Az elmúlt hetekben, hónapokban elég sokat olvastam Amerikáról. Nagyon feltámadt iránta a tudáséhségem. Rájöttem, hogy nem sokat tudok róla. Memorizálgatom az államokat, történelmét, élménybeszámolókat nézegetek, olvasgatok.
...
Amikor vidékről utaztam fel Pestre, a vonaton elmentem mosdóba, s ahogy hullámzott az egész szerelvény, olyan érzés és gondolat kerített hatalmába, mintha repülőn utaznék. Több se kellett. Hosszú percekig elkalandoztam.
Aztán visszafelé menet az ülésemhez, még intenzívebben hullámzott a szerelvény, s fogóckodnom kellett a háttámlák tetejében, ami még jobban beindította a fantáziám.
Képzeletben már a szűk folyosójú repülőn mentem a sűrűn tömött ülések között imbolyogva a félhomályban. Mivel képzeletben valamiért pont éjszaka volt, s az utasok többsége a másik vállára dőlt fejjel aludtak. Na meg, mikor beérkeztünk a pályaudvarra, s rengeteg ember jött velem szembe, s húztam magam után a bőröndött, ami majd szintén jönni fog ki velem... :)
....
Továbbá az ember akarva akaratlanul is látja és hallja, hogy hogyan beszélnek, ami még jobban megnöveli a fentebb is írt döbbenetet...
Úgy érzem magam, mintha valami elmegyógy intézetbe lennék, ahol intenzíven érezhető a rossz légkör, ahol csak az van előtted, hogy mihamarabb elhagyd azt a környéket és nem nézel se jobbra, se balra, pláne nem a rémisztő alak(ok)ra!
És sajnos ilyenekre bárhol belbotlik az ember legyen az vidék, főváros, kül v belváros.
És ekkora mennyiségnél akarva akaratlanul is az a gondolat uralja el az elmém, hogy ennyi "ilyen" ember láttán, már tényleg ne csodálkozzunk, hogy olyan a helyzet M.o-n, mint amilyen.
Hasonló "lényeket" a keletibb, délibb (európai) régióban látni, amerre szinten barbár és balkáni állapotok uralkodnak...
Az egók megnyugtatása érdekében azért leírom, hogy nem általánosítok, s kinek nem inge, nem veszi magára. :)
...
Melóhelyen szembesültem a belső énem olyan szegletével, ami eddig nem volt "tudott" a számomra.
Annyi a story, h Londonból hazalátogatott az az ex kolléga, kinek helyére jöttem én anno.
Egész itthonléte a csavargásról a haverokkal való találkozásról szól.
4 egymást követő nap jött be, mindig másokkal.
A végére már sok volt nekem. Too much.
Félreértés ne essék, nincs bajom vele, mert a szükség van erre is csak az én (korlátolt) vilagomnak volt too much. Túl sok volt az üzletbe betérő, még M.o-n elő ismerőse. Nagy volt a zsivaj, sok volt a locsogás, s én egyre inkább kezdtem besokallni, falat emelni magam köré, s ahogy telt az idő úgy vártam már egy inkább, h menjenek már innen az ...
(Húúú! Milyen öregember lesz belőlem, ha megélem!) :D
Személyiség téren is uni vagyok. 50-50%-ban vallom magam extro és introvertáltnak, de ha már túlsúlyba kerül az egyik, akkor már morci-marcivá válok.
Továbbá belegondoltam abba, h én (jelenleg) szinte biztosra veszem, h ha összejön a hajós út, és hazatérünk a 6-8 hónapos utunkról, akkor én csendre, nyugalomra, békére fogok vágyni a lakásomban.
Mondtam is Norbinak, hogy ha itthon leszünk kb.; 1,5 hónapot, abból én 1 hónapot a fentebb leirtak szerint kívánom tölteni, s maradék fél hónapot a ismikkel, barátokkal, családokkal való találkozással.
Az ex kolléga hazaugrásának este továbbá arra is rávilágított, hogy mennyit változtam. Én ilyen haver, barát orientált, csip-csip-csip fosomaszót, egész napom az ide-oda rohangálásról szóló személy a 20as éveim elején voltam.
7 évvel később már jelenleg ez az elétvitel nem fér már bele a világomba.
Oly annyira nem, h kissé furcsán tekintek azokra, konkrétan nem is tudom azokat hova tenni, akik ilyen felszínes, lóti-futi csacsogós életét élnek, s konkrétan rosszul vannak, ha egyedül kell otthon lenniük.
És ezt teljesen objektíven írom, hisz nem érzek irántuk/ellenük semmit.
Olyan fura számomra az ő világuk, úgy tekintek én rájuk, mintha egy idegen világban szemlélném az idegenek életét.
Őket illetőleg talán annyi gondolat keletkezett eddig bennem, h szerintem ők valójában félnek maguktól. Félnek a csendtől, az egyedülléttől, az önmagukban való léttől.
De tény, - s ez is az egyik különlegessége, szépsége a földünknek, - h így szép, színes s kerek az egész, h annyi sokféle lény él itt. :)
...
Olykor van ugye, h szárnyra kapok s csak úgy elözönlenek az érzések, gondolatok.
Az egyik ilyen, ami nagyon kikívánkozik belőlem, az az, h ha teljes/elégedett vagy, elkezdesz fejlődni, viszomt ha nincs meg a teljesség érzése, lassabban fejlődsz.
Erre az egy mondatra érdemes több másodpercet szánni, hogy átgondoljuk, megertsük.
Nem akarom ezt tovább magyarázni, vagy példázni.
+
Február óta nagyon... ... furcsa érzések vesznek körül. Nem könnyű leírnom ezt az egészet, de azért is fogalmaztam úgy, h "vesz körül", mert olyan mintha egy légkör, burok szerűség lenne, mert úgy érzem, h ez az egész nem csak szimplán bennem van, mint egy egyszerű érzés.
Sokat tekintek befelé, s próbállom felfedezni, megérteni, s átéllni ezt az egészet. Amire eddig jutottam a megértés szempontjából, h szerintem ez a közelgő változás, kiutazás, új életforma kezdése miatt van.
Átélés szempontjából egyszerre kellemes és... ....öööö... nah ezt nem igazán tudom megfogalmazni, h milyen... Semmiképp sem kellemetlen, v rossz, deeee... jaaaj. Rossz, h nem tudom megfogalmazni...
Biztos, h van ebben az egészben egy izgatottság is, de ezekkel a kifejezésekkel inkább úgy érzem, hogy nagyon durván, barbár módon fejezem ki magam, hisz ezek az érzések, miket leírtam - kellemes, izgatott - csak a jéghegy csúcsa, s olyan durva kifejezése az egésznek, mintha azt mondanám, h egy leves csak vízből áll.
De most bevillant, hogy nagyon hasonlatos ez az érzés ahhoz, mikor moziban nézünk egy filmet és maga a film teljesen beszippant. Megszűnik külvilág, a környezeted, a melletted ülők, s csak a mozgó képet látod, a hangokat, éppen valami nagy akció van, hangos zene szól, gyosabban ver a szíved, megugrik a vérnyomásod, s feszülten várod, h az egyre inkább tetőfokára hágó kép és hangeffektek mikor érik már el azt a bizonyos nagy BUMM hatást.
Hasonlatos ez az egész az üldözéshez, aminek még viszonylag az elején vagy.
Felfedezés szempontjából, talán mondhatom azt is, h az adrenalin szintem folyamatos aktivitásban van. Nincs a maximumon, de folyamatosan van egy (aktív) alap rezgése.
+ Azt nem állítom, h minden nap, de gyakran folyamatosan előbb felkelek magamtól az ébresztőóra keltése előtt. Továbbá szerintem a folyamatos intenzívebb rezgés miatt előbb is elfáradok a nap végére, s már kb 10 körül lefekszem a szokásos éjfél helyett.
+ Rengeteget iszom! Csak vizet iszom, s az édes, cukros italok már nem csábítanak. Mondjuk a nadi óta jóval kevesebb cukros italokat fogyasztom, (kB anno leesett 50%ra) de azért szoktam. Most mégjobban visszaesett ez az arány. (KB 20%-ra)
+ Türelem. Nekem senki nem mondta, de tudom, h nekem a türelem tanulása az egyik (főbb)karmikus feladatom a sok közül.
Ez az új feeling, ami körbevesz, türelmetlenebbé tesz, aminek nem örülök, mert ilyen téren még igen csak aktívan vívom a magam harcait.
+ Van bennem egy alap zsongás szerűség. Van mikor úgy érzem, h szétfeszít az erő, s kifutnék a világból, v jó lenne egy kis fight, v nem is tudom. Így itthon elkezdtem edzegetni. Nincs célom ezzel, mert fogynom nem kell, izmos nem akarok lenni, s megvagyok elégedve magammal, elfogadom a fizikai formám olyannak amilyen. Egyszerűen tényleg csak a + erőm vezetem le éppencsak annyira, h elfáradjak, viszont ahhoz már nincs elég kedvem, motivációm, hogy tervszerűen, rendszeresen edzek egy bizonyos cél érdekében...
+ Lehet h ez a közelgő tavasz számlájára is írható ( ami az én és egyben a kedvenc évszakom) de sokkal... öööö... jobban érzem, h a hormon háztartásom is intenzívebben "működik"... :)
Most megmosolygom önmagam, mert így első nekifutásra összefoglalva a dolgokat olyan, mintha egy serdülőkorban lévő kamasz gyerek lennék. :D
+ Napi szinten hallgatok Assassins creed: The Black flag és rouge játékzenéket. + A fekete lobogót olvasom is.
(Mindkettőt kijátszottam már, s a black flaggal még ma napig szoktam kalandozgatni. :D)
... Érdekes... :)
...
Február 18.-án léptem egy nagyot előre az új életformát illetően.
24.én pedig már át is vehettem a passportom. Ne tudjátok meg hogy örültem neki! :D
Sose gondoltam volna, h nekem vala is szükségem lesz rá!
Apró lépés az emberiségnek, de annál nagyobb nekem! ^.^
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
