2016. május 17., kedd

Az előző részek tartalmából;

Repül az idő! Minden héten történik valami! 

Kezdem azzal, h április végén megkaptuk Norbival a hajó ajánlatunk. Mindketten másik hajót kaptunk, ahogy azzal számoltunk is. 

Örültünk a fejünknek és a hajónknak, s intenzíven belevetettük magunk az info szerzésbe. Képeket, videókat, honlapokat böngésztünk a hajóinkról.

De másnap kaptunk egy újabb emailt, h sztornózták a óceánjárónk, mivel nincsen olyan képesítésünk, ami arra a hajóra kell. (Minden társaságnak más elvárásai vannak.) 

Nagyon szomorúak, idegesek lettünk, de gyorsan kiderült, hogy a második hajó mindkettőnknek ugyan az! :D

Szo hála a fentieknek, egy hajóra kerültünk. :)

Felső kategóriás luxus hajó. Titanic feelingje van belülről.

Leginkább idősebb korosztályt látogatja a hajót. (Az árakat nézve, nem csodálkozunk, h szinte csak a gazadg nyugdíjasok jönnek.)

Itt megosztok veletek egy videót az új munkáltatónkról.

Persze minden hajó, így minden üzlet is más és más.

A miénk antik inkább. Barna és arany színvilággal. De bővebben majd mesélek, ha már kint leszünk. :)

Am Norbival arra jutottunk, h ha az első szerződésünk végéig nem is, de megpróbálójuk a lehető legtovább titkolni, h mi egy pár vagyunk, mivel a cég policy értelmében ugye mi nem kerülhetnénk egy hajóra az első szerződésünkkel. Csak az első szerződés elvégzésével kérhetnénk magunk egy hajóra.

Szo nem akarjuk, h menet közben átrakjanak emiatt valamelyikünket másik hajóra.

Am más személy végzi az emberek szétosztását a hajóra és ő meg ugye nem tudja, h mi egy pár vagyunk, s valszeg ezért sikerült kikapnunk egy hajót. 

Annyi a különbség, hogy én június 23.-án szállok hajóra Southamptonban, még Norbi Július 2.-án Rómában. :D
Azért ez mekkora, h pont Rómában! Hol máshol, mint az oly annyira hőn szeretett városunkban; Rómában! :)

Am majd, amikor becsekkol a hajón, akkor kérelmezni fogjuk, hogy egy kabinba helyezzenek minket. (Ez nem szokott problémát jelenteni.)

Am nagyobb részt a földközi tengeren keringünk majd, de átugrunk a Karib-térségbe, s ellátogatunk Casablancára és a Kanári-szigetekre is. :)

...

Továbbá azt is megbeszéltük, hogy nyitni fogunk a kapcsolatunkon. Melegeknél ez nem újdonság. Nincsennek olyan meleg ismerőseim, akik több éves együttlét alatt ne nyitottak volna.

4 és fél éve élünk már monogámiában. Egy éve beszéltünk erről, de magyarországon nem akaródzott összejönni a mások felé való nyitás.

Nyitás alatt értjük azt, h ő is és én is mehetünk külön is, illetve együtt is lehetünk mással.

Am a baráti körünk, akikkel szoktunk szexről beszélni, már rég tudják. A hetero ismerőseinknek furább volt ezt hallani, s elég sok kérdést tettek fel, még a meleg ismerőseimnek semmi újat nem mondtunk ezzel. :D

Jó. Persze vannak a melegek között is konzervetivabbak, de hát ez van. :)

Kíváncsian várjuk mi magunk is, h h fog működni (v nem működni) ez az egész.

Az a lényeg, h szeretjük egymást. S mivel tudjuk, h elég sok inger és lehetőség fog kint minket érni és egyikünk se akarja megcsalni a másikat, - mert tiszteljük s becsüljük a másikat annyira - ezért jobb választás szerintünk ez az arany középutas megoldás.

A magyarok felé való nyitást Norbi valamiért elutasította, illetve nem sikerült közös nevezőre jutnunk, soha nem jöttek ki jól a lépések. Viszont a külföldiek felé elfogadóbb.

Ennyi. Nem akarok erről tovább rizsálni. A jelenből visszatekintve erre a témára, számomra ez már olyan, mintha arról beszélnék, hogy összejövök a Norbival, mert ezt szeretnénk...

...

Május ötödikén reggel 8.30-ra volt időpontunk Norbival az amerikai nagykövetségre. Vízumot mentünk igényelni. A beléptető ponton volt egy kis bökkenő velem. Ugyanis az átvilágítás során észrevették, h volt nálam gáz spray. Egyből hátrébb léptettek, s mondjam meg, h hol van?! Mondom nem tudooooom! Alapból mindig nálam van, de soha nem használtam, s teljesen kiment a fejemből, h itt van!
Nagyon kellemetlen volt, mert mielőtt beléptettek volna az ellenőrző pontra, megkérdezték, h van e nálam spary, szúró, vágó eszköz? Én meg simán rávágtam, nincs! :S :/

Sűrűn bocsánatot kértem és magyarázkodtam, de a kezdetleges éles intézkedés után lenyugodtak a kedélyek és minden rendben ment. 

Pár napra rá már kézbesítették is az amcsi vízumom! ^-^ <3

...

Mivel nagy rajongója vagyok az Euróviziós dalfesztiválnak, igy idén is nagy izgalommal vártam azt a napot, h ismét izgulhassak, s szurkolhassak a sokszínű Európáért. Május 10-én Borival és Norbival együtt néztük a Kioskban az Erzsébet hid lábánál a Március 15. Téren. Mindhárman először voltunk itt. Szép hely, viszont sznob, és a sok öltönyös, metroszexuális díszpicsák között feszélyeztetve éreztük magunk. Am nem volt semmi gáz, csak mi annyira nem szeretjük ezt a felszínes, mű mosolyos világot. De idővel egyre több lett a "normál/természetes" megjelenésű és jobban éreztük magunk már mi is.

 ( Nem kell az általam leírt kijelentéseket véresen komolyan venni. Szeretek néha élesen, szarkasztikusan fogalmazni, mindenféle negatív, minősítő szándék nélkül. Ez nálam olyan szimpla semmiség, mint az idegenekkel való találkozások alkalmával feltett How are you kérdés. Kurvára leszarom, h ki h néz ki, mennyire divatos, h hivalkodó, milyen "kasztba" tartozik. Egy dolog számít; a kisugárzása. Mennyire természetes, v mennyire felszínes, mű. A nézése, h emberként tekint rád, szimpatizáló veled, v lenéz. )

Ahogy elkezdődött a dalfesztivál, nagyon jó, fergeteges hangulat uralkodott el rajtunk, s szerintem mondhatom, h szinte mindenkin az épületben. Főleg a nyito Heroes előadásnál és persze a magyar Freddie-nél volt nagyon erős az enedzsí. :)

Csütörtökön egy a Ferenciek terén található Ibolyába foglalt nekünk Bori helyet, s kérte meg a tulajt, h közvetítsék a dalfesztivált. Törzshelyük volt nekik régen, s jártasak ott.
Mivel a tulaj eleget tett a kérésének, így ott gyűltünk össze vagy 5en. Am azért nem a Kioskba mentünk, mert - számunkra érthetetlen módon - csak az első és az utolsó adást vetítik a Kioskban. A másod döntőt nem..  :/

Ezzel a hellyel meg az volt a baj, h szöges ellentéte volt a Kisoknak. Elég szocis, kocsma volt, rendszergazda fejű felszolgálókkal, s hát itt se éreztük valami jól magunk a Norbival....
(Szintén elso alkalommal voltam itt is.)


Am az elmúlt napokban, hetekben, az átlagoshoz képest jóval több event volt és gyakran elfog egy fura, különleges érzés. Egyfajta "pillanat" feeling. Olyan állapot fog el, mintha álmodnék. Vagy amikor fél álomban van az ember s felteszi magának a kérdést, h ez most a valóság v csak álmodom? Illetve egy másfajta érzés is. Amikor nagyon boldog vagy, de egy fél pillanatra kiszakadsz a jelenből, s úgy tekintesz erre az eseményre, mint egy emlék, s ezeket a boldog pillanatok leperegnek majd előtted, mikor meghalsz. Bizarr tudom, de ez azt az érzetet kelti bennem, h ez egy mély esemény, ami fontos, ami meghatározó, a számomra.

A finálét a Why Notban néztük meg, majd átmentünk a Tütübe. Mivel ritkán járunk bulizni, ezért elég könnyen észrevettem magamon egy olyan változást, hogy beülős beszélgetős helyeket jobban kedvelem már, mint a szórakozóhelyeket.

A dalfesztivál eredményével kapcsolatban pedig egy fontos dolog volt! Mégpedig h ne az oroszok nyerjenek! Sajnos erősen orosz ellenes vagyok. Ukrajna sem sokkal jobb, de akkor se Oroszország. 
Ausztrália jobban megérdemelte volna, ahogy Magyarországnak is benne kellett volna lennie minimum az első 10-ben. De hát ez van. Én nem panaszkodom. Elfogadom a tényeket. Mindig is nagyon szerettem, s fogom is szeretni a dalfesztivált, bárki is lesz a győztes. :)
(Leszámitva persze az oroszokat mindaddig, amíg ilyen anti-humanista, barbár, erőszakosság és agresszivitás jellemzi őket és politikájukat.)
(Kinek nem inge, nem veszi magára ugye...)

...

Május (péntek) 13.-án elküldték emailben a szerződésem, a hotel és repjegy foglalásom, meg egy rakat doksit, és tudnivalót.

British airwaysel fognak kireptetni Heathrowra s onnan busszal elzúzok Southamptonba. Becsekkolok a hotelbe s másnap reggel húzom is tovább a bőröndöm a kikötőbe. Jó pár napba beletelt, még átrágtam magam az olvasni, értelmezni valókon, meg vadásztam, h mivel, s hogyan a legjobb ide-oda menni.

...


Május 15.-én délután átjött hozzánk Niki és Zsófi. Beszélgettünk egy kicsit, majd elmentünk a Jókai utcában található Dzsungel nevű étterembe, mert 8 fős szüli, névnapi és búcsú estet tartottunk egyszerre.

Katasztrófa volt, ami ott történt.
Be is másolom nektek a panasz levelünk, amit irtunk a tulajdonosnak/vezetőségnek, mert ezzel nagyjából átjön, h what happened;

"Már többször látogattam ezt az éttermet mindig nagy társasággal, így a tegnapi születésnapi ünnepségre is magabiztosan ajánlottam ezt a helyszínt... ...Kár volt... 18 órára az óceán teremben kaptunk asztalt 8 főre, 7székkel. A hiányzó széket a csoportunk egyik tagjának kellett pótolni, mivel többszöri kérésre sem kaptuk meg. Első körben négyen érkeztünk meg és mindegyikünk rendelt egy italt. A felszolgáló hölgy visszaismételte a rendelést, „2 szamócás, 1 bodzás limonádé és egy mentes víz.” Az asztalra már 2 bodzás egy sima, egy szamócás limonádé és egy mentes víz érkezett. Amikor felhívtuk a figyelmét a rossz rendelés teljesítésére, flegmán a nemtetszését fejezte ki; „Ezt rendeltétek! Most akkor azt mondjátok, hogy mi nincs!” Csere helyett extra szamóca szirupot ajánlott fel, amelyet legalább 15 perccel később hozott ki. - Közben megérkezett a csapat többi tagja. -  Megrendeltük az elő és főételeket. Itt a legkisebb változtatás is megterhelőnek tűnt a számára.  (köret csere, leves tészta nélkül…) Amit nem is sikerült kivitelezni, ahogyan az extra megrendelt köretet sem. A főétel sajnos mindenkinek langyosan érkezett meg, de a legnagyobb problémát az jelentette, hogy 8 főre csak 7 fogás érkezett. Majd, még mindig nem esett le neki, hogy (ismételten) rosszul vette fel a rendelést és a következő kérdést intézte az étel nélkül maradt társunkhoz;
„Hát(!) Te nem rendeltél semmit?!”
A lemaradt fogás több mint 20 perc elteltével sem érkezett meg, amikor is jeleztük a hölgynek, hogy most már nem is tartunk rá igényt. Erre felháborodottan az alábbi választ kaptuk; „De hát már megrendeltétek! Miért nem szóltatok előbb?!”
Ami igaz volt, 1 órával azelőtt valóban így tettünk...  
Az este folyamán az elmaradt italokra többször kellett emlékeztetnünk. Üres poharak, üvegek egészen a számla kéréséig az asztalon maradtak, és sosem lett újabb kör ajánlva, ahogyan az ételek minőségéről sem lettünk megkérdezve. Az étteremben nem voltak sokan, így elvártunk volna legalább egy minimális figyelmet.
Kértük a számlát. Itt ismét nehézségekbe ütköztünk és a már megszokott grimaszaival tette még emlékezetesebbé ezt a gyönyörű estét. 
Ezek után a szervízdíjat nem állt módunkban kifizetni, melyet igencsak nehezményezett.

Sajnos mélységesen csalódottan távoztunk és a jövőben többet már biztosan nem is leszünk visszatérő vendégek, illetve nem is ajánljuk senkinek."

Többet nem is akarok írni erről!

Kritikán aluli volt az egész!

Utánna átmentünk a szomszédos Corvinus caféba, mert mindenki inni akart ezek után a csodás élmény után, ami az étteremben történt.


Am jó volt a társaság. Lényegében 3 csoportra lehet osztani a baráti körünk. (Időrendi megismerésük alapján) S most azokkal voltunk, akiket a legrébb ideje ismerünk.

Azért gyűltünk össze, (hogy ne legyünk szanaszét :D ) mert Zsófika kint él Londonba s mikor hazajön, mindig összegyűl ez a kis lovely baráti kör. :)

Mindjárt itt a születésnapunk. Ezt jövő hétvégén megünnepeljük a szűk baráti körrel egy búcsú partival egybekötve.

Nah. Elég hosszú lettem. Meg most meguntam magam. Kiutazásom előtt még tervezek egyet írni júniusban, mert aztán kitudja mikor lesz lehetőségem elővarázsolni majd magam... :)

Csók

Rion

💋



(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)