Az előző részek tartalmából;

Szeptember 16 - Csütörtök;

Ahogy megkezdődött az egyetemi élet, és rengeteg a fiatal, egyre több azonos nemű fiút, lányt látok kézenfogva sétálni a belvárosban.

Az elmúlt hetekben, kb 2-3 naponta látok ilyet, s nem is a látvány, hanem a mennyiség/gyakoriság ami meglep még engem is. De persze örülök neki. Lassan, de biztosan változik a világunk, s vele együtt öregszem én is. 😁✌

Szeptember 21 - Kedd:

Még júniusban volt, h megnyitotta Magyarországon is az üzletét a Mate Bike, elektromos bicikliket forgalmazó üzlet. Szinte az elsők között teszteltem is a Mate X-et, ami szuper élmény volt, amiről írtam is még anno. 

Szóval az első 100 tesztelő közül kisorsoltak egy 50%-os kupont, s mit ad Isten?! Én voltam az, akit kisorsoltak. Volt öröm! Még sose nyertem! ☺❤👏👏👏👏

Úgyhogy féláron megvehetem, s meg is veszem az elektromos vasparipát. 😁

Október 3 - Vasárnap:

Ma ünnepeltük meg a 2. évfordulónkat Gáborral. Döbbenet, h repül az idő!

Mindig a Normafán tartsuk meg, mivel ott voltak olyan izgalmas és emlékezetes kalandjaink, huncutkodásaink, amik nagyban hozzájárultak ahhoz, h az akkor még barátság extrákkal viszonyt, komolyabb mederbe terelje. :)

A mai napig nagyon kellemes visszaemlékezni azokra az időkre. Hálás vagyok nagyon!
☺❤

Október 13 - Szerda;

Az második körös előválasztás közepén azon kaptam magam, h lényegében önkéntes online MZP toborzó, kampánytag lettem, s napi 3-4 posztot, storyt teszek ki instán, facen. Az energiámhoz és lehetőségeihez képest próbáltam én is megtolni MZP kampányát. :) 

A némettel leálltam. MZP reményt adott a változásra s ezáltal arra, h itthon maradhatok. 

Okt 25 - Hétfő:

Végre már 1 hónap után, h kisorsoltak, elküldték e-mailben a kupont, amivel 50% kedvezménnyel vásárolható meg a MATE X biciklit. 

Viszont tovább húzódik az ügy, mert egyrészt felhasználási határidőnek más időpontot írtak e-mailben és más dátum szerepel a kuponon. Másrészt, meg szeretnék egyéb kiegészítőt is venni, ami nem nincs nekik készleten, szóval vissza írtam nekik, h akkor most melyik a helyes dátum, s mikorra várható áru érkezés. 

(Most ahogy ezen sorokat írom, november 13 van, de még mindig nem kaptam választ kérdésemre, szóval elég gáz ez a cég...) 

... 

Munkahelyen minden fasza. Októberben megint kaptam fizu emelést, így lényegében 5 hónap után megkaptam azt az összeget, amit anno úgy beszéltünk meg, h 1 éven belül szeretnék keresni. Végül is a 5 hónap 1 éven belül van, de nem gondoltam, h még az idén megkapom. ☺️

Szeretem a munkám, szeretek bejárni, gyorsan telnek a napok. Hétfőn megkezdem a hetet, aztán egyszer csak azon kapom magam, h basszus már péntek van, vége ennek a hétnek is! 

... 

Gáborral elkezdtük nézni az egyik közös kedvenc sorozatunknak a POSE-nak a harmadik és egyben sajnos utolsó évadát. 

Nagyon szeretem ezt a sorozatot. Annyira jól átadja azt a világot, az érzelmeket. Annyira életszagú. Ajánlom figyelmetekbe. Mi szinte már mindegyik részen pityergünk. 😅

Aztán elkezdtük már nézni a Squid Game-et is. Bejövős az is. Ajánlott. ☺️

... 

Október 29, péntek este kb majd egy év szenvedés után mamám testvére is hazament. Rá egy hétre temetés. Szerencsére hamvasztják. Kivagyok a koporsós temetésektől.
A temetésen a templomban azért voltak mély pillanatok. Ilyenkor az ember azért akarva akaratlanul is csak belegondol, a majdani saját, illetve családtagjai, szerettei halálába is.
Hát sajnos ez is az élet része....
Mihamarabbi, zökkenőmentes, könnyű átjutást kívánok neki ez úton is! 

November 13 - Szombat;

Az elmúlt hetekben ahogy egyre jobban mentünk befelé a télbe, úgy ismét érzem én is magamon, h egyre jobban szellemülök át, ahogy azt szoktam is minden évben. 

Egyre inkább befelé fordulok, de nem negatív értelemben. Egyre nyugodtabbak az energiáim. Lassabb és szemlélődőbb vagyok mint eddig. Ha zenét hallgatok, akkor kb 40% chill/medi/elvont zene, 30%ban a '70-'80-'90 és a 2000es évek zenéit, s a maradék 30%ban meg a spotiflyon található természet hangjait, azon belül is többnyire madárcsicsergéseket hahallgatok. 😅✌🕊🐦🐤

Egyre gyakrabban esik meg velem, h bambulok ki a fejemből. Úgy érzem, h mintha egy filmben lennék, amit külső szemlélőként nézek. Szeretem nézni, ahogy lüktet a város, mennek az emberek, nevetnek, beszélgetnek, átrohannak a zebrán. 

Általában nem szeretek, de mostanság a belvárosban járva a velem szembe jövő fiatalok szemébe nézek. Sokan viszonozzák is ezt, s addig nézünk egymás szemébe, még el nem megyünk egymás mellett. (Ha olyan a kedvem, v jó idő van, akkor nem rohanok haza,  hanem az Astóriától sétálok egyet a körúton, általában a múzeumkertbe bemenve, majd onnan a kedvenc utcácskámon a Reviczky macskakövein végigandalgok a Mikszáth Kálmán térig, ami a kedvenc terem s Gáborral kis Berlinek hívunk. Itt gyakran meg is állok. Magamba szívom a tér hangulatát, aztán megyek tovább a Krúdyn, majd a Mária utcára fordulva megyek a Corvinra. :) ) Szeretem hallani a mellettem elhaladó beszélgetéseket is. Legyen az magyar, német, olasz, spanyol, holland, orosz, v akámri. Nézni ahogy kacskaringóznak a rollerekkel, miközben hangosan kiabálnak egymásnak a külföldiek... 

... 

Azóta, h bejartam a világ jórészét, már szeretem, az év ezen időszakát is amikor borongós, ködös, begubózós, pihenő, szeretkezős, filmezős időszak van. 

Gáborral nagy harmóniában, szeretetben élünk. Nagyon hálás vagyok ezért is.
Tavasz óta nem kalandoztunk. Többször lehetett volna lehetőségünk együtt is meg külön is menni, de napjainkban inkább a monogám részét éljük a kapcsolatunknak.
Sokat öleljük, szeretgetjük egymást, ami jó, megnyugtató érzés. 

+ Még így is tudok új dolgokat megtapasztalni Gábor mellett, ami érdekes érzés. Gábor eléggé sokmindent szeret és csinál, ezáltal belemegyek én is különféle játékokba, szitukba, amik által új részeim fedezem fel magamnak, h mi tetszik, mi nem, mi az ami olyan köztes, semleges. 

Azért érdekes érzés ez nekem, mert 32,5 éves vagyok, s nem tizen, huszon x! 😅

Elemerngtem már azon is, h Ő se véletlenül került az életemben...
Mennyi újdonságot kipróbáltam, felfedeztem mióta vele vagyok, s még mindig vannak újak! Érdekes az is, h az életfelfogásunk, világszemléletünk, ésatöbbi különbözőségeink ellenére is milyen jól megvagyunk! ☺❤

...

A napokban találkoztam Janival, akivel még Gábor előtt ismerketem. Jó volt találkozni vele! Már hiányzott! Sima beszélgetős tali volt, de mivel fontos személy nekem Ő, jókat beszélgettünk mindenféléről. Vele is sokban különbözünk, de spiritualitásban (is) nagyon egy húron pendülünk. Mindig elgondolkodtat, h milyen érdekesen alakult a kapcsoaltunk. 
Szeretném majd őket bemutatni egymásnak a Gáborral. 
Mindketten nyitottak és kiváncsiak a másikra, meg így ezáltal együtt hármunkra is. 😅😉💕 Mondjuk szerintem abból már csak jövőre lesz valami. 

...

November óta egyre gyakrabban érzek tompa fájdalmat az ágyékom bal felében. Azon a területen, ahol még anno kb 12 éve volt egy éreltávolító műtétem. Máskor is felszokott ez bukkani, de gyorsan el is múlik. Általában ezekeben a téli időszakban erősebben, tovább tartanak a tompa fájdalmak. Voltam már urulógusnál kontroll vizsgálaton még anno '19-ben és '20-ban is. Végigtapogattak, ultrahangoztak, de nem találtak semmit. Napjainkban már szinte állandósult ez a tompa fájdalom, így ismét bejelentkeztem vizsgáltra, de csak január második felére kaptam időpontot.

Általában nyugodt vagyok, de azért olykor olyan rossz gondolatok keringenek fejemben, h amiken eddig keresztül mentem és alakított olyan személyiséggé amilyen vagyok, s mivel túl jó életem van mostanság, (persze lehetne jobb, meg rosszabb is) szóval ez az eddig 32 év a felkészülés időszaka volt arra, mi majd jönni fog. Valami baleset, v betegség, v tramua, tragédia. Persze elhessegetem ezt, h nem kell az ördögöt a falra festeni, meg nem jó dolog bevonzani, vagy ilyen dolgokra gondolni. Csak a következő gondolt meg az, h mi van ha a belső énem, tudatalattim (v ki nevezze minek akarja) akar ezekkel a sugallatokkal felkészteni a még előttem álló életem leckéjére, én meg a kis egómmal, meg az evilági társadalmi szokásaival elvakítva, inkább struccpolitikát folytatok?!  

No mind1. Lehet, csak szimplán a képzeletem szüleménye. 😁😅

Nah! Nagyvonalakban ennyike! 

Csók! 

😘❤️

Rion

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

Az előző részek tartalmából;

 

Május 1 - Szombat;

Ma ünnepeltük a család 4 generációjának 5 születésnapját. Mivel 1 hónapon belül van a születésnapunk, így letudtunk mindenkit egyben. 😊

Május 17 - Hétfő;

Gáborral megkaptuk az első Pfizer oltásunkat. Szombaton kaptunk SMS-t, hogy van lehetőségünk regisztrálni, viszont Budapesten már nem volt hely, így a legközelebb Vácon tudtunk időpontot foglalni. Vonattal 20 perc szóval nem vészes. Minden rendben volt. Egyiküknek sem volt mellékhatása. A válunk fájt egy kicsit, mintha beütöttük volna, de 2 nap alatt az is elmúlt.

...

Kb 2 hete visszatértek a fecskék. Szeretem hallgatni naplementébe  a sivításukat. Mivel kedves gyermekkori emlékek fűznek hozzájuk (mamáméknál több is fészkelt) így jó érzéssel tölt el a hangjuk. 🥰❤

...

4kor, miután végzek a melóval, és ha jó idő van, akkor a belvárosban keresek egy helyet, ahol kitudok kapcsolódni. Nagyon szeretem nézni a Nemzeti Múzeum lépcsőinek tetejéről a lüktető várost. Vagy a Szabadság híd lábánál a Duna parton nézni és hallani a hídon átdübörgő sárga villamosokat. Vagy a sebesen folyó Duna víztükrén csillogó napfényben gyönyörködöm. 😍

Hihetetlen, hogy mennyire szeretettel, hálával, örömmel, nyugalommal tudnak ezek a kis semmiségek eltölteni... 🙄💁‍♂️🙏

Gyakran előfordul, h németek ülnek le a közelemben.  Szeretem őket hallgatni, de sajnos csak 1-1 szót, kifejezést tudok még csak megérteni. Az egyik kedvenc teremet a Mikszáth Kálmán teret Gáborral már kis Berlinnek hívjuk, olyan sok ott a német diák.  A kis Lumen és a Fecske nevű kávézó a törzshelyük valamiért, de az okát még nem sikerült megtudnom. Bár az is lehet, h mivel az van a legközelebb az egyetemhez. 😅

Ezen a téren suhanok minden reggel keresztül, amikor melóba megyek. Van itt egy fekete-fehér Border collie fajta juhász kutyus, akit  talán Lulunak hívnak, ha jól hallottam. Mindig lassan megyek arra. Szeretem nézni,  ahogy jön-megy, játszik a kis kék pattogós labdájával, v fekszik a bejáratnál. 😊🐕

De visszatérve a németre, szinkronnal és magyar felirattal játszom PS-en a Days Gone-al, h szokjam  a nyelvet, + hátha ragad rám valami. 😊✌

Németezni sajnos nem volt időm az elmúlt hetekben. Egyrészt elreppen az idő ezekkel a merengésekkel, a mostban való elmerülésben, másrészt meg az adóm 1%-ról való rendelkezésem miatt kutakodtam, informálódni sokat, h kinek is adjam. Az egyházi része gyorsan megvolt, h az Orbán által üldözött Iványi Gábor egyházának, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösségnek adom.

A másik 1%ot  meg mindig másnak adom. Tavaly a TASZnak adtam, idén sokat vaciláltam a PRIDE, illetve valamelyik állat menhely és a Magyar Kerékpárosklub között,  de végül ez utóbbi mellett döntöttem, mert tetszett a tavalyi munkájukról készült beszámolójuk, amiből én is többet örömmel megtapasztaltam biciklisként. 

Csatlakoztam is hozzájuk, s befizettem egy éves tagdíjat, amivel baleset és lopás biztosítás is jár, valamint több 100 kedvezményt vehetek igénybe. 

Aztán meg action kamerát keresgéltem, s vettem is, amit majd a bicajomra fogok felszerelni. Sok vadbarmot és durva szabálysértéseket látok az utakon, s mivel már lehet ezeket jelenteni a budapesti autósok közösségének, így fogok is ezzel élni. 

Valamelyik héten engem is elsodort egy autós a kiskörúton a Deák és az Astoria között. Hirtelen kivágott az araszoló sorból én meg már ott voltam a sarkában, csak nem vett észre. Az volt a szerencse, h lassan mentem, figyeltem,  és oldalra tudtam valamelyest még húzódni, de így  is nekem jött és fellökött, de megtudtam állni a lábamon. Először megállt,  mert gondolom ő is megijedt,  de aztán ahogy látta, h tudok járni, gázt adott s elhajtott. 

...

Kérdésként felmerült, h elektromos bicajra nem-e vettem fel állami támogatást, de engem ez nem érintett, mert ezt külföldről vettem, a támogatást meg csak hazai üzletekből vásárolt biciklire lehet.

...

Minél többet tekerek ebben a városban annál jobban szeretem.

Többször is érzek mostanság hálát, és vannak pozitív érzéseim, gondolataim. Sőt mondhatni, h végre már többnyire pozitív gondolataim vannak. Ki tudok kapcsolni, nyugodt vagyok.

Mondjuk ebben közre játszik az is, h végre olyan melóm van, ahová szeretek bejárni, szeretem a munkám. Az elmúlt 2 év nekem nem volt jó/szerencsés ilyen téren.

Mikor chillezek a Duna parton, el is szoktam gondolkodni, h mennyi minden történt velem az elmúlt években.

Meg hogy elillant 11 év, mióta Pesten vagyok...

1 év nem telt el ugy, h ne történt volna velem valami változás. Mondjuk többnyire munakhely váltások voltak, de amikor épp eltelt olyan év, amikor nem váltottam, ( s csak 2 ilyen év volt, mikor a Bacioban dolgoztam, s akkor vettem a lakást, a másik év, meg mikor üzletvezetőként dolgoztam, s akkor meg újra összejöttem Norbival, s hazaköltözött hozzám Londonból) szo akkor is történt változás.

Május 23 - Vasárnap;

Szerintem életemben először volt halálfélelmem.  Történt ugyanis, hogy otthonról elindultam bicajjal Gáborhoz, miközben esett az eső.  No problem, van esőnadrágom, eső poncsóm. Mentem már nem egyszer esőben. 

Viszont 5 perc után azon kaptam magam, h alig látok olyan durván szakad, s az eső olyan mérgesen dobolnak a cseppek a poncsón, mintha darazsak ütődnének neki, meg h az út közepén kell mennem mert mindkét oldalán bokáig áll a víz. Hatalmas felhőszakadás közepén találtam magam. Elég stresszes volt így kb 25 percen keresztül gurulni. 

A halálfélelem meg akkor szakadt rám,  amikor a népligetnél tőlem kb 20 méterre belecsapott valamibe a villám! Először hatalmas nagy fehér fényesség világított be mindent, amit narancssárga villanás követett irtózatos robbanással. Ott annyira megijedtem,  h az egyensúlyom is meginogott, de szerencsére nem dőltem fel, mert lassan mentem (mivel a sűrű esőtől és a szemüvegemen folyamatosan csurgó esőtől nagy rossz volt a látási viszony) és letudtam tenni mindkét lábam, s így megtudtam állni. De olyan remegés tört rám, h az egész testem vacogott,  s még be nem értem a klinikákhoz konkrétan végig imádkoztam, s védelmet kértem a fentiektől.

Csuron vizesen, párásan, elektromos biciklin gondolhatjátok mennyire féltettem ezekután az életem...

Nem tartom kizártnak h egy kis villany dobozba csapott bele, h akkorát szólt, de számomra rettentő ilyesztő volt. Nagyon egyedül és kiszolgáltatottnak éreztem magam. Szörnyen rossz érzés volt az az út! 

Gáborhoz érve jól megölelgettem, csimpazkodtam rajta egy darabig, mint egy kis maki, örülvén, h épségben ismét találkozhatok vele.

Aztán öntöttem magamnak whiskyt, rágyújtottam egy előkelő Djarum cigire, s kiültem az erkélyre s egy darabig csak lestem ki a fejemből. 

Május 26 - Szerda;

Hosszú idő után végre ma gyönyörű, napsütés, májusi idő volt. Meló után körbe is bicikliztem a Duna mentén, a Parlamenttől indulva ( mivel az kb 2 percnyire van a munkahelyemtől) át a Margit hídon, végig le a budai oldalon, s vissza Pestre a kis kedvenc Szabadság hidamon.

Örülök, h jól érezhetően élhetőbbé vált Budapest azáltal, h végre már ismét fizetőssé tették a parkolást. Nagyon örülök neki. Lehet haladni, nem kell minden második utcában megállni a seggel keresztbe beparkoló autók miatt, nem dekkolnak a biciklisávban, szellősebbek az utak, szo baba nagyon. ☺️ Mondjuk így is szokott lenni dugó, de nem olyan gyakran, mint előtte. Jó érzés suhanni, a sok dugóban csücsülő, v araszoló, kocsik mellett. 😁

...

Közvetlenül a munkahelyem mellett van egy vegán kifőzde. Nagyon szeretem, s jókat csinálnak, így ebédre legalább nem eszek húst, ennyivel kevesebbet fogyasztok, ami szintén jó érzés. 

...

A májusi sok esőzéstől beázott 2 ablakom körül. A lakás biztosító fizet x összeget, ami részben fedezi a javítási munkát. Kívülről majd újra kell csinálni a burkolatot lényegében.

...

Felmerült a második lakás vásárlás gondolata, így felkerestem egy hitel tanácsadót, és felmértem, h mik a lehetőségeim a már meglévő lakásom bevonásával. 

Regebben még arra gondoltam, h eladom a meglévőt, s abbol veszek Budán, v az agglomerációban valahol egy kis lakást, de nem lenne szívem eladni ezt, mert szeretem, s rájöttem, h nem is akarom eladni. Szóval először az volt a terv, h akkor befektetési céllal veszek, egy kis garzont, amit kiadok.

Ez működne is, csak ahogy teltek a napok, s egyre jobban beleástam magam a témában, így változott menet közben a véleményem, h inkább már magamnak vennék egy belvárosit, s a mostanit adnám ki, mert h azzal egyrészt többet profitálnék, mivel nagyobb lakás, másrészt meg kényelmesebb lenne bent laknom.

Csakhogy nekem még ugye azért vannak igényeim, elvárásaim az új lakást illetően, az meg nem fér bele JELENELG(!) a keretbe,  mivel új helyen vagyok, kevesebb még a kezdő fizum, de úgy állapodtunk meg, h folyamatosan emelkedni fog, s egy éven belül megakpom azt, amivel teljesen elégedett vagyok.

Nagyjából 30 millióig nyújtózkodhatok, de hát ez nem túl rózsás, ahhoz képest, h lényegében csak a Palotanegyed, az V. Ker és Belső-Ferencváros (Ráday környéke) jöhet szóba. Még esetleg Belső-Erzsébetváros (Zsinagóga környéke), vagy az I, II, és XII kerület belbudai részei, de hát arra meg olyan szar lakásokat adnak ennyiért, h az valami kritikán aluli.... 🙄🧐😵😱

Újlipótváros, és a VI. ker nem vonz. 

Szóval nyitott szemmel járok, de lehet h várok még pár évet ezzel. Meg kérdés még,  h mi lesz ősszel meg télen covidilag, gazdaságilag, szo lehet jobb ha várok még. Meg 2020at veszteségesen zártam, és csökkent sajnos a megtakarításom, de bizakodó vagyok az idei évet illetően. ☺️

Tehát inkább csak akkor vágok idén bele egy új lakás vásárlásba, ha nagyon megéri az a lakás, s a hitel törlesztésem minimum 80%át fedezi a kiadó másik lakásom.

40 millióért, már találtam lovely lakásokat, az említett kerületekben, de az túl nagy elköteleződéssel járna, túl hosszú időre, s inkább azt a taktikát folytatnám, amivel a jelenlegi lakást vettem, h nem az álmaim lakását vettem, de legalább Pesten, könnyen, gyorsan, jól megközelíthető helyen, s összességében nem sok időre terheltem le magam egy olyan hitellel, amivel eltudtam azt érni, h 2023 helyett 2019ben előtudtam törleszteni.

Szo a mostani igényeimből is engedni kell, s álmaim helyett inkább a biztosabbra menni. Már csak azért is, mert a hosszú távú terv az, h nyugdíjas koromra azért legyen legalább 1, (de inkább 2) olyan lakásom, amit kiadva termel egy kis pluszt. ☺️

Mondjuk mivel nem élek nagy lábon, nem vágyok bulikra, nagy utazásokra, nem vonz a rongyrázós élet, és hát amekkora zsidó vagyok szellemileg, így ezt egészen reálisnak is látom! 😅😂✌️

Jó mondjuk szeretem a jóu dógokat, technikai kütyüket, s azokból is valahogy mindig a legdrágábbakat választom, szóval azért puritán sem vagyok. 😁

Pl teszteltem egy fat bike-ot, ami valami fenomenális érzés volt! 

Komolyan úgy felvoltam sapnolva, olyan energiák törtek fel bennem, amit utoljára kb azokban az időkben éreztem, mikor bevoltam kattanva 2019ben s hát elég sokmindent csináltam! 😅

Naggggyon jó érzés volt!  A fat bike, egy jó nagy, tömör, vaskos kerekű bicaj. Magas kormánnyal, s úgy ülsz rajta, mint kb egy lovon. Olyan érzés is volt. Ez kb a biciklik SUV-ja. 

Szóval azt mondtam, h nekem kell ilyen, ez ku.va jó! Rajta van ez is a wish listemen. 😊  Ilyen téren is nézelődök, nyitott szemmel járok.

Itthon 1 millió amit teszteltem, de nem ragaszkodom a márkához, s megelégednék egy kevésbé márkás, de ugyan olyan jó teljesítményű fél misissel is. 😅😁

De az se lenne annyi, mert eladó félben van a laptopom, amit már kb fél éve nem használok, mióta megvettem a pupos tabletem, s hát persze elednám a jelenlegi szeretett elektromos bicajomat is, s igy már meg is lenne az ára. 😅😁

Június 3 - Csütörtök;

Június első hetében, meló után a parlament mellett ücsörgöttem mindig a Gróf Andrássy Gyula szobarral szemben. Nyugis környék mostanság az is, szóval ideális a számomra. 😅✌️

Melóban minden szuper. Gyorsan eltelik a munkanap, sőt! Az egész munkahét gyorsan lepereg. Szóval örülök, boldog és hálás vagyok, h ismét találtam egy nekem való munkahelyet, ahol jól érzem magam. Az üzletvezetős időszakomban volt utoljára ilyen. ☺️❤

Június 5 - Szombat;

Elutaztam vidékre, meglátogatni az otthoniakat.

Június 6 - Vasárnap;

Gábor vidéken van a szüleinél, így ebéd után fogtam magam s elindultam felfedező túrára. 

Kitekertem a Római partra, ami különösebben nem mozgatott meg. Vicces volt, h útközben az egyik hév megállónál a pirosnál, mellém gördült egy srác, akinek ugyan olyan bicaja volt. Úgy meglepődtem, h hirtelen hangosan kicsúszott számom egy határozott SZIA! 😅 (Így utólag belegondolva örülök, hogy nem a " DIIIIK TEEEE!" szaladt ki a számon! 😅😂

Ő is meglepődött, s ugyan azzal a hangerővel visszaköszönt, h SZIA! Erre mondtam neki, h de jóu bringád van! 😁🚴‍♂️

S ekkor egy kicsit hátra dőlt, és vette észre, h nekem is az van, s azért szólítottam meg.  

Amíg vártuk, h elmenjen a 2 HÉV, jól elbeszélgettünk, h kinek mik a tapasztalatai. Szerencsére ő is dicsérte, szereti. Jó volt ezt hallani. ☺️

A Rómairól áttekertem a hídon a Pesti oldalra, ahol a Kabin nevezetű hely is van, s felfedeztem azt a környéket. Sose jartam még ott, de nagyon tetszik. Elkeveredtem egy kis öblös szigetre is, amiben bolyongva olyan feelingje volt, mint anno, amikor az Amazonas esőerdőben voltunk vezetett csoport túrán.

Naplementében tekertem hazafelé a Dunaparton, ami nagyon kellemes, hangulatos volt.

Mióta megvan a biciklim (január óta) 2300 kmt mentem vele.

Június 12 - Szombat;

Gáborral kimentünk a Kabin nevű helyre, ami a Népszigeten van.

Jó volt, csak délután jött egy nagy zuhé. Az egyik napernyő alatt húztuk meg magunkat. Kb fél óráig esett. Aztán elindultunk haza.

...

Hétfőn megyünk tüntetni a parlamenthez az neo kommunisták újabb álmokfutása miatt. ( Új kommunistáknak hívom őket, mert ugyan azt az uram-bátyám rendszert építették ki ,mint anno a komcsik. Mindenhova a saját embereiket tették, üldözik a demokráciát, a demokratákat. Mindenki ellenség, aki nem velük van, egy naaagy dicső vezér vezeti a nemzetet. + az oroszok és a kínaiak parancsolnak nekik....)

Amúgy különösebben nem aggódom ezen agymenésük miatt, mert az EUban, szerintem ez nem lesz jogszerű, s majd vissza kell vonniuk pár év múlva ezt is, mint a civil törvényt.

Nah! Egyelőre ennyike! 

Csók! 

😘❤️

Rion

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

Az előző részek tartalmából ;

Norbi még kb 1 hónapot nálam lakott, azután, h megbeszéltük a különválást. Szeptember utolsó napjaiban költözött el tőlem.

Az első hetekben sok komoly zenét és operettet hallgattam.
Meg meditációs, relaxálós zenéket. Szinte minden este meggyújtok 1 fehér gyertyát, 1 füstölőt. Ezek is megnyugtatnak.

Meg többet is meditálok.

Így tudok csak teljesen megnyugodni. Különben is itt az ősz. A téli szezonban amúgy is begubózok, s többet foglalkozok a lelki, szellemi világommal.

...

Az egyik meditációm alkalmával volt egy kellemes és egyszerre rémisztő élményem. De akár nevezhetném utazásnak is, v álomnak is, annak ellenére, h tudom h nem aludtam.

A szokásos módon elképzeltem magam egy réten, melynek a közepén van egy fa, aminek leultem a tövébe. Hátam a törzsének támasztottam, behunytam a szemem, s elkezdtem hálát adni, majd a kéréseim jöttek, s végül jött az elcsendesedés és csak a környezeti hangokra, illatokra koncentráltam, szép lassan beleolvadva abba.

Még hallottam evilági, kinti madárcsicsergéseket, a szellő fújdogálását, mégnem egyszer csak ugyan ezekkel a hangokkal egy másik világban találtam magam. Vidéken voltam a szülői ház udvarának hintaágyában. Lassan ringatóztam benne, s élveztem a természet csendjét, melybe néha beleszűrődött a szomszéd pakolása, konyhai csörömpölése, az utcán játszadozó gyerekek zsivaja, kis bicikli csengőjük csilingelése.

Emlékszem, kedvenc időtöltésem volt ez.

S most annyira elmerültem benne, h éreztem a hűvösebb levegőt ahogy átjár, (a hatalmas diófa alatt mindig hűsítő volt a levegő) illetve ahogy ringatózott a hinta, éreztem a testem egyes részein, ahogy néha rásüt a nap, ahogy kimozdulok a hintázással az árnyékból.

Annyira tökély volt, h azt kívántam, h bárcsak itt lehetnék. S itt jött a zavar, ahogy mondtam felkacagva magamnak, h de hisz itt vagy Gergő! Hát nem érzed?!

És én nagyon is éreztem a friss levegőt, hűs szellő és a néhol melengető nap erejét, amitől meg totál megijedtem, h most akkor melyik a valós világ?

S ez az ijedtség meg egy nagy pofonnal visszahozott ebbe a világba. Olyan durva, erős és hirtelen volt a visszatérésem, mint amikor azt álmodod, h megbotlasz valamiben és elkezdesz esni, és hirtelen paff! Felébredsz! Furcsa, h az esésed csattanása/ereje maga a felébredésed, olyan erővel csapódsz vissza ide.

És itt voltam. A csiripelő madarakkal. Csak bent nem volt se szellő, se napsütés, se csörömpölő szomszéd, se játszó gyerekek. Fura volt ez kettősség.

...

Melóban az első 2 alkalom után megtanultam, h ha hív magához akármelyik igazgató, akkor mindig vigyek magammal jegyzetfüzet és tollat. 😅

Annyi infót, teendőt, fontos dolgot sorolnak fel, h folyt rólam a víz mire visszaültem a gépemhez, s ezerrel pötyögtem is le a laptopba gyorsan a teendőket.

Volt siker élményem és csalódás is.

A sikerélmény az volt, h van angol tanárunk, aki jár hozzánk, s a szintfelmérőn bekerültem a B2 advance csapatba, ami a felsővezetők tudását leszámítva a lemagasabb szint. De megmondom őszintén, h én ennek nem örültem, s fel is stresszeltem magam, mert oké h tudok beszélni, s értem a dolgokat, de a nyelvtanom meg eléggé problémás, s attól tartok h a csoporthoz képest én szar leszek, mert nem fog úgy menni a nyelvtani rész, mint nekik.

Idővel majd kiderül. Legfeljebb majd lefokoznak. 😅

A csalódás meg az volt, h angolról lelett fordítva egy cikk, de kissé magyartalan volt, s nekem magyarosabbá kellett tennem, de szorított a határidő, s az egyéb teendőim is épp nagyon fontosak voltak. Nem volt vele sok időm foglalkozni, beadtam az egyik ügyvezetőnek, aki visszadobta h nem jó. Dolgozzak még rajta. Mondom jó, nekem tényleg nem volt több időm ezzel foglalkozni.

Másnap a második beadásom előtt még átfutottam párszor, javítgattam rajta, de nem akartam már tényleg többet foglalkozni ezzel, de végül ezt is visszadobta, s közölte még mellé, h pár órán belül legyen kész. Nahát ezzel totál megssemisítve éreztem magam. Egy kis önmarcangolás, szomorkodás és kétségbeesés után összeszedtem magam, aztán már csak erre az egy feladatra koncentráltam s kész lett. Ez az ügyvezető, am elég szigorú és nagyon(!) precíz. A másik ügyvezető sokkal lazább.

De pl a lazább ügyvezető igazgatótó is behivott egyik nap az irodájába, s felvázolta, h milyen + jövőbeli feladataim lesznek, amiktől kissé beszartam, s volt is egy kis enyhe émelygésem tőle.

De a kezdetleges ijedtség után úgy voltam vele, h majd megoldom azokat is. Idővel belejövök, menni fog! Bízok magamban. MEGCSINÁLOK MINDENT B.MEG! 😅🤣

...

Úgy érzem magam, mint egy gyerek, aki most lép ki a nagybetűs életbe.
Egyszerre van bennem izgalom, és kis félelem az ismeretlentől.
Főleg akkor van ilyen érzésem, mikor melóból hazafelé menet, sétálok a 11 kerben (nagyon szeretem), simogat a kellemes indián nyári napsütés, s elgondolkodk az életemen, h ebben az évben sem unatkoztam bassza meg! Mennyi mindent történt velem, s h mi lesz, mennyivel leszek majd megint másabb a tavalyi évemhez képest.

Néha úgy látom magam mint egy éppen fúvódó, készülő, formálódó üveg váza, aminek nem egy egyszerű formája lesz.
Szinte érzem, h rajtam is épp formálnak, egy újabb alakot visznek be/fel.

...

Emlékszem írtam valamelyik korábbi bejegyzésemben, h a nyáron többször volt spontán flow élményem.

Ezek még mindig megvannak.

Egyszer a József hegyi kilátónál volt. Ültem a körív peremén. Lógattam le a lábam, rákönyököltem a korlátra, s csendben néztem a várost. Előttem volt az akkor éppen feljövő és vöröses-narancsos fényben úszó hold, ami előtt sejtelmes, fátyolszerű felhők vonultak, alattuk a fényárban úszó szeretett városommal és a belőle halkan ugyan, de felhallatszódó zajával.

Nem voltam egyedül. Aki mellettem ült, alapból nagyon nyugtató és pozitív hatással van rám.

Imádtam, h csak úgy csendben ott vagyunk, s nézzük a várost.
Közben fújdogált a szél, friss volt a levegő, s mögöttünk a János hegyen, a szürkület utolsó világos természetes fényei gyorsan húzódtak le.

Az a kb majd egy órás ottlét egy igazi kánaán volt a számomra. Maga volt a paradicsom.
Még sokan a Bahamákra, Balira, Dubaiba meg a faszom tudja még milyen fancy helyekre vágynak, addig számomra ez az, amitől odáig vagyok, meg vissza.

Szo ismét adott volt a lelki és az evilági lét tökéletes egyensúja. 😊

Aztán volt, h a késő esti órákban mentem hazafelé a 4-6-os villamoson, s haladtam át a Margit hídon. Közben szólt a fülemben a "Maradok távol" (Folow the Flow) és néztem a ragyogó fényekben úszó parlamentet. Az a kb 1 perc, még átértem a hídon, nagyon ott volt. A zene, a látvány, a hangulat, az érzés. Klappolt minden. ❤️

...

Totál belebuzultam Kajda Csabiba! Sokáig nem bírtam, mert h túl buzis, de aztán elkezdtem nézni az insta storyjait, mert h reklámozta a volt munkahelyem termékeit (Cinq Filles), s olyan szövege van, h azóta nagy fanja lettem. Napi szinten nézem az insta storyjait. ❤️😍 Imádom ahogy beszél! Ilyen barinőre lenne szükségem. 😅😂 Meg amúgy tök intelligens, csak sokszor szereti játszani ő is a hülyét.

...

Szeptemberben az általam 3 leghallgatottabb szám;
1; Modern Talking; Cheri Cheri Lady. (Am ez volt a nyári slágerem is. Nagyon sokszor hallgattam  summer time.)
2; Sam Smith; How do you sleep (Itt érdemes megnézni a klipet is. Nagyon tetszik ahogy táncolnak. 😍❤️)
3; Konyha; Százszor visszajátszott

Am nem tudom, h ezt miért írtam le, de mindegy. Kiegészítő infó oszt jónapot! 😅😂😁

...

Szeretem az esti sétát a városban. Kikapcsol, megnyugtat.

...

Lejárt a lakástakarékom, s mivel nekem is volt majdnem ugyanennyi megtakarításom, de még mindig hiányzott a maradék 3 millió Ft kifizetéséhez, így anyum besegített, mert neki is volt megtakarítása (volt kitől öröklni a zsidóságot😅) és így elindult egy hosszú folyamat az előtörlesztési kérelemmel.

Egyik bankból a másikba szaladgáltam, intéztem, vittem a szükséges igazolásokat, papírokat, egyik bankból a másikba utaltattam az LTP-m, meg a megtakarításom. Majd jött a a papír, h elfogadták kérelmem, fizessem be a teljes előtörlesztés összegét, aztán októbertől végre már enyém a lakás. Már csak a földhivatalhoz kell mennem, azt jónapot.

Jelenleg úgy érzem, h egyedül szeretnék tovább lakni. Nem akarok lakótársat. Később persze lehet változhat a véleményem, de jelenleg egy darabig nem lesz.

Még letisztultabbá szeretném tenni a lakást. Gondolkoztam is azon, h utánna nézek valami minimalista style-os könyvnek, de azért nem akarok full üres lakásban lenni, szo lehet h beérem azzal, h ötlet képeket nézegetek pinteresten. 😅

Ruhákat is szelektálni, majd adományozni fogok. Szeretek válogatni, rendezni. Megkönnyebülés megszabadulni a felesleges holmiktól.

Meg, amit észrevettem abban a pár napban, miután Norbi elment, h mindig pakolászok, rendezkedek, takarítok egy kicsit.

Én már látom is az elmúlt napok eredményeit s ez jól érzéssel tölt el. Annyi porfogó vacakot feltud halmozni az ember az élete során, h aztán ha megérünk arra a szintre, akkor örömmel adományozzuk el őket.

Meg jó látni, h minden úgy van, ahogy én azt hagytam. Ha valami nem tiszta, akkor tudom, h az miattam van, s egyből le is takarítom, jobban odafigyelek arra is a későbbiekben, s ennyivel is tisztább a lakás.

...

Ahogy rohannak a napok, telnek a hetek, így szeptember végére már egyre erősebben érzem, h megindult a kemény munkás élet a cégnél. Elég sűrűek lettek a feladataim. Már időm sincs arra, h kifelé nézegessek az ablakon, s merengjek az életen, mint ahogy csináltam azt a nyár végén, szeptember elején.

Értekezlet, értekezlet hátán. Az egyik hosszabb, mint a másik, aztán interjúkat, beszámolókat veszek fel, hallgatok vissza, jegyzeteket állítok össze cikké, képeket kérek be a kollégáktól a munkáikról, eseményekről, azokat válogatom össze, s teszem be a cikkbe, ami megy majd ki az új honlapunk blogjába, instára, LinkedInre, facéra, a világba.

Eddig 2 angolom volt. Mind a kettő ugyan úgy ment. Az eleje jobban a vége felére meg szarul. Az a tapasztalatom eddig, h menne, csak a végére már sietünk, szorít az idő, s nem tudom befejezni a feladatot, higgadtan átgondolni a helyes választ s ezért szerzek kevesebb pontokat. Ez fusztrál, ugyanakkor úgy állok hozzá, h majd belejövök.

...

Imádom, mikor kevesen vannak bent az irodán. Szeretem, amikor csend és nyugalom van. 😍❤️

...

Egyszer hazafelé a villamoson áltam a falnál. Volt hely bőven, de egy pasas mégis odajött hozzám s beleállt az aurámba! E mondom dikk! Mindjárt rárúgok kettőt, h takarodj már innen az anyádba! Vártam pár másodpercet hátha alrébb megy, de nem!

Nah! Agyam durrant! Fogtam magam, egy picit közelebb hajoltam a füléhez, majd jó bevállt szokásomhoz híven hangosan megköszörültem a torkom, amitől  kissé meg is ijedt, s alrébb is ment. 😅 Mondom úgy-úgy! Taka van! 😅🤣😂

Nem szeretek szólni az emberekhez, s ez a módszer mindig bejött. ☺️✌️

Aztán Szájé! Elfogytak a jegyzetem.

Szo egyelőre Ennyike!

Taka van! 😅😂 (Takarodó) 

Csók! 😘

Rion ☺️

❤️


(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!) 

Az előző részek tartalmából ;

Vajon az természetes emberi jellem, h nekünk valami mindig kell?
Valamit mindig akarunk.Vagy jobb fizu, jobb munkahely, új ruha, új cipő, új kütyü új ez, új az, v most ide mennék, oda utaznék, stb...

Egyik chillezésem alkalmával ezen merengtem, s hálát adtam a fentieknek, h bár ugyan még tanulom, de szépen elsajátítottam, fejlesztettem az elmúlt években a türelmet, aminek köszönhetően nem csaptam bele egyből a lecsóba  s vettem meg azokat, amit ugyan megvehettem volna, de mégse tettem meg, hanem inkább infókat gyűjtöttem, s tudtasoan visszafogtam a vágyaim h várják még 1-2-3 hónapot ezzel, s ha majd azután is tényleg ugyan úgy akarni fogom, akkor majd megveszem, de "szerencsére" nem így lett. Voltam már így, drónnal, elektromos rollerrel, s most éppen az elektromos egykerekűt tettem váró listára. Ezek egyenként ugye több százezres tételek, szo kurvára nem mindegy h mennyire átgondoltan hozom meg a döntésem.

...

Huuuu gyerekek. Norbival megnéztük a Csillag születik című filmet Lady Gaga es Bradley Cooper főszereplésével. Nem sok jót fűztem hozzá, de ellenben nagyon tetszett, s a végén konkrétan zokogtam. Utoljára ennyire kisgyerekként sírtam, mikor a Titanicot néztem.

Nagyon felkavart, s ismét előjöttek azok az emlékek és érzések, amit akkor éreztem, mikor 2016 novemberében Norbi szakított velem. Az a veszteség is felért egy halállal. Szörnyű volt az az időszak. Totál megsemmisültem. Nem kívánok olyan szenvedést senkinek se.

Ellenben nagyon hálás vagyok a fentieknek, az életnek, h a valódi halállal ellentétben, még ebben az életemben (életünkben) megadatott az, h rá pont egy évre 2017 novemberében újra együtt legyünk. S habár már nem egészen olyan a kapcsolatunk, mint bő 7 évvel ezelőtt, amikor egymásba szerelmesedtünk, s vannak dolgok, amiben totál különbözünk, de megtanultuk ezt a diverzitást elfogadni s ugyan úgy szeretni egymást.

Hihetetlen h h elröppentek az évek, s mennyire az életem ALAPVETŐ részévé vált.

Ezúton is szeretném megköszönni neki azt, h mindezen változás ellenére is velem van, s kitart mellettem jóban rosszban. Köszönöm és nagyon szeretlek.


És akkor maga a film. 

...

Kaptam egy újabb állásajánlattal kapcsolatos emailt attól a cégtől, ahol utoljára voltam interjún, s amiről a legutóbbi bejegyzésemben is beszámoltam.

Persze még csak nem is válaszoltam rá. Mondom hagyjuk ezt inkább. Nem szeretném mégegyszer ilyen "élményeknek" kitenni magam... - . -"

...


Melóban most minden okés. Kicsit uncsi, de megbékéltem a gondolattal h maradok.

...

Az egyik hírportál leközölt egy videós cikket, mely arról szól, h Amerikában egy Tesla sofőr menet közben szundikál a volán mögött. Na hát én teljesen odáig voltam meg vissza, h végre már csak halad, fejlődik a technika, igaz tetű lassan, de haladunk.
Szóval ami számomra tök örömteli hír volt, az sokak számára (a kommentek alapján) pedig felháborodás volt.

S itt nekem megint egy éles ütköztetés volt. Tökre lehúzott az életről, h mekkora különbség van az én ideális világom és a valóság között. Teljesen úgy éreztem magam, mint pl egy vidám kis cuki mókus, aki lubickol ebben a számára örömteli hírben, h picit közelebb lehet a saját világához. Aztán sajnos elkövetett a kis mókuska egy olyan hibát, h puszta kíváncsiságból kimerészkedett (az emberi reakciók közé) és mit látott? A véres, habzó szájú ordas farkasok hemzsegtek a fa körül, ahol éppen tartózkodott.

Persze. Mintha mese lenne, de én ezt tényleg így érzem.
Mostanában amúgy sokat filizofálok, s azon is elgondolkoztam, h olyasmi számomra ez a világ, mint egy zombik súlytotta bolygó, ahova már gyerekként beleszületsz, s megszokod, h hát igen. Itt ilyen kemény az élet. Persze itt is vannak azért még szép és jó dolgok, de mindez ami itt van, lófasz ahhoz képest ami volt, v ami lehetne. Aztán kimész az utcára, vagy csak elég nézni otthon a híreket, nézni videókat, amitől kurvára nem érzed ezek közé valónak magad, s elkezded megkérdőjelezni ezt a világot, h de mégis miért ilyen durva, kemény és vad? S h-h te nem vagy zombi, s miért vagyunk ilyen kevesen túlélők? S hol van az én vilagom?!

Szo szomorú egy story...


Szóval visszatérve a Teslához, én előbb bízom rá a vezetést egy önvezető autóra, mint 1 emberre, amikor tény, h a legtöbb baleset az emberi vadság, mulasztás, tudatlanság, oda nem figyelés miatt történik.

Illetve a gépek jóval könnyebben kezelhetők, javíthatóak mint az emberek. Tudom, s sokan ilyenkor jönnek a szokásos ellenvetésekkel  h dehát veszélyes, nem mindegy ki mire programozzza be őket, v h kik irányítják. Igen. Valóban nem mindegy. De enm nem akarok most belemenni ilyen messzemenő filozofálásba.

És hagy ajánljak egy könyvet a figyelmetekbe. Egyik kedves olvasóm (akivel mellesleg már 7 éve levelezek) ajánlotta nekem is, ami a; Yuval Noah Harari - 21 LECKE A 21. SZÁZADRA

Számomra teli talált volt, szóval ezúton is köszönt érte! 😉😘❤️

...

Egyik kedves kolléganőm varr, s nagy környezettudatos, s kértem és kaptam is tőle vászon zsákot és ha megyünk bevásárolni  akkor viszem magammal a vászon táskámmal együtt és ezekbe pakolok. 😊✌️

...

Kaptam egy emailt, amelyben az állt, h a nadi mesterem státusza megszűnt. Már egy ideje (kb 3 éve) nem járok nadira, de attól még szoktam gyakorolni a tanult módszereket, s kissé felzaklatott a hír, hisz nagyon szeretem, becsülöm, tisztelem a mesterem. Szóval elkezdtem kutakodni, h mi történt, s hát azzal szembesültem, h nem csak róla van szó, hanem a masszázst oktató mesteremről és még sok más avatóról is. Lényegében egyfajta szakadás történt.

Tervezem h a közeljövőben felkeresem őket, mert szeretném továbbra is tartani velük a kapcsolatot még ha már egy jó ideje nem is járok hozzájuk.

Am fb-n találtam egy videót, amin a szakadásról beszélnek, s elgondolkodtatott, h lehet ezt is érezhettem. Ugyanis mint az többször is írtam már korábban egy jó ideje érzem a közelgő, többszintű változásokat. (Milyen Jedisen hangzott 😅😁)

S ha már érzések. Ezek továbbra sem múltak el sajnos. Azért mondom h sajnos, mert azért valamelyest mégis csak nyugtalanít ez a hol erősebben, hol hosszabb-rövidebb ideig felbukkanó feeling.

Ezek az érzések okozzák a már máskor is említett "magamon kívüli" érzéseket.

(Am nem. Nem bolondultam meg, s nem szedek semmit. 😁)

Viszont ami újdonság az elmúlt hónapokhoz képest, h a tavasz beköszönttével többször tör rám igen erősen a hagyjam abba amit csinálok s medizzek egy kicsit gondolata.

Nagyon jól esik offolni így magam. Először szépen lecsendesíteni a gondolataim, majd a teljes csendben "lubickolni". Nagyon pihentető tud lenni az, h nem kattog az agyad.

Ha nem is meditálok, de már az nagyon jó ha lecsendesedek, s elképzelem azt, ahogy egy nagy zöld réten állok, s a kellemes tavaszi napsütésben szép lassan felsétállok egy dombra, miközben gyönyörködöm a tájban, ami televan sok szép színes virággal, és elszórtan fákkal. Majd ahogy felértem, leülök egy szimpatikus fa tövébe, nézegetem egy kicsit a tájat, s általában itt nekem már "beáll" a chilles érzés.

Mondjuk ha nem ülök török ülésben, hanem csak a kanapén heveredve csinálom ezt, akkor nagyon kellemes félálomszerű állapotba szoktam kerülni, ahol még hallom a környező zajokat, de már nem vagyok teljesen magamnál. Leginkább ahhoz hasonlatos  mikor műtét előtt bekábítanak. Meg van, amikor be is szundítok egy kicsit.

...


Régen is szokásom volt, de mostanság gyakrabban fordul elő, h azon kapom magam, h hosszan nézem Norbit. Szeretem nézni, ahogy jön-megy, tevékenykedik. Olyan kellemesek ezek a pillanatok. Jó párszor már észrevette ezt Ő is, amire mindig kimereszti, meg forgatja a szemeit, h wtf. Így furcsállja, ahogy nézem. 😁 Én meg jókat kuncogok ezeken.
De megnyugvással és szeretettel tölt el, a jelenléte. Nagyon szeretem. ❤️

...

Március 23 - Pilisborosjenő;

Norbi vett magának egy királykék Mazda 3-as autót. Így az első komolyabb jóidőt kihasználva fogtunk magunkat és el is kocsikáztunk Pilisborosjenőre!

Első állomás; Teve szikla.

Túl sok ember. Még több gyerek. Eleinte puffogtam h nah bazdmeg! Az ember kijön a természetbe, h feltöltődjön, csendre és nyugalomra vágyik, erre nem össze-vissza ordibálnak mindenhol a gyerekek meg a szülők?! Baszott az ideg rendesen, h baszd meg nem elég h herótom van az emberekből, de még itt is ezeket kell hallgatnom! De aztán beláttam, h nekik is kell a természet, ha már mást nem is kaphatnak meg ebbe a reszkessetek betörőbe illő nagycsaládos, káoszos zsivajból...

Mondtam Norbinak h nah! Vegyük be azt a hegyet! Ott majd nem lesz már ennyi nép! Úgy is lett.

Találtunk egy nagyon szép helyet, lovely kilátással a Nagy-Kevélyi kőfülke és a Nagy-Kevély közötti sziklás részén ahol csend és nyugalom volt. Elidőztünk ott egy órát, s csak egyszer zavartak meg minket arra kaptatók.Mondtam is Norbinak h no! Fiam! 1 órás néma csendet kérek! Én felültem egy kitüremkedő szikla darabra medizni, Norbi meg pár méterrel alrébb vonult cigizni, meg az addig készült képeket csekkolni és posztolni, meg aztán szerintem napozott, töltekezett ő is, bár látni nem láttam, mert csukva volt a szemem, csak érezni éreztem.

De gyerekek! Én ott annyira, de annyira boldog voltam. Kellemesen melengetett a nap, csicseregtek a madarak, friss hegyi levegőn voltam. Alattam gyönyörű tájjal. S végre sehol sincsenek emberek! Kuss van! Béke, csend, nyugalom. Annyira nagyon vágytam már erre, h nem szégyellem bevallani h medi közben, ahogy ott ültem a pillanatban, el is pityeredtem. Tök olyan érzésem volt, mintha egy rusnya, piszkos nincstelen lennék, aki most végre megtisztálkodhat, rendbe teheti magát, s ez olyan örömmel töltött el, h hát nagyon.

Nekem az a kb 1 órás csend, fenn a hegyen, abban a tavaszi napsütésben, maga volt a mennyország! A napom, nem is, inkább a hetem, sőt! Az elmúlt negyedévem fénypontja volt!

Megtisztítottam magam, hálát mondtam (jó sokat, hosszú volt a lista), s elmondtam a szokásos kérelmeim, melyben egészséget, áldást, békét, jólétet, boldogságot, szeretetet kértem családomnak, barátaimnak, s gyógyulást a földnek.

Amúgy hiszem, h ha egy picit is befelé figyel az ember amikor a természetben van, akkor ott könnyebben érezheti, h sosincs egyedül...

Nah!

Aztán elsétáltunk még az egri vár makettjéhez is, de hát ottmeg még több ember volt, szo meg se álltunk, fordultunk is vissza a kocsihoz, de útközben, nem meszea Teve sziklától találtunk egy kis fenyves részt  ami nagyon csendes, hangulatos volt. Ott is leültünk egy kicsit a sziklásrrészre és sütkéreztünk még egy félórát, még egy üvöltöző 2-3 baráti faimíllia társaság szét nem baszta az egész harmóniát. Komolyan azon kezdtem el gondolkodni, h ahogy ezek berobbantak a csendes, nyugodt harmóniámba a természettel, kb ilyen lehetett anno amikor a barbárok betörtek Rómába, a Hunok, meg a Mongolok Európába, meg még sorolhatnám. Szörnyű csörtetés  zsivaj, ordibálás, hangzavar! Kész káosz! Pf! Mondom...  Emberek...

Norbit is idegesítették, s amikor tovább álltunk miattuk, megjegyezte h lehet h velünk van a baj. Mire az volt a válaszom h nem, hisz általában véve nincs bajunk a családosokkal, hisz nekünk is vannak családos ismerőseink, akiket szeretünk.

Itt egyszerűen csak az van h más szinten vannak ezek, akik ide robbantak és más szinten mi. Más nekik a természet, a kikapcsolódás, mint nekünk. Vannak olyan családok ahol a sok gyermekordibálás a természetes s zene füleiknek, s telibe szarják h mások is vannak körülöttük, még más családokban ilyenkor rászólnak a gyerekre, h fiam ne ordibálj, mint a fába szorult féreg, mert mások is vannak itt rajtunk kívül.

S fontos, h nem szabad őket azért lenézni  amiért olyan szinten vannak amilyen. Ahogy egy hatodikos se néz le egy harmadikost.

De tény, h ez úgy egészben jellemző is az emberekre. Vannak akik, tekintettel vannak a környezetünkre, a földre és lakóira, s vannak akik csak telibe szarják mindezt, s egyedül csak saját magukkal foglalkoznak.

Egyre erősebb az az elképzelésem h ez a föld tényleg egy állatkert, benne a hierarchia csúcsán az emberálattal... "Érdekes" egy világ ez...

Szo visszamentünk a kocsihoz és átgurultunk a szomszédos Ürömre s nagyon finomat ettünk egy szép teraszos svéd vendéglőben.

Közben azt beszéltük h a hosszútávú terveink között az szerepel, h 10 éven belül szeretnénk egy ilyen Budapest melletti településre kikötözni.

E táj nagyon hasonlít szülőfalumra, ahol felnőttem. Nagyon közel állnak hozzám az ilyen helyek. Mondjuk Pilisborosjenő nagyon nem tetszett, mert a fő utcán a rezsim tenyész propagandás plakátjai lógtak a villany póznákról, s ez nagyon nem volt szimpatikus! Ellenben a szomszédos Ürömön nem voltak.

A jepenlegit nem adnám el, hanem kiadnám, s abból tudnám törleszteni a lakás rám eső részét. (Merthogy Norbival közösen vennék ugye.)

Mindenképp olyat szeretnék, ami természet közeli, csendes  friss levegős, nagy forgalomtól mentes. Lehetőleg csak egy kb 4-500 nm-es telek. S mi húznak fel oda egy kb 4-5 konténerből összerakott modern házat, v mobil házat. Kb 50-60 nm2 elég lenne + terasz. Napelemes tetővel. Padlótól plafonig erő ablakokkal. Letisztult, minimalista modern belsővel. Egy loft stílusban, világos, tágas belső térrel.
Déli fekvésű domboldalban, h reggeltől estig süsse a nap. + 2 kocsi. Amivel bejárunk dolgozni. (Mondjuk már 1 megvan.) + De nekem is kellene még egy. Lehetőleg elektromos. 😁
Egy Tesla X egy álom csoda lenne. 😀😎✌️
De (jelenleg még) am beérném egy BMW I3S, vagy egy Hyundai Konával is. 😅

Szóval ha tudok ilyen kerületet, v Pest határában lévő települést javasolni nekem, azt megköszönném. 😊✌️

Nah! Egyelőre ennyi!

Csók!

Rion.

😘❤️

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!) 

2017/2018

... Hát elmúlt 2017 is...


Jó év volt. A maga minden pozitív és negatív történéseivel együtt. 

1 éve ilyenkor jöttem össze Gee-vel. Neki is ítéltem a 2017 év hála díjat. 
(Fb-n volt egy egy poszt h jelöld be a barátod, akinek hálás vagy ebben az évben. Gondolkodás nélkül tegeltem is Gee-t.)

De tegelehetnék még jó pár embert és nem embert akiknek hálás vagyok, de hát ez nem az Oscar gála... 😉🤓😆

❤️❤️❤️

Hála, hála, hála. Az egyik nagyon fontos, basic dolog az életben. 

2016 és 2017 elég sok mindent adott nekem, sokat tanultam és fejlődtem. 

Köszönöm. Köszönöm. Köszönöm. 

... 

Ha az LMP összeállna a Jobbikkal, akkor inkább rájuk szavaznék, mint a Momentumra, akik mint egy egoista tinik különcködnek és  nem hajlandóak egyik párttal sem szövetkezeni, - még egy LMP-vel sem, akikkel több az azonosság, mint a különbözőség - hanem inkább kockáztatják - sőt mondhatni egoista csökönyösségükkel még veszélyeztetik is(!) -  a demokrácia megmentését. 

Holott lehet h ez az utolsó választás az utolsó esély arra, h ne süllyedjünk az autoriter orosz és Közép-ázsiai országok szintjére. 


Január 4 - Csütörtök:

Már egészen megszoktam, h az új metrók közlekednek. Az esetek 90-95%-ban az új jön nekem. Viszont amikor régi gördül be elém, mindig elönt egy kis felháborodás és hiszti, h wtf?!

Amúgy elég nehéz visszaszokni a hétköznapi mókuskerékbe. A 2 ünnep között ugye nem dolgoztam. Minél tovább vagyunk távol a munkától, utánna annál nehezebb visszaszokni. 

Még mindig tart az ember undorodom. 

... 

Totál rákattantam a World of Warship nevű online játékra.  Már 2 éve játszom vele. Ez a World of tanks testvére. Ezen utóbbival is 2 éve játszom, de ezt hanyagolom, mert bénácska vagyok hozzá. A hajók irányítása viszont jobban megy. Próbálkoztam a repülős verzióval is, de az annyira nem fogott meg. A warshipsben viszont az anyahajókra vagyok rákattanva. Nagyon szeressem. 😊
Am telente mindig többet kockulok.  

... 

Ahogy közeledik a választás, úgy egyre többet gondolok a jövőre és alternatív lehetőségekre. 

Nem akarm elhagyni az országot, de ha bedurvulna ez a autokrata rendszer, akkor nem árt ha rendelkezem különféle alternatív lehetőségekkel. A legutolsó lehetőségnek mindig ott van Anglia. De Anglia sose vonzott, így ezért is van az utolsó helyen. A Brexit meg szerintem csak egy kis szarkavarás s nem hiszem, h komolyabban befolyásolná a munkavállalási lehetőségeket. 

Am első helyen van számomra az Bécs. Osztrák - magyar Monarchia pártiként mindig is közel álltak hozzám a sógorok, csak hát megkellene tanulni németül. De am szimpik még a svédek és a hollandok is. Mondjuk Svédországgal az a bajom, h túl kozel van az orosz agresszorokhoz. 

Január 6 - Szombat:

Megnéztük az Érkezés című filmet. 

Eléggé magával ragadott. 

Január 15 - Kedd:

Norbi bejött az üzletbe, s kaptam tőle egy szál rózsát, ami elég jól esett. 

Az előzménye annyi, h tegnap eléggé összekaptunk, s mindketten eléggé szarul éreztük magunkat, de a lényeg h megbeszéltük a dolgokat. 

... 

Először találkoztam olyan vásárlóval, aki azt merte nekem mondani 1 termék kiválasztásánál, h "lesz majd". 

Kigüvedtek a szemeim, felszaladt a szemöldököm, s kedvesen visszakérdeztem, h mármint szeretnél kérni ugye?! 

(De am legszivesebben azt kérdeztem volna meg, h ANYÁDNAK lesz?) 

8 éves pályafutásom alatt nem találkoztam még ilyen (számomra) durva és sértő kijelentéssel! 

Há' mondom Móunika! Jóu h szííív infarktust nem kapok! 😀

Gondoltam magamban, h Mucika drága! Ez nem egy gyors étterem, ahol leadod a rendelésed! ...De mondjuk még ott se mondok ilyet... 

De tényleg kedvesen kérdeztem vissza, s egyből észbe kapott,  hátra lépett egyet s bocsánatot kért, s kijavította magát. 

A hátra lépésről jut eszembe. Szeretem ha 1-2 lépés távolság van köztem és a vásárlók közt. De vannak olyanok, akik imádnak belemászni az intim szférámba. Ilyenkor mindig hátra lépek, de sajnos ez nem minden esetben hatásos. Amikor a hátrálás során csak jön felém tovább, akkor szoktam egy határozott, erőteljesebb módon  megköszörülni a torkom, ami szinte felér már egy szolid felkiáltással, h álljál le! 

Ez valahogy mindig beszokott válni! 😊✌️

... 

Norbival heti 3x-szor immáron együtt járunk a gymbe. Szeressük. 😊

Január 20 - Szombat:

Norbival elmentünk a Széchenyi fürdőbe. A hajós kintlétünk és világjárásunk alatt mindketten megtanultuk értékelni és becsülni Budapestet. Ezért elhatároztuk, h megfogjuk látogatni a nevezetesebb helyeket. 

Szép és jó volt, de 2 nagyon kellemetlen dolog történt. 

Az egyik, h ugye régen én elég hipohonder voltam. Kb, mint a szex és New Yorkban Charlotte. A nadi nagyon sokat segített rajtam ilyen téren is, de nem gyökeresen múlt el ez a betegségem. Minden úgy történt mint a filmekben. Néztem ide, néztem oda, s csupa olyan embert láttam, akik taszítanak. Ugye én undorodom a szőrös emberektől. Nah itt volt egy jó pár, akik nem csak nyakig voltak szőrösek, de még a hátuk is az volt. S ahogy kapkodtam a tekintetem, s sodródtak körülöttem, rajtam úgy kezdett egyre jobban eluralkodni a pánik és feszültség.

Norbi gyorsan észrevette és megérezte rajtam h nagyon feszengek. Mondta, h nyugodjak meg, engedjem eeeel, s elkezdtünk félre húzódni, s leültünk a medence szélén. Már akkor geci feszült voltam. + Elkezdtem vakrózni, s közben idegesen meg is jegyeztem Norbinak, h lehet elkaptam valamit, + azt is elmondtam h úgy érzem, h karácsony óta ember/tömeg  undorodom van, amire azthittem h kari után majd elmúlik, de neeeem. Elkezdtünk erről az egészről beszélgetni, ami az sokat segített, mert a beszéddel tudatosítotam a félelem, s szembe néztem vele, s sikerült elengedni. 

De aztán jött a kövi bibi, mégpedig h ellopták a törölközőnk, ami nem bérelt, hanem a sajátunk volt. Ráadásul a kedvenc törcsik voltak. 😔😓😒😢

Lehet nem szándékos volt, de attól én még kb keményen 20 percig dühöngtem. 

Norbi is megjegyezte már, h nagyon csúnyán káronkodom. Ugye ez a hajón alakult így. "Ott durvult el a helyzet." De hát nem szabad magunkba tartani a mérget... 

Szo kellemes egy nap volt, de azért nem volt zökkenőmentes. 

Januar 29. Hétfő;

Tegnap leugrottam pár órára vidékre a szülőkhöz. Útközben nagyon olvastam, s mára kiolvastam Havas Henrik - Vona Gábor Újratervezés című könyvét. 
  
Számomra mint 2006-2009 közötti aktív Jobbikosként elég nosztalgikus volt olvasni. Vonát személyesen ismerem. Többször találkoztunk. Mindig is becsültem és szerettem őt. Mondjuk így van ez a mai napig. 

Mindig is azt mondtam - s mondomma mai napig - h amíg Vona van a párt élén, addig nem kell félni a Jobbiktól, s a néppártosodás nem holmi cuki kampány, hanem az ami valójában történt. 

Csak azok vélik ezt cuki kampánynak, akik vagy nem értenek a politikához, vagy csak felszínén matatnak. 

Ezzel a néppártosodási politikával ugyanis Vona pontot tett a Jobbikon belüli 2010 óta tartó  harcokra és eléggé sok áldozatot követelt. De úgy vélem én is, - és a könyvből kiderült, h szerencsére Gábor is úgy véli - h megérte. 

Sok szélsőséges otthagyta a Jobbikot. Anno 2009-ben én pont ezen szélsőségesek miatt léptem ki. Nagyon megerősödött akkor a Jobbik és tömegével jöttek a párthoz a számomra vállalhatatlan emberek... ... Én meg inkább leléptem. 

Na de! A lényeg, h 3 párt között hezitálok. Jobbik - LMP - Momentum. 

A Momentum áll hozzám a legközelebb. De csalódtam az önző, kicisnyes "nem szövetkezünk senkivel" politikájuk miatt. Fuck off! Saját érdekük fontosabb a haza érdekénél...

Eddig LMP-re szavaztam. Ők vannak most nálam a második helyen. Reménykedem, h szövetkeznek a Jobbikkal, mert akkor rájuk szavaznék. 

A Jobbik meg Vona miatt szimpi. Sok a közös pont, de vannak eletérő vélemények  mint pl a melegség kérdése ugye. 

De a jelenlegi(!) politikai helyzetet figyelembe véve azt mondom, h most számomra fontosabb a demokrácia megmentése, mint a melegség téma. Ha már eltakarodott az autokrata kormány, s visszaállt a demokrácia, akkor majd lehet az ilyen mellékes  temakkal foglalkozni. Akkor majd csak LMP és a Momentum között kell vacillálnom. De a haza és a demokrácia mindig is a number 1 helyen állt nálam. 

Hisz mennyi a melegség témájának súlya egy szabadsag és  demokráciaval szemben?!



Persze fontos. De sok más is fontos és ilyenkor jönnek a prioritások...


És ha jelenleg most az a helyzet h a Jobbik az egyetlen esélyes párt a Fidesz erejének csökkentéséhez, v esetleges  megbuktatásához, akkor rájuk fogok szavazni.

Hiszem h sokkal könnyebben lelehet majd a jövőben váltani a Jobbikot, mint most a Fideszt. 

A Fidesz sokkal, de sokkal nagyobb veszélyt jelent mindannyiunkra, mint a Jobbik. A Fidesz még azokra a naiv vakokra is veszélyt jelent, akik ezt most még nem látják, nem fogják fel. 

Olykor eléggé eltudok szonytyolodni, de szerencsére a hitem most is erős, mint mindig. S hiszem, h a sok szar mindig azert történik, h a aztán jobb legyen, ahogyan azt a történelem is tanítja.  

Szo ezek vannak mostanában kérem szépen. 
😊

Csók 

R I O N

❤️

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!) 

Az előző részek tartalmából:

Július hónap elején szakítottunk Geevel. 

Szeretjük, s tiszteljük egymást, jól érezzük együtt magunk, de ez nem elég a kapcsolathoz... ...főleg nem úgy h nincs köztünk kémia... 

Tisztában voltunk ezzel eddig is mindketten, de nem beszéltünk róla, csak toltuk tovább, s úgy voltunk, h majd lesz valami. De aztán csak eljött az a napi is, amikor leültünk megbeszélni. Majd elmentem vele hozzá a cuccaimért. Szar volt összepakolni. Az mindig szar... 

Persze azóta is tarjuk a kapcsoaltot, s beszélgetünk, mert mint írtam, szellemileg, lelkileg tök jól kijövünk, s egyikünk se akarja megszakítani a kapcsoaltot.

...Szóval most itt vagyok... ....Ismét… …Egyedül…

...

Május óta, h itthon vagyok elkezdődött bennem, velem valami... Júniusban erősödött, s most júliusban megint csak erősödött ez a furcsa faszság bennem, amiket érzek...

Képes vagyok kikapcsolni magam a tömegben, metrón, v egyedül. Ez olyan, mint amikor kiszakadsz magadból, s kívülről szemléled nem csak magad, de a környezetedet is. Hiszem, h mindenkinek vannak néha ilyen flow élményei... ... Legalább is remélem... ... De biztosan van...

Am valóban a flow élmény a legjobb szó erre az egészre, ami mostanában történik velem. Bár ez azért elég összetett, bonyolult, s nehéz róla írnom.

Persze nem fogyaztok semmi szert, nem alkoholizálom, nem gyóygszerezem magam, s kezelés alatt sem állok. :D
... még... :D XD

Fura nagyon, de gyakran van "mátrix" érzésem... ...Vagy nem is tudom minek nevezzem.... Lényegében ez az, h nem valós ez a világ. Meg h csak fejlődés, tanulás maitt vagyok/vagyunk itt.
Reggelente gyakran van az érzésem is, főleg amikor ébredezek, h olyan kérdések járnak a fejemben, h most ez a valós világ, v csak álmodom? H most ezt az életet kel egy kicsit "játszanom" Meg, h jaaaaj már megint itt vagyok?!

Néhe egy számítógépes játéknak érzem az életem, ahol este lefekvéskor lementsük az aktuális állapotot, s reggel meg elindítjuk a systemet, s betöltünk, ahol előzőleg abbahagytuk. S miközben alszunk az agyunk, lelkünk bootol, kattog, rendez, dolgozik, rendbe teszik az eddigi történéseket, s előkészítik a köviket.

Gyakorta bevillannak pillanatképek az álmaimból....
...Ah! Hagyjuk! Túl komplikált, összetett ez az egész, s nem is tudom megfogalmazni, leírni ezt az egészet...

A másik meg, ami összefügg még ezzel az egész... .. zagyvasággal..., h amikor visszagondolok az elmúlt 28 évemre... Néha olyan állapotba tudok ezáltal kerülni, mintha álmodnék...
Bevillanak olyan képek s emlékek, h magam is meglepődöm, h h a picsába jutnak ilyenek az eszembe?!

Meg főleg az a kissé szomorú érzés jön rám, h ez tényleg megtörtént velem?! Olyan néha visszatekintenem a múltamra, mintha csak egy álom lett volna. Olyan távolnak tűnik, h ez kivált belőlem egy nagyon érdekes érzést, ami tovább mélyíti ezt a "flow" érzést...

"Olyan rég volt, h tán igaz se volt." - Hihetetlenül gyönyörű szép nyelv ez a magyar.
Kikellett mennem bejárni a fél világot, h erre is rájöjjek, s értékelni tudjam ezt is...

Am most kint ülök a szeretett kis erkélyemen. Imádok itt ücsörögni. S csak figyelni a fákat, a madarakat, s hallgatni őket.... Megfigyelni ahogy a természet hangja összekeveredik a város zajával...
S bumm! Rámjött megint ez a fura "unreal" érzés, s gépet ragadtam h le és kiírjam magamból, mert az mindig segít nekem.

+ Még az is furi, h az elmúlt 2 hónapban 3 számomra idegen ember keresett meg online, s mondott köszönetet, amiért blogolok, mert anno sokat segítettem nekik azáltal, h blogoltam.

S  akarva akaratlanul bevillan a asztrológusom szavai - akinél május végén voltam - h tanító jelleggel (is) vagyok itt a földön. S kiemelte, h tanítani lehet úgy is, h csak elmeséled a sajtát történeted...
Majdnem elsírtam akkor magam, hisz ő nem ismert, nem tudja, h én blogolok, s h már korábban is mennyien írtak, s köszönték meg... Illetve a megérzéeim, sejtéseim elg jól, s valahgy éreztem én ezt is, csak hát sok mindent elhesegetek mondván, h jajj jóu va'! Hagyjuk mán' ezeket a faszságokat!

Szo a materiális énem gyakran fightol a spirituális énemmel...

( Nem! Nem vagyok skizo, s nem őrültem meg! :D )

Ah! Valami változik, s formálódik bennem! Persez alapból mindig mindenki változik és formálódik, ami az élet rendje, s az a természetes és jó, ha fejlődsz s változol, de úgy érzem most nálam, h most ez kicsit masszívabb, v sok  v nem tudom, de valami van.

Kb abban a fázisban vagyok, mint amikor 2 drótot összeérintgetnek h beinduljon a motor, s fel felpörög/éled a system, de még nem tökéletes, még nincs kész, de már éledezik, van valami...

...

Melóban minden szip-szupi.

A hétköznapjaim legalább olyan gyorsan eltelnek, mint a hétvégék.

Imádom a munkám, a kollégáim, s a tulajokat. Nagyon jól érzem magam. Boldog vagyok. Leginkább a nagy értekezleteket imdáom, mikor prezentálok, ötletelünk, tervezünk, s kidolgozunk lépéseket, tökéletesítünk.

Aztán utánna részt venni a kivitelezésben, a megvalósításban, s látni az eredményt. Tök jó. :D
Részese vagyok mindennek az elejétől a végégig. Fenomenális érzés. Ilyenben még nem volt részem. Multinál nincs iylen ugye. Ott csak egy kis porcszem vagy, s dolgozol, mint egy droid a megadot keretek között.

Nagyon jó érzés az, h kikérik a véleményem, h kezdeményezhetek, javasolhatok, kérdeznek, meghallgatnak, s a nagy meetingeken elindítjuk a folyamatot.

Kint voltunk a prideon is a céggel. (Ami szintén az én öteletem, javaslatom volt.)

Életem első prideja volt. Fenomenális érzés volt! Nagyon jól éreztük magunk. Lovely memories.

Mondjuk aznap elggé izgultam végig, s már a délelőtött egy házi pálesszel kezdtem, h oldódjak egy kicsit, s ittam bent az üzletben is, ahol volt a gyülekező.

Lehet még nem mondtam, de am elégé betudok feszülni, ha sok meleg van körülöttem. Kurva sokat kell innom, h feloldódjak s jól érezzem magam. Nem tudom miért van ez. Az öt éves kapcsoaltom alatt lettem ilyen. De am nem vészes, csak... még oldódnom kell s szokni az új helyzetet.... :)

...

Korábbi bejegyzésekben említettem ugye, h napi szinten hálát mondok jó pár dologért. Ez nagyon jó érzés. Csinálom a mai napig, mert már rutinommá vált, s nagyon nagy löketet az, h a melkassomat reggelről szétveti a hála érzése. Néha persze elérzékenyülök, de az csak jó. Persze, volt már párszor arra is példa, h zokogássá erősödött, de mint tudjuk egy kiadós sírás után jobban érezzük magunk. :) 

Egy visszajelzés, h jól csinálom, mert ez is azt mutatja, h tényleg hálás vagyok, s köszönöm, köszönöm, köszönöm.

Ajánlom nektek is.

Am nálam a hála azért is nagyon erős, mert tényleg nagyon hálás vagyok, főleg az elmúlt egy évemért. A hajó nagyon megváltoztatott belsőleg. ...Nagyon-nagyon... S pesze, mint tudjátok az életem is megváltozott, ami kissé fájó, de ugyanakkor már tudom, h minden okkkal történik, s lényegében jól alakulnak a dolgok.

+ San Franciscótól eléggé eltudok érézeknyülni. Érdekes, h 2,5 hónappal a hajózás után, ahogy kezdenek leülepedni a dolgok, az van, ha a hajózásra gondolok, akkor San Francisco jut elsőként eszembe.

S ahányszor meghallom Scott McKenzie - San Francisco című számát, szemem nem marad szárazon... :S :/ :(
Ha elvonatkoztatunk San Francisctól, az egész mondanivalója, hangulata, dallama, annyira én vagyok...

S miközben ezeket a sorokat írom, természetesen ezt hallgatom, fél percenként fújom az orrom.

So egy kicsit átszellemít. Mármint világnézetileg a "nézőkéd" egy kicsit megváltozik. 

Am még az a furi nekem visszanézve az elmúlt pár hónapra, max 1 évemre, h mennyit változtam, s hányszor szembesített az élet azzal, h ki is vagyok...

Nagyon nem akarok belemenni a részletekbe, de egy példa, h szembesülnöm kellett azzal, h nem megy az instant szex. Nem tudok, s nemis akarok vadidegenekkel lefeküdni...

5-6-7 évvel ezeltt ezt nem gondoltam volna magamról, h én ilyen leszek....

Legyen bármennyire is az esetem az illető, de elképzelem azt, h felmenni hozzá és.... áááááá...

Az más ha beszélgetünk, ismerkedeünk, találkozunk párszor előtte.... De h egyből bumm....

....Nooooo waaaay...

Elvagyok egyedül is amúgy, de nem érzem magam teljesnek.
Most "pihenek", mert mindenki azt mondja, h legyek egy kicsit egyedül. Hmmmmmm jóóóó. Azt hizem, h nekem ennyi elég is volt a "pihiből"... :D

Nem keresek görcsösen semmit. 

 Tinderen elvagyok oszt jóu napot. Ismerkedem, beszélgetek, s majd lesz ami lesz.... 
... Bár jobban belegondolva ez kurvára nem igaz, mert ismerem már magam annyira, h azért ugye, "right now" instant szex az sztorno... Sőt, azt is tudom, h inkább kapcsoaltot keresek.... ...Legrosszabb esetben barátságot extrákkal...

De majd alakul... Úgyse fogok gyorsan találni egy olyan embert, aki tetszik is és még értelmes is! :D
Sokan egy összetett értelmes mondatot nem tudnak írni, nemhogy beszélgetni! :D 
Ah! Ez túl negatív volt... Csak hát néha megdöbbenek, h minek született ez le embernek a földre, mikor csak az állati ösztönei hajtják...
Nah!... Hagyjuk ezt!...

Amúgy általában pozitív vagyok, s napi szinten mondogatom a kis mantráim, amikben hiszek is, s eddig is beválltak, s folytatom tovább szépen a kis nyugodt, harmonikus, boldog, kiegyensúlyozott rózsaszín életem, amit eddig is éltem. Néha pesze meginog rendesen a bárka, de ez így természetes. :)

Am bátyámmal minden okés. Tartjuk a kapcsolatot. Talán többet is beszélgetünk, mint az előbújásom előtt. Nem bántam meg, h a nyakába zúdítottam májsu végén mindent. :D

Nah!

Peace&Love!

Csók!

Rion ;)

:*

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)