Fura ez az egyedülállóság. Bocsánat. Pontosítanék! Nem is az egyedülállóság, hanem az emberek.
Számomra döbbenetes, h mennyi az önbizalomhiánys, illetve a lelki sérült!
S itt jön ismét a - jó pár ember számára már biztos a könyökén jön ki, de a - hála érzése.
Rettentő hálás vagyok, h így lettem összerakva, s kereszülmentem azoknon, amiken, s megtanultam kezelni a helyzeteket, problémákat, s nem siránkzok, illetve nem ragaszkodom görcsösen a múlthoz, hanem megtanultam elengedni, megbocsájtani, mind magam, mind mások felé.
Sokan sajnos erre képtelenek. A múltban élnek, merengenek, v másokban keresik az exeiket, illetve kissebségi komplexusban, v önbizalomhiányban szenvednek, v csak sajnáltatják magukt, h h megcsatak, átbasztak, bla, bla, bla, v mindezek összessége...
Hálás vagyok, h olyan a személyiségem, h engem a pofonok, csalódások, veszteségek nem gyengítenek, s kövekként pakolom a hátizsákomba, s roskadok össze alattunk, s temetem magam, meg siránkozok, s válok zombivá és vámpírrá, hanem pont h megerősítenek, fejlesztenek, többé tesznek. Hálás vagyok, h megtanultam a sérelmeket elengedni, tudok a hibákból, múltból, történésekből tanulni.
Hálás vagyok, h őszintén tudok örülni mások boldogságának, hiszek abban h léteznek jó emberek, s nemcsak h megtalálom őket, de azok is vesznek körbe. Örülök, h amilyen az én benső világom, olyan akülső világom is, a környezetem. Hisz ahogy a smaragdtábla is írja;
"Amint fent, úgy lent. Amint belül, úgy kívül."
Tudom, h ahány ember annyi féle, s mindenkinek más az az időmennyiség, amire szüksége van ahhoz, h fejlődjön, túltegye magát dolgokon. Tudom h vannak sajnos, akiknek egy élet is kevés ehhez, s viszik magukkal a kövi életbe, s nem mindenki rendelkezik jó önismerettel, egészséges, erős jellemmel...
De a lényeg a lényeg, s a tény az, h mindenkin csakis önmaga tud segíteni, s nem más.
Am amik az eszembe jutnak úgy írom le a gondolatim, szo lehet kicsit kesze-kusza leszek, de különösebben I don't care, s sorry érte.
Hálás vagyok még azért is, mert az egyedüllét - ami nem annyira könnyű a számomra - megerősítette bennem azt a hitet, h ha én napi szinten elmondom a reális kéréseim, s hiszek bennük, akkor megkapom azokat. Ha én hiszek a normális emberekben, akkor engem normális emberek vesznek körbe. Ha én hiszek a nyugalomban, a szeretetben, a békében, és ezt sugárzom kifelé, s így élem életem, akkor ez vesz körül, ez van a környezetemben is.
Biztos vannak, akik hippis, burkos faszásgnak gondolják ezt, meg h naiv vagyok, de azt kell h mondjam, h Dárgám! Ez nem az én bajom! Én nekem ez működik, így vagyok teljes és boldog! És te? Veled mizu?
Am ahogy az előbb is fogalmaztam finoman, az egyedüllétet nehezen viselem, viszont tudom, - s ez a másik hitem, ami sokat segít - h minden okkal történik.
Megtanulok egyedül is lenni, viszont egyúttal szembesít több mindennel önmagamat illetően. Pl ilyenekkel, amit fentebb is írtam, h milyen jó, h nekem egészsges lelki világom, öntudatom van, s mennyire nyugis, békés, normális az a világ ahol én élek, s mennyire vad(!) a külső világ! Kb számomra olyan ez, mikor a békés, csendes nyugodt meleg lakásból kilépsz, ahol hóvihar tombol, s te kissé lefagysz s kidülledt szemekkel nézel h wtf folyik idekint?!
Am ezzel nem akarok senkinek se beolvasni, kioktatni, megváltoztatni a világot és egyéb faszságok. Ez egy blog. Alias napló. 18 éve ezt csinálom... Írom lefelé szépen a tapasztalataim, érzéseim, gondolataim. S mostanában ezeket tapasztaltam meg, s most h hazajöttem egy találkozóról, erős késztetést éreztem, h ezt kiírjam magamból, mert elkapott az ihlet.
Jah! A fentiek közül kifelejtettem még azokat az ember állatokat, akiket csak az állati ösztöneik irányítanak, s embertársaikra csak mint szexuális segédeszközként tudnak tekinteni.
Rajtuk csak mosolyogni tudok. Kb úgy tekintek rájuk, mint az ovodásokra. Cukik. Majd idővel kinövik. (S az nagy valszínűséggel nem ezen életükben lesz.) ( S tudom, tökéletesen tisztában avgyok vele, h minden emberi lénynek vannak állati ösztönei, nemi vágya, de nem mindegy h mi irányít kit?!)
+ Ami még tudatosult bennem az az a fajta gondolkodásmódom, h a hosszú táv az nálam naggggyon hoszú táv. Mondhatni ezen fizikai életem végig értendő. De minden téren! Számomra pár év olyan, mint másoknak pár perc, v max óra...
+ Még úgy érzem h kezdem elfogadni, a szőrzetet. Persze csak mértékkel. A full csupaszból engedtem, s már tolerálom a szimpla szőrt. De ha már nagyon hoszú vagy göndörödik, az még továbbra is hányingert vált ki belőlem. :/
Mit változtam még?
Jah!
Nyugodtság! Kurvára megváltoztam iylen téren! Régen full görcs voltam, s ette a gyomromat az ideg. Ma már magam is meglepődöm, h bizonyos szitukban mennyire kurva lazán viselkedek, tudván h pl az 1 évvel ezlőtti énemet már rég szétbaszta volna az ideg...
Örülök továbbá, h találtam pár olyan embert, ai értelmes, okos, inteligens, kommunikatív és tud kérdésekre összetett mondatokban válaszolni, s még kérdez is, s ezen beszélgetések után, ha talira kerül a sor, akkor tovább csalódok... ... pozitívan... :)
Ahhoz képest, h jó páran azzal riogattak, s azért sírnak, h mennyire nincsnnek normális ember, akikkel lehet beszélgetni, találkozgatni stb...
Háááát... öööö... aha... Jóóó...
Én megint egy másik világban élek akkor... :D
De nekem megint csak jó ez. XD
Persze botlottam bele már én is köcsögökbe, de azt el kell engedni.
Nem állok le síránkozni, h; "Jaaaaj, mindenki milyen szívteleeeen :(((("
Jelenlegi állás szerint szimplán ismerkedem. Szexre idegenekkel nem vágyom. Határozottan nem. Ha megfelelet az 1-2 napos gördülékeny kommunikatív teszten, akkor lehet tali, s majd azon úgy is sokminden kiderül a másikról, s majd alakul h oké e vagy sem, de nem fogok belerohanni/ugrani egy új kapcsolatba most. Hagyom h kialakuljon a dolog. Hiszem, h minden a lehető legjobb módon fog alakulni... ... Hisz erről szólt az elmúlt 28 évem, hisz én ebben hiszek, ez az én világom.
Persze az is, lehet h a kövi bejegyzésemben már full szerelmes leszek! :D Végül is erre vágyom... :D
Hisz ahogy minden nap elmondom a napi hála mantrámban is:
"Hálás vagyok, s köszönöm, köszönöm, köszönöm az elmúlt 28 évemet, h mindig mindenem jól alakult, h fejlődtem, tanultam, erősödtem, s h teszem ezt a jelenben is és fogom a jövőben is. Hálás vagyok az fentieknek, h velem voltak s vannak jóban, rosszban, boldogságban, keserűsgében, egészségben, betegségben.
Köszönöm, h magyarnak születtem, h fiúnak születtem, h melegnek születtem, s h oda születtem (lokálban) ahová, s h úgy alakult az életem ahogy. Köszönöm, h megismerkedtem mindazokkal akikkel, s h azok a dolgok történtek velem amik. Jók és roszak egyaránt. Köszönöm továbbá, h egészséges vagyok mind lelkileg, mind szellemleg, mind testileg, még akkor is ha vannak problémáim, min tudom h dolgoznom kell, s köszönöm h emlékeztettek erre. Kösznök mindent mi volt, mi van, s mi lesz. Köszönöm, köszönöm, köszönöm."
Ez a mantrám az elmúlt egy évben alakult ki. Először 1-2 mondat volt, de folyamtosan javítgattam, bővtettem. Egy időben le is volt írva, csak a mindannpi - van h napi többszöri - felolvasás után már azért ez berögzült. Van mikor reggel mondom el, ahogy magamhoz térek, van mikor napközben, mikor nyugi van, s van h este lefekváskor, mikor átgondolom a napom. Nagyon megud nyugtatni, s olykor van h el is érzékenyülök.
Emlékeztetem magam, h mennyi minden történt velem, s h van bőven miért hálásnak lenni.
S itt nem csak pozitív dolgok vannak. Hálás vagyok a sebekért, hegekért, negítv történésekért, személyekért is, ahogy azért is hálás vagyok, mert már így utólag tudom azt is, h aki/ami jött, az miért következett be az életemben...
Am gyakran kívánom magamban a legjobbakat, a mihamarabbi gyógyulást, megerősödést azoknak az embereknek, akikkel találkozom, v idegenként látom rajta, h full fekete az.... ... a világa...
De nem sajnálom őket mert tudom, h tanulnak, s ez a saját keresztjük, amin előbb vagy utóbb minden ember átfog esni, s viszi magával mindaddig, még sikeresen meg nem tanulja a megtanulandót...
Ha jól emlékszem a múltkori bejegyzésemben említettem, - de az is lehet, h csak akartam - h gyakran van ugye flow érézsem. Amikor kiszakadok magamból, s beleolvadok a környezetbe. Az áramlásba, az energiákba, a természetbe, v megfigyelem az embereket magam körül, ahogy jönnek mennek. S az ilyen flow érzések alkalmával annnyira jól átjönnek a... ...dolgok... Mintha nyitott könyvek lennének. Mármint, h minél jobban figylesz környezetedre, embertársadira, legyen az ismert, v ismeretlen személy, egy idő után egyre jobban észrefogod venni az árulkodó jeleket, amik beszédesek, s mesélnek neked az illetről, h ő milyen állapotban van épp... (Főleg ha nadizol ugye... ;)) Szo egyfajta olvasás. Flow érzés = felcsapsz egy random könyvet s elkezded olvasni, s átéled a szitut, a környezeted, a benne lévő karaktereket, s jönnek róluk az infók.
Mondjuk akik "tiszták" és "egészségesek", kiegyensúlyozott az életük, azokról én sokat nem tudok olvasni. De monjuk minél gondterheltebb, problémás lelki világgal rendelkezik valaki, annál több az árulkodó jel nála/róla.
Ide írhatom is nyugodtan azt a szép mondást is, h a szem a lélek tükre. Annyira szeretem ezt a mondást, mert annyira igaz!
De én leginkább az energiákat szeretem érezni. Ha kiszakad az ember magából, s ellazul, beleolvad a környezetbe, akkor érzi. Ez nem sámánkodás, meg kurzslás. Erre mindenki képes. Gondolj csak arra, h milyen amikor mondjuk egy blaháról kimész egyedül egy parkba, a természetbe s elterülsz a fűbe. Vagy miyle az amikor a barátodal csinálod ezt, s milyen az amikor többen vagytok, s nem mindenki vidám épp. Érzed h xy-al valami nem stimmel, stb...
...Érzed...
Persze mindenkinek más a receptorának fejletségi szintje, de odafiygeléssel meg egyéb dolgokkal (nadi) lehet ezeken nagggyon szépen - de mondhatnám azt is, h (számomra) élvezetes módon - fejleszteni.
Julius 24;
Nah jóóóó! Faszom! Depis vagyok! Eddig még tartottam magam, de most nagyon padlót fogtam... Egyedülállóként szélsőséges módon ingazodik az állapotom! Hol nagyon jó (ha van beszélgető partner, ami ritka) hol nagyon szar (ami gyakori).
Kurvára hozzá vagyok szokva, h mindig van valaki, akivel legyek, beszélgessek. Ha kapcsolatban vagy ugye, gondolom nem kell ecsetelnem. Hajón meg a nap 16 órájában együtt voltunk a kollégákkal a munkában meg azután is, s lényegében csak aludni voltunk külön. Szo kurvára hozzászoktam, h van valakim. De a szárazföldön más. Itt mindenki külön dolgozik, különböző időintervallumban a város különböző pontjain, s más-más elfoglaltságuk van munka után, s örülhetünk ha jobb esetben heti egyszer talizunk.
Am egy cseppet sem hiányzik a hajó. Ha dupla annyit fizetnének se mennék vissza! Nagyon jó nekem itthon Magyarországon. Szeretek itthon lenni, csak most szimplán csak magánéleti problémáim vannak... ... Amikbe ha jobban belegondolok, azt kell h mondjam, h ettől nagyobb problémáim sose legyenek az életben!
Mert am valójában, s összességében tök fasza minden! Egészséges, értelmes, talpraesett gyerek vagyok, rendben vagyok belsőleg, külsőleg. Nem vagyok önbizalomhiányos, se beképzelt, nem roskadok össze, jó meló van, ahol szeretnek, s szeretek én is mindenkit, s szívesen túlórázom magamtól, mert annyira sajátomnak is érzem ezt az egészet.
Egyedül ez az egyedüllét, egyedülállóság ami lehúz szinte minden nap végén az életről. Menni kell haza... nah... mi a faszt csináljak... Egyedül nincs kedvem semmihez... Vegetálok.
De annyira levagyok ilyenkor jőve az életről, h se medizni, se olvasni, se filmezni, se játszani a gépen, semmmmihez nincs kedvem!
Ez esik komolyan a legjobban ha hazajövök, h letusolok,s utánna kisgatyában, kibaszom magam az erkélyre, ahol kurva jó szellős, hűs az idő, ölembe vezem az új, szeretett kis lovely laptopom és kiadom magamból, leírom az érzéseim, gondolataim!
Többször gondoltam már arra, h elkellene járni edzeni, mert lenne rá időm és energiám s amúgy hiányzik is, s eléggé leereszttem, mióta itthon vagyok, de faszom ahhoz sincs kedvem! :D :/
Ahol én dolgozom a belvárosban, attól egy köpésnyire van egy edzőterem, de mindig televan buzikkal, mert eléggé felkapott és "fancy" hely lett.(Nevet direkt nem mondok, mert szerintem sokan már ennyiből is tudják, h na melyik lehet az.) De oda én tuti nem fogok menni. Kurvára zavar ha néznek az emberek... Ott meg újként gondolhatjátok mi lenne...
Persze, az is lehet h kurvára nem, s leszarnák, h ki vagyok, de a lényeg a lényeg, h nem megyek oda!
Kökit ezért szerettem, mert persze voltak ott is buzik, de nem annyian, mint pl itt.
A két utcával alrébb lévő Opera mögötti kondival szemezek, de megnéztem a látogatottsági statisztikát, s hát untik, h 18 után vannak a legtöbben.... Én is akkor végzek, s mondom a faszooooom! Akkor nem megyek sehová bassza meg! :D :S :/ :(
Reggel kellene inkább mennem, mert akkor nincsnenek olyan sokan, de az alvás igényem elég nagy, s h azért keljek korábban?!.... ...aaaahhhh...
Utálom, amikor hisztis köcsög vagyok! :D
Szóval ez van kérem szépen!
Nyűglődés a köbön! :/
Ah! Am jobban is érzem magam, h ezt így kiadtam magamból.
Igazából nem is depis vagyok, hanem csak tényleg szokatlan, s mondhatni h nem jó ez a egyedüllétes helyzet nekem.
Am imádok egyedül lenni, s tök jól lekötöm magam, s gyakran igénylem is az egyedüllétet, de kurvára más az, ha kapcsolatban vagyok egyedül, mint ha egyedülállóként vagyok egyedül!.... :D
Minden nap, minden egyes ilyen kis szomizás után arra jutok, h csak kitartónak kell lennem. Ez egy szükséges rossz, amin keresztül kell mennem. Tudom, s biztosra veszem, h kifogok ebből jönni, h ez csak egy ideiglenes állapot, s majd persze biztos találok olyat, akivel megegyezünk, s kieleégítjük egymás vágyait igényeit minden téren, mind testileg, mind lelkileg, mind szellemileg, csak mit kell most is tanulnom, mint oly sokszor, s mondhatni h karmikus tanulásom???
A türelmeeeeet. FUCK YEAAAAAH!
Naaaah!
Oh! Annyit pofáztam, h észre se vettem, h pikk-pakk lejött a trónok harcának legújjabb 2. része! :D
Ehhez persze van kedvem! :D Imádom! *.*
Meg amúgy is végztem! Kihánytam magamból, amitől émelyegtem, s tényleg jobban vagyok. :D
Jó kis terápia. :D
(Vállveregetés!:D)
Pusziii!!
Csók!
Rion ;)
:*
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
