Az előző részek tartalmából;

Jan 31 - péntek:


Este megnéztük Gáborral a moziban a Jonathan Agassi saved my life című filmet, amit a
BIDF - Budapest International Documentary Festival-on vetítettek.

Elég kemény film.

Egyetlen egy dolgot irigyeltem csak Jonathan életéből. Mégpedig azt, h mennyire laza, őszinte, nyílt életét élt végig. A kezdetektől fogva coming outolt. Családja elfogadta. Sőt! Simán megmutatta magát a hugának, bátyjának, anyjának, amikor magassarkút és fehér csipkés harisnyát húzott magára, fekete bőr hámmal együtt. Hát az elég kemény (és számomra kifejezetten undi látvány) volt. Tetszett, az a baráti kapcsolat, ami közte és az anyja között van.Pozitív volt továbbá, h nem volt bujkálás, szégyen, félelem az életében. Vagy legalább is nem volt jelentős, h nem volt róla szó a filmben.

Viszont már extrém volt számomra az a világ, amiben ő él(t).

A mocskot láttam állandóan körülötte ahol és ahogyan élt. 😕😏 Nálam sincs patyolat tisztaság, de  neki még a laptopja is olyan szutykos volt, h nem is láttam, h mit keleltt volna nézni a képernyőn, mert egyszerűen leblokkolt a szemem, a billenytűzet mocskosságán. :S o.O :/

Aztán ott vannak a  drogok. Én azt gondoltam, h tök liberális vagyok ilyen téren. Mondjuk az is vagyok, de nem annyira, mint Jonathan, mert azért ő tölt kemény, szúrós dolgokat is, azokat én meg már nem tartom okésnak Amiket ő használt az már elég kemény, s többször volt, h nem is néztem oda, mert annyira felkavaró volt látni, bedrogozott állapotban. Amikor fetrengett a kocsin, vagy amikor a szobában nyögött, a kanapéban, aztán meg a földön. Beszélni se bírt csak nyögött, mint akit vagy 40 fokos láz gyötör.

Nah meg a farokba az injekció! Mert hát ugye sokszor mutatták a farkát is működés közben, s jó párszor vágtak be pornó jelenetet, de az injekciós résztől kivoltam. Meg attól is, amikor a karjába lőtte a drogot. Pfuuu.
Nem néztem ezeket a részeket, de az első pillanatképről nem sikerült lemaradnom sajnos....

Amúgy is tű fóbiám van, s tiszta stressz minden egyes vérvétel a számomra....

Szóval az én kis pinky, minden szép és jó, peace and love világom határait már erősen rugdosta ez a film.

Kaptunk egy kis értékelő lapot is a bejáratnál, s egy 5 fokú skálán négyesre értékeltem a filmet.

Tetszett h brutális, életszagú, őszinte a film, s tágított is valamelyest a határaimon.

Megerősítette továbbá azon véleményem, h rendkívül sokféle a világunk, s az emberiségen belül is ugyan úgy vannak különböző fajok, mint az állat világban.

Vannak akik a mélységben élnek, vannak akik a felszínen, s vannak akik a föld felett. S ezeken belül is vannak rétegek, alfajok.

Tényleg mint egy sokszínű állatkert.

Amúgy Jonathan Agassi tökéletes példa a nárcisztikus személyiségre.

Kifejezetten unszimpatikus számomra ez a fajta erősen extrovertált személyiség.
Csináltunk közös selfit is, de hát annyira másképp néz ki, h alig lehet már ráismerni a régi pornós énjére.

...

Február 8 - szombat:

12 év után távozott szüleim kutyája a németjuhász Néró.

Pont az előző bejegyzésemben írtam egy picit a halálról.
Hát nem kellett sokat várni, s már itt is az első... 🙄😞

Jött is egy olyan gondolat, h ezen évtized mottója;

"Aminek kezdete, annak vége is van."

Többen elfognak távozni ezen évtizedben, akikhez fűz valamilyen kedves emelék...

Anyum pont fentvolt nálam, szombaton, amikor apum küldött egy utolsó képet róla, s közölte, h eltávozott...
Hívtam is egyből, kihangosítva, h anyum is hallja.
Sírt apum is, aztán meg anyum is.
Én tartottam magam, de ahogy elment anyum haza, gyújtottam gyertyát és füstölőt, s ahogy elkezdtem visszaemlékezni a 12 évére, s elköszöntem tőle, persze h felszínre tört, amit eddig visszatartottam.

Most is, ezen sorokat is sírva írom. 1-1 mondat után, hol az orrom fújom, hol a könnyes szemem, arcom törlöm. De hát ez a gyász. Hagyni kell, had jöjjön ki... 😞😢🤧

Olyan fura ez az élet. Olyan gyorsan eltelik. 12 éve 18 éves voltam. Még én tanítottam labdázni, ami egész életében a nagy kedvence volt, s hozta mindig, mindenkinek h dobják el neki...

Sose unta meg. Istenem! Hogy elrepül az idő! Mintha csak tegnap lett volna...

Apum nagy szíve csücske volt. Hozzá állt a legközelebb....
Ő volt ott vele az utolsó percekben is.
Most meg neki kell eltemetnie hátul a kertben....
Kutya egy világ ez az élet... 😞😢

Hiába tudtuk mind, h nem sok van már szegény öregnek hátra...

Meg milyen szar lesz az nekik minden nap úgy kimenni az udvarra, h már nincs ott...

Ami kicsit boldogít a visszaemlékezésekkel, az a tudat, h legalább szép és jó élete volt. Jó körülmények között tartva, s mindenki szerette.

Én személy szerint nem ragaszkodtam hozzá, de mégis nagyon megsiratom.

Szar továbbá itthon lenni egyedül. Magányosnak érzem magam.
Gábor nincs Pesten. Elutazott vidékre. Lehet, h kéne találni valami progit s kimozdulni.... 🙄

...

Egyik este egy srácról tartottam hazafelé, amikor is úgy döntöttem, h inkább sétálok hazafelé. Annyira jó volt! A kedvenc környékemen mentem végig. Gellért tér, Szabadság híd, (kedvenc hidam) Fővám tér, Kálvin tér.

Gyök kettővel kóvályogtam miközben hallgattam Mozart muzsikát, s sok-sok fotót készítettem a környékről. Úgy viselkedtem, mint egy turista. 😊✌️

Annyira üdítő volt! Felért egy lelki fröcsivel. Egyedül, egy szép zenével, és 10 évnyi emlékkel. Annyi sok szép emlékem fűződik ehhez a környékhez, s olyan erős hála érzet öntött el, h kicsit be is pityeredtem.

Am kicsit vicces, de az estek legalább 50%hoz az alkoholos befolyásoltság által (is) okozott örömök köthetőek. Annyit züllöttem erre, h Jaaaaj! De jó is vót!

Ugyanakkor elgondolkodtatott, h akikkel megéltetem ezeket, azokkal már nem, vagy alig tartom a kapcsolatot.

Jóban vagyunk, csak mindenki máshogy, másvalakivel, másmerre éli az életét...


Február 15 - Szombat;

Szép napsütéses időnk volt így hát sétáltunk egy jót a Budai várban, ebédeltünk egy jót egy étteremben, majd csatlakoztunk Jochoz és barátjához a varosligetben, ahol meg ők tartották kutyás napot, mert egy haverjuk francia bulldogjára vigyáztak. Ott elkezdtük borozgatni, jókat beszélgettünk, majd mikor már kezdett hűvösebb lenni felmentunk a közelben lakó Joc barátjához, ahol tovább folytattuk az italozást. (Imádom ezt a szót; ITALOZÁÁÁSSS!!!) 😅🤣

Aztán 8 üveg bor után (ami négyünkre fejenként 2 üveg volt) materializálódott az, ami már jól érezhetően ott bizsergett volt köztünk a levegőben.

Jocék is nyitottak, mi is, szo lett egy kis lightos játszadozás egymással. Több és komolyabb dolog csak azért nem lett, mert átkellett mennünk Jochoz, akinél alapozás volt már megbeszélve másokkal, mert készültek menni OMOH-ra. Nekünk Gáborral ez nem volt tervben, de végül csatlakoztunk mi is.

Alapozáskor, a nagyobb társaságban a jó hangulatról és a sokáig tartó energiáról is gondoskodotunk, aminek a "mellékhatásaként" hajnalban, meg reggel is elég kemény dolgokat csináltunk egymással Gáborral. 😁

A Blahánsikerült betérnem egy helyre, ahol 17.000 Ftot kellet fizetnem 3 db vodka spritért.. . Nem emlékszem már, h milyen vodkát kértem, de amikor megkérdeztem, h miért ennyi, akkor pedig mondta is a vodka nevét, meg h 3x6 centet öntött mindegyikbe. Tanulópénznek jó volt, h máskor megnézem az árlistát... 🙄

A buliban elvoltunk. Ez egy olyan buli, amik állítólag Berlinben szoktak lenni...
Volt pár félmesztelenes, hámos fiú. Gáborral egyből egyre gondoltuk, h ha ezt tudjuk, akkor en is felvettem volna az enyémét, ha már annyi pénzt kiadtam érte... 🙄

Jut eszembe! Mondtam már, h van bőr hámom is?! Még október-november környékén csinaltattam...

Nah mindegy! A lényeg, h lovely volt ez az egész spontán napocska. Valszeg lesz még komolyabb ismétlése a délutáni lighty partynak... 😉

...

Úgy érzem, h szépen lassan ugyan, de folyamatosan épül Gáborral a kapcsolatunk. Sokáig eleinte magunk se tudtuk meghatározni, ha megkérdezték, h mi most egy pár vagyunk, v barátság extrákkal, v mi.

Aztán ugye jött, h kapcsolatban vagyunk, de nyitottban, de én aktívabban nézelődtem szét a világban, mint Gábor.
De az az intenzitás már elmúlt. Még mindig nyitott vagyok, de már nem annyira. Jobb szeretek Gáborral lenni, s úgy érzem egyre fontosabb, s jobban becsülöm, s örülök neki, h van nekem.

A másik oldala a dolgonak meg az, h Gábor meg eddig nem igazán volt nyitott mások felé, de már nyitottabb lett Ő is.


Február 17 - Hétfő;

Immár harmadjára voltam STIPnet szűrésen a Mária utcában. Májusig lehet jelentkezni. Részleteket itt olvashattok, s online is lehet időpontot foglalni. Ha nem tudtok, akkor nincs hely. Nézni kell minden nap, mert van h menetközben szabadul fel hely, s ha nem tudtok, akkor nincs hely, de nézni kell minden nap, mert szokott közben felszabadulni.
Eddig nővérke volt, de most maga a dokika volt, aki egy elég hely fiatalos kani és nem mellesleg klubtaaag. Én bekövettem az oldalát fb-n, mire ő bekövetett instán, likeoltuk párszor egymás képeit aztán ennyi ... 😁

Bár gondolom sok buzival ezt csinálja.... 🤣

Nah mindegy. Azért jól esett a kis lelki világomnak, h kölcsönös a szimpátia. Ez mondjuk kifejezetten tetszik a buzi világban, h elég sok pozitív elismerést lehet bezsbelni, ami még persze jót tesz az ember lelkecskéjének. Olyan ez mint a növényeknek a locsolás. 😁

Amúgy egészségügyileg minden okés. Hála a magasságos Gvadelupai szűznek. 😊😇🙏👼

Február 22 - Szombat;

Elkezdtem újra edzeni. Mindjárt itt a tavasz, szo ideje újra aktivizálni magam sport téren. Fogytam is a télen 1-2 kg-t, szo jó lenne azt visszaszerezni izmozatban.

Délelőtt volt edzés, takarítás, aztán készülődés a késő délután kezdődő partyhoz.
Gáborral ugyanis ismét volt egy harmadik partnerünk, akivel néhány dolog segítségével kemény, intenzív és sokáig tartó (délután 16-tól úgy kb éjfélig) kalandban volt részünk...

Szo olyan kalandban voltam anyukááám.... ... amit le se merek írni...🙄😏

Jó pár dolog kipipálódott a szex bakancslistámon... Sőt! Most nem is jut eszembe semmi olyan, ami ne valósult volna meg, v ne láttam volna pornókban... 🙄🤔
De attól még lehet h van, v fog rá valami felkerülni, de most úgy érzem, h totál jó vagyok. 😊✌️ Mármint az esti körülményekhez képest. 😅😁😉

Vasárnap pedig kettesben folytattuk, mert maradt még bennünk anyag szombatról, ami tovább hajtott, minket délutánig. Aztán levezetéskeppen pedig lazultunk 2 cigivel.

Most meg pihikézés van.

Szeretem ezt a ritka felleinget, amikor annyira passzol és okés minden, h azt érzem, h sokan ezért (is) akarnak ebbe a  világba leszületni...

Meg van, h azt gondolom h mindenkinek kötelezővé kéne tenni az x évig tartó világjárást, mindenféle dolgok kilróbálását, aztán amikor végzett, mindenki eldöntheti maga, h hogyan szeretne élni. De ez bazdmeg, h sokan úgy halnak meg, h lényegében alig mozdulnak ki a kis falujukból???!!!

Kb mintha kómában élnéd le az életed! Úgy halsz meg, h nem éltél! Hazamész, (el innen a földi létből) aztán szembesülsz, h OMG mennyire durván sokszínű, mennyi mindent lehet csinálni ebben a kibaszott világban, amiről neked meg csak fogalmad sem volt!!

S ne érts félre! Mégegyszer mondom, h mindenki úgy él ahogy akar! Sokaknak az a tökéletes élet, ahol és ahogyan élnek. It's okeeeey. De fiatalon igen is KÖTELEZŐnek kellene lennie az utazásnak. Nem a múltszázadbeli baromságos "SORKATONASÁGOT VISSSZA" kell ide, hanem utazgatás! Menni! Tapasztalni! Kimozdulni a komfort zónádból! Ha csak a környező országokat jarod is be, már az is kurva jó, csak kell, h tapasztalj, érezz, láss, más életmódot, felfogást! Kipróbálj olyanokat amiket korábban nem!

Persze kell hozzá kontroll is, h tudd, hol a határ!

Mert azért nem egyszerű, s sajnos kemény az élet, de ugyan akkor vannak nagyon szép pillanatai is. Érdekes ez a világ. S ezt az érzést mindig az a lezárás követi, h érdekes ez a világ ugyan, megvannak a maga jó és rossz dolgai, de ez nem az én világom. Úgy érzem magam itt, mint amikor a kamasz gyerek vágyik ki a világba kalandozni, felfedezni. Kiszabadul, kitombolja magát, de egy idő után már elfárad, úgy érzi h oké, elég volt, s most már szeretnék hazatérni.

Hmmm... Pikk-pakk eljön majd az a pillanat is. Amikor majd csak pered előtted az életed filmje....

S már megint mi a vége az egésznek?!

Ne felejts el hálás lenni!!! ❤️❤️❤️

Ennyire futja most erőm. Nagyon kimerült vagyok.

Peace & Love

Csók!

Rion

😘❤️

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!) 

Az utolsó írásom indulásom elött;

Zágrábba kiruccantunk május 19.-én orvosi vizsgálatra, ugyanis itthon nem volt olyan doki, akihez elmehettünk volna a közvetítő cégünk által, mivel akivel eddig dolgoztak, az nyugdíjba vonult... 

Egész napos csoportos kirándulás volt. Kisbusszal (merci volt s nem isuzu :D ;) :P) vittek minket Norbival és még 7 főt. Viszont jóval olcsóbban megúsztuk(26e Ft), mint itthon(80e+ Ft)... 

A reggeli, hajnali álmosság után Norbi és én gyorsan összebarátkoztunk a társaság egyik felével. Ugyanis 4 crew; báros, felszolgáló és 4 staffos; értékesítőt utaztattak. 

Nagyon jól éreztük magunk a másik két lánnyal. Örülök, h velük utazhattam, s megismerhettem őket. :)

Sokat nevettünk, jókat beszélgettünk. Remélem ha hosszabb távon csináljuk, akkor összehoznak még minket a fentiek közös hajóra. :)

Hazafelé jövet a magyar autopályán, ismét elragadt az a különleges érzés, ami gyakran uralkodik el rajtam az utazások alkalmával.
Nagyon szép napsütötte időnk volt, kisbusz hátsó ülésén elnyúlva bambultam ki az ablakon, s jó volt nézni az elsuhanó fákat, a szép zöld tájat, majd egyszer csak tőlünk balra, s előttünk előbukkant a Balaton. Közben ez a szám ment a rádióban, s egyszer csak elkapott az a fura megmagyarázhatatlan érzés, amiről elég gyakran szoktam írni a blogban. A most pillanata, amikor annyira boldognak és teljesnek érzed az életed, amikor annyira összepasszol minden....
A gyönyörű idő, lovely táj, szimpatikus zene, amit akkor hallottam először, a kellemes társaság, akikkel olyan jól összerázódtatok ezen e a napon, h konkrétan sajnáltam, h csak ennyi volt... ...egyelőre... Bízok benne, h találkozunk még. :)

...

Születésnapomkor az alábbi üzenetet tettem közzé fb oldalamon, amit megosztok itt is;

Gyermekeim az Úrban! :D

Isteni sugallatra hallgatván, úgy döntöttem, h a mai nap egy remek lehetőség arra, h elmondjam nektek azt, amit már amúgy is rég szerettem volna mondani!

Időközönként csekkolgatom a profilotokat (ha ismerősöm vagy, ha nem), h kivel mi van s mindig mosolyogva emlékszem vissza a veletek való közös emlékekre. Nagyon igaznak tartom azt a mondást, mely szerint az idő mindent megszépít.

A mai nap folyamán, h ennyien írtatok, ez különösen, mondhatni intenzíven igaz. 

Ezúton is szeretném megköszönni mindannyiótoknak, hogy megismerhettelek titeket, hogy részesei voltatok/vagytok az életemnek, s annyi kedves emlékkel, élménnyel lettem gazdagabb. :)

Fontosnak tartom ezt megjegyezni, még akkor is, ha jópáratokkal egy szót nem beszélek évek óta. :D

Azért tartom fontosnak, mert hiszem, h akármilyen is volt a kapcsolatunk minősége - jó, semleges, rossz, rövid, vagy hosszútávú, mély v felszínes - de hatással voltatok rám, s hozzájárultatok ti is a személyiségem formálódásához, (jobb esetben) fejlödéséhez. :)


Szóval, köszönöm szépen mindannyiótokat! :)

Jah!... És köszönöm szépen a köszöntéseket is. :D

És köszönet a fentieknek, amiért oly hosszú hideg idő után, ezen a napon, végre normális május szép napsütötte időnk volt, s amikor kiültem az erkélyemre, s elindítottam a spotifyom akkor az; "Oh happy day" számmal indult a "lejátszás keverve" dallistám. :)

...

2 Féle világ létezik. Az én világom, ahol mindenki szeret mindenkit, kedves, békés, nyugodt, szép és jó és van a "pokol". Ahol állatokat kínoznak, embereket diszkriminálnak, gyűlölködés, öldöklés, káosz, csúnya és rossz dolgok vannak.

Erről az issue-ról azért írok, mert mostanában elég sok állatkínzásról olvastam. :(
Nagyon kitudok lenni az ilyen témákból. Gyakran hosszabb letargiába is tudok esni... :/

...

Kinéztem magamnak egy új tabletet, aminek a megjelenését már nagyon várom, s szeretnék majd rá beruházni a méregdrága ára ellenére.

Kb 400 e Ft körüli áron kapható, de nagyon megtetszett. It egy link arról a darabról, aminek remélhetőleg nyáron ki jön az új változata. Itt pedig a jelenleg elérhető verziójáról egy magyar nyelvű teszt.

Nagyon szeretem a modern kütyüket, s az olyan (majdani) vándorcigány életet élő egyénnek, mint én, jó jönne egy ilyen kütyü.
Más kérdés, h van már egy még mindig a legjobbnak mondható tabletem, amelynek leírásáról itt olvashattok, s nagyon szeretem, s ezen élem életem, de sajnos többször előfordult már, h pl androidban, nem lehet olyan gördülékenyen, 100%-osan ügyeket intézni, mint windowsban.

Továbbá nagyon fontos számomra a korral való haladás, modernitás és a mobilitás. Ez a kütyü eleget tesz a magas igényeimnek. :)

...

Május 28.-án tartottuk Norbival a születésnapi és búcsú partink az Ankertben. 
Jól éreztük magunk, s jó sokan össze is gyűltünk. Voltunk vagy húszan kb, s csak a szűk baráti kört hívtuk meg.

A társaság kb 70%-a az volt, aki az eljegyzési és lakásavató partinkon is jelen voltak.

Kaptunk sok szeretetet, ölelést, mosolyt, amiért én személy szerint nagyon hálás vagyok.

És kaptunk ajándékokat is. :)

Mindenféle szép és jó dolgokat úgy mint, nasikat, hasznos és kedves kütyüket. Napvédő krémet, pálinkát, unicumot, magyar kártyát, erős paprikát, kolbikát, úszógumit, üvegpalackot, sok-sok kedves emlékű fényképet, ragasztót, s kiragaszthatjuk őket a kabinunk falára. :)
+ Sípot, ugyanis ahogy a Titanic cimű filmen is láthattuk, jól jött... (Ezt az egy dolgot "elfelejtettem" anyumnak megmondani a felsoroláskor. :D ;) )

+ Budapestes karkötőt, h ne felejtsük el honnan jöttünk. + Még egy karkötőt kaptunk fogadott apumtól is, ami különleges készítéssel készült, s fekete karkötőben vannak "beleszőve" a szivárvány színei. :) ^.^

Délután amúgy nálunk volt Norbi anyukája és élettársa, s tőlük kaptunk még horgonyos pólót és kézi shakert is. 

Aztán Noncsiék, a volt lakótársam is eljött a párjával, elköszönni és egyben felköszönteni minket. :)
Tőlük is kaptunk páleszt és egy olyan perselyt, ami hajó és 2 kutyus van rajta. :)

Az éjszaka am úgy volt, h elmegyünk bulizni, de végül ketté szakadt a társaság, s mi végül az Erzsébet téren ültünk ki a fűbe gengelni.

Szo csodás egy nap volt s köszönünk mindenkinek mindent. :) ^.^

...

A maradék napok munkával és apróbb ügyek intézésével teltek.

Elmentünk a Navhoz, hogy a tb-t magán úton fizessük, mivel valahol biztosítottnak kell lennünk, s mivel a cégünk adómentes, így itthon kell fizetünk a tb- t.

Megnéztük a Titanicot és a Costa Concordiárol készült doksifilmeket. Mindkettőn jól kipityeregtem magam. Viszont megérte megnézni. Én a hitvilágomból kiindulva mindenképp szembe akartam nézni a félelmeimmel. + Továbbá több hasznos infót megtudtunk, amiből tanultunk.

Fogászaton is voltam. Fogkő eltávolítás, tömés. 

Egyik hétvégén bátyámékhoz mentem le búcsúzás képp.

A másik hétvégén pedig a szülői házhoz mentünk le vidékre Kittivel és Norbival. Nagyon kellemes nap volt, s szép emlékekkel lettem gazdagabb. Nagyon örültem, h 4,5 év után végre bemutathattam a környéket, ahol felnőttem. 

Aztán a telefon szolgáltatómhoz is bementem lemondatni az előfizetésem. Nem fogok telefonálgatni szo feltöltő kártyás leszek. Amit ajánlottak legkissebb előfizetéses csomag meg nem érte meg.

A magyar közvetítő cégnek a munkájával nem voltunk megelégedve. Az amerikai vízum igénylésen és az interjú helyszinének biztosításán kívül mást nem csináltak, s ezért kurva nagy összeget akartak rólunk lehúzni...

...

Képzeljétek! Indulási előtt két héttel kiderült, h mégsem egy hajóra kerülünk a Norbival!

Nem kapta meg még a szerződését, s mivel már közeledett Norbinak is az indulás időpontja, így írt nekik, h mizu. Erre kapta a választ,  h hát sajnos nagy változások történtek a hajón, s már nem tud arra jönni! Nah most gondolhatjátok! Egy világ ömlött össze bennünk! 

Ez a legszarabb dolog ami és ahogy történhetett volna velünk!  
Egy hónapig fürödtünk a nyugalomban és az örömben azzal a tudattal, h együtt maradunk, s h kegyesek a fentiek, s milyen szerencsések vagyunk.

S erre tessék! Konkrétan ez olyan, mint ha Pl.: megszuletne a gyereked, v megkapnád az oly annyira vágyott valamit, teljesülne az álmod, s egy hónap után elveszik!  

Norbi írt a cégnek levelet, h ha menet közben megüresedne azon a hajón hely, amin én is leszek, akkor tegyek őt át. 

Én az indulás előtti másfél hétben, minden reggel és minden este erősen mantráztam, kértem a fentieket, h módosítsák Norbi szerződését, s végül tegyék át arra a hajóra, amelyikre eredetileg is tették, hozzám, de nagyon úgy akarják, h külön legyünk... :(

Napokig magunk alatt voltunk. Esténként mindketten szarul aludtunk.

Mondjuk Én addig a napig nem adtam fel a reményt, még el nem jött az utolsó hétvégénk.

Am végül úgy alakult, h egy napon, egy járattal, utazunk Heathrowra, s onnan Southamptonba. Egy hotelben szállunk meg estére, s másnap reggel elválás az útjaink ...

Hiszem, h minden okkal történik, de még nem látom át, h miért kellett ennek így alakulnia. Idővel remélem megtudom, de egyelőre csak arra tudok gondolni, h kapcsolat erősítés, "újraharmonizálás" folyamata lesz ez az egész. Lelki megerősítés, v ilyesmi. Attól egy percig, egy másodpercig nem tartok, h szétfogunk menni. 

A Facebook oldal nézegetése közben akadtam rá "véletlenül" egy angyalos oldal megosztásába, amit valaki likeolt, v megosztott, nem is tudom már, de a lenyeg, h ez állt benne;

"Az angyalok úgy látják, hogy túlságosan irányítani akarod szerelmi életedet, holott így sok csodától fosztod meg magad. Ha elégedetlen az irányítás, a dolgok elkezdenek a megfelelő irányba áramlani és ez az irány az Univerzum által neked rendelt legjobb irány."

Szokasomhoz híven nyugtáztam is egy; "Nah ba.d meg!"-el. :)

Am a véletlenül-t azért tettem idézőjelbe, mert egyrészt én nem hiszek a véletlenekben, másrészt pedig anno a hajós munkára is így találtam rá. Harmadrészt pedig hiszek az ilyen üzenetekben. Mindig is hittem és vallottam azt, h az üzeneteket, jeleket észre kell tudni venni, s persze tudni kell megérteni is.

Olykor-olykor, a másokkal való beszélgetések alkalmával - legyen az élő,  v netes csevej - is van olyan érzsem, h hűha. Amit mondott az illető, olyan, mintha egy üzenet lenne a számomra. 

Ezt nem is kell tovább firtatni. Aki érti érti, aki meg nem, az úgy is hülyeségnek véli, s nem hisznek az ilyenekben. :D

...

Az Orlandói mészárlás is nagyon megviselt. Anno Párizs és Brüsszel is erősen megviselt. Pár nap depi. Sokat mantráztam az elhunytakért a hozzátartozóikért és a sebesültekért. Nagyon remélem, h ha Hillary nyer, akkor sikerül végre korlátozni a fegyvarhasználat jogát, illetve növelni fogják még egyéb módokon a biztonságot, ellenőrzéseket. 

...

Az utolsó munkanapon nagyon vegyes érzésekkel telt. Főleg a reggel... Sokszor voltam libabőrös. Hol vidám voltam, hol szomorú. 
A kollégáktól kaptam unicumot, édességet, könyvet. A mennyei próféciát vettek, de az megvan, szo visszamentunk az Alexandrába, s kicseréltem a Viskó című könyvre, ami a New York Times egyik bestsellere. Nagyon nehezen választottam könyvet, de Zsuzsi kolléganőm ezt ajánlotta. Kivi leszek rá. Viszem magammal majd a hajóra. Állítólag siratós, de viszek zsepit is. :)

(Hitvilágom szerint a sírás egyfajta fejlődési, tisztulási folyamat.)

...

Aztán az utolsó hétvégénk egyik napja azzal telt, h elmentünk Norbi anyukájához és élettársához ebédre. Kertes házban laknak, egy Pest közeli városban szo nagyon jó volt Norbival elnyúlni a kerti hintaágyban, relaxálni a napsütésben, s hallgatni a madárcsicsergéseket,amiket úgy imádok. Kutyuskánk ott sertepertélt a kertben, nagyon jól érezte magát ő is. ;)  

Vasárnap pedig ismét hazautaztam (egyedül) vidékre. 
Fájó volt elkoszonni...


Aztán a bepakolasi fázis volt még hátra, ami elég hosszú volt. Szeretek pakolni. Nem csak a ruháimat, a mindenféle neszeszer ketyeréket kellett szét és összeválogatnom, h mi kell s mi nem, hanem a szobánkban és a szekrényben is összekellett pakolni a dolgaink, s elsüllyeszteni a tárolók mélyen, h legyen helye Máténak, aki a helyünkre költözik. Vele korábban laktunk már együtt a Corvin negyednél, s mivel szerettem vele lakni,s csak pozitív emlékeim vannak róla, így nagyon örülök, h ő jön. Vannak elvárásaim a lakással kapcsolatban, de tudom, h ezek neki is olyan basic dolgok, mint nekem.

Szo 2 napon keresztül csak pakoltam, rendezgettem. Jó volt.
Természetesen többször könnybe labdát a szemem, s jó néhányszor pityeregtem, de megvolt ennek az egésznek a hangulata, varázsa...
(Akinek volt már ilyenben része, az tudja miről beszélek...)
Nagyon elfáradtam. Kimerítő volt ez a last 2 days. Nagyon nehezen fértek be a kézi bőröndömbe. Elképzelni nem tudom, h hogy fogok tudni hazajonni, ha még vásárolok meg kint is. Nagy a valószínűsége, h haza már két bőrönddel kell majd jönnöm. ...

Nem írok már többet. Nagyon kimerült és fáradt vagyok.... :S

...

Az utolsó hetekben  megnéztük az Ízek imák szerelmek című filmet is, s a benne lévő egyik gondolattal szeretnék tőletek búcsúzni;

"Szóval. Én abban hiszenk, amit a Keresés törvényének neveztem el. Egy erő, ami olyan biztosan hat, mint a gravitáció. A keresés törvénye valahogy így működik; Ha elég bátor vagy ahhoz, hogy magad mögé hagyd a régi életed, ami bármi lehet; ház, vagy keserű emlék. És elindulsz megkeresni az igazságot, legyen az külső vagy belső. És mindazt, ami utad során történik veled, jelzésnek veszed, mindenkit, akivel találkozol, tanítódnak tekintesz. És legfőképp, ha szembesülsz saját korlátaiddal, és megbocsátasz önmgadnak, akkor megtalálod az igazságot." - Ízek, imák, szerelmek.

(Igen! Ezt is egy üzenetnek fogtam fel, aminek nagyon örülök,  h észrevettem és felismertem, mert sokat jelent mindez nekem. ...)   

Nah kérem! Next time... ... a hajóról...

Csók

Peace & Love 


:*

Rion



(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

Same Love;