Egyik este kipróbáltuk, h milyen este elmenni edzeni. Gondoltuk 9 után már csak nincsenek annyian! Hát konkrétan oly a tömeg volt, h alig lehetett szabad gépet találni! Totál kivoltam akadva! Mintha valami buli lett volna, úgy nyüzsögtek az emberek! Ráadásul a korosztály is inkább 20as volt, mint 30as.
Sokaknak annyira beképzelt, pökhendi arca, testtartás volt, h nagyon irritáltak. Hálát adtam a fentieknek, h nem ebbe a korosztályba születtem, s köztünk azért még szép számmal vannak, természetesen viselkedő, normális emberek.
Nem tudom hova páváskodnak ennyire, de jó nehányukra igazán ráfért volna 1-2 nagyobb atyai pofon, h visszavegyen az arcából.
Amúgy az a tippem, h az insta és társai hozhatja ez ki belőlük, mert ezt látják az influenszerektől.
....
Voltunk Prideon is. Minden szuper volt. Jól éreztük magunkat. 😊🏳️🌈🇪🇺
...
07.31 - 08.01 - Szombat, vasárnap;
Bécsben voltunk egy kb 20 fős társasággal.
Nem volt valami pozitív a tapasztalatunk. Az első nap sokat késtünk, s lényegében a Prater vidámparkba basztuk el az időt. Városnézésből nem volt semmi.
Délután 6kor meg elkezdett vedelni a csapat és 19 órára már eléggé lealjasodtak sokan. Eléggé döbbenetes volt ez nekünk Gáborral. Hiába ittam, nem tudtam berúgni, s erősen a komfort zónámon kívülre kerültem, ahogy kezdett bemelegedni a helyzet.
Este 9kor már elakartak indulni bulizni, de próbáltam rájuk hatni, h ilyenkor még otthon se indulunk el...
Le lettem baszva, h nem otthon vagyunk...
Mondom okeeee.
10kor megindultunk. Tömegközlekedni akartak, de itt is kinyitottam a szám, h nem kell sietni. Minden normális helyen éjfél után kezdődik a buli.
Itt is le lettem hurrogva, h miért baj az h ők jól érzik maguk...
Kicsit úgy éreztem magam, mint egy tinédzser csapattal, akik életükben először járnak külföldön, s ebbe a "hűha" mámorban totál lerészegednek.
Sikerült azt elérni, h gyalog menjünk, s annak ellenére, h egyeseket bokrból kellett kihúzni, mert úgy bebaszott, még így is este 11re odaértünk, ahol aztán meglepődve kérdezték h hol a buli?!😅🤣
Szóval eléggé borzalmas volt.
Éjfél után kezdtek jönni az emberek, de a társaságunk java, már hajnal egykor elment haza, s én meg akkor kezdtem el végre bebaszni, jól érezni magam. 😁
Kicsit szégyelltem magam, mikor 11kor beállítottunk oda azzal a sok atomrészeg arccal, akik büszkén mondták, h hallo, magyarok vagyunk, jöttünk bulizni... 🤦♂️
Még azt is hallottam h az egyik azt mondta (szerencsére a másik magyarnak), h Bécs is valamikor magyar föld volt... 🤦♂️😵💩☠️🤡🥴
Másnap esős idő volt. Sokan menni akartak haza, de végül elállt az eső, s csináltunk gyors kutyafuttában egy város nézést.
Korábban voltam már kint 2x is Bécsben télen, de akkor is pont ugyan ilyen gyors keresztülfutás volt és ezeket néztük meg.
Gáborral nagyon sajnálta, h nem tudta megmutatni nekem azokat a helyeket, amiket szeretett volna, így megbeszéltük, h majd visszajövünk ketten.
08.07 - Szombat;
Egyik "játszó pajtinkkal" leugrottunk Balatonszéplakra. Velünk volt a srác testvérének a fia is, aki az én testvérem gyerekével egyidős, ráadásul a nevük is ugyan az.
Meglepő és érdekes volt azt tapasztalani magamon, h vannak apai, óvó, vigyázó ösztöneim. Alap járaton nem vagyok gyerekbarát, de ha az a gyerek családi, v baráti köröm gyereke, akkor az más.
Ezzel a 12 éves srácra is mindig figyeltem, h ne keveredjen el a tömegben, vettem neki fagyit, kérdeztem én is tőle, szeretne e ezt v azt, ebédnél nehezen tudta vágni a húst, s felajánlottam neki, h segítek. Megkértem Gábort, h menjen vele labdázni, szóval elgondolkodtató volt a számomra ez az egész.
Felmerült bennem az a kérdés, hogy szeretnék e majd a jövőben gyerekét, s az a belső válasz jött, h majd ilyen tizenéves gyerek örökbefogadására nyitott lennék mondjuk kb 10 év múlva, azaz 40+os ként.
De csak ilyesmi gyereket fogadnék örökbe, aki nyugodt, csendes. Szigorú apuka lennék az biztos. Szigorú, de szerető. Ilyen bátyám is, ilyen volt papám is. Ebbe nőttünk fel, ilyen lett a mi személyiségünk is. Szigorú, morgós, de azért gondoskodó, szerető. Nálam tuti nem lenne életképes a hisztiző, zsaroló gyerek, mert én pikk-pakk lerendezném. Mindenki úgy neveli a gyerekét, ahogy, de én alapból nem szeretem, a hisztis, elkényeztetett gyerekeket, meg a szélső liberális nevelést.
Azt meg pláne nem, ha a gyerek irányítja a szülőket, s ezen utóbbiak nem tudják fegyelmezni a kölyköt. Nálam gyorsan megtanulná, hol a határ, s nagyon szarul fog járni, ha tovább folytatja a hisztit...
Én sajnos náthás voltam, így nem is mentem be velük a vízbe, de jól éreztem magam.
...
08.20 - 23;
Vonattal kiutaztunk Gáborral ketten Münchenbe.
München nem egy nagy was ist das, aber jól elvoltunk.
Szombaton pedig Nürnbergbe utaztunk. Az nagyon tetszett mindkettőnknek. Nagyon jól éreztük magunkat. Szerintivaló, hangulatos az óvárosa. Nem csodálom h a Nácik nagy kedvelt városa volt. 🙄🙂
Negatív tapasztalat volt viszont, h sok helyen nem lehet kártyával fizetni. Münchenben sok volt a lezárás, felújítás az utakon. Nah mondom. Itt is biztos ilyen 99% Karácsony féle vezeti a várost. 😅😂 ( Viccelek. Amúgy Karácsony párti vagyok, s rá is fogok szavazni.)
A másik érdekesség, h imádnak feltűnően és hosszan bámulni a németek! Amikor Münchenben a buzi negyedben voltunk, hát ott konkrétan megerőszakoltak minket a szemükkel.
Főleg Gábort, h ki van gyúrva. 😅
A kedvenc helyünk egy mini kis jelentéktelen tér lett a Gärtnerplatzviertel. Nagy élet volt itt esténként. Olyan mint nálunk a Gödör környéke, csak miniben. 😅
Amúgy kissé szerencsétlenek is voltunk, mert először nekem vízhólyagosodott be az egyik lábújjam, így csak sántítva tudtam menni, mert fájt.
Másnap meg Gábor lépett rosszul a lépcsőn s úgy kibicsaklott a lába, h összeesett, s csak segítséggel tudott felállni, de szerencsére nem lett komolyabb baja.
Csúnyán bedagadt neki, úgyhogy mindketten sántikálva jártuk a várost. 😅😁
Tervben volt, h hazafelé bevesszük Salzburg városát is, de nem fért bele az időnkbe.
Szóval Amszterdam, Berlin, Bécs mellett Salzburg is felkerult a meglátogatandó listára. 😊✌️
Érdekel még Hága és Frankfurt am Main is.
Azért is akarjuk ezeket a városokat megnézni, mert ha tovább folytatódna itthon ez a helyzet, ami megy már 11 éve, akkor lehet kikötöznénk a fent említett városok valamelyikébe. Mondjuk Salzburg az csak mint turista szempontból érdekel, de a többi az munka szempontjából is.
Jelenleg az az elképzelésem, h legalább B1 szintet jó lenne elérnem németből, h kereskedelemben eltudjak helyezkedni. Legideálisabb az lenne, ha a luxus értékesítésbe visszatudnék menni.
Most A2-n állok. Nyáron abbahagytam a tanulást, de most (szeptemberben) újra kezdtem/folytatom.
Sok szót kell tanulni. Meg a beszédet kellene gyakorolni, mert azzal sehogy se állok. 😕
...
Szeptember 11 - Szombat;
Jó volt itthon. Apum bátyáméknál van. Nyugalom volt. Sokat sétáltunk. Megnéztük a régi földjeinknek egy részét, mert sokat álmodok már megint a gyerekkoromról, s mivel jó idő volt, megértem anyumat, h menjünk már el s nézzünk szét.
Sok földünk volt. Csupa ugar már minden. Már csak nagyon kevesen művelik őket.
Sokat beszélgettünk arról, h már mennyire más ez a világ. De hát mindig minden változik. Ez az élet rendje.
...
Melóban minden okés. Szeretek bejárni, szeretem a helyet, a munkát, a tulajt. Minden döfi. Élvezem. 😊
Gáborral is ugyanígy. Minden szuper. 🙂
...
Augusztus utolsó hetében lebetegedtem. Gábor beteg lett miután hazajöttünk Münchenből. Mire ő kijött a náthából, addigra én meg elkaptam, s én voltam szarul 1 hetig.
Bicajról tömegközlekedésre váltottam, mert se kedvem, se energiám nem volt biciklizni, elektromosság ide v oda...
Nah! Nagyvonalakban ennyike!
Csók!
😘❤️
Rion
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
Találtam pár cuccot ami a Norbié. A memóriám nem valami penge, de most untik, h mindegyik tárgyhoz bevillant valami emlékkép, ami eleinte nem volt gond, mert mosolyt csaltak az arcomra. Aztán megnyitom a fb-t és 7-8 évvel ezelőtti emlékeket dob fel az fb. Nagyon ritkán szoktam megnézni ezeket, s hát most sem kellett volna, mert a kapcsolatunk elejéről kerültek elő képek.
Annnnnnyira mások voltunk!
Fájó volt látni, h h megváltoztunk a 8 évvel ezelőtti énünkhöz képest.
Aztán meg az volt szar érzés, h úgy nosztalgiázok, mint valami öregember, h jaaaj, de jó is volt azokban a régi szép időkben!
Aztán itt egy kis fight volt önmagammal, h nem kell ahhoz öregnek lenni, h örömmel/bánattal tekintsek vissza a múltba, meg h örülhetek és legyek hálás, h ennyi éven keresztül, annyi szép emlékre tekinthetek vissza....
Aztán a belső harc végére rájöttem, h valójában ez az egész, amit érzek, olyan mint amikor egy meghalt szerettünkre emlékszünk vissza.
Mert hiába élünk mindketten, de már egyikünk sem ugyan az, aki anno volt, s azok az érzések sem élnek már, amik igen szorosan összekötöttek minket annyi éven keresztül.
...
Január 6-án megkezdődött a munkás élet, s azzal az extrém szexuális étvágyam is visszaesett a normál stádiumba... 😁
...
Melóban azt látom, h mindenki nagyban bűvöli az excelt, s azt hittem, h hűűű itt biztos akkor mindenki nagy excel guru, s biztos sík hülye vagyok hozzájuk képest, mert én még csak a basic dolgokat tudom, s kiderült az elmúlt majd fél évben (mióta itt vagyok) már egy párszor, h a faszt! 😅
3 emberhez mentem oda segítséget kérni, 3 különböző kérdéssel, s egyikük se tudta h hogyan lehet. Ők is ugyan úgy, azokkal próbálkoztak, amikkel már én is. 😁
Ez megnyugtatott. 😁😅
Ugyan ez angol is.
4en vagyunk egy csoportban s változó a teljesítési szint, h ki mikor, hogy jobb. S ne értsétek félre. Nem kárörvendő vagyok, csak jó látni, h senki sem tökéletes és perfect.
Mert én ugye bevoltam szarva, h itt a kollégák fele már évtizedek óta itt dolgozik, s hát tuti nagy istenek. Persze a maguk szakmájában biztosan azok, de azokon a területeken, amikben én is tevékenykedek, tök emberiek ők is. 😁
Amúgy komolyabbra fordítva a szó, megfordult egy párszor a fejemben, h ide való vagyok e....
Broadcast, műsorszolgáltatás, kamerák, keverők beüzemelés, világítás, meg a franc tudja még miminden, ami kell egy műsorhoz. Nagyon technikai.
Ugyanakkor nekem nem is kell ezeket teljesen tudnom, de mégis zavar, h gyakran találkozok olyan megnevezésekkel, amiről fogalmam sincs, h mi az.
Meg érezhetően nagy szakadék van köztem és a mérnök kollégák közt, akik gyakran kint dolgoznak helyszíneken.
A hülyeség nagyon megy náluk. Imádnak baromkodni, viccelődni. Ugyanakkor meg is értem. Biztos kell ahhoz a melóhoz lazaság, mert gyakran azért elég stresszes. Meg már évek-évtizedek óta ott dolgoznak és persze h lazábbak...
Ellenben az irodán jóban vagyok mindenkivel, s szeretem is őket és úgy érzem, h ők is viszont szeretnek, s ez a lényeg, hisz amúgy is csak velük találkozok minden nap.
Aztán zavar, h valami kisebb hibát állandóan vétek, s mivel nekem a 3 ügyvezető igazgató a közvetlen felettesem, így egyből ők találkoznak a hibáimmal, ami gecire fusztrál.
Ilyen hibák mint pl, valamit elfelejtettem, vagy nem 100%osan csináltam meg (pl egy szerződés mellékletében szereplő több oldalas árlista táblázat fejléce szerepel a táblázat elején, de a többi oldalról már lefelejtettem a fejlécet.)
Vagy helyesírási hibák, v kétértelmű mondatok, v át kell nézni egy dokumentumot, előszűröm, kijavítom a hibákat, s tovább küldöm az ügyvezetőnek, de még Ő talál benne hibát... 🙄😕😏
Egyik megbeszélésen megnyitottam egy általam használat excelt, ami nekem segítség a munkámban, s abba kötött belém az egyik ügyvezető, h mi az, hogy "v" (vagy), meg a programot progiként rövidítettem, meg h a táblázatban hol angolul, hol magyarul írok (attól függően, melyik szó az egyszerűbb, rövidebb) s ezt őt zavarta.
Én nagyon pipa lettem, s valami olyasmit mondtam, h belsős, saját használatra van, nem pedig külsős céges preziről van szó.
Aztán mondta, h jó. Ő egy nyelvtan náci.
Mondtam magamban, h gondolhatod, h buziként amúgy is mennyire szeretem a nácikat... 🙄
A meeting után kipanaszkodtam magam egyik kolléganőmnek, aki csak jókat nevetgélt rajtam, s mondta h fogadjam el, mert az ügyvezető ilyen, s amúgy meg mindenkivel ilyen, mindenkiben talál valami hibát, s nem állja meg, h magába tartsa, s elmesélt gyorsan pár storyt, h vele is miket csinált anno, meg h mik voltak a cégnél.
A végén azt éreztem, h bassza meg! Ez az ügyvezető olyan, mint én! Neki is megvannak az olyan hülyeségei, mint pl nekem, amiről pár bejegyzéssel korábban meséltem nektek, h rend, tisztaság, mindennek megvan a maga helye stb....
Ez az ügyvezető is ilyen, csak + 20 évvel rosszabb. 😁
Mármint ha én 30 évesen ilyen vagyok, akkor kb 20 év múlva én is ezen a szinten leszek, mint az ügyvezető. 😅😁🙄😏😕
Mind1. Úgy vagyok vele, h tanulok fejlődök, s jobban odakell figyelnem M. I. N. D. E. N. R. E!!!
Meg az ügyvezetőket is hónapról-hónapra szép lassan egyre jobban megismerem. Idővel könnyebb lesz, h tudom kinek mi a háklija, mit szeret, mire ugrik stb...
Bízom benne, h kitartok s nem fogom megunni és bedobni a törcsit, meg h nekik is megfogok tudni felelni a továbbiakban is.
...
Január 18 - Szombat;
Délelőtt találkoztam Norbival. Találtam jó pár holmit itthon, ami az övé, s azt elvittem neki, meg megnéztem, h hol lakik. A környéket nem szeretem, (18ker) de neki és a párjának majd tök jó lesz, mert közel vannak a munkahelyükhöz.
Aztán elugrottunk az IKEA-ba. Vettem pár cuccot, s taka volt haza, mert lebetegedtem. Már hajnalban éreztem, h valami nincs rendben velem.
Fájt a gyomrom, émelyegtem meg hányingerem volt.
Szerintem vagy gyomorrontásom volt, vagy valami vírust nyeltem be. Legalább is olyanok a tünetek. Hányni nem hánytam. De napközben hőemelkedésem volt, este meg lázam.
Sose volt még szerintem gyomorrontásom. Nagyon szar érzés.
Lett volna egy kalandom egy sráccal, de úgy azt végül lemondtam. Meg van egy másik srác is, akivel már kb október óta beszélgetek, s szeretne már nagyon hármasozni velünk, de mindig megöltem a bulit azzal, h csak unit keresünk.
Mondta h ritkán szokott passzívkodni. Mondom nem baj. Majd szólj akkor, ha éppen a kívánós stádiumodban leszel. S hát szólt. 😅😁
...
Véletlenül valahogy rátalaltam Todrick Hall zenéire, s nagyon tetszik mind a zenéje, mind a klipjei.
A RuPaul Drag Quuen sorozatot is elkezdtem nézni, de annyira nem fogott meg... 🙄
Jaj! Buzulásról jut eszembe! Gergő exemmel is találkoztam múlthét szombaton, s Ő ajánlotta nekem a Bonding című sorozatot, ami olykor elég erős jeleneteket tartalmaz ugyan, de azért tetszik. (Volt egy párszor h elkellett takarni a szemem, mert nem bírtam nézni...)
Szo ajánlom figyelmetekbe. ☺️✌️ Kurva jóó! 😁😇
...
Egyik este meditálni akartam, de végül a halálról való merengés lett belőle.
Elgondolkoztam papám elvesztésén, s szembenéztem, h mennyi lehetséges elhalálozás lehet a következő évtizedben.
Persze erre nem lehet igazán felkészülni, hisz bármi lehet.
Pl.: Lehet én előbb meghalok, vagy olyanok mennek el váratlanul, akik élnek és virulnak, akik meg már öregek, lehet h ezt az évtizedet is simán kihúzzák.
A halálra gondolni, persze sokaknak nem egyszerű, és inkább félelmetes és fájó. Sokakban más érzést vált ki.
Fájó nekem is, de ugyanakkor úgy vagyok vele, h a halálon való merengés által még jobban becsülöm és értékelem az életet.
Már jó ideje pl memorizálom a szeretteim mozdulatait, hangját, vokalitását, reakcióit, amiket majd aztán bármikor feltudok eleveníteni, letudok játszani a kis fejemben.
...
Egyik nap Gáborral vásároltunk a Lidlbe. Vettem gyümölcsöket, mert már pár hete, kb 2 naponta éhgyomorra gyümölcsturmixot iszok. (Banán, répa, cékla, zellerszár, alma.)
Vettem az Aldiban lyukacsos, átlátszó, vászon zsákokat, s abba pakolgattam be szépen a gyümölcsöt, mikor egyszer csak egy nagyon erős negatív energia csapott meg. Oldalra néztem s láttam, h egy idős bácsi agresszíven tépkedi a műanyag zacskókat miközben engem néz.
Majdnem kinevettem szegényt, de nagyon rossz volt az az érzés, ami körüljárta, s inkább nem reagáltam semmit, de az elfojtott nevetésem helyett a mosolyt már nem tudtam letörölni az arcomról. Megigazítottam a vállamon a vászon táskát, s otthagytam.
Biztos egy gyökér, mélymagyar fideszes volt. Egyértelmű volt, h a klíma/környezetvédelem melletti kiállásom bosszantotta fel.
"Nah! Itt ez a hülye kis buzi gyerek a kis vászon táskájával, meg a nyomorult hálós zsákjába pakolgatja a sok szarját. Játsza itt az ágyat a nagy környezetkíméléssel!" 😅😁
Ő a globális felmelegedéstől nem fél, én meg a korona vírustól..... 🙄
Csók!
Rion 😘
❤️
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
Szeretem a hétfő és a szerda kora reggeleket a gymben, mert szinte alig vannak.
...
Bírom az olyan embereket, akik inkább beszélgetni járnak le, mint edzeni. Annyit pofázni, mint ahogy ezek fossák bazdmeg a szót!
Mint valami rossz vidéki kispados öregasszony...
Nah de engedd eeeel! 😊
09.13 Szerda:
Még javából álmodtam, mikor szólt az ébresztő. Tök kóma voltam. Ajjjj faszom mondom! Mi a gechi vaaaa'?! Kelni kell... Milyen nap van? Szerda! Óóó! Akkor kevesen vannak a gymben! Menni kell! 😀
Aznap bent volt az a felőrült ember, akiről korábban írtam, h magamutogató s meztelenkedett nekem.
Am tipikus kidobó fiú. Mint egy pitbull. Megtermett erő ember, dinnyehordó válakkal.
Dobálgatta a súlyokat, hangosan nyögött...
Jaj Móuni(ka) mondom... Engedd eeeel!
Am majdnem leírtam, h bocsánat, h állandóan a gymről írok, de gyorsan rájöttem, h ez egy online személyes napló. Egyrészt arról írok, amiről akarok, másrészt meg most mit csináljak, ha mostanában ezek a főbb témáim?!
Meséljek a randikról is...
A többségével 1-2 találka van azt annyi.
Am szeretem ezeket a hűvösebb estéket. Kellemes emlékeim vannak. Nem csak mostani hanem több hónapokkal, évekkel ezelőttiek is.
Szerintem hangulatosabb, romantikusabb.
Együtt vacogni, látni egymás lehelletét, érezni, ahogy a hidegben izzik köztünk a levegő. S na hát a legjobb a hidegben a forró csók... Hmmm...
Lovely.
:)
Szeretem érezni az elválás után is a másiknak az illatát.
Szeretem mikor utólag még sokáig lehet érezni a másik ajkait a számban.
A borostájának szúrását az arcomon.
A kellemes hangjának rezonanciáját visszacsengeni a fülemben.
A személyiségének varázsa alatt lenni.
Lovely, mikor mosolyogva mész haza, mert még a kellemes randi hatása alatt vagy, s hazamentel közben, v már hazaérvén kedves üzeneteket kapni. Mindennek kicsit olyan mámoros érzése van.
... Aztán persze elfelejtjük egymást... 😁😊😄🤣
De élek a mának, s amiket megtapasztalok, azokat megélem, átélem, viszont nem élem bele magam semmibe és senkibe . Nem szabad.
Élvezni kell, átélni, lazán, de nem beleélni... ☺️
Am érzem, h változom. Mind külsőleg, mind belsőleg.
Minden ember életében vannak periódusok, ciklusok, amik véget érnek, s ilyenkor (komolyabb) változások mennek végébe.
Most ilyenben vagyok.
Mondhatni, "under construction". 😊✌️
Egyébként hatással vannak rám azok a fiúk is, akikkel megismerkedem. Még ha csak 1-2 találka erejéig is...
Valahogy legbelül érzem, h ez az egyedülállóság, kurvára nem nekem való. Persze ennek is vannak szép oldalai, de közel sem annyi, mint egy komolyabb kapcsolatnak...
De mondom, én úgy tekintek erre az egészre, h ez csak egy ilyen egyfajta "kényszerű" időszak, mint egy "kiképzés", v "küldetés" amit muszáj megélnem, megtapasztalnom, ahhoz h a személyem, lelkem tanuljon, változzon, fejlődjön.
(Am még annyit ehhez a tanuláshoz, h értékek tekintetében is sokat tanulok. A fiúk ezekkel a (számomra) szánalmas 1-2 felszínes talikkal is arra világítanak rá, h micsoda értéke van egy komolyabb, szeretteljes kapcsolatnak.)
...
Nagyon rákattantam a swing, electro swing, jazz, akusztik és chilles, nyugis zenékre. Szeressük őket. 😊▶️🎵
...
A hűvösebb estéken a gyertyafényes kádas forró fürdőkre is rávagyok állva. Megfűszerezve a fentebb említett kellemes, nyugis zenékkel. Imádom. 😊✌️❤️🕯️
...
Ami feltűnt mostanában, h nagyon figyelem a környezetem. S nem az emberekre gondolok. Az embereket gyakran direkt kizárom.
Itt inkább "állatiasabb" megfigyelésre gondolok. A hallásom mindig is "tűéles" volt. Gyakran van az, ha én hallom meg legelőször a hangokat zajokat, jön valaki, v h pl csörög, v csak rezeg a telefon. Továbbá kifejezetten idegesít ha valami hangos. Nagyon ingerlékennyé tud tenni a hangos utca, csörgés, csattogás, v ha hangosan szól a tv stb...
De nagyon relaxáló számomra a lakásba behallatszó fák susogása, v a természetben, a tücskök ciripelése, de am all in minden ami természet.
Egyik hétvégén leugrottam vidékre anyumékhoz, s felmásztunk a hegyoldalba és.... ...leírhatatlan az a nyugalom, békesség, boldogságérzés, amit átéltem...
Kiültem egy nagy sziklára s csak úgy voltam a természettel. Tudom, egyeseknek ez olyan "izé", de szárnyalt a lelkem...😊🕊️😇
09.15-16-17:
Hétvégén a céggel kint voltunk a Bazilikánál az édes napokon.
Elég durván szembesített azzal az élet, h hát én az elmúlt 6 évben bizony a felső kategóriás luxus értékesítésben dolgoztam, s hát eléggé elvagyok szokva attól a rétegtől, akik ott jöttek, mentek....
Sajnos volt egy párszor, h 1-2 másodpercre lefagytam, mikor egyes érdeklődők odajöttek, s egyetlen kérdéssel szíven ütöttek.
Pl; h mik ezek? Oszt mé' ilyen drágák ezek? Ezt most nem mondod! Tényleg az az ára, ami ide van írva?!
OMG! Gyermeikem az Úrban! Ha én ezt tudom el se jövök!
Az én vilagomban ez nagyon durva, mondhatni barbár megnyilvánulás! S mindezt képzeljétek el valami nagyon alpári Maunika shows stílusban!
S ne könyveljetek el kényes, beképzelt buzinak, de nem ehhez a szinthez vagyok hozzászokva!
Ez nekem olyasmi, mint amikor a kis lovely, békés, rózsaszín kis világomból valami szörnyű, pokoli világába taszítanak, ahol ilyen rémes, döbbenetes alakok kószállnak, akik hozzád beszélnek, de te alig tudsz megszólalni a döbbenettől, mert azon gondolkozol, h hol a faszomba vagyok, s mi a faszt csinálunk mi iiitt??!!😮😨😱😵😭
Továbbá gyakran nem is sikerült megtalalni a közös hangot a pultunkhoz térő látogatókkal!
Azzal szivattuk egymást a kolléganőmmel, h aki előbb magához tér egy-egy ilyen személy kedves kérdései által okozott sokk után, annak hirtelen pakolni valója támadt hátul, s magára hagytuk egymást, h fiam én ezt nem bírom, ez most a te köröd. 🤣 🤒🤕👻👽👾☠️💀🙅🙆🤦
De szerencsére a végén a vezetőségnek is ugyanaz volt a véleménye, mint nekem, h mi nem illünk bele ebbe a környezetbe, s a jövőben nem fogunk ide se jönni...👏👏👏👌🤘✌️💪👍
Örültem nagyon ennek a döntésnek s el is mondtam nekik, h hiába a 8 éves tapasztalat, itt én is megvoltam lőve, mert nem tudok ezon a színvonalon értékesíteni, s ez teljesen más, mint amit én az utóbbi 6 évben megszoktam...
...
Örülök, h nem vagyok már teenager. Ezt csak azért mondom, mert mindig ez az érzés/gondolat jön rám, akárhányszor meglátom az iskolás tiniket.
09-17;
Vissza vettem az ismerkedésből. Az elmúlt 2-3 héten szinte 7 napból 3-4szer találkozgattam fiúkkal. Valakivel csak egy tali volt, valakivel kettő. De kettőnél többször nem is találkoztam senkivel. Ki is hullottak. Vagy ők nem jelentkeztek, v én. Szo csak a szokásos...
Aztán vannak olyanok, akikkel régebb óta beszélgetek. Van köztük olyan is, akikkel már találkoztam, s tartjuk továbbra is a kapcsolatot, s van olyan is, akivel még nem találkoztam, de azért mégis él a beszélgetés.
Úgyhogy most csak cseverészek a "meglévőkkel". Most új emberek megismerésével nem foglalkozom. Max ha valami bejövős fiú rámír, de ilyen nem sűrűn van. Van. De nem gyakran. 😀
Am volt egy srác, akivel már háromszor taliztunk - igaz a harmadik tali a haverjaival mentünk ki megnézni az Arc kiállítást - de vele jól éreztem magam. Mondjuk az is hozzá járult, h a 3 taliból kétszer elszívtunk egy spanglit. 😁
De hát mit ad Isten, egy hete már ő is eltűnt... 😃
...
Am amivel még szembesültem, h ismerkedésnél számomra pl az hátrány/negatív tud lenni, ha valaki még tanul, v a szüleivel él.
...
Bírom, amikor az üzletbe betérő látogatóknak elmondok 1-2 mondatot magyarul és semmi reakció rá. Megkérdezem, h English or Hungarian és erre se semmi reakció!
Ilyenkor lassssan és artikuláltaaaaan megkérdezeeem ismééét, h are you speaking English or Hungarian?
Nah itt aztán volt már minden válasz! Kedvencem mikor erre se reagálnak semmit! Erre egész egyszerűen egy "oké" - val nyugtázom, h a Marsról érkezett ertelmiségiekkel van dolgom, s egész egyszerűen otthagyom őket. Ha akar valamit majd szól, de analfabéta kukákhoz kurvára nincs türelmem.
A legtöbbször yes választ adnak.
Ettől falnak tudnék menni! Milyen yes geci?! Hát ne basszál már fel!!! 🙉🙆🙅
Amikor vissza kérdezek, h mi a fasz van, ilyenkor páran meg úgy megzavarodnak, mert rájönnek, h hülye választ adtak.
De ez előfordult már mind külföldivel, mind magyarral is.
Mondjuk a magyart még megértem, h angolul válaszol, mert angolul kérdeztem.
Aztán vannak, akik motyognak valamit az orruk alatt, de az istennek ki nem lehet venni, h idegen nyelven v magyarul motyog.
Általában ezeket is leokézom, h jó van fiam, bazd meg magad akkó'! Háttérbe vonulok, s hagyom had térjen az eszéhez. 😊
Erdeményként volt már minden. Volt aki ugyan úgy motyogva távozott egy kis idő után az üzletből, volt aki aztán jól érthetően megszólalt angolul, meg olyan is volt, aki magyarul kezdett el kérdezni. ☺️
09.22 - Péntek:
A Moncler 5 éves születésnapját ünnepeltük. Megvolt hívva minden volt dolgozó is, szo mentem én is.
Annyi sok dicséretet besöpörtem, h nagyon jólesett a kis lelki világomnak. Dicsérték a hajam, a megjelenésem. De a legérdekesebb vallomások azok voltak, h milyen jó fej vagyok, s h most jöttek rá, h am mennyire nem ismertek, s milyen zárkózott fiú voltam, s ma este egy olyan részemet ismerték meg ami tök szimpi. Meg h nagyon jó lelkű ember vagyok, s maradjak meg ilyennek. Aztán ahogy fogyotak a pezsgők, ezek a dicsérték csak úgy fokozódtak, h már mondtam is, h jóu' van. Most már nyomjátok el magatokat! 😁
A ünneplős, kajálás, piálás után átmentünk a szomszédba az egyik törzshelyemre az ANKERTbe. Péntek este volt. Buzi buli. De most nem feszültem be annyira, mint szoktam a buzi bulikba. Valszeg azért mert már nincs senkim. Nagyon jó volt a zene. A kedvenceim. Napjaink slágerei + retro.
Britneyre totál bevadultam megint. 😁😊✌️
09.24 - Vasárnap:
Egész nap pihikézés volt. Már nagyon rámfért. A napom nagy részét lakások nézegetésével basztam el. 1-2 szobás 30-50 nm2-es, erkélyes lakásokat keresgélek. 2 év múlva eladhatom majd a jelenlegi lakásom. Ami nem biztos, h be fog következni, de játszok a gondolattal, s szeretem előre felmérni a terepet. Persze addig rengeteg minden változhat, de kíváncsi voltam, h mit, hol és mennyiért találok.
Találtam is jó párat. Leginkább új építésűeket néztem, amik kb 2018-2020 körül fognak elkészülni. Szemezgetek a stúdió lakásokkal is.
Amin nagyon meglepődtem, h a lakás árak, s ezzel együtt az albérlet árak is kurva magasak!
Szembesültem azzal, h bennem még a kb 7 évvel ezelőtti árak élnek! Azaz nagyon-nagyon levagyok (voltam) maradva a jelenlegi árakról, ami kissé mellen is baszott!
Szo volt egy kis rendszer frissítés...
09.27 - Szerda:
Norbi itthon volt 5 napig. Igaz abból mi csak kétszer találkoztunk.
Szerda este meló után elmentunk az Ecseri úti Burger Kingbe. Nagyon szeretjük a Burger Kinget. 😊
Nosztalgiáztunk is egy kicsit, h mikor legutoljára itt voltunk, nagyon összevesztünk valamin. Persze szerinte én voltam a fasz, szerintem meg ő csinált valami olyat, ami előhozta belőlem a köcsögöt. Nah de mindeeegy. Jót nosztalgiáztunk ezen. 😊
Mesélgettünk egymásnak a kalandjainkról is. Annyira persze nem mentünk bele, de pár perc erejéig azért téma volt.
Aztán hazajöttünk és amikor a nappaliban borozgattunk, a kis táskáját megláttam a szekrényen. Tudtam, h abban tartja a jeggyűrűm, amit decemberben vissza adtam neki. Odamentem, belekotortam. Persze az övé is ott volt az enyém mellett, kivettem s a lámpa fényében megvizsgáltam őket. Mintha valami gyémántot vizslattam volna. 🙂
Hiba volt. Nem kellett volna.
Fájó volt. Hiányzik nagyon...
Amúgy aznap este nálam aludt, s megtörtént a dolog...
Nem kavart fel. Inkább az az érdekes, h tök természetes volt. Mármint, h mintha mise történt volna. Mármint, mintha nem is lennénk külön már majd 1 éve... (OMG! Már - novemberben lesz - lassan 1 éve...)
Bebújt mellém az ágyba. Átöleltük egymást, kis cirógatás, simogatás, puszik, aztán gyengéd, lágy romantikus csókok, aztán egyre jobban beindult a dolog...
09.28 - Csütörtök:
Reggel elváltunk. Ma mennek lakótársnőmmel Hollandiába pár napra "nyaralni".
Este mikor hazajöttem, s benyitottam a szobánkba, az a fájó érzés jött rám, h rossz, h Norbi megint elment, s h nincs itt...🙁
Aztán mikor elindultam kifelé a szobából, a szemem sarkából észrevettem az éjjeli szekrényemen hagyott kis üzenetet.
Egyszerű pár sort írt csak, de nagyon felkavartak, s kicsit pityeregtem is.
Az elmúlt 5 évben kb évente egyszer-kétszer hagyott hátra maga után kis cetliket s ezeket mindig is nagyon szerettem... 😍❤️☺️
Úgy érzem h a "kapcsolatunk" ismét egy új fázisba ért. Ennyi. Nem kell túl gondolni semmit. Nem is kell tudni, s nem is akarok többet tudni.
Egyszerűen úgy jó minden ahogy van. Élek a mának és megpróbálom mindenben a jót meglátni még akkor is, ha gyakran nem könnyű. Tudom, h egy változáson megyek/megyünk át, amit hagyni kell.
Változik ő is, változom én is s a köztünk lévő kapcsolat is változik. (Mondjuk konkrétan azóta, h kimentünk hajóra, de mindegy....)
Tény, h szeretjük, s tiszteljük egymást, s elég erős is a kötelék kettőnk között, még akkor is, ha ezt nem mindig érezhető, s nem beszélünk mondjuk hetekig...
Ezt persze sokan nem értik, de nem is kell mindig mindenkinek mindent érteni...
Am továbbra is azt vallom, h minden úgy jó, ahogy van. Kell neki is és nekem is ez az időszak, ami most van. Mondtam is a Norbinak, h éljen, tapasztaljon, nehogy aztán majd megbánjon bármit is.
A barátiköröm véleménye erősen megoszlik ezt illetően. Mint arról már régebben is írtam, vannak akik nem értik, h minek állok még vele egyáltalán szóba ezek után.
Vannak, akik szurkolnak nekünk, s azt szeretnék h újra együtt legyünk.
Vannak azok, akik azt mondják, h bárhogy is alakuljon, csak az a lényeg, h jó legyen, boldog legyek.
S vannak, akik azt mondják, h nincs még köztünk lezárva ez az egész, de jó lesz bárhogy, bármi is legyen ...
S ezzel érték én is egyet. Mindig jól, jobban alakultak a dolgaim ahogy visszatekintek az elmúlt évekre.
+ Nekem nagyon sokat segített/segít az a hit világom h minden okkal történik. Hálás vagyok nagyon, h minden így történt ahogy, mert én csak ebben az elmúlt egy évben akkora változásokon mentem keresztül, annyi tapasztalatot szereztem, mint más talán sajnos egész életében sem.
Rengeteg korlátoltságom és tanulni valóm van még így is, de jó látni, megélni azt, h honnan indultam és most hol tartok. S úgy gondolom, h ahhoz h boldog légy, nyitottnak, lazának kell lenned.
Hajlékonnynak, mint egy fűszál, aki igazodik a külső környezeti változásokhoz. De ha olyan merev, rugalmatlan vagy, mint egy fa, akkor a külső változások, mint pl egy vihar ketté tör a gecibe. Vagy beléd basz a villám s kiégsz. (a gecibe)
"Vicces" hasonlatként mondhatnám azt, h én november-decemberben fa voltam. Ketté törtem s kiégtem (a gecibe), majd fűként újjá születtem.😊✌️
Jóval lazább, s rugalmasabb vagyok, mint voltam és nem tartok haragot, nem agonizálok azon, h mi volt, mit tett, s h mi lesz. Let it go! Engedd eeeel...
09.29 - Péntek:
Nehezen indult a napom. Az eslő felében pangás volt. Be is depiztem. Elég sokszor meghallgattam Pink legújabb számát a what about us-t. Norbi hiánya meg nem h halványulna, hanem még erősödött...
...Nem jó van ez így... 😟😕😩
Aztán kerestem, s találtam magamnak munkát, amivel letudtam magam kötni. Így az idő teltével, s a munkával a hangulatom is javult.
Meg munka közben a jövőn kezdett el kattogni az agyam. Ugyanis már hetekkel ezelőtt kezdődött az érzés, de azóta csak erősödött és mára már szembesültem azzal, h hiányzik a luxus kereskedelem.
Ez is felső kategóriás ahol most vagyok, de ez nem olyan, mint amit eddig megszoktam. Írtam is az egyik ismimnek, h ha esetleg keresnénk embert a Louis Vuittonba, akkor szóljon. Oda azért még talán szívesen visszamennék dolgozni még ha csak egy szimpla eladónak is, hiába, h most üzletvezető vagyok. 😊✌️
Válaszolt is, h most vettek fel egy, új embert.
FUCK YEAH!
De azért a LinkedIn-en elkezdtem őket követni, s láttam, h még fent van nekik az állás hirdetés. Igaz 2 hónapja tették fel, de azért elkezdtem módosítani az önéletrajzom, s a jövő héten elküldöm. Azzal nem veszítek semmit.
Az "erről lecsúsztam" csalódás érzése után arra gondoltam, h minden okkal történik, s ha tényleg váltanom kell, akkor majd úgy is jönni fog a nekem való meló, ahogy az eddig is történt.
Vagy ez az üzlet fog fellendülni, ahol most vagyok és beindul itt az élet, v majd jön valami új márka ide az Andrássyra, v a fasz tudja. 😀
Mondjuk már jó rég nem tette be új brand a lábát Budapestre szo ideje lenne már... 😀✌️
Bár először ezt a korlátolt, gyűlölködő rendszert kellene megbuktatni. De fel a fejjel! Ami késik, nem múlik! A történelem az élet tanító mestere. 😉
09.30 - Szombat:
Szeptember utolsó napocskája nagyon kellemesen telt. Pihikézés egész nap. Igaz voltam a gymben is 2 órát délután. De olyan jó volt utánna itthon megebédelni, meginni a proteinem, s alukálni egy kicsiiit! 😍❤️🤤
Béke, csend és nyugalom. Egész nap csak a "nature" lejátszási listámat hallgattam Spotifyon. Természet hangok. Tücskök, madarak, eső, szél, erdő, ilyenek. Az tenger hangja az egyetlen, amit nem szeretek hallgatni. ☺️
+ Önéletrajzot írtam, mert a régi nem volt jó, s azzal element ám egy jó pár óra...
Október 1 - Vasárnap:
Feljött anyum. Szokásos főzés, takarítás, közben cseverészés. Jó volt. Elég sokmindenről beszélgettünk. Megint van egy jó pár dolog, ami tervezgetek ugye, s azokba avattam be. A többsége hosszú távú, s még odébb van, de ami fix és közelebbi, h tavasszal kifestetem a szobám. A jelenlegi - még Norbi által kívánt - alma zöld helyett grafitszürke lesz. Rengeteg képet nézegettem már ez ügyben, s egyre jobban tetszik. Eleinte kicsit tartózkodtam tőle, mert h nem túl depis e, de nem. Férfias. Igazi legény lakásba való. Tetszetős.
Anyagilag fogok még változásokat bevezetni, mert túlságosan folyik ki a pénz a kasszámból, amit a kis zsidó énemnek nem tetszik. Am (sajnos) nem vagyok zsidó, de a közelebbi barátaimtól már megkaptam párszor. Ez van. Bika, szűz aszcendenssel... 😄✌️
Ez a hétvége az edzés, pihikézés, önéletrajz írás, takarításon túl még egy teljes körű, mindenre kiterjedő költségvetéssel is telt.
Laptopot felcsaptam, excel táblázat, s uzsgyi neki! Füstölt a billentyűzet!
Kb 1 órás mérlegelés, könyvelés után kijött, h hol kell változásokat bevezetnem ahhoz, h erősebbé tegyem az anyagi helyzetem.
Szo gyorsan eltelt ez a nap is...
Nah! Ezek történtek velem az elmúlt hetekben...😊
Viszont már kész van az október első feléről írt bejegyzésem is. Ugyanis technikai hiba merült fel. Ezt a bejegyzésem, amit most olvastatok, már kb 2 hete megírtam, csak nem került közzétételre. Közben ugye meg már elkészültem a kövi bejegyzésssel is. Holnap közzé teszem azt is. ;)
Csók!
Rion 😘
❤️
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
Szeretjük, s tiszteljük
egymást, jól érezzük együtt magunk, de ez nem elég a kapcsolathoz... ...főleg nem
úgy h nincs köztünk kémia...
Tisztában voltunk ezzel eddig is mindketten, de nem beszéltünk róla, csak
toltuk tovább, s úgy voltunk, h majd lesz valami. De aztán csak eljött az a napi is, amikor leültünk megbeszélni. Majd elmentem vele hozzá a cuccaimért. Szar volt összepakolni.
Az mindig szar...
Persze azóta is tarjuk a kapcsoaltot, s beszélgetünk, mert mint írtam, szellemileg, lelkileg tök jól kijövünk, s egyikünk se akarja megszakítani a kapcsoaltot. ...Szóval most itt vagyok... ....Ismét… …Egyedül… ... Május óta, h itthon vagyok elkezdődött bennem, velem valami... Júniusban erősödött, s most júliusban megint csak erősödött ez a furcsa faszság bennem, amiket érzek... Képes vagyok kikapcsolni magam a tömegben, metrón, v egyedül. Ez olyan, mint amikor kiszakadsz magadból, s kívülről szemléled nem csak magad, de a környezetedet is. Hiszem, h mindenkinek vannak néha ilyen flow élményei... ... Legalább is remélem... ... De biztosan van... Am valóban a flow élmény a legjobb szó erre az egészre, ami mostanában történik velem. Bár ez azért elég összetett, bonyolult, s nehéz róla írnom. Persze nem fogyaztok semmi szert, nem alkoholizálom, nem gyóygszerezem magam, s kezelés alatt sem állok. :D ... még... :D XD
Fura nagyon, de gyakran van "mátrix" érzésem... ...Vagy nem is tudom minek nevezzem.... Lényegében ez az, h nem valós ez a világ. Meg h csak fejlődés, tanulás maitt vagyok/vagyunk itt. Reggelente gyakran van az érzésem is, főleg amikor ébredezek, h olyan kérdések járnak a fejemben, h most ez a valós világ, v csak álmodom? H most ezt az életet kel egy kicsit "játszanom" Meg, h jaaaaj már megint itt vagyok?! Néhe egy számítógépes játéknak érzem az életem, ahol este lefekvéskor lementsük az aktuális állapotot, s reggel meg elindítjuk a systemet, s betöltünk, ahol előzőleg abbahagytuk. S miközben alszunk az agyunk, lelkünk bootol, kattog, rendez, dolgozik, rendbe teszik az eddigi történéseket, s előkészítik a köviket. Gyakorta bevillannak pillanatképek az álmaimból.... ...Ah! Hagyjuk! Túl komplikált, összetett ez az egész, s nem is tudom megfogalmazni, leírni ezt az egészet... A másik meg, ami összefügg még ezzel az egész... .. zagyvasággal..., h amikor visszagondolok az elmúlt 28 évemre... Néha olyan állapotba tudok ezáltal kerülni, mintha álmodnék... Bevillanak olyan képek s emlékek, h magam is meglepődöm, h h a picsába jutnak ilyenek az eszembe?! Meg főleg az a kissé szomorú érzés jön rám, h ez tényleg megtörtént velem?! Olyan néha visszatekintenem a múltamra, mintha csak egy álom lett volna. Olyan távolnak tűnik, h ez kivált belőlem egy nagyon érdekes érzést, ami tovább mélyíti ezt a "flow" érzést... "Olyan rég volt, h tán igaz se volt." - Hihetetlenül gyönyörű szép nyelv ez a magyar. Kikellett mennem bejárni a fél világot, h erre is rájöjjek, s értékelni tudjam ezt is... Am most kint ülök a szeretett kis erkélyemen. Imádok itt ücsörögni. S csak figyelni a fákat, a madarakat, s hallgatni őket.... Megfigyelni ahogy a természet hangja összekeveredik a város zajával... S bumm! Rámjött megint ez a fura "unreal" érzés, s gépet ragadtam h le és kiírjam magamból, mert az mindig segít nekem. + Még az is furi, h az elmúlt 2 hónapban 3 számomra idegen ember keresett meg online, s mondott köszönetet, amiért blogolok, mert anno sokat segítettem nekik azáltal, h blogoltam. S akarva akaratlanul bevillan a asztrológusom szavai - akinél május végén voltam - h tanító jelleggel (is) vagyok itt a földön. S kiemelte, h tanítani lehet úgy is, h csak elmeséled a sajtát történeted... Majdnem elsírtam akkor magam, hisz ő nem ismert, nem tudja, h én blogolok, s h már korábban is mennyien írtak, s köszönték meg... Illetve a megérzéeim, sejtéseim elg jól, s valahgy éreztem én ezt is, csak hát sok mindent elhesegetek mondván, h jajj jóu va'! Hagyjuk mán' ezeket a faszságokat! Szo a materiális énem gyakran fightol a spirituális énemmel... ( Nem! Nem vagyok skizo, s nem őrültem meg! :D ) Ah! Valami változik, s formálódik bennem! Persez alapból mindig mindenki változik és formálódik, ami az élet rendje, s az a természetes és jó, ha fejlődsz s változol, de úgy érzem most nálam, h most ez kicsit masszívabb, v sok v nem tudom, de valami van. Kb abban a fázisban vagyok, mint amikor 2 drótot összeérintgetnek h beinduljon a motor, s fel felpörög/éled a system, de még nem tökéletes, még nincs kész, de már éledezik, van valami... ... Melóban minden szip-szupi. A hétköznapjaim legalább olyan gyorsan eltelnek, mint a hétvégék. Imádom a munkám, a kollégáim, s a tulajokat. Nagyon jól érzem magam. Boldog vagyok. Leginkább a nagy értekezleteket imdáom, mikor prezentálok, ötletelünk, tervezünk, s kidolgozunk lépéseket, tökéletesítünk. Aztán utánna részt venni a kivitelezésben, a megvalósításban, s látni az eredményt. Tök jó. :D Részese vagyok mindennek az elejétől a végégig. Fenomenális érzés. Ilyenben még nem volt részem. Multinál nincs iylen ugye. Ott csak egy kis porcszem vagy, s dolgozol, mint egy droid a megadot keretek között. Nagyon jó érzés az, h kikérik a véleményem, h kezdeményezhetek, javasolhatok, kérdeznek, meghallgatnak, s a nagy meetingeken elindítjuk a folyamatot. Kint voltunk a prideon is a céggel. (Ami szintén az én öteletem, javaslatom volt.) Életem első prideja volt. Fenomenális érzés volt! Nagyon jól éreztük magunk. Lovely memories. Mondjuk aznap elggé izgultam végig, s már a délelőtött egy házi pálesszel kezdtem, h oldódjak egy kicsit, s ittam bent az üzletben is, ahol volt a gyülekező. Lehet még nem mondtam, de am elégé betudok feszülni, ha sok meleg van körülöttem. Kurva sokat kell innom, h feloldódjak s jól érezzem magam. Nem tudom miért van ez. Az öt éves kapcsoaltom alatt lettem ilyen. De am nem vészes, csak... még oldódnom kell s szokni az új helyzetet.... :) ... Korábbi bejegyzésekben említettem ugye, h napi szinten hálát mondok jó pár dologért. Ez nagyon jó érzés. Csinálom a mai napig, mert már rutinommá vált, s nagyon nagy löketet az, h a melkassomat reggelről szétveti a hála érzése. Néha persze elérzékenyülök, de az csak jó. Persze, volt már párszor arra is példa, h zokogássá erősödött, de mint tudjuk egy kiadós sírás után jobban érezzük magunk. :) Egy visszajelzés, h jól csinálom, mert ez is azt mutatja, h tényleg hálás vagyok, s köszönöm, köszönöm, köszönöm. Ajánlom nektek is. Am nálam a hála azért is nagyon erős, mert tényleg nagyon hálás vagyok, főleg az elmúlt egy évemért. A hajó nagyon megváltoztatott belsőleg. ...Nagyon-nagyon... S pesze, mint tudjátok az életem is megváltozott, ami kissé fájó, de ugyanakkor már tudom, h minden okkkal történik, s lényegében jól alakulnak a dolgok. + San Franciscótól eléggé eltudok érézeknyülni. Érdekes, h 2,5 hónappal a hajózás után, ahogy kezdenek leülepedni a dolgok, az van, ha a hajózásra gondolok, akkor San Francisco jut elsőként eszembe. S ahányszor meghallom Scott McKenzie - San Francisco című számát, szemem nem marad szárazon... :S :/ :( Ha elvonatkoztatunk San Francisctól, az egész mondanivalója, hangulata, dallama, annyira én vagyok... S miközben ezeket a sorokat írom, természetesen ezt hallgatom, fél percenként fújom az orrom. So egy kicsit átszellemít. Mármint világnézetileg a "nézőkéd" egy kicsit megváltozik. Am még az a furi nekem visszanézve az elmúlt pár hónapra, max 1 évemre, h mennyit változtam, s hányszor szembesített az élet azzal, h ki is vagyok... Nagyon nem akarok belemenni a részletekbe, de egy példa, h szembesülnöm kellett azzal, h nem megy az instant szex. Nem tudok, s nemis akarok vadidegenekkel lefeküdni... 5-6-7 évvel ezeltt ezt nem gondoltam volna magamról, h én ilyen leszek.... Legyen bármennyire is az esetem az illető, de elképzelem azt, h felmenni hozzá és.... áááááá... Az más ha beszélgetünk, ismerkedeünk, találkozunk párszor előtte.... De h egyből bumm.... ....Nooooo waaaay... Elvagyok egyedül is amúgy, de nem érzem magam teljesnek. Most "pihenek", mert mindenki azt mondja, h legyek egy kicsit egyedül. Hmmmmmm jóóóó. Azt hizem, h nekem ennyi elég is volt a "pihiből"... :D Nem keresek görcsösen semmit. Tinderen elvagyok oszt jóu napot. Ismerkedem, beszélgetek, s majd lesz ami lesz.... ... Bár jobban belegondolva ez kurvára nem igaz, mert ismerem már magam annyira, h azért ugye, "right now" instant szex az sztorno... Sőt, azt is tudom, h inkább kapcsoaltot keresek.... ...Legrosszabb esetben barátságot extrákkal... De majd alakul... Úgyse fogok gyorsan találni egy olyan embert, aki tetszik is és még értelmes is! :D Sokan egy összetett értelmes mondatot nem tudnak írni, nemhogy beszélgetni! :D Ah! Ez túl negatív volt... Csak hát néha megdöbbenek, h minek született ez le embernek a földre, mikor csak az állati ösztönei hajtják... Nah!... Hagyjuk ezt!... Amúgy általában pozitív vagyok, s napi szinten mondogatom a kis mantráim, amikben hiszek is, s eddig is beválltak, s folytatom tovább szépen a kis nyugodt, harmonikus, boldog, kiegyensúlyozott rózsaszín életem, amit eddig is éltem. Néha pesze meginog rendesen a bárka, de ez így természetes. :) Am bátyámmal minden okés. Tartjuk a kapcsolatot. Talán többet is beszélgetünk, mint az előbújásom előtt. Nem bántam meg, h a nyakába zúdítottam májsu végén mindent. :D Nah! Peace&Love! Csók! Rion ;) :*
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
