen helye Máténak, aki a helyünkre költözik. Vele korábban laktunk már együtt a Corvin negyednél, s mivel szerettem vele lakni,s csak pozitív emlékeim vannak róla, így nagyon örülök, h ő jön. Vannak elvárásaim a lakással kapcsolatban, de tudom, h ezek neki is olyan basic dolgok, mint nekem.

Szo 2 napon keresztül csak pakoltam, rendezgettem. Jó volt.
Természetesen többször könnybe labdát a szemem, s jó néhányszor pityeregtem, de megvolt ennek az egésznek a hangulata, varázsa...
(Akinek volt már ilyenben része, az tudja miről beszélek...)
Nagyon elfáradtam. Kimerítő volt ez a last 2 days. Nagyon nehezen fértek be a kézi bőröndömbe. Elképzelni nem tudom, h hogy fogok tudni hazajonni, ha még vásárolok meg kint is. Nagy a valószínűsége, h haza már két bőrönddel kell majd jönnöm. ...

Nem írok már többet. Nagyon kimerült és fáradt vagyok.... :S

...

Az utolsó hetekben  megnéztük az Ízek imák szerelmek című filmet is, s a benne lévő egyik gondolattal szeretnék tőletek búcsúzni;

"Szóval. Én abban hiszenk, amit a Keresés törvényének neveztem el. Egy erő, ami olyan biztosan hat, mint a gravitáció. A keresés törvénye valahogy így működik; Ha elég bátor vagy ahhoz, hogy magad mögé hagyd a régi életed, ami bármi lehet; ház, vagy keserű emlék. És elindulsz megkeresni az igazságot, legyen az külső vagy belső. És mindazt, ami utad során történik veled, jelzésnek veszed, mindenkit, akivel találkozol, tanítódnak tekintesz. És legfőképp, ha szembesülsz saját korlátaiddal, és megbocsátasz önmgadnak, akkor megtalálod az igazságot." - Ízek, imák, szerelmek.

(Igen! Ezt is egy üzenetnek fogtam fel, aminek nagyon örülök,  h észrevettem és felismertem, mert sokat jelent mindez nekem. ...)   

Nah kérem! Next time... ... a hajóról...

Csók

Peace & Love 


:*

Rion



(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

New age in our life

 Szokásossá vált jegyzeteket osztom meg, s vannak melyekhez nem akrok írni többet annál mint amit gyorsban feljegyzeteltem;

...

 Kezdeném akkor a legfontosabb bejelentenivalóval; Norbit és engem felvettek óceánjáró hajóra dolgozni Sales Assistant pozícióban.

Ha minden igaz a hajónk is megvan, hogy mire megyünk. Ha indulásig (amit még nem tudunk, h mikor lesz, mert majd emailben küldik a jövöben) nem változik semmi akkor nagyjából európai körúton leszünk a nyáron. Télen pedig elhúzunk melegebb éghajlatra a karib térségbe.

Annyi a bökkenő, hogy az első szerződést nem tölthetjük egy hajón, tehát hat hónapot külön hajón kell dolgoznunk. Viszont a második szerződéstől már kérhetjük magunkat egy hajóra. Hideg zuhanyként ért ez mindkettőnket, de átgondoltuk megbeszéltük és elfogadtuk ezt a feltételt.

Ez olyan dolog náluk, hogy először feleljek meg az elvárásaiknak és ha letettem valamit az asztalra akkor onnantól kezdve kérhetek én is. Például azt hogy kivel utazhassak egy hajón, illetve kapok majd engedményeket illetve minden egyes szerződés végén meg kell neveznem három hajót hogy hova szeretnék kerülni, tehát választanom is lehet majd. De az elsö alkalommal nincsen ilyen.

Kérésükre, h mikor tudnánk kezdeni, mindketten június 1-jét adtuk meg, de hogy pontosan mikor utazunk az még nem tudjuk, de nagyjából úgy számolunk hogy két hónap múlva.

Am a nagy öröm mégis elmaradt sajnos. Felemás érzések kavarognak bennem és nem érzek teljes sikert, mert amilyen vágyakkal, reményekkel, tervekkel álltunk ehhez az egészhez ahogy elindultunk, ahhoz képest nem úgy alakultak a dolgok. Nem vált be minden remény, viszont ha jobban belegondolok akkor a fő célt sikerült elérni, ami által a meg nem valósult dolgokat később megvalósíthatjuk.

Ami késik nem múlik, s majd jön, aminek jönnie kell.

A jelenlegi munkahelyen nem mondok fel addig, míg biztosra nem tudjuk az indulás időpontját.

...

 Az élet a folyamatos változásról szól, az elengedésről... ... És még sok minden másról, de ezekről biztosan.

...

 Szívesen dolgoznék a későbbiekben az ENSZnél.

...

 Szerintem a boldogsághoz, s teljességhez 3 dolog kell;

- Hit

- Hála 
és

- Szeretet.

Továbbá annak ellenére hogy elég sokat gondolok a jövőre, gyakran tudatosítom a jelenemet is. Gyakran van az erős érzésem hogy jelen vagyok, ami kicsit hülyén hangzik, de az a lényege, hogy tudom azt hogy ezekre az időkre mosolyogva és boldogan fogok visszaemlékezni. Tehát élvezem a készülődés, a várakozás az izgulás, bizsergés és úgy all in az élet minden egyes pillanatát.

...

 Már rég leakartam írni nektek az érzéseim, gondolataim a koromat illetően. Májusban leszek 27. Közel a harminchoz. Mikor ezzel a ténnyel szembesülök, szinte mindig megdöbbenek, mivel anyira nem érzem magam közel a harminchoz. Én lelkiekben max 22nek mondanám magam, s nem felnőtt fiatal férfiként jellemezném magam, hanem mondjuk egy olyan gyereknek, aki még egyetemista s most ismerkedik a nagybetűs élettel.

Mivel sokat "figyelek befelé" így arra kérdésemre, h miért van ez, az a válasz született meg, hogy egyszerűen azért mert egy újabb "korszakváltás" előtt állok. A legutóbbi korszakváltásom pont akkor volt, mikor kiszakadtam a szülői házból, s elkezdtem főiskolára járni, s ezért is érzem még mindig olyannak magam. Igaz azóta már 8 év eltelt hogy elkezdtem a fősulit, de mint azt korábban már írtam is, a földi élet ciklusokra bontható, s minden állandóan változik. Valami/valaki gyorsabban s van, ami lassabban.

Ebben a "ciklusomban" rengeted új tapasztalatot szereztem, amik formáltak, hatással voltak rám. Viszont már feldolgoztam, megemésztettem mindent, s törvényszerűleg jön a kövi szint...

Am amikor utoljára volt ilyen érzésem, akkor 20 éves voltam. Annyi a különbség, h akkor már javában benne voltam az új ciklusomban, míg most "előre érzem" h az új ciklusom előtt állok.

Én úgy vélem, h nem a kor számít, (Úristen, 30éves lettem!) hanem a szellemi, lelki szinted, érettséged.

Ezért ezt mindenki máshogy is éli meg.

Én nem agonizálok, siránkozok, mert úgy hiszem, h minden kornak, minden egyes évnek megvan a maga szépsége.

Nyugodtan, a tényeket elfogadva és kimondhatatlan hálával a szívemben állok készen ezen életem folytatására.

...

" A 2016-os évben a Bikáknak szembe kell nézniük a konfliktussal a belső énjük és a világ között. Koncentrálnod kell a lelkedre is, mialatt anyagi sikereket hajszolsz az életben.
Fontos lenne kialakítani magad köré egy olyan társaságot, akikkel közös a gondolkodásotok, hogy együtt a társadalom javára munkálkodjatok.
A jövő évi előrejelzés alapján csak akkor lehet sikeres éved, ha nem félsz szembenézni a kihívásokkal amikkel találkozni fogsz. Ez kulcsfontosságú lesz ahhoz, hogy az eljövendő jó pár éved sikereit is megalapozd."
Www.ezo-vilag.hu


(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

Párizsi események kapcsán:

Szeretnék írni azzal kapcsolatban, amikkel találkoztam a párizsi események után.

Konkrétan gondolok én itt arra, h van egy olyan csoport ezen ügyben kik durcásan, sértődötten, felháborodottan reagálnak arra, h miért csak a Franciaországban történt eseményeket gyászoljuk, sirtjuk, kapja fel a média, mikor világ szerte, napi szinten történnek ehhez hasonló, v még durvább dolgok?!

Az én, és - s tapasztatalataim alapján mondhatom, h - sok más ember véleménye ezzel kapcsolatban az, h mondhatom úgy, h házon belül történt, itthon, ahol nem "megszokott" mindennapos, gyakori az ilyen, szemben mondjuk a közel-keleti, közép-keleti, v afrikai eseményekkel, ahol sajnos ez nagyon is gyakori.

A föld az otthonunk, de egy családi házban is vannak olyan helyek, ahol, v amiket nem érzünk hozzánk közel állónak, nem képzi fontos részét számunkra.

Lehet, h ez egyeseknek erős, de nincs olyan ember a földön - hisz ellenkező esetben már nem is lenne ember -  akinek minden teljesen egyformán fontos lenne...

Mindenkinek megvan a maga vonzalma valaki és/vagy valami iránt, amit/akit jobban szeret, előrébb való.

Számomra teljesen normális és érthető, h a békés, nyugodt itthon(!) Európában(!) történtek után ilyen reakciókat, vált ki az emberekből.
Persze megértem azokt is, akik nem így éreznek, hisz nem kötelező, nem érezhetünk egyformán.

Éppen ezért, nem szép dolog kioktatni a világot, ha nem reagállunk úgy a világ más pontjain történt eseményekre. (Annak ellenére, h sokunkat ugyan úgy elszomorít, s nem támogatjuk az erőszak semmilyen formáját.)
 Nadis tanultak alapján ilyenkor legszivesebben tükröt tartanék az illetők elé, s hozzájuk hasonlóan duzzogva, puffogva felrónám nekik, h na ugyan miért nem siránkoztok a párizsi eseményeken?!

Azthiszem lenne nagy megdöbbenés és felháborodás...

Továbbá úgy gondolom, h európában a történelem során történt már épp elég sok szörnyűség, amiből mi (végre) már kinőttünk. Gondolok én itt az egymás öldöklésére, megbélyegzésére, mert más a szine, vallása, szexuális hovatartozása ésatöbbi.
Szerencsére már ez a nagy többség számára teljesen normális, elfogadott, s a jelenlegi modern társadalom túllépett ezeken a korlátokon.
(Persze még Európában is vannak egyes maradi keleteurópai országok, de erre van egy másik kedvenc mottóm: "Hiszem, h az idő minden korlátoltságot legyőz")
 - amit a történelmünk is alátámaszt....

Az olyan megmosolyogatató megnyilvánulásokra mint: "Minek vállaljak szolidaritást a franciákkal, mikor ők sem vállaltak szolidaritást velünk trianonkor!" csak buksisimit tudnék adni. Tényleg úgy nézek az ilyen emberekre, mint egy durcás kisgyerekre, akit megsimogatod a buksiját, s elkönyveled, h jóóó még gyerek nah...

Majd kinövik előbb v utóbb valamelyik életükben...:)

Minden egyénnek, csoportnak, nemzetnek, kontinensnek végig kell járnia a saját lépcsőjét, melyen mint tudjuk sok szenvedésen kell átmenni a fejlődés érdekében.

Hiszem, h minden okkal történik, s minden hozzájárul ahhoz, h a világunk szebb és jobb legyen, amit szintén be is bizonyít a történelmünk... 

Zárásként pedig az örök kedvenc idézetemmel zárnék:

"A gyűlöletet és az idegenkedést semmi sem állíthatja meg, csak a megismerés és a megértés." - Raana Raan