2018. október 28., vasárnap

Az előző részek tartalmából;

Október 28. - vasárnap;

Nincsen jól a lelki világom. Mediztem, mert zavar, h zavar van a rendszerben.
Azért nincs jól a lelki világom, mert úgy érzem  h lehet nem hoztam jó döntéseket ebben az évben. Lehet, h kétszer vétettem ugyanazt a hibát; maradtam a cégnél.

Kb 1 hét telt el azóta, h igent mondtam arra a kérdésre, h maradjak, s elfogadtam az ezzel járó ajánlatokat, s máris úgy érzem, h rosszul döntöttem. Ugyanakkor az is bennem van, h minden okkal történik.

Egyrészt kellett ez az egész besokallás ahhoz, h megszűnjon a jelenlegi munkahelyem iránt érzett szerelem, a rózsaszín köd, s nyitott legyek az esetleg jövőbeli szimpatikus munkalehetőségekre.

Ugyanis anno zárkózott voltam, s ugye a Guccis munkalehetőséghez is negatívan álltam a baráti tanácsok ellenére, ami érezhető is volt a személyes interjún.

Anno sokáig azt gondoltam, h jobb is, h nem tértem vissza a luxus kereskedelembe, de mára már megváltozott a véleményem. Pontosabban elbizonytalanodtam.

Nagyon szeretem azt a "finomságot" ami a luxus világát övezi. Szeretek színvonalasan kiszolgálni, személyemmel fokozni a vásárlás élményét, örömét.

Szeretek egyszerre kimért és kedves lenni, imádom használni ebben a körben használatos protokoll és etikettet.

És tudjátok mi a vicces? H h jött ez az egész most fel?!

Jöttek munkások(!) az üzletbe. Kemény/gáz szerelők...  ...Vagy valami ilyesmik...

S valamiért a régi berogzült szokás átvette felettem az irányítást, úgy h én azt csak utólag vettem észre magamon!

Bejottek az üzletbe. Üdvözöltem, majd körbevezettem őket. S mielőtt nekiláttak volna a próbához, akarom mondani a munkához, megkérdeztem, h hozhatok e vizet az uraknak? Itt jött az első nonverbális feedback, h tátott szájjal néztek csak rám 1-2 másodperc erejéig, majd kibökték, h igen. Mire én automatikusan megkérdeztem, h savas v menteset? Újabb zavar a részükről. Kiböktek egy választ, s én hülye nem h leálltam volna, a rutinom gyorsabb volt, s felettem a szokásos utolsó kérdésem, h hideg, v normál hőmérsékletűt szeretnének?

Na itt már én is zavarba jöttem. 🙄😕😖😵🤪

Miután átadtam nekik a vizet, magukra hagytam, becsuktam magam után az ajtót, leultem a gépemhez, s meredten néztem magam elé, h ez mi a faszom volt?! 😧

S azóta van velem ez az egész bizonytalanság.

Persze biztos közrejátszik az is, h semmi jelét nem tapasztaltam ezalatt az egy hét alatt annak, h tehermentesítve lennék, v h kevesebb lenne a feladatom...

Mondjuk lehet még korai. Novembertől már kezdődik a heti 1 nap home office. Várom. Kell a nyugodt, csendes környezet a sok adminisztrációhoz, s szeretnék már végre levegőhöz jutni, szeretném látni a fényt az alagút végén.

Azon is gondolkoztam h a szerződésben kérelmezzem az üzletvezető pozíció átírását másra. Mert lényegében én már leginkább a rendszer karbantartását végzem. Napi szinten új termékeket felveszem a rendszerbe, létrehozok újakat, szerkesztek  módosítok, számlát, szállító levelet  díjbekérőket állítok ki, meg ár és összetétel címkéket szerkesztek, nyomtatok, egyeztetek a pénzüggyel, szálítókkal, és segítem az előadókat  ha probléma van a rendszerben, vagy technikai jellegű elakadások vannak. Az áru rendelés, beosztás írás, meg a gyártási feladatokat leadtam, s pont h azok inkább amik jobban beleillenek az üzletvezetői pozícióba. Persze van még az eladás  amit csinálok, de ez egy kis show room. Naponta bejön pár ember oszt jó napot.

Én inkább már valamiféle kiskereskedelmi koordinátor, kereskedelmi asszisztens, vagy operatív manager félénk mondanám magam.

Mindenki aztmondja, h most a megnevezés nem változtat semmin, felesleges. Igaz, de én meg szeretek konkretizálni, néven nevezni a dolgokat, meg ha már amúgy is szerződést módosítunk...

Annyira nem érzem már magam üzletvezetőnek, h a email végén lévő automatikus aláírásból ki is töröltem a titulusom. 😁

Szo a lényeg, h kicsit zizi a világom. Nem tudom pontosan h mi a jó, mit is akarok igazán. Mind a magasabb, mind a kényelmesebb és kevesebb felelősséggel járó pozinak is megvan a maga pro és kontra oldala.

Még továbbra is azt mondom, h szeretem a jelenlegi munkám, de még továbbra is azt érzem, h sok, megfulladok.

Leginkább az olyan + munkák jelentenek nagy terhet és töltenek el egyben méreggel, mint pl az új kollégák betanítsa. Gecire sok a melóm, s jelenleg kurvára nincs hozzájuk se türelmem, se idegzetem. Ráadásul 3an vannak.

S nem csak az idegesít, h egy rakat melóm van, amivel szeretnék haladni, hanem az is, h a másik üzletbe is betanithatná őket a már régebb óta nálunk dolgozó eladó kolléga.

Ezért a héten többször is csináltam azt, h amikor csak lehetett, hozzá irányítottam őket. Csak sajnos ezt nem játszhatom el mindig.

Ugyanakkor tudom, h csak kitartónak kell lennem. Nem sokáig fog ez tartani. 1-2 héten belül már a saját labukra állnak, csak most sajnos sok minden összejött nekem s könnyebben ingerülté válok.

Am még számomra is vicces, de basszus elgondolkoztam azon is, h utánna kellene néznem valamiféle komornyik, inas, házvezető képző pozíciónak. Pár hónapja hallottam az anno még működő class FM-en egy interjút egy Angliában dolgozó magyar házvezető sráccal, s nagyon szimpatikus és érdekes volt. Kár h már homályosan emlékszem az interjúra, de az megragadt, h nagyon keresett pozíció és nagyon jól keresnek, s a kereslet miatt egyre több a tanfolyam is. De am itt egy érdekes jó kis cikk. 

Persze tudom, h ehhez azért még öregednem kell, s gyűjteni a tapasztalatokat, de számomra mindig is egy szimpatikus pozi volt, s úgy vélem, h nagyon passzolna a személyemhez. 😊😁✌️

...

Am megnyugvást és kikapcsolódást Norbi, az új szép nagy LG smart TV okozta szépség és a lakás adta kényelem jelent. Jó itthon lenni. Csend és tisztaság van. Meg apránként folyamatosan rendezkedek, átalakítok. Mintha egy új lakásba költöztem volna. A múltheti nagytakarítás óta, minimális volt a takarítani való, de örömmel törölgettem le, porszívóztam és mostam fel. Jó látni a tisztaságot, s h sokáig ilyen is marad. Meg am megnyugtat és kikapcsol a takarítás. Várom már a tavaszt is h kifessünk.

Eleinte fura volt, h nincs se a lakótársam se a kutya, de mint mindent előbb vagy utóbb, de megszoktam. Így közel a harminchoz végre jó már a magam világában lenni.

Nah! Jólesett ezeket kiírni magamból.

Csók 😘

Rion

♥️

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!) 

2018. október 23., kedd

Az előző részek tartalmából;

Október 22. - Hétfő:

 Elég nagy változások történtek velem az elmúlt hetekben.

Október 3-án melóban felmondtam. Eléggé durván összeveszttem a tulaj feleségével, melynek következtében mérgemben beadtam a felmondásom. Egy hétig nem mentem be dolgozni, majd szabadsag utáni első munkanapomon bocsánatot kért és megkért, hogy maradjak.
Cserébe valamelyest tehermentesíteniek és kapok heti egy nap home officet, így otthonról is dolgozhatok. Ez eleggé csábító ajánlat. Erre szükség is van, mivel egy inkább csendre és nyugalomra van szükségem.

Eléggé stresszes volt ez az elmúlt egy-két hét. Sőt! Ha jobban belegondolok az elmúlt egy-két hónap!

Amúgy miután felmondtam, voltam állásinterjún az Aldinál is. Üzletvezetői pozíciót pályáztam meg és be is hívtak, de ez az egész arra volt jó, hogy rájöjjek, hogy inkább nem nekem való ez.

 Nehéz időszakon vagyok túl, de tudom azt is, hogy kellett ez az egész ahhoz, hogy ismételten fejlődjek és tapasztaljak. Szembesültem azzal, hogy már Egyáltalán nem akarok dolgozni pörgős munkában, ahogy idősödök, úgy van egyre kevésbé türelmem az emberekhez.  Nem akarok nagy felelősséget se vállalni. Nincs szükségem a stresszre. Az elmúlt egy-két hónapban az bőven elég volt, hogy megtanuljam azt, hogy fontosabb számomra a nyugalom, a háttérmunka, az inkább egyedül dolgozás mint csapatban. Szembesültem azzal, hogy nem akarok már irányítani, nem akarok már vezetni, nem akarok beosztás írással foglalkozni, az új kollégákat betanítani.

Ahol most vagyok, nagyon szeretek adatokkal dolgozni, rendszert karbantartani, adminisztrálni.

...

 „Szokásomhoz híven „ismételten hangalapú gépeléssel jegyzetelek.  Ebből kiindulva, arra gondoltam, hogy majd el kellene kezdenem utána járni annak, hogy hogyan lehet podcastokat csinálni. Tehát játszadozom azzal a gondolattal, hogy az írásos blogolásról áttérek a podcast készítésére ami lényegében egy bármikor vissza játszható, meghallgatható elbeszélés.  Tehát olyan mint egy rádió adás.

 Sokkal kényelmesebb, mivel időt spórolsz meg azáltal, hogy hallgatsz és nem olvasol, tehát hogyha pl. úton hazafelé tartasz és vezetsz, akkor is lehet hallgatni a posztomat.  Vagy pl. otthoni tevékenykedés közben. 😄✌🏻

...

Október 21-én végleg elköltözött a lakótársam. Neki ugye még a nyáron mondtam fel és kértem meg, hogy kezdjen el intenzíven másik albérletet keresni, ami amit most sikerült megtalálni.  Hétfőn feljött anyum, apum és mamám. Elég alaposan szét kaptuk a lakást és kitakarítottunk és egy kicsit át is rendeztük a dolgokat. Szerintem elég jól sikerült,  egy kicsit olyan, mintha új lakásban laknék. 😊

 Rengeteg volt a teendő és a munka, sok volt a kosz, de a lényeg, hogy kész vagyunk.
Tavasszal pedig majd festést fogunk csinálni és a lakásnak a körből 50 százalékát újra festjük, mert már koszosak a falak és így négy év ittlét után  már ráfér a frissítés.

 A lakás letisztultabb szellősebb lett, illetve én is jó pár saját dolgomtól megvártam. Öregszem. Egyre jobban értékelem a letisztultságot, nincsenek már szükségem porfogókra. Még régen orba-szájba hoztam haza mindent, megvettem a sok hülyeséget addigra most már nagyon vissza esett és megcsappant a vásárlási kedvem.  Kétszer meg gondolom a vásárlás előtt is hogy valóban szükségem van nekem erre? És általáb az a válaszom rá hogy nem. Így legalább spórolok is. 😊✌🏻

Nah! Nagyjából ennyi!

Csók!

Rion

😘❤️

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)