Norbi még kb 1 hónapot nálam lakott, azután, h megbeszéltük a különválást. Szeptember utolsó napjaiban költözött el tőlem.
Az első hetekben sok komoly zenét és operettet hallgattam.
Meg meditációs, relaxálós zenéket. Szinte minden este meggyújtok 1 fehér gyertyát, 1 füstölőt. Ezek is megnyugtatnak.
Meg többet is meditálok.
Így tudok csak teljesen megnyugodni. Különben is itt az ősz. A téli szezonban amúgy is begubózok, s többet foglalkozok a lelki, szellemi világommal.
...
Az egyik meditációm alkalmával volt egy kellemes és egyszerre rémisztő élményem. De akár nevezhetném utazásnak is, v álomnak is, annak ellenére, h tudom h nem aludtam.
A szokásos módon elképzeltem magam egy réten, melynek a közepén van egy fa, aminek leultem a tövébe. Hátam a törzsének támasztottam, behunytam a szemem, s elkezdtem hálát adni, majd a kéréseim jöttek, s végül jött az elcsendesedés és csak a környezeti hangokra, illatokra koncentráltam, szép lassan beleolvadva abba.
Még hallottam evilági, kinti madárcsicsergéseket, a szellő fújdogálását, mégnem egyszer csak ugyan ezekkel a hangokkal egy másik világban találtam magam. Vidéken voltam a szülői ház udvarának hintaágyában. Lassan ringatóztam benne, s élveztem a természet csendjét, melybe néha beleszűrődött a szomszéd pakolása, konyhai csörömpölése, az utcán játszadozó gyerekek zsivaja, kis bicikli csengőjük csilingelése.
Emlékszem, kedvenc időtöltésem volt ez.
S most annyira elmerültem benne, h éreztem a hűvösebb levegőt ahogy átjár, (a hatalmas diófa alatt mindig hűsítő volt a levegő) illetve ahogy ringatózott a hinta, éreztem a testem egyes részein, ahogy néha rásüt a nap, ahogy kimozdulok a hintázással az árnyékból.
Annyira tökély volt, h azt kívántam, h bárcsak itt lehetnék. S itt jött a zavar, ahogy mondtam felkacagva magamnak, h de hisz itt vagy Gergő! Hát nem érzed?!
És én nagyon is éreztem a friss levegőt, hűs szellő és a néhol melengető nap erejét, amitől meg totál megijedtem, h most akkor melyik a valós világ?
S ez az ijedtség meg egy nagy pofonnal visszahozott ebbe a világba. Olyan durva, erős és hirtelen volt a visszatérésem, mint amikor azt álmodod, h megbotlasz valamiben és elkezdesz esni, és hirtelen paff! Felébredsz! Furcsa, h az esésed csattanása/ereje maga a felébredésed, olyan erővel csapódsz vissza ide.
És itt voltam. A csiripelő madarakkal. Csak bent nem volt se szellő, se napsütés, se csörömpölő szomszéd, se játszó gyerekek. Fura volt ez kettősség.
...
Melóban az első 2 alkalom után megtanultam, h ha hív magához akármelyik igazgató, akkor mindig vigyek magammal jegyzetfüzet és tollat. 😅
Annyi infót, teendőt, fontos dolgot sorolnak fel, h folyt rólam a víz mire visszaültem a gépemhez, s ezerrel pötyögtem is le a laptopba gyorsan a teendőket.
Volt siker élményem és csalódás is.
A sikerélmény az volt, h van angol tanárunk, aki jár hozzánk, s a szintfelmérőn bekerültem a B2 advance csapatba, ami a felsővezetők tudását leszámítva a lemagasabb szint. De megmondom őszintén, h én ennek nem örültem, s fel is stresszeltem magam, mert oké h tudok beszélni, s értem a dolgokat, de a nyelvtanom meg eléggé problémás, s attól tartok h a csoporthoz képest én szar leszek, mert nem fog úgy menni a nyelvtani rész, mint nekik.
Idővel majd kiderül. Legfeljebb majd lefokoznak. 😅
A csalódás meg az volt, h angolról lelett fordítva egy cikk, de kissé magyartalan volt, s nekem magyarosabbá kellett tennem, de szorított a határidő, s az egyéb teendőim is épp nagyon fontosak voltak. Nem volt vele sok időm foglalkozni, beadtam az egyik ügyvezetőnek, aki visszadobta h nem jó. Dolgozzak még rajta. Mondom jó, nekem tényleg nem volt több időm ezzel foglalkozni.
Másnap a második beadásom előtt még átfutottam párszor, javítgattam rajta, de nem akartam már tényleg többet foglalkozni ezzel, de végül ezt is visszadobta, s közölte még mellé, h pár órán belül legyen kész. Nahát ezzel totál megssemisítve éreztem magam. Egy kis önmarcangolás, szomorkodás és kétségbeesés után összeszedtem magam, aztán már csak erre az egy feladatra koncentráltam s kész lett. Ez az ügyvezető, am elég szigorú és nagyon(!) precíz. A másik ügyvezető sokkal lazább.
De pl a lazább ügyvezető igazgatótó is behivott egyik nap az irodájába, s felvázolta, h milyen + jövőbeli feladataim lesznek, amiktől kissé beszartam, s volt is egy kis enyhe émelygésem tőle.
De a kezdetleges ijedtség után úgy voltam vele, h majd megoldom azokat is. Idővel belejövök, menni fog! Bízok magamban. MEGCSINÁLOK MINDENT B.MEG! 😅🤣
...
Úgy érzem magam, mint egy gyerek, aki most lép ki a nagybetűs életbe.
Egyszerre van bennem izgalom, és kis félelem az ismeretlentől.
Főleg akkor van ilyen érzésem, mikor melóból hazafelé menet, sétálok a 11 kerben (nagyon szeretem), simogat a kellemes indián nyári napsütés, s elgondolkodk az életemen, h ebben az évben sem unatkoztam bassza meg! Mennyi mindent történt velem, s h mi lesz, mennyivel leszek majd megint másabb a tavalyi évemhez képest.
Néha úgy látom magam mint egy éppen fúvódó, készülő, formálódó üveg váza, aminek nem egy egyszerű formája lesz.
Szinte érzem, h rajtam is épp formálnak, egy újabb alakot visznek be/fel.
...
Emlékszem írtam valamelyik korábbi bejegyzésemben, h a nyáron többször volt spontán flow élményem.
Ezek még mindig megvannak.
Egyszer a József hegyi kilátónál volt. Ültem a körív peremén. Lógattam le a lábam, rákönyököltem a korlátra, s csendben néztem a várost. Előttem volt az akkor éppen feljövő és vöröses-narancsos fényben úszó hold, ami előtt sejtelmes, fátyolszerű felhők vonultak, alattuk a fényárban úszó szeretett városommal és a belőle halkan ugyan, de felhallatszódó zajával.
Nem voltam egyedül. Aki mellettem ült, alapból nagyon nyugtató és pozitív hatással van rám.
Imádtam, h csak úgy csendben ott vagyunk, s nézzük a várost.
Közben fújdogált a szél, friss volt a levegő, s mögöttünk a János hegyen, a szürkület utolsó világos természetes fényei gyorsan húzódtak le.
Az a kb majd egy órás ottlét egy igazi kánaán volt a számomra. Maga volt a paradicsom.
Még sokan a Bahamákra, Balira, Dubaiba meg a faszom tudja még milyen fancy helyekre vágynak, addig számomra ez az, amitől odáig vagyok, meg vissza.
Szo ismét adott volt a lelki és az evilági lét tökéletes egyensúja. 😊
Aztán volt, h a késő esti órákban mentem hazafelé a 4-6-os villamoson, s haladtam át a Margit hídon. Közben szólt a fülemben a "Maradok távol" (Folow the Flow) és néztem a ragyogó fényekben úszó parlamentet. Az a kb 1 perc, még átértem a hídon, nagyon ott volt. A zene, a látvány, a hangulat, az érzés. Klappolt minden. ❤️
...
Totál belebuzultam Kajda Csabiba! Sokáig nem bírtam, mert h túl buzis, de aztán elkezdtem nézni az insta storyjait, mert h reklámozta a volt munkahelyem termékeit (Cinq Filles), s olyan szövege van, h azóta nagy fanja lettem. Napi szinten nézem az insta storyjait. ❤️😍 Imádom ahogy beszél! Ilyen barinőre lenne szükségem. 😅😂 Meg amúgy tök intelligens, csak sokszor szereti játszani ő is a hülyét.
...
Szeptemberben az általam 3 leghallgatottabb szám;
1; Modern Talking; Cheri Cheri Lady. (Am ez volt a nyári slágerem is. Nagyon sokszor hallgattam summer time.)
2; Sam Smith; How do you sleep (Itt érdemes megnézni a klipet is. Nagyon tetszik ahogy táncolnak. 😍❤️)
3; Konyha; Százszor visszajátszott
Am nem tudom, h ezt miért írtam le, de mindegy. Kiegészítő infó oszt jónapot! 😅😂😁
...
Szeretem az esti sétát a városban. Kikapcsol, megnyugtat.
...
Lejárt a lakástakarékom, s mivel nekem is volt majdnem ugyanennyi megtakarításom, de még mindig hiányzott a maradék 3 millió Ft kifizetéséhez, így anyum besegített, mert neki is volt megtakarítása (volt kitől öröklni a zsidóságot😅) és így elindult egy hosszú folyamat az előtörlesztési kérelemmel.
Egyik bankból a másikba szaladgáltam, intéztem, vittem a szükséges igazolásokat, papírokat, egyik bankból a másikba utaltattam az LTP-m, meg a megtakarításom. Majd jött a a papír, h elfogadták kérelmem, fizessem be a teljes előtörlesztés összegét, aztán októbertől végre már enyém a lakás. Már csak a földhivatalhoz kell mennem, azt jónapot.
Jelenleg úgy érzem, h egyedül szeretnék tovább lakni. Nem akarok lakótársat. Később persze lehet változhat a véleményem, de jelenleg egy darabig nem lesz.
Még letisztultabbá szeretném tenni a lakást. Gondolkoztam is azon, h utánna nézek valami minimalista style-os könyvnek, de azért nem akarok full üres lakásban lenni, szo lehet h beérem azzal, h ötlet képeket nézegetek pinteresten. 😅
Ruhákat is szelektálni, majd adományozni fogok. Szeretek válogatni, rendezni. Megkönnyebülés megszabadulni a felesleges holmiktól.
Meg, amit észrevettem abban a pár napban, miután Norbi elment, h mindig pakolászok, rendezkedek, takarítok egy kicsit.
Én már látom is az elmúlt napok eredményeit s ez jól érzéssel tölt el. Annyi porfogó vacakot feltud halmozni az ember az élete során, h aztán ha megérünk arra a szintre, akkor örömmel adományozzuk el őket.
Meg jó látni, h minden úgy van, ahogy én azt hagytam. Ha valami nem tiszta, akkor tudom, h az miattam van, s egyből le is takarítom, jobban odafigyelek arra is a későbbiekben, s ennyivel is tisztább a lakás.
...
Ahogy rohannak a napok, telnek a hetek, így szeptember végére már egyre erősebben érzem, h megindult a kemény munkás élet a cégnél. Elég sűrűek lettek a feladataim. Már időm sincs arra, h kifelé nézegessek az ablakon, s merengjek az életen, mint ahogy csináltam azt a nyár végén, szeptember elején.
Értekezlet, értekezlet hátán. Az egyik hosszabb, mint a másik, aztán interjúkat, beszámolókat veszek fel, hallgatok vissza, jegyzeteket állítok össze cikké, képeket kérek be a kollégáktól a munkáikról, eseményekről, azokat válogatom össze, s teszem be a cikkbe, ami megy majd ki az új honlapunk blogjába, instára, LinkedInre, facéra, a világba.
Eddig 2 angolom volt. Mind a kettő ugyan úgy ment. Az eleje jobban a vége felére meg szarul. Az a tapasztalatom eddig, h menne, csak a végére már sietünk, szorít az idő, s nem tudom befejezni a feladatot, higgadtan átgondolni a helyes választ s ezért szerzek kevesebb pontokat. Ez fusztrál, ugyanakkor úgy állok hozzá, h majd belejövök.
...
Imádom, mikor kevesen vannak bent az irodán. Szeretem, amikor csend és nyugalom van. 😍❤️
...
Egyszer hazafelé a villamoson áltam a falnál. Volt hely bőven, de egy pasas mégis odajött hozzám s beleállt az aurámba! E mondom dikk! Mindjárt rárúgok kettőt, h takarodj már innen az anyádba! Vártam pár másodpercet hátha alrébb megy, de nem!
Nah! Agyam durrant! Fogtam magam, egy picit közelebb hajoltam a füléhez, majd jó bevállt szokásomhoz híven hangosan megköszörültem a torkom, amitől kissé meg is ijedt, s alrébb is ment. 😅 Mondom úgy-úgy! Taka van! 😅🤣😂
Nem szeretek szólni az emberekhez, s ez a módszer mindig bejött. ☺️✌️
Aztán Szájé! Elfogytak a jegyzetem.
Szo egyelőre Ennyike!
Taka van! 😅😂 (Takarodó)
Csók! 😘
Rion ☺️
❤️
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
