2021. szeptember 11., szombat

Az előző részek tartalmából;



Július közepe;

Egyik este kipróbáltuk, h milyen este elmenni edzeni. Gondoltuk 9 után már csak nincsenek annyian! Hát konkrétan oly a tömeg volt, h alig lehetett szabad gépet találni! Totál kivoltam akadva! Mintha valami buli lett volna, úgy nyüzsögtek az emberek! Ráadásul a korosztály is inkább 20as volt, mint 30as.

Sokaknak annyira beképzelt, pökhendi arca, testtartás volt, h nagyon irritáltak. Hálát adtam a fentieknek, h nem ebbe a korosztályba születtem, s köztünk azért még szép számmal vannak, természetesen viselkedő, normális emberek.

Nem tudom hova páváskodnak ennyire, de jó nehányukra igazán ráfért volna 1-2 nagyobb atyai pofon, h visszavegyen az arcából. 

Amúgy az a tippem, h az insta és társai hozhatja ez ki belőlük, mert ezt látják az influenszerektől.


....


Voltunk Prideon is. Minden szuper volt. Jól éreztük magunkat. 😊🏳️‍🌈🇪🇺


... 


07.31 - 08.01 - Szombat, vasárnap;

Bécsben voltunk egy kb 20 fős társasággal. 

Nem volt valami pozitív a tapasztalatunk. Az első nap sokat késtünk, s lényegében a Prater vidámparkba basztuk el az időt. Városnézésből nem volt semmi. 

Délután 6kor meg elkezdett vedelni a csapat és 19 órára már eléggé lealjasodtak sokan. Eléggé döbbenetes volt ez nekünk Gáborral. Hiába ittam, nem tudtam berúgni, s erősen a komfort zónámon kívülre kerültem, ahogy kezdett bemelegedni a helyzet. 

Este 9kor már elakartak indulni bulizni, de próbáltam rájuk hatni, h ilyenkor még otthon se indulunk el... 

Le lettem baszva, h nem otthon vagyunk... 

Mondom okeeee. 

10kor megindultunk. Tömegközlekedni akartak, de itt is kinyitottam a szám, h nem kell sietni. Minden normális helyen éjfél után kezdődik a buli. 

Itt is le lettem hurrogva, h miért baj az h ők jól érzik maguk... 

Kicsit úgy éreztem magam, mint egy tinédzser csapattal, akik életükben először járnak külföldön, s ebbe a "hűha" mámorban totál lerészegednek. 


Sikerült azt elérni, h gyalog menjünk, s annak ellenére, h egyeseket bokrból kellett kihúzni, mert úgy bebaszott, még így is este 11re odaértünk, ahol aztán meglepődve kérdezték h hol a buli?!😅🤣

Szóval eléggé borzalmas volt. 

Éjfél után kezdtek jönni az emberek, de a társaságunk java, már hajnal egykor elment haza, s én meg akkor kezdtem el végre bebaszni, jól érezni magam. 😁

Kicsit szégyelltem magam, mikor 11kor beállítottunk oda azzal a sok atomrészeg arccal, akik büszkén mondták, h hallo, magyarok vagyunk, jöttünk bulizni... 🤦‍♂️

Még azt is hallottam h az egyik azt mondta (szerencsére a másik magyarnak), h Bécs is valamikor magyar föld volt... 🤦‍♂️😵💩☠️🤡🥴


Másnap esős idő volt. Sokan menni akartak haza, de végül elállt az eső, s csináltunk gyors kutyafuttában egy város nézést. 

Korábban voltam már kint 2x is Bécsben télen, de akkor is pont ugyan ilyen gyors keresztülfutás volt és ezeket néztük meg. 

Gáborral nagyon sajnálta, h nem tudta megmutatni nekem azokat a helyeket, amiket szeretett volna, így megbeszéltük, h majd visszajövünk ketten. 


08.07 - Szombat

Egyik "játszó pajtinkkal" leugrottunk Balatonszéplakra. Velünk volt a srác testvérének a fia is, aki az én testvérem gyerekével egyidős, ráadásul a nevük is ugyan az. 

Meglepő és érdekes volt azt tapasztalani magamon, h vannak apai, óvó, vigyázó ösztöneim. Alap járaton nem vagyok gyerekbarát, de ha az a gyerek családi, v baráti köröm gyereke, akkor az más.

Ezzel a 12 éves srácra is mindig figyeltem,  h ne keveredjen el a tömegben, vettem neki fagyit, kérdeztem én is tőle,  szeretne e ezt v azt, ebédnél nehezen tudta vágni a húst,  s felajánlottam neki, h segítek. Megkértem Gábort, h menjen vele labdázni, szóval elgondolkodtató volt a számomra ez az egész. 

Felmerült bennem az a kérdés, hogy szeretnék e majd a jövőben gyerekét, s az a belső válasz jött, h majd ilyen tizenéves gyerek örökbefogadására nyitott lennék mondjuk kb 10 év múlva, azaz 40+os ként. 

De csak ilyesmi gyereket fogadnék örökbe, aki nyugodt, csendes.  Szigorú apuka lennék az biztos. Szigorú, de szerető. Ilyen bátyám is, ilyen volt papám is. Ebbe nőttünk fel, ilyen lett a mi személyiségünk is. Szigorú, morgós, de azért gondoskodó, szerető. Nálam tuti nem lenne életképes a hisztiző,  zsaroló gyerek, mert én pikk-pakk lerendezném. Mindenki úgy neveli a gyerekét, ahogy, de én alapból nem szeretem, a hisztis, elkényeztetett gyerekeket, meg a szélső liberális nevelést. 

Azt meg pláne nem, ha a  gyerek irányítja a szülőket,  s ezen utóbbiak nem tudják fegyelmezni a kölyköt. Nálam gyorsan megtanulná, hol a határ, s nagyon szarul fog járni,  ha tovább folytatja a hisztit... 

Én sajnos náthás voltam, így nem is mentem be velük a vízbe, de jól éreztem magam. 


...


08.20 - 23;


Vonattal kiutaztunk Gáborral ketten Münchenbe. 

München nem egy nagy was ist das, aber jól elvoltunk. 

Szombaton pedig Nürnbergbe utaztunk. Az nagyon tetszett mindkettőnknek. Nagyon jól éreztük magunkat. Szerintivaló, hangulatos az óvárosa. Nem csodálom h a Nácik nagy kedvelt városa volt. 🙄🙂


Negatív tapasztalat volt viszont, h sok helyen nem lehet kártyával fizetni. Münchenben sok volt a lezárás, felújítás az utakon. Nah mondom. Itt is biztos ilyen 99% Karácsony féle vezeti a várost. 😅😂 ( Viccelek. Amúgy Karácsony párti vagyok, s rá is fogok szavazni.)

A másik érdekesség, h imádnak feltűnően és hosszan bámulni a németek! Amikor Münchenben a buzi negyedben voltunk, hát ott konkrétan megerőszakoltak minket a szemükkel. 

Főleg Gábort, h ki van gyúrva. 😅

A kedvenc helyünk egy mini kis jelentéktelen tér lett a Gärtnerplatzviertel. Nagy élet volt itt esténként. Olyan mint nálunk a Gödör környéke, csak miniben. 😅


Amúgy kissé szerencsétlenek is voltunk, mert először nekem vízhólyagosodott be az egyik lábújjam, így csak sántítva tudtam menni, mert fájt. 

Másnap meg Gábor lépett rosszul a lépcsőn s úgy kibicsaklott a lába, h összeesett, s csak segítséggel tudott felállni, de szerencsére nem lett komolyabb baja. 

Csúnyán bedagadt neki, úgyhogy mindketten sántikálva jártuk a várost. 😅😁

Tervben volt, h hazafelé bevesszük Salzburg városát is, de nem fért bele az időnkbe. 

Szóval Amszterdam, Berlin, Bécs mellett Salzburg is felkerult a meglátogatandó listára. 😊✌️

Érdekel még Hága és Frankfurt am Main is. 

Azért is akarjuk ezeket a városokat megnézni, mert ha tovább folytatódna itthon ez a helyzet, ami megy már 11 éve, akkor lehet kikötöznénk a fent említett városok valamelyikébe. Mondjuk Salzburg az csak mint turista szempontból érdekel, de a többi az munka szempontjából is. 

Jelenleg az az elképzelésem, h legalább B1 szintet jó lenne elérnem németből, h kereskedelemben eltudjak helyezkedni. Legideálisabb az lenne, ha a luxus értékesítésbe visszatudnék menni. 

Most A2-n állok. Nyáron abbahagytam a tanulást, de most (szeptemberben) újra kezdtem/folytatom. 

Sok szót kell tanulni. Meg a beszédet kellene gyakorolni, mert azzal sehogy se állok. 😕

...


Szeptember 11 - Szombat;

Jó volt itthon. Apum bátyáméknál van. Nyugalom volt. Sokat sétáltunk. Megnéztük a régi földjeinknek egy részét, mert sokat álmodok már megint a gyerekkoromról, s mivel jó idő volt, megértem anyumat, h menjünk már el s nézzünk szét. 

Sok földünk volt. Csupa ugar már minden. Már csak nagyon kevesen művelik őket. 

Sokat beszélgettünk arról, h már mennyire más ez a világ. De hát mindig minden változik. Ez az élet rendje. 


... 


Melóban minden okés. Szeretek bejárni, szeretem a helyet, a munkát, a tulajt. Minden döfi. Élvezem. 😊


Gáborral is ugyanígy. Minden szuper. 🙂


... 


Augusztus utolsó hetében lebetegedtem. Gábor beteg lett miután hazajöttünk Münchenből. Mire ő kijött a náthából, addigra én meg elkaptam, s én voltam szarul 1 hetig. 

Bicajról tömegközlekedésre váltottam, mert se kedvem, se energiám nem volt biciklizni, elektromosság ide v oda... 

Nah! Nagyvonalakban ennyike! 


Csók! 


😘❤️


Rion


(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)