2018. szeptember 29., szombat

Az előző részek tartalmából ;

Na sziasztok!

Ma kedd van (szeptember 18). Olvasok egy nagyon jó HVG extra magazint, amelynek aktuális címe; Mi lelkesít igazán?

Nagyon jó, és érdekes témák vannak benne. Kedvencem az önértékelés volt, amelyből kiderült, h a számomra rendkívül fontos dolgok a; társas kapcsolatok (10 pont), és az egészség (10 pont). Ezután következik a személyes fejlődés (9 pont), majd a gazdagság (8 pont). A társadalmi elköteleződés és a kinézet (6 pont), és végül, ami egyáltalán nem fontos a hírnév (3 pont).

Szeretem az ilyen teszteket. 😊

A másik érdekes cikk, és ami miatt elkezdtem ismételten "hang gépelni", az arról szól, hogy képzeljen el a lehető legjobb jövőt önmagam számára. Írjak erről. Nahát én most összekötöm a kellemeset a hasznossal, és most ezt ki beszélem magamból, miközben a modern technológia ezt szépen le gépelni nekem. Fenomenálisss! 😊

Még régebben meséltem nektek, az általam elképzelt ideális jövőképemről. De most itt az ideje, hogy ismét meséljek róla. 😊 ✌️

Én egy olyan jövőt képzelek el magamnak, ami nem egy álomvilág, hanem egy megvalósítható, reális jövőkép.

A jövőképem, elképzeléseim szerint lépésről lépésre az alábbiak szerint valósulhat meg;

1/a; Jelenlegi munkahelyem üzleti fellendülése és ebből adódóan, a pozícióm és a fizetésem megemelkedése.

1/b; Az új munkahely általi magasabb fizetés.

2; Lakásfelújítás

 3; 2022 (lakáshitelem lejárta) után, egy újonnan megvásárolt, modern, elektromos, (részben) önvezető autó megvásárlása.

4; Egy újabb lakás vásárlása, Norbival közösen.

5; Jelenlegi lakásom bérbeadása.

Aztán ennyi. 😊

Mondhatnám, hogy nagy céljaim nincsennek, de biztos vannak olyanok, akik a fentebb felsoroltakra is azt mondják már, hogy ezek már önmagukban is nagy célok. Lehet. De nekem lényegében ezek a terveim, vágyaim. Természetesen mindezeknek az alapja, az egészség, béke, boldogság, szeretet, barátok, Norbi és a jólét. ( + internet 😁)

Aztán persze majd meglátjuk, hogy mit hoz az élet. De tény, hogy én mindig is pozitívan gondolkodtam, és a nehézségek ellenére is, jó irányba haladt az életem, amiért nagyon is hálás vagyok.

Ha az élet mást akar, más van nekem megírva, akkor természetesen közbe jönnek majd dolgok, változhatnak céljaim. De úgy vallom, hogy mindig kell hogy legyenek céljaink. Ezek is visznek minket előre.

Az önmagam számára elképzelt pozitív jövőképbe beletartozik még, a fokozatosan elterjedő megújuló energiaforrások, a technológia gyors fejlődése, kiemelvén a mesterséges intelligencia fokozatos térnyerését és fejlődését.

Vágyott és reális jövőkép számomra továbbá az is, hogy idősebb koromban már robotok fognak ápolni és kiszolgálni. 😁✌️🤖

...

Szept; 14-15-16;

A hétvégém nagyon jól telt. Végre a barátaimmal voltam. Péntek este pizsama parti, szombat délután séta a belvárosban, vasárnap pedig kirándulás az Erzsébet kilátóhoz is a Normafára. Egy igazi lelki fröccs volt. 😊 Köszönöm szépen. 😊

...

Ahogy olvasgatom hazánk és a világ híreit, többször elgondolkoztam már azon, hogy mikor fog kiderülni az orosz beavatkozás a választási rendszerünkbe.
Ugyanis nekem szent meggyőződésem, hogy nem csak az amerikai, de más ország választási rendszerébe is beletrollkodotak az orosz hackerek.

Ahogy évekkel ezelőtt nagy botrányt kavart Edward Snowden esete, illetve az Amerikai lehallgatási botrány, úgy hiszem, és bízom abban, h az orosz beavatkozások is nyilvánosságra fognak kerülni.

...

Ahogy nézem a Narcos című filmet egyre több hasonlóságot vélek felfedezni a magyarországi helyzettel. Ott is mennyi sok olyan ember volt aki éltette a maffiavezért, miközben mennyi sok ember életét tönkretette. Itthon is többségben a tudatlan iskolázatlan szegénységben élő emberek körében népszerű a Fidesz. Persze nem lehet általánosítani és Kivételek mindig is vannak és lesznek.

...

Melóban nagy változás nincs. Érezhetően kedvesebbek velem a tulajdonosok, de az az igazság, hogy a múltkori "töréssel" megszünt a munkahelyem iránti szerelem. Az irodán dolgozó egyik kolléganővel jóban vagyok, és ő mondta, hogy hallotta a tulajok beszélgetését arról, hogy ezt ők is érzik, mármint a nálam bekövetkezett változást.

Egyelőre marad minden úgy ahogy van, csak most már nyitott szemmel járok a munkaerőpiacon.

Sajnos ez az egész kihatással van a mindennapjaim ra is, mivel életem egyik alappillére az a "jóféle" munka, s mivel hogy ez most megingott, így a lelki világom is ingadozó.

Ha jól emlékszem, a múltkori bejegyzésemben írtam arról, hogy introvertáltabbá váltam az utóbbi évek múlásával. Így utólag bevallom, hogy bíztam abban, hogy az csak az adott pillanatnyi lelki világom gondolata volt. De sajnos nem.

Ahogy nézem és olvasom kis hazánk és a világ híreii, egyre gyakrabban gondolom azt, hogy ez a világ már megérett a pusztulására.

...

Képzeljétek el, hogy egyik nap ellopták melóból a mobiltelefonomat.
Az üzletben általában nyitva van az ajtó, ez is a tulaj egyik agycicája. 47 másodpercre mentem hátra a raktárba, ami körülbelül 3-4 távolságot jelent a munka asztalomtól, de a besurranó tolvajnak elég volt 20 x másodperc arra lenyúlja az asztalon hagyott telefonomat. Az asztalról tudni kell hogy ez egy elég nagy munkaasztal, aminek az első fele tele van pakolva mindenféle dologgal.

Persze aznap egyből megtettem a rendőrségi feljelentést.

Nem sok esélyt látok arra, hogy elkapják az illetőt, arra meg még kevesebbet hogy visszakerül hozzám a telefon. Ez egy Huawei Mate 8 volt, amit még Barcelonában vettem, és nagyon-nagyon szerettem.

Gondolom mondanom sem kell hogy az szarban lévő lelki világomnak, mennyire jól esett ez a nagy pofon...

Amúgy sose volt a rendőrséggel dolgom, de már elmondhatom magamról azt is, hogy ültem rendőrségi autóban. Ugyanis mikor kiküldték a rendőrséget hozzám, voltak olyan kedvesek és bevittek a kerületi rendőrkapitányságra, felvenni a jegyzőkönyvet, illetve átadni a kamera felvételeit.

Egyelőre most a céges telefont használom. Azok után, ahogy szétnéztem a piacon, nincs kedvem új telefont venni... 😕

Egyedül a Huawei Mate 10 Pro-val szemeztem, de inkább megvárom, hogy milyen lesz, az októberben debütáló Huawei Mate 20 Pro.

A többi márka meg még annyira se mozgatott meg... 🙄

Szo ezek történtek mostanság.

Csók!

😘❤️

Rion


(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!) 
 

2018. szeptember 14., péntek

Az előző részek tartalmából ;

Na sziasztok!

Az elmúlt hónapok, s főleg az utóbbi 3 hét feszített tempója meghozta eredményét.

Vasárnap nagyon összevesztem az egyik tulajjal. Hétfőn megbeszéltük ezt személyesen is, de számomra csak olaj volt a tűzre. Hétfőn jutottam el arra a pontra, hogy a munkahelyi stressz, az elmúlt hónapok rengeteg túlórái miatt besokaltam, kiégtem. Hétfő este belazasodtam, és kedd óta betegeskedek itthon.

De a stressz így sem múlt el. Ugyanúgy többször is hívtak melóból a nap folyamán, mert most szembesült azzal mindenki, hogy egy rakat olyan dolog van amit csak én tudok megcsinálni. Plusz természetesen pont most jöttek össze olyan dolgok, amelynek elvégzése eléggé összetett és komplikált. Amit nagyon muszáj volt, azt távvezérléssel az itthoni gépemről megcsináltam, miközben szenvedtem hogy mindezt állandó hőemelkedés és full kimerültség és gyengeség mellett kell megcsinálnom.

Még a kedd éjszaka is lázas voltam, de szerencsére a hőemelkedés már elmúlt szerda délelőttre.

Szerda hajnalban Norbi elutazott Malagára. Én nem mentem, mert nem akartam egy olyan helyre menni, ami nem nekem való. Még mások odáig vannak a homokos tengerpartért a napfényért és a mediterrán térségért, addig én nem igazán kedvelem ezeket. Plusz az új üzlet nyitás miatt, nem ez volt a legmegfelelőbb alkalom.

Norbi is nehezen ment el hogy így hagyjon itt, kimerült és kiégett, szarrá gyötört állapotban, illetve inkább már én is mentem volna így utólag, már csak a kikapcsolódás kedvéért, hátra hagyva ezt a sok szart, amin keresztül mentem az elmúlt hónapokban.

De most már késő. Már mindegy. Norbi elrepült, én pedig lázasan csak egy gyenge öleléssel tudtam tőle elbúcsúzni. De végül szabadságot veszek ki én is, mert totál ki vagyok égve és pihenésre van szükségem. Túltoltam. Ismét egy új dolgot tapasztaltam meg; a határaimat. Életemben először értem el a teljesítőképességem határához. Pontosabban nemcsak hogy elértem, de túl is léptem azt.

Most nem vágyok semmi másra, csak pihenésre, és nyugalomra. Mind idegileg, mind szellemileg, mind fizikálisan, totál kivagyok merülve.

Az egyik tulaj, akivel pont h a legtöbbet, szinte napi szinten dolgozok együtt, az megváltozott, méghozzá eléggé negatív irányba, így elgondolkoztam azon, hogy elkezdek keresni másik munkát. Ugyanis ez a tulaj maga a stressz a számomra, ő az oka annak, ami által ide jutottam.

Felvett egy Führer típust, amit én nem tudok elviselni. Nagyon tol rám egy rakat + munkát úgy, h az alap teendőim is örülök, ha megtudom csinálni. Mivel nagyon sokféle, szerteágazóak a feladataim és most ráadásul a teendőim is kurva sok lett, ezáltal a figyelmem, a koncentráció képességem is romlik, ami által növekedett a hibázásaim száma is. A helyzetet az is nehezítette, h az új üzlet nyitás miatt folyamatosan ingáztam a központ és az új üzlet között, ezáltal már nem tudtam komolyabban figyelemmel követni és elvégezni azokat a feladatokat, amiket eddig gond nélkül és hibátlanul láttam el. Eddig szerettem a cégnél dolgozni, de hétfőn bekövetkezett a törés és elengedtem a gyeplőt. Az egészségem fontosabb, mint a munka. Nem is tudom, hogy éreztem-e már valaha magamat ennyire fáradtnak és meggyötörtnek... Ez az állapot talán ahhoz hasonlítható, mint amit megéltem a hajón, amikor Norbi elhagyott. Ott is a totális megsemmisülés és kiégés volt.

Ez a sok munka utáni kiégés pedig rávilágított arra, h az elmúlt hónapokban semmi másnak nem éltem, csak a munkának, és szinte semmi, v csak nagyon minimal magánéletem volt.

Szo a lényeg, h bekovetkezett nálam a törés.

Csütörtökön csak bekellett mennem dolgozni, mert végképp nem tudott senki helyettesíteni.

Bika vagyok, az a fajta, akin könnyen meglátszik  ha valami nincs rendben.
Ezt a többi tulaj is érzékelte, akik végül közösen szóltak a fő tulajnak, h jöjjön be hozzám és beszéljen velem.

Mondta h tud mindenről, de szeretné, ha tőlem is hallaná, h mi a bajom.

Elmondtam lényegében mindent. Nem panaszkodva, nem ingerülten, csak szépen, lassan, mint valami pszichopata gyilkos. 😁

Tudta, megérti, neki sokszor volt már ilyen  s egyértelműek rajtam a kiégés jelei, de nem szeretnék ha emiatt negatívan állnék a céghez, mert h ők szeretnek, jó ember vagyok, és a jövőbeli tervek, célok, pénz bla, bla, bla

Tipik pszichológiai kezelés volt; Meghallgatás, együttérzés, majd a támogatás és a jövőbeli pozitív dolgok.

Meghallgattam, s miközben beszélt azon gondolkoztam, h szerinte nem tudom, h most éppen milyen eszközzel próbálja rendbetenni a dolgokat?
Meg h amúgy jól csinálja. Szerintem még élvezi is a szitut.
Még h elég jól játssza a szerepét, a kérdés inkább az, h mennyire hiteles.
Szo amiről ő papolt, az engem kurvára nem érdekelt, mert vagy hallottam már, vagy evidens volt a számomra, szo nem hatott meg. A rózsaszín felhő a hétfői nappal már végleg szertefoszlott....

Am szeretem és tisztelem én is a kollégákat és a tulajokat, de ha fáradt vagyok, akkor még jobban jellemző rám az, ami az alapvető hétköznapi életben is, ami 3 szóból áll;

" A LÉNYEGET MONDJAD BAZDMEG!"

Mivel képes sokat beszélni, és én meg a fáradtságtól és a kimerültségtől egy hidegvérű akármivé váltam, így egy idő után meguntam a banánt, s az egyik pillanatban  mikor levegőt vett, megkérdeztem tőle, h hogyan fogja orvosolni az elhangzott problémákat?

Tetszett a szitu. Kizökkentettem a szerepéből. Ő már a pénzügyi hátterről papolt, ami engem kurvára nem érdekel, főleg nem most, h belefulladtam a sok melóba és gyök kettővel működik az agyam...

1-2 másodpercig nézett rám, s mondta h beszél azzal, aki megváltozott s problémáim vannak, s összefog hívni egy értekezletet, ahol mindenki ott lesz és lefixáljuk a szerepeket, feladatköröket, amik maguktól elkezdtek megindulni egy rossz irányba.

Megvan a probléma, felismertük,  s modt jön a megoldása.

Aztán el is köszönt.

Most pár nap szabi következik. Aztán majd meglátjuk mi lesz...

Ahogy azt az egyik kedvenc tanítom (Farkas Ibolya) is megfogalmazta;

"Ahhoz, hogy az emberek életében a dolgok a helyükre tudjanak kerülni, a sorsnak néha felfordulást kell okozni, hogy az emberek elkezdjenek életükben rendet rakni."

Csók!

Rion  😊 ✌️

😘❤️

(Azq oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!) 

2018. szeptember 3., hétfő

Az előző részek tartalmából ;


Na sziasztok!

Eléggé sűrű és eseménydús napokon, sőt heteken vagyok túl. Eléggé fáradt is vagyok az új üzlet nyitás miatt. Az elmúlt 1 hónap ugyanis elég sok munkával telt és lényegében csak most vagyunk a fináléban.

Most kezdhetek ismét visszatérni a megszokott életmódomba. Mivel lényegében végig dolgoztam a nyarat, ezért elég sok szabadságom van még bent, úgyhogy az elkövetkezendő két hónapban kevesebbet fogok dolgozni, s reményeim szerint lesz időm és lehetőségem újra töltődni, amire nagy szükségem is van, mert érzem, hogy eléggé levagyok merülve. Olyannyira, hogy ezt a bejegyzést is hangalapú gépeléssel "írom". 😊 ✌️

Lényegében nagyon izgalmas mesélnivalóim nincsenek. A három lány akit felvettem, ügyesek, okosak, szépek és szimpatikusak. Már most, két hét velük való munka után látom mindegyiküknek a maga erősségét és gyengeségét.

Az új üzlet még csak 1 hete van nyitva, és lényegében még csak 80%-ban van kész. Forgalom az sajnos nem olyan jó, mint amire számítottunk, de bízunk benne, hogy idővel jobb lesz.

Amúgy érzelmileg eléggé erősen hullámvasutas volt ez az elmúlt 1-2 hónap. Sokat dolgoztunk, mindenki nagyon odatette magát, mindenkiben volt egy kis alap feszkó. Természetesen most is sokat tanultam, amiért nagyon hálás vagyok az életnek.
Voltak olyan pillanatok amikor elkezdtem nézelődni az üzletvezetői munkaerőpiacon, de a mélypontos időszakok lényegében ráébresztettek arra, hogy szeretek ott dolgozni, ahol jelenleg vagyok. Sőt! Kifejezetten szeretem a munkámat, olyannyira, hogy még itthon is szívesen dolgozok.

Továbbá rájöttem arra is, hogy magát a munkahelyemet is nagyon szeretem, ahol eddig, és ahol általában dolgozom. Viszont az új üzlet annyira nem szimpatikus.

Mivel ez a központban van, ez eléggé egy zajos, hangos, büdös, piszkos, turistával teli környéken van. Ezáltal a környezetváltozás által rájöttem arra is, hogy megszoktam már a csendesebb, nyugodtabb, tisztább munkahelyet és munkafolyamatokat. Erre a csendesebb, nyugodtabb környezetre szükségem is van ahhoz, hogy teljeskörűen és jól lássam el a feladataim, ami lényegében, nagyjából 90%-ban irodai munka. A maradék 10%-ban foglalkozom a vásárlókkal.

És itt a vásárlókkal kapcsolatosan jut eszembe, hogy vagyok olyan szerencsés, hogy hozzám sokkal igényesebb, kultúráltabb, kedvesebb emberek szoktak betérni.
Az elmúlt egy hét alatt, még az új üzletben dolgoztam, hogy betanítsam és felügyeljem a lányokat, rájöttem arra is, hogy már semmi türelmem és idegzetem nincs az egyszerű, buta, proletár emberekhez.

Szembesültem azzal, hogy mennyire introvertált személyiség vagyok. Mondhatom azt is, hogy ahogy öregszem, úgy vagyok egyre zárkózottabb. És most kissé meg is mosolygok önmagamat, mert tisztában vagyok vele, hogy idővel ez csak rosszabb lesz. 😁

Ennek egyik előjele az, jövő tavasztól már elektromos rollerrel szeretnék bejárni dolgozni a munkahelyemre, illetve Norbival már azzal szemezgetünk, hogy a lakás hitelem lejárta után, (ami három éven belül megvalósul) elektromos autót szeretnénk közösen vásárolni.

Én nagyon bele szerelmesettem Horváth András vloggerbe, aki nagyobbrészt elektromos autókkal foglalkozik. Szimpatikus fiatalember, szimpatikus témával. Norbival már meg is találtuk az egyik számunkra nagyon szimpatikus kocsit; A Hyundai Kona-t.

Persze ez csak egy hosszú távú projekt, addig sok víz lefolyhat a Dunán.
A rövidebb távú terveink közt egy új smart TV szerepel. Valszeg ez lesz a karácsonyi ajándékunk. 😊

Szerencsére sikerült spórolnom a nyáron, de így is necces lesz egyszerre két nagyobb kiadás. Ugyanis az elektromos rollert Black-Friday környékén szeretném megvenni, bízván benne, hogy elég jó áron lesz kapható. Namármost amit én kinéztem az egy Ninebot ES 2. + Szeretnék hozzá még extra akkumulátort is, ami növeli a hatótávot és a sebességét, és így mindennel együtt max 200. 000 Ft lenne. Hasonlóan a smart TV is....

Lakótársam legkésőbb október 23-ával elköltözik. Átfogom majd egy kicsit rendezni a lakást, meg festés is akarok, ráférne már. De ez utóbbi lehet hogy majd csak jövő tavasszal lesz.

...

Edzeni már nyár óta nem edzek, de nem is hiányzik, mert jól érzem magam a bőrömben, úgy ahogy vagyok. 😊 ✌️

...

Aztán a National Geographicon néztem egy műsort, ami meglepő témát boncolgatott és nem azért volt meglepő, mert új dolgot mondott volna, hanem azért, mert olyan témáról beszélt, ami megegyezik az én egyedi világképemmel. Azt a témát boncolgatták, hogy mi van hogyha ez a világ, amiben most élünk, ez csak egy kreált, létrehozott mesterséges élet? Egy Mátrix? Mert hogy ezt a tényt nem tudják se igazolni, se tagadni. Azaz 50% az esélye annak, hogy egy fejlettebb civilizáció, vagy lények által létrehozott világ vagyunk.

Ez azért nagyon hasonlít az én világ képére, mert nekem egy fajta meggyőződésem az, hogy egyrészt ez a világ tényleg egy mesterségesen létrehozott világ, másrészt pedig az, hogy ez egy "állatkert". Ezért van ennyi féle élőlény ennyi féle ember, ennyiféle érzés, ennyi féle jó és rossz dolog ebben a világban. 

Nah! Nagyjából ennyi! Azt hiszem mindent elmondtam.

Csók!

😘❤️✌️

Rion


(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)