Scotty, mi, munkanélküliség, ufók csapó 2, álláskeresés

Idézet mára:

"A Teremtő mindig segít nekünk, még akkor is, ha ezt néha elfelejtjük. Főleg nehézségek, depresszió és bánat esetén feledkezünk meg arról, hogy még a kihívásaink is a Teremtőtől érkeznek.
Mikor sötétség van körülöttünk, bármilyen nehéznek is tűnik, jusson eszünkbe, hogy ezt is a Fény küldte. Ha nem így teszünk, az olyan, mintha azt mondanánk a Teremtőnek: "Nem akarom, hogy segíts! Inkább megoldom én."
Ne feledjük, hogy amin keresztülmegyünk, annak meg kell történnie az adott napon." - Yehuda Berg

Május 26. Vasárnap:
Délután jelenésünk volt a városligetben a tónál, a Szaft nevű kiülős teraszon, mert ligeti kutyaverseny volt, ahol Scotty kiváló helyezést ért el. Kapott oklevelet meg kutyakaját és mi is kaptunk egy 2000 Ft-os értékű utalványt, amit elfogyaszthattunk a teraszon.
Ettünk nagyon finom retro burgert és lángost.
Aztán elmentünk a Compact bar-ba, összepakolni a szombat esti buli után.
Este pedig elvittem Norbit étterembe a Ráday utcába. Hová máshová, mint egy olasz étterembe.
Május 31. Péntek:
Szabadnapos voltam. Felhívtam a főnököm, s elmondtam neki, h Június közepén elfogok jönni a cégtől. Ha nekik jó, akkor tudok maradni a próbaidőm lejárta végéig, azaz június 13.-ig. Csak szeretnék előre szólni, mert nem akarok kibaszni a kollégákkal, s legyen idejük keresni, s találni egy másik megfelelő kollégát a helyemre.
Június 2. Vasárnap:
A hétvége melóval telt el. Vasárnap este, meló végére bejött az üzletvezetőm, s lehívott beszélgetni. Láttam rajta, h valami gáz van, v h baja van, mert már ismerek annyira mindenkit, h feltudom ismerni, ha gáz van.
A lényege a beszélgetésnek az volt, h megszűnt a munkaviszonyom. Próbált összehordani pár érvet, h miért pl.: H mivel már tudom, h elfogok menni a cégtől, így már nem úgy állok a munkához. Nem teszem oda magam teljesen szívvel, lélekkel és egyéb hülyeségek.
Megmondtam neki, h ezt te is tudod, h hülyeség, hisz az egész 3 hónapos próbaidő erről szól…
De nem kínoztam tovább, mert tudtam, h a tulaj akaratát közvetíti ő, aminek ő maga sem örült, mert érzetem s láttam rajta, h neki is szar ez az egész. Fiatal ő is, s jó kapcsolatot ápoltam vele is.
Szo ennyi volt.
Tehát a Bizanc Luxory Multibrand Store-ba eladót keresnek, szo aki beszél legalább 1 idegen nyelven és van eladói tapasztalata az jelentkezzen személyesen fényképes önéletrajzával a váci utcai üzletben.
Tanuló lecke volt ez is nekem. Jót akartam, meg becsületes voltam, h szólok előre, h ne basszak ki a kollégákkal erre ez a hála… Mi sem bizonyítja jobban, h mocsok egy világban élünk, de sebaj, mert hiszem, h ez az egész össze fog omlani, s még az idén egy aranykor jön el a földre….
…
…Este megint láttunk ufókat. Én már félálomban feküdtem itthon. Norbi meg a volt kolléganőivel voltak iszogatni. Hajnalban jött haza. Arra riadtam fel, h nagy robajjal beront a lakásba, majd a szobába.
Mondom úúúúúúr isten! Így bebaszott?!!
De több gondolatra nem jutott időm, mert hangosan rám kiabállt, h; “Cica gyere gyorsan! GYERE! SIESS!!!” Azzal vissza kirohant a teraszra.
Gyorsan kaptam magamra nacit meg pulcsit, s kirohantam. PF! Aztán levert a víz!
Amit láttam minden kétségem elszállt afelől, h csak igazak, amikről olvasok, s írnak a közvetítő források! Tényleg itt vannak! Megint rajokban szálltak, rengeteg fénylő hajó! Sok, sok, egy irányba ment megint. Ugyan olyanok voltak, mint amiket 25.-én szombat este láttunk! Berohantam, felébresztettem lakótársam és a párját; Popovékat is, h jöjjenek ki!
Megcsodálták ők is. Aztán elmentek és bementünk mi is. Nagyon hideg volt kint.
Várom már nagyon, h bejelentsék őket! A közvetítők, kapcsolattartóik azt írják, h ez zajlani fog egy darabig, h minél több ember lássa őket, s kevésbé legyen meglepő, sokkoló majd, mikor minden hírcsatorna bejelenti létezésüket.
Június 3-4-5-6. Hétfő, kedd, szerda, csütörtök:
Hétfő. Első munkanélküli napom. Reggel korán felébredtem. Nem tudtam nyugodtan aludni, azzal a tudattal, h munkanélküli vagyok. Forgolódtam csak össze vissza.
Elmentem a munkaügyi központban, de szinte az ajtóig ért a sor, s tele volt a váróterem… Nah jó! Fogtam magam, s ki is fordultam. Jóval később, délután visszamentem. Vártam egy kicsit, megkaptam a regisztrációhoz szükséges papírokat. Kitöltöttem, s másnap mehettem vissza.
Kedden bő 1 órás várakozás után sorra kerültem, s kiderült h hiányzik egy rakat irat. 3 évre visszamenőleg kellenek a munkahelyi igazoló papírok, s nekem 3 különböző munkám volt, szo kaparhatom össze őket. Mentem a H&M-be, hívtam a Pull-t.
Kedden Scotty nagyon beteg volt. Hányt meg fosott, s nagyon legyengült. Alig tudott járni, s remegett. Valamivel elronthatta a gyomrát. Hol Norbi, hol én ültünk a kutya mellett s simogattunk, még ő alukált, v a beteg szemivel, nézett maga elé.
Norbi persze egyből dokihoz akarta vinni, de sejtettem én, h ez másnapra elfog neki múlni. Úgy is lett. Szerdán délutánra már semmi baja nem volt.
Szerdán és csütörtökön is kimentünk sétálni mi 3-an a Duna partra megnézni az áradó Dunát.
…
Am, napról napra egyre feszültebb vagyok. A bika, - legalább is én biztosan - nehezen bírja a bizonytalanságot. Elküldtem egy pár helyre az önéletrajzom, mert nem akarok, s nem is tudok csak úgy ülni s várni a hívására.
Megkell tanulnom elviselni a bizonytalanságot, s uralni magam, mert néha azért rám tör a bizonytalanság, ami megőrjít. Norbival naponta többször is összemorgunk. Hol ő ideges hol én, aztán eltelik néhány hosszabb perc, esetleg 1 óra, s mintha mi se történt volna…
Nah! Egyelőre ennyit! Remélem köv bejegyzésemben már pozitív hírekkel jelentkezhetem! :/
Csók!
Rion

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)