A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Bp. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Bp. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. július 18., vasárnap

Az előző részek tartalmából;

 

A bicajom motorja sajnos meghibásodott. Beteges, örlő hangot hallatott. Küldtem videót róla Gearbesten az eladónak, aki azt írta, h küld csere motort. Remélem 1 hónapon belül meg is kapom. 

Elég szívás, h a legnagyobb kánikulában hagyományos módon kell tekernem. 

Mondjuk azt olvastam fb bringás csoportokban, h intenzív, napi többszöri használat esetén, fél évente szervizelni kell a bicikliket. Hát én meg elég intenzíven használom, hiszen minden hová ezzel közlekedem. Sőt! Február, márciusban ez volt a munkaeszközöm is a WOLT-nál. 

Ami pozitív hozadéka ennek a hagyományos vs elektromos kerékpárnak, az az, h figyelmesebbé, előrelátóbbá váltam, mert itt az állandó lassulás, fékezés, indulás, gyorsulás miatt, folyamatosan használom kell a váltót, a könnyebb, gördülékenyebb haladás miatt, és sokkal messzebb kell néznem, h időben tudjak le, v felváltani a sebességben. 

Elektromos használat esetén nem kellett ilyenekkel foglalkoznom, mert automata váltóval nagyon csókos, könnyű, egyszerű volt minden. 

A másik, ami érezhető változás az az idő, h jóval lassabban haladok, (a korábbi átlag 30 km/h-ról kb 10 km/h-ra esett vissza az átlag sebességem) ezáltal jó pár dolgot észrevettem, és feltűnt azon a környéken, ahol rendszeresen elhaladok, még a gyorsan suhanó elektromos kerékpáron leszűkült a látóköröm. 


Június 25 - Péntek;

Szabadnapos voltam, mert jött az ablakszerelő, s kívülről elszigetelt 2 ablakomat, hogy ne ázzon be a jövőben. Reméljük jól csinálta, s nem lesz már több ilyen jellegű problémám. 76.000 Forintomba fájt, de ebből 60at fizetett a biztosító, igaz azt a 2 szoba festésére adták, mert h csak a belső károkra vagyok biztosítva. Festeni meg nem festek, mert amúgy nem annyira feltűnő. Majd pár év múlva amúgy is kelleni fog egy egész lakásos tisztasági festés, de ha esetleg úgy alakulna, h kiadom a lakást, akkor nem fogok festeni. (Tanulván az elmúlt évek többedmagammal való együttéléséből.) 

Június 26 - Szombat;

Gáborral lementünk Balatonalmádiba strandolni. Minden fasza volt. Kellemes egy nap volt. 😊


Június 27 -  Vasárnap;

Elutaztam a szülőfalumba. Bátyám születésnapját ünnepltük. 39 éves lett.


Július 2-3-4-5;

Egy hosszú hétvégét töltöttünk Gáborral Debrecen, a szülővárosában. Szeretem Debrecent. Tavaly is és most is nagyon jól éreztem magam. 

Voltunk a Hortobágyon, beültünk a Csárdába, ahol tavaly is nagyon jól éreztük magunkat. Emlékszem,  h akkor is játszottak a "muzsikusok" és tele voltam hálával és boldogsággal, oly annyira, h küzdenem kellett a könnyeimmel, nehogy eltörjön a mécses. Idén sajnos alul maradtam ezen küzdelemben, s felkellett vennem a napszemüvegem, gyorsan motyogtam Gábornak h elvonulok egy cigire, mindjárt jövök, s elsétálltam a csárda mellé egy csendes, nyugodt kis helyre, s jól kibőgtem magam.

A too much hála és boldogság érzése mellé párosult még az is, h olyan szépen játszottak a zenészek, h szerintem erre szokás azt mondani,  h megérinti a lelket. 

Hegedűn, és cimbalomon játszottak, amiről papám is eszembe jutott, h anno gyerekként sokszor hallottam nála délben a Kossuth rádión, ahogy a "Jó ebédhez szól a nóta" című műsort hallgatta, amit nem szerettem, most meg milyen szépnek találok. 

Hiányoznak azok a békés, felhőtlen, boldog gyermekéveim... 

...Most is küszködöm a könnyeimmel,  ahogy ezt írom.... 

Szóval elöntöttek a gondolatok, érzések aztán nem bírtam magamba tartani. 

Gábor szerencsére megértette, átérezte a helyzetet, mert ő is közel ált nagyapjához.

Aztán voltunk még Nyíregyházán is az állatkertben, meg akkor már szétnéztünk Nyíregyháza belvárosában is. Aztán Debrecen nevezettességének a nagytemplomnak a tornyaiban is voltunk, meg ismét kimentünk a Nagyerdő parkba, meg voltunk kétszer is Gábor szüleinél. Szóval nagyon jó hétvégénk volt. 😊❤

...

Júliusban csatlakoztam Gáborhoz és én is elkezdtem járni a 4% Fitnessbe. Általában heti 4x megyek, meló után. Elég sokan vannak, de mindig találni szabad gépet, helyet. 

Most kifejezetten jól esik az edzés. Aztán majd ki tudja mikor unom meg, és hagyom el megint.😅

...

Melóban minden fasza. Szeretem, gyorsan telnek a napok. Kaptam + fizu jutalmat is, meg augusztus elején jár le a próbaidőm is szóvál végre már boldogság van ilyen téren is. 😊✌

...

A homofób törvény óta elég sok vidéki ismerősöm töröltem fb-ről, akik nem csak nyíltan támogatták e törvényt,  de még fokozták is posztjaikat gyűlöletkeltéssel. 

Volt köztük közelebbi, távolabbi, utcabeli, osztálytárs, de még a saját apám is ezek közé tartozik, aki tudja már tavaly óta, h mizu. 

A szeret, béke az alapja mindennek. Aki ezen alapokkal szembe megy, arra nem vagyok kíváncsi. Kész. Szajé!

Nah! Gyors kutyafuttában ennyike! 

Csók! 

😘❤️

Rion


(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

2015. augusztus 2., vasárnap

Egy korszak vége:




Mint az előző bejegyzésemben is emlitettem, bekövetkezett az, amiről az elmúlt hónapokban mélyen hallgattam. Tudjátok mindig annyit írtam melóval kapcsolatban, h változások vannak. Csak, h hű maradjak önmagamhoz, továbbra se megyek bele a részletekbe,  h mik történtek. Akik informáltabbak, úgy is olvashattak róla a sajtóban...

A lényeg, h július 17ig dolgoztam az Il Bacioban. Imádtam itt dolgozni! Ezen életem ötödik és egyben az eddigi legjobb munkahelye volt. Számomra mindig szép,  kellemes érzés visszagondolni a "karrier utamra". Nagyon szépen látható az önéletrajzomban is,  h egy olyan utat tapostam ki magamnak, melynek fokozataiban egyre feljebb és feljebb lépdeltem. (Nem fogom őket felsorolni, hisz a blogom is egyfajta "önéletrajz", melyben visszatekinthető, látható "életpályám". )

Szo Bacio...

Nincs nap, h ne gondolnék rá. Nagy fanatikusa voltam...
S talán maradok is a szívem mélyén... Sok minden csorbult bennem e 2 év alatt, mert  hát persze voltak ám rossz időszakok, s ért jó pár csalódás, de bennem így utólag végül is csak a szép és jó dolgok maradtak meg.

Sajnálom, h nem tudom (mindenkinek) igazából átadni, azt az érzést, élményt, ami bennem van mit átélhettem, de valamelyest segítségemre lehet a fentebb belinkelt sorozat ajánló, amely a londoni Selfridges áruház indulásába, mindennapjaiba enged betekintetni.

Ilyesmi volt a mi életünk is a Il Bacio di stile "áruházban". :)

Nem mondom, h nem pityeregtem el magam az első részben, amelynek tartalma annyira jellemző volt a mi üzletünk nyitására is.... :')

Megmosolyogtat az is, h milyen nagyokat sóhajtotozok most is, e sorokat irva.

...Nagyon vegyesen és egyben erősen kavarognak bennem az érzések...

20 évesen fogadtam el magam, s álltam a sarkamra és léptem ki a nagybetűs életbe, s annyi minden történt velem az elmúlt 6 évben, olyan intenzív hullámvasútra ültem fel, ami nagy hatással van rám.

1 hónap múlva elfogok menni ismét a tisztánlátóhoz, (szeptemberre kaptam időpontot) akihez szoktam járni.
Általában akkor megyek, ha elértem az életem egy olyan fontosabb állomásra, amit ő megjósolt. Kissé olyan, mint mikor a szakdolgozati konzultációmra jártam a tanáromhoz anno megbeszélni,  h na hogyan tovább.

A másik fontosabb tényezők még amik szoktak ösztönzi, h na menjek a látóhoz, az a bizonytalanság és a "nemvagyokjelen" érzés.

Az utóbbit nem is tudom teljesen elmagyarázni,  de kissé olyan feeling, mint mikor álmodozunk,  merengünk, és/vagy csak szimplán bambulunk ki a fejünkből.

Szóval ezek az érzések mostanában sokszor előjöttek....

Továbbá, h még nagyobb legyen a bennem kavargó érzelmek káosza, azért is akarok elmenni még a látóhoz, mert minden egyes alkalommal elmondta a jövőmet illetően, h külföldön fogok élni. Aminek nem örültem,  s azt gondoltam, h ezt benézte,  mert eszem ágaban sincs külföldre menni.
Legalább is akkor nem volt. De az utóbbi fél - 1 évben kezdett megváltozni külföldet illetően a véleményem.

De visszatérve a Baciora...

Július 31.én volt utoljára nyitva a ház.
Az utolsó 1 órára bementem, leróttam az utolsó tiszteletköröm, ami nagyon nehéz, s fájó volt... ... Oly annyira, h el is kellett mennem a mosdóba összeszedem magam... ...de csak jobban kihozta, mondhatni robbantotta belőlem a keserűséget, s fájdalmat, ami bennem volt, gyülemlett az elmúlt hetekben, hónapokban.

A mosdó tükörje előtt állva úgy felkavarodtak az emlékeim és érzelmeim, mintha egy tornádó csapot volna le.
Emlékeztetett, h hányszor készülődtem ott nyitás előtt, ügyelve öltönyömre, h minden szépen álljon rajtam, hányszor izgultam ott, h mi lesz az nap, miket kell majd csinálnom és a többi...

Telve voltam büszkeséggel, örömmel, izgalommal, reménnyel...

...Ah... Most is bekönyezzek, h ezt írom...

Szerelmem volt a Bacio. S mondhatom, h sokunk szerelme.
Otthonról hazajártam, gyakran feltöltött energiával, s bár voltak borús időszakok, kellemetlenségek, viták, nézeteltérések, de melyik családban nincsenek?

Nem csak szimpla munkahelyet veszítettem el, hanem életem legszebb és egyben legjobb munkahelyét, kapcsolatokat, barátokat, egy életérzést, egy családot...

Néha hálás vagyoka fentieknek, h részese lehettem ennek az egésznek, olykor pedig haragszom és dühös vagyok, h a jó dolgok miért tartanak oly rövid ideig?!

...

Zárás után mondtak eg kis rövid köszönő záróbeszédet, s aztán átmentünk az Ankertbe, ahol a leghátsó helység levolt foglalva a számunkra.
Az elején a keseredettségtől gyorsan felhajtottam a garatra, de kb éjféltől leálltam az ivással, s teljesen magamba zuhantam. Fokozatosan elcsendesedtem, visszahúzódtam, s végül megállapodtam egy pultnál, s hol a kivetítőn néztem az elmúlt 2 év képeit és videó felvételeit, hol a társaságot néztem, mikor épp nem jött oda hozzám senki, s egyedül tudtam maradni egy kicsit.

Megmagyarázhatatlan érzések és gondolatok keveredtek anno bennem, de h mégis megértessem, kb szerintem ilyesmi lehet, a halál beálltakor az életed lepergése, visszanézése, átélése...

...

2 hete már, h nem dolgozom a Baciónál, de azóta lelkileg kómában vagyok...

Élek, de a szivem nagyon lassan üt, ritkán látni az élet jelét azon a gépen, ami a kórházakban van rákötve a betegre, s ami jelzi a szívdobogását.

Amikor üt egyet, akkor bentvgyok az új munkahelyemen, s éppen egy olyan pillanat van, mikor megnevettetnek a kollégák, kiket szintén szeretek, s jól megvagyok velük, meg jó az új melóhely, minden okés meg minden, de a bacio okozta üresség elég nagy bennem.

De ez egy röpke kis pillanatnyi idő 1 napszakból. Ez az állapot rosszabb, mint amire számítottam, s jelenleg úgy érzem, h hosszabb ideig fog eltartani a gyász időszak, mint amire számítottam.

Mindenki aztmondja, h majd idővel könnyebb és jobb lesz... ...Lehet... Hiszek nekik, de amit ez a kibaszott rendszer elvett tőlünk, azt már akkor sem kaphatjuk vissza...



A fájdalom, a gyász idővel elmúlhat, de aminek részese lehettem az elmúlt 2 évben, az örökre velem marad...

Köszönettel és szeretettel búcsúzom a háztól, kollégáktól és a vásárlóktól, a családtól.

Köszönök nektek mindent!

Csók!

:*

Rion


A fenti sorozat megnézhető ezen a linken.







(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)