Valamit mindig akarunk.Vagy jobb fizu, jobb munkahely, új ruha, új cipő, új kütyü új ez, új az, v most ide mennék, oda utaznék, stb...
Egyik chillezésem alkalmával ezen merengtem, s hálát adtam a fentieknek, h bár ugyan még tanulom, de szépen elsajátítottam, fejlesztettem az elmúlt években a türelmet, aminek köszönhetően nem csaptam bele egyből a lecsóba s vettem meg azokat, amit ugyan megvehettem volna, de mégse tettem meg, hanem inkább infókat gyűjtöttem, s tudtasoan visszafogtam a vágyaim h várják még 1-2-3 hónapot ezzel, s ha majd azután is tényleg ugyan úgy akarni fogom, akkor majd megveszem, de "szerencsére" nem így lett. Voltam már így, drónnal, elektromos rollerrel, s most éppen az elektromos egykerekűt tettem váró listára. Ezek egyenként ugye több százezres tételek, szo kurvára nem mindegy h mennyire átgondoltan hozom meg a döntésem.
...
Huuuu gyerekek. Norbival megnéztük a Csillag születik című filmet Lady Gaga es Bradley Cooper főszereplésével. Nem sok jót fűztem hozzá, de ellenben nagyon tetszett, s a végén konkrétan zokogtam. Utoljára ennyire kisgyerekként sírtam, mikor a Titanicot néztem.
Nagyon felkavart, s ismét előjöttek azok az emlékek és érzések, amit akkor éreztem, mikor 2016 novemberében Norbi szakított velem. Az a veszteség is felért egy halállal. Szörnyű volt az az időszak. Totál megsemmisültem. Nem kívánok olyan szenvedést senkinek se.
Ellenben nagyon hálás vagyok a fentieknek, az életnek, h a valódi halállal ellentétben, még ebben az életemben (életünkben) megadatott az, h rá pont egy évre 2017 novemberében újra együtt legyünk. S habár már nem egészen olyan a kapcsolatunk, mint bő 7 évvel ezelőtt, amikor egymásba szerelmesedtünk, s vannak dolgok, amiben totál különbözünk, de megtanultuk ezt a diverzitást elfogadni s ugyan úgy szeretni egymást.
Hihetetlen h h elröppentek az évek, s mennyire az életem ALAPVETŐ részévé vált.
Ezúton is szeretném megköszönni neki azt, h mindezen változás ellenére is velem van, s kitart mellettem jóban rosszban. Köszönöm és nagyon szeretlek.
És akkor maga a film.
...
Kaptam egy újabb állásajánlattal kapcsolatos emailt attól a cégtől, ahol utoljára voltam interjún, s amiről a legutóbbi bejegyzésemben is beszámoltam.
Persze még csak nem is válaszoltam rá. Mondom hagyjuk ezt inkább. Nem szeretném mégegyszer ilyen "élményeknek" kitenni magam... - . -"
...
Melóban most minden okés. Kicsit uncsi, de megbékéltem a gondolattal h maradok.
...
Az egyik hírportál leközölt egy videós cikket, mely arról szól, h Amerikában egy Tesla sofőr menet közben szundikál a volán mögött. Na hát én teljesen odáig voltam meg vissza, h végre már csak halad, fejlődik a technika, igaz tetű lassan, de haladunk.
Szóval ami számomra tök örömteli hír volt, az sokak számára (a kommentek alapján) pedig felháborodás volt.
S itt nekem megint egy éles ütköztetés volt. Tökre lehúzott az életről, h mekkora különbség van az én ideális világom és a valóság között. Teljesen úgy éreztem magam, mint pl egy vidám kis cuki mókus, aki lubickol ebben a számára örömteli hírben, h picit közelebb lehet a saját világához. Aztán sajnos elkövetett a kis mókuska egy olyan hibát, h puszta kíváncsiságból kimerészkedett (az emberi reakciók közé) és mit látott? A véres, habzó szájú ordas farkasok hemzsegtek a fa körül, ahol éppen tartózkodott.
Persze. Mintha mese lenne, de én ezt tényleg így érzem.
Mostanában amúgy sokat filizofálok, s azon is elgondolkoztam, h olyasmi számomra ez a világ, mint egy zombik súlytotta bolygó, ahova már gyerekként beleszületsz, s megszokod, h hát igen. Itt ilyen kemény az élet. Persze itt is vannak azért még szép és jó dolgok, de mindez ami itt van, lófasz ahhoz képest ami volt, v ami lehetne. Aztán kimész az utcára, vagy csak elég nézni otthon a híreket, nézni videókat, amitől kurvára nem érzed ezek közé valónak magad, s elkezded megkérdőjelezni ezt a világot, h de mégis miért ilyen durva, kemény és vad? S h-h te nem vagy zombi, s miért vagyunk ilyen kevesen túlélők? S hol van az én vilagom?!
Szo szomorú egy story...
Szóval visszatérve a Teslához, én előbb bízom rá a vezetést egy önvezető autóra, mint 1 emberre, amikor tény, h a legtöbb baleset az emberi vadság, mulasztás, tudatlanság, oda nem figyelés miatt történik.
Illetve a gépek jóval könnyebben kezelhetők, javíthatóak mint az emberek. Tudom, s sokan ilyenkor jönnek a szokásos ellenvetésekkel h dehát veszélyes, nem mindegy ki mire programozzza be őket, v h kik irányítják. Igen. Valóban nem mindegy. De enm nem akarok most belemenni ilyen messzemenő filozofálásba.
És hagy ajánljak egy könyvet a figyelmetekbe. Egyik kedves olvasóm (akivel mellesleg már 7 éve levelezek) ajánlotta nekem is, ami a; Yuval Noah Harari - 21 LECKE A 21. SZÁZADRA
Számomra teli talált volt, szóval ezúton is köszönt érte! 😉😘❤️
...
Egyik kedves kolléganőm varr, s nagy környezettudatos, s kértem és kaptam is tőle vászon zsákot és ha megyünk bevásárolni akkor viszem magammal a vászon táskámmal együtt és ezekbe pakolok. 😊✌️
...
Kaptam egy emailt, amelyben az állt, h a nadi mesterem státusza megszűnt. Már egy ideje (kb 3 éve) nem járok nadira, de attól még szoktam gyakorolni a tanult módszereket, s kissé felzaklatott a hír, hisz nagyon szeretem, becsülöm, tisztelem a mesterem. Szóval elkezdtem kutakodni, h mi történt, s hát azzal szembesültem, h nem csak róla van szó, hanem a masszázst oktató mesteremről és még sok más avatóról is. Lényegében egyfajta szakadás történt.
Tervezem h a közeljövőben felkeresem őket, mert szeretném továbbra is tartani velük a kapcsolatot még ha már egy jó ideje nem is járok hozzájuk.
Am fb-n találtam egy videót, amin a szakadásról beszélnek, s elgondolkodtatott, h lehet ezt is érezhettem. Ugyanis mint az többször is írtam már korábban egy jó ideje érzem a közelgő, többszintű változásokat. (Milyen Jedisen hangzott 😅😁)
S ha már érzések. Ezek továbbra sem múltak el sajnos. Azért mondom h sajnos, mert azért valamelyest mégis csak nyugtalanít ez a hol erősebben, hol hosszabb-rövidebb ideig felbukkanó feeling.
Ezek az érzések okozzák a már máskor is említett "magamon kívüli" érzéseket.
(Am nem. Nem bolondultam meg, s nem szedek semmit. 😁)
Viszont ami újdonság az elmúlt hónapokhoz képest, h a tavasz beköszönttével többször tör rám igen erősen a hagyjam abba amit csinálok s medizzek egy kicsit gondolata.
Nagyon jól esik offolni így magam. Először szépen lecsendesíteni a gondolataim, majd a teljes csendben "lubickolni". Nagyon pihentető tud lenni az, h nem kattog az agyad.
Ha nem is meditálok, de már az nagyon jó ha lecsendesedek, s elképzelem azt, ahogy egy nagy zöld réten állok, s a kellemes tavaszi napsütésben szép lassan felsétállok egy dombra, miközben gyönyörködöm a tájban, ami televan sok szép színes virággal, és elszórtan fákkal. Majd ahogy felértem, leülök egy szimpatikus fa tövébe, nézegetem egy kicsit a tájat, s általában itt nekem már "beáll" a chilles érzés.
Mondjuk ha nem ülök török ülésben, hanem csak a kanapén heveredve csinálom ezt, akkor nagyon kellemes félálomszerű állapotba szoktam kerülni, ahol még hallom a környező zajokat, de már nem vagyok teljesen magamnál. Leginkább ahhoz hasonlatos mikor műtét előtt bekábítanak. Meg van, amikor be is szundítok egy kicsit.
...
Régen is szokásom volt, de mostanság gyakrabban fordul elő, h azon kapom magam, h hosszan nézem Norbit. Szeretem nézni, ahogy jön-megy, tevékenykedik. Olyan kellemesek ezek a pillanatok. Jó párszor már észrevette ezt Ő is, amire mindig kimereszti, meg forgatja a szemeit, h wtf. Így furcsállja, ahogy nézem. 😁 Én meg jókat kuncogok ezeken.
De megnyugvással és szeretettel tölt el, a jelenléte. Nagyon szeretem. ❤️
...
Március 23 - Pilisborosjenő;
Norbi vett magának egy királykék Mazda 3-as autót. Így az első komolyabb jóidőt kihasználva fogtunk magunkat és el is kocsikáztunk Pilisborosjenőre!
Első állomás; Teve szikla.
Túl sok ember. Még több gyerek. Eleinte puffogtam h nah bazdmeg! Az ember kijön a természetbe, h feltöltődjön, csendre és nyugalomra vágyik, erre nem össze-vissza ordibálnak mindenhol a gyerekek meg a szülők?! Baszott az ideg rendesen, h baszd meg nem elég h herótom van az emberekből, de még itt is ezeket kell hallgatnom! De aztán beláttam, h nekik is kell a természet, ha már mást nem is kaphatnak meg ebbe a reszkessetek betörőbe illő nagycsaládos, káoszos zsivajból...
Mondtam Norbinak h nah! Vegyük be azt a hegyet! Ott majd nem lesz már ennyi nép! Úgy is lett.
Találtunk egy nagyon szép helyet, lovely kilátással a Nagy-Kevélyi kőfülke és a Nagy-Kevély közötti sziklás részén ahol csend és nyugalom volt. Elidőztünk ott egy órát, s csak egyszer zavartak meg minket arra kaptatók.Mondtam is Norbinak h no! Fiam! 1 órás néma csendet kérek! Én felültem egy kitüremkedő szikla darabra medizni, Norbi meg pár méterrel alrébb vonult cigizni, meg az addig készült képeket csekkolni és posztolni, meg aztán szerintem napozott, töltekezett ő is, bár látni nem láttam, mert csukva volt a szemem, csak érezni éreztem.
De gyerekek! Én ott annyira, de annyira boldog voltam. Kellemesen melengetett a nap, csicseregtek a madarak, friss hegyi levegőn voltam. Alattam gyönyörű tájjal. S végre sehol sincsenek emberek! Kuss van! Béke, csend, nyugalom. Annyira nagyon vágytam már erre, h nem szégyellem bevallani h medi közben, ahogy ott ültem a pillanatban, el is pityeredtem. Tök olyan érzésem volt, mintha egy rusnya, piszkos nincstelen lennék, aki most végre megtisztálkodhat, rendbe teheti magát, s ez olyan örömmel töltött el, h hát nagyon.
Nekem az a kb 1 órás csend, fenn a hegyen, abban a tavaszi napsütésben, maga volt a mennyország! A napom, nem is, inkább a hetem, sőt! Az elmúlt negyedévem fénypontja volt!
Megtisztítottam magam, hálát mondtam (jó sokat, hosszú volt a lista), s elmondtam a szokásos kérelmeim, melyben egészséget, áldást, békét, jólétet, boldogságot, szeretetet kértem családomnak, barátaimnak, s gyógyulást a földnek.
Amúgy hiszem, h ha egy picit is befelé figyel az ember amikor a természetben van, akkor ott könnyebben érezheti, h sosincs egyedül...
Nah!
Aztán elsétáltunk még az egri vár makettjéhez is, de hát ottmeg még több ember volt, szo meg se álltunk, fordultunk is vissza a kocsihoz, de útközben, nem meszea Teve sziklától találtunk egy kis fenyves részt ami nagyon csendes, hangulatos volt. Ott is leültünk egy kicsit a sziklásrrészre és sütkéreztünk még egy félórát, még egy üvöltöző 2-3 baráti faimíllia társaság szét nem baszta az egész harmóniát. Komolyan azon kezdtem el gondolkodni, h ahogy ezek berobbantak a csendes, nyugodt harmóniámba a természettel, kb ilyen lehetett anno amikor a barbárok betörtek Rómába, a Hunok, meg a Mongolok Európába, meg még sorolhatnám. Szörnyű csörtetés zsivaj, ordibálás, hangzavar! Kész káosz! Pf! Mondom... Emberek...
Norbit is idegesítették, s amikor tovább álltunk miattuk, megjegyezte h lehet h velünk van a baj. Mire az volt a válaszom h nem, hisz általában véve nincs bajunk a családosokkal, hisz nekünk is vannak családos ismerőseink, akiket szeretünk.
Itt egyszerűen csak az van h más szinten vannak ezek, akik ide robbantak és más szinten mi. Más nekik a természet, a kikapcsolódás, mint nekünk. Vannak olyan családok ahol a sok gyermekordibálás a természetes s zene füleiknek, s telibe szarják h mások is vannak körülöttük, még más családokban ilyenkor rászólnak a gyerekre, h fiam ne ordibálj, mint a fába szorult féreg, mert mások is vannak itt rajtunk kívül.
S fontos, h nem szabad őket azért lenézni amiért olyan szinten vannak amilyen. Ahogy egy hatodikos se néz le egy harmadikost.
De tény, h ez úgy egészben jellemző is az emberekre. Vannak akik, tekintettel vannak a környezetünkre, a földre és lakóira, s vannak akik csak telibe szarják mindezt, s egyedül csak saját magukkal foglalkoznak.
Egyre erősebb az az elképzelésem h ez a föld tényleg egy állatkert, benne a hierarchia csúcsán az emberálattal... "Érdekes" egy világ ez...
Szo visszamentünk a kocsihoz és átgurultunk a szomszédos Ürömre s nagyon finomat ettünk egy szép teraszos svéd vendéglőben.
Közben azt beszéltük h a hosszútávú terveink között az szerepel, h 10 éven belül szeretnénk egy ilyen Budapest melletti településre kikötözni.
E táj nagyon hasonlít szülőfalumra, ahol felnőttem. Nagyon közel állnak hozzám az ilyen helyek. Mondjuk Pilisborosjenő nagyon nem tetszett, mert a fő utcán a rezsim tenyész propagandás plakátjai lógtak a villany póznákról, s ez nagyon nem volt szimpatikus! Ellenben a szomszédos Ürömön nem voltak.
A jepenlegit nem adnám el, hanem kiadnám, s abból tudnám törleszteni a lakás rám eső részét. (Merthogy Norbival közösen vennék ugye.)
Mindenképp olyat szeretnék, ami természet közeli, csendes friss levegős, nagy forgalomtól mentes. Lehetőleg csak egy kb 4-500 nm-es telek. S mi húznak fel oda egy kb 4-5 konténerből összerakott modern házat, v mobil házat. Kb 50-60 nm2 elég lenne + terasz. Napelemes tetővel. Padlótól plafonig erő ablakokkal. Letisztult, minimalista modern belsővel. Egy loft stílusban, világos, tágas belső térrel.
Déli fekvésű domboldalban, h reggeltől estig süsse a nap. + 2 kocsi. Amivel bejárunk dolgozni. (Mondjuk már 1 megvan.) + De nekem is kellene még egy. Lehetőleg elektromos. 😁
Egy Tesla X egy álom csoda lenne. 😀😎✌️
De (jelenleg még) am beérném egy BMW I3S, vagy egy Hyundai Konával is. 😅
Szóval ha tudok ilyen kerületet, v Pest határában lévő települést javasolni nekem, azt megköszönném. 😊✌️
Nah! Egyelőre ennyi!
Csók!
Rion.
😘❤️
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
