(Mielőtt a szélsőliberálisok elkezdenének sipíkolni, h náci, fasiszta etcetera, etcetera, azok olvassanak utána, hogy attól jóval régebbi, s bár előszeretettel játszották Nácik is, attól még nem kell ráhúzni a vizeslepedőt, ahogy a németeket, vagy a Hugo Boss-t, Wolkswagen-t és még sorolhatnánk mennyi mindent se mocskoljuk be ilyenekkel.)
Július utolsó hete;
Eléggé megterhelőek voltak ezek a napok is, de ekkorra már elfogytak a könnyeim, s legalább már nem sírtam, mint az előtte lévő hetekben.
Kiderült, hogy amit nagyon szerettünk volna magunknak lakást, s amire egy hetet vártunk, hogy visszajelzést kapjunk, azt sajnos nem mi kaptuk meg, így újra kellett gondolnunk hogy hogyan tovább, s mivel a második helyen lévő albi is már elkelt, így végül a harmadik helyezett lett a befutó, de ott is voltak izgi helyzetek, mert a szerződéshez osztrák bankszámla kellett volna, amivel még nem rendelkezhettünk, mivel nincs osztrák lakcímünk. 😊 🙃🤯☠️
De végül sikerült úgy kijönni ebből az ördögi körből, hogy azt mondták, h oké nem fontos az osztrák számla.
Aztán nagyban ment a pakolás, lomtalanítás is. Érdekes volt megválni sok régi holmitól. Olyan érzés volt, mintha meghaltam volna s utánam kellene eltakarítani.
Megválni mindattól, ami régen még értékes és fontos volt a számomra. Tárgyak, ruhák, képek! Sok-sok-sok emlék! Mennyi (egykor fontos) tárgy válik semmivé, s tűnik el utánunk (vagy velünk együtt) a süllyesztőbe?! 🙄😔
DUUUUURBIIIINCS! 🫣
Meglett végül a lakótársam is aki egy orosz-(dél) koreai ELTE-n tanuló informatikus srác, aki szintén meleg. Értelmes magyart nem találtam, csak agresszív, mocskolódó, gyűlölködő kommenteket kaptam, h mit képzelek én ennyit kérni, s hogy milyen már hogy politikai nézetek alapján szelektálok. 😅 Mert hát kiírtam, h;
"Olyan lakótársat keresek, aki kedves, nyitott, felvilágosult, életvidám, s mentes azoktól a gyűlölködő, negatív energiáktól, amik oly annyira jellemzőek a magyar közéletre. Igényes nem csak magára, de környezetére is. Szeretem a rendet és a tisztaságot, így egy szétszórt és kupis lakótársnak nem szívesen adom át a lakásom."
s hát a sok beteg lelkületű meg ugye vérszemet kapott erre. 😅
Hát aki számára meglepő, vagy szomorú, h az ember megválogatja, hogy kivel él együtt, kinek adja át életterét, akkor ott szerintem nem velem van a baj... 🙄 💁🙈🙉🙊
Durva mennyire beteg nép lett a magyarok "kétharmada"-a! Én ezeket egyszerűen már csak "Freaks"-nek, Zomikbnak hívom.
Augusztus első fele;
Elég szar érzés már otthon lenni a Kispesti lakásban. Olyan rideg, üres, halott... 😕😔
Olyan, mintha a temetőbe mennénk, egy hozzánk nagyon közel álló elhunyt szerettünk sírjához. Elég szar érzés ott lenni egyedül. 1 óránál többet már nem is tudtam az utolsó napokban maradni. Összevannak pakolva a cuccaim, sokminden ki van ürítve.
Folytogató nagyon ez az érzés. Rámtörnek a régi emlékek, h anno még négyen laktunk itt! Meg hogy menni mindenki volt már nálam, mennyi sok szép emlék, közös programok voltak ebben a lakásban, most meg már senki sehol! Sőt! Már én se vagyok itt igazán! Huuu! Nagyon szar! 😔
Olyan mintha meghaltam volna, s szellemként térek vissza a lakásba, s szomorúan konstatálom, hogy elmúlt, végetért minden.
Aztán elmerengek az életen, hogy mennyi szakasza/ciklusa van egy életnek, s végül minden végetér, elmúlik, átváltozik. Nincs megállás. Ez a kisebbik része az egésznek. S hitvilágom szerint, ez megy nagyban az élet-halál ciklusaival, a reinkarnációval is.
Egyszerre szép és jó, és egyszerre szomorú, fájó ez az egész. Mennyi szépség, öröm, izgalom, fájdalom, szomorúság van az életben?
Nem csodálom, hogy oly sok lélek vágyik ide leszületni, s résztvenni ebben a színes-szagos kavalkádban, s "megfürödni" annak minden jó és rossz megtapasztalásában.
...
Bécs;
Augusztus 11-én sikerült beköltözni az albiba, de sajnos nem ment minden zökkenőmentesen, mivel a mérőórák leolvasásánál derült ki, h nincs áram. Így nekünk kell szolgáltatót választani s intézni a visszakapcsolást. Péntek révén nem sokban reménykedtünk. Neten kerestünk szolgáltatót, s kiválasztottunk egyet, s online elindítottuk a folyamatot. 15-én kedden meg szünnap van osztrákiában, ami tovább lassította a folyamatot. De pár nap alatt sikerült megoldani, igaz egy kedves magyar ismerősöm segítségével, aki Villanyszerelő. Lekellet menni anpinyóba a műszaki terembe, ahol az épült összes kapcsolója van. Ott megtalálni a miénket, s ujraindítani a rendszert.
Aztán amitől a leginkább tartottam, az ment a leggördülékenyebben; A hivatali ügyintézés, a lakcím (Meldezettel) bejelentése. Augusztus 8-án foglaltam online időpontot aug 11 délutánra és 1 percet se kellett várnunk, bejelentkezés után azonnal hívtak is, kb 10 perc alatt megkaptuk a szükséges papírokat.
Amúgy eléggé kimerítő, leszívós napok ezek. Szinte állandó az idegeskedés, mindig gördül valami kissebb-nagyobb akadály az utunkba. Valamit mindig intézni kell, valaminek mindig utánna kell járni, ami nem kevés idő. Mindent lefordítani, értelmezni, aztán cselekvési tervet kitalálni... 🙄 😒
Gábor minél fáradtabb, annál jobban horkol!
Nah hát mostanság brutál módon horkol. De annyira, h örülök is neki, h külön alszunk, mert még füldugóval is képtelenség mellette megmaradni. 😒😕
De amúgy mindezek ellenére jól érezzük itt magunk. Reméljük hosszabb távon is így marad. Ez az első 1 év az teszt időszak. Remélhetőleg hogy majd csak max városon belül fogunk majd költözni valami jobb környékére. 😊
Itt Bécsben (nem mindenki persze, de) sok ember mosolyog az utcán. Tök fura, h nem ölnek meg a szemükkel. 😅 Jók az energiák. Chillies, nyugis, ami nekem nagyon szimpi. Imádom hogy vasárnap olyan csend, béke és nyugalom honol a városban, mint vidéken!
Augusztus második fele;
Nagyon durván eltelt az augusztus is. Sőt! Az egész nyár! Sőt! Az elmúlt 34 év!
A fontosabb adminisztratív dolgokat sikeresen elintéztük a napokban. Augusztus 19-én felhoztuk Gábor bútorait Bécsbe. Üres az ő lakása is. Kurva fájó volt a kipakolás után elköszönni a részben üres lakástól. Eleinte mennyire nem szerettem Gáborhoz járni, aztán hogy megszerettem. Így persze akarva akaratlanul eszembe jutott az én lakásom is, hogy ha úgy adódik akkor ezt mégegyszer át kell élnem azzal a lakással is. 😔
Szerintem nekem jobban fájt mint Gábornak! 😅
Ő ikrek, lazább ilyen téren. Én bikaként jobban ragaszkodom a megszokott tárgyaimhoz, környezetemhez, de észrevettem magamon, hogy az elmúlt hónapokban sokat tanultam és fejlődtem elengedés téren. Sőt leginkább az elmúlt években tanultam ilyen téren sokat! Kezdve 2016 novemberétől, amikor anno Norbi elhagyott, majd 2019ben, amikor én mondtam ki, hogy legyen vége, mert már csak úgy élünk 9 év után egymás mellett, mint 2 lakótárs.
Aztán a következő 1-2 évben a legjobb barátnőm távolodott el tőlem, mondván, hogy nem haragszik rám, nem történt semmi, egyszerűen csak megváltozott. Mai napig nem tudni, hogy mi történt valójában. A szűk baráti körben se értették a többiek. Szóval ott is volt elengedés tanulás. Mondjuk ezzel egyúttal introvertáltabb is lettem, mert nagyon belső körből jött ez az őszintétlenség, amit egyfajta árulásként, hátbaszúrásként éltem meg. Aztán az ilyenfajta sebzések után az ember óvatosabbá, zárkózottabbá válik.
Azért meséltem ezeket a mini storykat, mert a lakások elhagyása is hasonló, mint a fentebbi 2 eset.
Azaz a személyek, lakások megvannak ugyan, de már nem ugyanazok, mint régen. Már nem úgy nézek rájuk. De mi magunk se vagyunk kár ugyanazok, akik voltunk évekkel ezelőtt.
Más erről írni, más érzés olvasni, és más átélni.
...
Augusztus utolsó előtti hete;
Ekkor volt először lehetőségem arra, hogy elkezdjem szétszórni az önéletrajzaim.
Ez a hét eléggé nehéz volt. Kissé depis is voltam. Ez volt az a hét, amikor nagy kánikulás, tartósan 30 fok felett volt folyamatosan a hőmérséklet. Tombolt a nyár.
Én meg utálom a hőséget, a tűző napsütéstől pedig 1 perc után felforr az agyvizem, így ki se tettem a lakásból a lábam. Szar érzés volt, hogy hétvégén léptünk megint egyet előre azzal, hogy felhoztuk a bútorokat, berendeztük a lakást, majd 1 hétig ki se mozdulok onnan. 😅
Az is rontotta a hangulatom, h sok hirdetés németül van, s elvárás a folyékony német. Alig találni olyat, ahol azt olvashatom h elvárás a folyékony angol, mai megvan. Pedig egyszerű ruházati üzleteket nézek, ahol hemzsegnek az ANGOUL BESZÉLŐ KÜLFÖLDI TURISTÁK, s nem pedig az osztrák állami szférában akarok munkát vállalni! 💁🙄
Szóval lehúzott ez, h hiába költöttem már több mint félmilliót a németre, s oké felhúztam a nulláról 1 év alatt, munka mellett B1-re a tudásom, de bazdmeg ide csak nem elég!
Vagyis nem látom jelenleg azt, h huuu de könnyen fogok tudni elhelyezkedni.
S lehúz az, hogy elkeseredésembe, kétségbeesésembe már olyan raktári, egyszerű munkákat is nézegetek, ahová meg már a nálam kissebb tudásúakat is felveszik.
...
Augusztus utolsó hete;
Hát nem semmi egy nyárzáró hét volt!
Egyik nap jelentkezek egy multi ruházati kereskedelemhez, másnap felhívnak, megbeszélünk egy interjút a kövi napra, s az azt követő munkanap kapom az ajánlatot. 🙈🙉🙊
Kellett pár óra, hogy felfogjam, hogy felvettek. Eleinte nem is tudtam örülni. Gábor örült csak, csavarta el az üveg nyakát s ittunk a sikerre, de én csak ültem s pislogtam. 😅
Ez is álom szerű volt. Vártam h mikor ébredek fel, mert az elmúlt 13 évben, mióta dolgozom ilyen gyorsaságot nem tapasztaltam.
Jó mondjuk de, mert, amikor hajóra jelentkeztünk, ott délelőtt volt az interjú, s délután már kaptuk Norbival az emailt, h felvettek. 😅
De az más volt. Mondjuk ez is más annyiból, h nem Magyarországon vagyok nem magyar meló.
De hogy egy multi cég ilyen gyorsan lezavarja az furi volt. Amúgy még mindig gyanakvó vagyok, de úgy vagyok vele, h ha nem lesz belőle semmi, akkor megyek tovább, s majd lesz valami. Olyan még úgy se volt soha, h ne lett volna sehogy. 😅😂
Szóval már a telefonos interjú is úgy volt, h látja, h jelentkeztem a cég egyik márkájához, de elnézve az önéletrajzom, ajánlana a számomra egy másik márkát, ami jobban passzol hozzám.
Ennek nagyon örültem, mert mondtam is a hr-esnek, h szemezetem is azzal a pozival, de nem mertem megpályázni, mert az elvárásoknál elbultam a gute Deutschkenntnisse-nél, még a másiknál, ahova végül jelentkeztem, csak annyi volt, h Deutschkenntnisse. Mondta, h emiatt ne aggódjak. Multi cég, s ez a Kohlmarktban van a belvárosban, mindenki beszél angolul.
Há' mondom jóu van! Én csak örülök neki! 😅 😂 ✌️💁
Aztán az interjú 1 óra 15 percre sikeredett, s azért lett csak vége, mert szólt a hr-es, hogy sajnos abba kell hagyjuk, mert itt vár már kint egy ideje a következő jelölt.
A hr-esen kívül még az üzletvezető volt jelen. Ez az egyetlen üzlet osztrákiában, viszont olyan nagy, többszintes épület, mint a Zürichi vagy a Müncheni. (Nem mintha tudnám, hogy azok milyen nagyok, de ahhoz hasonlították.💁)
(Az üzletvezetővel jöttem fel együtt a lifttel (amit akkor még persze nem tudtam), s elkövetettem egy olyan hibát, h nem köszöntem neki, amikor beszálltam, mert vadul kerestem az emailt a telefonon, hogy hanyadikra is kell mennem., meg h kit is kell majd keressek. Az elején kissé rideg is volt velem.
De az interjú végén elnézést kértem amiért elfelejtettem köszönni, s hogy nagyon izgatott voltam, s azt se tudtam pontosan hova kell mennem, s elvoltam mélyedve a telefonomban. Nevetett s mondta h semmi baj, látta rajtam.)
Többnyire angolul beszéltünk. A végén volt pár mondat váltás németül, de megdicsértek, hogy amit tudok, azt tök jól tudom, s mondtam h van magán tanárom, akivel munka mellett heti 2x van órám. A válaszom, meg hogy megtudod valamennyire mukkani németül, jól láthatóan tetszett nagyon az üzletvezetőnek.
Eleinte döcögősen ment. Nagyon izgultam, de ahogy telt az idő egyre folyékonyabban s jobban ment, s a félidőben már átmenet inkább egy oda-vissza kérdez-felelek beszélgetésbe.
Nagyon gyakorlatias volt, a munkatapasztalt és a módszer érdekelte őket, hogy korábbi munkahelyeimen hogy ment a raktárkezelés, beosztások, áruátvétel, időbeosztás, stb...
Kérdezték hogy jelent e problémát ha Münchenbe küldenek ki 1 hónapra kiképzésre. Mondtam h nem probléma. Rugalmas vagyok.
Meg hogy mikor tudok kezdeni, és válaszomra láttam, h az üzletvezető kissé ingatta jobbra-balra a fejét, s gyorsan hozzátettem, hogy ha előbb kellene, akkor szerintem van annyira rugalmas a tulaj, hogy megtudjam vele beszélni, s eltud engedni.
(Próbáltam menteni a menthetőt.)
Mert amúgy most felújítás alatt van az üzlet a belvárosban, de október közepén terveznek nyitni. + ugye 1 hónap kiképzés...
Szóval necces....
Mondták hogy lesz még 4 interjú, s várhatóan e hét vége felé, v jövő hét elején visszajeleznek.
Hát ehhez képest már másnap 17 órakor kaptam az ajánlatot. 😁🫣
(u.i.: Azóta megvan a szerződés is aláírva, s szeptember 18-án kezdek az új helyen. 🫣🙈🙉🙊
...
Zavar a mátrixban. Többször fordult már elő velem a napokban, hogy amikor álomból lassan kezdek magamhoz térni, de még félálomban vagyok, s nem tudom, hogy most hol is van a testem? Hol térek magamhoz? Bécsben, Kispesten, Corvin-negyedben, vagy vidéken a családi házban? Aztán ahogy fokozatosan térek magamhoz, furcsa úgy kelni, hogy igen, már Bécsben vagyok. Ez egy új világ, s nem álmodok. Ez a "valóság."
De azért is van idézőjelben, mert nem ritka, hogy napközben, ébren, is van hogy azt érzem, mintha nem lenne valóság ez az egész. Eléggé zavart ez az érzés, s végre, amikor volt egy kis időm h egyedül, csendben magamba mélyedjek s ismét "magamba szálljak" akkor elgondolkoztam ezen is, h miért van rajtam ez a zavaró érzés?
Úgy gondolom, hogy most elég sokminden történt velem, sok volt a jövés-menés, intézkedés, s elveszett, megszűnt a megszokott életem, s még nem sikerült lehorgonyoznom, s mindaddig marad ez a hánykolódás, még végre nem lesz melóm, s be nem áll ismét egy megszokott rendszere az életemnek.
Tehát hiányzik a rendszer, a megszokás az életemből, ami eddig a biztos támpontot, a stabilitást jelentette a számomra. + A megszokott környezet is eltűnt mellőlem, amiben eddig éltem, így persze, hogy furán érzem magam, s sokszor azon kapom magam, hogy bámulok ki a fejemből. Egyszerűen lefagy a rendszerem, mert annyi idegen inger ér, annyira pörgés van, úszok az árral, hogy szerintem túlpereg az agyam, s ilyenkor lefagy, s x másodperc után veszem észre csak magam, hogy jaj! Megint lefagytam, elbambultam!
Szerintem leghamarabb majd csak január környékén jutok el a null pontra. Ha megállom a helyem a melóban, akkora fog kb szerintem beállni egyfajta stabilitás, rendszer az életemben.
Addigra sikerül mind a bécsi életbe, mind melóba beilleszkedni, megszokni.
Nah! Most egyelőre ennyi. Lenne még bőven mit mesélnem, de majd azokat a következő epizódban. 😉
Remélem további jó hírekről tudok majd írni, s megállom a helyem az új munkahelyemen. Szoríjjatok! 😅🤞😘
...
Csók!
Rion!
😘❤️
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
