2019. február 21., csütörtök
2019. február 17., vasárnap
Az előző részek tartalmából + betekintő;
Január vége, február eleje;
Melóban halál van. Semmi forgalom, se megrendelés. A január első fele még úgy-ahogy eltelt az előző hónapokban lemaradt, "majd ha lesz rá időm megcsinálom" feladatok elvégzésével, meg a nagy évzáró leltárral, de az utánna következő időszak pusztítóan unalmas volt, s nem gondoltam volna, h ezt fogom mondani, de visszatapsolom azt az őszi időszakot, amikor sok volt a meló. Valójában szerettem. Szeretem ha pörög a meló. A nap is gyorsan eltelik, este is jobban alszom, meg amúgy szeretem mind a könnyű fizikai munkát, mind az adminisztrációs melót.
Most meg h alig van munka, így csak szenvedés bent lenni, vánszorog csak az idő, s haszontalannak érzem magam. Meg mintha leépülnék! 😒
Szo jó volt a tavaly nyári-őszi időszak. A kiégésem is inkább a tulaj miatt volt, h a legnagyobb hajtás idején kezdte átszervezni a rendszert. Ő volt nekem valójában a stressz faktor maga. Nem az h új üzletet nyitottunk, s több volt a meló.
Nah de mind1. Most ez van. Valszeg ez is okkal történik. Mediztem már ezen is, s úgy érzem, h a tanulásom és a fejlődésem része ez is. Most ez az időszak a csendről, a megállásról, a pihenesről, a visszatekintésről, az értékelésről szól. Aztán majd jön megint szerintem a karmám. A változás, váltás. Hisz itt is van az ideje. (1-2 évente melót váltok, mert valami mindig olyan történik velem, ami váltást hoz életembe. Bár már nem bánnám ha ez a karma véget érne, mert már mondhatni h unom ezt az - 1-2 évente váltsunk melót - ízű banánt.
Február 7 - Csütörtök;
Ma szabadságon vagyok. Szépen süt a nap. Beragyogja a nappalimat. Imádom nézni ahogy a sötétbarna parkettáról visszatükrződik a nap, s természetes fényben úszik az egész lakás. Rend és tisztaság van. Kint csicseregnek a madarak, bent pedig halkan szól a háttérben a kedvenc rádióm a Kék Duna rádió. Imádat van. Az egyik legkedveltebb időtöltésem ez, amikor csak elnyúlok így a kanapén mint most, kellemesen simogat a nap melege, s közben v a telefonomat nyüstölöm (amit nagyon imádok, jó választás volt ez a Huawei Mate 20) v éppen csak lehunyom a szemem s leviszem magam alfába.
Am azért vagyok szabin, mert a férfiak nőgyógyászánál voltam, az urulógusnál. Kb januárban kezdődött, h enyhe, tompa,gyulladás szerű fájdalmat, éreztem az ágyékom környékén. Nekem 12 éve volt is pont ezen a részen ér műtétem. De az a vicc, h ezen a héten már elmúló félben van ez a fájdalom, s a doki is aztmondta, h ezzel a panasszal gyakran mennek az emberek, de az az igazság h nem tudják h mi az oka, csak h általában 1 hónapon belül elmúlik. Am megnyomkodott, tapogatott, s az alhasi részeken meg is ultrahangozott, de szerencsére nincs semmi.
Am emiatt előszokott az fordulni, h nem hordok alsót, mert úgy nem v kevésbé fáj/zavar. Itthon pl már egyáltalán nem is hordok. Sokkal jobb úgy. 😊
Melóban egy fél Dolgitot veszek be ha nagyon felerősödik a gyulladásos érzés, s az szépen el is mulasztja.
+ Esténként pránanadin tanult módszerrel kezelem a területet, s érzem h az is jó.
(Frissítés; Hétvégére "szerencsére" végre már el is múlt a kellemetlen érzés.) 😊✌️
Február 13 - Szerda;
Ma az álláskeresések közben, végül úgy döntöttem, h felhagyok ezzel az egésszel, s nem nézelődök tovább.
Ma bentvolt az egyik tulaj, együtt dolgoztunk. Lecseréltük a téli dekorációt.
Rájöttem arra is, h nekem csak néha kell egy kis csevegés. Fontos nekem nagyon a kommunikáció. Ennek (és ezáltal az elhanyagolás) hiányában jelentősen romlik, a munkakedvem, a motivációm, a lojalitásom.
Szo átértékeltem ezt az egészet, s rájöttem a többszöri fizetési igényem miatti elutasítások után, h amúgy jó helyem van itt, s én alapból meglettem azzal becsülve, h anno annyi jelentősen megnöveték a fizumat.
Az igazán nekem való jobb meló meg majd jönni fog, amikor jönnie kell. Nem kell görcsösen keresgélni, s mindenáron váltani.
S ettől a spontán "megvilágosodástól"/hozzáállástól meg sokkal jobb lett a kedvem, s tökre feldobódva, vidáman jöttem haza, s igazi megkönnyebbülést érzek.
Mintha kaptam volna fizetést emelést, v valami. 😅
Amúgy ahova jelentkeztem, s felhívtak, mindegyiknél volt egy 5-10 perces telefonos interjú, ami mindig véget is ért a fizetési igényem megadásakor. 😅
Volt, ahol aztmondták h majd jelenetekeznek, volt ahol egyenesen megmondták, h az igényem messze van az ő általuk nyújtott fizutól, s volt ahol külön megdicsérték az önéletrajzom és motivációs levelem, s mondták h az a pozi amire jelentkeztem visszaélpés lenne az eddigi utamhoz képest s a fizetésem is "bérfeszültséget" okozna idővel.
Am koordinátor, office manager, ügyintézői pozíciókra jelentkeztem.
Egyetlen 1 cég volt ahol mondták h hát nem lenne ennyi a fizu de a cafetériával, h a negyed éves prémiumokkal már valamivel közelebb lennénk hozzá. Mondom oké nézzük meg. Szo voltam interjún, s a második kör után pár nappal felhívtak, h köszönik szépen a jelentkezésem, nehéz volt dönteniük, de olyat választottak inkább, akinek több logisztikai tapasztalata volt a megpályázott pozíciót illetően.
Mondom sebaj. Minden okkal történik. Valami más vár rám, s valahol máshol. Illetve éreztem az első és a második interjú után is, h aaaaaaa. Szóval fenntartásokkal jöttem ki. Nem volt semmi gond, sima basic interjúk voltak. Konkrétan mindkettő ugyan az az interjú volt csak az első a hresekkel a második meg a leendő közvetlen feletteseimmel, akik férfiak voltak, s életemben először interjuztam férfiakkal. (Mondjuk már 29 évesen és a 7 hetedik munkahelyen után, kész csoda, h eddig még egy férfi se interjúztatott.)
Szo az első interjú azért nem tetszett, mert feltettek egy olyan kérdést h ennyi év luxusban eltöltött munka után, miért akarok én az építő iparban dolgozni. Meg náluk vannak gyár látogatások, ott meg por van.
Nah mondtam magamban is neki egyből h ANYÁD!
Rólam tudni kell, h tipik az a fajta vagyok, h elég egy rossz kérdés, v beszólás s azzal az illető elvágta nálam magát.
Mondjuk ilyen még nem volt velem, h magamban én értékeltem a hr-est. Bár valszeg azért volt ez már így, mivel a jelenlegi munkahelyemre már én is interjúztattam embereket, s mivel már én is voltam a hr-es szerepben, így már másképp állok az interjúkhoz.
Nah de a lényeg, h kedvesen mosolyogva mélyen a szemébe nézve elmondtam, h ezt hozta az élet, de nem ragaszkodom a luxushoz, hisz most se ott dolgozom. Valamint még magamban hozzátettem, h irodán dolgoznék s nem az építkezésen, s attól még h oktató jelleggel az elején kikell menni gyár látogatásra, abba nem fogok belehalni csak azért mert a luxusban dolgoztam... 😊
A másik interjú meg! Pf! Szinte biztosra veszem h látták rajtam, h az ér kidomborodott a halántékomon, amikor feltettek egy irtó idióta hülye logikai kérdést. (nagyon utállom az ilyen hülye értelmetlen találós kérdéseket.)
Hogyan győződsz meg arról, h ha becsukod a hűtő ajtót, akkor tényleg lekapcsol benne a világítás?
Pár másodperc gondolkodás után mondtam h bekapcsolom a telefonomon a kamerát, beteszem a hűtőbe, majd miután kivettem visszajátszom a felvételt.
Nagyon jó! Tetszett neki. Ilyen választ nem is olvasott. Majd elkezdi fosni a szót, h reggel melóba menet nézett utánna a neten h milyen logikai kérdést tegyen fel, s erre a kérdésre a kedvenc kommentje az volt, h kipakolják a hűtőt s betszi az öccsét....
KAC-KAC-KAC. K. A. C - K. A. C - K. A. C!!!
Magamra erőltettem ugyn egy mosolyt, de szerintem látszott h nem valami őszinte. 😊😏
Aztán mivel érezhette h ez egy "kicsit" szánalmas volt, megkérdezte h Én milyen kérdéseket szoktam feltenni az interjún!!!
Nah itt szakadt ki belőlem prüszkölés szerű valami, őszinte ezer wattos vigyorom kíséretében, miközben azon kattogtam, h ez most tényleg komolyan elhangzott ez a kérdés?!
Majd mivel csend volt így azzal szembesültem h ezt bazdmeg tényleg komolyan kérdezték!!! Mondom W. T. F?!?!
Villámgyorsan átsuhant az agyamon, h miket szoktam kérdezni;
Az olyan alapokon kívül h meséljen magáról, korábbi feladatairól és az itteni munkák elmesélésén kívül megszoktam még kérdezni, h;
- Mit tud a cégünkről?
- Miért szeretne váltani?
- pozitív tulajdonságai?
- negatív tulajdonságai?
- milyen egy jó eladó?
- mi a jó értékesítés főbb ismérvei?
- rövid távú tervei?
- hosszú távú tervei?
- mi motiválja?
- miért választotta ezt a szakmát?
- milyen munkakörnyezetben érzi jól magát?
- meséljen el egy problémás szituációt egy vásárlóval, felettesével, kollégájával, ami korábban történt Önnel.
- hogyan kezelte?
- hogy a dolgozik stressz helyzetben?
- mikor tudna kezdeni?
De végül úgy voltam vele, h ah! Inkább hagyjuk ezt, s egy ilyen komolytalan, semmis, az első interjú megismétlése, azaz 2.0-ás beszélgetés után, ez nem lenne jó, ha ebbe belemennék,
Illetve ezután a nyomorék hűtős faszság után kinéztem belőlük azt, h ha felsoroltam volna nekik a kérdéseket, akkor azt mondták volna, h nah akkor most válaszolja meg őket!
Ott viszont már tuti felálltam volna, s otthagytam volna őket a picsába!
Szo annyit mondtam, h csak a szokásos interjú kérdéseket szoktam én is félteni, amik már itt is elhangzottak. És smileeee. 😊🖕
...
Norbival mi elég sok sorozatot néztünk már meg együtt. Nemrég végeztük ki a (jelenleg) 3 évados Narcost, s most a Black Mirriort nézzük. Mivel minden egyes rész egymástól független, önálló események, így az első évadot nem ajánlom senkinek. Mi évekkel ezelőtt azzal kezdtük, de annyira kritikán aluli, h nem folytattuk tovább, csak mostanában, mert már több embertől hallottam h jó s nézzük és csak az eleje szar.
...
Betekintő;
Mint azt korábban is említettem, már egy jó ideje furán érzem magam. Hol felerősödik, hol alábbhagy ez a magamon kívüli érzés. De a lényeg h már több hónapja tart.
Megpróbálom nektek átadni, h mi is ez, de nem lesz egyszerű. Elég komplex, s biztos csapongani fogok, de én úgy szeretem magamból kiírni a dolgokat, ahogy éppen jön.
Amit először is talán könnyebben megtudok fogalmazni az a "nem vagyok idevaló" érzés.
Túl durva, rettentő mód barbár és primitív számomra ez a földi lét. S innentől jön már az egésznek a bonyolúlt összetettsége, a átlag hétköznapokon keresztül, az ismert és ismeretlen múlton át a lelki spirituális hitvilágig minden összefüggésben van mindennel.
Alapból az emberi test működése is annyira... Nem is tudom minek nevezzem...
- Másból se áll a létezésünk, az alap működésünk, mint durván megfogalmazva ugyan, de csak zábálunk és baszunk. Gecire nyűg nekem ez az állandó probléma h nah mit együnk? Ha meg egy ideig nem eszek, s ahogy egyre jobban válok éhessé, úgy folyamatosan válok egyre feszültebbé, mérgessé, agresszívvé. Aztán miután megtöltöttem a bendőt, meghökkenve gondolok vissza h úristen h viselkedtem, ez mi volt? Mint valami vámpír, aki a vér szagára totál kifordul magából. S persze tudom, h sokaknak az étkezés tök normális alap dolog, de számomra ez is pl egy primitív faszság. Mennyivel jobb, egyszerűbb lenne már az élet, h nem kellene ennünk?! Erről mindig az jut eszembe h amikor "teremtve lettünk", ezt a részt (is) jobban átgondolhatták volna, s tervezhettek volna valami jobbat.....
Szo szerintem sokmindenben alig különbözünk az állatoktól... Ugyan így pl a szex is... Ha egy ideig nem csapoljuk le magunkat, akkor az idő múlásával úgy kezdünk egyre kanosábbá, kívánósabbá vaddá válni. Szo ez is egy tök állati, primitív belénkkódoltság. A szex persze jó dolog, meg sokan kifejezetten imádnak enni is és ez majdnem olyan örömforrást jelent sokaknak mint mondjuk a szex, de ez a bennünk lévő állati ösztönség számomra kiábrándító.
Ugyan ez elmondható az agresszivitásra, az előítéletekre, a gyűlölködésre, függőségekre. Sok ember igényli h x időnként offolja magát. Elmegy bulizni, jó bebaszik, v bedrogozik és szétcsapja magát a gecibe. Jól akarja magát érezni. Én is voltam így nem egyszer, s biztos leszek is még. De ezek is ilyen belénk kódolt ösztönök. Ahogy mi szoktuk mondani a vadállatok esetében, h pl azért is kell óvatosan bánni a szelídített vadállatokkal, mert ezek mégis csak vadállatok s bennük van az ösztön. Nah. Bennünk emberekben is belénk van kódolva az "emberi ösztön".
Az emberek többsége különbnek tartja magát az állatoktól. Sok különbség is van köztünk az biztos, de az állat és állat között is sok különbség van. (Most nem akarok belemenni a defines, majmos témába.)
Szo én úgy vélem h egy kategóriába tartozunk velük. Mi ugyan úgy vadember módjára öljük halomra az állatokat, mint ahogy ők vadállat módjára vadásznak egymásra. Csak mi annyival rosszabbak vagyunk h a földet, a környezetünket is pusztítjuk. Persze tisztelet a kivételnek. Csak mi kis átlag emberek akarva akaratlanul is hozzájárulunk ehhez.
Amúgy meg már írtam ezt korábban is, h én úgy hiszem, hogy ez a föld egy olvasztótégely. Egy állatkert. Benne a legveszélyesebb és egyben legfeljlettebb állattal az emberrel. (Szoktam is használni ezt a kifejezést h; emberállat.)
Aztán ott van még továbbá h;
- Agyunknak csak egy kis százalékát használjuk ki.
- Amit meg használunk belőle az is épp arra elég h tönkrebasszuk ezt a bolygót és egymást nyírjuk és utáljuk.
- Másról sem szól az eddig ismert történelmünk, mint a háborúk és környezeti pusztítások. Persze vannak szép és jó dolgok is, de mindazok eltörpülnek a sok rosszhoz képest. Alapvetően pozitív beállítottságú vagyok, de nem folytatok sturcc politikát.
- Valakiknek mindig kavarni kell a szart. Félelmet, gyűlöletet háborút szitani.
Egy időben azthittem h csak Magyarország miatt látom ezt s csak ilyen szerencsétlen helyre születtem. Ki is mentem ugye világot látni, s már tudom h mindenhol vannak nyomorúságok, idióta hülye emberek. Sőt sok országhoz képest mi még szerencsésnek is mondhatjuk magunkat...
Szóval annyira fárasztó, kiábrándító ez az egész, h legszívesebben kiszállnék ebből a játékból. Pont valamelyik nap néztük a Black mirror 4. évadjának első részét, ahol a főszereplő egyszerűen kiszállhatott az általa játszott világból. Mindössze csak annyit kellett mondania h "exit the game".
Nekünk nincs ilyen csak a halál. (Illetve vannak más kisebb, rövidebb átmenetek, de most abba sem akarok belemenni. )
Írtam már azt is korábban, h ez a lét számomra nem valós. Mármint h csak egy nagyon is valóságos(nak tűnő) VR game.
Tök jó és szép dolgokat is meglehet itt tanulni, lehet fejlődni, ugyanakkor rengeteg csúnya és rossz dolog is van, de kezdem azt érezni, h elég volt. S itt most nem csak erre a jelenlegi 1 életemre gondolok...
És most nem is kell azthinni, h öngyilkos hajlamaim lennének v ilyesmi, mert nem. Nem is tehetném meg a pránanadis hitvilágom miatt. Se magamnak se másnak nem tudnék s nem is akarok ártani. Ahogy se az embereket, se ezt a létét nem nézem le, nem vetem meg, egyszerűen csak azt érzem h elég volt. Már nyűg.
Mint amikor sokáig játszol egy játékkal, v már rongyosra halgattál egy zenét, s kinyomod a picsába, mert érzed h elég volt. Ettől még nem utálod meg, sőt idővel majd nosztalgiázva emlékszel vissza ezekre az időkre, h jaaaaj, ezt de szeretteeeeem. Szo csak tényleg annyi h köszönöm szépen, most már hagyjuk ezt. Szeretnék haza térni. "Exit the game."
Néha úgy érzem, h valahol valami rossz dolgot tehettem, s tanító céllal kerültem le ide.
Az én idealizált világom olyasmi, mint az emlékek őre, v az Elysium - zárt világ című filmben az Elysiumon élők világa. S a földi lét ez egy régi, barbár, maradi, durva világ.
Az én idilli világomban békében, nyugalomban, fényben, szeretetben élünk a természettel, egymással, a világgal. Nincsennek se állati, se emberi ösztönök. Nem rombolunk, nem utálkodunk, háborúzunk. Nincs viszály, széthúzás, bűn és fertő. Nincs piszok, szemét, bűz, betegség, nincs húsevés, környezetszennyezés. Könnyedén elérhető minden, amit szeretnénk. Tiszta energiák vannak csak. Biztonság, béke, nyugalom, egyetértés és egység. S domináns szín a fehér. A tisztaság és a letisztultság.
Kicsit úgy is érzem magam, mint egy hisztis kisfiú, akit ide száműztek.
Ez az érzés gyakran rámjön a húsfogyasztás alkalmával is.
Hisztizek, h itt az embereket belenevelik a húsfohyasztásra, amiről aztán olyan nehéz lemondani, s morgok magamra is h gyenge vagyok, mert másokkal ellentétben nekem nem megy, mert én nem szeretek kaját készíteni. Nekem az a megszokott h kinyitom a hűtőt és ott a kaja. (Am rendelni szoktam mindig az egészségkonyhától meg a cityfoodtól.)
Zsörtölődöm azért is mert nincs betömve ez a piaci rés. Nincs lehetőségem pl vegán ételekből olyan áron és olyan színes kínálat közül házhozszállítást rendelni mint pl a húsételekből. Keresgélek, próbálkozok, de v nem tetszik, v finom de geci drága...
Minden vegán ismerősöm meg maga vásárolja az alapanyagokat és maga készíti az ételét. Nah bumm. Köszi. Jah! Én meg nem h nem szeretek magamnak kaját készíteni, de vásárolni is nagyon ritkán járok, (kb havi 1-2 alkalommal) mert azt is inkább házhozszállítással oldom meg. Bevasarolok 1-2 hónapra előre, azt jónapot.
Szo ez az étkezési szokások, lehetőségek világa is olyan maradi, h az nonszensz!
Oly annyira abszurd mintha a húsevőnek ha enni akarna azt mondanám, h húst akarsz enni?! Akkor menjél, vadászd le magadnak, nyúzd meg, belezd ki, boncold fel, aztán süsd meg, v főzd meg ahogy szeretnéd! Fuck off! No thanks!
Valószínűleg kiégtem v megcsömörlöttem. Lehet h az elmúlt hónapok történései miatt. Fasz tudja, de nem is érdekel. Nem a címkézés a lényeg. Egyszerűen csak sajnálom ahogy a földön élünk, s h milyen és mennyi emberállat van...
Szóval már egy ideje nézelődök vidéki kiadó kis viskókat, ahova szeretnék egyedül elvonulni 1-2-3 napra.
Nem akarok emberi társaságot. Ellenben nagyon szeretem, s vágyom a csendre, a természetre, a nyugalomra, friss levegőre, a természet illatára.
De persze ami tetszik az méreg drága. Gondoltam arra is h fogom a sátramat lemegyek vidékre szüleimhez, s 1-2 napra felmegyek a hegyre a nyáron sátrazni. Amúgy is már rég vágyom oda. Általános iskolában évente mentünk kirándulni az erdőbe. Imádtam.
Anyummal is beszéltük h idén majd kirándulunk egyet az erdőben.
Viszont a sátrazással meg az a bajom, h egyedül nem merek sátrazni az erdőben. Még akkor sem ha tudom h hova mennék, melyik tisztásra. 😊 Meg amúgy van már annyira kényes a picsám, h azért pl mosdó, fürdő az hiányozna. Telómon van net, van 20.000-es hordozható mobiltöltőm is, szo 2 napig biztos kibírna a technika, ami szintén alapvető létszükségletem.
Am biztos vagyok abban, h mások is voltak, vannak h így, v ehhez hasonlóan éreznek az élettel kapcsolatban. Szo tudom nem vagyok egyedi eset.
De most ez van... 😒😏🙄
Csók! 🤔
Rion
❤️
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
Melóban halál van. Semmi forgalom, se megrendelés. A január első fele még úgy-ahogy eltelt az előző hónapokban lemaradt, "majd ha lesz rá időm megcsinálom" feladatok elvégzésével, meg a nagy évzáró leltárral, de az utánna következő időszak pusztítóan unalmas volt, s nem gondoltam volna, h ezt fogom mondani, de visszatapsolom azt az őszi időszakot, amikor sok volt a meló. Valójában szerettem. Szeretem ha pörög a meló. A nap is gyorsan eltelik, este is jobban alszom, meg amúgy szeretem mind a könnyű fizikai munkát, mind az adminisztrációs melót.
Most meg h alig van munka, így csak szenvedés bent lenni, vánszorog csak az idő, s haszontalannak érzem magam. Meg mintha leépülnék! 😒
Szo jó volt a tavaly nyári-őszi időszak. A kiégésem is inkább a tulaj miatt volt, h a legnagyobb hajtás idején kezdte átszervezni a rendszert. Ő volt nekem valójában a stressz faktor maga. Nem az h új üzletet nyitottunk, s több volt a meló.
Nah de mind1. Most ez van. Valszeg ez is okkal történik. Mediztem már ezen is, s úgy érzem, h a tanulásom és a fejlődésem része ez is. Most ez az időszak a csendről, a megállásról, a pihenesről, a visszatekintésről, az értékelésről szól. Aztán majd jön megint szerintem a karmám. A változás, váltás. Hisz itt is van az ideje. (1-2 évente melót váltok, mert valami mindig olyan történik velem, ami váltást hoz életembe. Bár már nem bánnám ha ez a karma véget érne, mert már mondhatni h unom ezt az - 1-2 évente váltsunk melót - ízű banánt.
Február 7 - Csütörtök;
Ma szabadságon vagyok. Szépen süt a nap. Beragyogja a nappalimat. Imádom nézni ahogy a sötétbarna parkettáról visszatükrződik a nap, s természetes fényben úszik az egész lakás. Rend és tisztaság van. Kint csicseregnek a madarak, bent pedig halkan szól a háttérben a kedvenc rádióm a Kék Duna rádió. Imádat van. Az egyik legkedveltebb időtöltésem ez, amikor csak elnyúlok így a kanapén mint most, kellemesen simogat a nap melege, s közben v a telefonomat nyüstölöm (amit nagyon imádok, jó választás volt ez a Huawei Mate 20) v éppen csak lehunyom a szemem s leviszem magam alfába.
Am azért vagyok szabin, mert a férfiak nőgyógyászánál voltam, az urulógusnál. Kb januárban kezdődött, h enyhe, tompa,gyulladás szerű fájdalmat, éreztem az ágyékom környékén. Nekem 12 éve volt is pont ezen a részen ér műtétem. De az a vicc, h ezen a héten már elmúló félben van ez a fájdalom, s a doki is aztmondta, h ezzel a panasszal gyakran mennek az emberek, de az az igazság h nem tudják h mi az oka, csak h általában 1 hónapon belül elmúlik. Am megnyomkodott, tapogatott, s az alhasi részeken meg is ultrahangozott, de szerencsére nincs semmi.
Am emiatt előszokott az fordulni, h nem hordok alsót, mert úgy nem v kevésbé fáj/zavar. Itthon pl már egyáltalán nem is hordok. Sokkal jobb úgy. 😊
Melóban egy fél Dolgitot veszek be ha nagyon felerősödik a gyulladásos érzés, s az szépen el is mulasztja.
+ Esténként pránanadin tanult módszerrel kezelem a területet, s érzem h az is jó.
(Frissítés; Hétvégére "szerencsére" végre már el is múlt a kellemetlen érzés.) 😊✌️
Február 13 - Szerda;
Ma az álláskeresések közben, végül úgy döntöttem, h felhagyok ezzel az egésszel, s nem nézelődök tovább.
Ma bentvolt az egyik tulaj, együtt dolgoztunk. Lecseréltük a téli dekorációt.
Rájöttem arra is, h nekem csak néha kell egy kis csevegés. Fontos nekem nagyon a kommunikáció. Ennek (és ezáltal az elhanyagolás) hiányában jelentősen romlik, a munkakedvem, a motivációm, a lojalitásom.
Szo átértékeltem ezt az egészet, s rájöttem a többszöri fizetési igényem miatti elutasítások után, h amúgy jó helyem van itt, s én alapból meglettem azzal becsülve, h anno annyi jelentősen megnöveték a fizumat.
Az igazán nekem való jobb meló meg majd jönni fog, amikor jönnie kell. Nem kell görcsösen keresgélni, s mindenáron váltani.
S ettől a spontán "megvilágosodástól"/hozzáállástól meg sokkal jobb lett a kedvem, s tökre feldobódva, vidáman jöttem haza, s igazi megkönnyebbülést érzek.
Mintha kaptam volna fizetést emelést, v valami. 😅
Amúgy ahova jelentkeztem, s felhívtak, mindegyiknél volt egy 5-10 perces telefonos interjú, ami mindig véget is ért a fizetési igényem megadásakor. 😅
Volt, ahol aztmondták h majd jelenetekeznek, volt ahol egyenesen megmondták, h az igényem messze van az ő általuk nyújtott fizutól, s volt ahol külön megdicsérték az önéletrajzom és motivációs levelem, s mondták h az a pozi amire jelentkeztem visszaélpés lenne az eddigi utamhoz képest s a fizetésem is "bérfeszültséget" okozna idővel.
Am koordinátor, office manager, ügyintézői pozíciókra jelentkeztem.
Egyetlen 1 cég volt ahol mondták h hát nem lenne ennyi a fizu de a cafetériával, h a negyed éves prémiumokkal már valamivel közelebb lennénk hozzá. Mondom oké nézzük meg. Szo voltam interjún, s a második kör után pár nappal felhívtak, h köszönik szépen a jelentkezésem, nehéz volt dönteniük, de olyat választottak inkább, akinek több logisztikai tapasztalata volt a megpályázott pozíciót illetően.
Mondom sebaj. Minden okkal történik. Valami más vár rám, s valahol máshol. Illetve éreztem az első és a második interjú után is, h aaaaaaa. Szóval fenntartásokkal jöttem ki. Nem volt semmi gond, sima basic interjúk voltak. Konkrétan mindkettő ugyan az az interjú volt csak az első a hresekkel a második meg a leendő közvetlen feletteseimmel, akik férfiak voltak, s életemben először interjuztam férfiakkal. (Mondjuk már 29 évesen és a 7 hetedik munkahelyen után, kész csoda, h eddig még egy férfi se interjúztatott.)
Szo az első interjú azért nem tetszett, mert feltettek egy olyan kérdést h ennyi év luxusban eltöltött munka után, miért akarok én az építő iparban dolgozni. Meg náluk vannak gyár látogatások, ott meg por van.
Nah mondtam magamban is neki egyből h ANYÁD!
Rólam tudni kell, h tipik az a fajta vagyok, h elég egy rossz kérdés, v beszólás s azzal az illető elvágta nálam magát.
Mondjuk ilyen még nem volt velem, h magamban én értékeltem a hr-est. Bár valszeg azért volt ez már így, mivel a jelenlegi munkahelyemre már én is interjúztattam embereket, s mivel már én is voltam a hr-es szerepben, így már másképp állok az interjúkhoz.
Nah de a lényeg, h kedvesen mosolyogva mélyen a szemébe nézve elmondtam, h ezt hozta az élet, de nem ragaszkodom a luxushoz, hisz most se ott dolgozom. Valamint még magamban hozzátettem, h irodán dolgoznék s nem az építkezésen, s attól még h oktató jelleggel az elején kikell menni gyár látogatásra, abba nem fogok belehalni csak azért mert a luxusban dolgoztam... 😊
A másik interjú meg! Pf! Szinte biztosra veszem h látták rajtam, h az ér kidomborodott a halántékomon, amikor feltettek egy irtó idióta hülye logikai kérdést. (nagyon utállom az ilyen hülye értelmetlen találós kérdéseket.)
Hogyan győződsz meg arról, h ha becsukod a hűtő ajtót, akkor tényleg lekapcsol benne a világítás?
Pár másodperc gondolkodás után mondtam h bekapcsolom a telefonomon a kamerát, beteszem a hűtőbe, majd miután kivettem visszajátszom a felvételt.
Nagyon jó! Tetszett neki. Ilyen választ nem is olvasott. Majd elkezdi fosni a szót, h reggel melóba menet nézett utánna a neten h milyen logikai kérdést tegyen fel, s erre a kérdésre a kedvenc kommentje az volt, h kipakolják a hűtőt s betszi az öccsét....
KAC-KAC-KAC. K. A. C - K. A. C - K. A. C!!!
Magamra erőltettem ugyn egy mosolyt, de szerintem látszott h nem valami őszinte. 😊😏
Aztán mivel érezhette h ez egy "kicsit" szánalmas volt, megkérdezte h Én milyen kérdéseket szoktam feltenni az interjún!!!
Nah itt szakadt ki belőlem prüszkölés szerű valami, őszinte ezer wattos vigyorom kíséretében, miközben azon kattogtam, h ez most tényleg komolyan elhangzott ez a kérdés?!
Majd mivel csend volt így azzal szembesültem h ezt bazdmeg tényleg komolyan kérdezték!!! Mondom W. T. F?!?!
Villámgyorsan átsuhant az agyamon, h miket szoktam kérdezni;
Az olyan alapokon kívül h meséljen magáról, korábbi feladatairól és az itteni munkák elmesélésén kívül megszoktam még kérdezni, h;
- Mit tud a cégünkről?
- Miért szeretne váltani?
- pozitív tulajdonságai?
- negatív tulajdonságai?
- milyen egy jó eladó?
- mi a jó értékesítés főbb ismérvei?
- rövid távú tervei?
- hosszú távú tervei?
- mi motiválja?
- miért választotta ezt a szakmát?
- milyen munkakörnyezetben érzi jól magát?
- meséljen el egy problémás szituációt egy vásárlóval, felettesével, kollégájával, ami korábban történt Önnel.
- hogyan kezelte?
- hogy a dolgozik stressz helyzetben?
- mikor tudna kezdeni?
De végül úgy voltam vele, h ah! Inkább hagyjuk ezt, s egy ilyen komolytalan, semmis, az első interjú megismétlése, azaz 2.0-ás beszélgetés után, ez nem lenne jó, ha ebbe belemennék,
Illetve ezután a nyomorék hűtős faszság után kinéztem belőlük azt, h ha felsoroltam volna nekik a kérdéseket, akkor azt mondták volna, h nah akkor most válaszolja meg őket!
Ott viszont már tuti felálltam volna, s otthagytam volna őket a picsába!
Szo annyit mondtam, h csak a szokásos interjú kérdéseket szoktam én is félteni, amik már itt is elhangzottak. És smileeee. 😊🖕
...
Norbival mi elég sok sorozatot néztünk már meg együtt. Nemrég végeztük ki a (jelenleg) 3 évados Narcost, s most a Black Mirriort nézzük. Mivel minden egyes rész egymástól független, önálló események, így az első évadot nem ajánlom senkinek. Mi évekkel ezelőtt azzal kezdtük, de annyira kritikán aluli, h nem folytattuk tovább, csak mostanában, mert már több embertől hallottam h jó s nézzük és csak az eleje szar.
...
Betekintő;
Mint azt korábban is említettem, már egy jó ideje furán érzem magam. Hol felerősödik, hol alábbhagy ez a magamon kívüli érzés. De a lényeg h már több hónapja tart.
Megpróbálom nektek átadni, h mi is ez, de nem lesz egyszerű. Elég komplex, s biztos csapongani fogok, de én úgy szeretem magamból kiírni a dolgokat, ahogy éppen jön.
Amit először is talán könnyebben megtudok fogalmazni az a "nem vagyok idevaló" érzés.
Túl durva, rettentő mód barbár és primitív számomra ez a földi lét. S innentől jön már az egésznek a bonyolúlt összetettsége, a átlag hétköznapokon keresztül, az ismert és ismeretlen múlton át a lelki spirituális hitvilágig minden összefüggésben van mindennel.
Alapból az emberi test működése is annyira... Nem is tudom minek nevezzem...
- Másból se áll a létezésünk, az alap működésünk, mint durván megfogalmazva ugyan, de csak zábálunk és baszunk. Gecire nyűg nekem ez az állandó probléma h nah mit együnk? Ha meg egy ideig nem eszek, s ahogy egyre jobban válok éhessé, úgy folyamatosan válok egyre feszültebbé, mérgessé, agresszívvé. Aztán miután megtöltöttem a bendőt, meghökkenve gondolok vissza h úristen h viselkedtem, ez mi volt? Mint valami vámpír, aki a vér szagára totál kifordul magából. S persze tudom, h sokaknak az étkezés tök normális alap dolog, de számomra ez is pl egy primitív faszság. Mennyivel jobb, egyszerűbb lenne már az élet, h nem kellene ennünk?! Erről mindig az jut eszembe h amikor "teremtve lettünk", ezt a részt (is) jobban átgondolhatták volna, s tervezhettek volna valami jobbat.....
Szo szerintem sokmindenben alig különbözünk az állatoktól... Ugyan így pl a szex is... Ha egy ideig nem csapoljuk le magunkat, akkor az idő múlásával úgy kezdünk egyre kanosábbá, kívánósabbá vaddá válni. Szo ez is egy tök állati, primitív belénkkódoltság. A szex persze jó dolog, meg sokan kifejezetten imádnak enni is és ez majdnem olyan örömforrást jelent sokaknak mint mondjuk a szex, de ez a bennünk lévő állati ösztönség számomra kiábrándító.
Ugyan ez elmondható az agresszivitásra, az előítéletekre, a gyűlölködésre, függőségekre. Sok ember igényli h x időnként offolja magát. Elmegy bulizni, jó bebaszik, v bedrogozik és szétcsapja magát a gecibe. Jól akarja magát érezni. Én is voltam így nem egyszer, s biztos leszek is még. De ezek is ilyen belénk kódolt ösztönök. Ahogy mi szoktuk mondani a vadállatok esetében, h pl azért is kell óvatosan bánni a szelídített vadállatokkal, mert ezek mégis csak vadállatok s bennük van az ösztön. Nah. Bennünk emberekben is belénk van kódolva az "emberi ösztön".
Az emberek többsége különbnek tartja magát az állatoktól. Sok különbség is van köztünk az biztos, de az állat és állat között is sok különbség van. (Most nem akarok belemenni a defines, majmos témába.)
Szo én úgy vélem h egy kategóriába tartozunk velük. Mi ugyan úgy vadember módjára öljük halomra az állatokat, mint ahogy ők vadállat módjára vadásznak egymásra. Csak mi annyival rosszabbak vagyunk h a földet, a környezetünket is pusztítjuk. Persze tisztelet a kivételnek. Csak mi kis átlag emberek akarva akaratlanul is hozzájárulunk ehhez.
Amúgy meg már írtam ezt korábban is, h én úgy hiszem, hogy ez a föld egy olvasztótégely. Egy állatkert. Benne a legveszélyesebb és egyben legfeljlettebb állattal az emberrel. (Szoktam is használni ezt a kifejezést h; emberállat.)
Aztán ott van még továbbá h;
- Amit meg használunk belőle az is épp arra elég h tönkrebasszuk ezt a bolygót és egymást nyírjuk és utáljuk.
- Másról sem szól az eddig ismert történelmünk, mint a háborúk és környezeti pusztítások. Persze vannak szép és jó dolgok is, de mindazok eltörpülnek a sok rosszhoz képest. Alapvetően pozitív beállítottságú vagyok, de nem folytatok sturcc politikát.
- Valakiknek mindig kavarni kell a szart. Félelmet, gyűlöletet háborút szitani.
Egy időben azthittem h csak Magyarország miatt látom ezt s csak ilyen szerencsétlen helyre születtem. Ki is mentem ugye világot látni, s már tudom h mindenhol vannak nyomorúságok, idióta hülye emberek. Sőt sok országhoz képest mi még szerencsésnek is mondhatjuk magunkat...
Szóval annyira fárasztó, kiábrándító ez az egész, h legszívesebben kiszállnék ebből a játékból. Pont valamelyik nap néztük a Black mirror 4. évadjának első részét, ahol a főszereplő egyszerűen kiszállhatott az általa játszott világból. Mindössze csak annyit kellett mondania h "exit the game".
Nekünk nincs ilyen csak a halál. (Illetve vannak más kisebb, rövidebb átmenetek, de most abba sem akarok belemenni. )
Írtam már azt is korábban, h ez a lét számomra nem valós. Mármint h csak egy nagyon is valóságos(nak tűnő) VR game.
Tök jó és szép dolgokat is meglehet itt tanulni, lehet fejlődni, ugyanakkor rengeteg csúnya és rossz dolog is van, de kezdem azt érezni, h elég volt. S itt most nem csak erre a jelenlegi 1 életemre gondolok...
És most nem is kell azthinni, h öngyilkos hajlamaim lennének v ilyesmi, mert nem. Nem is tehetném meg a pránanadis hitvilágom miatt. Se magamnak se másnak nem tudnék s nem is akarok ártani. Ahogy se az embereket, se ezt a létét nem nézem le, nem vetem meg, egyszerűen csak azt érzem h elég volt. Már nyűg.
Mint amikor sokáig játszol egy játékkal, v már rongyosra halgattál egy zenét, s kinyomod a picsába, mert érzed h elég volt. Ettől még nem utálod meg, sőt idővel majd nosztalgiázva emlékszel vissza ezekre az időkre, h jaaaaj, ezt de szeretteeeeem. Szo csak tényleg annyi h köszönöm szépen, most már hagyjuk ezt. Szeretnék haza térni. "Exit the game."
Néha úgy érzem, h valahol valami rossz dolgot tehettem, s tanító céllal kerültem le ide.
Az én idealizált világom olyasmi, mint az emlékek őre, v az Elysium - zárt világ című filmben az Elysiumon élők világa. S a földi lét ez egy régi, barbár, maradi, durva világ.
Az én idilli világomban békében, nyugalomban, fényben, szeretetben élünk a természettel, egymással, a világgal. Nincsennek se állati, se emberi ösztönök. Nem rombolunk, nem utálkodunk, háborúzunk. Nincs viszály, széthúzás, bűn és fertő. Nincs piszok, szemét, bűz, betegség, nincs húsevés, környezetszennyezés. Könnyedén elérhető minden, amit szeretnénk. Tiszta energiák vannak csak. Biztonság, béke, nyugalom, egyetértés és egység. S domináns szín a fehér. A tisztaság és a letisztultság.
Kicsit úgy is érzem magam, mint egy hisztis kisfiú, akit ide száműztek.
Ez az érzés gyakran rámjön a húsfogyasztás alkalmával is.
Hisztizek, h itt az embereket belenevelik a húsfohyasztásra, amiről aztán olyan nehéz lemondani, s morgok magamra is h gyenge vagyok, mert másokkal ellentétben nekem nem megy, mert én nem szeretek kaját készíteni. Nekem az a megszokott h kinyitom a hűtőt és ott a kaja. (Am rendelni szoktam mindig az egészségkonyhától meg a cityfoodtól.)
Zsörtölődöm azért is mert nincs betömve ez a piaci rés. Nincs lehetőségem pl vegán ételekből olyan áron és olyan színes kínálat közül házhozszállítást rendelni mint pl a húsételekből. Keresgélek, próbálkozok, de v nem tetszik, v finom de geci drága...
Minden vegán ismerősöm meg maga vásárolja az alapanyagokat és maga készíti az ételét. Nah bumm. Köszi. Jah! Én meg nem h nem szeretek magamnak kaját készíteni, de vásárolni is nagyon ritkán járok, (kb havi 1-2 alkalommal) mert azt is inkább házhozszállítással oldom meg. Bevasarolok 1-2 hónapra előre, azt jónapot.
Szo ez az étkezési szokások, lehetőségek világa is olyan maradi, h az nonszensz!
Oly annyira abszurd mintha a húsevőnek ha enni akarna azt mondanám, h húst akarsz enni?! Akkor menjél, vadászd le magadnak, nyúzd meg, belezd ki, boncold fel, aztán süsd meg, v főzd meg ahogy szeretnéd! Fuck off! No thanks!
Valószínűleg kiégtem v megcsömörlöttem. Lehet h az elmúlt hónapok történései miatt. Fasz tudja, de nem is érdekel. Nem a címkézés a lényeg. Egyszerűen csak sajnálom ahogy a földön élünk, s h milyen és mennyi emberállat van...
Szóval már egy ideje nézelődök vidéki kiadó kis viskókat, ahova szeretnék egyedül elvonulni 1-2-3 napra.
Nem akarok emberi társaságot. Ellenben nagyon szeretem, s vágyom a csendre, a természetre, a nyugalomra, friss levegőre, a természet illatára.
De persze ami tetszik az méreg drága. Gondoltam arra is h fogom a sátramat lemegyek vidékre szüleimhez, s 1-2 napra felmegyek a hegyre a nyáron sátrazni. Amúgy is már rég vágyom oda. Általános iskolában évente mentünk kirándulni az erdőbe. Imádtam.
Anyummal is beszéltük h idén majd kirándulunk egyet az erdőben.
Viszont a sátrazással meg az a bajom, h egyedül nem merek sátrazni az erdőben. Még akkor sem ha tudom h hova mennék, melyik tisztásra. 😊 Meg amúgy van már annyira kényes a picsám, h azért pl mosdó, fürdő az hiányozna. Telómon van net, van 20.000-es hordozható mobiltöltőm is, szo 2 napig biztos kibírna a technika, ami szintén alapvető létszükségletem.
Am biztos vagyok abban, h mások is voltak, vannak h így, v ehhez hasonlóan éreznek az élettel kapcsolatban. Szo tudom nem vagyok egyedi eset.
De most ez van... 😒😏🙄
Csók! 🤔
Rion
❤️
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)