A háború második hetében (március 10 körül) kerültem lelkileg mélypontra, amikor melóban rámtört egy pánikroham.
Nagyon borús volt az elmém. Már azt láttam magam előtt, h szétbombázzák a lakásom, s földönfutóvá válok. Elvesztek mindent, amiket végre már megszereztem. Lakás, bicaj, PS, biztonság, nyugalom, mindent!
Aztán azt gondoltam pár napig, h ha belesodródunk a háborúba, akkor maradok itthon, s megvédem a lakást, meg az országot, s tartott mindez addig, még simán át nem repült egy rakéta (v mi volt már) az egész ország felett anélkül, h riasztották volna a Grippeneket, s ez a geci törpe gnóm meg azt nyilatkozta, h hát ő akkor hallott először erről, mikor felhívta a horvát miniszterelnök, h wtf?! Nah mondom! A kommunista illiberális kurva anyját! Ez az oroszbarát kormány kapitulál s harc nélkül átadja az országot az oroszoknak, mi meg börtönbe kerülünk, ahol kínoznak és megvernek, mert köztudottan meleg és kormány ellenes vagyok, faszom se marad itt így harcolni! Szóval egypár rossz végzet megfordult a fejemben... 🙄☠️
Úgy felstresszeltem magam a lebombázott épületeken is, ahogy a képeket néztem, lehet pánik rohamom volt, v nem tudom, de nem tudtam egy helyben maradni. Le-fel járkáltam, s arra lettem figyelmes, h fáj a kezem és észre vettem, h erősen tördeltem már egy ideje, s agyonnyomkodtam a kézfejem.
Aztán rámtört hőség, s leverte az egész testem a víz! A számban is hirtelen elkezdett felgyülemleni sok nyál, s elöntött az az érzés, h mindjárt hányok!
Mindez melóban, de egyedül voltam. Berohantam a mosdóba, de nem jött semmi. Az arcomra nyomtattam a csapba a hideg vizet. Az segített.
Ezen a mélyponton való átesés után 1 héttel, tehát a háború kitörése utáni 3. héten jutottam el oda, h pl bekapcsoltam újra a pst, vagy néztem valamit a netflixen, mert addig nem érdekelt, nem kötött le semmi.
Anno a covid tökre lepergett rólam, s jól viseltem annak ellenére is h 2x is elveszítettem az állásom, de ez a háború total megviselt.
Április 15 - (nagy)péntek;
Azóta már eltelt bő 1 hónap és már semmi ilyepara nincs, teljesen jól vagyok. Hétről hétre javult a lelki világom, s ahogy az oroszok megtorpantak, onnantól már szinte csak annyit foglalkozok a témával, ami fb-n szembe jön főcímként.
A választások után voltam/voltunk pár napig sokkos állapotban. A háború után ez volt a következő pofon.
Gáborral voltak is egy darabig vitáink a menjünk, (külföldre) v maradjunk témában.
Neki könnyebb, mert nem szereti a munkáját. Fejlesztőként dolgozik (IT) s azokat Európa szerte keresik, könnyen elhelyezkedhet.
Én viszont szeretem a munkám, megvan mindenem, megvagyok elégedve mindennel, jól élek, nincs rá okom h elmenjek, csak azért mert vidéken másik dimenzióban élnek.
Még Gábornak mindegy h hova megy s mit dolgozik, addig nekem kurvára nem mindegy! Bikaként, szűz aszcendensel a bizonytalanért nem fogok nekivágni a semmibe, s hagyom hátra a lakásom, s a biztos, jó megélhetésem, amit még ráadásul szeretek is!
Egyrészt nem vagyok már huszonéves, h kalandokat keressek, s csak úgy vakon nekiinduljak a nagyvilágba! 2 éves covid időszak alatti szenvedés és hánykolódás után, hülye lennék feledni a végre már megszerzett egzisztenciám!
Másrészt meg már volt ilyen kalandokban részem amikor hajóztam. Köszönöm szépen elég volt.
Gábor nagyon liberális gondolkodású. Mondhatni szélsőliberális, még én inkább centrálistának vallom magam. (Bár szerinte inkább baloldali vagyok, már csak Kari Geri miatt is, mert őt nagyon szeretem/pártolom.) Szóval még ő kivan az itthoni helyzettől, addig én "vígan" elvagyok. Persze én se örülök neki, de a mindennapjaimra nincs hatással, s letudon annyival, h politika oszt jó napot, még ő úgy éli meg, mintha személyesen ő ellene hoznák a törvényeket, s majdnemhogy a kardjába tudna dőlni... 😒🙄
Végül a választások utáni harmadik napon sikerült találnunk egy arany középutas megoldást, s mindenki engedett valamit az álláspontjából. Lettek konkrétumok is, amivel már végre tudtam is kezdeni valamit a korábbi "mit bánom én h hova, csak menjünk azonnal"-al szemben. Egyrészt lett célpont, mint Bécs. Külföld, de nem a halál faszán a kontinens másik végén, s innen legalább gyakrabban is haza lehet járni. Meg hát erősen hasonlít Bp-re is, amit meg annyira imádok ugye...
Másrészt pedig nem most azonnal megyünk, hanem kivárunk, s meglátjuk, h milyen ütemben s milyen mértékben fog romlani itthon a helyzet. Addig is felkészülünk, nyitott szemmel járunk, én 1 év kihagyás után idén tavasszal és nyáron ismét újra felfrissítem az eddigi szintem (A2), majd pedig tovább fejlesztem a németem B1-B2-re.
...
Amúgy minden oké. A bringát elkezdtem rendszeresen használni. Nagyon fasza! Erős jószág. Eleinte feszengtem rajta, de már teljesen megszoktam h feltűnést kelt, s egyesek látványosan megnézik, utána fordulnak. Rendszeresítettem a fülest, h ha valaki odajön hozzám a pirosnál, akkor eltudjam küldeni azzal h sorryka, de fontos telefonom van s épp beszélek. (Volt már rá példa az Astóriánál.) Nem szeretem ha idegenek megszólítanak, s eleinte még lelkesen, kedvesen válaszolgattam ugyan, de már belefáradtam a kérdésözönökbe (az előzőbicajomnál is gyakran odajöttek) hogy hol vetted, mennyiért, s mit tud! Rá van írva a biciklire lóbaszó betűkkel a márka neve! Ott a Google! Fogjad meg magad, azt keressé!
Melóban is minden ok. Szeretem nagyon. Szeptember után most márciusban ismét kaptam fizuemelést és a mellé még + borítékot is. 🙃 Nagyon jól esett. Örültem neki. Ez a meló lett a legjobban fizető munkahelyem. S ráadásul csak napi 6,5 órát dolgozok érte! 🥰😍🤩
Szóval ezért se szívesen mennék el....
A tulaj is jó fej. Szeretem. Emberséges. Júniusban megyünk majd ki Lisszabonba céges konferenciára. Disztribútori találkozó. 2 nappal később meg majd jön ki utánam Gábor is, s maradunk 3 napot Lisszabonba. Szóval tök jól jártam. A cég fizeti az oda vissza utam s még maradhatok is kint, nem kell hazajönnöm egyből a konferencia után a tulajjal.
Gábor meg már amúgy is szeretett volna elmenni Lisszabonba így megragadtuk a lehetőséget és összehoztuk ezt. 😁
Gábor mostanság sajnos betegeskedik. Valószínűleg márciusban másodjára is elkapta a covidot. Azóta meg magas vérnyomása is van, s kivizsgálásokra jár, de eddig minden eredménye jó lett. Ráadásul április elején megint lebetegedett. Náthás meg köhög. Remélem csak ideiglenesen vannak ezek a problémái, s mihamarabb elmúlik majd neki.
De minden nehézség ellenére boldogság és szeretet van.🥰😍
Egyre többet vagyunk nála. Mondhatni h átköltöztünk hozzá a Corvinra. Az a nyári rezidenciánk. 😅 Téli időszakban nálam, a nyári időszakban pedig nála vagyunk.
Nagyjából ennyi a lényeg.
Csók!
Rion 😘❤️
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
Ahogy megkezdődött az egyetemi élet, és rengeteg a fiatal, egyre több azonos nemű fiút, lányt látok kézenfogva sétálni a belvárosban.
Az elmúlt hetekben, kb 2-3 naponta látok ilyet, s nem is a látvány, hanem a mennyiség/gyakoriság ami meglep még engem is. De persze örülök neki. Lassan, de biztosan változik a világunk, s vele együtt öregszem én is. 😁✌
Szeptember 21 - Kedd:
Még júniusban volt, h megnyitotta Magyarországon is az üzletét a Mate Bike, elektromos bicikliket forgalmazó üzlet. Szinte az elsők között teszteltem is a Mate X-et, ami szuper élmény volt, amiről írtam is még anno.
Szóval az első 100 tesztelő közül kisorsoltak egy 50%-os kupont, s mit ad Isten?! Én voltam az, akit kisorsoltak. Volt öröm! Még sose nyertem! ☺❤👏👏👏👏
Úgyhogy féláron megvehetem, s meg is veszem az elektromos vasparipát. 😁
Október 3 - Vasárnap:
Ma ünnepeltük meg a 2. évfordulónkat Gáborral. Döbbenet, h repül az idő!
Mindig a Normafán tartsuk meg, mivel ott voltak olyan izgalmas és emlékezetes kalandjaink, huncutkodásaink, amik nagyban hozzájárultak ahhoz, h az akkor még barátság extrákkal viszonyt, komolyabb mederbe terelje. :)
A mai napig nagyon kellemes visszaemlékezni azokra az időkre. Hálás vagyok nagyon! ☺❤
Október 13 - Szerda;
Az második körös előválasztás közepén azon kaptam magam, h lényegében önkéntes online MZP toborzó, kampánytag lettem, s napi 3-4 posztot, storyt teszek ki instán, facen. Az energiámhoz és lehetőségeihez képest próbáltam én is megtolni MZP kampányát. :)
A némettel leálltam. MZP reményt adott a változásra s ezáltal arra, h itthon maradhatok.
Okt 25 - Hétfő:
Végre már 1 hónap után, h kisorsoltak, elküldték e-mailben a kupont, amivel 50% kedvezménnyel vásárolható meg a MATE X biciklit.
Viszont tovább húzódik az ügy, mert egyrészt felhasználási határidőnek más időpontot írtak e-mailben és más dátum szerepel a kuponon. Másrészt, meg szeretnék egyéb kiegészítőt is venni, ami nem nincs nekik készleten, szóval vissza írtam nekik, h akkor most melyik a helyes dátum, s mikorra várható áru érkezés.
(Most ahogy ezen sorokat írom, november 13 van, de még mindig nem kaptam választ kérdésemre, szóval elég gáz ez a cég...)
...
Munkahelyen minden fasza. Októberben megint kaptam fizu emelést, így lényegében 5 hónap után megkaptam azt az összeget, amit anno úgy beszéltünk meg, h 1 éven belül szeretnék keresni. Végül is a 5 hónap 1 éven belül van, de nem gondoltam, h még az idén megkapom. ☺️
Szeretem a munkám, szeretek bejárni, gyorsan telnek a napok. Hétfőn megkezdem a hetet, aztán egyszer csak azon kapom magam, h basszus már péntek van, vége ennek a hétnek is!
Nagyon szeretem ezt a sorozatot. Annyira jól átadja azt a világot, az érzelmeket. Annyira életszagú. Ajánlom figyelmetekbe. Mi szinte már mindegyik részen pityergünk. 😅
Aztán elkezdtük már nézni a Squid Game-et is. Bejövős az is. Ajánlott. ☺️
...
Október 29, péntek este kb majd egy év szenvedés után mamám testvére is hazament. Rá egy hétre temetés. Szerencsére hamvasztják. Kivagyok a koporsós temetésektől. A temetésen a templomban azért voltak mély pillanatok. Ilyenkor az ember azért akarva akaratlanul is csak belegondol, a majdani saját, illetve családtagjai, szerettei halálába is. Hát sajnos ez is az élet része.... Mihamarabbi, zökkenőmentes, könnyű átjutást kívánok neki ez úton is!
November 13 - Szombat;
Az elmúlt hetekben ahogy egyre jobban mentünk befelé a télbe, úgy ismét érzem én is magamon, h egyre jobban szellemülök át, ahogy azt szoktam is minden évben.
Egyre inkább befelé fordulok, de nem negatív értelemben. Egyre nyugodtabbak az energiáim. Lassabb és szemlélődőbb vagyok mint eddig. Ha zenét hallgatok, akkor kb 40% chill/medi/elvont zene, 30%ban a '70-'80-'90 és a 2000es évek zenéit, s a maradék 30%ban meg a spotiflyon található természet hangjait, azon belül is többnyire madárcsicsergéseket hahallgatok. 😅✌🕊🐦🐤
Egyre gyakrabban esik meg velem, h bambulok ki a fejemből. Úgy érzem, h mintha egy filmben lennék, amit külső szemlélőként nézek. Szeretem nézni, ahogy lüktet a város, mennek az emberek, nevetnek, beszélgetnek, átrohannak a zebrán.
Általában nem szeretek, de mostanság a belvárosban járva a velem szembe jövő fiatalok szemébe nézek. Sokan viszonozzák is ezt, s addig nézünk egymás szemébe, még el nem megyünk egymás mellett. (Ha olyan a kedvem, v jó idő van, akkor nem rohanok haza, hanem az Astóriától sétálok egyet a körúton, általában a múzeumkertbe bemenve, majd onnan a kedvenc utcácskámon a Reviczky macskakövein végigandalgok a Mikszáth Kálmán térig, ami a kedvenc terem s Gáborral kis Berlinek hívunk. Itt gyakran meg is állok. Magamba szívom a tér hangulatát, aztán megyek tovább a Krúdyn, majd a Mária utcára fordulva megyek a Corvinra. :) ) Szeretem hallani a mellettem elhaladó beszélgetéseket is. Legyen az magyar, német, olasz, spanyol, holland, orosz, v akámri. Nézni ahogy kacskaringóznak a rollerekkel, miközben hangosan kiabálnak egymásnak a külföldiek...
...
Azóta, h bejartam a világ jórészét, már szeretem, az év ezen időszakát is amikor borongós, ködös, begubózós, pihenő, szeretkezős, filmezős időszak van.
Gáborral nagy harmóniában, szeretetben élünk. Nagyon hálás vagyok ezért is. Tavasz óta nem kalandoztunk. Többször lehetett volna lehetőségünk együtt is meg külön is menni, de napjainkban inkább a monogám részét éljük a kapcsolatunknak. Sokat öleljük, szeretgetjük egymást, ami jó, megnyugtató érzés.
+ Még így is tudok új dolgokat megtapasztalni Gábor mellett, ami érdekes érzés. Gábor eléggé sokmindent szeret és csinál, ezáltal belemegyek én is különféle játékokba, szitukba, amik által új részeim fedezem fel magamnak, h mi tetszik, mi nem, mi az ami olyan köztes, semleges.
Azért érdekes érzés ez nekem, mert 32,5 éves vagyok, s nem tizen, huszon x! 😅
Elemerngtem már azon is, h Ő se véletlenül került az életemben... Mennyi újdonságot kipróbáltam, felfedeztem mióta vele vagyok, s még mindig vannak újak! Érdekes az is, h az életfelfogásunk, világszemléletünk, ésatöbbi különbözőségeink ellenére is milyen jól megvagyunk! ☺❤
...
A napokban találkoztam Janival, akivel még Gábor előtt ismerketem. Jó volt találkozni vele! Már hiányzott! Sima beszélgetős tali volt, de mivel fontos személy nekem Ő, jókat beszélgettünk mindenféléről. Vele is sokban különbözünk, de spiritualitásban (is) nagyon egy húron pendülünk. Mindig elgondolkodtat, h milyen érdekesen alakult a kapcsoaltunk. Szeretném majd őket bemutatni egymásnak a Gáborral. Mindketten nyitottak és kiváncsiak a másikra, meg így ezáltal együtt hármunkra is. 😅😉💕 Mondjuk szerintem abból már csak jövőre lesz valami.
...
November óta egyre gyakrabban érzek tompa fájdalmat az ágyékom bal felében. Azon a területen, ahol még anno kb 12 éve volt egy éreltávolító műtétem. Máskor is felszokott ez bukkani, de gyorsan el is múlik. Általában ezekeben a téli időszakban erősebben, tovább tartanak a tompa fájdalmak. Voltam már urulógusnál kontroll vizsgálaton még anno '19-ben és '20-ban is. Végigtapogattak, ultrahangoztak, de nem találtak semmit. Napjainkban már szinte állandósult ez a tompa fájdalom, így ismét bejelentkeztem vizsgáltra, de csak január második felére kaptam időpontot.
Általában nyugodt vagyok, de azért olykor olyan rossz gondolatok keringenek fejemben, h amiken eddig keresztül mentem és alakított olyan személyiséggé amilyen vagyok, s mivel túl jó életem van mostanság, (persze lehetne jobb, meg rosszabb is) szóval ez az eddig 32 év a felkészülés időszaka volt arra, mi majd jönni fog. Valami baleset, v betegség, v tramua, tragédia. Persze elhessegetem ezt, h nem kell az ördögöt a falra festeni, meg nem jó dolog bevonzani, vagy ilyen dolgokra gondolni. Csak a következő gondolt meg az, h mi van ha a belső énem, tudatalattim (v ki nevezze minek akarja) akar ezekkel a sugallatokkal felkészteni a még előttem álló életem leckéjére, én meg a kis egómmal, meg az evilági társadalmi szokásaival elvakítva, inkább struccpolitikát folytatok?!
No mind1. Lehet, csak szimplán a képzeletem szüleménye. 😁😅
Nah! Nagyvonalakban ennyike!
Csók!
😘❤️
Rion
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
A téli szállásról (lépcsőház) kiköltöztettem a muskátlikat az erkélyre, de szerintem megfáztak az este, mert pár levél összefonnyadt, meg megsárgult, bordó, piros színű lett. Szinte hallom ahogy prüszkölnek szegények. Napközben jókat sütkérezhetnek a napon. 😁😎
De tudom, h túl fogják élni. Máskor is volt már ilyen és amúgy már vagy 3 éve velem vannak. ❤️
...
Ahogy telnek a hónapok úgy egyre jobban növekszik bennem egy újabb fétis, ami eddig is szimpatikus volt, de nem volt különösebben említésre méltó, s ez nem más, mint a láb. De nem a talp, hanem a comb! Magamban ordítok egy hatalmasat, amikor meglátok egy gyönyörű nagy, vaskos férfi combot! OMG! 😅
MEGŐRÜLSZ-MEGVADULSZ!!! Főleg amikor fekszetek egymás mellett s átdobja keresztbe a lábadon az egyik lábát s szétterül előtted a comb izom! Vagy a nyakadba van a lába. Pf! Végem! 😍❤️🤤🤤🤤😅😂
Az első hármast sose felejtem el. Olyan feneke és combja volt a srácnak, h szerintem miatta (is) kezdett el bennem nőni ez a comb fétis! 😅
Amúgy nem tudom, hogy heteróéknál hogy van, de ezt szeretem bennünk melegekben, h sokan olyan korlátlanok, lazák vagyunk szex téren. Pl.: eddig mindegyik többesben megkérdezték, h ki, mire izgul, mit lehet, mit nem, ki, mit használ stb, s a válaszoknak megfelelően csináljak is (vagy pont nem) amit az illető szeret. Ez tök szimpi.
Persze lehet sokaknak ez normális, de monogám kapcsolat után ez nekem új és pozitív élmény volt.
Örülök, h melegnek születtem! Imádom a szexi pasikat, s ezt a (egészséges keretek közti) gátlástalan, könnyed, lazaságot, ami sokunkat jellemez. 🙂❤️
Persze lehetne jobb is a helyzetünk, de ugyanakkor rosszabb is. De ne legyen rosszabb....
Április 19 - Vasárnap;
A 3 hetes webfejlesztős alapozó tanfolyamból 1 hét már el is telt. Húzós. Masszív. Sok. Minden hétköznap 15-19ig van az óra, de full angol, s hiába értem a 70-80%-át, baszhatom, mert pont a kulcs szavakat mondatokat nem értem. Nem egyszer fordult elő az is, h hiába fordítottam le fordítóval, még magyarul se értettem. Gábor segített, 1-2 dologban amiben tudott, mert ő programozó (v mi az isten 🙄), de a webfejlesztés nem az ő területe.
Szo nehéz. Az első napokban tök jól mentek az alapok, de péntekre már totál el is vesztem a komplexebb feladatokban.
Hétfőn egy weboldalt kellene létrehozni, de az igazítások, boxok, containerek nem mennek, nem értem, s belefulladtam.
El is ment a kedvem az egésztől. De azért megyek tovább követem majd, h mik lesznek, mert majd java script is lesz, amire kíváncsi vagyok, h az h működik, de egyelőre ilyen formában ez így nekem nem fekszik.
Munka és párkapcsolat mellett nem annyira döfi... 🙄
Az elmúlt hetekben normális volt a hangulatom, de most már megint erősen ingatag. Több okból is.
Az egyik ugye, h nem vagyok odáig meg vissza ezért a tanfolyamért. Nem szerelmesedtem bele a HTML és CSS világába.
Nem rossz, sokat tanultam, de ennyi.
A másik meg, h volt időm most hétvégén, s kicsit többet kutakodtam a fizuk után. A kezdő fizetések láttán, kihagyott a szívem párat, mert az átlag kezdő bruttó(!) fizetés az kevesebb(!), mint az én új munkahelyemen a kezdő nettó(!) fizum! 😨
Még ha azt nézem is, h évente van fizu emelés, akkor is az jött ki, h 1-2-3 év után kapnám azt a fizut, amit most kapok...
De hát azért gondolom, h a jelenlegi helyemen is emelnének közben, ha megmaradok. Meg itt van éves prémium, 13. havi fizu.
Lehet h én ezt most nem fogok kapni, mert nem dolgozok a cégnél 1 éve, csak 8 hónapja, meg arra is felvagyok készülve, h bármikor megszűnhet a munkaviszonyom...
Nézegettem grafikus és belsőépítész fizukat is, mert ez a terület is érdekelne, de itt is ez a helyzet... 🙄😕
Meg persze előbb ehhez sulit kellene végezni, ami nem kevés idő, s megmondom őszintén annyira igazán nem izgat egyik sem különösebben, h sok hónapot, v éveket, meg százezreket, v milliókat szánják rá, h tanuljak... 😕😔
Sok minden érdekel, de nem tudom, h mi lenne jó igazán. Úgy érzem, h megrekedtem. Mintha egy lakatlan szigeten lennék, ahol minden oké, fenntudom magam tartani, de amúgy meg nincs semmi, ami naaaagyon érdekelne, tanulnék, v fejlődnék.
Gondolkodtam már azon is, h megkeresem az egyik volt hr-esem, aki azóta profin tolja a képzéseket coachingokat, mert ő pl karrier tanacsadással is foglalkozik, s lehet valami ilyesmire lenne szükségem, h felmérjük, megtaláljuk azt, ami az igazán nekem való lenne.
Ah! Az is tetézi a dolgot, h már hatodik hete vagyok itthon s valószínűleg túl sokat kattogok... 🙄
Megvagyok rekedve, nem tudom mit csináljak, v h kell e egyáltalán csinálnom bármit is?!
Lehet, h csak kellene találnom magamnak valami értelmes és hasznos elfoglaltságot, amitől elmúlna ez az örökös kattogásom. Lehet nem is a munkával van baj, csak tényleg az, h már 6. hete vagyok itthon...🙄
NAH MMINDEEEEEEEEEGY. Anyukám! Addig is nincs mese! Nyerni kell a lottón! SZÁJÉ! 😅
Heti négyet játszok. 2x Skandináv és 2 x hatoslottó, de eddig még csak a legkisebb fizetős találtom sem volt ami fizetne vagy 1-2.000 forintot... 😅🙄😕
Ja! Jut eszembe! Amikor pár hete megnyerték az ötös lottón a 6 milliárd valamennyit, az is adott egy pofont, s pár napra tönkrebaszta a hangulatom. Addig ötoslottóztam is, de azóta nem, mert annak a legkisebb a nyerési esélye... 🙄😕
...
Nagyon gyorsan eltelnek a hétköznapjaim. Mindig annyi teendőm van, h átkellett gondolom, h mikor mit csinálok.
Meetingek, meló, edzés, tusolás, ebéd, takarítás, pakolás, meditálás, olvasás, chillezés a napon, la dolce fiesta, neten lógás, utánanézni ennek-annak, tanulás....
Faszoooom! Úgy érzem, h ha 48 óra lenne 1 nap is kevés lenne!
Túl intenzív az agyam, túl sok mindent akarok csinálni, még este is, amikor már zombi vagyok, s alig tudok gondolkodni, de az agyam tolja a faszságot ezerrel s jaaaa, még ennek is utána akartam járni, meg azzal mi is volt?....
Volt, h úgy felbasztam az agyam, h eldobtam a telefont, h nah jó! Elegem van, TAKA aludni a gecibe!
Arról nem is beszélve, h állandóan ömlenek az üzenetek! Messenger, fb, insta, viber, e-mailek, teams! Amikor, medizek, magánéletet élek, játszom az Assassin's-al, v chillezek a napon, akkor van egy kis nyugi.
De ha visszatérek, akkor hatmillió üzenet vár minden platformon! S akkor azokat visszaolvasni, megnyitni, megnézni, h miről van szó, s megválaszolni, stb....
Megfordult a fejemben, h offolom magam 1 napra, de képtelen vagyok, mert ugyanakkor meg internet függő vagyok. Valamit mindig keresek, kutatok, olvasok, érdeklődöm, nézek stb...
Meghalnék internet nélkül! Úristen! Belegondolni is szörnyű, h mi lenne velem itthon net nélkül! Te jó ég! (És most vetem a keresztet! 😅)
Adjunk hálát a fentieknek, h van netünk! 😊
Amúgy amiket keresgélek, azok eddig a webfejlesztős tanfolyamok és az ezzel kapcsolatos okosságok felkutatása volt, meg h milyen pozíciók vannak a programozás világában, s azok mit csinálnak, kb mennyit keresnek.
Ugyan így a grafikus, belsőépítészet is érdekel.
Otthoni edzés gyakorlatok, videók, amiből annyi van fent YouTubeon, mint égen a csillag! 🙄
(Amúgy Fraser Wilson-t és Sam Cushing gyakorlatait szoktam csinálni. Olyan szép formás combikájuk és fenekük van mindkettejüknek! 😍❤️🤤) Emlékszem az elején lefagytam párszor, mert annyira belemerültem abba, ahogy csinálják a térdelős gyakorlatokat, h wah mondom! 😍🤤😍🤤😍🤤😅👌
Jah! Meg Rebecca-Louise-t is szoktam követni. Neki még a hajón csináltam a gyakorlatait.
Arról még nem is beszélve, h fb-n és instán úgy ellehet baszni az időt, h leülök egy picit insta/fb-zni, s piff anyukám! Azon kapom magam, h 18 óra! Szól az ébresztő! Híradó! DIIIIK mondom! Már ennyi az idő?!
Nagyon szeretem az RTL híradót. 18-18:50-ig azt nézem minden nap, utána meg Fókusz, ha van benne olyan téma, ami érdekel. 😅 Szo mint egy rossz öregember! 😅🤣
Nincs unalom! No-no! 😁
Amúgy azt nem is írtam, h a lábamról azért is szedtem le géppel a szőrt, mert a szőnyegről szedegetem össze, a haj, szőrszálakat, miközben csináltam a plankot, fekvőt. Amúgy se szeretem a szőrt szo mondom, akkor taka onnan is. (Karomon alapból nincs szőr. Sokan meg is lepődnek, h borotválom?! De nem. Szimplán csak nincs, hála a Guadalupei Szűznek! :D Szóval egyedül a fejemen hagyok. 😀
Keresési eredmények
Internetes találat
Április 22 - Szerda;
Ma megyek át Gáborhoz. Jaj de jó lesz már végre kimozdulni itthonról, meg találkozni vele! Szombaton ment el. Akkor tökre bedepiztem. Mikor elválunk mindig bedepizek egy kicsit.
Szombat óta meg olyan, mintha már bő 1 hete nem találkoztunk volna!
De ugyanakkor meg jó egyedül is lenni. Nagyon szeretem ezt, h neki is van külön lakása, meg nekem is, s nem egy háztartásban élünk. Amennyire féltem az egyedülléttől, annyira megszerettem. Fel is merült már egy párszor bennem, h vajon tudnék én még másvalakivel együtt lakni? 🙄
Mondjuk szerintem, ha az illető olyan rendezett és tiszta, mint én, akkor igen. Pl: Noncsi barátnőmmel szerettem együtt lakni, mert Ő is mindig takarítgatott, pakolgatott, nem volt kupis. Mondhatni HÁZIAAAAASSSSSSS! 😊 Norbi is az volt, de nyáron bevoltam ugye kattizva, s már sok volt, h mindig együtt vagyunk otthon.
De ettől függetlenül inkább nem laknék már együtt mással. Megszoktam már tényleg, s szeretem, h minden ott van és úgy van, ahogy én azt hagytam. Szeretem, h nem kell másokhoz alkalmazkodni, igazodni, s pl én uralom a nappalit. Ott kockulok, játszok, tvzek, s hol a nappaliban, hol a hálóban alszom. Bőven elég magam miatt/után puffognom, h egy hajszál itt, egy morzsadarab ott, nem tudok normálisan enni, v wtf?! Van h annyira felmérgelem magam, h elkezdek takarítani. Nedves törlőkendőkkel átmegyek mindenen, mert minden kis foltot, koszt észreveszek, amivel csak még jobban felmérgelem magam, h h néz itt ki minden, és h milyen undorítóak vagyunk mi emberek, h mindent összbaszunk, összefogdosunk, elejtünk/elhullajtunk, morzsálunk, használunk, s ezáltal elcsúnyítjuk magunk körül a környezetünk. Rosszabbak vagyunk mint az állatok, mert azok legalább nem teszik tönkre a környezetet, nem mérgezik a földet. Mi csak dolgozunk, zabálunk meg baszunk ész nélkül. Mindent kihasználunk, felélünk, elpusztítunk magunk körül, s amúgy is mikor jön már el végre a mesterséges intelligencia és a robotok kora! 😀
Múlthéten is egy fél radírt elradíroztam a falon a folyosón, mert porszívózás közben észrevettem, h régen ahol egy polc volt, ott összebaszódott a fal, s elkezdtem radírozni, de ahogy ráfeküdtem, egyre több hibát, foltot vettem észre, s tényleg mint egy félőrült elradíroztam a radír felét! Volt mit porszívózni, mert tiszta fehér volt a radír darabkáktól a parketta.
De megérte. Lejött. 😀✌
Szo mondom! Valszeg már kezdem egy kicsit megérezni ezt a 6. hetet.
(Te MargiT?! Te bekaTTanTál?
Vagy ki TeTTe a Túró TorTáT a hűTő TeTejére? 😃😁 )
De amúgy vannak pozitív gondolataim is! 😀✌😂 Sőt alapból én vagyok a pinky, optimista. Tudom h sokan nem vagyunk olyanok, mint amiket fentebb írtam, de tudjátok, ha egyszer elborul az agyad, akkor jön minden. :D ;)
Amúgy a hangulatom, most valamivel jobb, mint vasárnap volt, mikor utoljára írtam, mert kitaláltam magamnak egy elfoglaltságot, s már maga az ötlet is megnyugtatott. Régen elkezdtem lementeni word-be a blogbejegyezéseim, de aztán abbamaradt, mert 2009 óta olyan kurva sokat írtam, h az nem kevés munka lementegetni. :S
Szóval ezt a melót fogom folytatni. Még a rendszert kikellene találnom, mert a 2010 utáni jegyzeteket
már tudom, h féléves lebontásokban fogom elmenteni, de 2010 előtt általában napi szinten posztoltam, szóval kurva sok lenne az még 1 negyedéves lebontásba is.... 🙄
Tudom már rég nem jelentkeztem, de eléggé zúzós, zsúfolt heteken, hónapokon vagyok túl.
Rengeteget dolgozom, főleg most hogy beindult a főszezonunk: a karácsony.
Eléggé stresszesek a mindennapjaim. Sok a megrendelésünk, ami sok munkával és komoly stresszel jár. Munkám nagy része szállítólevelek írásából, számlázásból, díjbekérők megírásából, áruátvételből, a rendszerbe való adminisztrálásaukból, rendszerkarbantartásról szól. Lényegében 90-95 %-ban irodai munkát végzek, és a maradék kis részben pedig a betérő vásárlókat szolgálom ki.
Sajnos annyira nem érzem jól magam a munkahelyemen, mivel a sok és kemény munka ellenére egyáltalán nem vagyunk megbecsülve. Sem én, sem a többi szintén keményen dolgozó kollégáim.
Ez a nem megbecsülés érződik abból, ahogyan beszélnek velünk, ahogyan állnak hozzánk, ahogy a munka, feladat kiosztás zajlik.
Többen mondták már nekem hogy ez természetes, ez általános jelenség a magyar munkaerőpiacon, de ez engem egyáltalán nem boldogít, nem nyugtat meg. Én az elmúlt nyolc évben mióta Budapesten dolgozom sose ért ennyi kellemetlenség, sose viselkedtek így velem. Mindig jó munkahelyem, jó munkahelyi légkörben, jó vezetőséggel és jó kollégákkal dolgoztam együtt.
Lehet hogy azért ez a nagy különbség, mert hogy én anno a luxusban dolgoztam és az más világ, mint ahol most vagyok, illetve a én mindig multiknál dolgoztam, nagy cégeknél, nem pedig ilyen kis magyar vállalatnál mint most.
Valószínűleg én nagyon megszoktam azt a világot, mondhatni abban a világban nőttem fel, és ezt a jelenlegi “másabb” vilagot, nehezebb azokután már megszoknom.
..
Álmok...
Nekem az álom világom nagyon meghatározó. Álomvilág alatt most azt értem, amikről szoktam álmodni. Mostanában nagyon sokat álmodom ismételten nemcsak a gyermekkoromról, hanem azon időszakról is, amikor a luxusban dolgoztam.
Ugyebár én évek óta álmodok rendszeresen a gyermekkoromról. Már tudom hogy ez azért van mert egy nagyon gyönyörű, szép, kellemes élet volt az számomra. És valószínűleg ugyanez a helyzet a luxussal is. Lehet hogy azért álmodok annyit arról az időszakról, mert hiányzik…
Eddig mindig törtető voltam, ambiciózus, mindig csak feljebb és feljebb akartam törni, a nagyobb pozíciókat akartam, de mára ez már elmúlt. Úgy érzem hogy az üzletvezetői pozícióval elértem azt, amit szerettem volna, sőt túl is léptem. Túlléptem a teljesítőképességem határát. Túl sokat vállaltam, túl sokat dolgoztam, melynek eredményeként kiégtem. Kellett ez a megtapasztalás, ez a pofon ahhoz, hogy ismételten változzon a személyiségem egy kicsit. Már nem akarok nagyobb pozíciót, nem akarok több feladatot, nem akarok több felelősséget, nem akrok már mindent én csinalni és irányítani.
...
A most következő érzésekről, gondolatokról Nem könnyű beszélnem, de mivel gyakran feljönnek, bennem vannak, ezért inkább kiírom magamból. Ugyanis arról van szó, hogy úgy érzem, hogy összekeverednek, mosódnak a világaim. Mármint a korábban megélt életeim. Ha jobban belegondolok, azt kell hogy mondjam, hogy egy életen belül is több életet élhetünk. Először azt gondoltam, hogy ez nem több élet, hanem csak életszakaszok. De nem! Valójában ezek tényleg életek. Pl. volt egy élet ami a gyerekkorom volt, volt a középiskolás, főiskolás életem, volt egy élet amikor felkerültem Pestre, volt egy élet amikor pl hajóztam. És ezek azért nem egészen életszakaszok, vagy legalábbis élet szakaszoknak is mondható, de inkább én azért nevezem őket életnek, mert akkor totálisan más életet éltem, mint most. Egy más világ volt, egy más élet! És ahogy telik az idő, telnek az évek, ezek az életek úgy válnak egyre furcsábbá, álomszerűvé? Van hogy megkérdőjelezem őket, hogy valóban megtörténtek? Hogy az is tényleg én voltam? Hogy ez mind velem történt? Annyira más világ van már most, mint akkor volt, hogy azért hívom őket valójában másik életnek, egy másik világnak. Hihetetlenül döbbenetes, hogy mekkora különbség van az akkor és most között! Ezért olyan álomszerű! Ezért olyan döbbenetes! Mennyire más életet élek most, mint akkor! Hihetetlen! És az is én voltam! Ugyan az az ember, aki most vagyok! És mégsem ugyanaz! Ugyan az az ember, de nem ugyanaz a személy!
Mennyi mindent lehet megélni egy élet alatt!? Döbbenet! És mondom én ezt mind össze majdnem 30 évesn! Mi lesz akkor még később!? Mennyi emléket tudsz felhalmozni egy ember!? És mindezt a súlyt, mindezt a sok emléket cipeljük magunkkal egész életünkön kereszt és tovább! Egyszerre új és egyszerre kellemes! És mennyi emlék van még amiről nem tudunk! (előző életek)
Itt van ismételten a tél, én ilyenkor mindig egyre jobban befelé fordulok. És ezt nem kell feltétlenül negatív, rossz értelemben venni. Hiszem hogy a tél azért is van, hogy az ember egy kicsit befelé forduljon, befelé figyeljen, egy kicsit gondolkodjon, elmélkedjen, magába szálljon.
Ugyanakkor a korábbi életeimmel szinte már majdnemhogy minden este állmodok. Most (Dec 8.) szombat reggel van és tisztán emlékszem hogy az utolsó álmom az a középiskolás életemről szólt, annak is az utolsó éves szakaszáról és az álmomban benne volt egy fiú, aki nagyon szép volt és nagyon szimpatikus volt a számomra és jó barátságot kötöttünk. Neki köszönhetően szerettem bejárni az iskolába, bearanyozta a napjaimat már csak azáltal is hogy láttam őt.
És most meg?!
Arra se emlékszem hogy hogy hívták! Szívem szerint utána keresnék Facebookon, de fogalmam sincs hogy hogyan találhatnám meg, mivel sajnos egyáltalán nem emlékszem a nevére. Amúgy szinte biztosra veszem hogy hetero, de ettől függetlenül boldog voltam a puszta látványától is. Hát még attól milyen boldog voltam, amikor reggelente találkoztunk, magától odajött hozzám, mosolygott, lekezeltünk és beszélgettünk még be nem csengettek és el nem kezdődött az óra...
És ez is olyan furi! Eltelt azóta 10(!!!) év! (😭😭😭) Egyszer sem jutott eszembe… Most meg álmodom vele és lelki letargiába esek tőle…
Persze tudom, h pikk-pakk, pár órán belül elmúlik, de most nagyon a hatása alatt vagyok...
...
Am pár hete, max 1 hónapja rákattantam a németre. Felmerült, h mi lenne ha Bécsben dolgoznának... Bécsbe szívesebben kimennék dolgozni, mint Angliába. Olyan messzire már nem akarok menni. Inkább megtanulok egy új nyelvet s a közelben dolgozom, ahonnan akár hétvégente is hazajárhatok.
Ausztria mindig is szimpatikus ország volt. Egyrészt mindig is Osztrák-Magyar Monarchia párti voltam, másrészt pedig még sokaknak a napfényt, homok, pálmafa és tengerpart párti, addig ezek számomra dög unalmas és jelentéktelen dolgok. (Legalábbis azok után h egy éven keresztül minden nap ilyen helyeken jártam egy életre elegem lett belőlük. ) Ellenben szeretem az erdőket, hegyeket. Imádom az alpesi tájat. 😊
Szo simán elképzelhetetőnek tartom h 5 éven belül a sógoroknál folytassam az életem. 😊 ✌️
Persze lehet hogy nem élsz ebből semmi, de az is lehet h lesz 😅
Szóval elkezdtem németet tanulni pár jóféle applikációval. (Duolingo, Drops (5perc) es busuu)
Majd meglátjuk, h meddig tart a leklkesedesem, de az elmúlt hetek mindennapjai ezzel kezdődik és záródik. Reggel kb 15 perc és este is kb 15-30 percet tanulok.
Szép apránként tanulom a szavakat, s ismerkedek a nyelvtannal.
Tanárral tanulni még nem akarok, de már a gyermekkori barátnőm, akivel felnőttem ajánlotta az ő Skype tanárját, aki állítólag a nulláról húzta fel közép szintre a német nyelvtudását 3 hónap alatt. Mondjuk igaz, h az intenzív tanfolyam volt, mert ő már kint él s gyorsan kellett neki megtanulni.
De nekem nem sietős, szo elvagyok a jelenlegi apokkal.
Amúgy azért is jó dolog ez, a bécsi opció, mert megnyugtat a tudat, h ha menekülni kell majd ebből az országból, az egyre romló politikai, társadalmi és kulturális viszonyok miatt, akkor lesz hova menni a közelbe.
Hálás is vagyok azért, h a szomszedunknak tudhatunk egy fejlett jóléti országot, melynek fővárosa a világ legélhetőbb városa. 😊
Csók
Rion 😉
😘❤️
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
Nincsen jól a lelki világom. Mediztem, mert zavar, h zavar van a rendszerben.
Azért nincs jól a lelki világom, mert úgy érzem h lehet nem hoztam jó döntéseket ebben az évben. Lehet, h kétszer vétettem ugyanazt a hibát; maradtam a cégnél.
Kb 1 hét telt el azóta, h igent mondtam arra a kérdésre, h maradjak, s elfogadtam az ezzel járó ajánlatokat, s máris úgy érzem, h rosszul döntöttem. Ugyanakkor az is bennem van, h minden okkal történik.
Egyrészt kellett ez az egész besokallás ahhoz, h megszűnjon a jelenlegi munkahelyem iránt érzett szerelem, a rózsaszín köd, s nyitott legyek az esetleg jövőbeli szimpatikus munkalehetőségekre.
Ugyanis anno zárkózott voltam, s ugye a Guccis munkalehetőséghez is negatívan álltam a baráti tanácsok ellenére, ami érezhető is volt a személyes interjún.
Anno sokáig azt gondoltam, h jobb is, h nem tértem vissza a luxus kereskedelembe, de mára már megváltozott a véleményem. Pontosabban elbizonytalanodtam.
Nagyon szeretem azt a "finomságot" ami a luxus világát övezi. Szeretek színvonalasan kiszolgálni, személyemmel fokozni a vásárlás élményét, örömét.
Szeretek egyszerre kimért és kedves lenni, imádom használni ebben a körben használatos protokoll és etikettet.
És tudjátok mi a vicces? H h jött ez az egész most fel?!
Jöttek munkások(!) az üzletbe. Kemény/gáz szerelők... ...Vagy valami ilyesmik...
S valamiért a régi berogzült szokás átvette felettem az irányítást, úgy h én azt csak utólag vettem észre magamon!
Bejottek az üzletbe. Üdvözöltem, majd körbevezettem őket. S mielőtt nekiláttak volna a próbához, akarom mondani a munkához, megkérdeztem, h hozhatok e vizet az uraknak? Itt jött az első nonverbális feedback, h tátott szájjal néztek csak rám 1-2 másodperc erejéig, majd kibökték, h igen. Mire én automatikusan megkérdeztem, h savas v menteset? Újabb zavar a részükről. Kiböktek egy választ, s én hülye nem h leálltam volna, a rutinom gyorsabb volt, s felettem a szokásos utolsó kérdésem, h hideg, v normál hőmérsékletűt szeretnének?
Na itt már én is zavarba jöttem. 🙄😕😖😵🤪
Miután átadtam nekik a vizet, magukra hagytam, becsuktam magam után az ajtót, leultem a gépemhez, s meredten néztem magam elé, h ez mi a faszom volt?! 😧
S azóta van velem ez az egész bizonytalanság.
Persze biztos közrejátszik az is, h semmi jelét nem tapasztaltam ezalatt az egy hét alatt annak, h tehermentesítve lennék, v h kevesebb lenne a feladatom...
Mondjuk lehet még korai. Novembertől már kezdődik a heti 1 nap home office. Várom. Kell a nyugodt, csendes környezet a sok adminisztrációhoz, s szeretnék már végre levegőhöz jutni, szeretném látni a fényt az alagút végén.
Azon is gondolkoztam h a szerződésben kérelmezzem az üzletvezető pozíció átírását másra. Mert lényegében én már leginkább a rendszer karbantartását végzem. Napi szinten új termékeket felveszem a rendszerbe, létrehozok újakat, szerkesztek módosítok, számlát, szállító levelet díjbekérőket állítok ki, meg ár és összetétel címkéket szerkesztek, nyomtatok, egyeztetek a pénzüggyel, szálítókkal, és segítem az előadókat ha probléma van a rendszerben, vagy technikai jellegű elakadások vannak. Az áru rendelés, beosztás írás, meg a gyártási feladatokat leadtam, s pont h azok inkább amik jobban beleillenek az üzletvezetői pozícióba. Persze van még az eladás amit csinálok, de ez egy kis show room. Naponta bejön pár ember oszt jó napot.
Én inkább már valamiféle kiskereskedelmi koordinátor, kereskedelmi asszisztens, vagy operatív manager félénk mondanám magam.
Mindenki aztmondja, h most a megnevezés nem változtat semmin, felesleges. Igaz, de én meg szeretek konkretizálni, néven nevezni a dolgokat, meg ha már amúgy is szerződést módosítunk...
Annyira nem érzem már magam üzletvezetőnek, h a email végén lévő automatikus aláírásból ki is töröltem a titulusom. 😁
Szo a lényeg, h kicsit zizi a világom. Nem tudom pontosan h mi a jó, mit is akarok igazán. Mind a magasabb, mind a kényelmesebb és kevesebb felelősséggel járó pozinak is megvan a maga pro és kontra oldala.
Még továbbra is azt mondom, h szeretem a jelenlegi munkám, de még továbbra is azt érzem, h sok, megfulladok.
Leginkább az olyan + munkák jelentenek nagy terhet és töltenek el egyben méreggel, mint pl az új kollégák betanítsa. Gecire sok a melóm, s jelenleg kurvára nincs hozzájuk se türelmem, se idegzetem. Ráadásul 3an vannak.
S nem csak az idegesít, h egy rakat melóm van, amivel szeretnék haladni, hanem az is, h a másik üzletbe is betanithatná őket a már régebb óta nálunk dolgozó eladó kolléga.
Ezért a héten többször is csináltam azt, h amikor csak lehetett, hozzá irányítottam őket. Csak sajnos ezt nem játszhatom el mindig.
Ugyanakkor tudom, h csak kitartónak kell lennem. Nem sokáig fog ez tartani. 1-2 héten belül már a saját labukra állnak, csak most sajnos sok minden összejött nekem s könnyebben ingerülté válok.
Am még számomra is vicces, de basszus elgondolkoztam azon is, h utánna kellene néznem valamiféle komornyik, inas, házvezető képző pozíciónak. Pár hónapja hallottam az anno még működő class FM-en egy interjút egy Angliában dolgozó magyar házvezető sráccal, s nagyon szimpatikus és érdekes volt. Kár h már homályosan emlékszem az interjúra, de az megragadt, h nagyon keresett pozíció és nagyon jól keresnek, s a kereslet miatt egyre több a tanfolyam is. De am itt egy érdekes jó kis cikk.
Persze tudom, h ehhez azért még öregednem kell, s gyűjteni a tapasztalatokat, de számomra mindig is egy szimpatikus pozi volt, s úgy vélem, h nagyon passzolna a személyemhez. 😊😁✌️
...
Am megnyugvást és kikapcsolódást Norbi, az új szép nagy LG smart TV okozta szépség és a lakás adta kényelem jelent. Jó itthon lenni. Csend és tisztaság van. Meg apránként folyamatosan rendezkedek, átalakítok. Mintha egy új lakásba költöztem volna. A múltheti nagytakarítás óta, minimális volt a takarítani való, de örömmel törölgettem le, porszívóztam és mostam fel. Jó látni a tisztaságot, s h sokáig ilyen is marad. Meg am megnyugtat és kikapcsol a takarítás. Várom már a tavaszt is h kifessünk.
Eleinte fura volt, h nincs se a lakótársam se a kutya, de mint mindent előbb vagy utóbb, de megszoktam. Így közel a harminchoz végre jó már a magam világában lenni.
Nah! Jólesett ezeket kiírni magamból.
Csók 😘
Rion
♥️
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
Eléggé sűrű és eseménydús napokon, sőt heteken vagyok túl. Eléggé fáradt is vagyok az új üzlet nyitás miatt. Az elmúlt 1 hónap ugyanis elég sok munkával telt és lényegében csak most vagyunk a fináléban.
Most kezdhetek ismét visszatérni a megszokott életmódomba. Mivel lényegében végig dolgoztam a nyarat, ezért elég sok szabadságom van még bent, úgyhogy az elkövetkezendő két hónapban kevesebbet fogok dolgozni, s reményeim szerint lesz időm és lehetőségem újra töltődni, amire nagy szükségem is van, mert érzem, hogy eléggé levagyok merülve. Olyannyira, hogy ezt a bejegyzést is hangalapú gépeléssel "írom". 😊 ✌️
Lényegében nagyon izgalmas mesélnivalóim nincsenek. A három lány akit felvettem, ügyesek, okosak, szépek és szimpatikusak. Már most, két hét velük való munka után látom mindegyiküknek a maga erősségét és gyengeségét.
Az új üzlet még csak 1 hete van nyitva, és lényegében még csak 80%-ban van kész. Forgalom az sajnos nem olyan jó, mint amire számítottunk, de bízunk benne, hogy idővel jobb lesz.
Amúgy érzelmileg eléggé erősen hullámvasutas volt ez az elmúlt 1-2 hónap. Sokat dolgoztunk, mindenki nagyon odatette magát, mindenkiben volt egy kis alap feszkó. Természetesen most is sokat tanultam, amiért nagyon hálás vagyok az életnek.
Voltak olyan pillanatok amikor elkezdtem nézelődni az üzletvezetői munkaerőpiacon, de a mélypontos időszakok lényegében ráébresztettek arra, hogy szeretek ott dolgozni, ahol jelenleg vagyok. Sőt! Kifejezetten szeretem a munkámat, olyannyira, hogy még itthon is szívesen dolgozok.
Továbbá rájöttem arra is, hogy magát a munkahelyemet is nagyon szeretem, ahol eddig, és ahol általában dolgozom. Viszont az új üzlet annyira nem szimpatikus.
Mivel ez a központban van, ez eléggé egy zajos, hangos, büdös, piszkos, turistával teli környéken van. Ezáltal a környezetváltozás által rájöttem arra is, hogy megszoktam már a csendesebb, nyugodtabb, tisztább munkahelyet és munkafolyamatokat. Erre a csendesebb, nyugodtabb környezetre szükségem is van ahhoz, hogy teljeskörűen és jól lássam el a feladataim, ami lényegében, nagyjából 90%-ban irodai munka. A maradék 10%-ban foglalkozom a vásárlókkal.
És itt a vásárlókkal kapcsolatosan jut eszembe, hogy vagyok olyan szerencsés, hogy hozzám sokkal igényesebb, kultúráltabb, kedvesebb emberek szoktak betérni.
Az elmúlt egy hét alatt, még az új üzletben dolgoztam, hogy betanítsam és felügyeljem a lányokat, rájöttem arra is, hogy már semmi türelmem és idegzetem nincs az egyszerű, buta, proletár emberekhez.
Szembesültem azzal, hogy mennyire introvertált személyiség vagyok. Mondhatom azt is, hogy ahogy öregszem, úgy vagyok egyre zárkózottabb. És most kissé meg is mosolygok önmagamat, mert tisztában vagyok vele, hogy idővel ez csak rosszabb lesz. 😁
Ennek egyik előjele az, jövő tavasztól már elektromos rollerrel szeretnék bejárni dolgozni a munkahelyemre, illetve Norbival már azzal szemezgetünk, hogy a lakás hitelem lejárta után, (ami három éven belül megvalósul) elektromos autót szeretnénk közösen vásárolni.
Én nagyon bele szerelmesettem Horváth András vloggerbe, aki nagyobbrészt elektromos autókkal foglalkozik. Szimpatikus fiatalember, szimpatikus témával. Norbival már meg is találtuk az egyik számunkra nagyon szimpatikus kocsit; A Hyundai Kona-t.
Persze ez csak egy hosszú távú projekt, addig sok víz lefolyhat a Dunán.
A rövidebb távú terveink közt egy új smart TV szerepel. Valszeg ez lesz a karácsonyi ajándékunk. 😊
Szerencsére sikerült spórolnom a nyáron, de így is necces lesz egyszerre két nagyobb kiadás. Ugyanis az elektromos rollert Black-Friday környékén szeretném megvenni, bízván benne, hogy elég jó áron lesz kapható. Namármost amit én kinéztem az egy Ninebot ES 2. + Szeretnék hozzá még extra akkumulátort is, ami növeli a hatótávot és a sebességét, és így mindennel együtt max 200. 000 Ft lenne. Hasonlóan a smart TV is....
Lakótársam legkésőbb október 23-ával elköltözik. Átfogom majd egy kicsit rendezni a lakást, meg festés is akarok, ráférne már. De ez utóbbi lehet hogy majd csak jövő tavasszal lesz.
...
Edzeni már nyár óta nem edzek, de nem is hiányzik, mert jól érzem magam a bőrömben, úgy ahogy vagyok. 😊 ✌️
...
Aztán a National Geographicon néztem egy műsort, ami meglepő témát boncolgatott és nem azért volt meglepő, mert új dolgot mondott volna, hanem azért, mert olyan témáról beszélt, ami megegyezik az én egyedi világképemmel. Azt a témát boncolgatták, hogy mi van hogyha ez a világ, amiben most élünk, ez csak egy kreált, létrehozott mesterséges élet? Egy Mátrix? Mert hogy ezt a tényt nem tudják se igazolni, se tagadni. Azaz 50% az esélye annak, hogy egy fejlettebb civilizáció, vagy lények által létrehozott világ vagyunk.
Ez azért nagyon hasonlít az én világ képére, mert nekem egy fajta meggyőződésem az, hogy egyrészt ez a világ tényleg egy mesterségesen létrehozott világ, másrészt pedig az, hogy ez egy "állatkert". Ezért van ennyi féle élőlény ennyi féle ember, ennyiféle érzés, ennyi féle jó és rossz dolog ebben a világban.
Nah! Nagyjából ennyi! Azt hiszem mindent elmondtam.
Csók!
😘❤️✌️
Rion
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
"Az evolúció csupán egyetlen eszközt használt, amikor létrehozta az életet ezen a bolygón; a hibát." - Westworld
Imádom a technológia fejlődését. Igaz még így is maradi számomra a technikai fejlettség szintje, de érezhető azért fejlődünk. Lassan, (tetű lassan) de biztosan.
Feltűnt nekem is és Norbinak is, h ha beszélünk valamiről, akkor a témához kapcsolódó hirdetések jelennek meg instán és fb-n.
Ugye hasonló már működik egy ideje a neten, h ha valamit keresel akkor olyan hirdeteseket dob fel a Google. Na, de mi nem kerestünk rá, csak verbálisan beszéltünk róla. 2 ilyen konkrét példát tudok mondani a közel múltból; roof top és mobil légkondi. Neki instán, nekem fb-n dobott fel ebben a kategóriában hirdeteseket.
Am sokan ettől bevannak szarva, meg felvannak háborodva, h; "Úristen! lehallgatnaaaak!"😏 "Meg ne hallgassanak már le és ne tudjanak rólam és a privát dolgaimról!"
Oh come oooon!
Féljen az, akinek félnivalója van...
Gyanús is nekem az ilyen ember...
Ugyanakkor elfogadom, h ő olyan amilyen. Attól még h ez a véleménye persze teljes értékű ember, csak furi egy kicsit, s felmerül bennem a kérdés, h ugyan mi olyan dolgaid vannak ami miatt ennyire titkos Ilonka vagy?
No mind1.
Én csak hálás vagyok ezért is, amiért picit megkönnyíti az életem, s hasznos információkhoz jutok. 😊
Én már tűkön ülve várom, h 2020-as évek elején berobbanjon végre minndennapjainkba és széles körben elterjedjen a mesterséges intelligencia. 😍
Am pár hónapja ugye, h megvettem az új tabletem (Huawei mediapad M5 8.4") amit nagyon imádok. Imádom a kezemben tartani és nyüstölni. Már a könyveket és magazinokat is inkább digitális formában vásárolom meg s ezen olvasom.
Apropó magazin!
Találtam egy nagyon nekem való magazint, amiről korábban a létezéséről sem tudtam; PC Word. Elolvastam 2 havi számukat s mit ad Isten?! Mire végeztem a májusi számmal, látom h akció van az előfizetésre, s hát elő is fizettem. Aki szereti a technikai cuccokat, a jövő vívmányait, ajánlom figyelmébe. Nálam nagyon eteti magát. 😊
Am szerintem a függőségem része az is, h imádok kint gengelni a szeretett kis erkélyemen, s itt kockulni. (Most is innen írok. 😁✌️)
Meg pl tök jó, h ha menet közben rámsötétedik, akkor sem kell abbahagynom a tevékenységem. Nem kell a világítással foglalkoznom, anélkül olvashatok tovább, h meg kellene mozdulnom.
Kitti lakótársnőkkel 4 év után hamarosan elválnak útjaink. Új lakótársat már nem akarok. Szo lesz hely a lakásban, amit majd fokozotosan elkezdek javítgatni. Eladom az egyik francia ágyat, ezzel is helyet szabaditva fel. Kifestetem újra a lakást, illetve venni fogok pár új világítást is a folyosóra és az erkélyre. + Jövőre lehet beszerzem ezt a lovely pihenőágyikót. Igaz, h az erkély nagyrészét elfogja foglalni de szépen átlehet rendezni az erkélyt, h elférjünk. Télen meg bent lenne az egyik szobában.
...
Elkezdtük nézni a Westworld című sorozatot. Hallottam róla korábban is, de kurvára nem mozgatott meg, aztán valszeg most érett meg számomra az idő. 😊
Tetszetős. Nagyon hasonlatos az általam elképzelt világ működésére. Sokszor említettem már nektek, h nekem egy sajátos elképzelésem van az életről. Eléggé benne voltam/vagyok a vallási, spirituális világban s habár egyikhez sem tartozom, mindegyikből merítettem valamit. Hiszem, h bizonyos mértékben minden elméletnek megvan a maga alapja, igaza.
A reinkarnáció számomra tényszerű alap dolog. Alap, h korábbi életünkből hozzuk magunkkal személyiségünk, ami tovább gyarapodik, formálódik az itteni, jelenlegi életünkkel. Nagyon tetszett az első részben az a kijelentés, h a hibáink tesznek minket olyanná amilyenek vagyunk.
...
Június 16-17-én lentvoltam a barátokkal Velencén. Nagyon jó volt. Jól éreztük magunkat. 2 napon keresztül folyamatosan részegek voltunk. 😁✌️Imádom az ilyen szabad, lazulós eventeket. Körbebicikliztük a tavat. Egyszer borultam is az egyik haverommal. Jól összetörtem magam. Ma 24-e van, de a fél lábam meg mindig tiszta var és még bicegek. Elég nagy felületű és mély sebeket szereztem, s sikeresen felsértettem az olyan fontosabb testrészeket is, mint a boka, térd, könyök. Magyarán a legkisebb mozdulasnál is érzem a fájdalmat. Fáj minden egyes nadrág és zokni le és felvét. Gyök kettes művelet. Szinte egy operáció. 😕
A második nap délelőttjén kishíján hazamentünk. Az okába nem akarok belemenni, h miért, mert hosszú s lényegtelen is. Semmi komoly. Már megvettük a vonat jegyeket, mikor Bori húzott egyet a whiskyből, hosszan maga elé nézett a távolba, s egyszer csak felpattant a padról. Elkezdett csomagolni és aztmondta, h nem megyünk még haza! 😁 Ettől felélénkedtünk s a szabadstrandon folytatódott a vedelés. Kurva sokat ittunk. S mindenfélét. Mint valami hülye taknyos gyerekek...
De annál jobb volt. Szuper élmény, s szuper emlék volt. Az Il Bacioban voltunk kollégák (2013-2014) s azóta tart szoros barátságunk. Sose voltunk még együtt kirándulni, sose aludtunk még együtt, de iszonyat hálás vagyok, h részese lehettem mindennek. 😊❤️
Kellett a kemény meló mellett ez a kis kikapcsolódás sebek ide v oda.
...
Meló. Szeretem a munkám. Szeretem a tulajokat. Szeretem vezetni az üzletet.... Amiből várhatólag augusztusban lesz egy második ... 😊
Sok a munka, sok a kihívás, de szeretem. Továbbra is olyan nekem ez az egész mint egy izgi 4D-s stratégiai játék. 😊
Minden hétköznap este van a játék elmentése, s másnap reggel a betöltés, ahol legutoljára abbahagytam.
Június 25-től egy újabb fejezet nyílik meg, újabb küldetés veszi kezdetét; A leendő kollégák kiválasztása, új üzlethez szükséges teendők elvégzése, beszerzése előkészítése, betanítás, s majd augusztusban nyitás.
Folyamatosan jönnek be a jelentkezések, s konkrétan már most unom. 😕
A 2 fő tulaj elment nyaralni. Akivel közvetlen kapcsolatban állok, kezd kiismerni. (Mondjuk már 1 éve vagyok ott szo jó hogy...)
Azzal ment el, h ne legyek velük túl szigorú... 😁
25-től minden nap fogok 1 embert interjúztatni délelőtt 10:30 és 11 között. Ennyi fér bele csak az időmbe. Minden napom azzal zárom, h a beérkezett jelentkezőket kategorizálom; Good, so-so, part time, no way.
Első körben csak egy embert veszünk fel, s ha a forgalom úgy kívánja, felveszünk majd mégegyet.
Ezen kívül még az üzlet nyitás egy jelentős részével is én foglalkozom. Hivatalos ügyek intézése, eszközök, áruk beszereztetése, új üzlet sysytem felállás stb...
Ezen kívül még persze a basic üzlet zavartalan üzemeltetése és a megrendelések teljesítése.
Szo van, h összecsapnak a hullámok a fejem felett, s néha "kicsit" antiszoc vagyok.
De minden ilyen komolyabb, stresszesebb helyzetből csak erősebben jövök ki, szo nem panaszkodom. Inkább csak hálás vagyok, h úgy élek ahogy, az vagyok aki, s olyan melóm van amilyen.😊
Nah! Azthiszem ennyike. 😊
Csók! Rion 😉 ❤️😘 🇭🇺🇪🇺🏳️🌈 (Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
Szeretem a hétfő és a szerda kora reggeleket a gymben, mert szinte alig vannak.
...
Bírom az olyan embereket, akik inkább beszélgetni járnak le, mint edzeni. Annyit pofázni, mint ahogy ezek fossák bazdmeg a szót!
Mint valami rossz vidéki kispados öregasszony...
Nah de engedd eeeel! 😊
09.13 Szerda:
Még javából álmodtam, mikor szólt az ébresztő. Tök kóma voltam. Ajjjj faszom mondom! Mi a gechi vaaaa'?! Kelni kell... Milyen nap van? Szerda! Óóó! Akkor kevesen vannak a gymben! Menni kell! 😀
Aznap bent volt az a felőrült ember, akiről korábban írtam, h magamutogató s meztelenkedett nekem.
Am tipikus kidobó fiú. Mint egy pitbull. Megtermett erő ember, dinnyehordó válakkal.
Dobálgatta a súlyokat, hangosan nyögött...
Jaj Móuni(ka) mondom... Engedd eeeel!
Am majdnem leírtam, h bocsánat, h állandóan a gymről írok, de gyorsan rájöttem, h ez egy online személyes napló. Egyrészt arról írok, amiről akarok, másrészt meg most mit csináljak, ha mostanában ezek a főbb témáim?!
Meséljek a randikról is...
A többségével 1-2 találka van azt annyi.
Am szeretem ezeket a hűvösebb estéket. Kellemes emlékeim vannak. Nem csak mostani hanem több hónapokkal, évekkel ezelőttiek is.
Szerintem hangulatosabb, romantikusabb.
Együtt vacogni, látni egymás lehelletét, érezni, ahogy a hidegben izzik köztünk a levegő. S na hát a legjobb a hidegben a forró csók... Hmmm...
Lovely.
:)
Szeretem érezni az elválás után is a másiknak az illatát.
Szeretem mikor utólag még sokáig lehet érezni a másik ajkait a számban.
A borostájának szúrását az arcomon.
A kellemes hangjának rezonanciáját visszacsengeni a fülemben.
A személyiségének varázsa alatt lenni.
Lovely, mikor mosolyogva mész haza, mert még a kellemes randi hatása alatt vagy, s hazamentel közben, v már hazaérvén kedves üzeneteket kapni. Mindennek kicsit olyan mámoros érzése van.
... Aztán persze elfelejtjük egymást... 😁😊😄🤣
De élek a mának, s amiket megtapasztalok, azokat megélem, átélem, viszont nem élem bele magam semmibe és senkibe . Nem szabad.
Élvezni kell, átélni, lazán, de nem beleélni... ☺️
Am érzem, h változom. Mind külsőleg, mind belsőleg.
Minden ember életében vannak periódusok, ciklusok, amik véget érnek, s ilyenkor (komolyabb) változások mennek végébe.
Most ilyenben vagyok.
Mondhatni, "under construction". 😊✌️
Egyébként hatással vannak rám azok a fiúk is, akikkel megismerkedem. Még ha csak 1-2 találka erejéig is...
Valahogy legbelül érzem, h ez az egyedülállóság, kurvára nem nekem való. Persze ennek is vannak szép oldalai, de közel sem annyi, mint egy komolyabb kapcsolatnak...
De mondom, én úgy tekintek erre az egészre, h ez csak egy ilyen egyfajta "kényszerű" időszak, mint egy "kiképzés", v "küldetés" amit muszáj megélnem, megtapasztalnom, ahhoz h a személyem, lelkem tanuljon, változzon, fejlődjön.
(Am még annyit ehhez a tanuláshoz, h értékek tekintetében is sokat tanulok. A fiúk ezekkel a (számomra) szánalmas 1-2 felszínes talikkal is arra világítanak rá, h micsoda értéke van egy komolyabb, szeretteljes kapcsolatnak.)
...
Nagyon rákattantam a swing, electro swing, jazz, akusztik és chilles, nyugis zenékre. Szeressük őket. 😊▶️🎵
...
A hűvösebb estéken a gyertyafényes kádas forró fürdőkre is rávagyok állva. Megfűszerezve a fentebb említett kellemes, nyugis zenékkel. Imádom. 😊✌️❤️🕯️
...
Ami feltűnt mostanában, h nagyon figyelem a környezetem. S nem az emberekre gondolok. Az embereket gyakran direkt kizárom.
Itt inkább "állatiasabb" megfigyelésre gondolok. A hallásom mindig is "tűéles" volt. Gyakran van az, ha én hallom meg legelőször a hangokat zajokat, jön valaki, v h pl csörög, v csak rezeg a telefon. Továbbá kifejezetten idegesít ha valami hangos. Nagyon ingerlékennyé tud tenni a hangos utca, csörgés, csattogás, v ha hangosan szól a tv stb...
De nagyon relaxáló számomra a lakásba behallatszó fák susogása, v a természetben, a tücskök ciripelése, de am all in minden ami természet.
Egyik hétvégén leugrottam vidékre anyumékhoz, s felmásztunk a hegyoldalba és.... ...leírhatatlan az a nyugalom, békesség, boldogságérzés, amit átéltem...
Kiültem egy nagy sziklára s csak úgy voltam a természettel. Tudom, egyeseknek ez olyan "izé", de szárnyalt a lelkem...😊🕊️😇
09.15-16-17:
Hétvégén a céggel kint voltunk a Bazilikánál az édes napokon.
Elég durván szembesített azzal az élet, h hát én az elmúlt 6 évben bizony a felső kategóriás luxus értékesítésben dolgoztam, s hát eléggé elvagyok szokva attól a rétegtől, akik ott jöttek, mentek....
Sajnos volt egy párszor, h 1-2 másodpercre lefagytam, mikor egyes érdeklődők odajöttek, s egyetlen kérdéssel szíven ütöttek.
Pl; h mik ezek? Oszt mé' ilyen drágák ezek? Ezt most nem mondod! Tényleg az az ára, ami ide van írva?!
OMG! Gyermeikem az Úrban! Ha én ezt tudom el se jövök!
Az én vilagomban ez nagyon durva, mondhatni barbár megnyilvánulás! S mindezt képzeljétek el valami nagyon alpári Maunika shows stílusban!
S ne könyveljetek el kényes, beképzelt buzinak, de nem ehhez a szinthez vagyok hozzászokva!
Ez nekem olyasmi, mint amikor a kis lovely, békés, rózsaszín kis világomból valami szörnyű, pokoli világába taszítanak, ahol ilyen rémes, döbbenetes alakok kószállnak, akik hozzád beszélnek, de te alig tudsz megszólalni a döbbenettől, mert azon gondolkozol, h hol a faszomba vagyok, s mi a faszt csinálunk mi iiitt??!!😮😨😱😵😭
Továbbá gyakran nem is sikerült megtalalni a közös hangot a pultunkhoz térő látogatókkal!
Azzal szivattuk egymást a kolléganőmmel, h aki előbb magához tér egy-egy ilyen személy kedves kérdései által okozott sokk után, annak hirtelen pakolni valója támadt hátul, s magára hagytuk egymást, h fiam én ezt nem bírom, ez most a te köröd. 🤣 🤒🤕👻👽👾☠️💀🙅🙆🤦
De szerencsére a végén a vezetőségnek is ugyanaz volt a véleménye, mint nekem, h mi nem illünk bele ebbe a környezetbe, s a jövőben nem fogunk ide se jönni...👏👏👏👌🤘✌️💪👍
Örültem nagyon ennek a döntésnek s el is mondtam nekik, h hiába a 8 éves tapasztalat, itt én is megvoltam lőve, mert nem tudok ezon a színvonalon értékesíteni, s ez teljesen más, mint amit én az utóbbi 6 évben megszoktam...
...
Örülök, h nem vagyok már teenager. Ezt csak azért mondom, mert mindig ez az érzés/gondolat jön rám, akárhányszor meglátom az iskolás tiniket.
09-17;
Vissza vettem az ismerkedésből. Az elmúlt 2-3 héten szinte 7 napból 3-4szer találkozgattam fiúkkal. Valakivel csak egy tali volt, valakivel kettő. De kettőnél többször nem is találkoztam senkivel. Ki is hullottak. Vagy ők nem jelentkeztek, v én. Szo csak a szokásos...
Aztán vannak olyanok, akikkel régebb óta beszélgetek. Van köztük olyan is, akikkel már találkoztam, s tartjuk továbbra is a kapcsolatot, s van olyan is, akivel még nem találkoztam, de azért mégis él a beszélgetés.
Úgyhogy most csak cseverészek a "meglévőkkel". Most új emberek megismerésével nem foglalkozom. Max ha valami bejövős fiú rámír, de ilyen nem sűrűn van. Van. De nem gyakran. 😀
Am volt egy srác, akivel már háromszor taliztunk - igaz a harmadik tali a haverjaival mentünk ki megnézni az Arc kiállítást - de vele jól éreztem magam. Mondjuk az is hozzá járult, h a 3 taliból kétszer elszívtunk egy spanglit. 😁
De hát mit ad Isten, egy hete már ő is eltűnt... 😃
...
Am amivel még szembesültem, h ismerkedésnél számomra pl az hátrány/negatív tud lenni, ha valaki még tanul, v a szüleivel él.
...
Bírom, amikor az üzletbe betérő látogatóknak elmondok 1-2 mondatot magyarul és semmi reakció rá. Megkérdezem, h English or Hungarian és erre se semmi reakció!
Ilyenkor lassssan és artikuláltaaaaan megkérdezeeem ismééét, h are you speaking English or Hungarian?
Nah itt aztán volt már minden válasz! Kedvencem mikor erre se reagálnak semmit! Erre egész egyszerűen egy "oké" - val nyugtázom, h a Marsról érkezett ertelmiségiekkel van dolgom, s egész egyszerűen otthagyom őket. Ha akar valamit majd szól, de analfabéta kukákhoz kurvára nincs türelmem.
A legtöbbször yes választ adnak.
Ettől falnak tudnék menni! Milyen yes geci?! Hát ne basszál már fel!!! 🙉🙆🙅
Amikor vissza kérdezek, h mi a fasz van, ilyenkor páran meg úgy megzavarodnak, mert rájönnek, h hülye választ adtak.
De ez előfordult már mind külföldivel, mind magyarral is.
Mondjuk a magyart még megértem, h angolul válaszol, mert angolul kérdeztem.
Aztán vannak, akik motyognak valamit az orruk alatt, de az istennek ki nem lehet venni, h idegen nyelven v magyarul motyog.
Általában ezeket is leokézom, h jó van fiam, bazd meg magad akkó'! Háttérbe vonulok, s hagyom had térjen az eszéhez. 😊
Erdeményként volt már minden. Volt aki ugyan úgy motyogva távozott egy kis idő után az üzletből, volt aki aztán jól érthetően megszólalt angolul, meg olyan is volt, aki magyarul kezdett el kérdezni. ☺️
09.22 - Péntek:
A Moncler 5 éves születésnapját ünnepeltük. Megvolt hívva minden volt dolgozó is, szo mentem én is.
Annyi sok dicséretet besöpörtem, h nagyon jólesett a kis lelki világomnak. Dicsérték a hajam, a megjelenésem. De a legérdekesebb vallomások azok voltak, h milyen jó fej vagyok, s h most jöttek rá, h am mennyire nem ismertek, s milyen zárkózott fiú voltam, s ma este egy olyan részemet ismerték meg ami tök szimpi. Meg h nagyon jó lelkű ember vagyok, s maradjak meg ilyennek. Aztán ahogy fogyotak a pezsgők, ezek a dicsérték csak úgy fokozódtak, h már mondtam is, h jóu' van. Most már nyomjátok el magatokat! 😁
A ünneplős, kajálás, piálás után átmentünk a szomszédba az egyik törzshelyemre az ANKERTbe. Péntek este volt. Buzi buli. De most nem feszültem be annyira, mint szoktam a buzi bulikba. Valszeg azért mert már nincs senkim. Nagyon jó volt a zene. A kedvenceim. Napjaink slágerei + retro.
Britneyre totál bevadultam megint. 😁😊✌️
09.24 - Vasárnap:
Egész nap pihikézés volt. Már nagyon rámfért. A napom nagy részét lakások nézegetésével basztam el. 1-2 szobás 30-50 nm2-es, erkélyes lakásokat keresgélek. 2 év múlva eladhatom majd a jelenlegi lakásom. Ami nem biztos, h be fog következni, de játszok a gondolattal, s szeretem előre felmérni a terepet. Persze addig rengeteg minden változhat, de kíváncsi voltam, h mit, hol és mennyiért találok.
Találtam is jó párat. Leginkább új építésűeket néztem, amik kb 2018-2020 körül fognak elkészülni. Szemezgetek a stúdió lakásokkal is.
Amin nagyon meglepődtem, h a lakás árak, s ezzel együtt az albérlet árak is kurva magasak!
Szembesültem azzal, h bennem még a kb 7 évvel ezelőtti árak élnek! Azaz nagyon-nagyon levagyok (voltam) maradva a jelenlegi árakról, ami kissé mellen is baszott!
Szo volt egy kis rendszer frissítés...
09.27 - Szerda:
Norbi itthon volt 5 napig. Igaz abból mi csak kétszer találkoztunk.
Szerda este meló után elmentunk az Ecseri úti Burger Kingbe. Nagyon szeretjük a Burger Kinget. 😊
Nosztalgiáztunk is egy kicsit, h mikor legutoljára itt voltunk, nagyon összevesztünk valamin. Persze szerinte én voltam a fasz, szerintem meg ő csinált valami olyat, ami előhozta belőlem a köcsögöt. Nah de mindeeegy. Jót nosztalgiáztunk ezen. 😊
Mesélgettünk egymásnak a kalandjainkról is. Annyira persze nem mentünk bele, de pár perc erejéig azért téma volt.
Aztán hazajöttünk és amikor a nappaliban borozgattunk, a kis táskáját megláttam a szekrényen. Tudtam, h abban tartja a jeggyűrűm, amit decemberben vissza adtam neki. Odamentem, belekotortam. Persze az övé is ott volt az enyém mellett, kivettem s a lámpa fényében megvizsgáltam őket. Mintha valami gyémántot vizslattam volna. 🙂
Hiba volt. Nem kellett volna.
Fájó volt. Hiányzik nagyon...
Amúgy aznap este nálam aludt, s megtörtént a dolog...
Nem kavart fel. Inkább az az érdekes, h tök természetes volt. Mármint, h mintha mise történt volna. Mármint, mintha nem is lennénk külön már majd 1 éve... (OMG! Már - novemberben lesz - lassan 1 éve...)
Bebújt mellém az ágyba. Átöleltük egymást, kis cirógatás, simogatás, puszik, aztán gyengéd, lágy romantikus csókok, aztán egyre jobban beindult a dolog...
09.28 - Csütörtök:
Reggel elváltunk. Ma mennek lakótársnőmmel Hollandiába pár napra "nyaralni".
Este mikor hazajöttem, s benyitottam a szobánkba, az a fájó érzés jött rám, h rossz, h Norbi megint elment, s h nincs itt...🙁
Aztán mikor elindultam kifelé a szobából, a szemem sarkából észrevettem az éjjeli szekrényemen hagyott kis üzenetet.
Egyszerű pár sort írt csak, de nagyon felkavartak, s kicsit pityeregtem is.
Az elmúlt 5 évben kb évente egyszer-kétszer hagyott hátra maga után kis cetliket s ezeket mindig is nagyon szerettem... 😍❤️☺️
Úgy érzem h a "kapcsolatunk" ismét egy új fázisba ért. Ennyi. Nem kell túl gondolni semmit. Nem is kell tudni, s nem is akarok többet tudni.
Egyszerűen úgy jó minden ahogy van. Élek a mának és megpróbálom mindenben a jót meglátni még akkor is, ha gyakran nem könnyű. Tudom, h egy változáson megyek/megyünk át, amit hagyni kell.
Változik ő is, változom én is s a köztünk lévő kapcsolat is változik. (Mondjuk konkrétan azóta, h kimentünk hajóra, de mindegy....)
Tény, h szeretjük, s tiszteljük egymást, s elég erős is a kötelék kettőnk között, még akkor is, ha ezt nem mindig érezhető, s nem beszélünk mondjuk hetekig...
Ezt persze sokan nem értik, de nem is kell mindig mindenkinek mindent érteni...
Am továbbra is azt vallom, h minden úgy jó, ahogy van. Kell neki is és nekem is ez az időszak, ami most van. Mondtam is a Norbinak, h éljen, tapasztaljon, nehogy aztán majd megbánjon bármit is.
A barátiköröm véleménye erősen megoszlik ezt illetően. Mint arról már régebben is írtam, vannak akik nem értik, h minek állok még vele egyáltalán szóba ezek után.
Vannak, akik szurkolnak nekünk, s azt szeretnék h újra együtt legyünk.
Vannak azok, akik azt mondják, h bárhogy is alakuljon, csak az a lényeg, h jó legyen, boldog legyek.
S vannak, akik azt mondják, h nincs még köztünk lezárva ez az egész, de jó lesz bárhogy, bármi is legyen ...
S ezzel érték én is egyet. Mindig jól, jobban alakultak a dolgaim ahogy visszatekintek az elmúlt évekre.
+ Nekem nagyon sokat segített/segít az a hit világom h minden okkal történik. Hálás vagyok nagyon, h minden így történt ahogy, mert én csak ebben az elmúlt egy évben akkora változásokon mentem keresztül, annyi tapasztalatot szereztem, mint más talán sajnos egész életében sem.
Rengeteg korlátoltságom és tanulni valóm van még így is, de jó látni, megélni azt, h honnan indultam és most hol tartok. S úgy gondolom, h ahhoz h boldog légy, nyitottnak, lazának kell lenned.
Hajlékonnynak, mint egy fűszál, aki igazodik a külső környezeti változásokhoz. De ha olyan merev, rugalmatlan vagy, mint egy fa, akkor a külső változások, mint pl egy vihar ketté tör a gecibe. Vagy beléd basz a villám s kiégsz. (a gecibe)
"Vicces" hasonlatként mondhatnám azt, h én november-decemberben fa voltam. Ketté törtem s kiégtem (a gecibe), majd fűként újjá születtem.😊✌️
Jóval lazább, s rugalmasabb vagyok, mint voltam és nem tartok haragot, nem agonizálok azon, h mi volt, mit tett, s h mi lesz. Let it go! Engedd eeeel...
09.29 - Péntek:
Nehezen indult a napom. Az eslő felében pangás volt. Be is depiztem. Elég sokszor meghallgattam Pink legújabb számát a what about us-t. Norbi hiánya meg nem h halványulna, hanem még erősödött...
...Nem jó van ez így... 😟😕😩
Aztán kerestem, s találtam magamnak munkát, amivel letudtam magam kötni. Így az idő teltével, s a munkával a hangulatom is javult.
Meg munka közben a jövőn kezdett el kattogni az agyam. Ugyanis már hetekkel ezelőtt kezdődött az érzés, de azóta csak erősödött és mára már szembesültem azzal, h hiányzik a luxus kereskedelem.
Ez is felső kategóriás ahol most vagyok, de ez nem olyan, mint amit eddig megszoktam. Írtam is az egyik ismimnek, h ha esetleg keresnénk embert a Louis Vuittonba, akkor szóljon. Oda azért még talán szívesen visszamennék dolgozni még ha csak egy szimpla eladónak is, hiába, h most üzletvezető vagyok. 😊✌️
Válaszolt is, h most vettek fel egy, új embert.
FUCK YEAH!
De azért a LinkedIn-en elkezdtem őket követni, s láttam, h még fent van nekik az állás hirdetés. Igaz 2 hónapja tették fel, de azért elkezdtem módosítani az önéletrajzom, s a jövő héten elküldöm. Azzal nem veszítek semmit.
Az "erről lecsúsztam" csalódás érzése után arra gondoltam, h minden okkal történik, s ha tényleg váltanom kell, akkor majd úgy is jönni fog a nekem való meló, ahogy az eddig is történt.
Vagy ez az üzlet fog fellendülni, ahol most vagyok és beindul itt az élet, v majd jön valami új márka ide az Andrássyra, v a fasz tudja. 😀
Mondjuk már jó rég nem tette be új brand a lábát Budapestre szo ideje lenne már... 😀✌️
Bár először ezt a korlátolt, gyűlölködő rendszert kellene megbuktatni. De fel a fejjel! Ami késik, nem múlik! A történelem az élet tanító mestere. 😉
09.30 - Szombat:
Szeptember utolsó napocskája nagyon kellemesen telt. Pihikézés egész nap. Igaz voltam a gymben is 2 órát délután. De olyan jó volt utánna itthon megebédelni, meginni a proteinem, s alukálni egy kicsiiit! 😍❤️🤤
Béke, csend és nyugalom. Egész nap csak a "nature" lejátszási listámat hallgattam Spotifyon. Természet hangok. Tücskök, madarak, eső, szél, erdő, ilyenek. Az tenger hangja az egyetlen, amit nem szeretek hallgatni. ☺️
+ Önéletrajzot írtam, mert a régi nem volt jó, s azzal element ám egy jó pár óra...
Október 1 - Vasárnap:
Feljött anyum. Szokásos főzés, takarítás, közben cseverészés. Jó volt. Elég sokmindenről beszélgettünk. Megint van egy jó pár dolog, ami tervezgetek ugye, s azokba avattam be. A többsége hosszú távú, s még odébb van, de ami fix és közelebbi, h tavasszal kifestetem a szobám. A jelenlegi - még Norbi által kívánt - alma zöld helyett grafitszürke lesz. Rengeteg képet nézegettem már ez ügyben, s egyre jobban tetszik. Eleinte kicsit tartózkodtam tőle, mert h nem túl depis e, de nem. Férfias. Igazi legény lakásba való. Tetszetős.
Anyagilag fogok még változásokat bevezetni, mert túlságosan folyik ki a pénz a kasszámból, amit a kis zsidó énemnek nem tetszik. Am (sajnos) nem vagyok zsidó, de a közelebbi barátaimtól már megkaptam párszor. Ez van. Bika, szűz aszcendenssel... 😄✌️
Ez a hétvége az edzés, pihikézés, önéletrajz írás, takarításon túl még egy teljes körű, mindenre kiterjedő költségvetéssel is telt.
Laptopot felcsaptam, excel táblázat, s uzsgyi neki! Füstölt a billentyűzet!
Kb 1 órás mérlegelés, könyvelés után kijött, h hol kell változásokat bevezetnem ahhoz, h erősebbé tegyem az anyagi helyzetem.
Szo gyorsan eltelt ez a nap is...
Nah! Ezek történtek velem az elmúlt hetekben...😊
Viszont már kész van az október első feléről írt bejegyzésem is. Ugyanis technikai hiba merült fel. Ezt a bejegyzésem, amit most olvastatok, már kb 2 hete megírtam, csak nem került közzétételre. Közben ugye meg már elkészültem a kövi bejegyzésssel is. Holnap közzé teszem azt is. ;)
Csók!
Rion 😘
❤️
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
