Kezdeném azzal, hogy karácsonykor amikor utaztam a szülőkhöz, akkor én Tinderen matcheltem Krisztiánnal, aki január 6án meg is látogatott Bécsben.
Ismerkedésünk hullámzó, s többször bizonytalan volt, de mindig tisztáztunk és megbeszéltünk mindent.
A Bp-i Bécs távolság ellenére nagyjából 1-1,5 hetente tudtunk találkozni s 2-3 éjszakát együtt tölteni.
Végül április 12 óta egy párt alkotunk.
E történelmi nap reggelén már 6ra mentem szavazni a bécsi nagykövetségre, majd irány Bp.
(Azért Bécsben szavaztam, mert amikor átkérettem magam, akkor még úgy volt, hogy nem megyek Bp-re, de aztán miután kiderült hogy mégis megyek, addigra meg már nem lehetett törölni az átjelentkezésem.)
Délután sétáltunk és beszélgettünk a várban és a virágzó cseresznyefák alatt mondtuk ki, hogy lényegében ami köztünk van, az már egy kapcsolat.
Érdekes visszagondolni, belegondolni, hogy valójában én nem kerestem kapcsolatot.
Én úgy álltam mindenkihez, hogy "go with the flow", majd lesz, ami lesz. Ővele se gondoltam, hogy komolyabb dolog lesz a korából kiindulva, de hát aztán szerelembe estünk! 🤷 Ember tervez, Isten végez!
Krisztiánról tudni kell, hogy idén nyáron fogja tölteni a 25. életévét, ami azt jelenti, hogy 12 év különbség van köztünk.
Ez eleinte eléggé zavart, és nem voltam benne biztos, hogy ez működni fog, de ahogy fentebb is írtam, lesz ami lesz, go with the flow hozzáállásom volt...
...És jó döntés volt, mert szinte minden téren matchelünk, és a korosztályához képest érettebb. Introvertált, s az asztrozófiában erősen érdekelt, ami számomra is egy érdekes, szimpatikus terület.
Szóval, január óta elég jól megvagyunk. Mindig ki tudjuk hozni a maximumot a találkozásokból.
A budapesti távolság nem akadály, bár azon vagyunk hogy hozzám költözzön Bécsbe. Reméljük h ez lamúr hosszabb távon is fennmarad... 🤗🤞💁♥️
POLITIKAAAA!
Belőlem azóta is minden nap, - s naponta többször - kitör a sírás.
Én úgy érzem, mint akit eddig a szülei elutasítottak, megvetettek. Nekem szégyellni kellett magam, kussolni, menekülni, harmadrendű, betiltott állampolgára voltam ennek az országnak, s most végre, megváltozott minden, s megbékéltünk, elfogadtak.
Akár hányszor feljön az április 12 estével kapcsolatos ünnepléses video, sírok! Olyan mélyről, s hirtelen tör elő az érzés,hogy nem tudom kontrollálni.
Ehhez nekem több idő kell hogy feldolgozzam, mert a magyarságtudatom mindig is nagyon erős volt bennem.
Szóval ez a 16 évnyi nemzetpusztítás ez komolyabb traumát jelentett a számomra, mint gondoltam....
De ahogy beszélgetek másokkal, mindenkit megérintett ez az esemény, s járva-kelve a városban is látom s hallom h mindenki erről beszél.
Remélem hogy tényleg sikerül elszámoltatni és egy új élhető, békés, országot építeni. 🤞🇭🇺🇪🇺
Továbbá szeretném megjegyezni az alábbi dolgokat;
1: Nagyon jó érzés ismét büszkének lenni magyarságomra, és hogy nem szégyennel kell arról beszélnem, hogy honnan származom.
2: Érdekes és furcsa érzés megélni azt életemben először... 36 évesen, hogy azt mondhatom, hogy kormánypárti vagyok. (Leszek májusban majd amikor hivatalosan átveszi az irányítást majd a Tisza párt.)
A választások utáni első hetet Magyarországon töltöttem, ami nagyon jó volt.
Nagyon szép idő volt. Ellátogattam vidékre a szülőkhöz is. Szabadságon voltam ezen a héten, és nagyon felemelő érzés volt az új Magyarországon lenni.
Örömmel konstatáltam azt is, hogy észrevettem magamban: az opciók listájára felkerült az, hogy visszatérjek Magyarországra majd valamikor, ha úgy alakul. Eddig nem volt a lehetőségek között az, hogy én visszatérjek, de most már ismét ott van, aminek nagyon örülök.
Meló;
Úgy volt hogy lecseréljük az asszisztensem, mert nem csak én, de a management többi tagja sincs vele megelégedve.
Először úgy volt h áthelyezhetjük a férfi osztályra eladónak, de a HR igazgatónál fordult a helyzet, aki azt mondta, hogy nem kaphat már másik pozíciót. Tehát el kell bocsátani. Viszont nem akartuk, ezt a radikális lépést megtenni.
Úgyhogy, ha végül marad minden úgy, ahogy van, és majd májusban, velem, az üzletvezetővel és a Hr-el és az asszisztensemel leülünk együtt és közöljük vele, hogy nem vagyunk elégedettek a munkájával, és az ahhoz való hozzáállásával és azt javasoljuk neki, hogy kezdjen el keresni másik munkát.
Egy évvel ezelőtt amikor az előző üzletvezető az asszisztensemmé nevezete, mind verbálisan, mind írott formában közölve lett vele, hogy mik az elvárások felé, amiket sajnos nem teljesített.
Februárban ismét volt vele elbeszélgetés, s látszik hogy próbálkozik, de a probléma fő forrása a személyiségéből fakad.
Mi a management csoport leaderek vagyunk. Ő boss.
Mi beállunk a csapatba, együtt dolgozunk velük, példát mutatunk, támogatjuk, motivaljuk őket.
Az ő személyisége inkább rombolja a csapatom (15 fő) morálját, és hiába adtam neki az elmúlt egy évben többször visszajelzést, h mikre figyeljen oda, miket valtoztasson, nem sikerült neki.
Ez olyan h valakiben vagy benne van ez a készség vagy nincs.
+ Ő már kb 38-39 éves szíriai, tehát egy elég markáns kiforrott személyisége van, más kormány más környezetben nevelkedett, S hát nem is látok arra esélyt hogy ő valóban tudna, vagy akarna egyáltalán már változni.
Ugyanakkor a megélhetésével se akarunk kibaszni. Most intézi hogy osztrák állampolgár lehessen, s nem jönne neki jól ha közben elveszítené az állását, így azért csináljuk azt hogy leülünk vele beszélni hogy jobban jár mindenki, ha másik meló után néz.
+ A férfi osztály vezetője el lett küldve most április végén, és ha most az asszisztensem is kirúgnánk, akkor összesen már heti 80 óra hiányozna így szarban lennénk.
Szóval remélhetőleg a nyár folyamán sikerül lecseréljem az asszisztensem.
Merthogy közben már az is el lett intézve, hogy ki lesz az utódja. Sikerült erről meggyőznöm az üzletvezetőt, a regionális vezetőt és a hr-t is.
Szóval, összegezve, szépen elintéztem mindent, hogy asszisztens csere lesz, de az utolsó pillanatban a HR igazgató mindezt felülírta azáltal, hogy ő ki akarta rúgni.
De mi ilyen radikális lépést nem akartunk, úgyhogy most kicsit el lett halasztva az ügy.
Márciusban volt olyan fejlemény, hogy egy fejvadász megkeresett engem LinkedIn-en; a Loro Pianához kerestek Stock Manager-t. Voltam is interjún, de nem rám esett a választásuk.
Viszont a fejvadász ajánlott egy másik lehetőséget: egy másik luxus márka fog üzletet nyitni szeptemberben Bécsben, és szintén Stock Manager-t keresnek. Ott is volt egy videós interjú, azon tovább jutottam, és majd jövő héten lesz második körös interjú.
De amúgy jelenelg annyira nem érzem azt a késztetést, hogy én váltani szeretnék.
Csak mivel hogy megkerestek, úgy vagyok, hogy adok mindennek esélyt, go with the flow, aztán majd lesz, ami lesz.
Nah! Azt hiszem minden fontosabb történésről beszámoltam.
Peace & Love!
Csók!
Rion 😉👋
🫶🙏❤️🌻🌞😎
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
Szeptember első hétvégéjén voltam vidéken, ami nagyon jó volt! Igazi idegnyugtató számomra a szép zöld táj, a hegy, a fák, a csend, nyugalom, sok madárcsicsergés, a friss levegő. Anyummal megint mentünk kirándulni fel a hegyre. Számomra az a mennyország, amikor az erdőbe sétálva átélem a fent említett dolgokat. Aztán kijutunk egy nagy tisztásra, ahonnan szépen belátni a környéket. Mennyei manna!😍❤️🤗
Milyen jó nekem, hogy ilyen kis apró, termesztés dolgok is boldoggá tudnak tenni! Ahogy öregszem, egyre jobban hálás vagyok, hogy oda születtem ahová, olyan testet és olyan személyiségét kaptam, amilyet. 🙏🙌❤️
Következő hétvégén meg nálam voltak fent szüleim látogatóban. Elég spontán volt. Mikor visszajöttem Bécsbe hétfőn, s a munkanap végén merengtem el azon, hogy valójában, ha home office-ban dolgozom, akkor mi a fasznak jöttem én vissza? Maradhattam volna otthon még 1 hetet!
Kis depibe estem, hogy egy hétig egyedül leszek, mert Gábor meg kedden ment Magyarországra ügyeket intézni, s így jött az ötlet hogy meghívom szüleim, jöjjenek még szép napos idők vannak.
Nagyon jó volt. Élvezték. Tetszett nekik. Nem vagyunk valami fasza család sajnos, elég sok gebasz van, de már elfogadtam, s megpróbálom ebből kihozni a legjobbat, s örülök ennek is amilyen van.
...
Szeptember első felében miután lejárt a bérletem, inkább a bérelhető városi (MOL bubi féle) bicajjal jártam, s úgy fedeztem fel több részét a városnak. Észrevettem magamon, hogy nyugtató hatással van rám a biciklizés is, épp úgy mint a természet.
Ha szar kedvem volt is, akkor is biciklire ültem s menetszél kifújta belőlem a rossz hangulatot. 😊
Nagyon jó, fejlett a biciklis közlekedés Bécsben, s jó sok a biciklis, aminek örülök.
...
Minél többet mentem a városban, úgy feltűnt, hogy nagyon sok spanyolul beszélőt hallok. Szerintem a török meg a magyar után a spanyolt lehet a legtöbbet hallani.
...
Szeptember közepén elköszöntem a munkahelyen a partnereinktől, s a tulajtól is, és hát jó pár embertől olyan szép, kedves búcsú üzenetet kaptam, h megkönnyeztem nem egyet. Szerettem itt dolgozni. Szerettem a partnereket, s bár éreztem én is, de jó volt olvasni viszont ezt a szeretetet felém.
Nagyon hálás vagyok, hogy hosszú év hánykolódás után, (mielőtt még a céghez kerültem) most végre ismét egy oly a munkahelyet tudhatok magam mögött, ahonnan 2 év után, fájó és egyben kellemes érzéssel, emlékekkel távozhatok.
...
Szeptember 18 - Hétfő:
Nagy nap a mai. Elkezdtem dolgozni az új munkahelyemen. :)
Egy nagy multikultis cégnél sikerült elhelyzkednem. Minden országból dolgozik itt valaki.
A férfi részleg vezetője pl Romániából jött. A helyettese meg szír. Az üzletvezető csaj meg török. 35 éves. De van spanyol, Venezuelai és szinte minden keleteurópai országból.
Össze-vissza beszélnek szerencsére ezek is angolul-németül. Pörgés van. Már azt se tudom követni hogy mikor beszélek angolul, mikor németül, de ahogy elnézem a managerként is így vannak ezzel. Csaponganak angolból németbe, s vissza.
Vegyes a korosztály, de az átlagéletkor kb olyan 28 körül mozog. Van transgender kolléganőnk is.
Délelőtt tűz, baleset és biztonságvédelmi oktatás volt. Rajtam kívül még 3an voltak.
Volt egy gyors fél óra ebéd szünet, aztán átadtak a cég másik márkájának az Operations Managerének, aki többnyire németül beszélt.
Volt amit értettem, volt amit nem. Körbevezetett az épületben ami hatalmas labirintus. Minden szinten van raktár. Nagyon durván sok. Minél többet láttam, úgy csökkent a lelkesedésem.
Aztán a mélypont akkor jött el, amikor beállítottak ruhákat hajtogatni... 🙄
Hát ott elég sokminden megfordult a fejemben, s nem voltak valami vidám gondolatok....🙄 😒
Hogy fogok én itt tudni helytállni, a háttérfolyamatokat managelni 1 hónapon belül, amikor egy értékes napot azzal baszunk el, hogy hajtogatok itt a részmunkaidős kislányokkal...
Aztán jött a Operation Manager, h megy haza. Én meg kértem tőle, hogy kapjak kinyomtatott oktatóanyagot, mert egyrészt így verbálisan egyszerre sok volt, másrészt pedig szeretnék tanulni, s jó lenne ha otthon is áttudnám nézni a rendszert.
Mondta h ok, majd holnap.
De végül mielőtt elment, még visszajött s hozott pár kinyomtatott papírt, ami adott egy kis örömet, h legalább minimal írott tudást kaptam s tudok mit tanulmányozni.
Aztán megjelent Andrea is a román csaj, aki kihúzott a szarból. Lehet látta rajtam, mert olyan kétkedve kérdezte, h minden oké?
Több se kellett nekem, s elmondtam neki az aggájaim, meg h tele vagyok kérdésekkel, ami tetszett neki, s mondta, h pont ilyen ember kell nekik. Majdnem visszakérdeztem, h olyan, aki nem tud semmit, s rendes oktatást se kap?!
De elkezdtük átvenni azt az anyagot, amit kaptam pár lapot az Ops managertől.
Vele angolul beszélünk, ami nagy könnyebbség volt, s kaptam végre konkrét válaszokat s infókat a rendszerről.
Tiszta vörösek volt a a szemei. Látszott rajta, h atom fáradt.
Még megnyugtatott h fogok kapni anyagokat, meg applikációjuk is van, amiből lehet tanulni, s folyamatosan jönnek majd az infók. De ma 10.000 db áru jött, ami hatalmas mennyiség, s káosz van, s nem szeretnék hogy nálunk is ez legyen, meg ilyen rendetlenség mint itt. Majd gyorsan hozzátette, h nálunk nem is fog ekkora mennyiség jönni, kisebb is lesz, s kevesebb áru is. Csak férfi és női részleg lesz. Gyerek nem.
Nagyjából ennyi.
Egész nap álltam. Eléggé fáj a lábam.
Gábor meg náthás lett, s azt mondta h biztos valamit vírust kapott ell, amitől eléggé befeszültem, mert nekem ugye egyéb se hiányzik, mint h beteg legyek...
Az első napom előtt amúgy voltunk egyet strandolni idén először, s egyben utoljára.
A második nap sajnos szarabb volt, mint az első.
Reggel 6-ra mentem, de sehol se volt a Ops Manager, akivel azt beszéltük, hogy jön beenged, s átbeszéljük a dolgokat.
Bementem magamtól az épületbe, s kérdeztem mindenkit, hogy hol van, de senki nem tudta, s elérni se tudták, ahogy én se, mert megvan a száma, de nem vette fel.
Aztán folytattam a hajtogatást, amit tegnap csináltam. Majd 7:45kor megjelent a csaj, de azt se mondta h elnézést, vagy valami, hanem beszélt valakivel aztán eltűnt. Majd 9kor megejelnt az üzletvezetőm, s kérdezte h minden oké e.
Én meg megmodntam h nem, s szeretnék vele beszélni! Kiemntünk, elmondtam h mizu, s nagyon mérges lett, h hát ezt ők se így tervezték hogy ott hajtogatni fogok s elnézést kért, s beszél a hr-el, s újra szervezik ezt az egészet, mert ez így nem jó.
Majd felvitt az irodára, s beültetett az eladók traingjére, hogy hogyan kell eladni....
🙄🙊🙉🙈🤡🔫☠️
Hát nem sok híja volt, h azt mondjam, h na jóóóó! Ez így ultra gáz!
Aztán ma is a román csaj mentett meg, mint ahogy tegnap is.
Ő a man részleg vezetője, az üzletvezető jobb keze.
A részmunkaidős előadókat oktatta, s mikor kiderült h szar van a palacsintába akkor újra tervezett magában miközben oktatta a többieket. Éreztem az előadásán h fejben kurvára nem ott van amiről beszél. Majd 10 perc után mondta h kiviszi a gyerekeket (tényleg azok! Lemerem fogadni, h egyikük se volt 23nál több) az eladó térbe melót adni nekik, aztán visszajött hozzám, s átadta a raktári tanulandó anyagokat, majd vissza gyerekekhez, h több feladatot adjon nekik, majd vissza hozzám, h akkor vegyük át az eszközöket s az appokat h mi mire való.
Szóval végre elkezdődött az oktatás. Angolul ami tök jó volt a tegnapi 70%német (hol értem hol nem) s a 30%-nyi kevés angolhoz képest.
A hét maradék napjait végül a Stephansplatzon található üzletben töltöttem, ahol az ottani Ops manager gondjaira bíztak, aki foglalkozott is velem annak ellenére is, hogy ott is állandó a pörgés.
Elekezdett beavatni a munkaköri feladati(nk)ba.
Hát! Minél többet tudtam annál jobban esetem kétségbe! :D
Tudtam hogy manageri pozi, de hogy ilyen magas, az nem volt tiszta!
Lényegében itt a harmadik ember az üzletvezető és a 2 szintvezető után.
Midnent is irányít csinál! Nem csak a raktárban!
Kint az üzlettérben is utasítja az előadókat, segít a vevőnek, ha menetközben megszólítják. Árut vesz vissza, koordinálja a visuel team-et, takarítókat, szerelőket is. De tényleg mindent. Nem semmi!
Persze gondolom az elején nekem nem kell ilyeneket csinálni, de később biztosan.
Tegnap említette az én üzletvezetőm, h azért is fontos pozi ez, mert ha majd segítséget kérnék más márkától, üzlettől, akkor majd majd mennem kell segíteni, igazgatni, irányítani.... 🙊🙉🙈
Többnyire németül mondja, de meglepő mód jól értem s ritkán kell újra megkérni, h mondja újra.
Rengeteg az infó. Próbálok jegyzetelni, de gyakran arra sincs időm. Sok-sok-sok az infó is meg a meló is.
De ha megállom a helyem, akkor idővel ezek rutinok lesznek.
Szeptember 23 - Szombat:
Péntek este elutaztam Budapestre. Atom rottony voltam. Konkrétan egy hétlevezető lazításképp felszisszentettem egy söröcskét, ittam pár kortyot, befeküdtem a függőágyban az erkélyen, hogy átnézzem a holnapi teendőim, de addig már nem jutottam el, mert bealudtam. 😅✌️😴
Arra keltem fel, hogy részeg fiatalok üvöltenek az utcán. Először nem értettem hogy mi van, mire fel ez a ramzuri, aztán leesett, h péntek este van. Majd azzal a gondolattal aludtam vissza, h mi a huszonéveseknek a hétvége, vs mi a harmincpluszosoknak, s mosolyogva szenderedtem vissza, hogy mennyivel jobb alukálni, s milyen jó pihenni. 😅
Szeptember 24 - Vasárnap:
Szombaton leadtam az előző munkahelyem céges dolgait, átvettem a kilépő papírokat, a kispesti lakásba felvettem pár cuccom, s délután jöttem is vissza Bécsbe.
Nagyon szeretem a bécsi vasárnapokat, amikor a legtöbb szolgáltatás (a vendéglátást és a közlekedést leszámítva) zárva van. Sonntag is Ruhetag! 😅 ♥️🙌
Érezhetően csendesebb, nyugisabb a város. Mivel eléggé zajos, sűrű volt a hetem, s így a fejem és a lelkem is, így gondoltam csinálok magamban egy tisztítást s elmerültem egy kellemes meditációban. Naggggyon jól esett. Utána úgy éreztem magam mint egy edzés, vagy egy hosszú nap utáni frissítő tusolás után.
Elemeztem az elmúlt hét történéseit, rendeztem az infókat, a tanultakat, s szembesültem azokkal is, amikre memedzserként nagyobb fókuszt kell helyezzek, s amiket el kell sajátítanom.
Szeptember utolsó hete:
Trainingen vettem részt, ahol végre megismerhettem a csapatot. Zirka 55 fő dolgozik az üzletbe beleértve a részmunkaidőseket is, de még nincs meg a teljes létszám. Tehát elég nagy a csapat, ami egyben változatos, mind nemzetiségben, nemében, kultúrájában. De ez a sokszínűség nem csak a mi üzletünkre jellemző, hanem úgy általában a cégre is.
Érintettük is egy kicsit a témát, volt egy kis érzékenyítés, s kiemeltek pár ünnepnapot, amit megszoktak tartani a cégnél. Ilyen például a nemzetközi nőnap, nemzetköziség napja, a Pride hónap, és a fogyatékossságal elők napja. Mondták hogy lesznek majd további oktatásaink, hogy hogyan álljunk pl a fogyatékosságal élőkhöz, mert pl nekünk is lesz 2 kollégánk, aki nagyot hall, illetve akinek már nem is tudom milyen problémája van, s hogy mindenkihez tisztelettel, szeretettel, segítőkészséggel kell álljunk.
Voltak játékok, amikkel felfrissítették az olykor kissé monoton száraz prezentációt.
Pl mindenkinek választani kellett egy képet, ami közel áll hozzá, bekellett mutatkozni, tapasztalatok, pozíció stb, majd jellemezni kellett, h mi van a képen, s miért azt választotta, valamint milyen ruhadarabokat szeret hordani.
Volt oktatás a teljes cégről, a mi márkánkról. Bemutatták a látvány terveket. Ismertették, hogy mi hol lesz. Volt egy kis felszínes eszköz használati elméleti téma is.
Aztán volt olyan játék is, hogy pozitív személyiségtípusok voltak létéve az asztalra s választani kellett, ami leginkább jellemző rád. Szervezett, rendszerető, empatikus, őszinte stb, s elmondani h miért azt választottad, tehát mesélni egy picit magadról.
Gyorsan elkapkodták a cédulákat, s én a rendszeretőt szerettem volna, de végül az őszinte maradt olyan, ami leginkább jellemző volt rám a maradékok közül.
Megismertem személyesen is a Hr directort is, aki mindig erős spanyol akcentussal beszél. Tudta egyből a nevem, s azt kimondva üdvözölt. Tök korrektül kitudta mondani, ami valójában a többségnek nehéz mind kimondani, mind megjegyezni.
A női osztály vezetőjével is váltottam néhány mondatot a vezetői meetingen, s mondta h ő tudja majd gyakorolni velem az angolt én meg vele a németet. 😊
Aztán egy másik Visuel merchandiser-t is megismertem, aki felvidéki, magyar gyökerekkel, Rimaszobatról, de nem beszél magyarul. Ő is nagyon szimpi s jól elbeszélgettünk.
Sajnos ez az egész hét totál hasztalan volt a munkámat illetően. Az én feladtakörömet nem nagyon érintettük. Eladás volt többnyire a téma. Ami engem inkább érintett, az a tűz és biztonságvédelmi oktatás, mert managerként ezekkel tisztába kell lennem.
De szimpatikus a csapat. Az újak közül mindenki folyékonyan beszél angolul, a régiek közül viszont vannak akik alig értenek valamit angolul.
Van egy transgender személy is a csapatban, s reggel a vezetői meetingen az üzletvezető szóba hozta, h figyeljünk rá, segítsük, supportáljuk, mert felénk, érzékeny az illető. Természetesen használhatja a női mosdót, s nőként említsük meg/ beszéljünk róla.
Úgyhogy ma Marta-val a venezuelai visuel merchandise lánnyal a szárnyaink alá vettük, s bevontuk a társaságunkba, s szerencsére a nap második felében már mert kérdezni, beszélgetni is, bár kellett hozzá pár löket, hogy dicsérjem, pozitív feedbekeket adják neki vissza, pl; hogy nagyon szépen és jól beszél angolul, ügyes volt a órán, amikor szerepelnie kellett, ilyesmi.
Amúgy Marta-val eléggé egy húron pendülünk, a kezdetektől fogva megvan a közös rezonancia köztünk. Nagyon jó megértjük, segítjük egymást.
Van egy új srác is Spanyolból, akinek konkrétan tegnap volt az első napja, s ő is nagyon szimpi, de sajnos ő csak részmunkaidős heti 20 órás.
Kissé káosz van, de sokat nosztalgiázok. Nagyon sokminden hasonlít az Il Bacio nyitásához. Itt is volt pl smink oktatás a csajoknak, meg milyen szín engedett s nem megengedett nekik, tanítás hogyan kell szépen hajtogatni, nyakkendőt kötni. Ilyesmik. 😊
Az viszont nagyon elszomorít, hogy 2 hete dolgozom a cégnél de eddig csak 3 napot tudok mondani, amin tanultam is valamit.
Azt mondták h ezen a héten sokat fogok tanulni, főleg a hónap utolsó 2 napján, mikor árut veszünk át, de sajnos ez nem valósult meg.
A hét első felében lényegében megismertem a Massimo Dutti csapatot, meg pár Basic oktatás volt. A hét második felében pedig egy külvárosi raktárban vettük át az árut, de csak úgy dolgoztam, mint egy egyszerű eladó. Totál káosz és hektikus volt az egész. A managerek is kapkodtak, annyira pörgős volt, h a nagy siettségben alig tudtak megszólalni, mikor meglettek szólítva, mert annyira pörögtek, h kellett 1-2 másodperc h levegőt vegyenek s összeszedjék gondolataik.
Az első napon kb 2-3szor is volt, h le kellett állítani mindenkit s egy nagy eligazítást kellett tartani, mert a managerek is egymásnak ellentmondó utasítást adtak.
Nagyon le lett terhelve mindenki, a hangulat a béka segged alá süllyedt, s pl Marta kolléganőm az utolsó nap, pénteken le is lépett a munkaideje lejártával, s mondta h ez neki sok, s programja van, nem tud tovább maradni, s ő ezt így nem akarja tovább csinálni. (Merthogy túlóráznunk kellett pénteken, mert nem tudtunk időben végezni a feladatokkal.)
Részben megértem, lelkileg én se vagyok rózsás állapotomban, de ugyanakkor tudom, h egy üzlet nyitás az mindenhol ilyen a kereskedelemben. Ha valamit teremteni szeretnénk, akkor abba először energiát kell fektetni. S mivel itt nagy több szintes üzletnyitásról van szó, ezért ebbe nagy energiát kell fektetni, s nem szép dolog lelépni mondván, h bocs lejárt a munkaidőm...
Ugyanakkor valóban gáz, h kevesen vagyunk. Hiába van 50+ ember már most is az üzletben, nem vagyunk elegen, s mindenki túlterhelt.
Engem is lehúzott, hogy nem tanítanak, nem fejlődök, s eljutottam oda, h elengedem ezt az egészet, s sodródom az árral. Operations Managerként kurvára ki kellett volna vennem a részem az irányításban, vagy legalább is be kellett volna avatnia a managmentnek a részletekbe, h átlássam a folyamatot, s nem pedig egyszerű pakolás, szelektálás, rendszerezés basic munkára beosztani.
Szóval sajnos már a második héten eléggé lehúzták a lelkesedésem. 😔
Viszont ezzel legalább elengedtem azt a görcsölésem, hogy nekem nyitásra már át kell látni a folyamatokat, s készen kell lennem a háttér folyamatok irányításának átlátásával, megértésével, lebonyolításával.
Beszéltem az üzletvezetővel, aki azt mondta h ez egy folyamat, amit gyakorlattal, menet közben fogok elsajátítani, s a manager team a segítségemre lesz.
Normál körülmények között elhinném, de üzletújranyitásnál tudom, h ez nem így működik, mert mindenki kurvára a saját feladatával, részlegével lesz lefoglalva.
De hát ha egyszer ez a válasz az aggályaimra, akkor tényleg nincs mit tenni, mint elengedni a görcsölést s úszni az árral.
Oktatás nélkül én nem tudok vállalni semmit, s minden eshetőségre fel vagyok készülve.
Az is megfordult a fejemben, hogy csak egyszerű emberi munkaerőnek vettek fel, hogy minél több segítség legyen a pakásokhoz, aztán majd nyitás után, mikor minden szépen rendeződik s lenyugszik a normál kerékvágásba, akkor meg majd szépen elküldenek.
A külföldi betanulásból, meg szerintem nyitásig nem lesz már semmi. Hát ekkora káoszban hülyék lennének embert kivonni, amikor a legnagyobb szükség van most minden munkaerőre...
(Mert az interjún anno még azt mondták, h 1 vagy 2 hétre németbe küldenek ki trainingre, aztán az első munkahetemen már azt mondták, hogy mivel szűkös az idő, ezért csak 1 hét lesz s az is Madridba, s végül a második munkahetemen már szó se volt, arról, hogy én itt nyitás előtt megyek is bárhova.)
Megtudtam azt is az egyik kollégától, hogy őt is megkörnyékezték anno, hogy legyen Operations Manager, s 3 hétig próbálkozott is vele, de aztán visszalépett s azt mondta, h marad inkább senior eladó.
Túl sok a feladat, nagyon pörgős, stresszes is, s inkább marad az üzletben, mert jobban szeret a vevőkkel s az eladók között lenni.
Mondta h korábban nem volt ilyen külön pozi, s volt hogy más manager asszisztens-t is megbízták ezzel a feladattal, aki csinálta is egy ideig, de nem nem szívesen s nem tudott annyira figyelni minkét részlegére, s végül ezért hirdettek meg egy külön pozíciót.
Október 12-én tervezik az üzletet újranyitni, ameddig van még másfél hét. Jövő hét második felében kezdjük a külvárosi raktárból átvinni a cuccokt a belvárosi üzletünk raktárába. De hát amilyen káosszal zártuk a hetet, sok jóra nem számítok... 🙄 😒 😔
Tetszene a meló, a feladatok, a munltikultis környezet, de ez hogy nem normál körülmények között kell kezdeni, nyakunkon az üzletnyitás, s nincs rendes training, ez így eléggé nobono. :(
Magam is kíváncsian várom, hogy következő bejegyzésemnél milyen hírekkel fogok jelentkezni, itt fogok e még dolgozni, s milyen lelki állapotban leszek, mert most nagyon nem fasza.
Csók!
Rion!
😘❤️
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
(Mielőtt a szélsőliberálisok elkezdenének sipíkolni, h náci, fasiszta etcetera, etcetera, azok olvassanak utána, hogy attól jóval régebbi, s bár előszeretettel játszották Nácik is, attól még nem kell ráhúzni a vizeslepedőt, ahogy a németeket, vagy a Hugo Boss-t, Wolkswagen-t és még sorolhatnánk mennyi mindent se mocskoljuk be ilyenekkel.)
Július utolsó hete;
Eléggé megterhelőek voltak ezek a napok is, de ekkorra már elfogytak a könnyeim, s legalább már nem sírtam, mint az előtte lévő hetekben.
Kiderült, hogy amit nagyon szerettünk volna magunknak lakást, s amire egy hetet vártunk, hogy visszajelzést kapjunk, azt sajnos nem mi kaptuk meg, így újra kellett gondolnunk hogy hogyan tovább, s mivel a második helyen lévő albi is már elkelt, így végül a harmadik helyezett lett a befutó, de ott is voltak izgi helyzetek, mert a szerződéshez osztrák bankszámla kellett volna, amivel még nem rendelkezhettünk, mivel nincs osztrák lakcímünk. 😊 🙃🤯☠️
De végül sikerült úgy kijönni ebből az ördögi körből, hogy azt mondták, h oké nem fontos az osztrák számla.
Aztán nagyban ment a pakolás, lomtalanítás is. Érdekes volt megválni sok régi holmitól. Olyan érzés volt, mintha meghaltam volna s utánam kellene eltakarítani.
Megválni mindattól, ami régen még értékes és fontos volt a számomra. Tárgyak, ruhák, képek! Sok-sok-sok emlék! Mennyi (egykor fontos) tárgy válik semmivé, s tűnik el utánunk (vagy velünk együtt) a süllyesztőbe?! 🙄😔
DUUUUURBIIIINCS! 🫣
Meglett végül a lakótársam is aki egy orosz-(dél) koreai ELTE-n tanuló informatikus srác, aki szintén meleg. Értelmes magyart nem találtam, csak agresszív, mocskolódó, gyűlölködő kommenteket kaptam, h mit képzelek én ennyit kérni, s hogy milyen már hogy politikai nézetek alapján szelektálok. 😅 Mert hát kiírtam, h;
"Olyan lakótársat keresek, aki kedves, nyitott, felvilágosult, életvidám, s mentes azoktól a gyűlölködő, negatív energiáktól, amik oly annyira jellemzőek a magyar közéletre.
Igényes nem csak magára, de környezetére is. Szeretem a rendet és a tisztaságot, így egy szétszórt és kupis lakótársnak nem szívesen adom át a lakásom."
s hát a sok beteg lelkületű meg ugye vérszemet kapott erre. 😅
Hát aki számára meglepő, vagy szomorú, h az ember megválogatja, hogy kivel él együtt, kinek adja át életterét, akkor ott szerintem nem velem van a baj... 🙄 💁🙈🙉🙊
Durva mennyire beteg nép lett a magyarok "kétharmada"-a! Én ezeket egyszerűen már csak "Freaks"-nek, Zomikbnak hívom.
Augusztus első fele;
Elég szar érzés már otthon lenni a Kispesti lakásban. Olyan rideg, üres, halott... 😕😔
Olyan, mintha a temetőbe mennénk, egy hozzánk nagyon közel álló elhunyt szerettünk sírjához. Elég szar érzés ott lenni egyedül. 1 óránál többet már nem is tudtam az utolsó napokban maradni. Összevannak pakolva a cuccaim, sokminden ki van ürítve.
Folytogató nagyon ez az érzés. Rámtörnek a régi emlékek, h anno még négyen laktunk itt! Meg hogy menni mindenki volt már nálam, mennyi sok szép emlék, közös programok voltak ebben a lakásban, most meg már senki sehol! Sőt! Már én se vagyok itt igazán! Huuu! Nagyon szar! 😔
Olyan mintha meghaltam volna, s szellemként térek vissza a lakásba, s szomorúan konstatálom, hogy elmúlt, végetért minden.
Aztán elmerengek az életen, hogy mennyi szakasza/ciklusa van egy életnek, s végül minden végetér, elmúlik, átváltozik. Nincs megállás. Ez a kisebbik része az egésznek. S hitvilágom szerint, ez megy nagyban az élet-halál ciklusaival, a reinkarnációval is.
Egyszerre szép és jó, és egyszerre szomorú, fájó ez az egész. Mennyi szépség, öröm, izgalom, fájdalom, szomorúság van az életben?
Nem csodálom, hogy oly sok lélek vágyik ide leszületni, s résztvenni ebben a színes-szagos kavalkádban, s "megfürödni" annak minden jó és rossz megtapasztalásában.
...
Bécs;
Augusztus 11-én sikerült beköltözni az albiba, de sajnos nem ment minden zökkenőmentesen, mivel a mérőórák leolvasásánál derült ki, h nincs áram. Így nekünk kell szolgáltatót választani s intézni a visszakapcsolást. Péntek révén nem sokban reménykedtünk. Neten kerestünk szolgáltatót, s kiválasztottunk egyet, s online elindítottuk a folyamatot. 15-én kedden meg szünnap van osztrákiában, ami tovább lassította a folyamatot. De pár nap alatt sikerült megoldani, igaz egy kedves magyar ismerősöm segítségével, aki Villanyszerelő. Lekellet menni anpinyóba a műszaki terembe, ahol az épült összes kapcsolója van. Ott megtalálni a miénket, s ujraindítani a rendszert.
Aztán amitől a leginkább tartottam, az ment a leggördülékenyebben; A hivatali ügyintézés, a lakcím (Meldezettel) bejelentése. Augusztus 8-án foglaltam online időpontot aug 11 délutánra és 1 percet se kellett várnunk, bejelentkezés után azonnal hívtak is, kb 10 perc alatt megkaptuk a szükséges papírokat.
Amúgy eléggé kimerítő, leszívós napok ezek. Szinte állandó az idegeskedés, mindig gördül valami kissebb-nagyobb akadály az utunkba. Valamit mindig intézni kell, valaminek mindig utánna kell járni, ami nem kevés idő. Mindent lefordítani, értelmezni, aztán cselekvési tervet kitalálni... 🙄 😒
Gábor minél fáradtabb, annál jobban horkol!
Nah hát mostanság brutál módon horkol. De annyira, h örülök is neki, h külön alszunk, mert még füldugóval is képtelenség mellette megmaradni. 😒😕
De amúgy mindezek ellenére jól érezzük itt magunk. Reméljük hosszabb távon is így marad. Ez az első 1 év az teszt időszak. Remélhetőleg hogy majd csak max városon belül fogunk majd költözni valami jobb környékére. 😊
Itt Bécsben (nem mindenki persze, de) sok ember mosolyog az utcán. Tök fura, h nem ölnek meg a szemükkel. 😅 Jók az energiák. Chillies, nyugis, ami nekem nagyon szimpi. Imádom hogy vasárnap olyan csend, béke és nyugalom honol a városban, mint vidéken!
Augusztus második fele;
Nagyon durván eltelt az augusztus is. Sőt! Az egész nyár! Sőt! Az elmúlt 34 év!
A fontosabb adminisztratív dolgokat sikeresen elintéztük a napokban. Augusztus 19-én felhoztuk Gábor bútorait Bécsbe. Üres az ő lakása is. Kurva fájó volt a kipakolás után elköszönni a részben üres lakástól. Eleinte mennyire nem szerettem Gáborhoz járni, aztán hogy megszerettem. Így persze akarva akaratlanul eszembe jutott az én lakásom is, hogy ha úgy adódik akkor ezt mégegyszer át kell élnem azzal a lakással is. 😔
Szerintem nekem jobban fájt mint Gábornak! 😅
Ő ikrek, lazább ilyen téren. Én bikaként jobban ragaszkodom a megszokott tárgyaimhoz, környezetemhez, de észrevettem magamon, hogy az elmúlt hónapokban sokat tanultam és fejlődtem elengedés téren. Sőt leginkább az elmúlt években tanultam ilyen téren sokat! Kezdve 2016 novemberétől, amikor anno Norbi elhagyott, majd 2019ben, amikor én mondtam ki, hogy legyen vége, mert már csak úgy élünk 9 év után egymás mellett, mint 2 lakótárs.
Aztán a következő 1-2 évben a legjobb barátnőm távolodott el tőlem, mondván, hogy nem haragszik rám, nem történt semmi, egyszerűen csak megváltozott. Mai napig nem tudni, hogy mi történt valójában. A szűk baráti körben se értették a többiek. Szóval ott is volt elengedés tanulás. Mondjuk ezzel egyúttal introvertáltabb is lettem, mert nagyon belső körből jött ez az őszintétlenség, amit egyfajta árulásként, hátbaszúrásként éltem meg. Aztán az ilyenfajta sebzések után az ember óvatosabbá, zárkózottabbá válik.
Azért meséltem ezeket a mini storykat, mert a lakások elhagyása is hasonló, mint a fentebbi 2 eset.
Azaz a személyek, lakások megvannak ugyan, de már nem ugyanazok, mint régen. Már nem úgy nézek rájuk. De mi magunk se vagyunk kár ugyanazok, akik voltunk évekkel ezelőtt.
Más erről írni, más érzés olvasni, és más átélni.
...
Augusztus utolsó előtti hete;
Ekkor volt először lehetőségem arra, hogy elkezdjem szétszórni az önéletrajzaim.
Ez a hét eléggé nehéz volt. Kissé depis is voltam. Ez volt az a hét, amikor nagy kánikulás, tartósan 30 fok felett volt folyamatosan a hőmérséklet. Tombolt a nyár.
Én meg utálom a hőséget, a tűző napsütéstől pedig 1 perc után felforr az agyvizem, így ki se tettem a lakásból a lábam. Szar érzés volt, hogy hétvégén léptünk megint egyet előre azzal, hogy felhoztuk a bútorokat, berendeztük a lakást, majd 1 hétig ki se mozdulok onnan. 😅
Az is rontotta a hangulatom, h sok hirdetés németül van, s elvárás a folyékony német. Alig találni olyat, ahol azt olvashatom h elvárás a folyékony angol, mai megvan. Pedig egyszerű ruházati üzleteket nézek, ahol hemzsegnek az ANGOUL BESZÉLŐ KÜLFÖLDI TURISTÁK, s nem pedig az osztrák állami szférában akarok munkát vállalni! 💁🙄
Szóval lehúzott ez, h hiába költöttem már több mint félmilliót a németre, s oké felhúztam a nulláról 1 év alatt, munka mellett B1-re a tudásom, de bazdmeg ide csak nem elég!
Vagyis nem látom jelenleg azt, h huuu de könnyen fogok tudni elhelyezkedni.
S lehúz az, hogy elkeseredésembe, kétségbeesésembe már olyan raktári, egyszerű munkákat is nézegetek, ahová meg már a nálam kissebb tudásúakat is felveszik.
...
Augusztus utolsó hete;
Hát nem semmi egy nyárzáró hét volt!
Egyik nap jelentkezek egy multi ruházati kereskedelemhez, másnap felhívnak, megbeszélünk egy interjút a kövi napra, s az azt követő munkanap kapom az ajánlatot. 🙈🙉🙊
Kellett pár óra, hogy felfogjam, hogy felvettek. Eleinte nem is tudtam örülni. Gábor örült csak, csavarta el az üveg nyakát s ittunk a sikerre, de én csak ültem s pislogtam. 😅
Ez is álom szerű volt. Vártam h mikor ébredek fel, mert az elmúlt 13 évben, mióta dolgozom ilyen gyorsaságot nem tapasztaltam.
Jó mondjuk de, mert, amikor hajóra jelentkeztünk, ott délelőtt volt az interjú, s délután már kaptuk Norbival az emailt, h felvettek. 😅
De az más volt. Mondjuk ez is más annyiból, h nem Magyarországon vagyok nem magyar meló.
De hogy egy multi cég ilyen gyorsan lezavarja az furi volt. Amúgy még mindig gyanakvó vagyok, de úgy vagyok vele, h ha nem lesz belőle semmi, akkor megyek tovább, s majd lesz valami. Olyan még úgy se volt soha, h ne lett volna sehogy. 😅😂
Szóval már a telefonos interjú is úgy volt, h látja, h jelentkeztem a cég egyik márkájához, de elnézve az önéletrajzom, ajánlana a számomra egy másik márkát, ami jobban passzol hozzám.
Ennek nagyon örültem, mert mondtam is a hr-esnek, h szemezetem is azzal a pozival, de nem mertem megpályázni, mert az elvárásoknál elbultam a gute Deutschkenntnisse-nél, még a másiknál, ahova végül jelentkeztem, csak annyi volt, h Deutschkenntnisse. Mondta, h emiatt ne aggódjak. Multi cég, s ez a Kohlmarktban van a belvárosban, mindenki beszél angolul.
Há' mondom jóu van! Én csak örülök neki! 😅 😂 ✌️💁
Aztán az interjú 1 óra 15 percre sikeredett, s azért lett csak vége, mert szólt a hr-es, hogy sajnos abba kell hagyjuk, mert itt vár már kint egy ideje a következő jelölt.
A hr-esen kívül még az üzletvezető volt jelen. Ez az egyetlen üzlet osztrákiában, viszont olyan nagy, többszintes épület, mint a Zürichi vagy a Müncheni. (Nem mintha tudnám, hogy azok milyen nagyok, de ahhoz hasonlították.💁)
(Az üzletvezetővel jöttem fel együtt a lifttel (amit akkor még persze nem tudtam), s elkövetettem egy olyan hibát, h nem köszöntem neki, amikor beszálltam, mert vadul kerestem az emailt a telefonon, hogy hanyadikra is kell mennem., meg h kit is kell majd keressek. Az elején kissé rideg is volt velem.
De az interjú végén elnézést kértem amiért elfelejtettem köszönni, s hogy nagyon izgatott voltam, s azt se tudtam pontosan hova kell mennem, s elvoltam mélyedve a telefonomban. Nevetett s mondta h semmi baj, látta rajtam.)
Többnyire angolul beszéltünk. A végén volt pár mondat váltás németül, de megdicsértek, hogy amit tudok, azt tök jól tudom, s mondtam h van magán tanárom, akivel munka mellett heti 2x van órám. A válaszom, meg hogy megtudod valamennyire mukkani németül, jól láthatóan tetszett nagyon az üzletvezetőnek.
Eleinte döcögősen ment. Nagyon izgultam, de ahogy telt az idő egyre folyékonyabban s jobban ment, s a félidőben már átmenet inkább egy oda-vissza kérdez-felelek beszélgetésbe.
Nagyon gyakorlatias volt, a munkatapasztalt és a módszer érdekelte őket, hogy korábbi munkahelyeimen hogy ment a raktárkezelés, beosztások, áruátvétel, időbeosztás, stb...
Kérdezték hogy jelent e problémát ha Münchenbe küldenek ki 1 hónapra kiképzésre. Mondtam h nem probléma. Rugalmas vagyok.
Meg hogy mikor tudok kezdeni, és válaszomra láttam, h az üzletvezető kissé ingatta jobbra-balra a fejét, s gyorsan hozzátettem, hogy ha előbb kellene, akkor szerintem van annyira rugalmas a tulaj, hogy megtudjam vele beszélni, s eltud engedni.
(Próbáltam menteni a menthetőt.)
Mert amúgy most felújítás alatt van az üzlet a belvárosban, de október közepén terveznek nyitni. + ugye 1 hónap kiképzés...
Szóval necces....
Mondták hogy lesz még 4 interjú, s várhatóan e hét vége felé, v jövő hét elején visszajeleznek.
Hát ehhez képest már másnap 17 órakor kaptam az ajánlatot. 😁🫣
(u.i.: Azóta megvan a szerződés is aláírva, s szeptember 18-án kezdek az új helyen. 🫣🙈🙉🙊
...
Zavar a mátrixban. Többször fordult már elő velem a napokban, hogy amikor álomból lassan kezdek magamhoz térni, de még félálomban vagyok, s nem tudom, hogy most hol is van a testem? Hol térek magamhoz? Bécsben, Kispesten, Corvin-negyedben, vagy vidéken a családi házban? Aztán ahogy fokozatosan térek magamhoz, furcsa úgy kelni, hogy igen, már Bécsben vagyok. Ez egy új világ, s nem álmodok. Ez a "valóság."
De azért is van idézőjelben, mert nem ritka, hogy napközben, ébren, is van hogy azt érzem, mintha nem lenne valóság ez az egész. Eléggé zavart ez az érzés, s végre, amikor volt egy kis időm h egyedül, csendben magamba mélyedjek s ismét "magamba szálljak" akkor elgondolkoztam ezen is, h miért van rajtam ez a zavaró érzés?
Úgy gondolom, hogy most elég sokminden történt velem, sok volt a jövés-menés, intézkedés, s elveszett, megszűnt a megszokott életem, s még nem sikerült lehorgonyoznom, s mindaddig marad ez a hánykolódás, még végre nem lesz melóm, s be nem áll ismét egy megszokott rendszere az életemnek.
Tehát hiányzik a rendszer, a megszokás az életemből, ami eddig a biztos támpontot, a stabilitást jelentette a számomra. + A megszokott környezet is eltűnt mellőlem, amiben eddig éltem, így persze, hogy furán érzem magam, s sokszor azon kapom magam, hogy bámulok ki a fejemből. Egyszerűen lefagy a rendszerem, mert annyi idegen inger ér, annyira pörgés van, úszok az árral, hogy szerintem túlpereg az agyam, s ilyenkor lefagy, s x másodperc után veszem észre csak magam, hogy jaj! Megint lefagytam, elbambultam!
Szerintem leghamarabb majd csak január környékén jutok el a null pontra. Ha megállom a helyem a melóban, akkora fog kb szerintem beállni egyfajta stabilitás, rendszer az életemben.
Addigra sikerül mind a bécsi életbe, mind melóba beilleszkedni, megszokni.
Nah! Most egyelőre ennyi. Lenne még bőven mit mesélnem, de majd azokat a következő epizódban. 😉
Remélem további jó hírekről tudok majd írni, s megállom a helyem az új munkahelyemen. Szoríjjatok! 😅🤞😘
...
Csók!
Rion!
😘❤️
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
Annak ellenére, h már átálltunk a téli időszámításra, alig játszok a PS5-el. Pedig ez az időszak nálam a begubózás, magamban való elmélkedés, s az olvasás, játszás időszaka. De most nem az. Most csak a tanulás megy. Nem játszom, mert konkrétan bűntudatom van, ha a szabadidőmben nem tanulok. 🙄
De legalább Gábor használja, s tud rajta kockulni, s nem hiába lett nagy nehezen 1 éve beszerezve, a chip válság közepén... 😅
A németezésemmel annyira elmegy az idő, mintha egy időkapszula lenne! 😳🙄
Van, hogy leragadok egy posztnál, s hosszú percekig elemzem az ott olvasottakat. Rákeresek szavakra, v egész mondatokat fordítok le. Értetlenkedek a nyelvtanon, és felírogatom a megfejtetlen kérdéseim a jövőbeli német tanárom számára. 😀💁
A telefonom is németre van már állítva, s Fb-n, Inststán, már szinte minden második poszt, és story német. Már ott tartok, h szinte elkerülhetetlen, h ne foglalkozzak a némettel.
Mondjuk amikor fáradt és nyűgös vagyok, akkor annyira nem örülök neki, h ezek jönnek szembe, de még így is erősebb a kíváncsiságom, s csak megszoktam nézni azokat az oktató mini videókat. De persze van, h annyira nem vagyok jó passzban, h inkább félredobom a telefont/tabletem, eldőlök a kanapén, s inkább élvezem a csendet, és az imádott, hangulatos fényfüzérek nyugodt, tompa világítását.
Okt 29-30;
Gáborral kimentünk Bécsbe. Nem semmi indulásunk volt! Hajnal 4kor keltünk, hogy 5:30-as busszal már 8:30-ra kint legyünk Bécsbe.
Már elindultunk, mikor megkérdeztem Gábort, h megvan minden? Telefon, töltő, személyi?
Mondta h igen, de azért elővette s elkezdett kutatni a tárcájában, ahol nem találta a személyiét. Vissza szaladt a lakásba, de ott se találta. Mondom akkor hozd a Passportot! Az sincs meg, s az se tudja, h hol lehetnek!
Olyan pipa voltam, h már majdnem elsírtam magam a dühtől!
Joh! Menjünk a buszhoz a Népligetbe, hátha nem fogják kérni! Ott kiderült, h a busz késik 2 órát, mert valahonnan Szerbiából jön, s fennakadt a határon.
Kurva jó! Gábor közbe megvilágosodott, h utoljára a Lurdy gym-ben kérték el a személyiét, (ami a szomszédban van) szo elszaladt érte. Ott is volt. Legalább az meglett, ami aztán kellett is, mert kérte a sofőr, miután végre megjött a busz a 2 órás késéssel...
Még jó hogy direkt a FlexiBus-t mellett döntöttünk tartván a gyakori MÁV-os késésektől... 🤷😭🤯☠️💩
Szóval kalandosan s késve, de megérkeztünk.
A város átlagos. Tetszett. Olyan, amire számítottam. Bejártuk a belvárost (I.) és a perem kerületeket. (II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. + XIX.)
VII. ker ami nagyon tetszett, de úgy vagyunk, h kezdésnek örülünk, ha találunk majd rendes állást s albit, s normálisan megtudunk élni, a nyelvet jól elsajátítani felső szintre, aztán majd meglátjuk hogy hogyan alakulunk tovább 1 év múlva. (1 éves ciklusokban számolunk.)
Sokat mentünk, nagyon elfáradtunk. Feltérképeztem a belvárosban, hogy milyen üzletek vannak, hova lehet majd jelentkezni. Több lehetőség van, mint Pesten. Kérdés, hogy hol tudok majd annyit keresni, ami meg is felel az elvárásaimnak.
Nov 1;
Gáborban szépen zajlanak a változások. (Mint mindenki másban is.) De nála most intenzívebben fokozatra kapcsolt az önmaga keresése témában.
Érdekes belegondolnom, hogy minden közelebbi ismerősömnél feltudom idézni azt a látványos változást, amikor a huszas évei végén, 30as évei elején végbement.
Furcsa, ahogy működünk. Olyan időzített, menetrendszerűen megy mindenkinél ez végbe, mint amikor a gyerekek a serdülő/kamaszkorba érnek.
Persze mindenkinek egyéni menetrend van megírva, de egyszer csak jön a repedés, s megindul (csúnyán fogalmazva) a lélek vedlése. Kinél hosszabb, akár évekig tartó, kinél gyorsabb e folyamat.
Jópárszor elmerengtem már magamon is, hogy mennyivel vagyok másabb az x évvel ezelőtti Rionhoz képest... 🙄
Mennyi embert megismertem, mennyi minden történt, s (vajon) még mennyi minden(ki) van még előttünk? 🙄 🤔
Én nagyon hiszek Dr. Michael Newton a lelkünk útja kötetében írt világban. Hiszem, h a lelkünk az előző életből hazatér megpihenni, gyógyulni, tanulni, s ha készen áll, akkor ismét útra kel egy új kalandba, egy új leszületésbe.
Kíváncsi vagyok arra is, h vajon akikkel eddig összehozott a sors, kinek milyen szerepe, tanítási célja volt az életemben?
Persze nem azt akarom ezzel mondani, h mindenkinek konkrét oka és szerepe van, mert nem így gondolom, de azt h a család, szűk baráti kör, élettársamnak van szerepe az tuti.
Azon is elszoktam gondolkodni, hogy vajon az előző életünkben milyen viszonyunk volt... 🙄 🤔
Ki volt Norbi, az exem, akivel lényegében ezen életünkben (is?🤔) együtt nőttünk fel? Együtt éltük át gyerekkorunk második felét, 18-tól 28 éves korunkig.
(Számomra attól még hogy betölti valaki a 18at még csak biológiailag felnőtt. Hitvilágom szerint lelkileg csak 30+ként válunk éretté/felnőtté.)
Ki lehet(ett) Gábor, aki segített kiélnem magam, kipróbálni mindent, amikre vágytam, aki mellettem megy keresztül a (lelki) változásain, s akivel lehet, hogy együtt kezdjük meg külföldi életünk.
Azért beszélek ennyire feltételes módban, mert semmi sem 100%, még valóban be nem következik, sok bizonytalanság van bennem, körülöttem, a világban, s még bármi bekövetkezhet, változhat addig még pl valóban ki nem költözünk.
Amúgy is szoktam elmélkedni a halálon, de így november elsején, most sikerült még mélyebben elmerülni az élet-halál körforgásán...
Szóval az a terv, hogy május, június, július környékén költözünk, de az is lehet, h már a télen menni kell, vagy épp, hogy ki se megyünk. 😁💁 Ember tervez, Isten végez...
November 13 - Vasárnap:
Egyre gyakraban fordul elő velem az, hogy lesek ki a fejemből. Már kb napi szinten!
Az irodában átalakítási munkálatok folynak, s pár hétig itthonról dolgozok, ahogy most is kellene, de nem megy a koncentrálás. Ülök a szeretett nappaliban, s csak bámulok ki az ablakon, s nézem az aranysznű napsütésben a (még mindig) gyönyörű színekben pompázó fákat.
Lehet hogy az agyam van lezsibbadva, túlterhelve. Vagy az egyre nyilvánvalóbb folyamatos változások, formálódások, konkretizálódások blokkolják le az agyam. Vagy minden (is)...
Az eddig magamban elképzelt, elgondolt világ, lassan kezd megszületni, materializálódni.
Feltettem magamnak a kérdést, h mi a baj, miért vagyok megint így lefagyva, miért van ez a zombi állapot már megint rajtam?
Gyújtottam gyertyát, füstölőt, betettem a medi playlistem, h nah akkor mélyedjünk el magunkba, h mi a fasz van már megint?! Miért laggol a rendszerem?!
Válasz: Félelem.
Félelem a változástól, a bizonytalanságtól. Ülök a kis szeretett, biztonságos, nyugis napsütésben úszó nappalimban, s az a kérdés nyugtalanít, hogy vajon mi lesz velem, hol leszek 1 év múlva ilyenkor?
Félelem és szomorúság, hogy ezt a cosy kis biztonságos komfortzónámat (megint) el kell majd hagyjam.
Okés semmi baj. Ez ilyenkor tök normális, természetes folyamat, h átéli ezeket az ember. Nothing special.
Hogyan és mit tudok azért tenni, h elmúljon ez az érzés? Mi jelentene számomra biztonságot és megnyugvást?
A tudatosság, a dolgok megemésztése, feldolgozása, tervezés, szervezés, tanulás. A tudat, hogy faszán beszélek németül, s nem kell attól tartsak, hogy hogyan fogom megállni a helyem, hol s milyen munkát fogok találni.
Oké. Ezen már dolgozok. Augusztusban újra elkezdtem szépen lazán tanulni, s hónapról, hónapra egyre nagyobb fokozatba kapcsolatam. E hónapban már befejezem a tanfolyamot, amit egyedül a saját tempóban tanultam, s bár folytatnám élő kiscsoportos tanfolyamban náluk tovább, akiktől az eddigi tananyagokat vettem, de náluk sajnos csak februártól lesz szabad hely. Az szopás! Addig nem várhatok!
Kerestem, más tanfolyamokat, tanárrokat, felmértem a terepet, hogy hogyan lehetne még nagyobb fokozatba kapcsolni. Megfelelő tanfolyamot nem találtam. Mindegyikkel volt valamiféle problémám, ami miatt nem felelt meg.
Elkezdtem magántanárokat keresni, s jelentkezni hozzájuk, de az első 3 tanár tele van, nem tud vállalni! Mondom mi a fasz?! Mindenki németet kezdett el tanulni?!
Aztán a negyedik próbálkozás szerencsére bejött. Tud vállalni. Nov 28-án kezdünk.
Februárban pedig maximális fokozatba kapcsolunk s a heti 1x 60 perc magántanár mellett, jelentkezek majd a kiscsoportos tanfolyamra is, ami heti 2x2 órás lesz.
Kemény, de muszáj maximo-ba tolni, ha májusban már interjúra szeretnék járni Bécsbe, s legkésőbb július folyamán szeretnénk kiköltözni.
Amikor nincs agyam a tanuláshoz, akkor melókat keresgélek, s csekkolom azoknak a márkáknak a karrier oldalát, amiket a bécsi visitünkkor összeírtam.
Vannak nyitott pozik, jóval több a lehetőség, mint itthon, de sajnos mégsem olyan nagy a választék, mint azt én elképzeltem, s azt látom, h pl: Münchenben több lehetőségem lenne, mint Bécsben, de Gábor nem igazán nyitott Münchenre. :/
Szóval van ilyen téren is szorongás bennem, h vajon majd a nyáron mennyi és milyen pozíciókra lesz majd lehetőségem jelentkezni...
Majd meglátjuk.
Csók!
Rion
😘
❤️
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
Lementem Debrecenbe Gáborhoz, aki várt az állomáson. Istenem! Olyan boldog voltam! Olyan jó volt elmenni hozzá, s jó érzés, h ott várt, s mosolygott rám! 😍 Mindketten izgatottan vártuk már ezt a hétvégét. 😊❤️
Ezen a napon bejáratuk a várost s kimentünk Békás tóra, ahol piknikeztünk iszogatunk, chilleztünk. Jól éreztem magam.
Május 30 - Szombat:
Lementünk Hortobágyra. Nagyon szuper egy nap volt! Beültünk a csárdába, s olyan mennyei finom gulyáslevest ettem, helyben sütött finom kenyérrel, h azthittem megőrülök-megvadulok! Húúú! Nagyon jó volt! Gábor hortobágyi húsos palacsintát evett, amit én nem szeretek, de azért megkóstoltam, de nem ízlett. Aztán sült csülköt és szürkemarha pörköltet ettünk. Dzsukel vót az is! 😅👌 Élő zene szólt, ami még hangulatosabbá tette ezt az egész napot. Itt is elérzékenyültem, s egyben elszomorodtam egy kicsit. Szeretem a hazám, s szeretnék rá büszke lenni, s elszomorít, h nem lehetek a szélsőséges vezetők miatt. Sőt! Miattuk még azt is szégyellem most, h magyar vagyok. Már alig várom, h eltakarodjanak, s cége legyen ennek a hatalmas fizikai, szellemi pusztításnak, amiket csináltak itt az elmúlt 10 évben! Ebéd után kiültünk iszogatni a 9 lyukú híd mellé, s eltöltöttünk ott néhány hangulatos órát a természetben.
Nagyon imádtam a sok madarat, s azon belül is a rengeteg fecskét! ISSSSTENEM! Imádom őket!
Gyermekkoromban sok volt felénk, s minden nyaram egyik oszlopos tagjai voltak a tücskök, békák és egyéb madarak hangjai mellett. 🦗🐸🕊️🐤🦆🐦 Nagyon lovely egy day volt ez is. 😊
Május 31 - Vasárnap;
Utolsó napunk Debrecenben, és ezen a napon mentünk Gábor szüleihez ebédre.
Húúú gyerekek! Én úúúgy izgultam! 😅😁
Ha Gábor nem szól, akkor még az ajándékokat is elfelejtem átadni! 😅
Anyukája könyvelő, apukája és bátyja ügyvédek.
Úgy telt minden, ahogy azt elképzeltem. Bemutatkozás, ajándék italok átadása. (Lányos zavaromban már nem is tudom mit motyogtam az orrom alatt.) 😅
Aztán Gábor körbevezetett a házban, ebéd, s beszélgetés, élet történt, meséljek magamról! Titta interjú vót!
Előkelő ingekbe meg galléros piké pólóban volt mindenki! Pfííí anyukám! Vót puposkodás! 😅😂
Az anyuka és apuka elég kimértek, de kedvesek voltak, a bátyó (33) az lazább, természetesebb. Anyukája volt a műsor vezető. Ő kérdezgetett egészen az iskolás évemitől napjainkig. A hajós élmények tetszettek neki, sokat kérdezett, meg nagyon meglepett volt, amikor azt mondtam, h nem szeretem a homokos tengerpartot, napsütést és pálmafákat, amiktől konkrétan herótom lett már 1 éves utazáson végére. Szo volt miről csevegni.
Az apuka néha kommentálgatott, sztorizgatott ő is, de inkább csak a végére éreztem azt, h oldódott egy picit.
Gondoltam is Meghan Markle-re, h szerintem ő is hasonlóan érezhette magát, amikor egyszerű emberként, "külsősként" belett mutatva a royal familinek.
Jó menő, előkelő, diplomás család, én meg egy mátrai diplomazatlan parasztként, a pesti proletár lakótelepről...
Meg én voltam az első fiú, akit Gábor elvitt bemutatni a szülőknek! Szóval nem egy szimpla, laza bemutatkozás volt a számomra...
Azt gondolom mondanom sem kell, h a Metaxa az nagyon jól esett az ebéd előtt, s a beszélgetés alatt is. 😅🥃
A körte pálinkával szemeztem nagyon, de még a választás előtt kiderült, h senki sem iszik, mert nem szeretik a pálinkákat, s Gábor ezt a borpárlatot választotta, így úgy voltam vele, h akkor jóu lesz a Metaxaaaa iiiissss! 😅😂
De túl vagyok rajta. A végén kaptam kulcsot Gábor lakáshoz, elköszöntünk, bátyja kivitt kocsival (valamilyen előkelő Audival...) az állomásra, s takáztunk haza Pöstre.
De összességében örülök és hálás vagyok, h 31 évesen ezt is megtapasztalhattam, melegként megélhettem, h milyen egy más rétegű családnak bemutatkozni.
Június 1 - Hétfő; Gábor elment haza. Megint szomorkás a hangulatom így itthon egyedül. A lassan lemenő félben lévő napot néztem egy darabig, majd behunytam a szemem és feltettem magamnak a kérdést, h miért vagyok szomorú?
Szeretem és megnyugtató, ahogy a nap fénye finoman melegíti a bőröm. Erről eszembe jutott, h milyen jó is volt ez a hétvége, s jött is az első válasz, h sajnálom, h a jó dolgok mindig olyan gyorsan eltelnek. Aztán bevillantak azok a képek, kis "rövid filmek", amiket tudatosan csináltam Gaborról a hétvége folyamán.
Régebben is meséltem már nektek ilyen csendes tudatos megfigyelésről, memorizálásról. Van, h szeretem csak úgy csendben figyelni a másikat. Ahogy alszik, eszik, rád néz és mosolyog. Elveszni a másik szemében.
Minél többször figyelem így meg Gábort, úgy veszek észre mindig valami kis apró pozitívumot, szépséget benne. A fizikai szépségei mellett, olyan dolgokra is figyelemes vagyok, ami átragad rám, v bennem keletkezik általa. Szeretet, nyugalom, boldogság, harmónia, béke, hála.
Ezen hétvége alatt, ezek az érzések néha olyan erővel törtek rám nem egyszer, h elkellett máshova néznem, v fordulnom, h ne lássa, h elérzékenyültem, bekönnyeztem.
S a szomorúságomnak ez a másik oka, h hiányzik.
További ok még az is, h ezen a héten kell majd, h visszajelezzenek a nagy külföldi multis cégtől, s hiába éreztem jóknak az interjúkat, attól tartok, h a jelenlegi gazdasági helyzetben sok a jelentkező, s vannak nálam jóval jobbak is...😕🙄
Persze erre egyből jön rá az a következő gondolatom, h hiszek abban, h ha ez nem jön össze, akkor annak is oka van, és megfogom majd találni a számomra ideális munkát, de ebből fakad egy újabb szomorúság is, h vajon mikor és milyen munkát fogok tudni találni magamnak....🙄
Reméljük hamarosan kiderül...
A nap lement, én pedig kiírtam magamból mindent.
Csók! 😘
Rion
❤️
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
Egyetlen egy dolgot irigyeltem csak Jonathan életéből. Mégpedig azt, h mennyire laza, őszinte, nyílt életét élt végig. A kezdetektől fogva coming outolt. Családja elfogadta. Sőt! Simán megmutatta magát a hugának, bátyjának, anyjának, amikor magassarkút és fehér csipkés harisnyát húzott magára, fekete bőr hámmal együtt. Hát az elég kemény (és számomra kifejezetten undi látvány) volt. Tetszett, az a baráti kapcsolat, ami közte és az anyja között van.Pozitív volt továbbá, h nem volt bujkálás, szégyen, félelem az életében. Vagy legalább is nem volt jelentős, h nem volt róla szó a filmben.
Viszont már extrém volt számomra az a világ, amiben ő él(t).
A mocskot láttam állandóan körülötte ahol és ahogyan élt. 😕😏 Nálam sincs patyolat tisztaság, de neki még a laptopja is olyan szutykos volt, h nem is láttam, h mit keleltt volna nézni a képernyőn, mert egyszerűen leblokkolt a szemem, a billenytűzet mocskosságán. :S o.O :/
Aztán ott vannak a drogok. Én azt gondoltam, h tök liberális vagyok ilyen téren. Mondjuk az is vagyok, de nem annyira, mint Jonathan, mert azért ő tölt kemény, szúrós dolgokat is, azokat én meg már nem tartom okésnak Amiket ő használt az már elég kemény, s többször volt, h nem is néztem oda, mert annyira felkavaró volt látni, bedrogozott állapotban. Amikor fetrengett a kocsin, vagy amikor a szobában nyögött, a kanapéban, aztán meg a földön. Beszélni se bírt csak nyögött, mint akit vagy 40 fokos láz gyötör.
Nah meg a farokba az injekció! Mert hát ugye sokszor mutatták a farkát is működés közben, s jó párszor vágtak be pornó jelenetet, de az injekciós résztől kivoltam. Meg attól is, amikor a karjába lőtte a drogot. Pfuuu.
Nem néztem ezeket a részeket, de az első pillanatképről nem sikerült lemaradnom sajnos....
Amúgy is tű fóbiám van, s tiszta stressz minden egyes vérvétel a számomra....
Szóval az én kis pinky, minden szép és jó, peace and love világom határait már erősen rugdosta ez a film.
Kaptunk egy kis értékelő lapot is a bejáratnál, s egy 5 fokú skálán négyesre értékeltem a filmet.
Tetszett h brutális, életszagú, őszinte a film, s tágított is valamelyest a határaimon.
Megerősítette továbbá azon véleményem, h rendkívül sokféle a világunk, s az emberiségen belül is ugyan úgy vannak különböző fajok, mint az állat világban.
Vannak akik a mélységben élnek, vannak akik a felszínen, s vannak akik a föld felett. S ezeken belül is vannak rétegek, alfajok.
Kifejezetten unszimpatikus számomra ez a fajta erősen extrovertált személyiség.
Csináltunk közös selfit is, de hát annyira másképp néz ki, h alig lehet már ráismerni a régi pornós énjére.
...
Február 8 - szombat:
12 év után távozott szüleim kutyája a németjuhász Néró.
Pont az előző bejegyzésemben írtam egy picit a halálról.
Hát nem kellett sokat várni, s már itt is az első... 🙄😞
Jött is egy olyan gondolat, h ezen évtized mottója;
"Aminek kezdete, annak vége is van."
Többen elfognak távozni ezen évtizedben, akikhez fűz valamilyen kedves emelék...
Anyum pont fentvolt nálam, szombaton, amikor apum küldött egy utolsó képet róla, s közölte, h eltávozott...
Hívtam is egyből, kihangosítva, h anyum is hallja.
Sírt apum is, aztán meg anyum is.
Én tartottam magam, de ahogy elment anyum haza, gyújtottam gyertyát és füstölőt, s ahogy elkezdtem visszaemlékezni a 12 évére, s elköszöntem tőle, persze h felszínre tört, amit eddig visszatartottam.
Most is, ezen sorokat is sírva írom. 1-1 mondat után, hol az orrom fújom, hol a könnyes szemem, arcom törlöm. De hát ez a gyász. Hagyni kell, had jöjjön ki... 😞😢🤧
Olyan fura ez az élet. Olyan gyorsan eltelik. 12 éve 18 éves voltam. Még én tanítottam labdázni, ami egész életében a nagy kedvence volt, s hozta mindig, mindenkinek h dobják el neki...
Sose unta meg. Istenem! Hogy elrepül az idő! Mintha csak tegnap lett volna...
Apum nagy szíve csücske volt. Hozzá állt a legközelebb....
Ő volt ott vele az utolsó percekben is.
Most meg neki kell eltemetnie hátul a kertben....
Kutya egy világ ez az élet... 😞😢
Hiába tudtuk mind, h nem sok van már szegény öregnek hátra...
Meg milyen szar lesz az nekik minden nap úgy kimenni az udvarra, h már nincs ott...
Ami kicsit boldogít a visszaemlékezésekkel, az a tudat, h legalább szép és jó élete volt. Jó körülmények között tartva, s mindenki szerette.
Én személy szerint nem ragaszkodtam hozzá, de mégis nagyon megsiratom.
Szar továbbá itthon lenni egyedül. Magányosnak érzem magam.
Gábor nincs Pesten. Elutazott vidékre. Lehet, h kéne találni valami progit s kimozdulni.... 🙄
...
Egyik este egy srácról tartottam hazafelé, amikor is úgy döntöttem, h inkább sétálok hazafelé. Annyira jó volt! A kedvenc környékemen mentem végig. Gellért tér, Szabadság híd, (kedvenc hidam) Fővám tér, Kálvin tér.
Gyök kettővel kóvályogtam miközben hallgattam Mozart muzsikát, s sok-sok fotót készítettem a környékről. Úgy viselkedtem, mint egy turista. 😊✌️
Annyira üdítő volt! Felért egy lelki fröcsivel. Egyedül, egy szép zenével, és 10 évnyi emlékkel. Annyi sok szép emlékem fűződik ehhez a környékhez, s olyan erős hála érzet öntött el, h kicsit be is pityeredtem.
Am kicsit vicces, de az estek legalább 50%hoz az alkoholos befolyásoltság által (is) okozott örömök köthetőek. Annyit züllöttem erre, h Jaaaaj! De jó is vót!
Ugyanakkor elgondolkodtatott, h akikkel megéltetem ezeket, azokkal már nem, vagy alig tartom a kapcsolatot.
Jóban vagyunk, csak mindenki máshogy, másvalakivel, másmerre éli az életét...
Február 15 - Szombat;
Szép napsütéses időnk volt így hát sétáltunk egy jót a Budai várban, ebédeltünk egy jót egy étteremben, majd csatlakoztunk Jochoz és barátjához a varosligetben, ahol meg ők tartották kutyás napot, mert egy haverjuk francia bulldogjára vigyáztak. Ott elkezdtük borozgatni, jókat beszélgettünk, majd mikor már kezdett hűvösebb lenni felmentunk a közelben lakó Joc barátjához, ahol tovább folytattuk az italozást. (Imádom ezt a szót; ITALOZÁÁÁSSS!!!) 😅🤣
Aztán 8 üveg bor után (ami négyünkre fejenként 2 üveg volt) materializálódott az, ami már jól érezhetően ott bizsergett volt köztünk a levegőben.
Jocék is nyitottak, mi is, szo lett egy kis lightos játszadozás egymással. Több és komolyabb dolog csak azért nem lett, mert átkellett mennünk Jochoz, akinél alapozás volt már megbeszélve másokkal, mert készültek menni OMOH-ra. Nekünk Gáborral ez nem volt tervben, de végül csatlakoztunk mi is.
Alapozáskor, a nagyobb társaságban a jó hangulatról és a sokáig tartó energiáról is gondoskodotunk, aminek a "mellékhatásaként" hajnalban, meg reggel is elég kemény dolgokat csináltunk egymással Gáborral. 😁
A Blahánsikerült betérnem egy helyre, ahol 17.000 Ftot kellet fizetnem 3 db vodka spritért.. . Nem emlékszem már, h milyen vodkát kértem, de amikor megkérdeztem, h miért ennyi, akkor pedig mondta is a vodka nevét, meg h 3x6 centet öntött mindegyikbe. Tanulópénznek jó volt, h máskor megnézem az árlistát... 🙄
A buliban elvoltunk. Ez egy olyan buli, amik állítólag Berlinben szoktak lenni...
Volt pár félmesztelenes, hámos fiú. Gáborral egyből egyre gondoltuk, h ha ezt tudjuk, akkor en is felvettem volna az enyémét, ha már annyi pénzt kiadtam érte... 🙄
Jut eszembe! Mondtam már, h van bőr hámom is?! Még október-november környékén csinaltattam...
Nah mindegy! A lényeg, h lovely volt ez az egész spontán napocska. Valszeg lesz még komolyabb ismétlése a délutáni lighty partynak... 😉
...
Úgy érzem, h szépen lassan ugyan, de folyamatosan épül Gáborral a kapcsolatunk. Sokáig eleinte magunk se tudtuk meghatározni, ha megkérdezték, h mi most egy pár vagyunk, v barátság extrákkal, v mi.
Aztán ugye jött, h kapcsolatban vagyunk, de nyitottban, de én aktívabban nézelődtem szét a világban, mint Gábor.
De az az intenzitás már elmúlt. Még mindig nyitott vagyok, de már nem annyira. Jobb szeretek Gáborral lenni, s úgy érzem egyre fontosabb, s jobban becsülöm, s örülök neki, h van nekem.
A másik oldala a dolgonak meg az, h Gábor meg eddig nem igazán volt nyitott mások felé, de már nyitottabb lett Ő is.
Február 17 - Hétfő;
Immár harmadjára voltam STIPnet szűrésen a Mária utcában. Májusig lehet jelentkezni. Részleteket itt olvashattok, s online is lehet időpontot foglalni. Ha nem tudtok, akkor nincs hely. Nézni kell minden nap, mert van h menetközben szabadul fel hely, s ha nem tudtok, akkor nincs hely, de nézni kell minden nap, mert szokott közben felszabadulni.
Eddig nővérke volt, de most maga a dokika volt, aki egy elég hely fiatalos kani és nem mellesleg klubtaaag. Én bekövettem az oldalát fb-n, mire ő bekövetett instán, likeoltuk párszor egymás képeit aztán ennyi ... 😁
Bár gondolom sok buzival ezt csinálja.... 🤣
Nah mindegy. Azért jól esett a kis lelki világomnak, h kölcsönös a szimpátia. Ez mondjuk kifejezetten tetszik a buzi világban, h elég sok pozitív elismerést lehet bezsbelni, ami még persze jót tesz az ember lelkecskéjének. Olyan ez mint a növényeknek a locsolás. 😁
Amúgy egészségügyileg minden okés. Hála a magasságos Gvadelupai szűznek. 😊😇🙏👼
Február 22 - Szombat;
Elkezdtem újra edzeni. Mindjárt itt a tavasz, szo ideje újra aktivizálni magam sport téren. Fogytam is a télen 1-2 kg-t, szo jó lenne azt visszaszerezni izmozatban.
Délelőtt volt edzés, takarítás, aztán készülődés a késő délután kezdődő partyhoz.
Gáborral ugyanis ismét volt egy harmadik partnerünk, akivel néhány dolog segítségével kemény, intenzív és sokáig tartó (délután 16-tól úgy kb éjfélig) kalandban volt részünk...
Szo olyan kalandban voltam anyukááám.... ... amit le se merek írni...🙄😏
Jó pár dolog kipipálódott a szex bakancslistámon... Sőt! Most nem is jut eszembe semmi olyan, ami ne valósult volna meg, v ne láttam volna pornókban... 🙄🤔
De attól még lehet h van, v fog rá valami felkerülni, de most úgy érzem, h totál jó vagyok. 😊✌️ Mármint az esti körülményekhez képest. 😅😁😉
Vasárnap pedig kettesben folytattuk, mert maradt még bennünk anyag szombatról, ami tovább hajtott, minket délutánig. Aztán levezetéskeppen pedig lazultunk 2 cigivel.
Most meg pihikézés van.
Szeretem ezt a ritka felleinget, amikor annyira passzol és okés minden, h azt érzem, h sokan ezért (is) akarnak ebbe a világba leszületni...
Meg van, h azt gondolom h mindenkinek kötelezővé kéne tenni az x évig tartó világjárást, mindenféle dolgok kilróbálását, aztán amikor végzett, mindenki eldöntheti maga, h hogyan szeretne élni. De ez bazdmeg, h sokan úgy halnak meg, h lényegében alig mozdulnak ki a kis falujukból???!!!
Kb mintha kómában élnéd le az életed! Úgy halsz meg, h nem éltél! Hazamész, (el innen a földi létből) aztán szembesülsz, h OMG mennyire durván sokszínű, mennyi mindent lehet csinálni ebben a kibaszott világban, amiről neked meg csak fogalmad sem volt!!
S ne érts félre! Mégegyszer mondom, h mindenki úgy él ahogy akar! Sokaknak az a tökéletes élet, ahol és ahogyan élnek. It's okeeeey. De fiatalon igen is KÖTELEZŐnek kellene lennie az utazásnak. Nem a múltszázadbeli baromságos "SORKATONASÁGOT VISSSZA" kell ide, hanem utazgatás! Menni! Tapasztalni! Kimozdulni a komfort zónádból! Ha csak a környező országokat jarod is be, már az is kurva jó, csak kell, h tapasztalj, érezz, láss, más életmódot, felfogást! Kipróbálj olyanokat amiket korábban nem!
Persze kell hozzá kontroll is, h tudd, hol a határ!
Mert azért nem egyszerű, s sajnos kemény az élet, de ugyan akkor vannak nagyon szép pillanatai is. Érdekes ez a világ. S ezt az érzést mindig az a lezárás követi, h érdekes ez a világ ugyan, megvannak a maga jó és rossz dolgai, de ez nem az én világom. Úgy érzem magam itt, mint amikor a kamasz gyerek vágyik ki a világba kalandozni, felfedezni. Kiszabadul, kitombolja magát, de egy idő után már elfárad, úgy érzi h oké, elég volt, s most már szeretnék hazatérni.
Hmmm... Pikk-pakk eljön majd az a pillanat is. Amikor majd csak pered előtted az életed filmje....
S már megint mi a vége az egésznek?!
Ne felejts el hálás lenni!!! ❤️❤️❤️
Ennyire futja most erőm. Nagyon kimerült vagyok.
Peace & Love
Csók!
Rion
😘❤️
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
Találtam pár cuccot ami a Norbié. A memóriám nem valami penge, de most untik, h mindegyik tárgyhoz bevillant valami emlékkép, ami eleinte nem volt gond, mert mosolyt csaltak az arcomra. Aztán megnyitom a fb-t és 7-8 évvel ezelőtti emlékeket dob fel az fb. Nagyon ritkán szoktam megnézni ezeket, s hát most sem kellett volna, mert a kapcsolatunk elejéről kerültek elő képek.
Annnnnnyira mások voltunk!
Fájó volt látni, h h megváltoztunk a 8 évvel ezelőtti énünkhöz képest.
Aztán meg az volt szar érzés, h úgy nosztalgiázok, mint valami öregember, h jaaaj, de jó is volt azokban a régi szép időkben!
Aztán itt egy kis fight volt önmagammal, h nem kell ahhoz öregnek lenni, h örömmel/bánattal tekintsek vissza a múltba, meg h örülhetek és legyek hálás, h ennyi éven keresztül, annyi szép emlékre tekinthetek vissza....
Aztán a belső harc végére rájöttem, h valójában ez az egész, amit érzek, olyan mint amikor egy meghalt szerettünkre emlékszünk vissza.
Mert hiába élünk mindketten, de már egyikünk sem ugyan az, aki anno volt, s azok az érzések sem élnek már, amik igen szorosan összekötöttek minket annyi éven keresztül.
...
Január 6-án megkezdődött a munkás élet, s azzal az extrém szexuális étvágyam is visszaesett a normál stádiumba... 😁
...
Melóban azt látom, h mindenki nagyban bűvöli az excelt, s azt hittem, h hűűű itt biztos akkor mindenki nagy excel guru, s biztos sík hülye vagyok hozzájuk képest, mert én még csak a basic dolgokat tudom, s kiderült az elmúlt majd fél évben (mióta itt vagyok) már egy párszor, h a faszt! 😅
3 emberhez mentem oda segítséget kérni, 3 különböző kérdéssel, s egyikük se tudta h hogyan lehet. Ők is ugyan úgy, azokkal próbálkoztak, amikkel már én is. 😁
Ez megnyugtatott. 😁😅
Ugyan ez angol is.
4en vagyunk egy csoportban s változó a teljesítési szint, h ki mikor, hogy jobb. S ne értsétek félre. Nem kárörvendő vagyok, csak jó látni, h senki sem tökéletes és perfect.
Mert én ugye bevoltam szarva, h itt a kollégák fele már évtizedek óta itt dolgozik, s hát tuti nagy istenek. Persze a maguk szakmájában biztosan azok, de azokon a területeken, amikben én is tevékenykedek, tök emberiek ők is. 😁
Amúgy komolyabbra fordítva a szó, megfordult egy párszor a fejemben, h ide való vagyok e....
Broadcast, műsorszolgáltatás, kamerák, keverők beüzemelés, világítás, meg a franc tudja még miminden, ami kell egy műsorhoz. Nagyon technikai.
Ugyanakkor nekem nem is kell ezeket teljesen tudnom, de mégis zavar, h gyakran találkozok olyan megnevezésekkel, amiről fogalmam sincs, h mi az.
Meg érezhetően nagy szakadék van köztem és a mérnök kollégák közt, akik gyakran kint dolgoznak helyszíneken.
A hülyeség nagyon megy náluk. Imádnak baromkodni, viccelődni. Ugyanakkor meg is értem. Biztos kell ahhoz a melóhoz lazaság, mert gyakran azért elég stresszes. Meg már évek-évtizedek óta ott dolgoznak és persze h lazábbak...
Ellenben az irodán jóban vagyok mindenkivel, s szeretem is őket és úgy érzem, h ők is viszont szeretnek, s ez a lényeg, hisz amúgy is csak velük találkozok minden nap.
Aztán zavar, h valami kisebb hibát állandóan vétek, s mivel nekem a 3 ügyvezető igazgató a közvetlen felettesem, így egyből ők találkoznak a hibáimmal, ami gecire fusztrál.
Ilyen hibák mint pl, valamit elfelejtettem, vagy nem 100%osan csináltam meg (pl egy szerződés mellékletében szereplő több oldalas árlista táblázat fejléce szerepel a táblázat elején, de a többi oldalról már lefelejtettem a fejlécet.)
Vagy helyesírási hibák, v kétértelmű mondatok, v át kell nézni egy dokumentumot, előszűröm, kijavítom a hibákat, s tovább küldöm az ügyvezetőnek, de még Ő talál benne hibát... 🙄😕😏
Egyik megbeszélésen megnyitottam egy általam használat excelt, ami nekem segítség a munkámban, s abba kötött belém az egyik ügyvezető, h mi az, hogy "v" (vagy), meg a programot progiként rövidítettem, meg h a táblázatban hol angolul, hol magyarul írok (attól függően, melyik szó az egyszerűbb, rövidebb) s ezt őt zavarta.
Én nagyon pipa lettem, s valami olyasmit mondtam, h belsős, saját használatra van, nem pedig külsős céges preziről van szó.
Aztán mondta, h jó. Ő egy nyelvtan náci.
Mondtam magamban, h gondolhatod, h buziként amúgy is mennyire szeretem a nácikat... 🙄
A meeting után kipanaszkodtam magam egyik kolléganőmnek, aki csak jókat nevetgélt rajtam, s mondta h fogadjam el, mert az ügyvezető ilyen, s amúgy meg mindenkivel ilyen, mindenkiben talál valami hibát, s nem állja meg, h magába tartsa, s elmesélt gyorsan pár storyt, h vele is miket csinált anno, meg h mik voltak a cégnél.
A végén azt éreztem, h bassza meg! Ez az ügyvezető olyan, mint én! Neki is megvannak az olyan hülyeségei, mint pl nekem, amiről pár bejegyzéssel korábban meséltem nektek, h rend, tisztaság, mindennek megvan a maga helye stb....
Ez az ügyvezető is ilyen, csak + 20 évvel rosszabb. 😁
Mármint ha én 30 évesen ilyen vagyok, akkor kb 20 év múlva én is ezen a szinten leszek, mint az ügyvezető. 😅😁🙄😏😕
Mind1. Úgy vagyok vele, h tanulok fejlődök, s jobban odakell figyelnem M. I. N. D. E. N. R. E!!!
Meg az ügyvezetőket is hónapról-hónapra szép lassan egyre jobban megismerem. Idővel könnyebb lesz, h tudom kinek mi a háklija, mit szeret, mire ugrik stb...
Bízom benne, h kitartok s nem fogom megunni és bedobni a törcsit, meg h nekik is megfogok tudni felelni a továbbiakban is.
...
Január 18 - Szombat;
Délelőtt találkoztam Norbival. Találtam jó pár holmit itthon, ami az övé, s azt elvittem neki, meg megnéztem, h hol lakik. A környéket nem szeretem, (18ker) de neki és a párjának majd tök jó lesz, mert közel vannak a munkahelyükhöz.
Aztán elugrottunk az IKEA-ba. Vettem pár cuccot, s taka volt haza, mert lebetegedtem. Már hajnalban éreztem, h valami nincs rendben velem.
Fájt a gyomrom, émelyegtem meg hányingerem volt.
Szerintem vagy gyomorrontásom volt, vagy valami vírust nyeltem be. Legalább is olyanok a tünetek. Hányni nem hánytam. De napközben hőemelkedésem volt, este meg lázam.
Sose volt még szerintem gyomorrontásom. Nagyon szar érzés.
Lett volna egy kalandom egy sráccal, de úgy azt végül lemondtam. Meg van egy másik srác is, akivel már kb október óta beszélgetek, s szeretne már nagyon hármasozni velünk, de mindig megöltem a bulit azzal, h csak unit keresünk.
Mondta h ritkán szokott passzívkodni. Mondom nem baj. Majd szólj akkor, ha éppen a kívánós stádiumodban leszel. S hát szólt. 😅😁
...
Véletlenül valahogy rátalaltam Todrick Hall zenéire, s nagyon tetszik mind a zenéje, mind a klipjei.
A RuPaul Drag Quuen sorozatot is elkezdtem nézni, de annyira nem fogott meg... 🙄
Jaj! Buzulásról jut eszembe! Gergő exemmel is találkoztam múlthét szombaton, s Ő ajánlotta nekem a Bonding című sorozatot, ami olykor elég erős jeleneteket tartalmaz ugyan, de azért tetszik. (Volt egy párszor h elkellett takarni a szemem, mert nem bírtam nézni...)
Szo ajánlom figyelmetekbe. ☺️✌️ Kurva jóó! 😁😇
...
Egyik este meditálni akartam, de végül a halálról való merengés lett belőle.
Elgondolkoztam papám elvesztésén, s szembenéztem, h mennyi lehetséges elhalálozás lehet a következő évtizedben.
Persze erre nem lehet igazán felkészülni, hisz bármi lehet.
Pl.: Lehet én előbb meghalok, vagy olyanok mennek el váratlanul, akik élnek és virulnak, akik meg már öregek, lehet h ezt az évtizedet is simán kihúzzák.
A halálra gondolni, persze sokaknak nem egyszerű, és inkább félelmetes és fájó. Sokakban más érzést vált ki.
Fájó nekem is, de ugyanakkor úgy vagyok vele, h a halálon való merengés által még jobban becsülöm és értékelem az életet.
Már jó ideje pl memorizálom a szeretteim mozdulatait, hangját, vokalitását, reakcióit, amiket majd aztán bármikor feltudok eleveníteni, letudok játszani a kis fejemben.
...
Egyik nap Gáborral vásároltunk a Lidlbe. Vettem gyümölcsöket, mert már pár hete, kb 2 naponta éhgyomorra gyümölcsturmixot iszok. (Banán, répa, cékla, zellerszár, alma.)
Vettem az Aldiban lyukacsos, átlátszó, vászon zsákokat, s abba pakolgattam be szépen a gyümölcsöt, mikor egyszer csak egy nagyon erős negatív energia csapott meg. Oldalra néztem s láttam, h egy idős bácsi agresszíven tépkedi a műanyag zacskókat miközben engem néz.
Majdnem kinevettem szegényt, de nagyon rossz volt az az érzés, ami körüljárta, s inkább nem reagáltam semmit, de az elfojtott nevetésem helyett a mosolyt már nem tudtam letörölni az arcomról. Megigazítottam a vállamon a vászon táskát, s otthagytam.
Biztos egy gyökér, mélymagyar fideszes volt. Egyértelmű volt, h a klíma/környezetvédelem melletti kiállásom bosszantotta fel.
"Nah! Itt ez a hülye kis buzi gyerek a kis vászon táskájával, meg a nyomorult hálós zsákjába pakolgatja a sok szarját. Játsza itt az ágyat a nagy környezetkíméléssel!" 😅😁
Ő a globális felmelegedéstől nem fél, én meg a korona vírustól..... 🙄
Csók!
Rion 😘
❤️
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
Ismét volt egy nagyon erős gyermekkori álom. Az erős alatt többmindent értek. Pl; mivel egyből felébredtem utánna, így emlékszem mindenre, másrészt nagyon valóságos volt ez az álom is.
Azt éltem újra, ahogy általános iskolás koromban egyik nyáron felmásztam az iskola udvarán lévő fára, (fehér nyárfa) aminek volt egy vízszintes ága, s én arra másztam ki, s csüngtem le vagy 3-4 méter magasból. Éreztem a kezemben a fának a maradványait a kezemben és azt a jellegzetes illatot, ami ennek a fának van.
Emlékszem ennek a fának a fehér részei nagyon simák voltak, s gyorsan beizzadt alatta a tenyerem és csúszóssá vált, így még izgalmasabb volt a mászás. Nagyon szeret(t)em.
Aztán felmásztam a fa mellett lévő lapos tetős régi iskola tetejére. Ez csak egyszintes, kis régi tanterem volt még a századfordulón, amit napjainkban már csak lomtárnak használnak.
Szerettem ezen a lapos tetőn ülni s a fák árnyékában innen nézni a salakos focipályát, meg a zöld parkot. Lágyan fújt a nyári szél, s ahogy a fehér nyárfa levelei lenegdeztek benne, úgy járt-kelt a levelek árnyéka rajtam.
Issssstenem az az illat! Annyira bennem van! Annyira imádom!
A természet illata!
És ez az egész all in, a táj, a csend, a kellemes időjárás, az illatok együttese maga a tökély! Ez is maga a paradicsom a számomra; A gyermekkorom.
2019 December 30 - Hétfő:
Amennyire nem volt kedvem a szexhez december elején, úgy jött rám a kangörcs karácsony után.
Mondjuk ezt 2 dolognak is köszönhető, h ezt kihozta belőlem.
Az egyik, h a karácsony alatt eltelt úgy 1 hét, h nem szexeltem.
A másik meg (s ide tartozik az, amivel az előző bejegyzésem befejeztem reménykedve.) hogy a múltkori négyes után, sikerült a hármas szüzességem is elveszíteni végre már, s ezzel együtt egy igaz unihoz illiően jó pár pozit és élményt kipróbálhattam, amire már oly rég óta vágyom. Szerencsére most rendesen működtem, s nagyon élveztem/élveztük a 3 órányi tömör gyöngyört. ☺️✌️
Igaz, most nem is az volt, h bumm bele egyből a közepébe, hanem leültünk beszélgetni, miközben megiszogattunk egy üveg bort. Tök jó fej, értelmes, intelligens, KOMMUNIKATÍV srác volt, akinek olyan természetes volt a kisugárzása, aminek köszönhetően, tudtam oldódni. Neki is nemrég lett vége egy 8,5 éves kapcsolatának.
S igen! Nekem ez a kalandozgatás nagy dolog! Még sok más melegbarátomnak ez természetes és már rég túl vannak ezeken, sőt! Egyesek már unják is, addig én még csak most cseppenek bele. (Aztán majd x idő után lehet megunom majd én is, de szerintem így a legjobb, h nem egyedül vagyok.)
Gáborral is tök rendben vagyunk karácsony óta. Nincsennek hullám völgyeim, mint előtte és úgy érzem, h sikerült már elfogadnom olyannak amilyen. Örülök neki, hogy partnerem/társam/párom. S külön öröm az is, h ő is legalább annyira mocskos kis nasty boy, mint én. 😅
Amúgy ehhez a jelentősen megemelkedett intimitáshoz gondolom az is hozzájárul, h nincs meló, se stressz. Kipihent vagyok. Nincs más dolgom, csak eszek, szexelek, játszom (Word of Warships), alszom. 😁😅 Január 6ig...🤣
Amúgy azt érzem, mintha újra 20 éves lennék. Akkor kalandozgattam és próbáltam ki új dolgokat így utoljára!
Apropó 20 éves! Nem titok, h 10 éve, 20 évesen veszítettem el a szüzességem (csak fiúval tudok működni) és most 30 évesen újabb dolgokat tapasztaltam meg. Tudom sokaknak hülyeség, de ez fontos, jelentőséggel bíró dolog a számomra.
Hiszek az életperiódusokban. Hiszem, h x évente mindig bekövetkezik egy olyan esemény, dolog az életünkben, ami változat rajtunk és egy nagyot formál, v lök valamerre.
S tudom, h már ez is geci unalmas, h mindig ezt mondom, de nekem már ilyen a természetem, h ezért is hálát mondtam/mondok, s köszönök, köszönök, köszönök mindent, h úgy alakult az életemben minden ahogy. Hálás vagyok mindenkinek és mindenért, mert hatással vagyunk egymásra, formáljuk egymást akarva és akaratlanul is. ❤️
Rossz dolgok mindig történnek velünk, de ez csak egy eszköz, egy mód arra az élettől, h változzunk, tanuljunk. Szinte minden szarból lehet valamit tanulni. A probléma ott kezdődik, ha ezt nem ismerjük fel. De szerencsére x idő után sokan felismerjük a pofonok után, h mi az amit tanított, adott nekünk az a fájdalom, hálásak tudunk lenni. Ha más nem, legalább azért, h erősebbé tett, felálltunk ebből is és mentünk tovább.
S hálás vágyok azért is, h ha olykor bús, borongós, morgós a hangulatom, de akkor is tudok hálás lenni, s tudok örülni az élet apró örömeinek is.
Boldog vagyok. ☺️❤️
2019. December 31:
Gáborral együtt szilveszterztünk. A Corvin negyednél lakik ő is meg a haverjai is 10 perc sétára egymástól.
A haverjairól tudni kell, h hát eléggé más kategóriák, mint én, vagy az én barátai köröm...🙄
... Öömmmm....
Hát kezdem azzal, h elsőre nagyon sokkoló volt belépni hozzájuk.
Visszautaztam az időben legalább 30 évet. De inkább 50et. S kb azóta nem is volt takarítva... 😁🙄
Amúgy egy igazi hipster, hippi lebuj tanya. Nekik tökéletesen megfelel.
Egyből megértettem Gábor személyiségét is. Eddig csak azt láttam, h nálam h él, meg milyen az ő lakása, s már nekem ebben is nagy differencia volt kettőnk között. De most, h láttam hogyan élnek a haverjai, így már értettem, h miért is olyan amilyen, s Gábor valahol kettőnk között (én és a haverjai) van valahol félúton.
(Szegényre mindig rászólok, h ha pl a tejet nem teszi vissza egyből a hűtőbe, v az asztalon hagy valamit, s nem pakol el rögtön maga után, v égve hagyja valahol a villanyt, v h mikor megjön, s levetkőzik, akkor rábassza a kanapéra a ruháját, mint egy tinédzser s nekem kell összehajtogatni és elrendezni. Nála is szóltam eleinte ezekért, de már csak nálam tartom ezt a "drákói szigort". 😁) (Vannak nálam sokkal rosszabbak is!!! 😅😁✌️)
Szo Gábor látta is rajtam szerintem, h megvagyok szeppenve, aztán itatott is pálinkával. 😅😁
Amúgy a haverjai jófejek. Nagyon lazák. Igazi modern kori hippik. Sok arc volt. Kb 30an voltunk. Még nagydarab, bakancsos szakállas rockerek is voltak köztünk, akiktől eleinte tartottam, s gyorsan informálódom is, h ööö Houston! Azok meg kik és h nem e jelentenek veszélyt ránk?
De persze nem. Sokan ismerték már Gábort, s tudják róla, h mizu. S mivel folyamatosan együtt voltunk, így tudták h én ki/mi vagyok. 😁
Meg Gábor gyakran simogatott mások előtt, ami ilyen arcok között eleinte feszélyeztetett, de aztán idő után feloldódtam s néhány kisebb csók/puszi is elcsattant előttük. (Ahogy a társaságban lévő heteró párok között is.)
Ami nagyon zavart még a lepukkantságon kívül az, h cigiztek a lakásban. Egy idő után már a szememet is zavarta meg ki is kellett mosnom a ruháim másnap, mert büdös cigi szagúak voltak.
Aztán átmentünk az utca másik felén lakó legjobb barinőmhöz Borihoz. Még Gábor haveri körében voltam, többször is mondtam neki, h bassza meg nem érzem a pálinkát, pedig már túl voltam jó pár kupicán.
Aztán Boriéknál jött a felismerés, h már jó állapotban vagyok. 😁
Bemutattam Borinak és a párjának Gábort, ittunk, jól elcseverésztünk. Bár leginkább én fostam a szót, mert Gábor haverjainál nagyon visszafogottan cseverésztem a srácokkal.
Szo löktem a hülyeséget, a többiek elnevetgéltek rajtam. Borinál otthon érzem magam. Számtalanszor voltam már nála, s jól esett h felszabadultan éreztem nála magam.
Aztán jött Bori tesója és párja. Nekik is bemutattam Gábort, megint ittunk, kis csevej, aztán visszamentünk Gábor haverjaihoz.
Éjfél, bajszos szar, aztán kb 20 percig egy kisebb tüntetésszerűség volt miatta. 😅😂
Mivel nem ismerem őket, így nem volt most kedvem velük politizálni, annak ellenére sem, h mindenki ellenzéki (idegenekkel amúgy sem szeretek) szo átmentünk inkább a konyhába Gáborral, aztán 1 körül hazamentünk.
2020. Január 3 - Pentek:
A kangörcs még mindig tart. Szinte napi szinten érzem magamon, h bevagyok kattanva. Kicsit olyan, mintha kis spuri lenne bennem. Azon kattog az agyam. Katt-Katt-Katt. Gondolok erre, gondok arra, írnak itt-ott, hívnak ilyen meg olyan bulikba.
Persze nem reagálok mindenre, de Gáborral is minden nap együtt vagyunk, h nem dolgozunk csak Jan 6tól, s hát naponta jó pár alkalommal összeragadunk, s megy a tipi-tapi dínó... 🙄😁
De Jan 6-tól majd véget ér már a jóu világ! Megkezdődik a munkás élet! 😔😢
Nagyon jó volt itthon ez a 2 hét holiday. 😍❤️
Nah!
Csók! 😘
Rion
😊☮️
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
