Június 11-én voltam immáron negyedjére interjún annál a nagy logisztikai, szállítmányozási cégnél, amiről az előző bejegyzésemben meséltem már.
3an interjúztattak és 2 pozi lehetőség volt, de a bemutatkozásom közben hátradőlt az egyik, s ebből már tudtam, h az egyik pozi, ami valszeg hozzá tartozik, kiesett a versenyből.
Miután elmeséltem nekik az elmúlt 9 év munkáim, s részletesebben beszámoltam az elmúlt 2 év komplexebb munkakörömről, mondták is, h egyértelmű h belső értékesítő/fuvarszervező pozi a nekem való, mert a másik csak egy egyszerűbb monoton, adminisztratív munka, amit valszeg pár hét alatt megunnék és felálnék.
Nem egészen értem, s látom még át, h pontosan mit is fogok csinálni, hiszen teljesen új területen fogok most elhelyezkedni, de ha jól értettem, akkor valami olyasmi lesz a közvetítői/összekötői feladatom, h a kamionosoknak találok szállítandó árut és vissza, azaz cégeknek találok fuvarozót, s ezeket az érdekeket kell összeboronálnom a megadott árak, méretek, mennyiségek, időpontok, helyszínek alapján.
De majd a jövő héten majd okosabb leszek, mert h még aznap délután felhívtak, h lenne még ugyan 2 interjú alany, akit már azért leinterjúztatnak, h ne kelljen lemondani őket, de 99.9% a valószínűsége, h engem fognak választani, mert mindenkinek nagyon szimpi voltam.
Örültem, h végre nem kell tovább stresszelnem, h mikor lesz már munkám. Ugyanakkor eszembe jutott a dél Budai interjúm is, ahol tudjátok szintén megdicsértek, s azt mondták, h bárhogy is alakuljon a vezetőség választása, azért azt szeretnék elmondani, h jó az önéletrajzom, s sok interjún túl vannak már, de azt kell h mondják, h ritka az ilyen kommunikatív, határozott, pozitív kisugárzású interjú alany. S akkor jött is már nekem egyből az, h ez egy kedves, de elköszönős bye-bye szöveg, s megvan már nekik a kiszemelt. S úgy is volt.
Fura érzés volt. Meg egyben érdekes is, mert elgondolkodtatott, h vajon mások is szoktak ilyeneken merengeni? Mármint átlátni, belegondolni a dolgok, történetek háttérbe...
Ez az egész csak megerősített abban a hitemben, h (sok)minden okkal történik...
Június 15 - Szombat;
Megünnepeltük Bori barátnőm születésnapját. Nagyon szeretem, s jó volt látni boldogságát. A szokásos törzshelyén a Mikszáth Kálmán téri Zappa kávézó teraszán tartotta a születésnapját, ahogy minden évben. Az elmúlt 30 évből fényképek voltak felcsipeszelve zsinórokra és voltak szetszórva az asztalon is. Nagyon jó volt őket látni. Volt pár 30-as lufi is, meg kapott tiarát vagy mi. Korna szerűség, amit a hercegnők viselnek.
Elgondolkodtatott, h mekkora különbség van köztünk ilyen téren.
Ami persze egyáltalán nem baj, s egyikőnk hátrányára sem válik, csak pl itt is jól kijön az, h én mennyire zárkózott vagyok ilyen téren is. Nem szeretem a felhajtást. Számomra kifejezetten kellemetlen, ha mások előtt jól láthatóan és hallhatóan ünnepelnek, kellemetlen ha én vagyok a középpontban s a környezetünkben minden arra járó minket figyel. Ugyanakkor zavar is, h miért vagyok ilyen "korlátolt."
Itthon elmediztem ezen is, s azt a választ kaptam, h pl ezért vagyok vitiligós is, meg vannak pigment foltjaim, s azért vagyok festék hiányos, mert gyakran érzem azt, h szeretnék eltűnni.
Valaki azt mondja, h szép és jó dolog itt élni. Valaki szerint pokol ez a földi lét.
Én azt mondanám, h érdekes, fura. De összességében nem érzem magam idevalónak. Olyan ez számomra, mintha leültem volna egy gép elé játszani egy játékkal, vagy leültem nézni egy sorozatot, ami magába szívott, de most már azt érzem a játék/film nézés közben, h már jó lenne felállni és kiszakadni innen. Elég volt ennyi.
Ugyanakkor tudom azt is, még nem jött el a kilépés ideje. Előtte még el kell jutni arra a pontra, ahol a játék elmentődik magától, v ahol a sorozat egyik része véget nem ér.
Nah de kicsit elértem más irányba! Szo ott tartottam, h szülinapozás, és nyilvános ünneplés;
Egyetlen egyszer volt az h nagyobb baráti társaság gyűlt össze ünnepelni engem és Norbit, de az is a lakásomon volt, miután Norbi megkérte a kezem + egybe volt kötve a lakásavatóval is az a összejövetel.
(Erről jut eszembe, h azért is hálás vagyok Norbinak, h mikor megkérte Nápolyban a kezem, akkor felvitt egy csendes, nyugodt tömeg elől eldugott helyre, ahol csak mi ketten voltunk, ahonnan rálehetett látni a városra, s ott térdelt le a naplementében, s kérte meg a kezem, s nem pedig a belvárosban egy nyüzsgő helyen, mert akkor tuti h én ott odarohantam volna hozzá s a karjánál fogva rángattam volna fel, h mi a faszomat csinálsz?! Ne itt mindnek előtt! 😅🤣😂)
Mondjuk ha másoktól elzárt helyen vagyunk, akkor nem zavarnak a fentebb írtak, csak akkor ha közterületen vagyunk.
De a lényeg, h jó volt a szülinap. Szeretem a családját, egyre több barátját ismerem így meg ezáltal, h évről-évre összegyűlünk. Örülök, h részese lehetek az életének. 😍❤️
...
H lehet az, h a vidéki, nyugodalmasabb, friss levegőn élő, volt osztálytársaim sokkal rosszabbul, idősebbnek néznek ki, mint én?
Mármint bocsánat! Félreértés ne essék, nem magamat fényezem, v őket nézem le, hanem egész egyszerűen, ha egymás mellé állunk, v csinálnánk egy mostani csoport képet a volt osztálytársakkal, s összehasonlítanánk a régi osztályképpel, akkor azért lenne döbbenet rendesen.
Úgy értem h a régi osztályképen egyértelmű volt, h egy korúak vagyunk.
De a mostanin, lenne jó pár kérdőjel, h ő mit keres a képen? Mert h minimum évekkel, ha nem évtizeddel néz ki öregebbnek!
Nem is értem h miért nincs még ilyen műsor, sorozat a tv-ben, ahol kielemzik a volt osztálytársak életét. H ki hol él, mit csinál, hogyan él, miket eszik, szóval h milyen az életmódja s milyen külső és belső változásokkal jár ez. Hasonló műsor jó lenne ebből, mint mondjuk az Isten veled Magyarország című sorozat az RTL-en. Nagyon szeretem! 😍❤️
Biztosan sokan egyből csuklóból rávágják azt, h genetika, de én szerintem meg nem lehet mindent csak így, ilyen egyszerűen a genetika szőnyege alá söpörni.
Szerintem sokat nyom a latba az egészségtelen táplálkozás. Tudom, h nagyon sok vidéki ismerősöm nagyon egészségtelenül táplálkozik. Húst hússal, zsírt zsírral.
Sőt! Elég családon belül maradnom. Tisztán emlékszem, h kb 2-3 éve, karácsonykor arról írtam itt a blogon, h azon szörnyűlködtem, h hogyan esznek bátyámék. H a gyerekük már most csak húst eszik hússal, s h ezt hagyják neki és h ez mennyire felelőtlen már!
S tessék! Mit ad Isten?! Idén májusban kiderült, h a gyerek cukorbeteg lett, mert egészségtelenül táplálkozott. (Senki sem cukorbeteg a családban.)
Ezzel biztos, h sokan nem értenek egyet. Lehet. A védőoltásokkal sem értenek sokan egyet, s tucatszámra nő a megbetegedések száma pl New York államban, ahol nem oltják be a gyerekeket.
Nemcsak e bolygó, s az itt lévő élőlények, de önmagunk ellenségei is vagyunk.
...
Június 18 - Kedd;
Első munkanapom. Ez az első olyan munkahelyem, ahol nem pozitív véleménnyel jöttem haza.
Feladatim, amikről már konkrétan tudom, h miket fogok csinálni;
Árazás. Igaz, sokféle, komplex, napi kb 20-30 ajánlatot csinál meg egy fő, s az a feladat, h a társosztályokkal, az adott régió vezetőkkel összedolgozva árajánlatokat küldjünk ki azoknak az ügyfeleknek, akiktől kapjuk az emailt, h mit, mennyit honnan, hova szeretnének szállítani. Amit ha elfogadtak, akkor dobunk tovább az operációs osztálynak. Illetve baszogatni kell őket, h ha nem végezték el a számunkra szükséges ügyeket, ami alapján az ajánlatot megtudnánk csinálni.
Szo bizonytalan vagyok, h hosszú távon h járnék e jobban. Mert am jól mutat a cég név az önéletrajzomban, hisz Európa első 5 legnagyobb szállítmányozási cégei közt szerepel, s sokat tanulhatok a szállítmányozás/logisztika területéről, de ugyanakkor jelenleg azt látom, h pl az angolt nem igazán kell használni, aminek nem örülök.
Szóval szívem szerint inkább állást keresgélnék, de felesleges, mert interjúkra meg nem tudok elmenni a 8-16:30-as munkaidő miatt... 🙄😒
Itthon miután letusoltam, s felfrissültem, arra jutottam, h szerintem nekem ez hamar uncsi lesz. Túl irodai meló. Meg hamar túl egyhangúvá fog válni szerintem. Persze, mindegyik megbízás más, de gyorsan kilehet ezeket tanulni. Közel sem annyira sokrétű, színes és komplex a feladatoköröm, mint az előző munkahelyemen... 😑😕
Meg elszomorít az is, h egyáltalán nem várom a holnapot, h bemenjek dolgozni...
S ez még csak az első napom volt!!!
A többi munkahelyemen egyszer nem fordult ilyen elő az első 1 évben! Itt meg már az első nap ezt érzem! Jeeeeesus! ... 😕
Szóval összegezve elvagyok keseredve, s nem tudom h mi lesz így... De akivel eddig beszéltem, mind aztmondátk, h hát ne adjam fel egyből. Normálisak az érzéseim. Új meló, új, ismeretlen terület, új szakma. Menjek tovább, adjak neki esélyt, s ha 2-3 hónap múlva is ezt érzem, akkor lépjek csak tovább
Második napom;
Szar volt.
Harmadik napom;
Szar volt.
Negyedik napom;
Még szarabb volt.
Szo nem vagyok valami bizakodó.
Megpróbálok kitartani, de nagyon demotivál, h már az elején így érzek. Sose volt még így velem. Mindig örömmel, szeretettel, lelkesedéssel telt mind az elmúlt 8 munkahelyemen a próbaidős napok. Sőt, szerettem mindent! A munkahelyem, a munkám. Itt ez nincs meg. Hiányzik baromira az is h nem a belvárosba járok be dolgozni, mint eddig. Hiányzik a belváros. 😔
Nah meg ez a hajnal 5:50 óriási kelés?! Anno 10-re meg 11-re jártam dolgozni. 9-től keltem magamtól. Itt meg most még javából álmodok, amikor megszólal az ébresztő. Geci szar! Nem vagyok ehhez szokva s totál át kell állnia a bioritmusomnak! 😕 Szo negatív kihívás ez is.
De tényleg lehet h úgy van, ahogy a többiek mondják, h csak szokni kell. Hétvégén mediztem is ezeken. Megpróbáltam rendezni a soraim;
Jelenleg nem gondolom azt, h sokáig leszek itt. Inkább úgy tekintek erre a melóra már így most az első napokban, h ez csak egy állomás nekem.
Hiába jöttek azzal már az interjún, h érdekelt lennék e egy későbbi területi képviselő pozícióban, mert h nagyon bele illő a karakterem. Céges telefon, kocsi, laptop. Másoknak ez lehet csábító, de számomra ez kurvára alap dolog. Engem nem érdekelt sose a kertelés, meg a szépítés. A pénz a lényeg! (S most csapkodom a tenyerem, h a PÉÉÉNZ BAZDMEEEG A PÉÉÉNZ! 😅😁)
Szo lehet én vagyok pesszimista a magyar munkáltatókkal szemben, de zéró a bizalmam. Jobban hiszem azt, h ez csak egy csábító, hülye beetetés, ami a zöldfülű pályakezdőknél lehet beszokott válni, de mondom mégegyszer, nem hiszem, h lesz ebből a poziból valami. (Bár ne legyen igazam.)
A hosszú távú terveimet figyelembe véve kikellene itt tartanom legalább 1 évig. Nagyon jól mutatna az önéletrajzomban ez az Európában is közismert szállítmányozási cég. Ezzel jóval könnyebben eltudnék helyezkedni más, szimpatikusabb feladatkörrel rendelkező és jobban fizető cégeknél.
Itt sokat tanulhatok. Egy teljesen új terület. Szállítmányozás, logisztika. Szinte egy ingyenes tanfolyam, amiért még fizetnek is nekem! Amúgy most jobban belegondolva, olyan mint a hajózásom volt. Azért se rajongtam. Nehéz/kihívást jelentő volt. Cserébe körbeutaztam a földet! Ingyen! Sőt! Még fizettek is nekem! 😅
+ Ezzel (is) gyakorolhatom az elfogadás és a türelm karmáját, ami a jelenlegi életem egyik legfőbb célja...
Június 24 - 27;
2.hetem a cégnél;
Nem tudtam beilleszkedni, se elfogadni ezt. Továbbra is örlődöm. Minden nap többször gondolkodom a felmondáson. A főnökömet nem bírom. Egyszerűen nem szimpatikus. Az eszem azt mondja h legalább 1 évet lekellene itt húznom, de a szívem meg húz vissza a belvárosba. Nagyon hiányzik a belváros. 9 évig bent dolgoztam. Meg ez a reggeli korán kelés se megy. Sőt! Rosszabb! Ahogy telnek a napok, úgy vagyok egyre nyomottabb, fáradtabb, enerváltabb. A korán keléstől zombi vagyok egész nap.
Szo vannak olyan erős negatív tényezők, amikkel nem számoltam. Meg lehet h az irodai meló nem nekem való. Ugyanakkor ott van az is, h ezek lehet h csak kezdeti nehézségek. Belegondoltam abba, h ha kimennék Bécsbe dolgozni, ott is ez lenne, csak még nehezebb. Idegen ország, ismeretlen nyelv.
De am azt se tudom h h tudnék elmenni interjúra?!
Mert jelenleg sehogy!
Szabadságot kellene kivennem, de hát még csak most kezdtem el dolgozni...
Mert ha már itt lennék 1-2 hónapja azt mondom h oké talán elengednek 1 napra...
De az is csak 1 nap. Az interjúk általában meg 2, sőt van h 3 körösek... 🙄
Szo az is szar h nem tudok ilyen munkaidő mellett eljárni interjúra...
Június 28 - Péntek;
Én egyre rosszabbul vagyok ahogy telnek a napok.
Ez a reggeli korán kelés is kezd kikezdeni.
Bevan esve a szemem, meg elkezdtek nőni a táskák a szemem alatt. Pedig este 9-9:30 körül már fekszem.
Tegnap is olyan fáradt voltam, h Norbi épp h hazáért melóból, én már feküdtem is le.
Meló után mentem üzletvezetői interjúra egy belvárosi üzletbe. Felemás érzésekkel mentem, mert nem voltam elszállva az üzlettől az alapján, amit láttam az interneten, s hát mint utólag kiderült jól éreztem. Kb 10 percet voltam bent. A tulaj még nem volt ott, de még vártam, beszélgettem a 2 alkalmazottal, s lejöt, h nagyon nem nekem való a hej. Nyávogós, proli lányok. Rajzolt szemöldökkel. S a hej is nagyon tré volt. Lényegében luxus márkák turkálója...
Nagyon kellemetlen volt, de mondtam a 2 lánynak, h ne haragudjatok, de más az elképzelésem, s eljöttem. Meg se vártam a tulajt. Nincs az a pénz amiért én ott dolgozzak!
Szo eléggé elvagyok keseredve h nincs egy normális nekem való meló a belvárosba!
...
Ajánlom figyelmetekbe a
Dark című sorozatot!
Sok olyan dolgot kimond, amiben hiszek, s amiket már többször pedzegettem a betekintős irományaimban. Több résznél voltam libabőrös, s éreztem álom szerűnek e valós életem.
Mint egy álomban/látomásban, amikor kívülről látod magad.
Június 29 - Szombat;
Hazamentem vidékre a szülőkhöz. Megünnepeltük bátyám 37. születésnapját. Bográcsoltunk. Nagyon jól éreztem magam. 😊
Jó volt a családdal lenni és kikapcsolódni.
Elgondolkoztam közben azon is, h sajnálom h a párom nem lehet soha itt velünk. 8 éve élünk együtt. Ezért persze anyámat hibáztatom a korlátoltsága miatt.
Eszembe jutott egy korábbi előző életem, amiről egy látó mesélt nekem.
Régen is volt hasonló szitu anyámmal. Állítólag arisztokrata család voltunk, s én egy rangon alulival házasodtam, amit anyám nem tudott elfogadni s ez állandó feszültség volt köztünk.
Hasonló a helyzet most is, csak nem rangon aluli, hanem saját nemembelivel élek együtt.
Június 30 - Vasárnap;
Egyik barátnőmmel lementunk Agárdra strandolni. Nagyon jó volt. Elkell nekem ilyen szar munka mellett a chillezés és kikapcsolódás.
Mondjuk amikor a késő délutáni órákban elindulunk haza, nagyon elvoltam keseredve, mert eszembe jutott h holnap ismét bekell mennem dolgozni, amit már úgy érzek h nem h nem szeretem, hanem szívből utálok!
Július 2 - Kedd;
Felmondtam. Nem bírtam tovább. Azt tette fel az i-re a pontot, h reggel szólt a főnököm, h ne mindig 8-ra essek már be. Nagyon ott voltam h akkor ott rögtön felmondok, de aztán úgy voltam, h ha már felkeltem és bezötykölődtem ide 1 órás utazással, akkor már letolom ezt a napot s majd a nap végén felmondok.
Faszom se fog korábban bejonni ide! Az egyel korábbi járattal kb 20-30 perccel korábban ittlennék! Igy is utálok bejárni, nem még h korábban keljek s többet legyek bent! Lófaszt!
Szo a nap végén felmondtam. A főnököm bevitt az irodavezetőhöz. Kérdezték h miért, mi a baj. Felsoroltam őket, s ennyi.
A hr-nél is voltam, aki mondta, h nem vagyok köteles megindokolni a felmondásom a próbaidő alatt, de elmondanám e a felmondásom okait, mert figyelembe veszik ezeket a későbbiekben. Elmondtam neki is, de azért még rákérdezett h más ok nem volt? Itt gyanút fogtam, s szerintem ki is ült az arcomra (szokás szerint) h "ezzel meg mire akarsz kilyukadni?". S már nem emlékszem, h h kérdezte pontosan, de nagyon szépen és kedvesen tette fel a kérdést, aminek az volt a lényege, h megkérdezte h etikai, személybeli probléma, kellemetlenség ért e. Nem mondta ki, de virág nyelven azt akarta tudni, h ért e kellemetlenség melegségem miatt. S egyből jött egy erős érzés, h szerintem ezt a fő hr vezető akarja tudni, aki engem flevett, mert ő évekig a kereskedelemben dolgozott fejvadászként s ő tuti levágta h mizu velem, s szerintem szólt ennek a hr-nek h kérdezze majd meg. De mondtam, h nem volt semmi ilyen. Majd hozzá tettem kedvesen mosolyogva azt is, h ha lett volna, akkor már jelentettem volna. 😊
Mondták h sajnálják, köszönik a munkám. Én meg a lehetőséget. Puszika.
Másnap bementem a kilépő papírokért, s "leszereltem." mikor kijottem az épületből, megkönnyebbültnek éreztem magam, s boldog voltam, h ide se kell többet bejárnom szenvedni. 😊
Július 4 - Csütörtök;
Norbi elutazott a Madridi pridera 5 napra. Én nem akartam menni, mert nem vonz. Meg eléggé más világ az Londonban elő baráti köre, akikkel mentek. Meg amikor tavasszal tervezték, h menni akarnak én már akkor is nagyon éreztem, h bizonytalan a munkahelyem, s azért se akartam menni, ami így utólag is jó döntés volt.
Július 6 - Szombat;
Ezen a hétvége az ünneplésről, a kikapcsolódásról szólt.
Pride hétvége. Pénteken gengelés az Akváriumnál a fűben egy kedves ismerősömmel. Nagyon jól elbeszélgettünk, s jól be is basztunk. Fejenként benyakaltunk 2 üveg bort.
Pirkadatkor indultam haza. A másnap eléggé fájt.
De napközben kipihentem magam, s ugyan ezen ismerősöm unszolására este ismét bementem a belvárosba s buliztunk az Ankertben. Eleinte eléggé bevolt ám feszülve. Nagyon zavart a sok tipik hülye British. Szóvá is tettem a srácnak, akivel voltam, mert én nem bírom magamban tartani az érzéseim. Jaj de nem bírom őket! Vedelnek mint a görény! Óbégatnak és üvöltenek folyamatosan mint a sakál! Össze vissza dülöngélnek, locsolják mindenfelé a piát! Kettőig nem látnak, de azért még veszik a piát! Olyan mérhetetlen düh volt bennem, h amikor mellettem elkezdett az egyik ugrálva énekelni, s egyszer véletlenül kicsit hozzám ért, akkor nagyon ott voltam h leütöm a gecibe a kurva anyját, de a srác akivel voltam, látta ezt és egyből lépett, s húzott magával, h menjünk egy nyugisabb helyre. Leültetett, cigivel kínált, meg itatott. Akkor a bennem tomboló dühtől nem láttam, de így utólag nagyon hálás vagyok neki, h ilyen gyorsan és jól lekezelte a helyzetet.
Szóval a pia feloldotta a feszültségem, s egész jó kis bulis este lett. Jókat táncoltunk. Innen is pirkadatkor indultam haza.
Szombaton Pride! Imádom a Prideot! Olyan ez már számomra mint egy második születésnap. Nagyon boldog és izgatott voltam egyszerre. Egyik kedves ismerősöm ezt érzete is, s megjegyzése h olyan energia van bennem, h konkrétan érzi a környezetemben az erőt! 😅
Tény h én is éreztem, h a megszokottnál nagyobb volt az energia szintem és nagyon-nagyon feltöltött ez az egész event.
A szokott baráti körrel mentünk. Előtte iszogatás az egyiküknél, aki a keletinél lakik, s majd onnan elsétáltunk(!) a parlamemthez, miközben a JBL-ből szóltak a tipik pridoes buzi zenék. Imádtam! 😅 A belvárosban, az Andrássy, környékén egyre több mosolygós arcokkal találkoztunk, így kikerült az uniós és a meleg zászlóm is a táskából. 😉🏳️🌈🇪🇺
Külön öröm és boldogság volt még, h a gyülekező helyszínen, a parlamentnél megláttam Karácsony Gergelyt, akihez pár percnyi hezitálás után odamentem a barátokkal és szelfiztünk. 😍😍😍😍
Nagy rajongója vagyok. Az elmúlt 2 előválasztáson is rá voksoltam. Remélem h megnyeri az őszi budapesti önkormányzati választást! 😍❤️💕
Nagyon jó volt a pride. Olyan örömmámor van mindig rajtam. Persze sokat jelent a társaság is. Nagyon szeretem őket. Tavaly is velük voltam. Az is nagyon jóu vót! 😀
Adakoztam is a szervezőknek, s már tudom is h jövőre kinek fogom adni az adóm 1%-át. 😊😉
Ezúton is köszönet a szervezőknek. Én úgy tapasztalom h évről évre egyre jobb a hangulat és egyre többen vagyunk.
S örülök annak is h idén először végre már a tüntetőket zártak a kordonok köré. 😊
Szo öröm és boldogság volt ez a hétvége. Nagyon jó volt kikapcsolódni a nehézségek ellenére is és ezúton is köszönet azoknak, akikkel ezt eltölthettem. 😘💕
Norbival persze minden nap beszélünk. Természetesen hiányzik, de ugyanakkor tudom, h jót tesz neki is meg nekem is egy kis különlét és a kikapcsolódás. Utána majd annál nagyobb örömmel fogjuk eltölteni a mindennapjaink. 😊
Megyünk majd Gyömrőre strandolni, meg majd vidékre 2 napra grillezni, medencés partira ahhoz a volt lakótársnőmhöz/barátnőmhöz, akinek nemrég voltunk az esküvőjén.
Szo vannak progik. 😉
Nah! Egyelőre ennyi!
Csók!
Rion
😘❤️
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
