Fordulok jobbra, fordulok ballra
tekeredem már én itt össze-vissza!
Aludnom kellene, de nem tudok,
Hisz folyton Terád gondolok.
Veled alszok,
Veled kelek.
Kár, h nem vagy itt
Valójában velem.
Bánt a jelen! Öl a múlt!
A hiányod, csak nem csillapult!
Megyek tovább, de rögös az út,
Mindenhol visszaköszön a múlt.
Bánt az egész, de csak nincs bocsánat.
Szeretlek, mégis úgy utállak!
Utállak, mert még mindig szeretlek!
Utállak, mert nem feledlek!
Utállak, mert belém égtél oly nagyon!
Utállak, mert szenvedek, mint 1 majom!
Ez nem önsajnálat! Ez szimpla érzelem!
Nem tehetek róla, h ilyen az én szívem.
Szép volt, jó volt. Köszönöm. Ennyi!
Bár ne kellene ezt így leírni!…
Változnak az emberek, változom én is.
Ki akkor szeretett, most utál mégis.
Itatom az egereket, bár tudom, attól jobb nem lesz,
De leírom bánatom e versben, hátha… …attól jobb lesz.
Életem első versét, Tehozzád intéztem.
Spontán, bánatosan, fáradtan, de Tehozzád intéztem.
S célomat, ismét elértem.
Magamat 1 fokkal, máris jobban érzem.
Írnom kellett, mert nem nyugodott lelkem,
Megírtam hát e verset, ezen éjjelen.
Tudod hát, h utállak, s tudd még, h szeretlek.
Vigyázz magadra! Soha nem feledlek!
Rion
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése