Idézet mára:
Számtalan valóság létezik egyazon időben. Ezek az úgynevezett paralel univerzumok. Az hogy mi melyikben létezünk, az csakis rajtunk múlik.
Melyik legyen? Az a valóság, ahol a barátaink mindig támogatnak, a családunk hisz bennünk és a szívünk megértéssel van tele? Vagy az a valóság, amelyikben az üzlet sosem jön össze, ahol mindig lemaradunk a hajóról és a baj sosincs tőlünk távol?
Mindkét valóság egy időben létezik. A meghatározó tényező pedig az ahogyan cselekszünk. Az ego által vezérelt tetteink a káosszal teli valóság börtönébe zárnak minket. De minden alkalommal, amikor ellenállunk a reaktív viselkedésünknek, egy kvantum ugrással, egy jobb valóságba érkezünk meg.
Augusztus 6-9:
Végigdolgoztam a 4 napot. Minden okés volt. Úgy érzem, h kezdenek befogadni a kollégák. Egyre többet beszélgetünk, kérdezősködnek, mesélünk magunkról. Az üzletvezetőm is nyit felém pedig őt éreztem a legtartózkodóbbnak. Kértem értékelést az eddigi munkámról, s majd 1 hét múlva pénteken értékelnek közösen az u.v helyettessel. Kíváncsian várom.
Akkor csütörtökön kikérdezett az üzletezetőm az üzletről, kollekciókból, Armani “történelméből” és angolból. A kérdések 90 százalékára nagyjából tudtam a választ. 
Múlthéten felmondott Zita a kedvenc kolléganőm, mert felvették mesterképzésre, ahová jelentkezett. Ő volt velem a próbanapokon, s mivel jó benyomást keltett így Őt éreztem hozzám a legközelebb állónak. Sajnálom h szeptember elsejével már nem lesz velünk… :/
A héten lett volna egy buzi próbanaposunk Zita helyére. Ő is az egyik Andrássy úti üzletben dolgozott, s azt hallottuk róla, h már az interjún illette magát. Egy passzív k.rva, érett nő gondoltuk. Senki se akarta, nem vártuk. Én különösen nem, mert nem bírom az ilyen primadonna girlöket… 
De nem jelent meg a próbanapon, mert állítólag lebetegedett. “Ó nembaj!” 
Gondoltam Én. Szo megúsztuk…
Az ilyen risza-risza, hajtű dobállók nagyon irritálnak. Meg am is szarkavarók, áskálódó hárpiák. (Persze nem általánosítok, s vannak kivételek bla, bla, bla….)
Augusztus 10. Péntek:
Szabadnaposak vagyunk mindketten Norbival jó 
pár napig, így az első napunkat azzal töltöttük el, h elmentünk kirándulni Szentendrére. Úgy volt, h Siófokra megyünk, de szar idő volt a hétvégén, így változott a progi. Nagyon jó volt. Igaz Norbi az elején durcizott – mert miért ne, mert ha én vagyok Normális, akkor Ő nem az, s fordítva – mert, h nem mentünk Siófokra, pedig süt a nap, s h rávolt készülve…
De aztán megnyugodott, h beértünk Szentendre bel/óvárosába.
Imádom az ilyen helyeket. Hollókő feelingje volt, ami különösen közel áll hozzám, hisz palócföldi vagyok én is.
Sok képet csináltunk, sokat sétáltunk, s kiültünk egy étterem teaszára is ebédelni. “Tök romcsi voooolt!!!” 
Estér épp h hazaértünk, jöttek is a csajok Zsuzsi és Virág. Ittunk pár feles házi páleszt, aztán rohantunk is a Deákra, mert ott találkoztunk Zsófival. Aztán leültünk az Erzsébet térre, ahol ittunk kevert narancsos és epres vodkát. Először ittam epres vodkát de nagyon finom volt.
Aztán elmentünk a Romkertbe, h bulizunk, de Zsófi visszakozott, mert fáradt volt, s így visszamentünk a Ferenciek terére, h akkor hazamegyünk, de a metro már zárva volt. Aztán nagy tanakodás után, végül Zsófinak odaadtuk a lakáskulcsot, felírtunk neki mindent, h hogyan hová, miként jut fel hozzánk, addig Zsófi vett nekünk egy pezsgőt, hívtunk taxit, s hazament hozzánk aludni.
Mi a többiekkel visszamentünk a Romkertbe, de hatalmas sor állt, ami nem haladt, szo beültünk egy taxiba, s elmentünk a Dobozba. Bent már éreztük rendesen a pia hatását, de azért még ittunk. Jó volt. Eltánciztunk hajnalig, s olyan 4 után hazaértünk.
Augusztus 11. Szombat:
Úgy terveztük, h elmegyünk Rám szakadékhoz, de mivel előző este elégé kiütöttük magunk, s dél után tértünk magunkhoz, így már elégé késő lett volna elindulni. Aztán jött az ötlet, h menjünk ki a jánoshegyi kilátóhoz. Oké. Elkezdtünk készülődni, s mire elindultunk volna, elkezdett esni, szo maradtunk itthon.
Családi idill. Apa (Én) írok, jegyzetelek a blogba, Norbika odakint mosogat(!), amit még nem
láttam az elmúlt 7 hónapban. Meg is puszilgattam, s megdicsértem, h milyen ügyes. Aztán végül kimentünk a Budai várba sétálni. Eléggé borongós, hűvös, őszies idő volt. Csináltunk itt is jó pár képet. Estére, ahogy hazaértünk, elkezdtünk kisütni hasábburgonyát és sajttal töltött pulykamellet. Nagyon éhesek voltunk, szo a negyedét sütés közben megettük.
Esténként mostanában már a Heroes-t, és a Testvérek című sorozatot nézzük. Bár leszedettem Norbivl az “On the spot” nevű sorozatot is, mert arra is kiwi wok.
Augusztus 12. Vasárnap:
Délig megint aludtunk. Délután kimentünk az Akváriumhoz szétnézni, mert kirakodós vásár volt, aztán hazamentünk megkajálni, s én hazautaztam vidékre, Norbi meg ment haza.
Jó volt itthon lenni. Már kb.: 1-2 hete honvágyam volt, de mégis fájó szívvel indultam el, h elváltunk Norbival. Pont írni is akartam neki a vonaton, h már most hiányzik, mikor láttam, h már Ő is írt, h rossz volt elválni. Olyan jó eső érzés az ilyen. Különösen az, h kis híján egyszerre írunk egymásra, s ugyan azt…
Jóóóó. Tudom ez csöpögős lett, de nem érdekel. Szeretem az ilyet és kész! Am meg mindenki szereti, ha éreztetik vele, h szeretik.
…………
Csók!
Rion
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése