Guccci bemutató kontra velvet

http://gumiszoba.com/2015/06/24/tragedia-a-gucci-bemutatojan-avagy-latjuk-e-az-okokat/

Mosolyszünet, meditáció, nosztalgia, otthon, melókeresés

 

Idézet mára:

"Nehéz megtalálni azt, aki meglátja benned a jót, aki majd nem enged el, ha menni akarnál és aki szívből fog majd szeretni Téged. Megtalálni azt, aki majd meg tud vigasztalni ha valami fáj, aki felvidít, kiegészít, azt aki majd elfogad olyannak amilyen vagy és elvisel az összes hibáddal. És ha egyszer megtalálod, ne engedd el soha, tarts meg, becsüld meg, legyen mindennél fontosabb, mert hidd el, Ő lesz majd számodra a legdrágább kincs."

 

Az előző részek tartalmából:

Idén mostanság többet beszélgetünk a leendő buziboszi (fag hag) barátnőmmel, (Zsuzsi) aki várhatólag júliusban felköltözik Budapestre. Várom már. Még nem találkoztunk személyesen, mert vidéken él, de a blogomnak köszönhetően megismertem anno, mikor felhívást tettem közzé, h várom az olvasók levelét, mert szeretném megismerni az olvasóim egy részét. Így írt anno Ő is nekem levelet, s most tessék! Várom már, h megölelgethessem!

Január 24. Kedd:

Megvolt az első összezörrenésünk Norbival, de megtudtuk beszélni. Jó hosszú “tárgyalás” volt. Így utólag visszagondolva az tetszett, h értelmesen, higgadtan, s kulturáltan elmondtuk egymás álláspontját, s mindketten kompromisszum készek voltunk. A beszélgetés végén eléggé zsibbadtnak éreztem magam, s olyan fellingem volt, mintha tényleg egy bírósági tárgyaláson lettünk volna, s mi voltunk a magunk ügyvédjei. Bár ha úgy vesszük, akkor tényleg egy ügyet kellett megtárgyalnunk…

Este elmentem Kalihoz a szokásos 2 heti, keddi vezetett meditációs gyakorlatra. Most nagyon sokan voltunk. Szinte televolt a kápolna, ahol voltunk! 18 embert számoltam össze, de voltak még olyanok is, kik nem fértek a látókörömbe, szo lehet, h valamivel többen is voltunk… Furi volt, mert általában 4-6-8-an szoktunk lenni. Kellemes volt. Ismét feltöltött ez a meditáció! Jó volt találkozni Kalival is, mert most érezhetően feltöltött a személye energiával, (már értem h milyen lehet, az mikor mások mondják, h feltöltődnek általam) ami rám fért, mert akkor még javában dúlt a Norbival való kis mosoly szünetünk! :/

Január 25. Szerda:

Kora délután hazaugrottam vidékre. A vonaton az egyik volt középiskolás osztálytársam volt a kalauz. Jó kiröhögött, h nincs már arcképesem. (Amivel ingyen utaztam a vonatokon.) A kis kárörvendő… Nosztalgizátunk, s mindketten megdöbbentünk, h alig emlékszünk már emberekre, s h h is hívták a tanáraink, kivel mi van. Jót nevettem azon mikor mesélte, s eszembe juttatta, h a matek leckéket mindig róla másoltuk, s egyszer, mikor pont nekem kellett kimenni a táblához megcsinálni a matek leckét, akkor megcsináltam helyesen a feladatot (általa), de a tanárnak már nem tudtam elmagyarázni, h mi miért volt, s levágta h nem én csináltam, s ülj le egyes! Húúú de gyűlöltem a matekot! Ne tudjátok meg! Olyan hülye vagyok belőle, h 4 pont híján épp h átmentem belőle érettségin. Egyeseknek lehet szégyen, vagy gáz, de én úgy örültem neki, mintha ötöst írtam volna belőle!

Én humánus vagyok na! A töri, föci, irodalom tök jól sikerült (5-4-3)!

Végigzongoráztam mindent! Helyesebben szerencsére csak majdnem mindent, mert egyes, bukta szerencsére nem lett!

Otthon most megint voltak összezörrenéseim Anyummal. Konkrétan az első az volt, h megkért, h többet ne menjek haza nyakkendőbe, mert vidéken nem szokás csak úgy nyakkendőt viselni, s feltűnő. Mondtam, h ez csak egy divat kiegészítő! Akkor most ne hordjak se gyűrűt, se nyakláncot, se karkötőt??? Jó, h az összes fülbevalóm nem vetette ki! –.-‘”…

Jó, h azt nem mondta már, h ne viseljek nyakkendőt mert BUZIS!

Volt veszekedés a meló miatt is, h mikor találok már normális munkát magamnak, s lesz rendes fizetésem, amiből normálisan el is tudom magam tartani. Jó ebben mondjuk igaza van, de nem egyszerű na! Elkezdtem nézelődni, küldözgetem is szét az önéletrajzaim, majd lesz valahogy…

Továbbra is kérem, h ha valaki tud valami melót, az kérem írjon a riongay@gmail-com-ra

Aztán megkeresett egy több meleg oldalt is fenntartó személy, h reklámozzuk egymást. Örültem a felkeresésnek, s ki is linkeltem a kért oldalakat a bal oldali “Oldalak” című sávba.

Nah most megyek alukálni, mert álmos is kezdek már lenni, meg érezhetően nyűgös is vagyok, mert nincs itt Norbi.

2 dolog tud megnyugtatni, az egyik ha Norbi velem van, a másik a blogolás, az írás. Az írás mindig segít, h valamelyest jobban legyek lelkileg.

+ Túrórudi! A kedvenc édességem. Ma betoltam belőle otthon 6 db-ot. Konkrétan az összeset megettem! IMÁDOOOOM!

Csók!

Rion

Új üzlet, rólam, MM, csoporttársak, kapcsolatom

 

Idézet mára:

"Az életben a legnagyobb kihívás találni valakit, aki ismeri az összes tévedésed és hibád, de mégis a legjobbat látja benned." : )

 

November 18. Péntek:

Mikor már otthon voltam vidéken, kaptam egy telefonhívást az üzletvezetőmtől. Mivel már nem titok, így leírhatom, h decemberben újabb üzletünk nyílik, ezúttal a Westendben. Így lesz egy kis csere a dolgozók közt, s mivel egyik 30 órásunk jelezte, h szeretne oda menni, s meg is kapta, s mi, h kitöltsük az így keletkezett űrt, felveszünk egy újonc 25 órást, s én végül kaptam + 5 órát a cégtől így már heti 30 órában tolom az ipart. Kicsit meglepődtem, mikor a sok mondandó közben “megerőszakolta” a fülem az a részlet, mikor azt mondta az üzletvezetőm, h meglátjuk, h majd hogy bírod… Persze szó volt még rám figyelésről, fejlesztésről, tanításról, de ez…

Hogy bírom?! Napi + 1 órával kell többet dolgoznom… …össz 6 órát…

Biztosra veszem, h a felettem állók nem tudják, h konkrétan azért jöttem el a H&M-től mert egyrészt ugye messze volt, de másrészt, éjszaka dolgoztunk hónapokon át, s akkor is 12 és sajnos többször még + órákat is… Meg persze az átépítés után alapból ismét a 8 és + kifizetetlen túlórák…

Szo furi volt na! Azért örül a fejem, ennek a kis “ajándéknak” is.

November 19-20:

Legnagyobb bánatomra vasárnappal véget ért a Melegség Megismerés program. Nagyon szomorú vagyok miatta, mert ( a reggeli koránkeléseket leszámítva)  imádtam oda járni. Szerettem a csoporttársakat, az oktatókat, s kész felüdülés volt ez a progi.

Ha megtehetem, s lehet, megyek jövőre is, s nagyom remélem, h lesz még szerencsém, találkozni, ill. együtt dolgozni a csoporttársakkal.

Zsolttal az egyik csoportvezetőmmel sokat beszélgettünk a hétvégi progik alkalmával, s mondta, h örülne, h segítenék a Szimpozionnál  a munkálatokban, s ha úgy adódik remélem fogok is tudni együttműködni a szervezésekben, tevékenységekben.

December 8.-án pedig lehet, h megejtem az első hospitálásom, egy középiskolában.

Am így, h vannak célkitűzéseim, már nem érzem magam annyira elveszetnek, s ezeknek az önkéntes programoknak, valamint a meditációs gyakorlatoknak köszönhetően, stabilabbnak érzem már végre magam. ...Bár azért sajnos vannak lelki válságaim:…

Pl.: Immár második este alszom itthon egyedül. Apa tegnap zárt, s utána elmentek a kollégákkal meetingre, majd bowlingozni, s egyik vidéki kolléganője nála aludt. Ma meg lebetegedett, bár így is dolgozik, de nem akarom elkapni, így itthon alszom… …egyedül… :/

Meg most úgy alapból is furik vagyunk… … Bár lehet a környezeti hatások miatt. Nem tudom. Pl, én délelőtt dolgozok, ő pedig zár, pénteken otthon voltam, s minding volt valami más külön csinálni való munkánk.

Ez megy már péntek óta… …+ Névnapomkor szeretgettükmegegymást utoljára… … Valszeg ez is bajom, s ezért is egyre feszkóbb vagyok, mert ez a ritkaság nagyon nem jellemző ránk... Ilyen hosszú kihagyás még nem volt. :/

Kezdek már besokallni, s nyomaszt ez a… … “rideg” állapot…

Hülye gondolatok is felbukkannak már megint néha, bár szerencsére csak pár másodpercre, s el is hessegetem őket, s nem rágódok rajtuk addig, még meg nem beszéljük Apával. Sokat fejlődtem, változtam mellette az biztos…

+ Tartok még attól, h mivel most lebetegedett, egy darabig még biztos elfog tartani ez a hülye állapot… :/

Nem szeressük ezt…. :/ Valaminek mindig rossznak kell lennie! –.-‘”

Csók!

Rion

Kertvárosi fesztivál, konfereanszié, buli, csajok, bátyám, haverok

 

Idézet mára:

Amikor a mama arra tanítja az unokáját, hogy a férfiak szívéhez az út a gyomrukon át vezet, kicsit túl magas helyet nevez meg.

Augusztus 26. Péntek:

Délután egykor találkoztam a volt lakótársammal, s kiültünk az Erzsébet térre egy kicsit beszélgetni. Jó sok minden történt mindkettőnkkel, szo volt téma bőven. Nagyon örültem a találkozónak. Jó volt.

3-kor pedig már indult a vonatom a Keletiből, s hazautaztam.

Itthon anyum szokásához híven elkezdett megint kötözködni. “HHHHÖ. Hogy nézel ki?! Milyen a hajad? ISTENEEEEM! Néztél már tükörbe?!”

Mert most éppenséggel ilyesmi hajam van, mint a képen látható jobboldali srácnak...

Na mind1. Otthagytam. nem érdekel, az állandó sipíkolása. Egy örök pesszimista, s néha már úgy érzem, h energiavámpír is, akiket pedig erősen kerülök.

Augusztus 27. Szombat:

Falunap, fesztivál. Már reggel 9-kor ébren voltam, mert olyan geccci meleg volt az emeleten, főleg az én nyugatra néző szobámban, h nagyon nehezen aludtam el este, s sokszor felébredtem.

12-kor jelenésem volt, s kezdetét vette a konferansziés projekt. Biztos lesz egy kis telószámlám, mert elég sokat telefonáltunk, mivel nagy lett a felfordulás. Baleset volt, késtek, siettek, szinte alig volt olyan program, amely ne változott volna meg a tervezetthez képest…. –.-‘”

Olyan kemény pergés volt, s délután 6-lett mire észbe kaptam, h lementek a progik, s már csak az egy órás fellépők/ előadások jönnek.

Nagyon elfáradtam, s eléggé nyűgös is lettem, mert már ragadtam is, s mentem volna már haza tusolni, s bulizni. Szerencsére nem volt olyan kánikula, mint pénteken, s fújt a szél is, de a zárt öltözékben így is szétrohadtam, de ügyeltem mindene, így vittem magammal dezodort, parfümöt, tükröt, s váltó inget. A “konferanszié” kolléganőmtől meg is kaptam, h milyen piperkőc vagyok. Meg használt még egy másik szót is, minek hasonló a jelentése, de az nem jut most eszembe…

Na mind1…

Az este!

Hát Móunika! Komolyan mondom!

Mikor vége lett 21 körül a műsoroknak, akkor gyorsan hazadzsaltam, tusoltam, s mentem is vissza bulizni. Jóu mulatós, lagzis zene “szót”, s annyira élveztem, h egy rakat mindenkivel táncoltam!  
Pont 1 éve utoljára a tavalyi fesztiválon táncoltam ilyen zenékre. Fájt a lábam, de szartam rá! Elkezdtünk már itt “tőteni” a haverokkal. Fiúk, lányok vegyesen. Aztán elmentünk egy közeli haver lakására piákért, s szintén töltöttünk, s kimentünk a pincesorra, mert ott volt a fiataloknak buli. Sok-sok pince van Kertváros hegyoldalában, s most 2 helyen volt buli. Az elsőnél voltunk mi, a másodiknál, meg rock, metál, s egyéb számomra érdektelen zenék szóltak. Az első helyen meg, disco, popp stb. Itt jó sokan is voltak, mert vagy 40-60 ember tuti volt. Volt “tábor” tűz is, padok, székek, szo kicsit ilyen amerikai tóparti teenage party féle volt. Jó bebszatunk!

Absint, pezsgő, bor, sör, s 1 fél házi pálesz is lecsusszant, de a másik felét nem tudtam meginni, mert annyira gecccci erős volt, s így az a csaj itta meg, aki az este folyamán velem volt.

Ez a csaj volt az a második lány, aki este nagyon megakarta dugatni magát velem. Az első még nem volt vészes, mert ő a volt általános iskolai osztálytársam volt, s sokat beszélgettünk, s nem mondta ki, de egyértelmű jeleket, utalásokat küldött, h bejövök neki. Ja! Nem mondtam, h délután a fesztiválon sokan odajöttek hozzám. Én korosztályom, s idősebbek, volt tanáraim stb, h h megváltoztam. Lényege az volt – s ezt az esti pince buliban is mondták páran – h; “Meg se ismernélek, ha nem mondták volna, h te vagy az!” “Bazz, de megváltoztál!” “Te vagy aaaaz?!” és a többi…

A többségnek bejött a Pesti stílusom, s a nagy változásom, de voltak, akiknek nem tetszett, mert nem vidékre való, túl pesties, buzis, illetve az SP, Fluor Tomis jelzőt is megkaptam.

Sima rövid farmergatyóban voltam, fehér feszes bordázott trikó kockás ing, lazán (szinte teljesen) szétgombolva, s az elmaradhatatlan, jellegzetes zöld siltes sapim. Szo a szokásos laza, deszka feelingű nyunyis szerkó.

Voltak páran, akik furcsálták, megcsodálták (értsd lekapták a sapim, beletúrtak, markolászták) a frizum, mert erre nincs ilyen senkinek.

Szo az első csaj, a volt osztálytársammal nem volt gond. De a második csaj egész este velem volt. Ami nem volt baj, mert am nagyon egymásra találtunk, s lelkiekben nagyon megegyezünk. Rengeteget beszéltünk. Ő nem Kertvárosi, csak környékbeli, s azelőtt Pesten laktak, s most is Pestre költözik, mert kezd a BGF-en.

Volt szó melegekről, is s annyira belemelegedtünk, a beszélgetésbe, h néha észrevettem, h a körülöttünk lévők, összesúgnak, s fülelnek, h h védjük a melegeket. Persze nem bújtam elő neki, s ennek is köszönhető volt, h úgy beindult. “Végre egy pasi, aki nem akar egyből dugni velem!” Később rájöttem, vagy legalábbis az a ejtésem, h ez is közrejátszott abban, h felizgattam… :/

Telt az idő, folyamatosan iszogattunk, cigiztünk, közben beszélgettem másokkal. Ittam egy hivatali dolgozó csajjal is, akivel sokat dolgoztam együtt a fesztivál miatt az elmúlt hetekben. Nem akart inni, de bennem már volt pia, s akaratoskodtam – konkrétan a kezébe nyomtam az üveg boros kólát, h márpedig, de ISZOL!!! -  de elértem a célom, s emlékszem még, h láttam később már ő is jobb hangulatban volt.

Talán Ő a legfiatalabb lány a hivatalban, de így is kb.: 30 körüli lehet, de nagyon szimpi csaj ő is.

Szo. Aztán visszatértem az én “második csajomhoz”, aki közben szépen megcsapolt pár palackot, s hát a nyakamba borult,  h végre már, h visszamentem, s h milyen jó illatom van, mmmm, s milyen mellem van,  jó alakom van, s “úúúúúgy örülök nekeeeed!”

S paff! Szájon csókolt! Na itt hirtelen férfias mozdulattal eltoltam magamtól, h what are you doing???

Hosszas beszélgetés következett, s összehordtam minden hülyeséget, h miért nem akarok semmit, lelki válságban vagyok, csalódtam, szerelemes vagyok másba, beszéltem mindent már. Majdnem megmondtam, h van párom, de szerencsére időben leesett, h nem jó, mert akkor megint agyalhatok, s találgathatok ki hülyeséget, h h néz ki, mi a neve mutassak képet róla stb… Aztán szegény összetört, s még én éreztem magam kellemetlenül…. :/

De aztán mondta, h semmi baj, megérti, csak maradjunk meg barátoknak. Jelöljem be fb-n, stb…

Aztán beszélgettem még újabb, régen látott ismerősökkel, s hallottam olyat is, h megvagyok emberesedve!!!!! Mondom mi vaaaan? Hát h régebben, milyen kis nyegle gyerek voltam, most meg megnőttem, megvagyok izmosodva, vállasodva. Részegen kinevettem, h te hülye vagy bazdmeg, pont h nyunyó féle vagyok, de vidékre jó van akkor ez is ezek szerint.

Jah! Ugye a buliban ott volt Bátyám is, mert a pince soron minden féle korosztály volt. 15-től kezdve 40-ig .

S pont jött szembe velem Bátyám a haverjával, kinek szintén a kezébe nyomtam valami piát, h igyon – bátyámat nem kínáltam, mert volt neki is pia a kezében -  s mondta a srác, h valóban megváltoztál. S elkezdtünk beszélgetni ott 4-en, s kiderült, h bátyám elmesélte félelmeit a srácnak, h megfordult a fejében, h meleg vagyok, meg h nem tetszik neki, h így elpestiesedtem, meg h pestiesen öltözködöm, viselkedem, s itt felháborodott a “második csaj”, h na jó gyerünk innen, nem bírom az ilyen begyepesedett konzervatív, embereket. Kezen fogott, s elhúzott, én meg mérgemben kikaptam a srácnak a kezéből a piám, s otthagytuk őket. :/

Szo voltak események. De amin kiakadtam,  voltak, akik még azt hitték rólam, h politizálok, s Jobbikozok! –.-‘” Mondom nem baj, h annak már több éve, de mindeeeeeegy!

Meglepett az is, h nem volt olyan vészes a helyzet, mint amire számítottam, mert sok volt a Jobbikos, szélsőséges nézetet valló egyén, de szép számmal voltak liberális beállítottságúak is, s lénygében az ő társaságukban töltöttem el az est nagy részét.

Úgyhogy a Kicsi Riont megcsodálták a hétvégén, h miiily nagy változásokon ment áááát.

Csók!

Rion