Az előző részek tartalmából;

Március 31 - Vasárnap;

Túrázós nap volt ez is. Kezdtük a Guckler kilátónál, majd át mentünk Solymárra, megnéztük a várat és a várost, majd elsétáltunk a hegyekbe a Kerekhegyi, majd a Sziklás-hegyi kilátóhelyre.

Ez utóbbi valami gyönyörűség! Norbival tiszta extázisba estünk olyna szép volt, mintha nem is Magyarországon lettünk volna. Szép sziklásos hegy, alattunk fenyvesekkel. Imádjuk. Itt is eltöltöttunk nyugalomban vagy 1 órát. Nagyon jó volt. Ajánlom minden természetkedvelőnek. 😊

Amúgy ezeket a túrákat én tervezem meg, Norbi pedig vezet, mivel neki van kocsija és gyakorlata. Nekem hiába van 12 éve jogsim. 11 éve nem vezettem, meg nem is nagyon merek. Semmi tapasztalatom. (Ami van is rossz.)

Nagyon jó a természetjáró nevű app. Térképpel, képekkel, útvonalakkal. 😊

...

Valamelyik nap itthon pihikéztem s a Spotify "Favorite" nevű playlistem hallgattam, amikor felcsendült Scott McKenzie San Francisco című száma.

Engem meg elöntöttek az emlékek. Ahogy róttuk a horvát kabintársammal az utcákat. Amikor telibe szarta egy madár, s én sírtam a nevetéstől, s le kellett ülnöm. Nem bírtam állni, mert egy idő után már fájt a hasam, de nem bírtam abbahagyni.
Sokat "kurváztunk" vele. Mármint, úgy értem h a kurva, az horvátul is kurva. 😅😁

Mondtuk is mikor leszarta a madár h kurva bird! 😂🐦😆
Imádott ő is káromkodni, meg morogni mint én. ☺️
Jaj Istenem de jó is volt! Fura visszagondolni  h ezek az élet kis apróságai mekkora örömöt tudnak okozni. 🙂

Meg voltunk a meleg negyedben egy buli helyen. Olyan hering party volt, h örültünk h levegőt kapunk. Meg felmentünk valami hotel magas tornyába, s ott volt alattunk az egész város.
Akkor is elpityeredtem a hála és öröm közepette. A többiek meg babusgatak h Dzsíííí what happeneeeed?
Már bevolt alapozva a csapat s csak annyit mondtam nekik h olyan szép ez az egész h itt vagyunk, s h szeretem őket. Ami tényleg így is volt. Jó volt ott lenni velük.

Azokban a hónapokban, mikor bejáratuk a föld kb 60%-át, akkor ők jelentették számomra a családot. Meg akkor is elérzekenyültem, amikor kihajóztunk, s átmentünk a Golden Gate híd alatt. Akkor is ez a szám szólt. Mondjuk ott akkor pityeregtek mások is.
Meg az egész feeling ami csak San Franciscóban élhet meg az ember, szo ez az egész ismét itt volt bennem.

Sehol máshol nem volt az az érzés, mint San Franciscoban.

S tessék. Most h erről írok ismét elöntött ez az egész  s pislogok nagyokat, h ne könnyezzek be.

Szo itthon pihikézve olyan erős hála érzés volt bennem, h hát elpityeredtem. De jól esett. Kívánom h mindenkinek minél több ilyen hála érzései, emlékei legyen.

Emlékszem arra is, h leírtam a naplómba, amikor Norbi elhagyott, h nem tudom még h miért van ez, de biztosan tudtam h okkal történik, s idővel majd talán tudni fogom.

Hát már tudom. Nekem a világ körüli utazásaom a mai napig felfoghatatlan. S milyen semmitmondó volt sokáig ez számomra, mikor valakit ezt mondta, h fel sem tudja fogni h ez meg az történt vele, s most már tudom h az milyen, amikor felfeghatatlan történik velünk...

A felhőtlen boldog gyermekkorom, a világ körüli utazás, a kiegyensúlyozott, harmonikus, egészséges boldog életem, a párom, családom, barátaim.

Nem győzök hálát mondani értük. De ez gyakran leírom itt is.
Igen. Életem szerves részévé vált a hálaadás.

(Biztos sokaknak "Nah jó ez már too much, hippis faszság" nak fogják tartani, de szokás szerint nem különösebben mozgat meg mások véleménye. Erre szoktam azt mondani h felnőttem. Nem vagyok már önbecsülés hiányos tini, h mások likejaiért izguljak és véleményükre adjak.)

Szóval mostanában a természet szépségéért mondok hálát. A kedvenc évszakom van. Imádom amikor virágzik a cseresznye fa. Meg az összes többi. Gyönyörű. Meg amikor kellemesen süt a nap és melengeti a kis testem. Meg amikor esik az eső. Imádom a zápor utánni eső illatot. Az egyik kedvencem. Meg a frissen nyírt fű illata. Waaaaah! Akár hányszor látom, érzem ezeket, mindig hálát mondok értük. Ez számomra olyan természetes, mint amikor megköszönjük az ételt, miután megettük.

...

Vettem magamnak használtan 210ért egy erősebb, masszívabb elektromos rollert. 500 w 48V 15 A aksi. 10 colos kérek.

Nagyon baba volt. Ment vagy 35-40 km/h-val, s kb 40 kmes hatótáv. Városi közlekedésre kiváló. Úttesten csak a mellék, kevésbé forgalmas utakon használtam. Járdán nem tud kibontakozni a képessége a gyalogosok kerülgetése miatt. Biciklis úton viszont nagyon faszán lehet csapatni! 😊😎

A Nemzeti Színháztól (Rákóczi hídtól) fel a Fővám térig, s onnan a körúton végig fel az Operáig. Ez a táv 13 percen belül megvolt.

De nem volt jó a töltője, legalább is nekem nem töltött. Hazafelé menet meg félúton lemerült alattam. Még jó, h Norbi szabad volt mert így legalább megtudtam kérni h szedjen már fel kocsival.

Szóval írtam a srácnak, h szeretném visszakapni a pénzem, s rendes volt, így is lett. Szo volt roller, nincs roller!

Egyelőre nem veszek másikat. Ha vennék is valamit, akkor elektromos egykerekűt vennék, mert erősebb, gyorsabb, s magammal is betudom vinni bárhova s nem kell azon agyalnom  h mivel, hol és h lakatoljam le a rollert, ha pl beakarok ugrani boltba v valami. 

De hát ez meg még drágább bulika, s ezzel a rolleres storyval is volt lehetőségem megtapasztalnom azt, h valójában én jobban szeretem azt tudni, h egy szép összeg csücsül a számlámon, mint kevesebbet összeget, de + drága eszközt tudni magam mellett... 🙄🤨🤔
...

Április 19-20: (Nagy) péntek - szombat;

Péntek délután leutaztam a szülőkhöz vidékre.

Nagyon jól éreztem magam. Öröm és boldogság volt. Kedvenc évszakom. 2 hét híján a kedvenc hónapomtól. Friss levegő. Hegyek. Szép táj. Zöld övezet. Csend. Béke. Nyugalom.
Mennyei manna lelki világomnak.

Májusban megyek majd megint, mert születésnapozunk. A jelenlegi 5 fős családból (a 82 éves mamámat is beleszámítva) 4-en bikák vagyunk. 😊✌️ Egyedül bátyám a rák.

Apum 60 éves lesz. Én 30. Bátyám gyereke meg 10. Szép kerek számok.

Szüleimnek veszünk majd valami pár napos wellness nyaralást.
Én nem kértem semmit. Bulit se tervezek tartani. Számomra nem egy nagy durr a 30, mint másoknak.

Szerintem korábban már írtam róla, h számomra a 33 éves kor a lelkileg felnőttéválás/beérés határa.

Annyit kértem csak a szűk (3 fős) baráti körtől, h együtt menjünk el 4en nyaralni Velencére, 2-3 napra, mint tavaly. Senki nem hoz senki mást. Véletlenül se legyen morgás, durcizás a párok között. Mi 4en nagyon jól ismerjük már egymást, össze vagyunk szokva.

Ennyi.

...

Melóban nemnagyon érzem magam biztonságban. Amúgy hullám hegyek és völgyek vannak. Amikor jól megy a business, akkor mindenki boldog, amikor meg szarul (mint mostanság) akkor még érezhetően szar a légkör. Szo emiatt, meg az itthoni viszonylatokban jó fizetésnek mondható fizum miatt nem érzem valami stabilnak a helyem.

De január óta már felvagyok arra készülve, h bármikor közölheti velem a tulaj, h költséghatékonysági okok miatt köszönik a munkámat, de sajnos bye-bye van.

Júniusban lesz 2 éve h itt vagyok, s ez idő alatt láttam már erre példát másik 2(!) kollégám esetében is... 😒😔

Nah de ne fessük az ördögöt a falra! Hálás vagyok, h van egy jól fizető munkahelyem.
Hiszek magamban, az erőmben és képességeimben! Bárhogy is alakult az élet, szépen megoldottunk mindent, s így lesz ez a jövőben is! 🙂✌️😉

Csók!

Rion

😘❤️

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!) 

Videó

Kis betekintő ;

Nah! Amiről már korábban is írtam, s részét képezi a világról alkotott képemről. Itt olvasható érdekes cikk. Klikk.