Dubrovnik, Athén, Rhodosz;

https://goo.gl/photos/xhHkKDGnf6GfJGCo6

Robbanás, megsemmisülés, felkészülés az új életre;

Pár napra azután, h megírtam az utolsó blogbejegyzésem, (novemberben) darabokra tört az életem.

Norbi megváltozott. Szűkszavúbb lett, s kértem h mondja el mi van. Nem akarta, csak otthon személyesen, de végül kibökte, h van valakije, akibe beleszerelmesedett, s szakítani akar, s nem akarja velem tovább folytatni és még egy jó pár rosszul eső dolgot írt...

...De egyben bizonytalan is volt. Leírta, h tudja, h lehet rossz döntést hoz, mert nem azért akar válni, mert h rossz a kapcsolatunk, hanem mert rájött, h fiatal és élni akar. Ez a része nem lepett meg. Mármint h talált valakit, s h élnie kell, de az, h emiatt képes szakitani, s eldobni egy öt éves, jól működő élettérsi kapcsolatot?! Nem hiszem h sok ember van, aki mindezeket megérti, elfogadja, s lenyelni, s nem küldi el a picsába ezek után az illetőt...

Én nem küldtem... Abban maradtunk, h hazamegyünk, s majd otthon megbeszéljük személyesen, ahogy eredetileg is akarta.

A robbanás utáni napokban azokkal a személyekkel osztottam meg, h mit történt, akikkel majdnemhogy napi szinten érintkezem ill közel állnak hozzám. Nagyon sokat segítettek nekem, amiért nagyon hálás vagyok s ezúton is szeretném megköszönni támogatásuk, segítségük.

Melóban zombiként tengettem mindennapjaim. 7 napos sea day volt előttem, pangással és dög unalommal megspékelve. Mivel nem volt munka, ezért máson se kattogott az agyam, mint h mi lesz velem?!

Kis ülőhelyet alakítottam ki magamnak egy kis tároló helyiségben, ahol a munkaidőm jelentős részét töltöttem. Másokkal beszélgettem, leírtam a gondolataim, próbáltam alternatív lehetőségeket felállítani a jövőmet illetően, na meg próbáétam összeszedni magam.

Helyzetem folyamatosan olyan volt, mint egy olyan betegé aki állandó hányingerrel küzd. Folyamatosan ott van az a gyomorforgató feeling s néha kitör belőled. Csak nem a hányás, hanem a sírás, amitől egy darabig egy kissé jobban érzed magad, de aztán újra kezdődik az egész.


November 20;

Öt nappal a robbanás és a sokk után a düh és a harag öntött el. Nagyon sértettnek érzem magam azokért, amiket Norbi írt nekem.

Munkában továbbra is pangás van s egyre jobban érzem, h leépülök szellemileg. Nem elég h romokban az életem, de még a szerződésem végnapjait is járom, s mindenki tudja, akinek van hajós tapasztalata, h sokan képesek ilyenkor teljesen megváltozni, megzuhanni. Mindenki máshogy vezeti le. Renivel mi alig dolgozunk, röhögünk mindenen, mint akik bevannak szívva, s a többi kollégánk szerintünk már alig várja h hazamegyünk. Én több időt töltök a tárolóhelyiségben, mint az üzlettérben.

Az a nagy mázlim, h az esetek többségében csinálok valamit, amikor jön valamelyik manager. Mesterévé váltam a látszat munkának. Pl folyton a telefonnal ütöm el az időt, azt meg nem lehet használni az üzletben ugye. Így hát hajtogatást színlelve a telefonom ráteszem egy hajtogatós pulcsira, s ha csak jön valaki, akkor félbehajtom, s már nincs is telefon.  :)

A szüneteim "hányással" telnek. Sírok és iszom. Van egy üveg bailey's-em a hűtőben s azt úgy is megkell inni mielőtt elhagyom a hajót. Leszarom, h nem ihatunk munkaidőben! Most ez kell és jólesik!

...

Egyik holdfényes éjszakán mikor végetért a buli a crew bárban, kint a hajó orrban folytattuk az iszogatást a magyarokkal, s spontán magyaros, pálinkás-sörös-boros partivá csapott át. Nagggyon jó volt. Én szolgáltattam természetesen a nótaszót, mert volt egy jó pár retro magyar számom a telón, meg volt speakerem, s olyan jót énekeltünk táncoltunk, h rég volt jó ilyen feregeteges élményben részem. Kellett is a stresszoldás.  :)

Azt sajnálom, h ez a jó kis magyar csapat a végére verődött össze, mire én lelépek. Jó társaság.


6. Nap;

A messben együtt vacsoráztam a kolléganőimmel, s pont velem szembe ült le az az egyik új lány, aki nemrégiben jött hozzánk, s korábban azon a hajón dolgozott, amin Norbi, s jó barátok is voltak egymással. Én ezt tudtam, h ők jó barinők voltak együtt s ezért direkt kerültem is a csajt, de én már javában kajáltam, mikor leült velem szembe, s persze h egyből elkezdte fosni a szót a Norbiról, h milyen jó fej gyerek és h h utálta, s irigyelte őt a Norbi, mikor megtudta h idejöhet erre a hajóra, amin én vagyok, s bla, bla bla. Én meg kezdtem egy jobban görnyedni és összemenni, ahogy az életkedvem is szivárgott ki belőlem, s csak folyamatosan azt hajtottam, h hagyd abba! Hagyd abba! Hagyd abba! Az étkezéssel is leáltam, s csak fogtam a kést meg a villát a tányér két szélén, s meredtem nézzem magam elé, mire végül az a két lány, (akikkel szorsabb kapcsolatban vagyok, s tudják h mi történt) a két oldalamon ültek és (egyszerre!) rászóltak a csajra. Az egyikük azt kérdezte meg tőle, h mióta dolgozik hajón, a másik meg h van e neki barátja. :) Filmbe illő volt az egész. Nekem meg gombóc volt a torkomban, s azért szorongtam h csak el ne sírjam magam, s nyugi, nyugi, nyugi, nyugi, nyugi.
A kiscsaj eléggé egy zizi hiperaktív személyiség de idővel sikerült megszeretnem őt is.


November 28;

Szabadnapomon szinte csak kajálni mozdultam ki. Na meg reggel elmentem edzeni aztán annyi volt a szociális életem. Nagyon jó volt egyedül lenni. Meditáltam, relaxos zenéket hallgattam, pihikéztem, írtam, s beszélgettem az otthoniakkal. Na meg persze agyaltam sokat.... Hiányoltam erősen a füstölőim meg a gyertyáim. Képzeletben meggyújtottam őket otthon, s elvégeztem a kis Buddha szentélyem előtti szertartást.


November 30;

Az érzelgős időszakomon már túl vagyok nagyjából. Napok óta a kiégést érzem, h nem érdekel, s nem mozgat meg semmi. Norbival kapcsolatban sem túl rózsásak az érzelmeim. Nem tudom, h fogok a szavai után hozzá viszonyulni. Nagyon nagy pofon és érvágás volt az, ahogyan az elején elmondta az érzéseit. Az biztos, h ha folytatjuk is, nem lesz már a régi viszonyunk. Illetve már az az érzés sincs bennem, h képes lennék leélni vele az életem... Szo furi... ...Októberben még az esküvőről beszélgettünk... Leginkább akkor fáj a legjobban, mikor Olaszországra, Rómára gondolok. Mennyit voltunk ott, mennyi sok szép emlék... Fájdalmas emlékek nagyon...  :(

Szo jelen pillanatban úgy érzem, h a kapcsolatunk az "intenzív osztályon döglődik".
De bármi változhat. Persze lehet, h újraéled, s erősebb lesz mint valaha. Lehet, h folytatjuk tovább, de már nem leszünk a régiek, s az is lehet, h nem éljük túl...
Továbbra is a személyes megbeszéléstől függ minden.

Am Norbit a szíve az új szerelméhez húzza. Érthető. Hisz vele van minden nap. Norbi mindig is azokhoz húzott, akik körülvették, akikkel napi szinten érintkezésben volt. Az esze pedig mellém húzza... ...ami régen rossz ugye...
Eltávolodtunk egymástól, mert nem érezzük egymást hat hónapja...
Mint írtam, minden a személyes találkozáson múlik, onnantól, h újra egymás szemébe nézünk.

Am kb két naponta beszélgetünk. Ők ma vannak ott, ahol én voltam tegnap. Ma értek a karib térségbe. Most kiélheti magát. Egy nagyon intenzív, érzelmekkel és élményekkel teli öt napnak néz elébe.
De egyben tudom azt is, h nehéz és fájó lesz majd neki két hét múlva elbúcsúzni attól az embertől, akibe beleszerelmesedett.

Tudom, mert kb két éve én is ebben a helyzetben voltam. Akkor ugyanis mélyponton volt a kapcsolatunk, s én úgy éreztem, h megfulladok. Nagyon eltávolodtam a Norbitól, ő ezt érezte is, s ő is eltávolodott tőlem, mert Norbi mindig azt adja, amit kap. Szo mikor már betelt a pohár s azt éreztem, h kész vége, nem bírom tovább, leültem vele beszélni. Mindig az aranyközéputas megoldásra törekedtünk, s azt láttuk a legjobbnak, h mivel nem akarjuk elveszíteni egymást, ezért két hét kimenőt adunk egymásnak. Hát én az idő alatt nagyon beleszerelmesedzem valakibe, s nagggyon közel voltunk a szakításhoz. Annyival volt nekem könyebb s ezért os maradtam végül mellette, mert napi szinten együtt voltunk, esténként hazamentem hozzá, s ott volt elöttem ő a lakás, a kutya a közps holmik, s tudtam mérlegelni h én tényleg ezt a lovely életet akarom feldobni?! Szo mérlegeltem s döntöttem. Egy darabig szar volt, de aztán ismét ujra egymásra hangolódtunk a Norbival s kijöttünk a gödörből.

Szo ezért is vagyok annyira megértő ezzel az egész szituval kapcsolatban, továbbá én is benne vagyok megint ebben az egészben s én nekem sem könnyű, s érzem, tapasztalom azokat, amiket Norbi írt, s ha nekem jött volna valaki, valszeg engem is könnyen elöntött volna a new love feeling...

Ennyi. :)

Feltettem persze magamnak a kérdést, h milyen társat keresnék magamnak a továbbiakban;

25-35 közötti, 180 cm alatti, vékony, v normal, v szálkás típus. Szőrtelen, igényes, ápolt, csendes, megfontolt, tapasztalt, nyugodt, szolid, nem bulizós, nem kényes-buzis- nyálas-beképzelt-arisztokrata. Talpraesett, értelmes, felvilágosult, haladó és pozitív szemléletű, kommunikatív, őszinte, egyenes, merje kimondani érzéseit, gondolatait. Továbbá egzisztenciális, állat és természetbarát és a már kiélte magát egyén lenne az ideális. Meg azért legyen egy "normal" iq szintje. Ne legyen túl okos, mert ne akarom hülyének érezni magam mellette, de azért Csipkés Zoltán se legyen. :D
Jah! És uni legyen of course! :D
Szo lényegében csak azokat "várom el", amikkel én is rendelkezem, rám is jellemzőek. Semmi több. :)
Mindig csak annyit várok el a másiktól, amikre én is képes vagyok, hisz nem a tökéletest keresem, hanem egy normális társat.


Dec 2; 

Csapatépítős est. Lufis szexxel. (Különböző pózokban, szexet imitálva szét kell dureantani a lufit.) Fejre kötött, madzagon lógó vizes lufival kellett fellökni a földre helyezett pohárkákat. Aztán volt kvíz játék is. Képeket mutattak s ki kellett találni, h hol készült. + Általános kérdések a karácsonyi ünepekkel kapcsolatban. Mondjuk ez a legtöbbünknek nem tetszett, mert nem volt multikulturális, s sok olyan britis faszság volt, amik maguk a britek se tudtak. (Pl milyen nemzetiség szokta felállítani a Trafalgar squaren a karifát, meg h milyen nemzetiségű pia a tojásos mittudom én mi! (brit))

Aztán volt háton rajzolós játék. Négy ember leült egymás elé háttal. A legutolsónak a fülébe súgták h mit kell lerajzolnia, s arra volt fél perce, aztán pár másodpercre megmutatta az előtte ülőnek, s annak is lekellett rajzolni ugyan ezt s igy ment tovább. A végén pedig felmutattuk, s döntöttek, h melyik csapaté hasonlít leginkább az eredeti témára.

Továbbá volt olyan ügyességi játék is, h m&m-es bogyókat kellett szívószál végére felszívni, s továbbadni a másik szívoszáljéra, s végén beleejteni egy pohárkába. Ebben is négy embert vett részt, mert egy csapat négy főből állt.
Am volt üvöltözés, hangos nevetés, jó hangulat. Közben a kari zenéről Dj Gee gondoskodott.  ;)  :D


Dec 6;

Utolsókat rúgom már. Vásárlók is észreveszik a hozzáállásomon, h nagyon laza vagyok. Pl az egyik sales eventen kérdezték, h mikor lesz a következő sale. Én meg mondtam h nem tudom, mert megyek haza. Ááá szo nem is érdekel?! Mondom pontosan s jól összenevettünk, majd kellemes ünnepeket kívánva elbúcsúztunk.  :D

A másik vásárlót meg szórakoztattuk az egyik kolléganőmmel, aki megragadott a karomnál fogva s bevitt a szekrénybe, mert h rosszul viselkedtem tegnap este. (Mikor iszok, eléggé erotikusan, szexuálisan túlfűtötten tudok táncolni, amit imádnak a csajok ugye, mivel heterókkal ilyet nem tudnak csinálni, mert azok csak annyira képesek (tisztelet a kivételnek), h a pultnál támaszkodva szopogatják a söröcskéjük, s nézik a tánc showt, amit levágunk. Szo eléggé nemvoltunk már szomlyasak, amikor egyszer csak lerántottam a mély dekoltású felsőt a lány melléről, s kificcent az egyik mellecskéje. Aztán mikor átkaroltam h eltakarjam neki, kikapcsoltam neki a melltartóját. Szo nagggyon köcsög voltam, de mindenki imádta a helyzetet... őt leszámítva...) szo poénkodva elvezettett a tárolhelységbe büntibe, én meg elkezdtem játszani a hisztis kisfiút, aki elkezdett vonyítani, majd toporzékolni, h No!No! Noooo! Wáááááh!

Aztán mikor pár másodperc után kijöttem, megigazítottam a zakómat, nyakkendőmet, s úriasan fennkölt hangon bejelentettem, a vásárlóknak (közönség) h; Hölgyeim és Uraim! Lenyugodtam s kész vagyok a munkára! Mire mindenki hangosan felkacagott s még tapsoltak is. Aztán a kasszánál megkérdezték, h minek tudható be ez a jó hangulat? Én meg lazán beközöltem, h a végnapjaim élem s megyek haza karácsonyra!  :) Így már mindenki értett mindent.  :)

Dec 12;

 Én dec 12.-én este 11-re értem haza. 15.én délután elhagytam a lakásom, s leutaztam vidékre szüleimhez. Norbi ma (15.-én) este érkezik.
Am folyamatosan tartottuk a kapcsolatot. Kb két naponta beszélgettünk. Ő éltette a beszélgetést, mert én csak akkor írtam neki, ha kérdezett.

15.-éig egyikünk se tudta h mikor, mi h lesz. Végül ma délelőtt Norbi anyukájától megtudtam, h Norbi a lakásomba tervez jönni, amin meglepődtem, mert azt beszéltük meg még novemberben, h pár napot eltöltünk külön otthon, h a normális levegőn, földi életben rendezni tudjuk gondolataink, érzéseink. Erre meg jön... nah mondom akkor én meg megyek, mert nem akarok még találkozni vele! Vegye át az itteni rezgéseket, nyugodjon le, tisztítsa ki magát, s majd aztán beszélünk!
Szo így három nap után még mindig próbállok átállni erre az itteni életre. Eddig azért nem sikerült mert nagyon keveset aludtam. Búcsú parti a hajón, majd egy welcome iszogatás a lakásban, majd másnap welcome iszogatás a barátokkal, s a harmadik napon meg utazom vidékre. Itt lesz időm leállni, s felvenni az itthoni rezgéseket.

Összegezve am az elmúlt fél évet; szép és jó volt. Leginkább egy gyorsan váltakozó álomként jellemezném. Egyik pillanatban itt, a másikban ott vagy. Új arcok jönnek mennek az életedben, érzelmek, gondolatok tömkelege száguld át rajtad, aztán egyszer csal felébredsz otthon a lakásodban, s napokig az a fura, kissé kellemetlen érzés kavarog benned, h hú ba.d meg! Ez mi volt?! Vaóságos volt ez az egész?! Mintha egy másik életet éltél volna át az álmodban. Hihetetlen, s felfoghatatlan, h ezt tényleg megéltem, s h mennnnnyire intenzív volt, s milyen gyorsan eltelt! Tényleg hat hónapot élttem volna kint?

Néha úgy érzem, mintha csak pár napja lettem volna itthon, v mintha csak tegnap találkoztam volna a barátokkal... Ugyanakkor tudom, h ez a valós és normális élet. A hajós élet hosszú távon, sokáig nem egészséges. Kivétel nélkül mindenki élettörténetén az jött le, h aki régebb úton csinálja az lezüllik, bekattan, bekurvul, lezüllik. Szo no thank you. Ez nem az én életvitelem. Ez számomra olyan mint a fősulis korszakom volt. Egy korszak tanulással, változásokkal, fejlődésekkel, élményekkel, kellemes emlékekkel, szép és jó életszakasz. De én már 27 vagyok. Szeretnék egy biztos, stabil, egészséges, nyugodt kellems életet leélni a párommal.

Dec 17.

Eljött a nagy nap. A "tárgyalás" napja.
Lényegre török;
Szétmentünk....
Véget ért egy öt éves eljegyzett párkapcsolat...
... S most nem is tudom mit írjak még...

Ami meglepett, h Norbi sírt s nem én. Jó! Párszor sírtam én is, de Norbi...

Jól mutatta a helyzet, h én ezeken már egy hónapja, már novemberben átmentem ezeken a fázisokon, amiken most ő. Felvoltam készülve minden eshetőségre köztük erre is.
Norbi egy hónapig itt fog lakni velem. Megmaradtunk barátként egymásnak. Hálás vagyok, amiért nem vérzek már, s nem fáj semmi. Nem gondoltam volna h simán fájdalom nélkül elfogom tudni viselni a jelenlétét. De kellett az az egy hónapos egyedül szenvedés a hajón, mikor kirobbant ez az egész ügy, mert annak köszönhetem azt h már nyugodtan kezelem a szitut.

Szerintem majd akkor fog rossz lenni, amikor majd elmegy. De ki tudja. Mikor 3 napot egyedül voltam otthon nélküle is elég jól megvoltam.

Úgy érzem, h Norbi most van a "kezdek felnőni" stádiumban, s sok változás, újdonság, élmény áll még előtte. Nah meg persze pofonok hada. De hát ezen mindenki átmegy. Az élet velejárója. Ügyes, értelmes gyerek, szo nem féltem. Tudom h megfogja állni a helyét.

Ennyit róla.

Velem viszont semmit sem tudok, h mi lesz! Néha pánik tör rám, néha meg halál nyugalommal kezelem a helyzetet, mert hiszem és tudom, h minden okkal történik, s a változások csak jót tesznek. Mondhatni hiszek az isteni gondviselésben. Persze ezt most nagyon leegyszerűsítve, általánosítva, mondhatni, h sablonosan fogalmazva mondtam, de ez a lényege. Erős a hitem.
Am napi szinten változik az álláspontom a 3 lehetséges út között. Vagy visszamegyek hajóra, v anglia, v maradok itthon. Mindennek megvan a maga + és - oldala.

Hajóra nem érzem elég erősnek magam, h viszamenjek. Am lehet h nem is az erősséggel van igazán probléma - mert aki ismer tudja h erős vagyok én - hanem inkább azzal van a problem, h nem igazán akarok menni. Szép és jó volt, de mégegyszer egyedül... no thanks... aztán kitudja...

Anglia ugyan ez. A több munkalehetőség miatt szívesebben mennék, de drága az ottani élet. Mondjuk nem mindegy hogy hol, milyen melót talállok.
 S itt jön ugyanilyen téren szóba a maradás.
Kérdés h milyen munkalehetőségeket fogok tudni találni az elkövetkezendő hetekben...


Dec 20;

Semmi új. Norbival éldegélünk egymás mellett, mint két barát. Néha együtt járkálunk, kutyát sétáltatunk, együtt karácsonyozunk a lakótársakkal, mintha mi se történt volna. Annyi, h nem érintkezünk, s nincs köztünk semmi szexualitás.

Erre ne is mondjon senki semmit!
Barátaim többsége ellenzi, finoman szólva furcsálja ezt a szitut, h megengedtem neki, h maradjon. Nekem nincs ezzel bajom és kész. Egy hónapot lesz itt max, azt meg kibirom!
Tény, h az a szerencséje, h nem vagyok haragtartó, sok sebet okozott nekem, s mondták már egy páran, h gondolkodás nélkül kibasznák a párukat szakítás után, de hát ahány ember, annyi féle...

Ha novemberben nem mentem volna keresztül a haldoklás, majd meghalás folyamatán, akkor valószínűleg nem tudnám Norbit elviselni magam mellett.

De mint írtam, novemberben napi szinten gondoltam erre, h mi lesz ha szétmegyünk, s tényleg döglődtem, s meghaltam, kiégtem novemberben.


Dec 22;

Fura egy állapotban érzem magam már napok óta. Próbállom megfogalmazni, felfogni, h mi ez. Sokat tekintek befelé, rövid meditációkat csinálok, kikapcsolom az agyam, s megfigyelem az érzéseim.

Szo úgy jellemezném ezt az állapotom, h a "köztes lét".

Januárban lelkileg, érzelmileg kiégtem, megsemmisültem, elpusztultam, s most vagyok a túlvilágon ás várom az újjáéledésem.

Ehhez a lelki világhoz hozzájárul a környezetem is. Mármint h a fizikális világ is szépen prezentálja lelki világom;

Megsemmisülvén elhagytam a hajós létem, s hazatértem. Pihenek, relaxálok, kikapcsolódom, intézem az itthoni ügyeim, próbállom összeszedni magam több-kevesebb sikerrel és várom h újjá éledjek, ami januárban be is fog következni.

Érzéseim, véleményeim folyamatosan ingadoznak, változnak. Ahogy beszélgetek másokkal, úgy jönnek az infók, az én agyam (a szűz aszcendesemnek köszönhetően) folyamatosan kattog, feldolgoz és mérlegel, pro és kontra. Tak-tak-tak. Nekem a kövi majd egy hónap olyan lesz, mint egy szavazás, ahol a bejövő szavazatok, vélemények alapján folyamatosan változik a képzeletbeli diagramm, h a három esélyes (külföld, hajó, itthon) közül, melyik áll jobban nyerésre. Az elmúlt napokban az itthon maradás vezetett, de a munkalehetőségek és fizuk láttán, elkezdett hervadni az esélye...

Elkeztdem mozgósitani az ismerősi szálakat. A fél ismerősi köröm már Londonban él. Am nélkülük sokkal szürkébbnek, kevesebbenk érzem Budapestet. Tisztán emlékszem, h amikor 6 éve felköltöztem pestre, mennyire nyüzsgő színes élet volt itt. Sok jó fej ember, s most mi van?!... Mondhatni h már csak a magja maradt itthon. :( Ez elszomorít... :/

Szo ott tartottam, h ráírtam pár emberre, s elsőre pozitív, segítő, támogató visszajelzéseket kaptam. Még persze elég friss, de majd meglátjuk h hogy változnak a dolgok a továbbiakban. Lehet h január első két hetében kiugrom állást keresni, de ezzel is vannak fenntartásaim szo a fasz tudja.

Aki ismer, tudhatja, h nem szeretem ezt a helyzetet. A bika nagyon nem bírja a bizonytalanságot, viszont a szűz aszcendensem meg nagyon sasol, s azon vagyok h mihamarabb rendbe, rendszerbe szedjem az életem, s a hullámok felett maradjak, s nyitott szemmel sodródom az árral és próbálom a legjobb lehetőséget megragadni.

Tisztában vagyok, h angliában se könnyű megélni, magasak az árak, nehéz lesz az elején, ugyanakkor erre jön egyből a benesőmből a válasz, h egyrészt minden kezdet nehéz, másrészt meg ott az élő példa a hajós életre is, h az első két hónap nagyon nehéz volt. De megcsináltam. A bikák erősek és kitartóak szerencsére.
Ugyanakkor azt is látom, s gondolom, h lehet nem véletlenül alakultak így a dolgok. Erösebbé tett a hajó, elváltunk Norbival h újra kezdjem életem, s ugyanakkor lehet azt akarják a fentiek ezzel az egy hónap itthonléttel, h szembesítsenek azzal h nekem nincs itt helyem, s mennem kell tovább?

Jelenleg az itthon maradás a harmadik helyen áll. Hajóra meg szerintem Norbival együtt visszamennék, de már csak mint barátként. De várunk, h ő most visszamehet e arra a hajóra, ahonnan jött, s ahol a szerelme van, vagy ha nem mehet, akkor marad ennél a hajónál, amit közösen kértünk, s kaptunk is meg még hónapokkal ezelőtt.

Szo am nagy általánosságban véve elvagyok, de ugyanakkor néha meg ordítanék és toporzékolnék, h; MI A FASZ LETT AZ ÉLETEMMEL?! MI FOLYIK ITT KÖRÜLÖTEM BA.D MEEEEG???!!!

Mi ez a káosz és felfordulás?!

A nyugodt, stabil, kiegyensúlyozott, megszokott kis világomba betört az árvíz, s elsodort mindenem! Köztük engem is... :(

S mikor meg vannak gyengébb perceim, s pityergek, akkor meg morgok magamra, h ezzel nem lehet megoldani semmit! Nem szeretem, mikor elgyengülök. Mindig is rüheltem a gyenge jellemeket. Ugyanakkor néha kell, s jól esik, h eltörik a mécses, mert kipityergem magamból a feszkót. Ezért a rövid gyengélkedő időszakaimra úgy tekintek, mint egy piócára, akire szükség van, h lecsapolja a bennem felgyülemlett felesleges dolgokat, s pránanadiból is azt tanultuk, h a sírás, nevetés, az megtisztulás, stresszoldás, s egy "jóságos" folyamat.

Hát ez van kérem szépen!
Sodródom azzal a geci nagy árral, ami széjjel baszta az életem...
Olykor - s éppen most is - hatalmas düh van bennem, s legszívesebben kiordítanám magamból, h; ROHADJÁ' MEG!

Vagy, amit a hajón mondogadtam oly nagy szeretettel Anetka idézetet a vég napjaimon;
SZOPJATOK LE MIND!

Ez is feszkó oldás. :) ^.^ \./

Nah! Stand down!

Ugyan akkor tudom, h minden okkal történik, s idővel pár hónap, v év múlva befogom látni, h jó hatással volt az életemre, s sokat tanulok/tanultam ebből a korszakomból is.


Szo ez a szituáció kedveskéim. :)

Kellemes ünnepelet mindenkinek!

Csók!

Rion ;)

:*

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)