2020. március 19., csütörtök

Az előző részek tartalmából:



Kb már tavaly nyár óta éreztem, h valami hiányzik az életemből. Egyfajta ürességet éreztem, amin nem javított sem a nyári kalandozások, se az új munkahely, se a Norbival való kapcsolatunk lezárása, sem az új kalandok, sem az új nyitott kapcsolatom. 

Aztán januárban volt egy álmom, h megnyertem a lottót, s elkezdtem lottózni. Sose lottóztam. A hülyék adójának is hívják. Hívják! Leszarom! Még mások elisszák, elbulizzák, elutazzák, elszórakozzák a pénzüket, addig én megadom magamnak a lehetőséget a nyerésre. Szeretnék több lakást venni, céget alapítani s ingatlan businesst indítani, amit 2 fő tevékenységi területre osztanék;

- Lakások rövid (Airbnb) és hosszú távú kiadása.
- Illetve vidéki kuckók, menedékek, nyaralók (pl modern konténer lakások) üzemeltetése, kiadása.

De elsősorban saját részre szeretnék egy belvárosi lakást.
Gáborral voltunk is megnézni egy általam nagyon vágyott tetőtéri, teraszos lakást, de ahhoz kellene + pénz, h magamévá tehessem. 😁

Elgondolkoztam azon is, h tudnék most is a jelenlegi lakásom bérbeadásával + hitellel amit +/- 10 alatt kifizetnék. De inkább még kivárok. 

...

Észrevettem magamon, h a 25+, de inkább a 30+osok jobban bejönnek nekem. Valószínűleg azért, mert mostanában csak 30+osokkal voltunk és nagyon jók voltak. Tapasztaltabbak, gátlástalanabbak, nem annyira problémásak/körülményesek, töketlenek mint a fiatalabbak. Persze az is lehet, h csak szimplán én vagyok olyan szerencsés, h olyanokkal ragadtunk össze, akik éppen olyan nasty fiúk, mint én és hasonló...  ... mmm... ...dolgokban vagyunk érdekeltek. 😁😜

...

Gáborral megnéztük a Jojo nyuszi című filmet. Kis cuki film. Szeretem az ilyen filmeket. Eleinte vicces volt, de az anyjával történteknél már elkezdett durvulni a helyzet, s amikor már harcoltak a városban ott nagyon eltört a mécses. Bőgtem, mint a kurva élet. Nagyon felkavart az, h ez a valóságban megtörtént, s tényleg h manipulálták az embereket, s h ez van manapság is.

Miközben sírtam, Gábor észrevette, mert annyira rázkódott a szék a zokogásomtól, meg észrevette, h zsebkendőbe temetem az orrom, arcom, mert annyira folytam. Próbált simogatni, de ellöktem, h hagyjon, s ne is nézzen rám. (Aztán emiatt is szarul éreztem magam, h így reagáltam le a kedveskedését.) Hálás voltam, h leghátul és legbelül a fal mellett ültem. Próbáltam annyira belesüllyedni a székbe, amennyire csak lehetett.

Nagyon felkavaró volt látni, h küldték halálba a gyerekeket, a fanatizmus. Düh is kavargott bennem, h már csak ezért is küzdeni kell a szélsőségesek ellen!

A főszereplő emlékeztetett továbbá a gyermekkori énemre is. Igaz én 16-19 évesen voltam ilyen kis butuska Jobbikos. 🙄😕 Hálás voltam azért is, h kigyógyultam abból, s h az vagyok aki.

A zenék nagyon jók voltak. Utána még hallgattam Spotify-on a film zenei albumát. 😊

Szóval nekem nagyon tetszett a film. Ötből ötös. Ajánlom figyelmetekbe.


Március 6 - péntek:

Megkérdeztem a kollégákat, h benne lennének e a csajok megajándékozásában nőnap alkalmából, begyűjtöttem tőlük a pénzt, s vettem nekik szép cserepes virágot a Fehérvári úti vásárcsarnokban, s reggel pedig körbe mentem egy kollégámmal s átadtuk nekik.

Jó volt. Örültek neki nagyon, s én is örültem, h örülnek. 😊

Amúgy tökre úgy érzem magam, mintha átmenetileg lennék csak itt. Lehet azért érzem ezt, mert nagyon szeretném megvalósítani a saját ingatlan businessem. 😁 Sokat gondolok a terveimre, vágyaimra...


Március 7 - szombat:

Elutaztam vidékre a szülőkhöz. Kora reggel mentem, este jöttem.
Ahogy öregszem, úgy egyre inkább fontosabb számomra a nyugalom és a kényelem. Tiszta nyűgként élem meg, h tömegközlekedéssel utazzak vidékre. Érdekes, h még Pesten tömegközlekedni tök természetes és szeretek, addig vidékre való utazás, az púp a hátamon.

Jó lenne ilyenkor kocsi. De arra felesleges, h negyed évente egyszer vidékre utazzak vele. A városban nem szívesen vezetnék. Városba inkább motort vennék, csak ahhoz meg elkell végezni + motoros jogsit a kocsis jogsi mellé.... :/


Március 18 - Szerda:

Itthon vagyunk nálam Gáborral. Ő már márc 16 hétfő óta home officeban van, én pedig 17-től dolgozom itthonról.

A home office megkapása sajnos nem olyan érzésekkel járt, mint amit vártam. 27-en dolgoznak a cégnél, ahol szinte mindenki kocsival jár. 2-3 ember van csak - köztük én is - aki tömegközlekedik, de azokat is bevitték a környéken lakó kollégák, mert azt kérték, h ne használjunk tömegközlekedést.


Kedden szar volt eljönni melóból.  Vártam, h home office-ra átálljunk, de eléggé szomorú voltam a bejelentés után. Mindenki elkezdett szedelőzködni pakolni, egeret, billentyűzetet, monitort, ami kell az otthoni munkához. Olyan feelingje volt az egésznek, mintha evakuálnák az épületet. Meg többen búcsúzkodtak. Nem tudja senki se, h mikor látjuk legközelebb egymást. 

Ez szar volt. Hiába, h én vagyok itt a legújabb a cégnél, de amikor a meetingen mondta az egyik igazgató, h hiányozni fogunk neki, akkor ott én bekönnyeztem, hiába h tudom, h nem rám gondolt, mert nem ismerjük rég egymást, de ott és akkor pofán baszott az érzés, h basszus azért csak szeretek itt dolgozni, még ha nem is érzek mindig így, s szeretem a kollégáim, még akkor is ha sokat nem tudunk egymásról, de kedvesek velem, s tobbük felől érzem h komálnak. 

Kedd reggel egyik kolléganőm hozott be, meg vitt is haza, s amikor beszálltam a kocsiba, s láttam a többieket cipekedni, pakolni, s mi elhajtottunk a parkolóból, ott nagyokat nyeltem, h ne sírjam el magam. Az tényleg  olyan volt, mint a filmekben, amikor evakuálnának. Rossz volt.... 🙁

Amúgy élvezem az itthon létet. Reggelente idesüt hozzám a reggeli nap, amit nagyon szeretek. 😁

Nyáron én nem igazán lehetek napon a vitiligóm miatt (festék/pigment hiányos vagyok az arcomon és a hátamon)  így számomra ez a gyengébb kora tavaszi/késő őszi napsütést ami csak megengedett. 😁

Nekem sose okozott gondot az itthon maradás, mivel szeretek itthon lenni. Szerintem a karantén inkább azokat viseli meg, akik extrovertáltak, s szeretnek menni zsizsegni s állandóan v gyakran bevan sózva a picshájuk. Én szeretem, h kuss és nyugi van 😁 XD 


Aggaszt viszont, h egyre több ismerősöm fb oldalán látom, h melót keres. Sokan és egyre többen veszítik el munkájukat, s a kormány is bejelentette, h több 100.000-es elbocsájtások várhatóak.

Meg hallani olyanokat is, h valószínű, h nyárig elfog húzódni ez az egész. Még az optimistábbak is azt mondják, h minimum május végéig biztosan.
Én 2-3 hétre gondoltam csak.... 🙁

Gáborral alig mozulunk ki. Kb csak 2 naponta, mikor lekell menni a boltba pékáruért, tejért, stb...
Mondjuk nálam 60%ban tele a raktáram. S pénteken is jön egy 38.000-es rendelés a Tescotól, de azért ugy vagyok, h ha elmegyek a boltba akkor veszek még +ba fogyó dolgokat. Lisztet egyáltalán nem vettem, mert nem tudok sütni, főzni. Sok liter tej, víz, üdítő van vettem és még veszek. Meg pár mirelit cuccot, konzerveket, tasakos leveseket. 

Ezen a héten nálam lakik Gábor. Jövő héten én megyek hozzá.... 

Hát.... Nem tudom h fogom bírni, mert annyira nem szeretek nála lenni... Nem tudom miért. Annyira nem érzem ott a feelinget. Meg rühellem a felső szomszédját, akiket Godzilláéknak hívok. Igazi elefántok! Barbárok! Ezeknek tanyán kéne lakni! Semmi kifinomultság nincs bennük!

Szo az esetek 90%-ban Gábor van nálam. Meg Ő amúgy is szeret itt lenni. Szóval valszeg csak pár napot fogok majd bírni nála. 

Nah! Ennyike!

Bízzunk a legjobbakban! Reméljük mihamarabb elmúlik ez a katasztrófafilmekbe illő élet, s h mihamarabb elutalja a sok százmilliós, v milliárdos pénzem a szerencsejáték Zrt és belekezdhetek a saját ingatlan businessembe. 😅😁😊✌️

Vigyázzatok magatokra, tartsátok be az utasításokat, informálódjatok hivatalos forrásból.

Peace & Love

Csók!

Rion

😘❤️

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)