The sounds of Earth

A föld hangjai 

Az előző részek tartalmából; November első fele :

November 1 - Szerda;

Elutaztam vidékre a szülőkhöz.

Beszélgetés közben apum feltette a számomra oly annyira gyűlölt kérdést: " És barátnő van e már?!"

Magam is meglepődtem, h milyen gyorsan és menynire "agresszíven" válaszoltam: "NINCS!"

Ez feltűnt neki s rákérdzett a dologra: "Ugye nem vagy meleg?".

Nah itt Rion úrfi agyérgörcsöt kapott.

Legjobb védekezés a támadás:

"Mé'?! Csak azért mert nincs barátnőm az azt jelenti, h buzi vagyok?!"

Apum elkezdett védekezni, h jó-jó, csak mert ha az lennék, akkor ő kitagadna, mire én válaszul hangosan kinevettem, s azt mondtam, h hűha, ezzel aztán jóu kibasznál velem!

Anyum is ott volt, s anyatigris módjára of course beszállt ő is a buliba... 😀

H-h lehet ilyet mondani, s h a melegek nem tehetnek arról, h melegek.

Apám meg azt mondta, h ő meg nem tehet h utálja őket, mint a cigányokat.

Én meg erre is ugrottam, h mi ez a fasz hozzáállás, h mi az h "nem tehet róla"?! Ez nem "tehet - nem tehet" kérdése!

Megkérdeztem, h te tehetsz arról, h heteró vagy?!

Tehetsz arról, h barna a szemed, barna a hajad?!

Fel sem merül senkiben, h így álljon hozzá, h tehetsz e róla, v sem!

Anyum meg:

Ez a melegséghez való hozzáállás egy időszakos korlátolt nyomorultság, mint pl, h 10-20 évvel ezelőt álltak a gyereknemzéshez! 

Oltári nagy botrány volt aból, ha valaki úgy várt gyereket, h még nem voltak összeházasodva!

Ma már a kutyát nem érdekli!

Ugyan ez lesz majd a melegség témával kapcsolatban is, s majd a jövő gyermekei azon fognak szörnyűlködni, h h lehettek oly annyira buták és korlátoltak az emberek, h így álltak a melegekhez?!

Azt fogják kérdezni, h ez most tényleg téma volt?! Tényleg problémát jelentett bákinek is?!

Szo olyan össztüzet kapott apám, h csak nah!

H ezzel magát minősíti, s h szégyelje magát, s h a saját fiával szemben, h mondhatna ilyet, bla, bla, bla.

Aztán visszavonulót fújt, h jó, nem gondolta komolyan, csak hirtelen felindulásból mondta, s azzal zárta le az egsézet, h az a lényeg, h egészség legyen.

Nah mondom! Jóu van! Fahin!

Am aki régóta olvas tudja, h én apumhoz úgy állok, h neki csak az a feladata volt az életemben, h ide leszülethessek.

Semmi kapcsoaltom nincs vele. Sose beszélünk telefonon. Akkor beszélünk csak ha hazamegyek. 

Tudja, h a kezdetektől fogva az alkohol problémai közénk áll. 

...

Nem is említettem a korábbi bejegyzésemben - pedig akartam csak elfelejtettem - h az edzési szokásom megváltozott. Régebben ugye általában hétfő és szerdánként keltem 6:30kor, h menjek gymbe. Aztán volt egy időszak, mikor lebetegedtem, s onnantól álltam át az új rendszerre, mely alapján kedd és csütörtökönként járok, mert akkor későbbre megyek dolgozni. + Új napok lettek a szombat és a vasárnap. Így van meg a heti 4 napom.

...

Mostanában többször felmerült bennem az a kérdés, h vajon miért lehet az, h nem vagyok egy utazgatós típus, ellentétben Norbival és mégis nekem rendezték a fentiek úgy a dolgaim, h bejártam a fél világot... Tuti h okkal van. Hitvilágom szerint ehhez kétség nem fér, csak a miértre nem kapom még meg a választ hónapok óta...

De hát ami késik nem múlik. Eddig mindnre megkaptam. Ehhez úgy tűnik, h kicsit több idő kell.

November 5 - Vasárnap:

Norbi bejelentette, h felmondta az albérletét. Jött részemről a kérdés, h és akkor merre tovább. Válasz: Hazaköltözik. Karácsony előtt itton lesz.

Ömmmmm. Kicsit lefagytam.

Ismer. Megérezte, h nem csapongok az örömtől.

Felhívott fb messengeren.

Kb 2 órát beszélgettünk. A bennem felmerült kérdésekre és kétségekre reális válaszokat adott, amit eltudtam fogadni, így javult a hangulatom. 

Am örülök, mert a karitól kissé depis voltam, mert ez lett volna hosszú évek után az első karácsonyom nélküle...

Hiába h tavaly mentünk szét. Azaz pont 1 éve, de a decembert, a karit akkor is együtt töltöttük.

Szo annak nagyon örülök, h itthon lesz. Meglesz a szokásos annyira szeretett progi: Fa kiválasztás, feldíszítés, krémlikőr készítés, vacsi a Menza étteremben, majd ajándékozás.


Ammmm.... Egyedül vagyok itthon. Az oly annyira kedvelt kis hangulat fények világítanak csak. Színes kis gömb izzók. Chilles akusztik zene szólt.  És hát... Elszakadt a cérna...

...Semmi kül. Csak változás van... Természetes... Nagyon hálás vagyok a nadinak h megtanított oly sokmindenre. Többek közt arra is, h  a sírás az jó, s hagyni kell, hagy tisztuljunk. Sosem szabad magadba folytani... ...Never ever...

Egyszerre vagyok boldog, hálás és kicsit félek is. Mondjuk a félelem nem jó szó... Ezen sorokat könnyeim potogtatva írok... Meg-megállva, mert néha nem látok. 😂😀😅 

Az vaaaan... ...h az emlékek fájnak... De nagyon! Kegyetlen szar! 😢
1 éve, h szétmentünk a Norbival, s most h pont 1 évre rá meg újra összejövünk s folytatjuk, azért az emlékek nagyon ott vannak, s ezért bőgök. Rettentő megsemmisülés volt nekem a november-december.
Jaj! Édes Istenem, de szörnyű volt!😓😢

Am ez az egész olyan, - s csak az értheti meg igazán, akinek volt már benen része - szo olyan mint Nadis utaztatás...

Visszamész egy korábbi eseményhez, s átéled...

Ilyen téren elismerem gyengusz vagyok. Egyszer utaztam csak kb 2-3 évvel ezelőtt... (Meséltem már nektek róla. A Trianon utáni Erdélyben történt magyarok népirtását, deportálását utaztam meg.)(Így  egyeseknek - s egyben nekem is - jobban érthető a Jobbikos múltam, illetve h miért is szimpi még az alapokon kívül a Momentum és h miért is tartom egy utolsó undorító hitvány nemzetárulónak a DK-t.) (Értem a logikájukat, de akkor is nagyon szélsőséges amit képviselnek, s ezért is nyújt jó, aranyközéputas megoldást erre a Momentum.)

Nah, de a lényeg, h azóta sem jött még meg a bátorságom, h befeküdjek egy újabb utazásra...

Továbbá tudom, h ez visszaemlékezős, sírás egy olyan "genny", ami még nem tisztult ki teljesen belőlem. De sírok. Ami jó. Foylamatban van. A folyamat része. Az idő nekem dolgozik.

De tudom, h akarom folytatni. Tudom, h okkal történtek így a dolgok - és mint korábban is írtam - kellett h így alakuljanak s így utólag visszanézve jól történtek a dolgok, jó h úgy történtek ahogy.

Csak az akkori érzések kavarnak fel. A seb az seb. Ha megpiszkálják, fáj. Mármint ez egy olyan seb, ami beforrt, de vigyázni kell vele, mert könnyen sérül, s szétnyílhat, mint most is. 

És írok persze. Egyik nagy mankóm ez az írás. A írással is kiadom magamból ami bennem van.

S ha már írás... A könyvvel is elkellene már kezdeni komolyabban foglalkozni.

Egyre gyakrabban "jut az eszembe." 

(Hitvilágom szerint a fentiek pushingolnak, h hahóóóó! Haladni kéne a dolggal édes kisfiam!)

Ráadásul the winter is coming - Közleg a tél. Ami az én iőszakom. Mármint a lelki időszakom. Telente rám különösen igaz h befelé fordulok. S itt most nem a depire kell gondolni, hanem inkább a spirituális dolgokra. Telente többet foglalkzook a lelki világommal. Többet medizek, olvasok, írok, jobban foglalkozom/figyelek/hallgatok a belső énre. 

S nagyon jól tudom, h miért jutott az utóbi időkben egyre többször eszembe a könyvem. Miért találkozok olyan emberekkel akikkel feljön ez a téma, akik szintén pushingolnak, h do it! 
Miért akad a kezemben egy pont(!) oylan magazin, s miért pont(!) ott nyitom ki elsőre, amiben egy irónő arról mesél, h hogyan jött neki az írás, s érdekes módon pont azokról az érzelmekről ír, ami bennem is van...

S Rion úrfi mit csinál? "Ajj basszátok már meg!" nyávogással inkább félredobja az egészet s foglakozik mással!✌👌

👏👏👏...Congrat Gee! Seriously! Congratulations !...👏👏👏👍

De persze a gondolat meg ott van továbbra is a fejemben. Nem áll le. Nem telik el hét, h ne gondoljak rá, h "üljjé' már neki bazdmeg!"
De tudom, h geci sok munka van vele, úgyhogy inkább neki se fogok! 

Mint azt a korábbi bejegyzésemben említettem, annyira rávettem magam, h az elmúlt 5 év bejegyzéseit kimásoltam. Ez ezer akárhány oldal lett, s már ettől kivagyok! S még kb 4 év hátra van, amit ki kellene még másolni word be, aztán elkezdeni átolvasni, szerkeszteni, fejezetekre osztani, toldozgatniiii - foltozgatniiii..FUUUUUUUCK! 
Ah mondom Maunika kedves! Hát ez évek munkája!🙈🙉🙊

(Am kitettem a magazint a kanapém elé az asztalra. Nem a táskám mélyén hagytam. Mindig szem előtt lesz. Jelezvén finoman magamnak, h mégiscsak elkellene majd azt a teljes cikket olvasni.)

Am a Hamu és Gyémánt nevű magazinról van szó. Ami a neve alapján számomra érdektelen magazinnak tűnt de mondom, ahogy felcsaptam pár oldalt, minden cikk érdekesnek bizonyult a számomra. Már azzal megfogott ahogy a kezembe vettem. Nagyon minőségi, igényes egy magazin. Szimpi. Am úgy kerültem vele kapcsolatba, h fotózás volt nálunk az üzletben. A tulajjal lesz majd benne interjú a következő számban.

Galgóczi Dóra írónővel készült interjú, aki a fotó és a pár sor olvasottak alapján elég szimpi. Lehet h a legújjabb könyvét is megvszem majd. Érdekel. (Hahó itt a mennyország) 

November 8 - Szerda:

Szabadságon. Annyira karihangulatom van, h nagyon!
Legszivesebben lemennék fát választani, aztán feldíszteném, csokilikőrt iszogatnék meg ilyeneeeeek. 👼👦

(Mindig jókat mosolygok azokon az fb posztokon, akik azon puffognak, h mi  faszé játszanak egyesek karácsonyt novemberben?! 😁 Cukik. Buksi simi nekik. ☺️) 

Ezerrel szól a kari playlistem. Imádoooom! Boldog vagyok, h nem kell depisen töltenem a karit, s jobban belegodolván én már meg is kaptam a kari ajándékom. 😊🙌

Örülök, h Norbi korábban jön haza, mint terveztük, s h ez az év karija se marad el nélküle.

November 9 - Csütörtök:

Bor suli. Geevel mentünk. Jó volt. A parlament szomszédságában voltunk. Eléggé komplex egy világ. Tetszett. Leginkább olyan érzésem volt, mint fősulin, amikor a protokoll és etikett órákon ültünk. Imádtam. Betekintést nyertem egy eddig számomra ismeretlen kultúr világba. 

November 10 - Péntek:

Kiolvastam a Hamu és Gyémánt magazint. Nagyon jó! Ajánlom figyelmetekbe! 

A magazin felerősítette bennem azt az érzést, ami eddig csak gyengén pislákolt bennem. Mégpedig azt, h van egy kis nyitottságom, h valami újat tanuljak. Érdekel az online média, a marketing a weboldalakkal kapcsolatos dolgok. De ez tényleg csak egy kis halovány parázska bennem, de azért ott van. 

November 11-12 - Szombat-Vasárnap;
Jó volt. Gyorsan eltelt. Szombaton a szokásos gym/pihi volt. 

Imádok itthon egyedül csendben lenni. Nagyon megnyugtató és feltölt. 

Egyszer elmerengtem azon, h sok ismerősöm fél ettől. Nem bírják a csendet és az egyedül létet. 

Ez kissé elszomorít, mert (nadi által) tudom, h ez mit jelent, milyen lelki jelentősséggel bír. 

Mind1. 

Nekem ez alap és kell. Egyrészt ugye a meditációk miatt, másrészt pedig (s valójában ez is a medi része) az önmagamhoz való visszatérés miatt. 

Véleményem szerint a lelki béke és nyugalom elérhetetlen a csendes és nyugodt környezet nélkül. 

Nagyon hálás vagyok, h sikerült megatanulnom és alkalmazom ezt is. 🙂🙏

Köszönöm.  😊

... 

Vasárnap feljött Anyum. Elmentünk a Jyskbe. Vettünk spagetti függönyt a nappaliba. Egy kissebb szőnyeget a folyosóra, kari égősort, törcsit, meg egy lovely home dekort. 

Aztán itthon főzőcskéztünk. Kellemes volt nagyon. Örülök, h hosszabb ideje van már köztünk béke és nyugalom. 🙂

Aztán amikor element, egy kis shoppingolás volt. Véletlenül messziről megakadt a szemem az egyik kedvenc írónőm néven; Lorna Byrne

Mióta kimentem hajóra nem is olvastam. Elkezdtem közeledni a polchoz, s szép lassan pásztáztam a környéket. Mindegyik könyve megvan, amit láttam. Kicsit szomorú is voltam, de mire odaértem feltűnt az Angyali érintés című könyve. Nem voltam benne biztos, h ez megvan e vagy sem. Levettem a polcról, elkezdtem lapozgatni, majd beleszagoltam. Álltalában minden könyvet megszagolok. 

Abban a pillanatban olyan történet velem, ami még sose. 
Nagyon melyről felszabadult bennem valami. Mint amikor elérzékenyülsz, v mikor elcsuklik a hangod. Egy hirtelen s erős érzés. Majd kirázott a hideg, libabőrös lettem, s elöntött a hála érzése. Kicsit meg is könnyeztem. 

Aki jobban ismer tudhatja, h nekem elég sajátos hitvilágom van. Én az angyalokra tényként tekintek. Megfoghatatlan, leírhatatlan ez az egész, ami miatt kétségem sincs felőlük. 

Nagyon sokat segítettek nekem (mivel elég gyakran is kérem őket) s emiatt volt (szerintem) ez a kis elérzékenyülés és hála érzés, amikor megszagoltam.

"Of course megvettem. 

Hazajöttem s elvonultam olvasni. 

"Eteti magát" ez is. 

Am ez az 5.könyvem Lornától. Ha jól tudom, nincs is több neki. 🙂 Most így visszatekintve furi, h megvan s elolvastam az összes könyvét. Mert nem mondanám h nagy fanatikus rajongója vagyok vagy bármi ilyesmi. Szimplán csak szeretem. Kész. Ennyi. 

... 

Emlékszem, amikor visszamentem a második szerződésemre hajóra dolgozni, onnantól kezdett el bennem erősödni az az érzés, h elkell majd mennem utazni. Mármint nadi utazni. Ez az érzés azóta bennem van s legalább kb hetente egyszer feljön bennem. 

Viszont tudom, h nem akarok menni. Mármint h szembesültem azzal, h nem merek mennei. Május óta itthon vagyok. Akár hányszor felmerült bennem a kérdés, h miért nem mész, mindig volt valami indokom. Nincs pénz, elfoglalt vagyok, fáradt vagyok, melózom stb. Mostanában minden okés velem, s elfogytak az indokok. S amikor jött az újabb kérdés, h miért nem megyek, akkor egy kis gondolkozás és magamba mélyedés után jött ez, h hát valójában nem merek. Kövi kérdés, h miért nem? 

Az intuícióim elég jók. Mint ahogy azt már szinte az összes látó megmondta, akinél voltam az elmúlt években, s az idő teltével én is egyre jobban megismerem önmagam, s tudom h nagy újdonság nem érne az utazással. (Pont ezért nem, mert viszonylag jó rálátásom van az életemre, h mi miért történik velem, v miért vagyok olyan, amilyen.) 

Viszont pont itt jön a valós válasz a kérdésre, h miért nem merek menni utazni;

Mert más sejteni a dolgot és más tudni és újra élni.... 

Csók! 😘

R I O N

❤️

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)